Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-03 / 26. szám, szerda

1993. FEBRUÁR 3. ÚJ SZÓM HAZAI KÖRKÉP KÄCÄG^il! FEYDEAU-BEMUTATÓ KASSÁN Félre a gondokkal, a szomorúsággal - legalább egy kis időre -, jöjjön a hahota, az önfeledt nevetés! Milyen jó néha az, hogy fenn a színpadon csupa félreértés, csábítás, csalás az élet, lenn a nézőtéren meg gondtalanul kacaghatunk a fura figu­rákon. Az effajta kacagás színpadi bű­vészmestere volt Georges Feydeau. aki pontosan tudta, .hogyan kell szellemes sziporkákkal, bolondos helyzetekkel el­kápráztatni a közönséget. Feydeau min­dent tudott a színpadi hatáskeltésröl, tud­ta, hogy a jó vígjátékíró olyan, mint a mér­nök, pontosan rneg kell szerkeszteni, ki mikor jön be, mikor megy ki, ki kivel találkozik, ki hol bújik el, ki kit kivel té­veszthet össze, ki kit ért félre -, s még ezernyi fontos részlet, amelyeknek egy­másba kell kapcsolódniuk, különben nem működik a gépezet, menthetetlenül összezavarodik a cselekmény. Hogy Feydeau mesterfokon tudta ezt. arra bizonyíték a Bolha a fülbe című bohňzat is, melyet a Kassai Thália Szín­ház tűzött műsorára. A darab színpadra állítására a beregszászi magyar színház fiatal igazgatóját, Vidnyánszky Attilát hív­ták meg a kassaiak. A kárpátaljai rendező munkatársai között van budapesti ven­dég: a színes, látványos jelmezeket és hangulatos díszleteket megálmodó Balla Ildikó, és ott vannak a ,,hazaiak": Bo­csárszky Attila segédrendezö és Rapos László zenei munkatárs A vígjátékban a Thália szinte minden színésze szerepel. Sót - igaz, csak ven­dégként - ismét kassai színpadon láthatja a közönség Cs. Tóth Erzsébetet, a Komá­romi Jókai Színház művésznőjét, aki Sz Danyi Irénnel felváltva játssza madame Chandebise szerepét. A férjet, Chande­bise-t, illetve a szállodai szolgát, Poche-t - parádés kettősszerep lévén - Dudás Péter alakítja. Jelentós szerepet formál­nak meg a tapasztalt kassai színészek: Gyurkovics Mihály, Lengyel Ferenc, Gombos Ilona, Várady Béla és a többiek: Kövesdi Szabó Mária, Fabó Tibor, Pólós Arpád, Bocsárszky Attila, Korica Miklós és Bocsárszky Pál. Fontos feladatot kap­tak a fiatal tehetségek is: Kassai Csongor, Rajczi Adrienn, Tóth Éva és Varga Anikó. A Bolha a fülbe című bohózatban a bo­nyodalmat az indítja el, hogy Chandebise úr hitvesi kondíciója válságba jut, és fele­sége egy postán kapott nadrágtartó miatt gyanakodni kezd, hogy férje máshol pa­zarolja el erejét. Cselt eszel ki, hogy bizonyosságot szerezzen, és ezzel félre­értések és kacagtató bonyodalmak gör­getegét indítja el... A bohózat bemutatója február 4-én este hét órakor lesz a Kassai Thália Színházban -tó m FINTOR SUSMUS Hogy jövök én ahhoz, hogy a kormány álmatlan éjszakákat szerezzen nekem? Mit vétettem ellene? Álmatlanságom oka a titkolózása. Ez olyan izgalmas és én mérhetetlenül kíváncsi vagyok! Már két éjszaka nem aludtam Hogyan is hajthat­nám álomra a fejem, ha - a Szlovák Sajtóiroda hétfő esti bejelentése szerint - már ma megtudom, miről tárgyaltak tegnapelőtt a politikusok. Csak nem azt főzték ki, hogy a kor­mányfő ismét utazgatni fog - az éj leple alatt? De a legnagyobb titokban! Más takargatnivalója is lehet a kormánynak, és csak ma árulja el azt a titkot, amit már napok óta szajkóznak az újságok Hogy cserélnek. Pénzt biztosan, minisztereket esetleg. Aki nem lép egyszerre, nem kap posztot kedvére! Nem lehet ám kilógni a sorból, kérem, itt demokrácia van'A jel­szó: ki nincs velünk, az ellenünk! Attól félek, nem fogok önfeledten örül­ni az esedékes titokfeltárásnak. Az nem lehet jó, amit ennyi susmussal főznek ki. Hátha újabb elnökjelöltek után nyomoz­nak a kormánytagok. Vagy már - átvállal­va a parlament felelősségét - államfőt is választottak - maguk közül... Ma állítólag minden kiderül. De tehet, hogy nyílt titkot árulnak el. (kopasz) MAGYAR SZÁMADÁS A MAGYAR LAKÓNÉPESSÉG KORÖSSZETÉTELE Szlovákia lakossága az utóbbi évtizedekben az elöregedés jeleit mutatja. 1970 és 1991 között a la­kosság átlagéletkora 31,7 évről 33,1 évre növekedett A 80-as években az elöregedés üteme fokozódott A magyar lakosság elöregedése jó­val markánsabban jelentkezik mint az összlakosság esetében. 1970­ben a magyar lakosság átlagéletko­ra 2,3 évvel (34,0), 1991-ben már 3,1 évvel (36,2) volt magasabb mint Szlovákia lakónépességéé. A szlo­vák lakosság átlagéletkora 1970­ben 2,8 évvel (31,2), 1991-ben 3,5 évvel (32,7) volt alacsonyabb a ma­gyar lakosság átlagánál. A magyar lakónépesség korősz­szetétele e kedvezőtlen változások­ról nyújt részletesebb áttekintést. A gyermekkorúak száma (1970 és 1991 között) (134 205-ról 116 117­re) 18 0888-cal, részaránya 24,3 %­ról 20.5 %-ra csökkent. A 15-59 évesek száma (327 610-ről 348 845-re) 21 195-tel, részaránya (58,5 %-ról 61,4 %-ra) növekedett. A nyugdíjaskorúak száma és rész­aránya enyhén emelkedett. A szlo­vák lakosságon belül bizonyos el­öregedés szintén kimutatható, de a magyarság korösszetétele igen gyors mértékben válik egyre kedve­zőtlenebbé. SZLOVÁKIA MAGYAR ÉS SZLOVÁK LAKOSSÁGÁNAK KORCSOPORTOK SZERINTI MEGOSZLÁSA 1970-BEN, 1980-BAN ÉS 1991-ben, %-BAN KIFEJEZVE kon belül. Másrészt valamelyest elő­revetíti. prognosztizálja a magyar­ság részarányának alakulását az el­következő évtizedekben. Összlakosság Magyar Szlovák Korcsoport 1970 1980 1991 1970 1980 1991 1970 1980 1991 0 -- 14 27,2 26,1 24,9 24,3 22,1 20,5 27,8 26,9 25,5 15 -59 58,8 60,5 60,3 58,5 61,4 61,4 58,6 60,1 60,0 60+ 14,0 13,4 14,8 17,2 16,5 18,1 13,6 13,0 14,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Átlagé­letkor 31,7 32,2 33,1 34,0 34,8 36,2 31,2 31,4 32,7 SZLOVÁKIA MAGYAR ÉS SZLOVÁK LAKOSSÁGÁNAK AZ ÖSSZLAKOSSÁGON BELÜLI MEGOSZLÁSA ÖTÉVES KORCSOPORTOK SZERINT SZÁZALÉKBAN 1970-BEN, 1980-BAN ÉS 199I-BEN Korcso­Kagyar Szlovák 1970 1980 1991 1970 1980 1991 0-4 10,5 9,1 8,5 67,9 89,8 87,6 5-9 10,8 9,4 8, B 87,5 89,3 87,8 10-14 11,3 10,1 9,1 87,0 88,4 87,8 15-19 11,6 10,5 9,5 86,6 87,8 87,3 20-24 10,6 10,8 10,1 86,9 87,1 86,2 25-29 12,3 11,2 10,5 84,8 86,4 85,6 30-34 12,5 10,4 10,9 84,5 86,6 85,5 35-39 12,5 12,1 11,3 84,3 84,7 85,2 40-44 12,5 12,3 10,7 85,3 84,5 85,4 45-49 12,3 12,2 12,2 86,8 84,5 83,9 50-54 12,9 12,2 12,7 84,8 84,8 83,5 55-59 13,6 12,0 12,6 84,0 85,3 83,5 60-64 13,6 12,0 12,6 84,0 85,3 83,5 65-69 14,4 13,4 12,5 82,9 84,0 84,3 70-74 14,6 14,3 13,5 82,2 82,9 83,6 75-79 15,7 13,9 13,7 81,3 83,2 83,2 80+ 16,7 14,4 14,2 80,6 82,4 82,4 össze­sen 12,2 11,2 10,8 85,5 86,5 85,7 Az idősebb korcsoportopk felől a fiatalabbak felé haladva fokozato­san csökken a korcsoportokon belüli magyarság arányszáma. 1991-ben a 4 évnél fiatalabb gyermekeknek mindössze 8,5 %-a volt magyar nemzetiségű, 11 évvel korábban még 9.1, 1970-ben pedig 10.5 %-a! A további korcsoportoknál 5-19 éves korig hasonló tendenciák fi­gyelhetők meg. Az idősebb korcso­portok aránycsökkenése valamivel lassúbb. Ez az aránycsökkenés el­sősorban asszimilációs veszteség következménye, de bizonyos mér­tékben a magyarság alacsonyabb természetes szaporulata is közreját­szik e negatív folyamat kialakulá­sában. A szlovák lakosság korcsoportjai közül a legszámosabbak a 10-14, 5-9, 15-19 évesek korcsoportjai, a legszámosabb magyar korcsopor­tok a 35-39, 30-34, 10-14, illetve 15-19 évesek korcsoportjai. Az 50­es évek első felében születettek csoportja a legszámosabb, az ezt követőek csökkenő létszámúak. Az adatsorok meglehetősen ked­vezőtlen képet tárnak elénk a ma­gyar népesség lélekszámának to vábbi alakulásáról. Egy olyan de­mográfiai folyamatnak vagyunk ré­szesei, melyben több tényező hatá­sa mutatkozik meg: - egyik, talán legmegfoghatóbb jegye a fiatalabb korosztályok számának fokozatos csökke­nése, - lélekszámunk alakulására mér­séklöleg hat, hogy a magyar anyától született gyermekek száma némileg alacsonyabb a szlovákiai átlagnál, - fokozatosan csökken a szülő­képes (propagatív) korú nők száma, - a vegyes házasságot kötő ma­gyar nemzetiségű házasulok részarányának fokozatos növe­kedése következtében - napja­inkban vegyes házasságra lép a magyar házasulók 28 %-a - s az e házasságokból szüle­tett gyermekek többségét már nem magyar nemzetiségűvé nevelik, nem ritkán a házassá­guk folyamán immár nemzeti­séget is váltott szülei. Gyurgyík László (Folytatjuk) SÜKET FÜLEK Tavaly márciusban Ján Čarnogurský, akkori szlovák miniszterelnök, a Szlovákiai Városok és Községek Társulásának közgyűlésén biztosította a szervezetet, hogy kész bármikor, akár havonta találkozni az önkormányza­tok képviselőivel és megvitatni az időszerű kérdéseket. A társulás vezetése közvetlenül a választások után a jelenlegi kormányfőhöz is együttműködési javaslattal fordult. Az idei állami költségvetés előkészületi szakaszában azután újra levelet intézett Vladimír Mečiarhoz, s észrevételeik tolmácsolása mellett eszmecserére kérték a miniszterelnököt. Azóta sem kaptak választ; így nem csoda, ha a legutóbbi sajtótájékoztatójukon keserűen megjegyezték: ,,A kormány apróállattenyésztők szervezetének tekint bennünket és válaszra sem méltat." Pökhendi döntés ennyire figyelmen kívül hagyni az önkormányzatok véleményét, s lekezelően rálegyinteni problémáikra A kabinet számára eleve tanulságokkal járna, ha érdemben megvizsgálná észrevételeiket. Például a lakástörvény tervezetére a parlament már akár áldását is adhatta volna, ha kikérik a helyi viszonyokat legjobban ismerő polgármesterek véleményét. Ennek híján viszont még a kormány sem fogadta el a törvényter­vezetet. Szerencsére, további két törvényjavaslat született, ami azt bizo­nyítja: az önkormányzatok kérdéskörét jól ismerő honatyák már nem hagyatkozhat csak a kormányra, és nem várják ölbetett kézzel javaslataikat Nem ez volt az első eset, hogy a kabinet félvállról vette a Szlovákiai Városok és Községek Társulásának véleményét. Az állami költségvetéssel kapcsolatos vitában is véleményt nyilvánítottak, észrevételeit eljuttatta az érintett tárcákhoz, de a kormányt nem érdekelte a városok és községek álláspontja. Július Tóth pénzügyminiszter tárgyalás nélkül lesöpörte az asztalról azt a megállapodást, amelyet a társulás az ő elődjével kötött a befejezetlen lakásépítkezések támogatásáról. Meglehet, a kabinet tetsze­leg a saját határozottságában, viszont tény, hogy az aligha célszerű. Nem csoda hát, ha felemás és a társadalmi kritika célpontjává váló törvények születnek. Törvények híján a községi és városi önkormányzatok továbbra is bizony­talanságra vannak Ítélve. Igy, egyebek között, a lakásalapjukkal sem gazdálkodhatnak a saját belátásuk szerint. A kormány az ingatlanokról szóló, tavaly áprilisban jóváhagyott törvényhez sem adott még ki módszertani utasítást, ezért az önkormányzatok joggal tanácstalanok, hogy hogyan lehetne bevasalni az ingatlanadót. Mindez gátolja - főleg a városokban és nagyközségekben - a költségvetés összeállítását, pedig már az év második hónapjában járunk. A kormány egyelőre az önkormányzatok azon konkrét észrevételéről sem akar tudomást venni, hogy az ingatlanadóból bevételként tervezett 2 milliárd korona nem reális összeg, mindössze a felével lehet a valóságban számolni. Mi lesz hát az adóbevallásokkal? Módszertanilag hogyan oldják ezt meg? - tudakozódott a társulás újfent a kormánynál. Az önkormányzatok képviselői figyelmeztettek az adóbevallás rendkívüli bonyolultságára (csupán az adó­bevallási útmutatások 16 oldalt tesznek ki) és javasolták: az adóbevallás teljes lebonyolítását bízzák a helyi közigazgatásra. Ők ismerik legjobban a tulajdon- és vagyonviszonyokat, ők tudnák az adóbevallást a leghatéko­nyabban megszervezni. Az önkormányzatok tehát észrevételeket és javasla­tokat kínálnak. Félő azonban, hogy a kormány folytatja struccpolitikáját. (mázsár) TÖBB A KUDARC, MBNTASIKER (Folytatás az 1. oldalról) egyszerűen nem juthat el a páciens, mert egyetlen regionális biztosító igazgatója sem írja alá a beutalást. Tudniillik, nincs annyi pénze a bizto­sítónak, mint amennyibe a bonyolult műtét esetleg kerülhet. A kormány a nyugdijak emelé­sére is ígéretet tett. - A nyugdíjak emelését már tavaly kilátásba helyezte, de nem valósult meg. Mi kitartottunk amellett, hogy a nyugdíjemelésen túl az állami kompenzációs járulékot is megkap­ják a nyugdíjasok. Szerencsétlen megoldásnak tartjuk, hogy a kom­penzációs járulékot beszámítják a nyugdíj összegébe. Ezért szor­galmazzuk a előbbi tíz százalékos nyugdíjemelést. Tudatában vagyunk annak, hogy a komoly problémák orvoslásának elhalasztása a szociá­lis feszültség veszélyes fokozódásá­hoz vezetne. Erre felhívtuk a kor­mány figyelmét. 9 A hozzáadottérték-adó követ­keztében az év erején magasra szökkentek az árak. Hogyan fogad­ták ezt a szakszervezetek? - Vizsgálatot és magyarázatot kértünk a kormánytól. Rámutattunk, hogy a kedvezőtlen helyzet kialaku­lásáért mind az államigazgatási szervek, mint a vállalkozói szféra felelős, miközben a szenvedő alany a fogyasztó. Kitartunk követelésünk mellett, hogy a kormány mérje fel, milyen arányban emelkedtek a fo­gyasztói árak, s ahhoz igazítsa a munka árát, a béreket 9 A szakszervezetek szociális elemzést készítenek az ország je­lenlegi helyzetéről. Milyen céllal? - Nem lesz ez részletes szociális elemzés a társadalom helyzetéről. Inkább egy alapos tanulmány. Meg akarjuk állapítani: javaslataink közül a kormány mit vett figyelembe, mit vetett el, és mindez milyen szociális következményeket vont maga után. « Ismeretes, hogy a szakszerve­zeti szövetségek közül a fémipar képviseli a legradikálisabb irányvo­nalat a kormánnyal szemben. Nem kényelmetlen a konföderáció szá­mára tevékenységük? - Minden szakszervezeti szövet­ség önálló jogi személy, szuverén tevékenységet folytat. A fémipari ágazat egyike azoknak, amelyeket leginkább sújtottak a szociális meg­rázkódtatások. Radikalizmusuk nem jelent politikai szembenállást, ha­nem szociális ellenzéket. Ezt he­lyesnek, sőt szükségesnek tartom, hisz a szakszervezeteknek aiapvető feladata ellenőrizni az állami appa­rátus intézkedéseit A szakszerve­zetek a lakosság hangulatának ba­rométere. A kormánynak is érdeke, hogy jelzéseinket időben, a szociális egyensúly felbomlása előtt észlelje. A kabinet elismerte a szakszerveze­teket szociális partnerének. Ennek ellenére egyes miniszterek részéről néhány felelőtlen kijelentés hangzott el címünkre. Ezért teljes mértékben a kormánynak kell vállalni a felelős­séget. <9 Szlovákiai politikai körökben gyakran vita tárgya a nemzetiségi kérdés. Feszültségről, ellentétekről, a szlovák nemzet és a magyar ki­sebbség romló viszonyáról beszél­nek. A szakszervezetek hogyan észlelik ezt az érzékeny kérdéskört? - Nem tudom elképzelni, hogy a szakszervezeteken belül nemzeti­ségi kérdés létezne. Pártatlan szer­vezet vagyunk. Vallásra, világnézet­re, politikai meggyőződésre, nemze­tiségi hovatartozásra való tekintet nélkül tömörítjük tagjainkat. Nyugodt lelkiismerettel állithatom, hogy nem éri hátrányos megkülönböztetés ki­sebbségi tagjainkat. Nem teszünk különbséget, hogy magyar, szlovák, rutén, cseh, német vagy ukrán nem­zetiségű tagjaink érdekeit védjük-e. A fémipari szövetségben szerzett sokéves tapasztalataim alapján is mondhatom, nem fordultak elő nem­zetiségi súrlódások. Amikor létre­hoztuk a szlovákiai konföderációt, akkor sem cseh és szlovák nemzeti­ségi ellentétek miatt tettük azt: a re­gionális problémák hatékonyabb megoldása volt a cél. Fontosnak tartom, hogy a nemzetiségi kérdés ne terhelje egyébként sem könnyű mindennapi tevékenységünket. El­mondhatom, hogy gyümölcsöző kapcsolataink vannak hat magyaror­szági szakszervezettel, de legfőkép­pen a fémipariakkal. Bízom abban, hogy rendszeres jó kapcsolatunk a két szomszédos ország közeledé­sét is szolgálja. MÁZSÁR LÁSZLÓ A lakónépesség nemzetiségi megoszlása ötéves korcsoportok szerinti bontásban, jobban megfog­hatóvá teszi az egyes nemzetiségek részarányát az egyes korcsoporto-

Next

/
Thumbnails
Contents