Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-03 / 26. szám, szerda

MOZAIK H ^^^mÓJSZÓmm JÁTSZANI MA IS ÖRÖMMEL MEGYEK" 1993. FEBRUÁR 3. BESZELGETES GYURKOVICS MIHALLYAL Az újrakezdés művésze - mondják róla, s nem véletlenül. Gyurkovics Mihály színészi pályája során részese volt mindazoknak a megújító változásoknak, amelyek során a Magyar Területi Színház megalakult, majd 1969-ben létrejött a kassai Thália Színpad. Mind a mai napig hű maradt a színházhoz. Kassai lakásán beszélgetünk; először a negyven évvel ezelőtti kezdés körülményeit tárta fel. - Mi tekinthető maradandónak azokból a hónapokból? - Minden, ami akkor megalapozta színházunkat. Csak a munka jut eszembe és a lázas igyekezet. Lázban volt az egész város, hiszen a Magyar Területi Szinház a saját épületében játszott. Tulajdonképpen állandóan dolgoztunk, ha nem a próbákon, akkor az épület, a színházterem csinosításán. Akkoriban még a hósszerelmes szerepkör volt az enyém, s rám osztották a fiatal parasztlegény szerepét, abban az unalomig emlegetett Tűzkeresztségben Azelőtt már játszottam a Faluszínháznál, így nekem nem ez volt az első színpadralépésem, ennek ellenére rám is kihatott a feszültség, ami a bemutató körül uralkodott. Talán ennek tudható be, hogy igazából nem emlékszem azokra a hangulatokra, arra az idegállapotra. -Szavak, mondatok sem jutnak eszébe a szerepből? - Statiszták is játszottak a komáromi műkedvelők közül. Van egy alapkonfliktus, amelyben az apa és a fia összevesznek a földön, s a vita közben a fiú azzal áll az apjának, hogy „miért ne repüljön a madár, ha egyszer szárnya van". Igy aztán ezt a mondatot szinte szállóigeként mondták egymásnak, mintegy biztatásként. -A Faiuszinház, a Magyar Területi Szinház és a kassai Thália Szinpad jelentik a több mint négy évtized állomásait. Visszagondolva ezekre a történésekre, mennyire láthatók i színei ezeknek az időszakoknak? -Fellengzősen és lekicsinylően azt is mondhatnám, hogy a Faluszinházat szürkének és porosnak látom, mert rengeteget utaztunk. Viszont mégiscsak akkor nyílott fel szemem a színházra, amit nagyon tarkának láttam. Szünet nélkül turnéztunk, a falvak még korántsem úgy néztek ki, mint ma. Például Dunaszerdahely akkor még egy elhagyatott falu volt. Komárom a maja polgári örökségével már színesebb, reménytelibb közegnek látszott. Majd a Thália Színpad megalapítása következett... Nem állíthatom, hogy nem szerettem Komáromot. Valójában nem is akartam Kassára jönni, meg sem fordult a fejemben, bár Beke Sanyi szinte naponta üzent. Végül úgy indultam el, hogy egy hétfő reggelen jó pihenés közben csengetett rám Beke azzal, megyek-e velük. Többször beszéltem már erról; fél nyolckor még nem döntöttem, nyolckor viszont már úton voltam, aláirtam a szerződést. Mikor aztán megtudták a kollégák, eléggé nehezteltek rám. A komáromiak akkor ellenezték a Tháliát, s bizony évekig mint árulókat kezeltek bennünket. Sipos Jenci emlegette mindig. „had hulljon a férgese". - Döntése tehát nem sérelmi döntés volt... -Nem, hiszen hazudnék, ha állítanám: Komáromban nem kaptam szép szerepeket. Az évek múltak, idősebb is lettem, így Kassán eljátszottam olyan szerepeket, amelyeket Komáromban talán nem. Ott többen voltunk ugyanebben a szerepkörben. Több és nehezebb feladatot kellett megoldanom a Tháliában, ami egy színésznek mindig viszaigazolás. Döntései helyességét csak a ráosztott és jól megoldott szerepek igazolják. - Ezek szerint megérte eljönni? - Meg, mert Bekét nagyon szerettem mint rendezőt. Fiatalos lendülete, ötletei, felkészültsége szárnyakat adott a magamfajta színésznek. Megújultam az irányítása alatt. - Ha már szerepekről beszélgetünk, kérem szóljon azokról, amelyek megőrződtek a lelkében. - Igazából nem tudok választani. Voltak szerepek, amelyeket azonnal, már az olvasópróba során éreztem és meg tudtam formálni. Másokat viszont igen nehéz volt kimunkálni -Azok sem emelhetők ki, amelyek rokonithatók voltak az énjével, a lelkületével? - Nem, mert még amikor mondták is, mennyire testreszabott szerepet kaptam, akkor sem hittem el. Ha a színpadon játszom, nem érzem, hogy olyan lennék mint a figura. Az alakot érzem, elvégre meg tudom formálni, de nem önmagam vagyok a figura. Ha így lenne, csupán az egyes szerepekre alkalmas, lelkilegtestileg az író által megálmodott emberekkel azonosítható színészeket látnánk a színpadon. A szerepformálásnál nemcsak a szöveg a meghatározó, hanem a szöveg köré rakható hús-vér ember, akinek a jelleméből eredő gesztusai, arcjátéka, mozgása, hanghordozása, beszéde van. Nem lehetek azonos önmagammal, hiszen őt kell eljátszanom; meg kell személyesítenem, meg kell jelenítenem a leírt embert. - Bocsásson meg, ha kicsit ellentmondok önnek. Sok-sok szerepben látom, ezek között több negatív jellemet is megformál, mégis a legtragikusabb, legsötétebb figurán is képes átsugároztatni az eredendő jóságot, ami csak saját lelki jóságából eredhet. Rosszul érzékelném? - Erre nem tudok válaszolni... - Nyilván ez a színészi egyénisége, amit sokan emlegetnek - Tinédzsertől vén aggastyánokig mindent eljátszottam, hösszerelmeseket és kópés fickókat is. A közönség látja és érzi, hogy mindaz, amit a szereppel kapcsolatosan eljátszom, mennyire kikerülhetetlenül a saját jellemem függvénye. Ebben THALIA VO

X HUMANA SZÍNHÁZ nem tudom ellenőrizni az alakításaimat; ezt, ha valóban így van, csak a közönség ismeri fel. - Nyugdíjas színészként is játszik, holott betegségére hivatkozva, akár teljesen visszavonulhatna. - Nem tehetem, bár a testem azt sugallja. Lehetetlennek tartom a szálak erőszakos eltépését A múltkor, miután megnéztem a Régi nyár című zenés darabot, s a fiatalokkal beszélgettem, említettem nekik, hányszor játszottunk szinte üres széksorok előtt. Bár, személy szerint nem szeretem ezeket a limonádéízű darabokat, a zenéjük most is kiváló. Csakhát a színházat, mégiscsak a jellemeket formáló színészek teszik színházzá. Sajnos, voltak időszakok, amikor úgy éreztem magamat, mint egy kísérleti nyúl. Itt a Tháliában úgy váltották egymást a rendezők, ahogyan a kassai szél fújt. Rossz darabokat játszattak, átgondolatlan rendezésekben tengtünk-lengtünk. Mintha azon verseGyurkovics Mihály mint Rank doktor Ibsen Nóra cimü drámájában. Partnere Kövesdi Szabó Mária (Nóra). (Bodnár Gábor felvétele) nyeztek volna, ki tud nagyobb ízléstelenséget csinálni a színpadon. Csináljunk a kornak megfelelő színházat, legyen politikus a színház, de legyen a szép röptetöje, az érzelmek áramoltatója, a gondolatok forrása a színház. - Tudvalevő, hogy ma is rendszeresen bejár a színházba, sőt időnként szerepeket is vállal, szemben azok többségével, akikkel Komáromban negyven éve alapították a Magyar Területi Színházat - Nem értem, hogyan történik meg ez az emberekkel. Olyan is volt, hogy próbákra is beültem, körülnéztem, köszöntöttem a régieket, megismertem az újakat. Szeretek viszszajárni, bár a próbák alatt üldögélve kissé bosszant, ha valaki tizedszer sem tudja megcsinálni azt, amit a rendező kér tőle. - Milyenek most a Thália Színház színészei? - Hajaj, erről nem szeretek nyilatkozni . . -Akkor azokról szóljon, akikből biztosan lesz valaki. - Kétségtelen, hogy többen is vannak tehetséges fiatalok. Csak az a baj, hogy elmennek a főiskolára és vagy visszajönnek vagy nem. Márpedig ez valami borzasztó. Egy jött vissza, pedig sokan innen kerültek el. Mostanában a próbák során többször együtt vagyok velük, sokszor észreveszem, hogy eléggé laza a kapcsolatuk a színházzal. Pontatlanok, fegyelmezetlenek, késnek a próbákról. Pedig a csapatmunkának az alapja a pontosságban megnyilvánuló egymás iránti tapintat és tisztelet. - Másra fordítva a szót: álmodik a színházról? - Jaj, de mennyit! Mindig a legkellemetlenebb dolgokról álmodom. Hol nem találom a színpadot, hol a végszót veszítem el, hol meg teljesen mást játszom, mint a partnerek. Van úgy, hogy nem tudok megszólalni. Ezek szörnyű kínzó álmok. - Jót, szépet nem álmodik? - Soha. Minden a színpaddal kapcsolatos, ott ülnek a nézők, ott állnak a kollégák, csak én nem találom a szavakat, a járást. - Volt olyan kollégája, akit az ellenségének érzett? - Nem éreztem, mert tudtam. Színpadon ez soha nem jött elő, ott megszűnik a magánélet. A színészek általában elfelejtik a hétköznapi konfliktusokat. Volt haragosom is, de a színpadon úgy játszottunk, mintha nem lenne közöttünk semmi. - Ha most visszagondol a színészként eltöltött negyvenhárom évre, mit őriz civil életében a négy évtizedből? - Játszani sokat játszom magamban és magamnak. Fel-felidézem a szerepeket, mit is, hogyan is csináltam. Sokszor haragszom magamra, miért rontottam el ezt vagy azt a szerepet -Arcába tekintve mindenki láthatja, nincsenek ráncai. Hová lettek? - Némely ismerőseim mondják, hogy a fájdalom kisimítja az arcbőrt. Kétségtelen, éjszakákon át nem alszom. Az elmeszesedő hátgerincem olyan fájdalmakkal tart ébren, amelyek után bizony nehéz elkezdeni a napot, de játszani ma is örömmel megyek. - Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § Biankó Erzsébet imelyi olvasónk kérdezi: Milyen szociális biztosítást kell fizetnie annak i nyugdíjasnak, aki egyébként önállóan gazdálkodik? -A nyugdíjas földművesünk is ugyanolyan biztosítást köteles befizetni a földművelésből származó jövedelméből mint minden más vállalkozó. Itt jegyezném meg, remélhetőleg a biztosításról szóló törvénynek ezt a részét módosítják, addig is azonban mig erre sor kerül, a mostanihoz kell igazodnia kérdezőnknek is. Egyelőre jelentkezzen be a biztosítás fizetésébe, éspedig a minimálbérből számított fizetési alapösszegéig; tehát 2200 koronából kiindulva kapja meg a három biztosításra (46 százalék), illetve a foglalkoztatási alapra (4 százalék) befizetendő összeget, összesen 1100 koronát. Olvasónk következő kérdése: Negyvenezer koronányi bevételük volt a földből, ebből kb. milyen összeget kell fizetnie adó fejében - adózónknak a föld bonitása szerinti normatív bevételekből kell kiindulnia. Erre megvannak a pontos táblázatok. Miután ezt megállapította, a megkapott összegből leszámítja a költségeit és a fennmaradó összegből fizeti az adót. Esetében valószínűleg a 15 százalékos adókulcsot alkalmazzák majd. Persze, ha a földművelésen kívül esetleg állattenyésztéssel is foglalkozik a kérdező és ebből is van bevétele, természetesen azt is hozzá kell számítania a föld megműveléséből származó jövedelemhez, s az így kapott összegből számítják ki az adót. (Olvasónk harmadik kérdésére egy későbbi számunkban válaszol földügyi szakértőnk.) Cs. Gy. jeligére kéria választ ugyancsak a földből származó bevételek megadóztatásával kapcsolatban egy olvasónk. Először is arra kíváncsi, hogy amennyiben a szövetkezetbe befizetett tagrész összege meghaladja a földért járó bérleti díj összegét, köteles-e jövedelemadót fizetni. - Ha jól értem a kérdést, költségei nagyobbak bevételeinél, s ilyen esetben természetesen nem fizet jövedelemadót, mert az adóalap mínuszba esik, tehát az adó nulla lesz. Ha más megadózandó bevétele nincs, nem fizet jövedelemadót. Olvasónk következő kérdése: Ha a szövetkezetből gabonát kaptam haszonbér fejében, miképpen adózom? A gabonát hivatalos áron fel kell értékelni és azt kell beszámítani bevételnek. Harmadik kérdés: Milyen kritériumok szerint lehet adómentes a föld, a föld a szüléimé, a vállalkozói engedélyt én váltottam ki, a szövetkezetben levő földet pedig még nem vettük ki. - A kérdés nem teljesen világos, de minden esetre leszögezem, hogy mivel a vállalkozó a kérdező, ô fizeti a jövedelemadót, nem pedig a szülei. Függetlenül attól, hogy a föld a szülei tulajdona. Tóth János A MAGUNK KIS TÜKRE Bizony sokszor jövünk zavarba, ha pontosabb adat, tény szükséges ahhoz, hogy nemzeti kisebbségünk jogairól, számadatairól, társadalmi és kulturális tagoltságáról, az iskolaügy pillanatnyi helyzetéről, de nemegyszer pusztán jussunkról és kötelességeinkről határozott és helytálló véleményt alkothassunk, önismeretünk hézagait kívánja pótolni az a hasznos kiadvány, amely egy készülő sorozat első köteteként jelent meg a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum pozsonyi munkatársai erőfeszítésének gyümölcseként. NDC Magyarok Szlovákiában C*) CT> > >• Z o g Hü o Q Z ADATOK, DOKUMENTUMOK, TANULMANYOK Bratislava / Pozsony / Pressburg Évkönyv '93 címmel adják közre benne a legfontosabb, nemzetiségi ügyekkel foglalkozó hivatalok pontos adatait, a szlovákiai magyarság politikai képviseletének struktúráját, sajtótermékeinek ismertetését, valamint azokat a tudni érdemes közjogi dokumentumokat, amelyek ismerete nélkül nem volna szabad szlovákiai magyarnak ma Európában közlekednie Hiszen kötelességünk tudni a ránk vonatkozó népszámlálási adatokat, a szlovák alkotmány, az 1990. évi nyelvtörvény vonatkozásait, mégha nem is részletesen, de érvelésre alkalmas tárgyi tudás formájában. Hogy mindig és mindenhol vitaképesek legyünk, hogy felnőttségünkkel bizonyítsuk: tudjuk, honnan jöttünk, de azt is, hová megyünk. Az évkönyvet nem csupán értelmiségi magyaroknak ajánljuk, hanem vállalkozóknak, diákoknak, közalkalmazottaknak, nyugdíjasoknak egyaránt. Hiszen ha arra kerül sor, hogy védekeznünk kell, tegyük azt higgadtan, a puszta tényekre szorítkozva. Az önismeret - fél győzelem Ehhez segít hozzá a Varga Sándor összeállította kötet, amelyet a következő címen lehet megrendelni: NDC, P. O. Box 180 Bratislava 814 99. (bit) NYITRÁN ZÖLDET KAPOTT A NEMZETISÉGI KAR (Folytatás az 1. oldalról) hogy immáron bekerüljön a főiskola statútumába, negyedik karként, a pedagógiai, a humán és a természettudományi kar mellé. A szenátus feladatul adta a leendő rektornak (akit a közeljövőben fognak megválasztani), hogy szeptemberig oldja meg a kar felépítését. A beterjesztett tanszéki struktúra ellen nem tiltakoztak, viszont az volt a szenátusban az általános vélemény, hogy igen intenzíven be kell kapcsolni a munkába a többi nemzetiséget. Ez azt jelenti, hogy a partnernemzetiségek most már konkrét személyi ajánlásokat tehetnek a leendó oktatókkal kapcsolatban. A kar a minisztérium költségvetésén kívül meg kell hogy teremtse a szükséges anyagi fedezetet. Hatalmas fejlődés előtt áll a kiépítése, ez nem lesz olcsó mulatság. A kari szenátus feladata lesz feltérképezni a hazai és külföldi alapítványokat, tárgyalni fognak minden segítőkész szervezettel, személlyel. A legelső feladat alighanem arra irányul, hogy sürgősen összehívják azokat a nemzetiségi képviselőket, akik részt kívánnak vállalni a tanszékek fölállításában és hozzáfognak a további aprólékos, kitartó szervezőmunkához. (A karról részletesen lapunk 6. oldalán olvashatnak) B. J.