Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-08 / 31. szám, hétfő

5 PUBLICISZTIKA ÚJSZÓI 1993. FEBRUÁR 8. CSÁKY PÁL: Többször mondjuk, nem is minden ok és félelem nélkül, hogy az új Szlovákia politizálásával kelet felé sodródhat. Igen ám, csakhogy ez a kelet már nem az a kelet, a világ azért ott is csak változott egy picit, s ami számunkra igen fontos: változott a kisebbségi kérdéshez való hozzáállás. Az oroszok egy szép napon arra ébredtek, hogy a Szovjetunió széfhullásával az orosz kisebbség lett a világ legnagyobb kisebbsége, s ha ezt a kérdést a mindenkori orosz vezetés nem próbálja meg valahogyan kezelni, ez erős politikai és társadalmi feszültségek forrásává válhat. Elindult tehát ott is az ezirányú gondolkodás, Oroszország több helyen konfliktusba is keveredett e kérdés kapcsán más volt szovjet udódállamokkal, s kétségkívül ez a kérdés erős súllyal lesz jelen az elkövetkezendő évek orosz kül- és belpolitikájában. Példaértékűnek tekinthetjük azt a szerződést is, amelyet Jelcin elnök 1992. november 11-én írt alá Magyarországon, a kérdéssel kapcsolatos együttműködést és közös nemzetközi fellépést célzandó. (A félreértések elkerülése végett: ez a dokumentum nem azonos a vitatott orosz-magyar alapszerződéssel.) Már önmagában az a tény, hogy az orosz vezetés egy ilyen dokumentumot aláirt, jelentós. Az pedig, hogy a megállapodás 5., pontjában a felek elismerik, mint pozitív megoldási lehetőséget, nemcsak a kulturális, hanem helyi területi autonómiák létrehozatalát is, kiemelkedően fontos Hasonló szerződést írt alá Magyarország Ukrajnával 1991. május UKRAJNA 31-én. Ebből a szerződésből is kiemelhetnénk néhány fontosabb elemet, azt hiszem azonban, hasznosabb lesz, ha a kérdéskörrel kapcsolatban inkább az ukrán parlament törvényére irányítjuk figyelmünket, amelyet az ukrajnai nemzeti kisebbségekről alkotott. Nem ment ott sem, persze, simán az ügy; az ukrán nacionalisták megpróbálták megtorpedózni a törvény elfogadását, hiába. Ukrajnában lényegében az történt, ami Csehszlovákiában 1968-ban: a felvilágosult posztkommunista oligarchia felismerte a kérdés fontosságát, s volt ereje és bátorsága végigvinni a kérdést a parlament minden szintjén. Nézzük tehát a törvény néhány elemét. Csendben meg kell jegyeznünk, hogy a megoldások módozatai itt mutatják a legnagyobb rokonságot a kommunista berendezkedésben többek által is megálmodott elképzelésekkel. Ez végül így is akceptálható, tekintettel arra, hogy Ukrajna államigazgatásában szerkezeti változások nemigen történtek az elmúlt években. A megoldási módozatok egyszersmind arra is figyelmeztetnek, hogy a nemzetiségi autonómiáknak is alkalmazkodniuk kell az államigazgatás általános felépítéséhez. Erre az 5. cikk a legjobb példa: ,, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsában, szükség esetén a népi küldöttek helyi tanácsaiban a nemzetek közötti kapcsolatokkal foglalkozó állandó bizottságok, a végrehajtó szervek struktúráiban pedig megfelelő alosztályok működnek A népi küldöttek helyi tanácsaiban a nemzeti kisebbségek képviselőiből álló, társadalmi jellegű tanácsadó szerveket hozhatnak létre és működtethetnek Ezeknek a szerveknek a megalakulási rendjét a népi küldöttek illetékes tanácsai határozzák meg. Az állami irányítás központi szerve a nemzetek közötti kapcsolatok terén a Ukrajna Nemzetiségi Ügyeivel Foglalkozó Minisztérium. Ezen minisztérium mellett működik társadalmi jellegű tanácsadó szervként Ukrajna nemzeti társasági képviselőinek tanácsa." A 6. cikk rendkívül fontos megállapításokat tesz:,,Az állam szavatolja valamennyi nemzeti kisebbség jogát a nemzeti-kulturális autonómiára, az anyanyelv használatára és az anyanyelvén történő tanulmányok folytatására az állami oktatási intézményekben vagy a nemzeti kulturális egyesületeken keresztül, a nemzeti kulturális hagyományok fejlesztését, a nemzeti szimbólumok használatát, a nemzeti ünnepek megtartását, saját vallásának gyakorlását, irodalmi, művészeti, tömegtájékoztatásbeli igényeinek kielégítését, nemzeti kulturális és oktatási intézmények létrehozását és bármilyen más tevékenységet, ami nem ütközik az érvényes törvényekbe. A nemzeti kisebbségek Ukrajna területén található történelmi és kulturális emlékeit a törvény védi." A 8 cikk szintén fontos rendelkezést tartalmaz: ,,Az olyan helységekben működő állami szervek, társadalmi egyesületek, valamint vállalatok, intézmények és szervezetek munkájában, amelyekben a népesség többségét valamelyik nemzeti kisebbség alkotja, ennek nyelve használható az ukrán államnyelv mellett " Ne hagyjuk figyelmen kívül azokat a rehabilitációs jellegű részeket sem, amelyek szervesen kötődnek az Ukrán Köztársaság területén élő népek történetéhez. A 10., 11. és 12. cikk rendelkezik ezekről ekképpen: ,,Az állam szavatolja a nemzeti kisebbségeknek lakóhelyi környezetük megőrzésének jogát, történelmi és jelenlegi letelepedésük helyein. A kitelepített népek képviselőinek Ukrajna területére történő visszatéréséről az Ukrajna és más államok közötti megfelelő jogszabályok és egyezmények alapján döntenek. Ukrajna állampolgárainak jogukban áll szabadon megválasztani vagy megújítani nemzetiségüket. Az állampolgároknak jogukban áll meghatározott ügymenet szerint megújítani nemzeti család-, utó- és apai nevüket." A kisebbség számára létfontosságú külföldi kapcsolatokat a 15. cikk szabályozza: ..A nemzétí kisebbségekhez tartozó állampolgároknak, valamint a nemzeti társadalmi egyesületeknek jogukban áll az Ukrajna határain kívül élő, saját nemzetiségű személyekkel és azok társadalmi egyesületeivel szabadon kapcsolatot teremteni s fenntartani, segítséget kapni tőlük nyelvi, kulturális és szellemi szükségleteik kielégítése céljából, s részt venni nemzetközi, nem hivatalos szervezetek tevékenységében." Végezetül pedig idézzük a 16. cikk létfontosságú rendelkezését: ,, Ukrajna állami költségvetésében külön összegeket irányoznak elő a nemzeti kisebbségek helyzetének javítására." Láthatjuk, vannak tehát pozitív példák Kelet-Európában is. Nekünk is ideje lenne tovább lépnünk, s tisztáznunk, mit akarunk. • Van benned valami természetes közvetlenség. Elöször találkozunk, mégis olyan nyitott vagy, mintha régóta jól ismernénk egymást. Szerencsés embernek tartod magad? - Igen. Nem panaszkodom Jóban vagyok a Jóistennel. • Úgy tudom, hogy előbb az ungvári bölcsészeti karon fejezted be tanulmányaidat, és csak aztán jelentkeztél a kijevi Színművészeti Főiskolára. Mi hajtott, mi vonzott a színházhoz? -Tizenhat éves koromban jutottam be az ungvári egyetemre, de ez szükségmegoldás volt, mert amióta az eszemet tudom, én mindig a színházról álmodtam, színész akartam lenni. Akkor, persze, még nagyon zárt világban éltünk. Teljesen irreális volt, hogy kiengedjenek Magyarországra, viszont magyar lévén, annak is a tudatában voltam, hogy az orosz és az ukrán nyelvet nem bírom olyan szinten, hogy Kijevben felvegyenek színinövendéknek. • Ungváron elvégezted a bölcsészeti kart, filológusként nem kívántál elhelyezkedni? - A második és a harmadik évben is ott akartam hagyni az egyetemet, de most utólag örülök, hogy a szüleim erről a szándékomról lebeszéltek. Végül is jól jött, hogy volt egyetemi végzettségem, mert e nélkül 1987ben Kijevbe, a színházi rendezői szakra fel sem vettek volna. SZÍNHÁZ SZÜLETIK BEREGSZÁSZON NÉGYSZEMKÖZT VIDNYÁNSZKY ATTILA IGAZGATÓ-FŐRENDEZŐVEL • Miért? - A törvények megszabták, hogy rendezői szakra csak felsőfokú végzettséggel lehet jelentkezni, de az első egyetemi oklevél megszerzése után előbb még három évet le kell dolgozni. Két évet én is tanítottam, és hogy a harmadikat elengedték, ahhoz minisztériumi engedélyre volt szükségem. • Mikor felvételt nyertél Kijevbe, akkor még szó sem volt arról, hogy Kárpátalján lesz hivatásos magyar színház Te hol akartál rendező lenni? Talán Magyarországon? - Az első évfolyam végén megkerestek a kijevi színházi szövetségtói, és közölték velem, ha továbbra is így fogok haladni, támogatják, hogy létrehozzak egy kísérleti stúdiószínházat. • A színházalapítási szándék Kárpátalján nem teljesen űjkeletű, dolog. Végül is mikor fordult komolyra az elképzelés megvalósítása? - A nyolcvanhatban beindult folyamatok és az azt követő társadalmi változások vezettek oda, hogy 1989-ben a legfelsőbb szinten is napirendre került a téma. • Kik voltak az ügy mozgatói? Gondolom, hogy a kezdeményező a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége volt? - Ök is, de az az igazság, hogy az egész érdekében a beregszászi önkormányzat tette a legtöbbet • Hivatalosan mikor kértek fel a színház megalapítására? - Igazgatónak tavaly nyáron neveztek ki, de már az 1989-es tanévben behivatott a rektor, és elmondta, hogy milyen kérés érkezett Kárpátaljáról. Megkérdezte, hajlandó vagyok-e részt vállalni ebból a munkából. Természetesen örömmel mondtam igent. Nyolcvankilencben felvették a kijevi színiakadémiára az első magyar osztályt. A tizenöt főből álló csapat nagyon ígéretes, három szemesztert most a budapesti Színművészeti Főiskolán végeztek el, ahol színészképzésben részesültek. • Végűi is hol lesz a színházatok? - Két variáció van. Már három -négy évvel ezelőtt született egy grandiózus elképzelés, hogy az egykori beregszászi zsinagógát kellene átalakítani színházzá. A múlt év szeptemberében az ukrán és a magyar kulturális miniszter arra a megállapodásra jutott, hogy ideiglenesen a beregszászi Oroszlán Szállóban fogunk játszani. Az ukrán állam az épület tatarozását, színészlakások biztosítását és műszaki kocsik vásárlását vállalta magára. A magyar kormány pedig az épület belső tere kialakításának, a fény- és hangtechnika megvásárlásának és berendezésének a finanszírozását. • Ez az interjú Kassán, a Thália Színházban készül veled, ahol vendégrendezőként Georges Feydau Bolha a fülbe című bohózatát állítottad színpadra. Milyen előzményei voltak megbízatásodnak? - Az itteni színészek közül Bocsárszky Attilával, Fabó Tibivel és Mokos Attilával tavaly nyáron Újvidéken találkoztam, ahol egy „nemzetközi" társulatot hoztunk létre, és Machiavelli Mandragóráját mutattuk be. A barátság innen datálódik - és alighanem ez eredményezte, hogy rendezni is meghívtak. • Szeretsz vígjátékot rendezni? - Sokkal inkább tragikus jellem vagyok, de valahogy úgy jön össze, hogy egyre több komédiát kell rendeznem. Feydau bohózatának különben örülök, mert ez egy csodálatosan megkomponált színpadi mű, mégpedig azzal a céllal írva, hogy nevessenek az emberek. Ez pedig nagyon nagy dolog - mert könnyebb megríkatni a nézőt, mint megnevettetni. A sors fergeteges dolgokat produkál, amiben mi csak statiszták, bábfigurák lehetünk. SZASZÁK GYÖRGY TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § A vagyonjegyes privatizáció első hullámának befejezésével szaporodnak azok az olvasói kérdések, amelyek a „kuponos" részvényekből származó jövedelem megadóztatására vonatkoznak, jóllehet ilyen részvény még senkinek sincs a kezében. Az olvasók kíváncsisága érthető, ezért az alábbiakban összefoglaljuk a részvényekből, pontosabban az ezek alapján kapott dividendából (osztalékból) való adófizetés lényegét. - Mivel az állam minden bevételünkből leveszi a maga sápját, éspedig a különböző közvetlen és közvetett adók formájában, a vagyonjegyes privatizációban szerzett részvények sem képeznek majd ez alól kivételt. Az új adózási szabályok értelmében az osztalékot (dividendát), amely nem más, mint a létrehozott nyereségből való részesedés, s amelyet általában az éves zárást követően fizet ki a részvénytársaság, már keletkezése helyén, vagyis a forrásnál megadóztatják. Már utaltunk rá, hogy a részvénytársasági közgyűlés minden évben jóváhagyja a lezárt gazdasági év eredményeit. És ha a közgyűlés úgy dönt, hogy tiszta nyereségének egy részét (vagyis ami a jogi személyekre vonatkozó 45 százalékos jövedelemadó átutalása után megmarad a nyereségből) osztalék formájában kifizeti részvényeseinek, mielőtt ezt megteszi, levonja belőle a 25 százalékos adót. Ez az adókulcs az értékpapírok megadóztatására vonatkozik, a részvények pedig - azt már jól tudjuk - értékpapírok lesznek. A részvénytársaság ezt az adóztatást tulajdonképpen az osztalék átvevője helyett végzi el, vagyis a részvényes helyett. A részvényes tehát „tiszta" osztalékot kap, akár a befektetési alap, akár az egyéni befektető lesz az átvevője. A befektetési alap sem fizet az osztalékok után adót, amit ebből levon, mielőtt továbbítja a részvényesekhez, a kezelési költség lesz. Persze, nem biztos, hogy az alapok is az osztalék kifizetéséről döntenek, hiszen az így szerzett jövedelmüket újra befektethetik, növelhetik vele alaptőkéjüket. Az is fontos tudnivaló, hogy az alapok részvényesei sem fizetnek semmiféle adót az osztalékokból. Ezzel szavatolja a törvény, hogy nem kerül sor kettős adóztatásra, s ugyanakkor azt is szavatolja, hogy az ilyen jövedelmet mindenképpen megadóztatják. Persze, amint kialakul a részvények piaca, bizonyára sokan lesznek, akik eladják a vagyonjegyes privatizációban szerzett értékpapírjaikat. Az így szerzett jövedelem is adóköteles, s hogy ezt miképpen és milyen feltételekkel fizetjük be, a holnapi számunkban részletezzük. PETER VOJTECH Kis NYELVŐR MILYENEK A DALI FÉRFIAK? A szavak használata sok vitára ad okot. A ritkábban előforduló szónak minden jelentését nem ismerjük, sőt egyiknek-másiknak az alakjával sem találkozunk. S az emberek hajlamosak arra, hogy amiről nem tudnak, annak a létezését nem ismerik el, illetve egy-egy szónak a használatát csak abban a jelentésben fogadják el helyesnek, amelyet ők ismernek. De nemegyszer kiderül, hogy megvan a szónak a számunkra szokatlan jelentése, csak éppen régi, irodalmi, esetleg táji vagy argó jellegű. Persze, ha funkciója van a szó ilyen jelentésben való használatának, miért ne használhatnánk, csak gondoskodnunk kell valamiképpen arról, hogy ki is derüljön az értelme; vagy a szövegösszefüggésből váljon világossá, vagy lábjegyzetben értelmezhetjük az írott szövegben. Az egyik református lelkész ezt a kifejezést használata prédikációjában: dali férfiak. Voltak, akiknek fel sem tűnt: vagy megértették a kifejezést, vagy ha nem ismerték is a dali melléknév értelmét, valamilyen jelentést kapcsoltak a szóhoz; legtöbben nyilván a deli melléknévét. Nem így azok, akik a dali szóval csak a Csinom Palkó, Csinom Jankó kezdetű kuruc nótában találkoztak: Szép selymes lódingom, Dali pár pisztolyom. Ezek véleménye szerint a deli melléknév csak személyek jelzője lehet, a dali meg tárgyaké, hiszen a kuruc dalban is a pisztolyra vonatkozik. De vajon mit is jelent ott? - vetődött fel bennünk is a kérdés. Azt, hogy dalba illő, vagy valami mást - találgatták. Persze, a dali melléknév meg a dalia főnév közt is lehet rokonság, s ez utóbbi is előfordulhat jelzői szerepben. De akkor a dalia férfiak, nem pedig a dali férfiak lett volna a helyénvaló kifejezés. A lelkész tehát mindenképpen tévedett - vélték -; a da/M a deli vagy a dalia helyett használta. Értelmező szótáraink tanúsága szerint van deli, dali és dalia szavunk is. S talán mindhárom, de az első kettő biztosan szolgál egy kis meglepetéssel még a képzettebb nyelvhasználók számára is. Hogy a deli elsősorban mit jelent, azt sokan tudják; azt, amit a daliás, délceg. Vagyis ez a jelentése valóban személyre vonatkozik: deli vitéz, deli ifjú, deli hölgy. Főként az irodalomban használatos ez a szó. De van egy ritkában előforduló jelentése is: pompás, remek, ragyogó. A dali régi irodalmi szavunk. S talán sokaknak okoz meglepetést, hogy első jelentése szerint szintén személyre vonatkozik: azt jelenti, amit a deli, vagyis: daliás, délceg. Ilyen kifejezésben is megtalálható tehát: dali ifjú, dali levente, dali táncos, dali legény. Sőt a kecses, büszke testtartással lejtett táncra is mondják: dali tánc. A második jelentése magyarázatot ad arra, hogyan kerül a pisztoly szó elé jelzőnek. Ezt is jelenti: ékes, díszes, fényes. A népdalban például így fordul elő: Leszállott a páva... Nagy török császárnak Dali udvarába. De Arany a karddal kapcsolatban nemcsak a deli-1, hanem a dali1 is használja: Derekáról Buda Nyújtá dali kardját Etelének oda. A dalia fónév elsősorban a hős, harcos férfit, másodsorban a magas, arányos termetű izmos férfit jelöli. Az elmondottakból következik, hogy a lelkipásztor nem tévesztett szót; csak egy régi irodalmi szót használt fel, de a maga jelentésében. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára alapján arra is fényt deríthetünk, hogy a dali melléknév a deli és a dalia keveredéséből jött létre, vagyis szóvegyülés, contaminatio eredménye. Innen a jelentésben rokonság. Azt már csak mellékesen említem meg - hátha van, aki nem tudja -, hogy a Csinom Palkóban a lódlng szó a lőpor vagy a töltény tartására való tarsolynak, vállra akasztható lapos táskának a neve. JAKAB ISTVÁN