Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-25 / 46. szám, csütörtök

1993. FEBRUÁR 25. . ÚJSZÓI GAZDASÁG MEGKÉRDEZTÜK SZÜLETŐFÉLBEN A TENGERHAJÓZÁSI HIVATAL Tekintettel arra, hogy a Szlovák Duna-hajózási Vállalat vezérigazgatója az ágazat fejlődése szempontjából fontos tényezőnek mondta a Szlovák Tengerhajózási Hivatal létrehozását, megkérdeztük Ivan Regulit, a szlovák közlekedési tárca szóvivőjét: hol tart a ' minisztérium a hivatal létrehozásában? - Mihelyt Szlovákia az ENSZ tagországa lett, a külügyminisztérium és mi is lépéseket tettünk, hogy felvegyenek bennünket a londoni székhelyű Nemzetközi Tengerhajózási Szervezetbe (IMO). E szervezetben való tagság ugyanis előfeltétele annak, hogy létrehozhassuk saját tengerhajózási hivatalunkat. Az IMO-tagságot a szervezet közgyűlése hagyja jóvá, amely legközelebb ősszel ülésezik. A hivatal kiépítésének nem elhanyagolható leltétele olyan szakemberek megnyerése, akik jártasak a tengerhajózás kérdéskörében, és az angol nyelvet is ismerik. További kérdés a tagsági illeték befizetése, amelyet még a kormánynak jóvá kell hagynia. Előreláthatólag az év második felében létre tudjuk hozni a hivatalt, amely minisztériumunk épületében kap majd helyet. Ezt megelőzően a szlovák parlamentnek a tengerhajózásról szóló törvény elfogadásával kell a hivatal létrejöttét szentesíteni. (-zsár) AZ EGYMÁSRAUTALTSÁG (ÉS A DUNA) ÖSSZEKÖT BESZÉLGETÉS JURAJ PAVELEK MÉRNÖKKEL, A SZLOVÁK DUNA HAJÓZÁSI VÁLLALAT VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL Szerényen, felesleges nemzeti hangoskodás és feltűnési viszketegség nélkül vállalta sorsát az önálló Szlovák Köztársaságban a Duna-hajózási vállalat. Milyen reményekkel indult és milyen jövőt akar magának kicsikarni ez a maga nemében egyedülálló szlovákiai szervezet? Interjúnkkal erre kerestük a választ. - Az államszövetség szétesése után a vállalatnál szervezeti változások nem történtek, csupán nevünket változtattuk meg Csehszlovákiáról Szlovák Dunahajózási Vállalatra. Ugyanis már 1991 májusában a szlovák ipari minisztérium irányítása alá kerültünk (addig a szövetségi közlekedésügyi tárcához tartoztunk), majd az újonnan megalakult szlovák közlekedési tárca vett át bennünket. Ugyanekkor csehországi testvérvállalatunk, a déčíni székhelyű Csehszlovák Elba- és Odera-hajózási Vállalat a cseh illetékes minisztérium hatáskörébe került. A válás lényegében fájdalommentes volt. Ehhez hozzájárult a tény, hogy a két vízi út fekvéséből adódóan két önálló vállalatot feltételezett, így a szlovák állam létrejötte közvetlenül nem érintett bennünket. Megmaradt hat önálló üzemünk: a folyami tengerhajózás, a pozsonyi és a komáromi kikötő, a pozsonyi hajójavító üzem, a folyami személyforgalmi és a tengerhajózási részleg. Vállalatunkat besorolták a vagyonjegyes privatizációba, ki is dolgoztuk privatizációs tervezeteinket, ám azokat mindmáig nem valósíthattuk meg. A gazdasági helyet, a privatizáció hangsúlyainak változása miatt új tervezetet kellett kidolgoznunk. Nagy szükség lenne felgyorsítani a privatizációs folyamatot, s minél hamarabb túl kellene jutnunk a bizonytalan helyzeten. • Milyen távlatokban gondolkozhat a szlovák tengeri hajózás? - A tengeri hajózás szervezését, irányítását egy külön üzemünk vállalta lel. Banská Bystrica, Zvolen és Kremnica nevű tengerjáró hajónk a Földközi- és az Adriai-tengeren bonyolít le forgalmat. Bázisuk a horvátországi Rijekában van. Árut szállítanak Horvátország, Olaszország, Görögország és Észak-Afrika között. Ezek a hajók már régebben is hozzánk tartoztak, hiszen a vállalat már 18 éve végez tengeri áruszállítást. Csehországnak 18 hajója van, amelyek jóval korszerűbbek és teherbírásuk is meghaladja a mieinket. A prágai székhelyű Csehszlovák Tengerhajózási Igazgatóság külkereskedelmi vállalat volt, amelyet annak idején besoroltak a vagyonjegyes privatizáció első hullámába. Igy ezt a vállalatot az államszövetség megszűnésével kapcsolatos vagyonelosztás nem érintette, bár sok szlovákiai állampolgár, mint jómagam is, részvényein keresztül társtulajdonosa a vagyonnak. Kérdés viszont, hogy ténylegesen részesülünk-e belőle. • Az önállósulás óta milyen lobogó alatt futnak a szlovák hajók? - A Szlovák Köztársaság a Nemzetközi Tengerhajózási Szervezetben nem volt bejegyezve. Miután Szlovákia az ENSZ tagszervezete lett, létrehozhatja és bejegyeztetheti tengerhajózási hivatalát. Az az ország, amely ezt nem tette meg, nem hajózhat saját zászlaja alatt. Minden kikötőbe ugyanis a zászlónyilvántartás (benne Szlovákia nem szerepel) alapján engedik csak be a hajókat. Tavaly, az év vége leié azt is számításba vettük, nem lenne-e előnyösebb idegen ország zászlaja alatt hajózni. Számításba jött például az Antillák Szent Vince-szigete, valamint Málta. Meg lehetett volna ezt is valósítani, de anyagilag és szervezésileg is sokkal nagyobb erőfeszítést kívánt volna. így viszont, hogy a volt csehszlovák, a jelenlegi cseh zászló alatt hajózunk, egyszerűbb megoldás voll. A tengerhajózási hivatal létrehozására megtörténtek az első lépések. Nézetem szerint negyedévnek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy a hivatal Pozsonyban is létrejöjjön. Akkor épülete előtt (elvonhatjuk a szlovák lobogót, új nyilvántartásba sorolhatjuk hajóinkat, s utána szlovák zászló alatt járhatják a tengereket. • Hogyan látja a Duna-hajózás jövőjét? - Tavaly szeptemberben megnyílt a Rajna-Majna-Duna-csatorna, s ezzel lehetőség adódik nyugat-európai kikötőkbe is szállítanunk. Már kitippeltük azokat az árucikkeket, amelyek szállítására kereslet mutatkozik. Kár, hogy az Alsó-Duna a jugoszláviai háborús helyzet miatt lényegében hajózhatatlan. A nyugat-európai szállítások ezért is jelentősek, mert a tengeren túlról (Amerikából, Ausztráliából) érkező áru továbbszállítására is igény mutatkozik. Ez hosszú évekre munkalehetőséget biztosítana számunkra. Úgy gondolom, létkérdés a Nyugat-Európa felé történő kapcsolatkeresés, ami jövedelem szempontjából is rendkívül kedvező. • Fennmaradtak-e kapcsolataik a Cseh Köztársasággal? - Csehországgal nem szakadtak meg kapcsolataink, nem veszítettük el partnereinket. Továbbra is bonyolítunk csehországi szállításokat Örülnénk, ha a németországi és hollandiai öszszeköttetéseink segítenének megőrizni a csehországi megrendeléseket. • A bősi vízlépcső továbbra is megoldatlan kérdés, két ország vitájának a tárgya. A folyami hajózás szempontjából ön hogyan tekint Bős-Nagymaros problémájára? - A bősi vízlépcső megépítésével Pozsonytól Szapig lényegesen javultak a hajózási feltételek. Egyrészt nőtt a vízszint, másrészt eltűnt néhány kritikus hely, amely komoly figyelmet igényelt a hajósoktól. Ha a bősi vízgyűjtőt teljesen feltöltik, akkor a pozsonyi kikötő vízszintje is - ahol már fél éve nem volt elegendő víz - jelentősen megemelkedik. Igy a kikötő teljes értékűvé válhat. Ebből a szempontból szükség van a nagymarosi vízlépcsőre is, mert, főleg az év utolsó negyedében, ez a lolyamszakasz a hajózhatóság szempontjából kritikus. Meggyőződésem, hogy a magyar szakemberek előbb-utóbb kénytelenek lesznek megoldást találni erre az utolsó akadályt jelentő problémára. • Vállalatukat milyen kapcsolatok fűzik Magyarországhoz, testvérvátlalatukhoz, a Maharthoz? - Vállalati szinten már évek óta sikeresen együttműködünk. Állandó képviseletünk van Budapesten, úgy, ahogy a Mahartnak is megbízottja működik Pozsonyban. Személyes kapcsolataim is kiválóak a Mahart vezérigazgatójával. Ezenkívül a budapesti székhelyű Interlichter Nemzetközi Hajózási Vállalat négy alapító tagjának az egyike vagyunk, azonos arányú tőkerészvétellel. Rendszeresen találkozunk, s elmondhatom, hogy a térség közelsége, a régió sok azonossága köt össze bennünket, s határozza meg nézeteink közelségét. Ha más területeken is ilyen őszinte, megbízható kapcsolatok lennének, akkor jóval kevesebb gondja volna Európának. • Köszönöm a beszélgetést. MÁZSÁR LÁSZLÓ 3 .'•9XX0ooq$c<)0 fi s - . :% iiíítS. A folyami teherszállításnak megvannak a pótolhatatlan előnyei (Juraj Bohunský felvétele) SZLOVÁKIA HELYE A VILÁGGAZDASÁGBAN FELZÁRKÓZÁS VAGY VÉGZETES LEMARADÁS Nincs könnyű helyzetben Szlovákia. Olyan időszakban kiáltotta ki függetlenségét, amikor a világban beköszöntött a bizonytalanság. Felbomlott a kétpólusú világ, a régi ellenségeskedések helyébe új konfliktusok léptek. A volt Csehszlovákia négy évtizeden keresztül az egykori Szovjetunió nyomasztó árnyékában létezett, majd 1989 után rövidesen felbomlott a szövetségi állam, és Szlovákiának az ENSZ tagországaként, a világ porondján csak magára támaszkodva kell megtalálnia a helyét. Vajon milyen lesz Szlovákia külgazdasági környezete a 90-es években? Milyen kihívásokkal kell szembenéznie, milyen globális irányzatok érvényesülnek az ezredfordulóig? Egyértelmű választ nem lehet adni e nehéz kérdésekre, ám mai ismereteink birtokában mégis érdemes felvázolni, milyen közegben kell mozognunk az elkövetkező években. GEOPOLITIKA HELYETT GEOÖKONÓMIA A hidegháborús kelet-nyugati szembenállás elmúltával a világban új konfliktusok egész sora jelentkezett A volt szocialista országokban nemzetiségi-etnikai villongások, sőt háborúk dúlnak, míg a fejlett nyugati államok a gazdasági versenyfutás közben ütköznek egymással. Hogy érdekeiket jobban kifejezhessék és megvalósíthassák, gazdasági tömbökbe tömörülnek, ezáltal növekszik a veszély, hogy a nemzetközi kereskedelem útjában álló akadályok fokozatos lebontása helyett a világ regionális blokkra szakad Jelenleg három gazdasági erőközpont mozgatja a világot: az Európai Közösség 12 tagállama, az Egyesült Államok ós Japán. Az EK további hót fejlett ország magához láncolásával az Európai Gazdasági Térség kialakítására törekszik, s a távlatokban ott szerepel Közóp-Európa betagolása ós Oroszország potenciális piacának a megszerzése. Az USA Kanadával ós Mexikóval egyetemben az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás létrehozásában serénykedik, s ehhez holdudvarként a pénzügyi adósságokból fokozatosan kilábaló DélAmerikát szeretné hozzákötni. Japán Kelet-Ázsia és Kína felé nyitott, egyre szorosabbak a kapcsolatai, a „kistigrisekkel" (Dél-Korea, Szingapúr, Hongkong, Tajvan), valamint a többi ASEAN-országgal. A fokozatosan kialakuló Kína-Japán kettős pedig a későbbiek során félelmetes gazdasági-katonai duóvá válhat. Általánosságban véve elmondható: ha a geopolitika kikerült is a világpolitika érdeklődésének homlokteréből, az országok ós régiók közötti régebbi vetélkedések fennmaradtak, csak éppen ezek más formában nyilvánulnak meg. Ezt hívja Edward E. Luttwak amerikai közgazdász geoökonómiának. „A geoökonómia legenyhébb változata a minél gyorsabb gazdasági növekedésért és a legerősebb valutáért folytatott küzdelem. A geoökonómiai viadal legkiélezettebb formája a leplezetlen küzdelem az ipari felsőbbségért. Ebben a formában a katonai erő helyébe az állam által pénzelt vagy irányított ipari tőkebefektetések lépnek, a fegyverkezési versenyben vetélkedők újításai helyébe az állam által támogatott új termékek és szolgáltatások kutatása és fejlesztése nyomul, s ott van még a katonai jelenléten túl a diplomáciai nyomás, mint a piaci behatolás egyik eszköze" - összegezte meglátásait a professzor VILÁGMÉRETŰ TŐKEHIÁNY A gazdasági versengés kulcstényezője a tudomány és a technika legújabb vívmányainak gyors bevezetése. A fejlett világ technológiai váltását az 1973-as első olajsokk váltotta ki, amikor is a megdrágult energiahordozó kikényszerítette a takarékos termékek gyártását. Az 1979-es második nagyarányú áremelés e tendenciát csak fokozta, ehhez járult még a környezetvédelem térhódítása. A 80as években pedig a mikroelektronika és a telekommunikáció terén történt jelentős előrelépés. E három kihívásnak leginkább JaDán tudott megfelelni, az Egyesült Államok kevésbé, mlg Nyugat-Európa inkább a klasszikus tudományágak terén jeleskedett, a legprogresszívebb ágakban lemaradt. Ezért nem véletlen a védővámok emelése, a GATT-tárgyalások elhúzódása, amelyben nagyrészt az EK a ludas, hiszen fokozatosan teret veszít az új iparágakban s védekező reflexként korlátokkal szeretné megőrizni piacait. Nem véletlen, hogy csak e három gazdasági tömbről esett szó. Úgy tűnik, a világ többi része, a fejlődő országok - amelyeket Dél gyűjtőnévvel illetnek - fokozatosan lemaradnak a versenyben, félperifóriára kerülnek vagy leszakadnak. Ez akár kontinentális méretben is megtörténhet, elég Afrikára gondolnunk. Az ezredfordulón még markánsabb lesz az Észak-Dói polarizáció, ami növekvő instabilitáshoz vezet. Térségünk, s benne Szlovákia jelenleg a félperifórián mozog. Szerencséje, hogy szomszédos az egyik erőközponttal, mégpedig az Európai Közösségei, ám a pénzhiány nem engedi a gyors kibontakozást. Márpedig a nemzetközi tőkeszűke meghatározó lesz a 90-es években Az Egyesült Államok fizetési mérlegének 400 milliárd dolláros a deficitje, 750 milliárd dolláros adósságállománya leköti az amerikai tőkeforrásokat. Európa „pónzeszsákját", Németországot kimerítik az egyesítéssel járó költségek, az EK-nak rendkívül sok anyagi forrását nyeli el az agrártámogatás ós a szegényebb tagállamok szolidaritási alapja, míg Japán elsősorban az USÁ-ban ós Kelet-Ázsiában költekezik. Ezért a közép-európai országok nemigen számolhatnak a térségbe beáramló feltételezett tízmilliárdokkal; ráadásul a megcsappant tőkóért is éles a küzdelem régiónk, Latin-Amerika és a távol-keleti sikerországok között. KELL EGY BIZTOS PONT Meglehetősen borús a felvázolt kép térségünk számára, ám korántsem reménytelen. Az EK közelsége, Szlovákia számára pedig Ausztria szomszédsága kulcsfontosságú lehet a felemelkedés felé vezető úton. Ugyanis csak azon elmaradott országok tudták végrehajtani a modernizációt, amelyeknek sikerült egy stabil ponthoz, egy magasabb szinten levő viszonyítási alaphoz kötni a mozgásukat. Ilyen volt Portugália ós Spanyolország esetében az EK, Mexikó esetében az USA vagy régebben Ausztriának Németország. Nem véletlen, hogy Szlovákiában a két legközelebbi fejlett ország, Ausztria és Németország a legaktívabb a beruházások, piacfelmérések terén. A „stabil pont" elméletének egy kézzelfogható bizonyítéka: Szlovákia a napokban lépett be az Európai Energia Chartába, ós éppen Ausztria lesz az, amely segíti a zökkenőmentes beilleszkedésünket, vállalja a honi szakemberek továbbképzését. Bár minden korban mások a követelmények, nem árt figyelembe venni a 80-as évek sikerországainak receptjét. Igyekeztek magasan tartani a belső felhalmozás szintjét (takarókos életmód), növelték a ráfordításokat az emberi erőforrások fejlesztésére, jelentősen emelték a magasan képzett szakemberek arányát. Ehhez szorosan kötődik, hogy a technikai fejlesztés kiemelt helyet kapott, ami párosult a gondos technológia-importtal. Elsősorban exportnövekedésre orientált gazdaságpolitikát folytattak, támogatták a tőkebeáramlást, s a hazai vállalkozóróteget. Végül, a legfejlettebb országokkal és vállalatokkal való intenzív kapcsolattartás mellett, a belső jövedelemelosztást a tűréshatáron belül tartották a társadalmi nyugtalanság megakadályozására. Ha a felsoroltakat egybevetjük a hazai gyakorlattal, akkor kitűnik, Szlovákia felelős politikusai különösebben nem vették figyelembe a gazdasági felemelkedéshez vezető tapasztalatokat. Az átfogó koncepciók hiánya, a kézi vezérlés, a tárcák közti koordinálás, s nem utolsósorban a szakmai hozzáértés hiánya, illetve a pártpolitikai megfontolások oda vezethetnek, hogy 2005re, ameddig a hosszútávú prognózisok „ellátnak", nem fogjuk elérni Írország és Portugália, az Európai Közösség fejletlen tagállamainak szintjót sem. Pedig minden percért kár, még néhány év, s megszilárdulnak a formálódó gazdasági tömbök körvonalai, és amely országok ezeken kívülrekednek, végzetes lemaradással számolhatnak. SIDÓ H. ZOLTÁN