Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-25 / 46. szám, csütörtök

LAPOZGATÓ . ÚJSZÓä 1993. FEBRUÁR 25. VALSAG NEM FILIP ŠEDIVÝNEK NINCS SZÜKSÉGE TOLMÁCSRA Furcsa helyzet állt elő. A közös állam felbomlása után mindkét fél nagykövettel képviselteti magát. Ahogy idegen országok között szokás. A cseh és a szlovák nagykövetre egyaránt fontos feladat hárul: párhuzamosan kell befejezniük a volt köztársaság kettéosztását, és máris úy kapcsolatokat kell építeniük. A Národná obroda február 9-én megjelent számában ezekről a kérdésekről faggatta dr. Filip Sedivýt, a Cseh Köztársaság első szlovákiai nagykövetét. • Miben különbözik az ön posztja más nagykövetekétől? -Csehszlovákia kulturáltan vált ketté, s a különválás tovább folytatódik. Ebben vonzó feladat nagyköveti beosztásban szerepet vállalni. Úgy vélem, ez a hasznostevékenység korántsem lesz egyszerű. Bonyolult dolog a helyes egyensúly megteremtése, úgy, hogy segítsem a két léi közeledését, védelmezzem a Cseh Köztársaság érdekeit, miközben jó kapcsolatokat építsek azzal az országgal, amelyben Csehországot képviselem. • Nem gondolja, hogy a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság közötti viszony, a pénz kettéválása és a gazdaság alakulása következtében egyre kedvezőtlenebb lesz? - Épp a nagykövetség feladata, hogy mindazt, ami kettéválasztott és -választ bennünket, a minimumra csökkentsük. Elképzelésem szerint a fejlődésnek mindkét jogállamban párhuzamosan kell történnie. Minél tovább tart ez a párhuzamosság, annál jobb mindkét köztársaság számára. A Cseh Köztársaság fejlődését, sót létezését el sem tudjuk képzelni a Szlovák Köztársaság nélkül, ahogy - véleményem szerint - Szlovákiának is nehezebb lenne a jól működő Csehország nélkül. Annyira függünk egymástól, gazdasági, politikai, kulturális és emberi kapcsolataink annyira átszövődnek, hogy mindkét ország létérdeke az egymás mellett haladás. • Nem furcsa, hogy korábban a Szövetségi Gyűlés alelnöki tisztségét töltötte be és részt vett a köztársaság kettéválását előkészítő bizottság munkájában is, most pedig a volt közös állam egyik jogutódját képviseli a másik utódállamban? - Éppen ezért tekintem erkölcsi kötelességemnek a jó kapcsolatok építését, amit ebben a beosztásomban kedvezően befolyásolhatok. • Gondolja, hogy a cseh-szlovák kapcsolatokban nem állhatnak elő válsághelyzetek? -Bizonyára túlságosan is derülátó lennék, ha hinném, hogy soha, semméféle válság nem fenyeget. Lehetnek közöttünk nézeteltérések, vitázhatunk fontos ügyekről és akár veszekedhetünk is, de nem hiszem, hogy szakadást kiváltó válságba kerülnénk. Érdekeink eltérőek, de összehangolásukra kellene törekednünk. Ez a célom pozsonyi nagykövetként. • Megtanul szlovákul vagy tolmácsot alkalmaz, amint azt a diplomáciai protokoll előírja? -Gondolom és hiszem, hogy cseh nyelven is megértetem magam a szlovákokkal, így megleszek tolmács nélkül is. Nevetségesnek tűnne, ha tárgyalásainkon tolmács ülne mellettem. BRANISLAV JANIK -Nem értem, miért nevezték el mozgalomnak, amikor mozdulni sem szabad?. (Felirat a bilincsen: DSZM - PARTFEGYELEM) ZMENA, 1993/8. AZ INGATAG DEMOKRÁCIA VESZELYEI ZDENÉK JIČÍNSKÝ A NOVEMBER 17-E ÉS JANUÁR ELSEJE UTÁNI CSEH POLITIKÁRÓL A Rudé právo csaknem egész oldalon közölte Zdenék Jičínský professzor politikai elemzését. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük Írásának érdekesebb, véleményünk szerint a szlovák politikára is vonatkoztatható fejezeteit. Az eddig eltelt idő túlságosan kevés volt ahhoz, hogy az új viszonyok megszilárduljanak. A fejlődés felettébb ellentmondásos. Példákból nincs hiány. Elegendő megemlíteni, hogy az 1989. november 17-e előtti rendszert támogatók közül már sokan az új, ,,igazi hitért" lelkesednek Viszont az 1989. november 17-e előtti hatalommal szembeszegülőknek most is akadnak nehézségei. Ezzel kapcsolatban Jičínský professzor kifejti, hogy aki a cseh társadalom jelenlegi helyzetéről bírálóan nyilatkozik, azt könnyen a november utáni fejlődés ellenzői közé sorolják, ezért inkább a brit The Guardian cimű lap cikkét idézi: ..A kelet-európaiak többsége a demokráciát eddig csak a növekvő szegénységgel és bizonytalansággal hozta kapcsolatba, így sokan törvényszerűen arra a meggyőződésre jutottak, hogy amennyiben az oly kevés előnnyel kecsegtet, maga a demokratikus rendszer a hibás A lakosságnak csupán kis rétege hiszi, hogy a demokratikus rendszer egyáltalán gyökeret eresztett. A többség azt a nézett vallja, hogy a kommunizmust más, nem demokratikus hatalom váltotta fel." E gondolatok a posztkommunista országok fejlődésének általános vonásait tükrözik, ezért ilyen értelemben jelentős mértékben vonatkoztathatók hazai viszonyainkra is, bár a kormány hivatalos derűlátó politikájának hirdetői erről nem szívesen hallanak. A polgári társadalomnak még csak a kezdeti állapotában vagyunk. Ezért a politika is ennek az átmeneti helyzetnek a jellegzetes vonásait tükrözi. A politikával hivatásszerűen foglalkozók többsége kezdő; nem rendelkezik kellő tudással és tapasztalattal. A politikai kultúra színvonala alacsony. Ezzel is magyarázható a politikai élet atomizálódása. A közéletben a személyek a választási eredményektől függően gyorsan cserélődnek. Az emberek viszolyognak a párttagságtól. Nagyon kevesen szervezkednek és kötelezik el magukat politikai pártokban Bár a pártok tagságának a csökkenése a demokratikus országokban is általános jelenség, ez nálunk a múlt rendszer visszahatása, amely a hivatalos politikával való formális egyetértés kierőszakolásával az emberekben ellenszenvet váltott ki a politika, különösen pedig a párttagság iránt. Ezért a politikai pártok, főképp a jelenlegi legerősebb pártban, gyakran olyan egyének találkoznak, akik párttagságuktól remélik érvényesülési, „feljebbjutási", valamint a hatalom és a pénz utáni vágyuk beteljesülését. A kormánykoalíció pártjai az 1992. évi választások után nem úgy viselkednek, mint a megbízatási időszakban kormányzásra jogosultak, hanem úgy, mintha az állammal, mint saját tulajdonukkal rendelkezhetnének. Sok vonatkozásban átvették a korábban uralkodó „pártállam" módszereit. Az államapparátusi posztok párttagság alapján történő betöltése, a képviselői tisztségnek az államigazgatás központi és más tisztségekkel történő társítása, a legkülönbözőbb posztok megszállása a gazdaságban és a hírközlő eszközökben, vagyis a kormánypártoknak ez a magatartása nem egyeztethető össze a parlamenti demokrácia és a jogállam elveivel. Az emberek többnyire tűrik, hogy uralkodjanak fölöttük. Ilyen álláspont nyilvánult meg az embereknek a csehszlovák állam kettéosztásához való hozzáállásában is. A közvélemény-kutatások eredményei bizonyítják, hogy az emberek többsége nem értett egyet a közös állam megszüntetésével. RUDÉ PRÁVO, 1993. február 12. SZAKADÁS A SZLOVÁK KORMÁNYBAN Az előrejelzések vészes pontossággal kezdenek beteljesülni. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a választások előtti könnyű kritikusi szerepből egyszerre a bírált szerepébe csöppent. Ez okozta, hogy a rég ismert belső feszültség teljes egészében megnyilvánult. A szlovák kormányfő végre megközelítőleg azonos „súlycsoportú" ellenféllel találta magát szembe a szorítóban. Milan Kňažko annak ellenére se mondott le, hogy erre Vladimír Mečiar a Szlovák Köztársaság kormányfői tisztségéből adódóan szólította fel, méghozzá azzal az indoklással, hogy a külügyminisztérium kormányának a leggyengébb láncszeme, igy hát Kňažko elsőként vette fel az odadobott kesztyűt és szembeszegült kormányfőjével. Feltehetően melléállnak azok az ingadozók is, akiknek eddig erre nem volt bátorságuk A kormányfő egyelőre a régi bolsevik iskola szellemében jár el. Sugallatára a DSZM tagjai személyének támogatására spontánnak tűnő megmozdulást kezdeményeztek. Tudja jól, hogy addig van biztonságban, amíg vitorláit a tömegek feszítik. Nagyszombatban jött létre a DSZM regionális képviselőinek immár inkvizícióra emlékeztető kezdeményezése, amelyben rendkívül aktív szerepet vállalt a bizalmi nevén „Matejnek" ismert Arpád Matejka. Milan Kňažko ugyanis azt a vétséget is elkövette, hogy védelmébe vette az ún. átvilágítási törvényt. A meglepetés ezúttal keletről ért bennünket ellenakció formájában. A véleményszabadságot támogatók szükség esetén készek megalapítani Szlovákia Demokratikus Mozgalmát. Bizonyára kellemetlen meglepetés ez azok számára, akik szeretettel emlékeznek azokra az időkre, amikor még magatartásunkat a példás egységhez idomították Rudolf Filkus lemondott a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom Tanácsának elnöki tisztségéről, de Milan Kňažkóhoz hasonlóan továbbra is a mozgalom tagja marad. Közösen kivárják a DSZM márciusi tanácskozását, ahol majd a szorítóban döntő összecsapásra kerül sor. Ez az első eset, hogy ennek kimenetele bizonytalan .. MIRO WLACHOVSKÝ, REFLEX, 8. szám FOZOKANÁL A SZOMSZÉD FAZEKÁBAN A PÉNZÜGYMINISZTER INKÁBB POLITIKAI, MINT GAZDASÁGI ÜGYEKKEL FOGLALKOZIK... • ELŐNYÖS VAGY HÁTRÁNYOS A KORONA LEÉRTÉKELÉSE? A leértékelés következtében a lakosság számára a külföldi áruk és szolgáltatások megdrágulnak. Ezzel szemben a külföldiek nálunk elónyösebben vásárolhatnának, míg a behozatallal foglalkozók hátrányos helyzetbe kerülnének. Látszólag ez egészen jól fest, de. A szlovák termelök többsége behozatalra szorul. Nyersanyagot, energiát és számos alapanyagot külföldön vásároljuk. A felvázolt összefüggéseket tekintetbe véve milyen mértékű leértékelést képesek elviselni a szlovákiai vállalatok? A lehetséges előnyökkel szemben nem nagyobbak a valós veszteségek? Ezekre és további kérdésekre kellene választ adnunk a Nemzetközi Valutaalap képviselőinek is. Ám úgy tűnik, hogy például a Szlovák Köztársaság pénzügyminisztere és számos más illetékes személy lényegesen többet törődik a politikával, mint a gazdasággal. Úgy hírlik, hogy Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke a banktanács tárgyalását követően javaslatot tett Vladimír Mečiar kormányfőnek a szlovák korona leértékelésére. Július Tóth, a Szlovák Köztársaság pénzügyminisztere ezután kijelentette (szavait a rádió idézte), hogy semmiről se tud, mert a tanács tárgyalásán nem vett részt. Rendben van, elvégre nem kellett ott lennie. Ám ilyen fontos javaslatról mégiscsak tájékoztatni kellett volna őt. Ha a kormányfő beteg, a javaslatot az „alkotmányfőhöz" kellett eljuttatni. Megkapta vagy nem kapta? Ha megkapta, miért nem tájékoztatta a pénzügyminisztert? Vagy talán a pénzügyminiszter véleménye senkit nem érdekel? Sőt, az ilyen „nyílt titok" iránt ő maga sem tanúsít érdeklődést, bár létfontosságú lehet egész reszortja számára? A politizálás és politikai mesterkedések helyett mikor kezdünk végre a gazdasággal is foglalkozni? NÁRODNÁ OBRODA, 1993. február 16., 18. MIT JÓSOLNAK A CSILLAGOK? A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK HOROSZKÓPJA A Národná obroda február 16-i számában közölte Michal Kováč szlovák köztársasági elnök horoszkópját, amelyet Emil Havelka ismert szlovák asztrológus állított össze. Az elnök 1930. augusztus 5-én született az Oroszlán jegyében A csillagok akkori állása szerint minden nagyobb tervét és szándékát képes megvalósítani, amihez nemcsak saját törekvése, hanem magas beosztású barátai is hozzásegítik A csillagok „vallomása" szerint az új elnök nagy életenergiával rendelkezik, becsületesen teljesíti a rábízott feladatokat, jó szervezőképessége és vállalkozói késszége pedig bármilyen magas tisztség sikeres betöltésének fontos előfeltétele. Magabiztossága, az emberekhez, munkatársaihoz való viszonya jó alap az élete harmadik harmadában rá váró magas beosztás betöltéséhez Érdekei és életsikere egyenes arányban függenek az erős és befolyásos emberek támogatásától. A születése pillanata, továbbá a nevelése és a környezete által meghatározott jellembeli tulajdonságai teszik lehetővé a diplomácia és a kormányzás művészetének elsajátítását „Az oroszlán egerekre nem vadászik. Mindig megőrzi méltóságát, soha nem feledkezik meg a sérelmekről és a megaláztatásról" - tartja egy mondás. Ezért 1994 számos közeli barátja számára meglepetés lesz. A bolygók állásából és az elnök horoszkópjából ítélve Michal Kováčot a számos kedvező jel ellenére is veszély fenyegeti az úgynevezett barátok részéről: számolnia kell hamisságukkal és képmutatásukkal. Az egészségére is ügyelnie kell, mert a csillagok máj-, szív-, gerinc-, tüdőbetegségek, vérkeringési zavarok veszélyére figyelmeztetnek Felirat az elnöki zászlón: Ki-ki a maga szerencséjének kovácsa! Összeállította: ZSILKA LÁSZLÓ A pénzváltás után a cseh bankok jelentősen leszállították a szlovák korona árfolyamát. A cseh sajtó is megkezdte a lakosság lélektani felkészítését a szlovák korona leértékelésére. Senki nem állítja, hogy a szlovák gazdaságban minden rendjén lenne. Ám mindennemű riasztgatás korainak tűnik. Most végzik az elemzéseket, és a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége is feltérképezte Szlovákia gazdasági helyzetét. Feltehetően a cseh fél is elimeri, hogy e szakképzett emberek következtetései alapul szolgálhatnak a szlovák gazdaság teljesítőképességének a megítéléséhez, aminek alapján azután megállapítható a szlovák korona leértékelésének szüksége és mértéke. Ezért eléggé illetlen, ha a szomszéd fözőkanalával a mi fazekunkban kavargat Hiszen a szlovák lapok többsége se mártja kanalát a cseh gazdaság fazekába, holott ott is sok minden lekozmál Csakhogy... A szlovák korona leértékelésére gyakorolt lélektani nyomásnak megvan a háttere. Tény, hogy a legtöbb szlovák vállalkozó félkész árut szállít Csehországba. A szlovák korona leértékelésével a cseh megrendelők olcsóbban hozzájuthatnának a szlovák termékekhez. Ezáltal a cseh késztermékek is olcsóbban előállíthatók, ami növelné versenyképességüket. Igen ám, de ennek is megvan a fonákja. Jelenleg a világgazdaságban is hanyatlás észlelhető, és mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Többek között a posztkommunista országokból származó behozatal korlátozásával is. Ha később azután bekövetkezik a gazdasági fellendülés, Szlovákiának (talán) lehetősége nyílik félkész áruinak elhelyezésére más piacokon is. A cseh közszükségleti cikkek értékesítése már most sem könnyű, s egyre nehezebb. A túltelített nyugati piacokra csak kimagasló minőségű és elfogadható áron kínált termékekkel lehet betörni. így a szlovák korona leértékelésének sürgetése bumerángként üthet vissza Csehországra.