Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-05 / 29. szám, péntek

1993. FEBRUÁR 5. ÚJ SZÓ* GAZDASÁG 6 SIKERÜL? A Szlovákiai Vállalkozók Szövetségének Tanácsa követeli a biztosításról szóló törvény 23. paragrafusának felülbírálását. Ez a novella jelentős segítséget jelentene azoknak a vállalkozóknak, akiknek a vállalkozásból adódó jövedelme rendszertelen és nagyon alacsony. Azok esetében ugyanis," akik alkalmazásban vannak és csak mellékesen vállalkoznak, a 22. paragrafus hatodik bekezdése alkalmazható. A fő foglalkozásban vállalkozók számára javasolni fogják, hogy a piaci telítettség, az átmeneti értékesítési nehézségek az általuk kínált árucsoport eladásában, vagy a szolgáltatásaik nyújtásában figyelembe vehető legyen, és érvényes legyen rájuk szintén a 22. paragrafus 6. bekezdése. Ezzel elérnék, hogy a biztosítási díj a valóban elért bevétellel álljon arányban, és ne azzal a jövedelemmel, amelyet két évvel ezelőtt eredményezett a vállalkozás. (Az 1992. januári jövedelem az alapja az 1994. évi júliusi biztosításnak.) A Tanács továbbra is tagjai közé számítja azokat, akik az aránytalanul magas biztosítási díj miatt viszszaadták iparengedélyüket. Az ő nevükben fogja kezdeményezni, hogy az ipar megújítása esetén ne kelljen újra lefizetniük az illetéket. VOLT SZÓ KÖLCSÖNRŐL? Az első pillanatokban határzottan cáfolták, hogy a szlovák kormány elnöke a múlt héten egy éjjel Prágába utazott volna, titokban tárgyalni kormányfőtársával, és méginkább cáfolták azt, hogy tízmilliárdos kölcsönt kért volna. A titkos út dementálásának dementálása még nem történt meg, de a kölcsönkérésben lehetett valami. A hitelkérési szándékot ugyanis megerősítette Ľudovít Černák szlovák gazdasági miniszter és ezt azzal indokolja, hogy a közös csehszlovák adósságból nagyobb rész jut Szlovákiának, mint amennyivel számoltak. Mint mondotta, magukra vállalták ezt az adósságot, de azzal, hogy a Szlovák Nemzeti Bank passzívumát képező 20 milliárd koronára nincs fedezet, tehát ezt meg kell hitelezni. Szerinte a cseh politikusok pozitív választ adtak és egy tízéves lejáratú kölcsönt javasoltak. De hogy valamilyen klasszikus, tehát azonnal felhasználható kölcsönről lett volna szó, ezt a gazdasági miniszter viszszautasította. Václav Klaus cseh kormányfő szintén nyilatkozott a témával kapcsolatban, mégpedig olyan értelemben, hogy a nem szakértők, akik ellenzik ezt a hitelt, összekeverik a fogalmakat. Ha ugyanis a kölcsönös elszámolási rendszerben a clearinget alkalmaznánk, akkor ennek van egy ún. határhitel értéke, ami egy pénzügyi kifejezés nem jelenti az általánosan ismert hitelkonstrukciókat. Ezt a határértéket minden három hónapban ellenőrzik, és a különbséget keményvalutában fizetik. Mindenesetre e sorok elolvasása után az az érzése támad az embernek, hogy mind a cseh miniszterelnök, mind a szlovák gazdasági miniszter másról beszél. S hogy teljes legyen a pénzügyi „összhang" a két ország között ide kívánkozik még Marian Tkáčnak, a Szlovák Nemzeti Bank alelnökének a nyilatkozata, aki nem tud arról, hogy a szlovák kormányfő titokban hitelt kért volna Csehországtól, bankja hiányának fedezésére. Szerinte a Csehszlovák Állami Bank zárómérlege olyan lesz, hogy bizonyos szlovákiai hiányt mutat majd, de az általunk kidolgozott megoldás másféle kompenzációt feltételez, mint hitelt a Cseh Köztársaságtól. A szlovák megoldás nem a tízmilliárdos megoldást, hanem egy hosszú távú elrendezést javasol. Ezek után még két kérdés: Mindenki csak a magáét mondta ugyanarról, vagy pedig ugyanarra a kérdésre válaszolva mindenki másról beszélt? Az oldalt összeállította: SZÉNÁSI GYÖRGY Nem örülnek a vállalkozók a Cseh és szlovák pénz szétválasztásának. Nemcsak azért, mert ez technikailag is bizonyos idejű pénzforgalmi (tehát kereskedelemkorlátozási) intézkedésekkel jár, hanem azért sem, mert ezzel a kereskedelem általánosan is bonyolultabbá válik a két ország között. A prágai Kotva áruház például kínálatának 20 százalékát hozza be Szlovákiából, s hogy ezt az arányt bői tehát a szlovák gyártmányok konkurálhatnak más országok termékeinek. De ahogyan a jövendő árfolyam előre megjósolhatlan, ugyanúgy csak találgathatjuk azt is, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalom elszámolása hogyan zajlik majd. Ezzel kapcsolatban leginkább a clearing (klíring) módszert emlegetik a szakemberek. Ez egy olyan kölcsönös fizetési rendszer, amelyben miden vállalatok közötti inkasszó és törlesztés egy számlavezető központon (clearing-house) megy keresztül. Ezeket a nemzeti valutákban számolják el, és egy bizonyos idő eltelte után (ez CSEH-SZLOVÁK KERESKEDELEM AZ ELSZÁMOLÁSRÓL tartani tudják-e (a szlovák áruk gyártóinak érdekében is), arra ma még csak tippeket lehet adni. Minden attól függ ugyanis, milyen lesz a két ország közötti elszámolási rendszer, amelyet kormányközi egyezményben kellene lefektetni. Ehhez még hozzájárul az árfolyamok kérdése, mert itt is csak a találgatások szintjén szivárognak ki információk, de ezek a találgatások néha magas szintű állami hivatalnokok szájából hangzanak el. Abban az esetben, ha a szlovák korona gyengébb lesz mint a cseh korona (a találgatások főleg ezt sugallják), akkor a szlovák áru Csehországban olcsóbb lesz. Ugyanakkor a cseh és a nyugati áruk pedig drágábbak lesznek Szlovákiában, így a szlovák fogyasztók számára nehezebben elérhetők. A cseh kereskedő tehát azon gondolkodik majd, hogy cseh árut vegyen-e, vagy inkább a minőségben nagyjából megegyező szlovák terméket veszi meg boltjába. Ebből a szempontmegegyezés kérdése) kiértékelik az egyenleget. Ezután a szerződött felek közül az egyik kiegyenlíti a különbséget például konvertibilis valutában (vagy esetleg áruval, de elméletileg akár aranyban is). Ennek előnye kézenfekvő - a kereskedelmet nem korlátozza a valutahiány, csak abban az esetben, ha valamelyik félnek állandóan negatív a mérlege, tehát mindig neki kell konvertibilis pénzben egyenlítenie a számlát. A legegyszerűbb módszer a cégek közötti közvetlen fizetés - mégpedig konvertibilis valutában - minden bizonnyal számításba sem jöhet a jelen pillanatban. A következő lehetősége a közvetlen kereskedelemre való áttérés lenne, mégpedig a nemzeti valutákban elszámolva. Ebben az esetben azonban elsősorban a fizetőeszközök stabilitását kellene biztosítani, mégpedig azért, hogy kölcsönösen átválthatók legyenek. Ennek az alapja lehet állami garancia, vagy akár lebegtetett árfolyam is. ACEL ACEL ELLEN KITÖRT AZ ÚJABB HÁBORÚ No nem kell megijedni, világméretű küzdelemről van ugyan szó és a főszereplője az acél, de nem folyik közben vér. Annál inkább a nyugateurópai politikusok és gazdasági szakemberek idegei, hiszen amellett, hogy ez veszteségeket okozhat acélgyártásuknak, még az évek óta kimunkálás alatt lévő GATT-egyezményeket is veszélybe sodorhatja, márpedig akkor az Európai Közösségek alapjai is meginoghatnak. De mi is történt? Semmi más, csak az, hogy Bili Clinton amerikai elnök felemelte az Amerikába importált acélipari termékek vámját, és a 109 százalékos emelés még magasabb is annál, amit a Bush kormány tervezett. Ezzel Clinton csak az amerikai piac védelmére tett ígéreteit tartja be. Brüsszel, persze, azonnal felháborodott, és kereskedelmi háborúval fenyegetőzik. A vámemelés évente 2 milliárd dollár értékű acélbehozatalt érint és a világ 19 országának acélgyártóit "CSEHSZLOVÁKIA, CSEHORSZÁG hozza hátrányos helyzetbe, de főleg a nyugat-európaiakat. Nem valószínű, hogy az európai tiltakozásoknak nagy foganatja lesz és ez arra vezethet, hogy Európa nyugati fele is védővámokkal biztosítja acéliparát. Itt lépünk be a képbe mi, akiknek már tavaly is problémáink voltak az acélkivitellel, mivel dömpingárainkat nem sokáig tűrték a nyugati gyártók. A csehszlovák acélgyártás 1990ben a tizenegyedik helyen volt a világban és ami rosszabb, az egy főre eső 537 tonnás évi felhasználás a második helyre emelt bennünket. Termelékenységünk az ágazatban csak 60 százaléka volt a fejlett országok acélgyáraiénak. Azóta természetesen az acélexport mind Csehországban, mind Szlovákiában csökkent, és ezzel együtt a termelés is. A Clinton-kormányzat intézkedése azonban minden bizonnyal hozzánk is begyűrűzik, és folytatódik a termelés csökkenése. Talán mondani sem kell, hogy éppen a legroszszabbkor. ÉS SZLOVÁKIA ACÉLTERMELÉSE 20000 15000 m n ro C <D N <D (fi •0) 0) E <5 10000 5000 CSSZS ZK CSK SZK '89 '90 '91 '92 Flgyclmutsfem, a* Idén semmi yesélye! —

r ^ t ň ftA-Tic AMERIKA IS INTEGRÁLÓDIK Miközben Nyugat-Európa intenzíven készülődik saját belső piaca kialakítására, csak kevés figyelmet szentel annak, hogy Észak-Amerikában is létrejött egy, az Egyesült Államokat, Kanadát és Mexikót magában foglaló szabadkereskedelmi övezet. Egy olyan belső piac van születőben a nyugati félteke északi részén, amelynek gazdasági potenciálja túlszárnyalja az Európai Közösségekét. A NAFTA (North American Free Trade Area) azzal jött létre, hogy a három évvel ezelőtt aláírt szabadkereskedelmi szerződés az USA és Kanada között most Mexikóval bővül ki, s így a már most is jelentős amerikai piac méginkább megnöveli tagországai gazdasági lehetőségeit. Ha a NAFTA-t összehasonlítjuk az EK-val (ebbe beleértve már egész Németországot) az új amerikai háromtagú közös piac 365 millió embert (fogyasztót) ölel fel, míg az EK csak 344 milliót. Egy lakos évi jövedelme ott 17 ezer dollár körül van, míg Nyugat-Európában 13 500 dollárkörül. Az amerikai kontinens északi része tehát olyan előnnyel indul Európa nyugati felével szemben, amely a csúcsminőségű termékek gyártására döntő befolyással lehet. A másik oldalon az új államközi kereskedelmi társulás az egyes tagok életszínvonalában sokkal nagyobb különbségeket mutat, mint az öreg kontinens. A mexikóiak életszínvonala például sokszorosan az Egyesült Államok polgárainak életszínvonala alatt van. Az USA-ban és Kanadában viszont az életszínvonal nagyjából hasonló és világméretekben is magasnak számít. Ez a különbség a NAFTA megalakulását kissé késleltette, de a 88 millió mexikói életszínvonalának közelítése az északi szomszédéhoz ezzel szemben nagyszerű befektetési lehetőségeket jelent. Az európai gazdasági integrációval összehasonlítva a NAFTA működése még csak a kezdeti fázisban van. Az európaiak pénzügyi rendszere például már szilárdan összefonódott (még a múlt őszi pénzügyi „földrengés" ellenére is), és a közeljövőben egy közös központi bank megalapításához kell, hogy vezessen. Az észak-amerikai kereskedelmi zóna ezzel szemben még csak az első lépéseket teszi a gazdasági integráció felé. Ez a lépés azonban következményeiben sokkal radikálisabb lesz, mint ahogy azt az EK belső piacának kiépítésénél tapasztalhattuk. Ez elsősorban azt a jelentős jövedelmi különbséget érinti, amely Mexikó és északi szomszédja között mutatkozik. Az EK 12 tagországa között a legszegényebbek - Portugália és Görögország - relatíve csak kis részét alkotják a közösségnek, és az ottani jövedelmek sem maradnak el jelentősen az EK átlaga mögött. Egy portugáliai lakos jövedelme például a 35 százaléka a német átlagpolgár jövedelmének, míg a mexikói átlagjövedelem csak 12 százaléka az egyesült államokbelinek. Ráadásul Mexikó nagy népességű ország. Előfordulhat tehát, hogy Európa kénytelen lesz majd ezt-azt megtanulni, főleg a nagy különbségek öszszeintegrálásában Amerikától, hiszen az EK kapuján már ott kopogtatnak a szegény közép-európai országok és ráadásul a volt Szovjetunió tagországai is, amelyek még az előbbieknél is szegényebbek. Szükség lesz arra, hogy a fejlett Nyugat ezekkel kialakítson valamiféle gazdasági integrációt, mégha korlátozottat is, a rá nézve destabilizáló keleti menekültáradat megállítása érdekében. Ezzel szemben az USA egy lépcsőfokkal már feljebb kezdi az együttműködést szegényebb szomszédjával. A két gazdasági közösség összehasonlítása Észak-Amerika Európai Közösségek Lakosság (millió) 365 344 Bruttó hazai termék (mild, dollár, 1990) 6 270 4 652 Egy főre eső jövedelem (USD) 17 080 13 525 Ezer lakosra jutó autók száma 440 345 i LüjjjjjJij] r Ne zavartassa magát. Én csak nézni fogom... Az eddigi pénz felülbélyegzettre való cseréjét Szlovákiában több mint kétezer helyen lehet megejteni. A Szlovák Állami Takarékpénztár minden fiókjában, az Általános Hitelbank (VÜB) minden fiókjában és az 1600 postahivatal többségében. Ha szükség lenne arra, hogy a tízkoronásokat is cseréljék, akkor ezekből is rendelkezésre áll mintegy négymillió, vadonat új. De aggodalomra semmi ok, a pénzérmékre nem kell okmánybélyeget ragasztani. PÉNZCSERE...