Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-26 / 47. szám, péntek

1993. FEBRUÁR 26. I ÚJSZÓi MOZAIK 4 VÁLLALKOZÓK TALÁLKOZÓJA Szlovákiai ós magyarországi vál­lalkozók találkozójára kerül sor ápri­lisban Komáromban. A rendezvényt a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Ka­mara nyitrai irodája közösen szerve­zi a hasonló jellegű győri intézmény­nyel. A szervezők tájékoztatása sze­rint ezekben a napokban kezdték meg a jelentkezési ívek összegyűj­tését. Ezeken minden vállalkozó fel­tünteti tevékenységének jellegét s ennek alapján segítséget nyújta­nak nekik a legmegfelelőbb partne­rek felkutatásában. A vállalkozók számának bővítéséhez, tevékeny­ségük élénkítéséhez akarnak hoz­zájárulni azzal, hogy a Szlovák Ke­reskedelmi és Ipari Kamara új irodát nyit Komáromban, amely feltehető­en már hétfőn megkezdi munkáját. ÚJABB „MESEAUTÓ" A LÁTHATÁRON Pontosabban: a Ford-autócsalád legújabb tagjáról, a ford Mondeoról van szó. A közelmúltban Kassán rendezett Mobilservex '93 áruminta­vásáron még nem csodálhattuk meg, viszont a Ford-autók legismer­tebb szlovákiai forgalmazói közé tar­tozó besztercebányai Euromotor, valamint a kassai Szilcar cégek kép­viselői ott elárulták: várhatóan egy hónap múlva bemutatják nálunk is. Állítólag elbűvölő... bizonyára az ára is az lesz, de aligha mindenki­nek... (g-f) HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN Február 27-én, szombaton reggel 8 órakor jelentkezünk Szombat délelőtt című műsorunkkal, melynek a szerkesz­tője ezúttal Molnár Norbert. Igaz, hogy 70 magyar kiskatona megtagadta az esküté­telt Szlovákiában?; Beszélgetés a Koope­ratíva biztosítótársaság elnökével; A nagy mesemondó leszármazottja - és még sok más érdekes témáról szólunk állandó ro­vatainkon kívül. 12 óra 10 perckor a Slá­germúzeum tárja ki kapuit. Mit kínál a 13 órakor kezdődő Új Hullámhossz? Ezt Po­lák Lászlótól tudjuk meg: Egy tévéhíd kapcsán: mit mondott Jeszenszky Géza az 1869-es nemzetiségi törvényről, s ho­gyan reagált erre a hazai politikai elit?; Új területi és közigazgatási elrendezés, avagy láthatáron az észak-déli virslime­gyék?; Kisebbségi társnemzet -, egy óhaj és buktatói. 14 óra 15-kor kezdődik az iskolások műsora Titokzatos világ címmel - a vadon gyermekeinek és Mauglinak a története. Nem a megszokott időben, hanem 15 órakor jelentkezik Zenés be­szélgetés című műsorunk, amelyben Ko­vács Lajossal, a Kassai Operaház ma­gánénekesével ismerkedhetünk meg. Ez­után a Mikrofonközeiben című műsor a bécsi magyar egyesületeket mutatja be 15 óra 20 perctől. 15.50-kor a Látóhatár, majd állandó műsoraink következnek. Vasárnap 8 óra 30-kor a Világosság című egyházi műsorban - nagyböjt első vasár­napja lévén - Galgóczy Rudolf római katolikus lelkipásztor galántai káplán a böjt jelentőségéről, fegyelmező erejéről elmélkedik. 10 óra 5 perckor kezdődik a Pedagógusnapló, amelyben többek kö­zött szó lesz a II. Lévai Értelmiségi Fórum oktatási szekciójának tanácskozásáról, a komáromi szorobántanfolyamról és a pozsonyi konzervatóriumi tehetségvizs­gákról. 11 óra 20 perctől közvetítjük a Csevegőt. Benne Itália történetének körülbelül 10 időszakáról lesz szó és a hírhedt Borgia családról. A megszokott időben a Fiatalok stúdiója, majd 14.15-kor kapcsoljuk a BBC magyar adását. Az e heti kerekasztal témája: a gonoszság a társadalom függvénye-e, vagy vele szü­letett jelenség; valamint a jelenleg Angliá­ban folyó vita kapcsán két gyermekgyil­kos esetéről lesz szó. 15 órakor Fáklya, kulturális magazin. Néhány címszó a tar­talomból: Köztünk járt Sára Sándor; Don­ner és Pozsony; Caruso-évforduló; Interjú a Magyar Művelődési Intézet igazgatójá­val. Ezt 15.40-kor a Hazai tájakon című műsor követi, benne farsangvasárnapi szokások Zséréről és Medveshidegkút­ról. 16.00 - Hirek. 16.05-től 18 óráig Kö­S2Önt ő (hritz) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MEČIAR MÁST ÍGÉRT (Munkatársainktól) - Az állami dirigiz­mus bevezetése - amit a miniszterelnök vasárnapi tévébeszédében beharango­zott - ellentétben van a kormány prog­ramnyilatkozatával. Ebben a kabinet el­zárkózik a direktív gazdaságirányítás módszerétől, ám Vladimír Mečiar vasár­nap egyértelműen a szabadkereskede­lem híveinek tudtára adta, hogy ő más­ként gondolkodik erről a kérdésről - álla­pította meg Ivan šimko a KDM tegnapi sajtótájékoztatóján. Elmondta, a lakosság csak homályos sajtónyilatkozatokból szerezhet tudomást a kritikus gazdasági és pénzügyi helyzet­ről. A Mečiar által jelzett lépések nincsnek összhangban a kormányprogrammal, amely alapján a parlamenti képviselők többsége bizalmat szavazott Vladimír Mečiar kormányának. Bírálta a kabinet főnőkét azért is, hogy nem külügyminisz­tere kíséretében utazott Brüsszelbe. A többhetes londoni tanulmányútról hazatért Mikuláš Dzurinda parlamenti képviselő elmondta: az Európai Fejleszté­si és Beruházási Bank több hitelt helye­zett kilátásba Szlovákiának, azonban je­lenleg várakozó álláspontra helyezkedik. A hitel folyósítását Londonban a szlová­kiai pénzügyi politikától teszik függővé. SZÍNHÁZAK PÉNZ NÉLKÜL A szlovákiai kultúra, konkrétan a szín­házak anyagi támogatásáról volt szó a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtótájé­koztatóján. A. Nagy László elnök ismer­tette, hogy mennyi pénzt kaptak a költ­ségvetésből 1992-ben a szlovák, az uk­rán, a rutén, a magyar és a roma színhá­zak, illetve a számok alapján kiszámította, hogy mennyi pénz jut egy főre. Ezek szerint a magyar nemzetiségű állampol­gárra 17,06 korona jut, a szlovákra 46,99, a romára 124,02, az ukránra és a ruténra 272,07 korona. A szlovákiai átlag 45,57 PROGRAMRÓL ÉS Új programtervezetüket ismertették a Szlovák Nemzeti Párt képviselői tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatójukon. Ennek ér­telmében az SZNP jobboldali, keresztény, nemzeti jellegű párt marad. Az önálló szlovák államiság előnyeit érvényesítve a független Szlovák Köztársaság demok­ratikus jogállammá alakítását tűzi ki célul. Fontosnak tartja a politikai stabilitás meg­teremtését és a gazdasági fellendülés mihamarabbi elindítását. A program hangsúlyozza, hogy gazdasági csodát hangyaszorgalom, dolgosság nélkül egy nemzet sem érhet el. Fontosnak mondja, hogy Szlovákia ne legyen alárendelt gaz­dasági szerepre kárhoztatva más orszá­korona. Az adatok a kulturális tárca egyik hivatalnokától származnak - válaszolta A. Nagy László arra a kérdésünkre, hogy mennyiben hitelesek. A Szlovák Nemzeti Színház igazgatójának minapi tévéfelhí­vásával kapcsolatban, amelyben anyagi támogatásra szólította fel a lakosságot, az elnök megjegyezte: nagyon rossz lehet a kultúra és a színházak helyzete, ha már az a színház is lakossági támogatást kér, amely évente 70 millió koronát kap a költ­ségvetésből. ^ ^ EGÉSZSÉGÜGYRŐL gokkal szemben. A nemzetiségi politika terén a tervezet elítél minden faji, nemzeti és nemzetiségi megkülönböztetést. A ki­sebbségekkel a békés együttélést szor­galmazza. Egészségügyi politikájuk új alapelveit dr. Peter Find'o ismertette. Egyebek kö­zött hangsúlyozta, hogy a plurális egész­ségügyi biztosítási rendszert, amely nem az egészségügyet finanszírozza, hanem tőle minőségi szolgáltatásokat vásárol, hatékonyabbnak tartják. Állította, hogy át­gondolt gógyszerelosztással rövid időn belül jelentős javulást lehetne az ágazat­ban elérni. _ zsá r -OLYToM EjX ÍAz Átkozott PolA ÍtiKÁT VEM 6YÓíOM A KE-pJ -.XRNYÓY MOSVll/ APROPÓ FARKASVEREM I destova két hete foglalkozik az „etikai önszabályozást" alkalmazó szlovákiai sajtó Csáky Pál szereplésével a hivatalos parlamenti küldött­ségben. A bizonyíthatatlan vádaskodásokra azonban a szlovák televízió szerdai késő esti, Aktuality című műsora tette fel a koronát. Megszólaltatta Anton Hrnkót, a szlovák parlament mandátumvizsgáló és mentelmi bizottsá­gának tagját: nyilat­kozzon e bizottság te­vékenységéről, habár Hrnko képviselő úr is Strasbourgban tar­tózkodott, amikor az említett bizottságnak idehaza már foglalkoznia kellett volna Csáky Pál állítólagos vétkeivel. Szerdán este a pozsonyi tévé lehetőséget adott Anton Hrnkónak arra, hogy a helyzetet úgy állítsa be, ahogy az neki(k) megfelel. Az olyan „apró ellentmondásokra", mint például az, hogy ha a küldöttség tagjai közül Strasbourgból senki sem telefonált Pozsonyba, miképpen vitázhatott a szlovák parlament közigazgatási bizottsága Csáky Pál és Duka Zólyomi Árpád esetleges fegyelmijéről még a parlamenti küldöttség hazatérése előtt, sem Hrnko úr, sem a tévé munkatársai nem figyeltek fel. A riporter azt is feleslegesnek tartotta megkérdezni: honnan tudott Gaulieder és Hanula képviselő a közigazgatási bizottságban arról, hogy Csáky Pál kinek mit adott át, illetve kinek mit nem adott oda. Ilyenkor kezd kételkedni az ember; és ilyenkor kezd hinni abban, hogy mégiscsak léteznek azok a bizonyíthatatlan és természetfölötti jelenségek, mint például a gondolatátvitel, a jövőbelátás... A Szlovák Televízió azonban ennél is tovább ment. Idézett a Csáky Pál által átadott dokumentumok egyikéből: azt a részletet, amely a Szlovák Statisztikai Hivatal által kiadott hivatalos adatokat említve bizonyítja. 1960-tól 1991-ig a magyar népesség részaránya Szlovákiában majd 2 százalékkal csökkent. Úgy tűnik, roppantul „felháborító" dolog, ha valaki magánemberként, valamely mozgalom tagjaként, majd parlamenti képviselőként a hivatalos adatok között tallózgat. Ennél „felháborítóbb" már csak az, ha valaki hivatalos dokumentumokat, mindenki számára hozzáférhető jelentéseket, adatokat, memorandumokat ad át Strasbourgban az Európa Tanács képvi­selőinek. A Szlovák Televízió kommentátora képtelen volt cáfolni a Szlovák Statisztikai Hivatal adatainak hitelességét. Ezért - a Koridor-féle szemléletet átvéve - párhuzamosan felsorolta a magyarországi szlovákokra vonatkozó hivatalos, becsült és tudatosan hamis adatokat is, amelyek szerint, például, a háború utáni Magyarországon minden ötödik lakos szlovák volt... Itt már egyáltalán nem Csáky Pál magatartásáról, az általa átadott dokumentumokról, netalántán a szlovákiai magyar kisebbségről volt szó! A kommentár valahol a pártállami idők emberjogi kérdéseinek ferdítéseit tükrözte: azt a felfogást, amely szerint az emberi jogok hazai betartásáról akkor fogunk vitatkozni, ha majd Amerikában is betartják azokat ... A propó! A Szlovák Televízió azzal büszkélkedik, hogy közjogi intéz­mény. Előfizetőinek jó tíz százaléka magyar nemzetiségű. Követke­zésképpen: a mi pénzünket is felhasznál(hat)ják arra, hogy ellenünk uszítsa­nak!? FEKETE MARIAN KÖTŐJEL NÉLKÜL A Csehszlovák Kereskedelmi Bank (Československá obchodná banka) Részvénytársaság a volt fö­deráció egyik legrégebbi bankja, s napjainkban ez az egyetlen cseh­országi székhelyű kereskedelmi bank, amely a Szlovák Köztársaság területére is kiterjeszti szolgáltatá­sait. A nemzetközi kereskedelem­ben alkalmazott fizetési eszközöket illetően nagy tapasztalatokkal ren­delkező bank tudatosan nem változ­tatta meg a nevét, és nem is akarja megváltoztatni, hiszen neve ismert a nemzetközi bankvilágban is. A bank szlovákiai központjának és fiók- illetve kirendeltségi hálóza­tának kiépítéséről tájékoztatta teg­nap a pozsonyi újságírókat Pavel Kavánek, a bank elnökségének el­nöke és a bank vezérigazgatója, valamint Jozef Šalak, a bank szlo­vákiai központjának főigazgatója, aki egyébként az öttagú bankelnök­ség tagja is. A részvényesek január 25-ei közgyűlésén döntöttek arról is, hogy a részvények 16,8 százaléka kerül a Szlovák Nemzeti Bank tulaj­donába, s a bank tőkéjének jelenleg a 25 százaléka van szlovákiai rész­vényesek kezében. Egyébként ez a bank kezeli az állam megbízásá­ból az ország kintlévőségeit is, ame­lyeket - amennyiben a mintegy 90 milliárd koronányi összegből sikerül valamit behajtani - ugyancsak 2:1 arányban osztanak el. -pg­AHOGY ÉN LÁTOM KI AKAR DUGOVICS TITUSZ LENNI? Milan Kňažko a lehető legérzékenyebb pontján találta el Vladimír Mečiart, amikor - még az elnökválasztást megelőző parlamenti voksvadá­szat napjaiban - két megállapítást tett. Mindkettőt a miniszterelnökhöz címezte: 1. Bizonyára van Szlovákiában olyan személyiség, aki soha sem volt tagja a kommunista pártnak, és alkalmas lenne az államelnöki tisztség betöltésére. 2. Nemcsak a Demokratikus Szlovákiáért Mozga­lomban vannak okos emberek, akiket magas tisztségbe lehetne kinevezni. A két megállapítás elhangzásáig csak szőr­menti bírálatok hangzottak el Mečiar környezeté­ből Kňažko irányába. Inkább elbagatellizálták, mendemondáknak minősítették azokat a híreket, amelyek szerint nem egészen rendíthetetlen a győzedelmes mozgalom legfelsőbb vezetésé­nek az egysége. Mihelyt azonban elhangzottak a figyelmeztető szavak, egycsapásra megválto­zott a kormányelnök és külügyminiszterének a vi­szonya. Nyomban „kiderült", hogy a jól működő szlovák kormányban egy minisztérium van, amely csapnivalóan működik. Természetesen a külügyminisztérium... Olyan időszakban hangzott el ez a kijelentés, amikor az emberek százezrei közvetlenül tapasz­talták, mit jelent az, ha egyik napról a másikra megvonja a szociális ügyi minisztérium azt a jut­tatást, amely egyébként járna. Csak éppen úgy szervezte meg a családipótlék-folyósítást a Kel­tošová vezetésével működő minisztérium, hogy a jogosultság bizonyítása minden elképzelhető­nél nagyobb mértékben elbürokratizálódott. Ak­kor minősítette a miniszterelnök a legrosszabb­nak a külügyminisztériumot, amikor Soboňa egészségügyi miniszter reszortja a szó szoros értelmében „haldokolni" kezdett. Akkor, amikor Tóth pénzügyminiszter a pénzátváltással kap­csolatban olyan tájékoztatásra ragadtatta magát, amilyenért minden demokratikus országban kor­mányválság törne ki. A lemondásra felszólított külügyminiszter ter­mészetesen nem mondott le. Nemcsak azért, mert nem volt még Szlovákiának államfője, aki a lemondást elfogadta volna, hanem azért sem hátrált meg, mert tudta, sok minden megváltozhat még, attól függően, hogy ki lesz az ország elnöke. Igaza lett. Mert tény, hogy szívtuk a fogunkat, amikor január 1-je után azzal a lehetőséggel számoltunk, hogy Michal Kováč lesz az elsó elnöke Szlovákiának, és ezt egyáltalán nem megalapozatlanul tettük, hiszen ismerjük viselt dolgait a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szét­bomlasztását. Két tényezővel azonban nem szá­moltunk. Mindkettő lélektani. Figyelmen kívül hagytuk, a Kováčok közül Michal mélységesen sértődött ember azóta, hogy az elnökjelölésnél Roman lett Mečiar favoritja. Nem éppen épületes dolog a sértödöttséget politikai tényezőként be­kalkulálni a számításainkba, de - ez van. Ne legyünk maximalisták. Azt is figyelmen kívül hagytuk, hogy nem járt még e földön olyan megrögzött apparatcsik, olyan szélleibélélt politi­kai kabátú karrierista, aki ne ambicionálta volna, hogy ha csak lehet, elismert államférfiként vonul­jon be a történelembe. Nos, Michal Kováč szá­mára itt van a nagy lehetőség, és egy jelzésből már arra következtethetünk, hogy talán él is vele. Michal Kováč, az elnök, olyan gesztusttetttegnap­előtt, amit Roman Kováč - ha elnökké választ­ják - soha nem merészelt volna megtenni: elis­merően szólt a Milan Kňažko vezette külügymi­nisztérium munkájáról. Kettejük között „csak" annyi a különbség, hogy az egyik Kováč Mečiar jóvoltából lett volna államelnök; a másik Kováč pedig államelnök lett, noha Mečiar nem favori­zálta. Egy fecske nem csinál nyarat. A köztársasági elnök első, nem is túlságosan erőteljes Mečiar­eilenes gesztusa alapján nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. A lehetőség azonban adott ahhoz, hogy ez az államelnök, ha maga is akarja és nem marad magára, hozzájá­ruljon ahhoz, hogy a gyakorlatban is érvényesül­jön a gondolat: nemcsak a Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalomban vannak okos emberek. Erről a kérdésről A válság dicsérete címen lehetne elmélkedést írni. A Mečiar-mozgalom válsága már annyira szembetűnő, hogy azt még a kormánypárt legbelső berkeiben mozgó politi­kusok is észrevették; és itt nemcsak Kňažkóra és nemcsak Filkusra gondolok. Lehetetlen észre nem venni, hogy miközben valamennyi politikai erő népszerűsége vagy stagnál, vagy mérsékel­ten növekszik, a DSZM népszerűsége rohamo­san csökken. Pedig csak nem egészen két hónap telt el Szlovákia önállósulása óta. Az értelmesebb politikusok a kormányzó mozgalomban már ész­revették, hogy a kemény Mečiar-kurzushoz való ragaszkodás dugovicstituszkodással végződhet. Sok múlik azon, azt folytatja-e Michal Kováč, amit szerdán kilátásba helyezett. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents