Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-25 / 46. szám, csütörtök

HIREK-VELEMENYEK . ÚJ SZÓ* 1993. FEBRUÁR 25. TÓTH KAROLY: NINCS HELYE A TAKTIKÁZÁSNAK Az utóbbi időben Magyarországon erősödnek azok a hangok, amelyek szerint a bősi vízlépcső problémáját újra a parlament elé kéli terjeszteni, aminek eredményeképp a kormány az eddigieknél nagyobb mozgásteret kapna az ügyben. Mind gyakrabban hangzik el, hogy a politizálást e téren a szakmai vitának kelľfelváltania, s a kompromiszszumkeresésben a szakembereknek kell főszerephez jutniuk. Hegedűs István, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke (FIDESZ) például a Népszabadságnak elmondotta, reméli, hogy a hágai bíróságon mindkét fél számára elfogadható döntés születik, de amennyiben lesznek ennek kompromisszumos elemei is, ezeket tudomásul kell majd venniük. Ez az elképzelés nem új, amint azt annak idején lapunkban is közöltük, 1991 őszén a Magyar Polgári Párt vezetősége többször is Budapestre látogatott azzal a céllal, hogy a három legjelentősebb magyarországi parlamenti párt vezetőit meggyőzzék a tárgyalóküldöttségük mandátumának kiszélesítéséről. Tóth Károlyt, az MPP alelnökét a kezdeményezés akkori sorsáról, illetve a jelenlegi helyzetből való kiút lehetőségeiről kérdeztük. - Mi akkor a Csehszlovákiában uralkodó valós erőviszonyok alapján úgy láttuk, hogy a C-variánst, vagyis a legrosszabb megoldást csak egyetlen módon lehet elkerülni - akkor, ha kialakul egy elfogadható kompromisszum a felek közt. 1991 őszén ugyanis még megvalósítható lett volna egy olyan megoldás, amely kizárta a tárolót és a Duna vizének több mint a felét az eredeti mederbe juttatta volna. A tároló elmaradása lehetetlenné tette volna a bősi erőmű csúcsra járatását és lényegében kizárta volna azt is, amiből a mérvadó magyarországi körök legnagyobb aggodalma eredt, vagyis az eredeti nagymarosi tervek újraélesztését. Egy ilyen megoldás lényegesen csökkentette volna a föld alatti vizek elszennyezésének a veszélyét is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ily módon olyannyira lecsökkent volna az erőmű gazdasági jelentősége, hogy a ráakasztott érzelmi töltet és a csoportérdekek elmúlása után hosszabb távon reálisan felmerült az egész mű felszámolásának a lehetősége. • Milyen esélye volt egy ilyen megoldás elfogadásának Csehszlovákiában? - Akkoriban itt ennek reális háttere volt, hiszen ezt az álláspontot képviselte a szövetségi környezetvédelmi tárca, és nagyon sokan emellett álltak a szlovák kormányban is. Egy ilyen álláspontnak - kialakulása esetén - a szlovák vízépítő lobby kétségkívül óriási befolyása ellenére el lehetett volna érni a támogatását, részben magyarországi, részben szövetségi, részben pedig a szlovák kormányon belüli nyomás együttes hatására. • Mi lehetett az oka, hogy Magyarország ugyan leállította a vízlépcső építését, de ezután lényegében semmit sem tett az ügy lezárásáért? - A magyar kormánynak két alkalommal volt lehetősége, hogy komoly lépéseket tegyen Bős ügyében. Először 1990 tavaszán, amikor Magyarországon már bekövetkeztek, Csehszlovákiában pedig még nem következtek be a demokratikus választások. Ekkor pozícióelőnyben volt,*és felmondhatta volna a szerződést. Másodszor 1991 őszén nyílt alkalom egy ésszerű kompromiszszum megkötésére, de Magyarországon a politikai élet akkor, sajnos, egyfajta csapdahelyzetben volt, és függetlenül attól, hogy sokan felismerték álláspontjuk buktatóit, tulajdonképpen egymást tartották sakkban. Alapvető pozicionális hiba volt az is, hogy nem dolgoztak ki tárgyalási alapul szolgáló egyéb javaslatokat, így nehezen kivédhető érvek kerültek a szlovák vízlépcsöépítő lobby kezébe. Ók ezt kihasználva, a megoldást a C-változatra szűkítették le. Azt sem szabad elfelejteni, hogy kisebbségi politikai életünkből a magyarországi Bős-politika csak tőlünk kapott ilyen jelzéseket, a többi magyar politikai erő a radikalizálódást támogatta. • A bősi üggyel kapcsolatban manapság minden fronton meglehetősen nagy tanácstalanság uralkodik. Szerinted létezik még valamilyen megoldás? - Mivel a vízlépcső szakmai szempontból is minimum két részre oszlik, látnunk kell, hogy a felvizcsatorna környéke bármilyen befejezési mód esetén hasonló problémát jelentene. Tudomásunk szerint ezzel kapcsolatban létezik egy, a legjobb szlovák ökológusok által kidolgozott javaslat, ezért a megegyezés érdekében ezt kellene komoly megfontolás tárgyává tenni. Ami pedig a tárolót illeti, az illetékesek elgondolkozhatnának azon, miként kerüljön a víz szabályozásának kulcsa mégiscsak Dunakilitire, mivel az elmúlt hónapok során meggyőződhettünk arról, hogy ezen a téren mit várhatunk a másik féltől. A további tárgyalások során viszont elengedhetetlen, hogy eltérően az eddigiektől, mind a két fél teljes nyíltsággal lépjen fel. Ami pedig a hazai magyar politikát Illeti, az elkövetett hibákból le kell vonnunk a tanulságot és ebben a kérdésben is egységes álláspontot kell kialakítanunk. TUBA LAJOS AZ ENSZ-FŐTITKÁR EGYETÉRT: MEGKEZDŐDHET A LÉGISEGÉLY-AKCIÓ (Folytatás az 1. oldatról) nyi F 16-osról lenne szó, s az ajánlat sorsa még attól is függ, milyen álláspontra helyezkednek azok az országok, amelyeknek katonái Boszniában állomásoznak. Brit gépek nem vesznek részt a légiakcióban, de egy névtelenségbe burkolódzó brit politikus közölte: London politikailag támogatja az akciót. Lord Owen és Cyrus Vance a szünetelő genfi békekonferencia két társelnöke azt reméli, hogy az említett Butrosz Ghali Clinton találkozón állást foglalnak a békefórum jövőjét illetően is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában tegnap mindketten úgy vélték, hogy ezeknek a tárgyalásoknak még lenne értelme, ezért jó lenne, ha folytatódnának. A szerb egységek tegnapra virradóan heves tüzérségi támadást intéztek a Bosznia nyugati részén lévő Bihacs és a környező falvak ellen. Emberáldozatokról eddig nem érkezett jelentés, de a völgykatlanban jelenleg mintegy negyedmillió személy tartózkodik. Az Egyesült Államok tegnap engedélyezte a belépést az országba, 135 boszniai muzulmán menekültnek. A külügyi szóvivő szerint a következő napokban bosnyákok újabb csoportja érkezik az USA-ba, majd a közeljövőben mintegy ezer menekült befogadására készülnek. Jeszenszky Géza az amerikai külügyminiszterhez intézett levelében elemezte a Kis-Jugoszlávia elleni szankciók szigorítását. Szerinte Magyarországnak ez újabb néhány száz millió dolláros veszteséget okozna, ezenkívül károsítaná a Vajdaságban élő magyar kisebbség érdekeit. FRANCIAORSZAG AGONIZÁLÓ BALOLDAL Francois Mitterrand francia államfő múlt heti tévészereplése során megpróbálta kioktatni a hajdani szocialista kormányfőt, Michel Rocard-t, aki komolyan foglalkozik a szocialista tábor sorai átrendezésének gondolatával. Új, nyitott, botrányoktól mentes mozgalmat kíván létrehozni. Mitterrandnak ezek a tervek sehogy sem tetszenek. Nyilvánvaló, hogy nem, hiszen a huszonkét évvel ezelőtt általa újonnan alapított szocialista párt lassú kimúlásának veszélyét sejtetik. Az elnök szerint a pártnak hűnek kell maradnia eredetéhez, előbb meg kell próbálnia áthidalni a belső ellentéteket, a szembenállást, ismét meg kell találnia saját irányvonalát, s ha ez sikerül, akkor majd meg lehet vizsgálni a volt kormányfő új javaslatait. Úgy tűnik, Mitterrand még nem adta fel a harcot, bízik a francia szocializmusban - mint mondotta -, ,,a nagy történelmi realitásban". Most csak az a kérdés, hogy Michel Rocard megfogadja-e az atyai intelmeket. Az államfőhöz hasonlóan bízni tud-e még ő is a „realitásban", abban, hogy az erőösszevonással, átszervezéssel attraktívabbá tudja tenni a régi pártot a választók számára. Azok ugyanis rég megcsömörlöttek a szocialista párti kormányzástól. Elegük van a világgazdaság recessziójával begyűrűzött problémákból, a mindennapi megélhetési gondokból, a növekvő munkanélküliség okozta rémálomból, amely üldözi, vagy már éppen utol is érte őket. Mindezt figyelembe véve, nem csoda, ha a franciák nem ölelik keblükre az eltunyult, kifulladt kormánypártiakat, akik csak tartósítják a túlérett problémákat. A közvélemény-kutatások eredményei szerint a polgárok túlnyomó többsége a jelenlegi jobboldali ellenzék felé kacsingat. Tetszik az új platform, mondhatni, szavazatcsalogató kormányzási program, amely elsősorban a nagy bajok, a munkanélküliség, a bevándorlás kérdésének megoldására, a privatizációra és a gazdaság fellendítésére, valamint - a szocialisták nagy felháborodására - az oktatási reformra helyezi a hangsúlyt. Nem egész egy hónap múlva, a március 21-én esedékes parlamenti választások első fordulóján majd kiderül, hogy valójában mennyire attraktív ez a program. A politikai hangulat mindenesetre azt jelzi, hogy nem lesz viharos vokscsata, a szocialista párt soha nem látott vereséget szenved, s az egyesített konzervatív ellenzék megszerzi a mandátumok nagy többségét. Ezzel nyilván maga Francois Mitterrand is számol, hiszen többször - legutóbb a múlt héten - kihangsúlyozta: az ellenzék győzelme esetén sem mond le elnöki tisztségéről, vállalja a társbérletet, a közös kormányzást a jobboldali kabinettel. Semmi kétség, ebben gyakorlata van, hiszen 1986 és 1988 között ilyen társbérletben élt az újgaulle-ista Chirac miniszterelnökkel. Akkor Mitterrand volt az erősebb „társ" - ennek tényét újraválasztása erősítette meg. Mára azonban egészen más helyzet állt elő. A betegségekkel küszködő elnök megfáradt, politikai népszerűsége napról-napra rohamosan csökken. Igaz, még mindig magabiztosan áll ki a polgárok elé, s érveivel próbálja - immár kevés sikerrel - meggyőzni őket saját igazáról, még bátran söpri le az asztalról az újgaulle-isták és a jobboldali liberálisok kormányzási platformtervezetét, mondván: a véghezvihetetlen ígéreteket tartalmazó dokumentum nem eléggé komoly ahhoz, hogy foglalkozzon vele. De vajon 1995-ig, mandátuma lejártáig bírja-e majd erővel, energiával végigküzdeni a valószínű társbérlettel járó idegháborút, úgy, hogy ismét baloldali utódnak adhassa át elnöki székét? URBÁN GABRIELLA MEGYÜNK A MAGUNK FEJE UTAN Kétségtelen, hogy ezekben a devalváció-szagú napokban Július Tóth az, aki kertelés nélkül ki meri mondani, szerinte mit kellene, illetve nem kellene tenni a szlovák koronával. A Prágában folyó európai bankfórumon a szlovák pénzügyminiszter egyenesen azt mondta, hogy a leértékelés lenne a kormány legostobább lépése. A pénzügyek szlovák felelőse ezt egyébként kertelés nélkül közölte a Nemzetközi Valuta Alap Pozsonyban járt küldöttségével is, amely, mivel épp az ellenkezőjét indítványozta, majdhogynem sértődötten utazott haza Washingtonba. Alig hihető, hogy eredetileg csak egyhetes terepszemlére érkeztek, ahogy azt Mečiar állította. Ennek homlokegyenest ellentmond az, amit a leendő bankfőnök, Marian Tkáč állított, miután hazatért az IMF-központból. Ő azt nyilatkozta, a delegáció csak néhány részlet pontosítása végett jön Pozsonyba, hogy aláírják a hitelnyújtást megalapozó úgynevezett letter of intent-et. Most, hogy az IMF-delegáció a tárgyalások félidejében hazament, a dokumentum aláírása, s így az első gyorshitel folyósítása is valahol a csillagokban van. Igaz, azóta kiderült nem lehet Tkáč minden kijelentését komolyan venni, hiszen ö volt az, aki megengedett magának egy olyan elszólást, miszerint a lakosságra az tenné a legjobb hatást, ha a koronát felértékelnék. Másutt egy ilyen könynyelmü nyilatkozat után örökre elbúcsúzhatna a bankfőnöki reményektől. Kérdés, hogy marad-e és állandó figuraként szerepel-e Mečiar sakktábláján a már idézett Tóth pénzügyminiszter, akinek a széke könnyen meginoghat a DSZM márciusi közgyűlése után. Igaz, ha minden jól megy, akkor addigra már érvénybe is léphetnek az általa kitervelt, az importot drákóian korlátozó intézkedések. A külföldön vásárló vállalatok nagy részétől bevonnák az importlicenceket, a hétköznapi polgárt pedig olyan vámpótlékkal sújtanák, hogy, a régi időkre emlékeztetően, elmenne a kedve a külföldi bevásárlástól, s egy időre elbúcsúzhatna az import ruhaneműktől, kozmetikától és elektronikától. Mindez nagyon is a küszöbön van, hiszen a jövő héten ez lesz a témája Dlouhý és Černák gazdasági miniszterek tanácskozásának. Meglehet, hogy rövid idő kérdése a vámunió kimúlása is - hangzik el mind gyakrabban. Tény, hogy a vámunióra vonatkozó megállapodás szerint a két fél azonos kereskedelmi politikát folytat harmadik országokkal szemben, márpedig ez a szlovák importpótlék bevezetésével felborulna. Tóth miniszter szerint azonban nem egészen így van, mert az ő közbenjárására a vámunió-szerződésbe az a megfogalmazás került be, hogy a két fél hasonló kereskedelmi politikát alakít ki harmadik országokkal szemben, ami pedig nem azt jelenti, mint az azonos kifejezés. A szlovák pénzügyminiszter meglepő előrelátása, amelyet csak most szellőztetett, azt tükrözi, hogy maga sem hitt a cseh féllel megkötött megállapodások hoszszúéletűségében. Végül is igaza lett, amit a közös pénz öt hét utáni kimúlása igazolt. Hogy most a vámunió temetése van a soron? Cseh vélemény szerint ez sem lenne tragédia, hiszen a vámunió csak egy jogi keret, amely helyettesíthető a szabadkereskedelmi övezetről szóló megállapodással. A szlovák pénzügyminiszter derűlátó, méghozzá épp az említett „hasonló" szócskának köszönhetően, hiszen szerinte Pozsonynak nem kell Prágával importpótlék ügyekben konzultálnia, s mehet a maga feje után. Kérdés, hogy nekünk, polgároknak ez jó lesz-e. Meri az sem biztos, az a jó, hogy most nem devalváltunk, bár a helyzet megérett erre. Igaz, biztos, hogy ötven százalékkal megugrottak volna az árak, de egyáltalán nem biztos, hogy a jelzett adminisztratív korlátozások jó megoldást jelentenek-e, s később nem kell-e mégis leértékelni a mostani elhalasztottnál sokkal nagyobb mértékben. Úgy tűnik, hogy a Mečiar-kormány most nem vállalja egy újabb áremelkedési hullám kockázatát. Nem kizárt, hogy egy hónap múlva már lesz egy új pénzügyminiszter, aki hajlandó a leértékelésre, s Mečiar pedig úgy adhatja be mindezt, hogy Iám-Iám, nem akartunk leértékelést, de a kényszer rávitt bennünket. Egyelőre viszont úgy fest a helyzet - leglábbis Ľudovít Černák miniszter szerint -, hogy nem állami dirigizmust gyakorol majd a kormány, hanem úgymond, a devizatartalékok és a fogyasztói érdekek védelméről van szó. „Maguk a polgárok és a munkaadók kérik ezt, ezért üdvözlik a tervezett intézkedéseket" - nyilatkozta. Jó lenne tudni, hogy kiket kérdezett meg minderről. Gyanítom, hogy legfeljebb sógoránál, Marian Tkáčnál puhatolódzhatott, de az biztos, hogy bennünket újra nem kérdeztek, pedig az egésznek mi isszuk meg a levét. P. VONYIK ERZSÉBET ILIESCU ISMÉT MAGYARORSZÁGOT VÁDOLTA Ion Iliescu román államfő szerint a nemrégiben Debrecenben megalapított Kárpátok-Eurorégió - amely a magyar, lengyel, ukrán és szlovák határmenti területek együttműködését szorgalmazza, s melyből a szomszédos román megyék bukaresti utasításra kimaradtak - olyan budapesti kezdeményezés, amely Erdélylyel kapcsolatos revizionista szándékokra enged következtetni. Az elnök Bukarestben megtartott sajtóértekezletén sajnálatosnak nevezte, hogy az Európa Tanács főtitkára,-Catherine Lalumiére asszony is „belement a játékba". Iliescu kifejtette: a román vezetés hátsó szándékot lát az egész kezdeményezés mögött. Különösképpen azt nehezményezte, hogy az együttműködést az a Magyarország kezdeményezte, amelynek „semmi köze a Kárpátokhoz", hiszen „a Kárpátok főleg Romániában vannak". A kemény bíráló szavak után Iliescu, mintegy megértéssel mégis megjegyezte, hogy hajlandó túltenni magát a Romániát állítólag sértő dolgokon, s csak a kezdeményezés racionális magvára fog figyelni. Románia ezen az úton próbál meg majd kiépíteni kapcsolatokat. A nemzetközi sajtótájékoztatón Iliescu szólt a készülő magyar-román alapszerződésről is. Szerinte még azért nem került tető alá, mert Budapest minduntalan elfogadhatatlan feltételeket szab. A romániai magyarsággal kapcsolatban ismét leszögezte: az országban biztosított a kisebbségi jogok betartása, vannak nemzetiségi iskolák, szervezetek és a kisebbségi képviselők ott ülnek a román parlamentben. Vajon hány ország mondhatja el ezt magáról - tette fel a szónoki kérdést az államfő, s megválaszolván kifejtette: Magyarország semmi esetre sem. Megjegyezte, hogy Magyarországon már két éve vitáznak a nemzetiségi törvényről, de a gyakorlati életben még semmit sem sikerült megoldani. Iliescu ugyancsak keményen bírálta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség autonómia törekvéseit is, melyeket az európai integrációs folyamatokkal ellentéteseknek nevezett. KOKES JÁNOS AMERIKAI-BRIT CSÚCS CHRISTOPHER IZRAELBEN TÁRGYALT Amíg John Major brit kormányfő Washingtonban Bili Clinton elnökkel tárgyalt az időszerű nemzetközi problémákról és a két ország külpolitikájának koordinálásáról, addig Warren Christopher amerikai külügyminiszter Izraelben folytatott megbeszéléseket a közel-keleti béketárgyalások felújításának lehetőségéről. Az amerikai diplomácia vezetője tegnap helikopteren utazott Észak-Izraelbe és látogatást tett a Golan-fennsíkon is. A nap folyamán ismét találkozott a palesztin vezetőkkel és Jicchak Rabín izraeli kormányfővel. Hanan Asravi palesztin szóvivő közben kijelentette, hogy a palesztin fél a deportáltak ügyével kapcsolatban nem hajlandó a kompromisszumokra. Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője pedig levelet küldött Christophernek, s ebben követeli Washingtontól, hogy a kitelepített palesztihok kérdését a béketárgyalások újabb fordulója előtt oldja meg a Biztonsági Tanács 799-es számú határozata alapján. KUBAI ATTRAKCIÓ A kubai tengerparton sütkérező és unatkozó nyugati turisták számára meglepő, ám attraktív programot készítettek a hazai utazási irodák. A turisták ellátogathattak az egyes választási körzetekbe és figyelemmel kísérhették, hogy a kubai polgárok tegnap miként adták le szavazatukat az első közvetlen parlamenti választásokon. A Cubanacan társaság személyenként nyolc amerikai dollárért biztosította a látogatást a választási körzetekben, s aki hajlandó volt további hat dollárt befizetni, az még frissítőt is kapott - tájé-, koztatott a Reuter hírügynökség.