Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-06 / 30. szám, szombat

1993. FEBRUÁR 6. ÚJ SZŐ* MOZAIK 4 MAKOVECZ IMRE FÜLEKEN (Munkatársunktól) - Dunaszerdahely után, a füleki városi képviselő-testület meghívására ezen a héten Makovecz Imre budapesti építőművész a Makona egyesülés egy másik munkatársával egyetemben Fülekre látogatott. A helyi körülményekkel való ismerkedés a városházán kezdődött, ahol Kasza Tibor polgármester és Takács János alpolgármester tájékoztatta a vendégeket. Utána gyalogos városnézés következett a belvárosban. A „helyszínelés" után érdemi tárgyalásokat folytattak és megállapodások is születtek Makovecz Imre a Makona egyesülés nevében ígéretet tett arra, hogy miután megkapták a közmüvesítési alaprajzokat, városfejlesztési tanulmánytervezetet dolgoznak ki a belváros „rehabilitálása" céljából. A délutáni eszmecsere közben többször is elhangzott a létesítmények „emberléptékűvé tétele" megfogalmazás, melyet a szakállas építkezésnek számító üzletházra és a város főterének tekinthető Szabadság térre vonatkoztattak elsősorban. A neves budapesti építőművész által képviselt Makona egyesülés e munka kapcsán társra is lelt: együttműködési megállapodást kötött a losonci székhelyű, jónevú AVANT tervezői és kivitelezői kft.-vei, melyet a füleki találkozón igazgatója, Juraj Dobrocký képviselt. (polgári) LÖFFLER-SZOBROK A MAGAS-TÁTRÁBAN Mária Pillárová, a Szlovákiai Gyógyfürdők ótátrafüredi állami vállalatának igazgatója tegnap a Magas-Tátra egyik legismertebb gyógyüdülőjében, a Heliosban ünnepélyes keretek között nyitotta meg azt az állandó kiállítást, melyet az 1990-ben elhunyt kassai szobrászművész, Löffler Béla alkotásaiból rendeztek. Löffler Béla kisplasztikáit először 1987-ben, egy nagyszabású nemzetközi orvosi szimpózium alkalmából mutatta be a Heliosban. Mivel kiállításának nagyon kedvező visszhangja volt, úgy döntött, hogy egy válogatást a műveiből a szanatóriumnak ajándékoz. Ezt meg is tette, sajnos a megnyitót már nem élte meg. A szanatóriumban - ahol főleg légúti betegségeket gyógyítanak, s a hazai pácienseken kívül Németországból, Ausztriából, Amerikából, Izraelből, az arab országokból és Európa több más vidékéről is vannak gyógyulást remélő páciensek - a művész özvegyének, Löffler Klárának, valamint Mikuláš Kekeňáknak, a kassai Löffler Múzeum igazgatójának jelenlétében tartották a megnyitót. A Helioson kívül a Csorba-tó melletti Hviezdoslav szanatóriumban is nyitottak egy kisebb állandó kiállítást. (-szák) MAGYAR SZÁMADÁS FELEKEZETI MEGOSZLÁS Az utolsó négy évtized felekezeti megoszlásában bekövetkezett változásokról, mely nem utolsósorban a letűnt rendszer egyház- és vallásellenes intézkedéseinek a következménye - az 1950-es és az 1991-es népszámlálási adatok összevetése nyújt bizonyos eligazítást. SZLOVÁKIA LAKÓNÉPESSÉGÉNEK, ÉS EBBŐL A MAGYAR NEMZETISÉG MEGOSZLÁSA FELEKEZETI HOVATARTOZÁS SZERINT 1950-BEN ÉS 1991-BEN Lakosok száma Vallási hovatartozás Lakosok száma róm.kat gr.kat. evangélikus egyéb fel.kív ismeretlen Szlovákia össz.1950 76,2 6,6 3,2

2 13,l

3 0,5 0,3 0,1 -ebből magyar 75,0 1,2 20,5

2 3,1

3 0,0 0,1 0,1 Szlovákia össz.1991 60,4 3,4 8,0* 1,0 9,8 17,4 -ebből magyar 64,9 * 11,4

2 2,2

3 2,0 6,6 12,9 1 a lutheránusok (augsburgi hitvallásúak) és a kálvinisták (reformátusok) együtt 2 reformátusok 3lutheránusok + a magyar katolikusok 1991-ben az egyéb kategóriában vannak feltüntetve. A vallási hovatartozást pontosító kérdésre a magyar lakosság 12,9 %-a, az összlakosság 17,4 %-a nem válaszolt. Felekezeten kívülinek a magyar lakosok 6,6 %-a, Szlovákia össznépességének 9,8 %-a vallotta magát. Az egyes járások, illetve térségek jelentős mértékű eltéréseket mutatnak ki a felekezeti megoszlás szempontjából. A népszámlálási adatok alapján legkevésbé vallásos magyarlakta terület (Kassát és Pozsonyt nem számítva) a közép, illetve kelet-szlovákiai térség három járása. A magukat felekezetileg be nem határolók, illetve felekezeten kívüliek együttes aránya a Losonci járásban 30,5 %, a Rimaszombatiban 32,7 % és a Rozsnyói járásban 44,4 %. A legnagyobb arányszámban római katolikusok a Nyitrai (75,1 %), az Érsekújvári (72,7 %) és a Kassa-vidéki (70,1 %) járásokban, reformátusok a Tőketerebesi (13,7 %), a Komáromi (13,3 %) és a Rimaszombati (8, 7 %) járásokban, görök katolikusok a Tőketerebesi járásban (19,1 %) élnek. 368 ezer szlovákiai magyar, a magyar nemzetiség 64,9 %-a vallotta magát katolikusnak. A magyar katolikusok mintegy 2/3-a a nagyszombati, közel 1/3-a a rozsnyói és a kassai egyházmegye területén él. További néhány plébánia magyar lakossága a nyitrai egyházmegyéhez tartozik. A szlovákiai református egyház hangsúlyosan magyar jellegű egyház. 1991-ben 82,5 ezren vallották magukat reformátusoknak, ebből 64,5 ezer (78, 1 %) magyar. Az 1,95 millió evangélikusból 12,3 ezren vallották magukat magyarnak. A magyar evangélikusok többsége szlovák egyházközségek tagja, csak néhány evangélikus közösség magyar ajkú. A szlovákiai magyarság a közfelfogástól eltérően nagyobb arányban vallásos kötődésű (80,5 %), mint Szlovákia lakónépessége (72,8 %). Ebben részben a magyarság településszerkezete (a rurális jelleg a meghatározó), továbbá iskolai végzettség szerinti megoszlás is jelentős tényezőként hat. Valószínűsíthető, hogy a kisebbségi helyzetben élő magyarság jelentős részének a nemzeti identitás és a vallási értékek vállalása együtt jelent alapvető értékorientációt. GYURGYlK LÁSZLÓ (Folytatjuk) NEM KORZÓ A HATÁR (Folytatás az 1. oldalról) ják, milyen előírások vonatkoznak a személyautók tulajdonosaira, utasaira. - Sajnáljuk, hogy így alakultak a dolgok. Másutt igyekeznek felszámolni a határokat, mi pedig újakat építünk - mondták többen is a cseh -szlovák határon. A tervezett sorompók a cseh oldalon még nem készültek el, de csak azért nem, mert a kemény fagyok miatt az ostravai PST-cég nem vállalja el a betonozást. Amint az időjárás ezt lehetővé teszi, a megrendelésnek eleget tesznek. - A határrendörségnek mi a feladata? - kérdezem az egyenruhás fiatalembert - aki az útlevelemet ellenőrzi. - Én nem vagyok rendőr, bár a karszalagom arról tanúskodik. Sorkatona vagyok. Tegnap harminc társammal együtt Mikulovból jöttem. Az a feladatunk, hogy segítsünk a vámosoknak, rövidítsük a várakozást. Ellenőrizzük az iratokat, a szállított árut, a pénzt. - S ha valakinél nincs útlevél? - Megelégszünk a személyi igazolványukkal is. Egyelőre... - Milyen a szolgálat? - Nappal, főleg, ha süt a nap, tűrhető. Éjszaka a mínusz 15 fokos hidegben bizony nem kellemes ellenőrizgetni az iratokat, az utasokat. Szerencsére a laktanyából délben és este hoznak meleg ételt és forró teát. A Holič-Hodonín átjárónál több kamion várakozott. Egy nagyszombati rendszámú Scania elegáns fülkéjében zenét hallgató gépkocsivezetőtől afelől érdeklődtem, miként éli meg a szigorítást. - Már kezdjük megszoki De anynyi a papírmunka, hogy két titkárnő is megélne mellettünk. Látni fogja, mennyi irattal jön majd vissza a kollégám. Pedig csak 70 karton játékot hozunk Nürnbergből. Szerencsére a cseh oldalon alig álltunk, és itt is hamar végzünk. Ezek a fináncok értik a dolgukat. Rosszabb a helyzet a belföldi vámirodákban. Egy kollégám például két órát várakozott Pozsonyban a fórévi vámkirendeltségen, háromkor zártak, így nem került sorra. A szolgálatos vámtiszt azt mondta, ha autója rakodótere nincs ponyvával lefedve, meg sem kell nézniük az árut, mehet a határra, közben elintézheti a papírokat. Erre a barátom nyugodt lelkiismerettel Morvaországba irányította az Aviát, aztán személyautójával és az iratokkal elment a Köpcsény utcai vámhivatalba, mert ott 18 óráig van félfogadás. Ott az egyik hivatalnok azzal fogadta, hogy látni akarja az árut, ezért a határról visszahozatta az Aviát. Másnap háromórás várakozás után végre elintézte a pecsételést, de akkorra mások léptek szolgálatba, és ók rá sem hederítettek a szállítmányra. Hát az ilyenektől lehet falra mászni.. Az említett határátkelőn a Hungarokamion sofőrjének ki sem kellett szállnia, pár perc múlva tranzitutasként folytathatta útját. A papírjait vizsgáló vámost mandarinnal kínálta, de az nem fogadta el a gyümölcsöt. Kétszáz méterrel odébb két, marhákat szállító szlovén kamion vesztegelt. Amikor az egyik vámtiszttől az iránt érdeklődtem, miért állnak az állatok a határon már legalább egy órája, a vámigazgatóság sajtótitkárához irányított. Hazafelé a kútyi vámőrség parancsnokhelyettesétöl, Branislav Novosedlíktől megtudtam, hogy a szigorított vámrendelet tulajdonképpen gyorsítja az ügyintézést, vagyis rövidíti a várakozási időt. A gyorsabb ügyintézés érdekében 200 vámőrt helyeztek a Senicai járás határátkelőhelyeire. Többnyire Pozsonyból jöttek. A holiči átkelőn kassaiak, a myjavain pedig főleg tiszacsernyöiek dolgoznak. -A személyautók utasaitól nem kérik az útlevelet? - Egyelőre nem, de idővel biztosan kérni fogjuk, a cseh-szlovák határ ugyanis nem korzó... ORDÔDY VILMOS CSÁKY PÁL: A VOLT JUGOSZLÁVIA A romániai helyzet rövid taglalása után nézzük a vajdaságiak elképzeléseit. A VMDK több szempontból lépéselőnyben van, nem csoda tehát, hogy ók több, mint egy évvel ezelőtt kidolgoztak egy átfogó autonómiatervet, s ennek nemzetközi szinten is publicitást adtak. Szomorú előnyük, hogy gondolkodásuk a délszláv válság nyomására gyorsult fel, s elképzeléseikben több ponton is helyet kapott lord Carrington javaslatának néhány eleme. A VMDK autonómia-tervezete kétségkívül tiszteletet érdemlő munka, mély hiányosságai ellenére is. A vajdaságiak úttörő módon részleteiben is alaposan átgondolták helyzetüket, s ezt elfogadható szinten öntötték jogi formába; erős hátránya azonban a dokumentumnak, hogy tipikusan magyar autonómia, ami az én szóhasználatomban azt jelenti, hogy csupán a Vajdaságban élő magyarság igényéből, elképzeléseiből indul ki, s bizonyos fokig farkasvaksággal kezeli a kapcsolódást a többi etnikumhoz, csakúgy, mint az autonóm megoldás beágyazását az általános államigazgatásba. Néhány belső megoldási javaslata sincs eléggé átgondolva; mindezek együtt okozhatták, hogy elképzelésüket - amely, ismétlem: szimpatikus, úttörő munka - Európában nem fogadta osztatlan elismerés. Ezzel kapcsolatban egy momentumnál ismét csak meg kell állnom; nálunk is megjelentek bizonyos elképzelések, amelyek első, illetve második nyelvként kezelnének bizonyos nyelveket. A szlovákot első nyelvként a szlovák, a magyart első nyelvként a magyar többségű területeken. Azon túl, hogy az ilyen elképzelések érzésem szerint figyelmen kívül hagyják a politikai realitások elemi feltételeit, önmagukban sem demokratikusak. Sem a sokat emlegetett Finnországban, sem Dániában, sem Belgiumban, sem Svájcban, de még Dél-Tirolban sem alkalmazzák az első - főbb és a második - alárendelt nyelv megoldást. Ez bizony nem lenne demokratikus, s a fenti államokban is a nyelvi egyenrangúságot definiálják - szerintem nagyon helyesen. Erre kellene törekednünk nekünk is. Térjünk vissza azonban rövid kelet-európai körképünkhöz. Mi ugyanis gyakorta nyugat-európai példákat hozunk fel követendőkként, természetesen joggal; az ottani demokratikus berendezkedések néhány államban valóban követendő példát jelentenek. Nem árt azonban tudatosítanunk, hogy néhány komolyabb kezdeményezéssel KeletEurópában is találkozhatunk. Folytassuk tehát vizsgálódásunkat a volt Jugoszláviában. A legújabb boszniai elképzelésekről sokat írt a sajtó, nem kizárt, hogy éppen itt találnak majd egy olyan megoldást, amely modellként szolgálhat Kelet-Európa más térségei számára is. Szerbiában a helyzet problematikus, s nemcsak a Vajdaságban, hanem Koszovóban is. A szerb nacionalizmus nagyon nehezen áttörhető falat jelent az ilyesfajta megoldás előtt. Más a helyzet Szlavóniában és Horvátországban. Az előbbiben jelentós olasz kisebbség él, s a közelmúltban megszületett új állam - pici méreteinél fogva is - bölcsen bemérte, hogy a jövőben nagyban fog függni a nagy szomszédtól, Olaszországtól. Ezért több körben bár, de mégis találtak olyan megoldást, amely igencsak pozitívan kezeli a kisebbségi kérdést, természetesen az ott élő csekély számú magyarságét is. A kisebbségek többek közt parlamenti képviseletet kaptak, oktatásügyi és kulturális autonómiát, a választási körzetek kialakításánál figyelembe veszik az ő érdekeiket is. Példaértékű lehet továbbá a Szlovén Köztársaság és a Magyar Köztársaság között 1992. november 6-án aláírt kétoldalú megállapodás a kisebbségek védelméről, amely bár nem tartalmazza a területi autonómia igényét (ezt a két országban kölcsönösen jelenlévő kisebbségek száma és elhelyezkedése nem is tenné lehetővé), a nagyon széles kulturális jogok kölcsönös garantálása mellett a két állam elismeri az anyaország jogát a másik állam területén élő kisebbségek iránti széles körű gondoskodása. A horvát nacionalizmusról újabban többet beszéltünk, léte kétségtelen tény, kellemetlen realitás Ugyanakkor a fiatal horvát állam - ismét csak többszöri nekifutásra és némi külföldi nyomásra is - elfogadott egy alkotmánytörvényt, amely valóban pozitív példaként szolgálhatna Kelet-Európa számára. Természetesen ezzel kapcsolatban nem elvetendő az a megjegyzés sem, hogy minden törvény annyit ér, amennyit a valóságba átvisznek belőle. Eddigi híreink szerint azonban a horvát kormány betartja a törvény rendelkezéseit. Az összehasonlítások megtétele végett engedtessék meg ebből a dokumentumból néhány kiragadott részt idézni. A 4. szakasz például eképp rendelkezik: ,,A Horvát Köztársaság segiti az etnikai és nemzeti közösségek vagy kisebbségek, va-. lamint az anyaállamban élő nemzet kapcsolatának fejlesztését, nemzeti, kulturális és nyelvi fejlődésük előmozdítását. Az etnikai és nemzeti közösségeknek vagy kisebbségeknek joguk van önszerveződésre és társulásra nemzeti és más érdekek megvalósítása érdekében, összhangban az alkotmánnyal és ezzel a törvénnyel." Két idézet között egy pici megjegyzés: sokaknak nálunk is problémát okoz a kisebbség megnevezése, úgy érzem, elsősorban saját gátlásosságuk miatt. Elismervén, hogy ez valóban nem a legszerencsésebb megnevezés, figyeljünk csak oda, a horvátok bevezettek egy nem eldobandó terminust: nemzeti közösség. Mutassunk azonban még néhány részletet ebből a törvényből; az ötödik szakasz kiemelkedően érdekes. ..A Horvát Köztársaságban élő etnikai és nemzeti közösségeknek vagy kisebbségeknek joguk van kulturális autonómiára." A hetedik szakasz így hangzik: ..A Horvát Köztársaságban élő minden etnikai és nemzeti közösség, illetve kisebbség tagjai szabadon használhatják anyanyelvüket és írásmódjukat a magánés közéletben. Azokban a községekben, amelyekben az etnikai és nemzeti közösségek, illetve kisebbségek tagjai képezik a többséget a lakosság összlétszámát tekintve, a horvát nyelv és latin írásmód mellett hivatalos használatban lesz ezen etnikai és nemzeti közösségek vagy kisebbségek nyelve és írásmódja is." A nyolcadik szakasz: ,,A helyi önkormányzati egységek megerősíthetik kettő vagy több nyeiv és írásmód hivatalos használatát, szem előtt tartva az etnikai és nemzeti közösségekhez vagy kisebbségekhez tartozók számát és érdekeit " A kilencedik szakasz különösen érdekes :,, Az etnikai és nemzeti közösségek vagy kisebbségek jeleinek és szimbólumainak nyilvános használata esetén kötelező a Horvát Köztársaság megfelelő jeleit és szimbólumait is kitűzni. Mielőtt elhangzik az etnikai közösség vagy kisebbség himnusza vagy ünnepi dala, kötelező megszólaltatni a Horvát Köztársaság himnuszát. A helyi önkormányzati egységek statútumával írható elő az etnikai és nemzeti közösségek vagy kisebbségek nemzeti zászlajának és szimbólumainak használata." Nagyon érdekes lenne még elemezni az autonóm (különleges) státusú községek és területek berendezését, erre azonban itt nincs mód. Nézzük tehát befejezésül a 12. szakasz rendelkezését: ,,A Horvát Köztársaság védi az etnikai és nemzeti közösségek és kisebbségek emlékmüveit és kulturális örökségüket' (Folytatjuk)