Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-05 / 29. szám, péntek

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓ* 1993. FEBRUÁR 5. CSÁKY PÁL: Az utóbbi időben köreinkben is felerősödtek azok a hangok, amelyek a Szlovák Köztársaságban való jövőbeli berendezkedésünk kapcsán nagy súlyt fektetnek saját autonómia-elképzeléseink kidolgozására és későbbi megvalósítására. A személyes véleményem az, hogy a szlovákiai magyarság az ezzel kapcsolatos műhelymunka terén több éves lemaradással küzd, csupán azok állíthatják az ellenkezőjét, akik vagy nem ismerjk részletesebben is a kérdést vagy csupán a Kárpátmedence magyarságát veszik összehasonlítási alapul. Tény, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban élö magyarságtöredékekhez képest nem állunk nagyon rosszul. Ez a mondat azonban nem azt jelenti, hogy elégedettek lehetünk magunkkal, hanem inkább azt, hogy ügyesen - nem túl magasra téve a mércét - választottuk meg az összehasonlítási alapot. Románia Az erdélyi helyzet, úgy érzem, eléggé közismert. Tény, hogy az RMDSZ máig nem tudott kimunkálni egy olyan autonómia-tervezetet, amelyet európai szintű dokumentumként az asztalra tehetett volna. Ennél a megállapításnál nem árt egy kicsit megállni, s elgondolkodni az összefüggések fölött Fel kellene tennünk érzésem szerint önmagunknak is a kérdést: mennyiben a romániai általános politikai és társadalmi helyzet és mennyiben az RMDSZ-beli belső tisztázatlan viszonyok okozzák, okozták a szervezet ilyen vonatkozású impotenciáját? Meddig lehet álegységet hirdető jelszavakkal elkendőzni a valóságot (ez némiképp az MDF problémája is), amely szerint egy társadalom - legyen az bár kisebbségi mikrotársadalom - nem egyszínű? Van, persze, aki azt a választ adja erre, s talán igaza is van, hogy az RMDSZ lényegében nem létezik; egy mesterséges tető csupán a reálisan létező platformok, áramlatok fölött. Magam némi túlzásnak tartanék egy ilyen megfogalmazást, ám nem árt ezzel a kérdéssel alaposabban is szembenéznünk; márcsak azért is, mivel gyakorta kerülünk olyan helyzetbe, hogy akár politikai struktúránkat, akár helyzetünket éppen az erdélyihez hasonlítjuk (hasonlítják). A mélyebb és alaposabb összehasonlítás részletesebb elemzést igényelne, erre itt most nincs mód Tény azonban, hogy Románia társadalma, lakosságának átlagfelfogása. a termelőeszközök fejlettsége, az életszínvonal és az ebből adódó másodlagos mutatók, a politikai kultúra és számos, egyéb ismérv jócskán elmarad a miénk mögött: a romániai magyarok részben más körülmények között élnek, mint mi, ezért az általuk kialakított modelll nem utánoznunk kellene, hanem az ö tapasztalataikat is kihasználva a sajátunkat kellene kialakítanunk (A mi jelenlegi politikai-társadalmi struktúránk sem kielégítő, de erről majd máskor.) Ugyanakkor az RMDSZ belülről is több irányban megosztott; legutóbbi kongresszusukon pedig éppen nem a kemény vonalasok győztek. Ezt lehet különféleképpen értékelni, ám ez realitás; mint ahogy az is realitás, hogy az utóbbi időben néhányan épp annak a szárnynak az elképzeléseit próbálják meg importálni hozzánk, amely az RMDSZ-ben is háttérbe szorult. Sokan könnyes szemmel mondogatják, milyen szép volt, amikor tavaly az RMDSZ képviselői és szenátorai Kolozsvárott a nagytemplom oltára előtt esküdtek hűséget - mára kiderült, nem tudni, mire. Az se minden tanulságok nélkül való legyen számunkra, hogy az RMDSZ két évig viaskodott a Nyugat-Európából importált társnemzet-koncepcióval. (Megjegyzem, ez a Svájcban, Belgiumban gyökerező modell az ottani társadalmakban szerves táptalajra találhatott; ezek a társadalmak több évszázadra visszavezethetően többkultúrájúak. Ott a társnemzeti koncepció szervesen másolhatja a társadalmi tudat egyébként is meglevő rajzolatait, s elfogadhatóvá válhat minden állampolgár számára. Arról a „csekélységről" már nem is beszélve, hogy magam nem ismerek egyetlen belga anyanyelvű, de egyetlen svájci anyanyelvű polgárt sem; Belgiumban flamandok, vallonok és németek élnek, az egyetlen igazi belga állítólag a király, persze ő is csak hivatalból. Svájcban franciák, németek, olaszok és rétorománok élnek együtt; ott is mindenki a maga nyelvét használja.) Térjünk azonban vissza az RMDSZ-hez: minden ottani ismerősöm egyöntetűen állítja, hogy a koncepciók tisztázatlansága volt az egyik oka annak, ami miatt az RMDSZ nagy késéssel próbálja csak behozni eddigi mulasztásait. Azt sem érdektelen tudatosítanunk, hogy az erdélyiekben máig élesen él a transzilvanizmus eszméje; földrajzi elhelyezkedésük is eltér a miénktől, mi szinte rátapadunk a magyar-szlovák határra. Az erdélyi történelmi három nemzet együttélése, a fejedelemség történelmi aureolája, a „tündérkert" lelkekben ott lebegő visszfénye - mind egy-egy ok, amely a társnemzet koncepcióját elfogadhatóvá tehette volna számukra - s mégis máshogy döntöttek Szerintem azért, mert a realitások mást mondanak; mást a történelmi fejlettség, mást a nemzetközi dokumentumok. S nem utolsósorban taszító a társnemzet-koncepció jelenlegi eszmei tisztázatlansága. Mindannyiunknak lehet véleményünk, s ez a vélemény az idők során változhat is; csapongani azonban - ha hiteles politikát akarunk csinálni - nem szabad. Nem tudom, ki, hogyan: én az egységes magyar kultúrnemzet részének vallom magam, s ilyen állampolgárként akarok teljes értékű életet élni szülőföldemen. Ez gondolkodásom alapköve; nem áll szándékomban a „szlovákiai magyar nemzetet", mint a szlovákság társnemzetét létrehozni, mert félő, hogy ezzel fából vaskarikát hoznák létre, s magam vágnák el néhány olyan köteléket, amelyhez most foggal-körömmel ragaszkodom, mert érzésem szerint ez köt legszorosabban az egyetemes magyarsághoz. Nekünk végveszélyt jelenthet, ha kulturálisan is izolálódnánk: a Kárpát-medence magyarsága között, kulturális téren nem lehetnek határok. Az RMDSZ még nem jutott ki a válságból, mi éppen most sodródnánk bele? r w GAZMUVESITES VIZKELETEN LÁTOGATÓBAN SZLOVÁKIA LEGFIATALABB POLGÁRMESTERÉNÉL A tavaly szeptemberi helyhatósági pótválasztásokon a Galántai járás Vízkelet községében is polgármesterváltásra került sor. A nyugdíjba vonuló, a faluban nagy népszerűségnek örvendő Kürtössy Sándort - több évtizede állt a község élén - ifj. Halag György mérnök váltotta fel. A polgármester-választásokkal, állítólag, új csúcsot is magáénak mondhat a falu. Halag György ugyanis Szlovákia legfiatalabb polgármestere, mindössze 25 éves. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola elvégzése után agármérnökként a helyi mezőgazdasági szövetkezetben dolgozott. 1990-től a képviselőtestület pártoktól független tagja Programról, célkitűzésekről, hitvallásról kérdezem. Elmondja, hogy Vízkeleten nem volt különösebb kampány a pótválasztások előtt Nagygyűléseket sem szerveztek, a két jelöltnek nem kellett kortesszónoklatokat tartania, nem volt szükség fejlesztési elképzeléseket terjeszteni a falu választói elé. Pedig a választási programnál aligha volt jobb ellenőrzési mechanizmus az ígéretek és a tettek összhangjának megítélésére. A vízkeleti választópolgárok nagylelkűek voltak: a többség így is bizalmat szavazott a fiatal jelöltnek. A polgármester programjaként a konkrét községfejlesztési tennivalókat veszi számba. - Falunk gázművesítését tartom legfontosabb feladatomnak. Ez komoly beruházás lesz, s Feketenyék és Hidaskürt szomszédos községekkel összefogva valósítjuk meg. Négy év alatt el szeretnénk érni, hogy minden háztartásban gáz tegyen. Az előkészületek jót haladnak, s az év második felében el akarjuk kezdeni a munkálatokat. Idén 3—4 kilométer földgázvezeték lerakását tervezzük. Ebben az évben a posta épületét is korszerűsítjük, amire már ugyancsak vár a falu. Az ifjúság kérdéskörére terelem a szót. A polgármester elképzeléseit firtatom, hogyan próbálják felrázni a község fiataljait. - Talán a sporttevékenységgel tudjuk leginkább megnyerni a fiatalokat. Bodri János, Horváth József, Bodri György pedagógusoknak köszönhetően eléggé mozgalmas falunk sportélete. Amikor a gazdag hagyományokkal rendelkező Csemadok tevékenysége kerül szóba, a polgármester kétszer is a szomszéd helyiségben ülő hölgyeket hívja segítségül, hogy pontos információval szolgálhasson a Harmónia vegyeskar vezetőjét, és a Csemadok helyi szervezetének elnökét illetően. Az önkormányzat anyagilag is támogatja a község magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskoláját. - Ugyanannyit kap a szlovák iskola is, mint a magyar - hangsúlyozza a polgármester. A helységnévtáblák ügye Vízkeleten már nem kérdés. A szomszédos falvakkal összefogva határoztak és oldották meg a problémát: a magyar nyelvű helységnévtáblákat elkülönítve, saját állványon helyezték el a faluba vezető főutak mentén. A községi önkormányzat 1993-as évi költségvetésével kapcsolatos óvatos kérdésemre a polgármester magabiztosan válaszol: - A költségvetés már elkészült. A bevételt főleg adók, bérleti díjak alkotják majd. Ha a fűtőanyagok és a villanyenergia ára nem változik, akkor nem szabadna, hogy kisebb bevételhez jusson önkormányzatunk, mint az előző évben. Nehéz az önkormányzatok sorsa a jelenlegi válságos gazdasági helyzetben, s a nehezen áttekinthető jogi feltételek között. így a fiatalos lendületre, mozgékonyságra és energiára Vízkeleten is nagy szükség van. MÁZSÁR LÁSZLÓ A biztosítással kapcsolatban több olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz. Kérdéseikre Vontszemü Líviától, a dunaszerdahelyi regionális biztositó igazgatójától kértünk választ. i. T. Izsa: Munkaviszony mellett otthon kertészkedem. A megtermett zöldséget a felvásárló révén adom el. Vállalkozói engedélyem nincs. Fizetnem kell biztosítást a kertészkedésből nyert bevétel után is? Hogyan állapítják meg a kivetési alapot, hiszen nem tudhatom, milyen lesz az idei termés A nemzeti biztosítóról szóló törvény pontosan meghatározza, ki tekinthető önálló kereseti tevékenységet folytató személynek. Ha a polgárnak nincs vállalkozói engedélye, sem pedig igazolása arról, hogy nyilvántartják, mint önállóan gazdálkodó földművest, nem fizet biztosítást, és nem köteles jelentkezni a biztosítóban. Itt jegyzem meg, ha az önálló kereseti tevékenységet folytató vagy együtt dolgozó személy a vonatkozó időszakban legalább hat hónapon keresztül nem folytatott biztosítási kötelezettséggel járó tevékenységet, kivetési alapja az általa meghatározott összeg 1/12-de lesz, amely azonban nem lehet alacsonyabb 2200 koronánál. Ha valaki például csak négy hónapig vállalkozik egy naptári évben, biztosítást csak ezekre a hónapokra fizet, de ezt fel kell tüntetni az iparlevélben is. T. T. Sókszelőce: 1938-ban születtem, három gyermeket neveltem fel. Anyósom 1987-ben halt meg 88 éves korában, én voltam a gondozója. A biztositóban úgy tájékoztattak, hogy én nem tartozom azon személyek közé, akikért az állam fizeti az egészségügyi biztosítást. Igazuk van? A törvény szerint az állam fizeti az egészségügyi biztosítást azokért a személyekért, akiknek gyermekükről vagy más közeli hozzátartozójukról való gondoskodás miatt nem keletkezett nyugdíjjogosultságuk és koruk miatt már nem kereső személyek. B. I. Komárom: Állandó lakóhelyem Szlovákiában van, de külföldön dolgozom Milyen biztosítást kell fizetnem? Hogyan állapítják meg a kivetési alapot? Azok a szlovák állampolgárok, akiknek állandó lakóhelyük Szlovákiában van, de külföldön dolgoznak, egészségügyi biztosítást fizetnek a kivetési alap 13,7 százalékának megfelelő összegben. Lehetőségük van arra is, hogy a kivetési alap 26,5 százalékának megfelelő összegű nyugdíjbiztosítást is fizessenek. Az ön esetében a legalacsonyabb kivetési alap a minimálbérnek, vagyis 2200 koronának felel meg, de ezt az összeget saját belátása szerint megemelheti. Külföldi munkáltatójától nincs szüksége igazolásra keresetéről. A. M. Kassa:Alkalmazott vagyok és emellett vállalkozom Kétszer kell biztosítást fizetnem? Ha valaki foglalkozása mellett másodállásban van, ebből is fizetnie kell biztosítást. M. Sz. Pozsony: Hogyan kell a gyerekeket biztosítani? Különbség van az alkalmazottak és a magánvállalkozók között e téren? Hány éves kortól kell a tanulóknak külön biztosítaniuk magukat? A biztosításra a szülő jelenti be gyermekét annál a szervezetnél, ahonnan a családi pótlékot kapja. Ha önálló kereseti tevékenységet folytató polgárról van szó, a gyermeket az illetékes regionális biztosítónál jelenti be A diákok biztosítását az állam téríti meg a tanulmányaik befejezéséig, de legfeljebb 26 éves korukig. V. K. Nagymegyer: Ki intézi a munkanélküliek biztosítását? Meddig kell jelentkezniük? Milyen elbírálás alá esnek a nyilvántartott munkakeresők, tehát azok, akik nem kapnak segélyt? A munkaügyi hivatal által nyilvántartott álláskeresők a munkaügyi hivatal közvetítésével jelentkeznek az illetékes regionális biztositóban. A határidő 1993. február 8. Az állam fizeti az egészségügyi biztosítást az álláskeresőkért, az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítást pedig azon álláskeresőkért, akik segélyt is kapnak. Ha valakit nem tartanak nyilván álláskeresőként, vagy pedig törlik a nyilvántartásból a minimálbérből (2200 korona) köteles egészségügyi biztosítást fizetni 13,7 százalékos összegben, ami havonta 301 koronát jelent FELHÍVÁS A Honismereti Szövetség Elnöksége a honfoglalás 1995/96-ban esedékes 1100. évfordulójának közeledtével a Honismeret 1992. évi 4. számábanfelhívással fordult a honismereti mozgalom valamennyi közösségéhéz és önkéntes munkásához, a szakkörökkvezetőihez, a helytörténészekhez, a krónikaírókhoz, a néprajz- és nyelvjárásgyüjtőkhöz, hogy haladéktalanul fogjanak hozzá a jelentós évforduló helyi megörökítéséhez. A Palóc Társaság teljesen azonosulva a felhívás szellemével és szándékaival, csatlakozásra szólítja fel a szlovákiai magyar művelődési egyesületeket és társaságokat, a Csemadok alapszervezeteit, az anyanyelv őrzőit és ápolóit, mindenkit, aki nem szavakkal hirdeti, hanem tettekkel bizonyítja magyarságát. Az alábbi főbb feladatok elvégzését tartjuk fontosnak: 1. Minden helységben készítsék el, illetve egészítsék ki az első okirati említéstől napjainkig a település történetét, és tegyék azt a lakosság körében ismertté. 2. Fényképeken, filmeken örökítsék meg a település mai arculatát; gyűjtsék össze a régi fotókat, képeslapokat, hangfelvételeket, visszaemlékezéseket, használati eszközöket, tárgyakat, s gondoskodjanak megőrzésükről. 3. írják össze az idősebbek emlékezetében még élő földrajzi (táj-, utca-, dűlő-) neveket, a hozzájuk fűződő mondákat, vegyék számba nagyjaikat, településükért végzett munkájukat. 4. Gyűjtsék össze a még feltáratlan néprajzi, társadalmi hagyományokat, szokásokat, gyermekjátékokat, mondókákat, meséket, népdalokat, táncokat stb., és elevenítsék fel azokat az évfordulóra. 5. írják össze a település első és második világháborús veszteségét, a fasizmus, a diktatúra, a kitelepítés-elhurcolás áldozatait; emléküket örökítsék meg. 6. Vegyék számba, hogy kik, milyen okból hagyták el településüket s hova távoztak, illetve honnan, milyen okból települtek be. 7. írják meg a helyi kollektivizálás, az államosítás lefolyását, az 1956-os forradalom és szabadságharc, az 1968-as események helyi vonatkozásait, a demokratikus változás, az önkormányzatok kialakulásának eseményeit, a ma történéseinek krónikáját, gyűjtsék össze azok tárgyi és írásos dokumentumait. 8. Örökítsék meg 1848-49 forradalmának emlékét. 9. Hozzák rendbe a temetőket, közterületeket, középületeket, műemlékeket, újítsák fel az emlékműveket, tisztítsák meg és óvják környezetüket. 10. Vegyék számba és helyezzék védelem alá természeti értékeiket, (földtani, víztani, növénytani, állattani, tájképi, kultúrtörténeti érték). 11. A települések alakítsanak ki együttműködést a szomszédos vagy távolabbi országokban levő településekkel, illetve azok kulturális közösségeivel. 12. Létesítsenek honfoglalási emlékparkot, ligetet, játszóteret stb, telepítsenek fasorokat, bokrokat, ültessenek virágokat. 13. Településenként vagy csoportosan alakítsák meg a honfoglalási évforduló akciócsoportját, készítsenek évfordulós feladattervet, az érdekeltekkel egyeztessék, fogadtassák el az önkormányzattal. 14. A terv megvalósítása a lakosság önkéntes részvételére támaszkodjék, anyagi megterhelést lehetőleg ne jelentsen számára. 15. A közös feladatok megvalósítása érdekében vegyék fel a kapcsolatot mindazokkal az intézményekkel, amelyektől segítséget, módszertani útmutatást remélnek, és a jóváhagyott tervezet egy példányát juttassák el a Palóc Társaság címére (991 31 Vrbovka 53, SR). A Palóc Társaság felkéri az önkormányzatokat, a' gazdasági egységeket, az alapítványokat, az egyházakat, a hírközlő szerveket, hogy mind szellemi, mind erkölcsi, szakmai, mind pedig anyagi és egyéb lehetőségeikkel támogassák az előbbiekben ismertetett feladatok megvalósítását; legyenek részesei az 1995/96-ig elvégzendő, felvidéki nemzetrészünk történelmi tudatát, önbizalmát, összefogását, erkölcsi-szellemi fölemelkedését szolgáló, határon átívelő vállalkozásnak. A Palóc Társaság