Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-06 / 30. szám, szombat

ÉRDEKESSÉG tÚJSZÓm 1993. FEBRUÁR 6. A LEGSZÖRNYŰBB EMLÉK fíoseanne-nek hívnak, kislánykoromban vérfertőző szexuális kapcsolatra kényszerítettek. Minden energiámat és bátorságomat felemésztette ez a szennyes kis titok. E szavak Roseanne Barr amerikai televíziós személyiség szájából hangzottak el, nem is akármilyen közönség előtt. Hallgatósága az egyik denveri presbiteriánus templomban összegyűlt, mintegy ezer sorstársa volt. Az áldozatok találkozóján megjelent Oprah Winfrey, az énekesnő, La Toya Jackson és Marilyn Van Derbur Atler, az egyik volt Miss Amerika is. Életük első két évtizede során valamikor mindanynyian olyasmin mentek át, ami mindörökre rajtuk hagyta a bélyegét. E témával kapcsolatban meg szokás jegyezni: a nyilvánosságra került esetek többnyire csak a jéghegy csúcsát jelentik, ez is oka lehet, hogy a denveri szeánsz első számú társadalmi vitatémává emelte a családokon belüli titkos bűnt. (A fiatalkorúak elleni szexuális visszaéléseket kevés kivétellel az apák és idősebb férfirokonok követik el.) A dolog a levegőben van - a templomi összejövetellel szinte egy időben jelent meg egy Betsy Petersen nevű írónő „Tánc apuval" című könyve. A történet lényege: apja, a jó hírű orvos három és fél éves korától egészen tizennyolcadik évéig rendszeresen visszaélt lánya kiszolgáltatott helyzetével - a fenti értelemben. Carolivia Herron egyetemi oktató „Azután Johnnie" című tényregényében beszámol róla, hogyan erőszakolta meg hároméves korában egyik férfirokona. Az illető rokon tagadja a vádat. Az idö eddig is neki dolgozott - hogyan is lehetne rábizonyítani az évtizedek előtti bűncselekményt? Hiszen azon frissiben sem könnyű, és a szakembere^ sem a törvényszéki esetek sokasodása nyomán, hanem reprezentatív pszichológiai minták (tesztcsoportok) vizsgálata során ismerték fel, milyen horderejű dologról van szó. David Finkelhor pszichiáter és kollégája a Los Angeles Timesben tette közzé vizsgálódásaik eredményét. Eszerint a kétezer megkérdezett személy közül a nők 27, a férfiak 16 százaléka számolt be effajta gyerekkori emlékéről. (A kutatók szexuális zaklatásnak vették a gyerekek genitáliáinak indokolatban érintését is.) A szám annál is döbbenetesebb, mert Finkelhorék kizárták a vizsgálódásaik köréből a nem rokonok által elkövetett visszaéléseket. Valószínű, hogy az esetek száma is nő, bizonyos azonban, hogy a hallgatás falai sem oly szilárdak, mind akár néhány évvel ezelőtt. 1986-ban például 83 ezer ügyről szereztek tudomást a hatóságok - ez a szám 1990-re 375 ezerre emelkedett. Finkelhorék szerint minden ötödik amerikai gyerekkori szexuális zaklatás kínos emlékeit takargatja. Természetesen náluk is hatnak a lélek önvédelmi elfojtó mechanizmusai, és a gyötrő képek csak valamilyen megrázkódtatás nyomán bukkannak fel vagy válnak elviselhetetlenül élessé. Roseanne Arnold például akkor szánta el magát a titkos bűn elleni keresztes hadjáratra, amikor pszichiáter férje, a könynyebbség kedvéért telefonon elmondta neki, hogy kisfiúként molesztálta egy bébiszitter. Számos lélekbúvár kétségbe vonja, hogy a lappangó emlékek egyszer csak ekkora intenzitással a felszínre bukkanhatnak, szívesebben adnak igazat az áldozat rokonainak, miszerint az illető csak képzelődik. Az effajta pszichiáteri felfogás mögött a pszichoanalízis megalapítójának, Sigmund Freudnak az az elmélete áll, hogy a nők effajta történetek kiagyalásával élik ki apjuk iránti (természetesen tudat, illetve hét lakat alatt őrzött) szexuális vonzalmukat. Egy mai szaktekintély viszont, Elissa Benedek, a Michigan Egyetem professzora úgy nyilatkozott, hogy effajta emlékrohamok igenis léteznek. Egy kolléganője, a Washington Egyetemen tanító Elizabeth Loltus professzor asszony szembehelyezkedik vele. Állítja, hogy mint az emberi emlékezet kutatója, képes hamis emlékeket plántálni kísérleti személyek memóriájába. (A Loftuselméletnek mostanra bizonyosan van egy kárvallottja. Tavaly októberben elítéltek egy George Franklin nevű férfit, akit azzal vádoltak, hogy húsz esztendővel ezelőtt meggyilkolta kislánya egyik pajtását. A dolognak egyetlen tanúja volt - a Franklin lány. Utóbb benne is feltámadt a bűntett emléke, és mivel ennek lehetséges voltát a szakértő véleménye is alátámasztotta, az apát az esküdtek bűnösnek találták.) A pszichológusok más jelekből egyébként következetni tudnak arra, hogy a vizsgált személy valóban átesett-e szexuális jellegű megrázkódtatáson; többek közt emberi kapcsolatainak és szexuális életének vizsgálata révén. Akinek egyszer egy felnőtt ennyire visszaélt a bizalmával, további élete során nagy valószínűséggel káoszként éli meg az őt körülvevő világot. E voltaképpen belső, lelki zűrzavart gyakran csak fokozza, hogy a gyerek - aki azért áldozat - valamiképpen élvezi, ami történik vele, viszont azt is tudja, hogy nem volna szabad. Laura Davis, a „Bátorság a gyógyuláshoz" című, kétszáz interjúra alapozott riportkötet egyik La Toya Jackson óriási vihart kavart könyvével, melyben megvádolta apját, hogy vérfertőző kapcsolatra kényszerítette - méghozzá nemcsak őt, hanem testvéreit is. A család azóta hallani sem akar a „fekete bárányról" társszerzője így ír: „A gyerek bűntudatot érez, az élvezet rosszul esik neki - megaláztatásként éli meg." Ennél is bizarabb emlékeket őriz Jim Fereira, egy harmincéves bostoni pszichoterapeuta. Elmondása szerint azóta elhalt apja, egy gyári művezető, öt és tizennyolc éves kora közt időről időre megerőszakolt. Jimnek ez volt egyetlen kapcsolata a rideg és zárkózott családfővel. Szinte hálás volt neki. A már idézett Laura Davis egyébként olyan eredményesen fojtotta el magában a gyötrő emlékeket, hogy lángoló szavakkal méltatta nagyapját, annak temetésén mondott gyászbeszédében - a nagyapját, aki éveken át újra és újra fajtalankodott vele. Utóbb, emlékei előjöttével elővette a beszédet és újraírta. Ez a változat így kezdődött: „Néhány dolgot elfelejtettem elmondani a nagyapámról... " (MNL) ILLUSZTRIS HÓIMÁDÓK Az európai és amerikai felső tízezer népes tábora, jó szokásához híven, többnyire a hólepte Alpokban tölti szabadságát. Van, aki sízik, szánkózik, s van, aki csupán csillogó-villogó szupermodern síruhájában tetszeleg a pálya szélén. Akadnak olyanok is, akik csak azért utaznak a havasokba, hogy a „nehéz munka" után kikapcsolódjanak, esetleg flörtöljenek egy kicsit. WBBMEmm Konsztantinosz király, görög trónigénylő (52) és Anne-Marie királyné (46) gstaadi házuk előtt sütkéreztek. Ezúttal mind az öt gyerek - Paul (25), Alexia (27), Nicolas (23), Theodora (9), PhiUpps (6) - együtt telelt a szülőkkel. Pihenésre vágyott Fritz Wapper (51), Derrick felügyelő partnere is. Feleségével, Angélával (50) az ausztriai Söllben lévő hegyi „kunyhójukban" örültek a szabadságnak. Fergie (34), a brit királyi család fekete báránya lányaival, Beával és Eugenie-val idén a romantikus svájci Klostersben üdült. Silvia svéd királynő elől elhalászta a jóképű és tapasztalt síoktatót, mert hát Bruno Sprecher(39) nélkül egyáltalán nem lett volna élvezetes a szabadság. Az állítólag mindig csendes, ám rendkívül udvarias, előzékeny svájci egyébként régi ismerőse a királyi családnak, és persze a hercegnőnek is, aki annak idején esküvőjére is meghívta öt. A barátság erős vonzalommá mélyült azt követően, hogy Bruno barátját pár évvel ezelőtt lavina temette maga alá. A szimpatikus síoktató Fergie-nél talált vigasztalásra... Klostersben már szerelemről beszéltek, különösen azután, hogy kiderült: Fergie elutazása előtt összeveszett barátjával, Johnny Bryannal. S

gBBjg • . Siflis , Amíg a prominens személyiségek többsége a hegyekben üdült, addig Diana hercegnő, elhagyva a fagyos brit királyi házat és férjét, Károly herceget, fiaival, Willie-vel (10) és Harryvel (8) a karibi nap melegét, a tenger hullámait élvezte. Úgy tűnik, a nagy szakítás után is lehet még mennyei az élet... A Neue Welt nyomán: (ug) Hőse sorsára jutott az írónő MINISZOKNYÁBAN SZICÍLIÁBAN Különös történet Lara Cardelláé, azé a fiatal szicíliai lányé, aki már 18 éves korában egy nagy vihart kavart könyv szerzőjének mondhatta magát. A „Nadrágot akartam" nyíltan, szépítés nélkül mutatta be a szicíliai nők életét. A középpontban egy diáklány áll, akit felvilágosulttabb barátnője megismertet a szabadabb életformával. A lányok titokban az iskola vécéjében öltöznek át s veszik fel az otthon tiltott miniszoknyát. Később a főhőst nagybátyja csókolózáson kapja, s így az a család szégyenévé válik. Szülei kiveszik az iskolából, bezárják egy szobába, s nem adnak neki enni. Megindul a rokonok részvétlátogatása is, az anya fájdalmasan sikongat: „Nincs nekem már lányom!" A „becsületét vesztett" fiatal lány azután egy felvilágosult nagynéninél talál menedéket, annak férje azonban sorozatosan inzultálja. Egy nagy botrány után a hányatott sorsú hős feljelenti a férfit erőszakos nemi közösüléskísérletéért, ám ez sem segít rajta. Ezután végképp cédának tartják. A könyv azzal végződik, hogy a főhőst férjhez adják, „új felügyelet" alá kerül. Döbbenetes az elénk tárt kép. Ki hinné, hogy az utóbbi időben egyre inkább Európa vezető országai közé sorolt Olaszországnak vannak olyan részei, ahol még most sem lehet egy nőnek miniszoknyát hordani vagy fagylaltot enni enélkül, hogy meg ne szólnák. Ma, a megjelenés után három évvel a fiatal írónő a Venerdi című folyóirat hasábjain vallott a regény utóéletéről, amelyből szintén kalandos történet kerekedik ki. Az a legkevesebb, hogy szülővárosának, az ötvenezres Licakának a polgármestere a tévén keresztül nyilvánította hazugságnak a könyv minden szavát. Lara azonban úgy döntött, felveszi az odadobott kesztyűt, a gyalázkodások ellenére is Szicíliában marad. Férjhez ment, ám a sors szeszélye folytán ugyanaz az életforma jutott neki osztályrészül, ami ellen annyira tiltakozott. Nászút helyett már a házasság másnapján egy lakásba zárva találta magát, mivel féltékeny férje csak így érezte biztonságban felesége „becsületét". Hosszú depressziós időszak után Lara beadta a válópert és elhagyta Szicíliát. Új életet kezdett Rómában, s immár negyedik könyvén dolgozik. (MN) MISA NAGY UGRÁSA Nem kell egy életen át ugyanazt csinálni, de a pályamódosításhoz bátorság szükségeltetik. Meglepő, hogy Mihail Barisnyikov, a szupertáncos, már nem fiatalon szeretett bele a modern táncba, s egy óriási szökkenéssel a romantikus álomtáncos átugrott az avantgárdba. Misa - igy becézik - 1974 óta él Újvilágban, 43 éves, s a Dance Magazin szerint ,,minden idők legnagyobb táncosa... ez az ember repülni tud, igazán repül". Életében legenda vált belőle. Szinte hihetetlen, hogy a Hattyúk tava, a Giselle és a többi klasszikus balett hőse megelégelte a sikert, e nagy szerepeket. Mark Moris, a híres koreográfus, a balett radikális megújításának a híve a ludas Barisnyikov átváltozásában. Ám a táncművész az új, modern szerzeményekben nem aratott osztatlan sikert. Persze, igazán nem aggasztó, hogy Barisnyikovnak lesz-e mit a tejbe aprítania. New York egyik legelőkelőbb áruházába, Csajkovszkij zenéjére kínálja férfi és női parfümjét és egyéb árucikkeit. Az áruházból kilépők hazaviszik Barasnyikovot a bevásárlótáskán. A fotón nárcisztikus pózban jelentette meg magát. Hogy mi köze ennek a művészethez? Az év világon semmi. Annál inkább az üzlethez. (MNL) Az oldalt összeállította GÖRFÖL ZSUZSA