Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-26 / 47. szám, péntek

PUBLICISZTIKA iÚJSZÓA 1993. FEBRUÁR 26. VAN, AKI CSAK SEGELYRE VÁR FOGADÓNAP A KOMÁROMI MUNKAÜGYI HIVATALBAN Ügyfélfogadási napokon már reggel fél héttől gyülekeznek a munka­nélküliek a Komáromi Körzeti Munkaügyi Hivatal előtt. Türelmesen várakoznak, csak kevesen beszélgetnek. Időnként cigarettára gyújt valaki. A füstöt szomszédjára fújja, de nem áll ki a sorból, amely fél kilenc tájt már 100-150 föböl áll. Néhány perccel kilenc előtt egy hivatalnok a tágas váróterembe invitálja a várakozókat. Itt már az állandó lakhely szerint állnak sorba az emberek. így kezdődik minden hétfő, szerda és péntek a komáromi munkaügyi központban. Ugrásszerű növekedés Eredetileg csupán arról szerettem volna Komáromban megbizonyo­sodni, hogy kifizetik-e a családi pót­lékot, illetve az állami kompenzációs illetéket az arra jogosult munkanél­külieknek, ám a hosszú, tömött so­rok láttán először a munkanélküliség alakulásáról kérdeztem Kiss Tibort, a hivatal igazgatóját. - A Komáromi járásban jelenleg 6500 munkanélkülit tartanak nyilván. Ebből négyezret nálunk. Amíg a múlt év decemberében megközelí­tőleg 80-90 munkanélküli keresett fel bennünket egy átlagos ügyfélfo­gadási napon, addig ma már 150­en, 200­an - tájékoztat, s az okok között első helyen említi a felbomló mezőgazdasági vállalatokat a kör­nyező falvakban. - Az ugrásszerű növekedést nagyban befolyásolta a januártól érvényes betegbiztosítá­si rendszer is. Sokan, akik eddig háztartásbeliek voltak, most csak azért kérik nyilvántartásba vételüket, hogy ne nekik kelljen fizetniük a be­tegbiztosítást. A regisztrált munkanélkülieknek csak egyharmada kap munkanélküli segélyt. Az igazgató azt mondja, más szlovákiai járásokban is hason­ló ez az arány. A többiek vagy nem teljesítik a jogosultság feltételeit, vagy már lejárt esetükben a hat hónap, amíg a segélyt folyósítják. Ha ezután sem sikerül munkát sze­rezniük, legfeljebb a szociális osztá­lyon kérhetnek támogatást. A segély folyósításának feltétele­ként megszabták, hogy havonta egyszer, rendszerint a segély kéz­besítését követően, meg kell jelenni a munkaügyi központban. Aki erről a kötelezettségéről egymás után kétszer megfeledkezik, azt törlik a nyilvántartásból. Komáromban ezen a címen a múlt évben hétszáz, az idei nyolc hét alatt pedig 158 személyt húztak ki a segélyezettek listájáról. A többség képesítés nélküli A hivatal folyosóján beszélgettem néhány várakozóval. - Kocsikísérő voltam egy érsekúj­vári vállalatnál. Részlegünket fel­oszlatták, immár második éve az utcán vagyok. Nincsen képesíté­sem, átképzési tanfolyamra nem küldtek, nincs rá fejem - mondja egy 35 év körüli férfi. - Én villanyszerelőnek tanultam - mutatkozik be egy fiatalember. - Mire a szakmunkásképzőt befe­jeztem, megszűnt a cég, ahol dol­goznom kellett volna. Talán el tud­nék helyezkedni, ha meglenne a munkavédelmi vizsgám. Ha indíta­nak ilyen tanfolyamot, biztosan bei­ratkozom. Egy feltűnően jól ápolt lány - nem lehet több 17-18 évesnél -, azt mondja: otthagyta a közgazdasági szakközépiskolát egy évvel az érett­ségi előtt. Nem részletezi, hogy mi­ért, családi okokra hivatkozik. - Sikerült ma valamit elintéznie? - kérdezem. - Igen, beadtam a kérvényt a se­gélyre. - Ajánlottak-e valamilyen munkát? - Csak takarítói lett volna. -És? -Nem vállaltam el. Úgy tudom, nem kell mindent elvállalni, ha nem akarom. - S mit szeretnél csinálni? - Elvégezném levelező tagoza­ton a magyarországi Komáromban az óvónőképzőt. A tandíj fél évre 8000 forint. A munkaügyi hivatal ügyintézőitől hallottam, hogy a náluk regisztrált személyek 70 százalékának nincs képesítése. A vállalatok, vállalkozók pedig szinte kivétel nélkül szakkép­zett, többéves gyakorlattal rendelke­ző munkaerőt keresnek. Sok mun­kanélküli nem akar átképzésen részt venni. Viszont olyanokkal is beszél­gettem, akik több rekvalifikációs tan­folyamot elvégeztek, mégsem sike­rült elhelyezkedniük. Nem minden munkanélküli kerüli a munkát, de... - Gyakran előfordul, hogy az ügy­fél visszautasítja a felajánlott mun­kahelyet? - kérdezem Kiss Tibortól. - Mindenkinek nyomatékosan fel­hívjuk a figyelmét arra, hogyameny­nyiben nem vállalja el a felajánlott munkát vagy tanfolyamot, úgy nem folyósítjuk tovább a segélyt, illetve töröljük a nyilvántartásból - vála­szolja az igazgató, aki ama vélemé­nyének is hangot ad, hogy a regiszt­rált személyek 65-70 százalékának nem fűlik a foga a munkához. - Na­gyon sokan hangoztatják, hogy bár­mit elvállalnának, ám amikor konkrét javaslattal állunk elő, akkor sorolják a kifogásokat. Hasonlóan vélekedik Dombi Ág­nes előadó is. - Sok ügyfél még azt a fáradságot sem veszi, hogy meg­nézze a helyszínen, milyen munka­helyet ajánlottunk számára. Hihetet­len, hogy az emberek milyen kifogá­sokat sorakoztatnak fel, csakhogy ne kelljen dolgozniuk. Vajon miként vélekednek a hiva­talnokok tapasztalatairól, vélemé­nyéről a sortján állók? Ime néhány válasz: - Huszonhét évig pincérként dol­goztam. Sohasem gondoltam volna, hogy cégünket felszámolják, s én az utcára kerülök. Higgye el, nagyon rossz érzés kilincselni. Szívesebben dolgoznék. - Vannak, akik már megitták napi féldecijüket, amikor reggel beállnak itt a sorba. Ez is árulkodik valamiről. - Csak nézzen körül. Nem kétsé­ges, hogy vannak köztük lusták is. - Lehet, sőt biztos, hogy sokan csak arra várnak, kézbesítse a pos­tás a segélyt. De az is tény, hogy senki nem foglalkoztatja szívesen a kisgyermekes anyákat. A munkanélküli sok, az elhelyez­kedési lehetőség kevés. A járási munkaügyi központ hetente egyszer készít kimutatást a szabad munka­helyekről a járásban. Ezt azután to­vábbítja a három körzeti hivatalnak, a gútainak, az ógyallaínak és a ko­márominak. Kiss Tibor elmondása szerint egy-egy jegyzéken átlago­san 200-220 szabad hely van fel­tüntetve. Ám a jegyzék megjelené­sekor általában a munkahelyek 30 százaléka már foglalt. Kifizetik a családi pótlékot A munka- ós szociális ügyi tárca egy január 8-ai levelet kivéve sem­milyen utasítást, eligazítást nem adott a munkaügyi hivataloknak a családi pótlék és az állami kom­penzációs illeték kifizetését illetően. Ezt már Augustín Kajan igazgató­helyettestől tudom meg. - Ennek ellenére januárban minden jogosult­nak kifizettük a pénzt - mondja. - Februárban formanyomtatványo­kat küldtünk szét a munkanélküliek­nek, amelyen a házastárs munkálta­tójának, a szociális osztálynak és az adóhivatalnak kellett igazolnia, hogy meghaladja-e a család bevétele a törvény által megszabott 12 ezer, illetve 16800 koronás határt. Ro­man Kováč miniszterelnök-helyettes tévényilatkozata után felhagytunk a nyomtatványok kiküldésével, an­nál is inkább, mert az adóhivatal is csak az előző évi bevételt tudja igazolni. Úgy döntöttünk, saját fele­lősségünkre kifizetjük a családi pót­lékot és a kompenzációs illetéket - becsületbeli nyilatkozat ellenében. Az ügyintézés aránylag gyors. A sorok a hivatal folyosóján valahogy mégsem akarnak elfogyni. Az igazgatói iroda előtt néhány asszony beszélget. Arról, hogy varrodájukat egyik napról a másikra megszüntet­ték, s munkaügyi döntöbbíróság elé viszik ügyüket. Egy nyitrai vállalat ugyan felajánlott nekik Komáromban hasonló munkát, most mégis haboznak. Az új munkáltató ugyanis túlórát és szombati plusszmunkát is követel. Az egyik asszony búcsúzáskor arra kér, hogy ne közöljem nevüket, mondván, nem kell mindenkinek megtudnia, milyen cipőben járnak. Akikkel elbeszélgettem, mind így vélekedtek. GAGYOR ALfZ JÉZUS, A DIPLOMATA PAVOL HABÉRA A MADÁCH SZÍNHÁZBAN a két színházra is kiterjesztik. Lubo Roman, zenés darabot keresve, megnézte Tolcsvayék alkotását és a pozsonyi sikert előre látva, megvette az Evangéliu­mot. A több millió forintos hangszalagot ingyen kapta Kerényitől, a szlovák szereplőknek már csak rá kellett énekelniük a dalokat a Pesten felvett zenei anyagra. Az első baráti estre Pozsonyban került sor. Tavaly novemberben Hűvösvölgyi Ildikó aratott kimagasló sikert szlovák kollégái körében. Az ö meghívását viszonozta most a Madách Színház három szlovák művész vendégszerepeltetésével: Jézus anyját Má­ria Eliášová, Jézust Pavol Habéra, János apostolt Marián Slovák alakította. A nagysikerű előadásról Pavol Haberával beszélgettünk. - Milyen élményekkel jött haza? Jól érezte magát a Madách szín­padán? - Sejtettem, hogy kellemes órák várnak rám, de hogy ennyire jó le­gyen minden! Megérkezésünk első percétől fogva szeretet, kedvesség, figyelmesség övezett bennünket. Úgy gondoskodtak rólunk, mint a legközelebbi rokonaikról. - ön most Dušan Rapošsal dol­gozik második hónapja, egy nagy költségvetésű zenés film főszerepét játssza. Honnan, melyik forgatási helyszínről utazott Magyarországra? Netán Szentpétervárról? - Az ottani jeleneteket felvettük már, Prágában forgatunk ezekben a hetekben. Onnan jöttem haza csü­törtök éjjel, és pénteken kora reggel indultunk Pestre, az első próbára. - Az előadás videofelvételét még itthon megkapták, nem okozhatott túl sok gondot a beállás. - Ügyetlenkedés, téblábolás egy­szer sem fordult elő. Ha megálltunk egy-egy percre, akkor csak azért, mert egy olyan nagy színpad, mint a Madách Színházé, több mozgást igényel, a miénk jóval kisebb. - Kivel próbáltak? Nagy Viktorral, az előadás rendezőjével? - Ó csak a vasárnap délelőtti pró­bán volt jelen, addig az assziszten­se, Cs. Nagy Endre irányított ben­nünket. - Magyar partnereik hogy fogad­ták önöket? - Én mindenkit csak dicsérni tu­dok és ha jövőben magyar zené­szekkel léphetek színpadra, akkor bennem biztosan jóbarátra találnak. - Hűvösvölgyi Ildikó látta az előa­dást? - Igen, ott volt és elsőként gratu­lált. Én sajnos nem láttam ót, amikor Pozsonyban énekelt, mert vidéken léptem fel az együttesemmel, de rögtön az első napon, ahogy Pestre érkeztünk, megnéztem öt a Macs­kákban. Tőle is, és a rendezéstől is el voltam ragadtatva. Elképzelni sem tudom, hogy a bécsi vagy a lon­doni előadás ennél jobb lehet. - Visszatérve a Mária evangéliu­mára: különbözik egymástól a pesti és a pozsonyi előadás? - Olyan nagyon nagy különbsé­get nem látok a kettő között, az apróbb eltérések pedig nem zavar­tak. A mi előadásunk a szlovák nép vérmérsékletét, a Madách Színház­beli pedig a magyar temperamentu­mot tükrözi. - A kereszten hogy érezte magát? - Kényelmetlenül. A három ma­gyar Jézus, Sasvári Sándor, Laklóth Aladár és Puskás Tamás ugyanis tíz centivel magasabbak nálam, s a fo­gódzókat az ő karjuknak megfelelő­en szögelték fel. Áz én karom rövi­debb, mint az övék, így aztán való­ban meg kellett feszítenem magam és egy ilyen kényelmetlen helyzet­ben nem is tud játszani az ember. Szenvedtem, igazi kínok közt gyöt­rődtem, ami persze a jelenet előnyé­re vált. -Közvetlen partnerei szlovákok voltak, ez viszont könnyebbséget je­lenthetett. - Igen, ez százszázalékos tám­pont volt számomra. De nem is lett volna igazságos, ha csak én egye­dül lépek fel a darabban. Eredetileg ugyanis így tervezték. Jézus csak a második felvonásban van igazán jelen, az első sokkal inkább Máriáé. - Biztosan tud róla, a délutáni és az esti előadást is egyfajta politikai eseményként könyvelték el, hiszen most, amikor... - ... hagyjuk a politikát! Tudom Csak a kereszt volt kényelmet­len (Méry Gábor felvétele) én jól, mi a helyzet. Felülről manipu­lálnak bennünket. El akarják hitetni velünk, hogy magyar és szlovák nem szeretik egymást. Nem igaz! Jól megértjük mi egymást, csak ne szítsanak ellentéteket. Három napot töltöttünk Pesten és a lehető legjobb tapasztalatokkal jöttünk haza, s most már azt is tisztán látom: amit a politikusok elrontanak, azt nekünk kell helyrehoznunk. - Ha tehát a jövő héten visszahív­nák Pestre, menne szívesen? -A jövő héten nem mehetnék, mert forgatok, de utána bármikor és boldogan. - Az itthoni előadásnak milyen jö­vőt jósol? - Nem kell jósolni, egészen pon­tos számot tudok mondani. Az elkö­vetkező húsz hónapra 34 ezer jegy kelt már el. A tény magáért be­szél SZABÓ G. LÁSZLÓ A BANKHITELE Van hitele a banknak? Kelle­ne, hogy legyen, kiváltképp, ha Általános Hitelbank a neve. Hi­telt ugyan nem ad -a fordítottja az igaz: az ügyfelek adnak hitelt a banknak azzal, hogy rábízzák a pénzüket. Emberünk is ezt tette. Volt némi valutája, s lévén gazdasági szakember, tudta: pénzt - külö­nösen, ha kemény márka - nem biztonságos otthon tartani. Egy­részt azért, mert betörhetnek és ellophatják, másrészt azért, mert a pénz arra való, hogy dolgoz­zon. Kamatozzon. Nem tette a valutáját külföldi pénzintézetbe. Ausztriába utaz­zon, ha hirtelen szüksége van a pénzre? Emberünk törvény­tisztelő, meg aztán már itthon is nyithat devizaszámlát. Nyitott is - 1992. március 8­án. S mivel az Általános Hitel­bank Pozsonyban több mint 7 százalékos kamatot ígért, ha a pénzét leköti egy évre, hát belement. Emberünk - lévén gazdasági szakember, kiszámí­totta, hogy jól jár. A hitelbank közben gondolt egy merészet - és kicsit. Csök­kentette a kamatot, 3,25 száza­lékra. Ám erről nem értesítette emberünket. Minek? Emberünknek sürgősen kel­lett a márka. Elment hát a bank­ba, és előadta óhaját: kiveszi a pénzt, mind a 2000 márkát. Tudja, hogy az egy év még nem telt le (február 22-én akarta lebo­nyolítani a tranzakciót), tisztában van vele, hogy veszít egy-két százalékot. A meglepetés akkor érte, amikor közölték vele: nem veheti ki a pénzét az egy év letelte előtt. Akkor sem, ha minden kamatról lemond. De neki szüksége van a pénzre! Azonnal! Sajnálják. Legfeljebb 300 márkát kaphat - a tulajdon pénzéből. Emberünk azonnal felmondta a devizaszámlát, és március 8­án kiveszi a bankból az utolsó márkáját is. Most azért fohász­kodik, hogy ne koronában fizes­sék ki... Nagyobb biztonságban lesz a pénze otthon. Akkor legalább hozzányúlhat... Hiszen, mint mondottuk - gazdasági szak­ember. Javaslattal fordul az illetéke­sekhez: a pénzintézet nevét vál­toztassák meg Általános Hitele­vesztett Bankra. (kopasz) KIÁBRÁNDULTAK A MEČIAR-MOZGALOMBÓL A közvélemény-kutatók januári felmérése szerint Szlovákia lakos­ságának 31 százaléka egyetlen párttal vagy mozgalommal sem ro­konszenvez. A legtöbb szimpatizánst a Mečiar-mozgalom veszítette el; decemberben 30, januárban azon­ban már csak 24 százalékos támo­gatottságot élvezett. Különösen Ke­let-Szlovákiában jelentós - 10 szá­zaléknyi - a „lemorzsolódás". A többi politikai erő iránti vonzalom nagyjából változatlan. Weissékkel a lakosság 14 százaléka rokonszen­vez, az SZNP-vel pedig 9 százalé­ka. A Kereszténydemokrata Moz­galom híveinek aránya december óta 7-ről 8 százalékra emelkedett, az Együttélés pedig 3 százalékos eredményt könyvelhet el. A szocde­mek szimpatizánsaínak részaránya 3 százalék. Az a legfigyelemremél­tóbb, hogy ismét 30 százalék fölé emelkedett azok aránya, akiknek egyetlen politikiai erő sem felel meg. Ez legutóbb azt megelőzően fordult elő, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen két részre szakadt. Kelet-Szlovákiában 40, a munkanél­küliek között 42, a 25-30 évesek között 39 százalék a kiábrándultak részaránya. Nagykövetek és államtitkárok, miniszterek és fő­polgármesterek tapsoltak pár nappal ezelőtt a Mária evangéliuma Madách Színház-beli előadásán. Pozso­nyi és budapesti politikusok, akik a darab záróképe után, a nem mindennapi siker láttán azt kellett, hogy megállapítsák: a két ország közti konfliktusok igenis feloldhatóak, a jószomszédi viszony - ha mindkét fél egyformán akarja -, visszaállítható. Diplomáciai ügy lett egy színházi előadás. Politi­kai feszültségoldó egy magyar rockopera. Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi kétrészes műve, a Mária evangéliuma. Kerényi Imre, a Madách Színház és Lubo Roman, a pozsonyi Új Színpad igazgatója két és fél éve találkoztak először és meg is ígérték egymásnak nyomban: baráti kapcsolatukat

Next

/
Thumbnails
Contents