Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-24 / 45. szám, szerda

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ szól 1993. FEBRUÁR 24. DURAY MIKLÓS: A TÁRSNEMZETI VISZONY „Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet" című politikai memorandumunkban azt a célt követtük, hogy az eddigi sikertelen elképzelésektől eltérő, újszerű, egységes logikai rendszerre épülő tervezetet dolgozzunk ki a kisebbségi helyzetben élő népcsoportok, nemzeti közösségek jogállásának meghatározására, egyenrangúsítására. A memorandum nyomtatásban megjelent a Szabad Újság ez év február 6-i számának mellékleteként. Az újszerűsége miatt a memorandum fogadtatása nem egyértelmű. Főleg azok körében nem, akik a helyzetünk megoldását csak a régi sémák szerint tudják elképzelni. Az elmúlt negyven év alatt ahhoz szoktunk hozzá, hogy lehetőleg a rendszer hatalmasaival nem szembekerülve, úgymond szőrmentén próbáljunk helyet fészkelni magunknak, kikönyökölni posztokat és pozíciókat. Ettől a gondolkodásmódtól és magatartási formától nehéz megszabadulni. Ma azt kell tudatosítanunk, hogy az elmúlt évtizedek kompromisszumokkal teli próbálkozásai a kisebbségi jogok biztosítására nem vezettek sikerre, az utóbbi három év hasonló erőfeszítései a többpártrendszeri feltételek között ugyancsak eredménytelennek mondhatók. Sorsunk alakulása a többségiek jó vagy rossz szándékától függ. Az adott új helyzetben, amikor a szlovák nemzet élni tudott önrendelkezési jogával, az eddigi törekvésektől eltérő és a kölcsönösségen alapuló megoldás elfogadtatását kell célul tűznünk: meg kell teremtenünk az intézményesített egyenrangúságunkat a többségi nemzettel. A memorandumban megfogalmazott politikai cél az együttélő nemzetek, nemzetrészek, nemzeti közösségek közötti egyenrangú partneri viszony kialakítása. Ezt a kapcsolatot társnemzeti viszonyként határoztuk meg. Hogyan kell értelmezni a társnemzeti viszonyt? Ha egy nemzet vagy egy nemzetrész politikailag, illetve jogilag meghatározható keretek között egyenrangú, partneri közösségben él egy másik nemzettel vagy nemzetrésszel, társnemzeti viszony alakul ki közöttük. A nemzetrészt az anyanemzettel összekapcsoló hagyományos kulturális jellemzőit, a történelmi múlt összetartó erejét nem kérdőjelezzük meg. A nemzetet államhatároktól függetlenül tekintjük egyetemesnek. A társnemzet fogalmát közelítsük meg általános megfogalmazásban. A történelmileg és kulturálisan egyetemes nemzet, amennyiben nem csak egy ország területén él őslakosként, akkor az anyaországon kívül élő része nemzeti közösséget alkotó nemzetrésznek tekinthető. Főleg abban az esetben, ha van saját településszerkezete és önálló társadalmi és politikai struktúrája. E nemzeti közösség a saját településein többnyíre szám szerinti többséget alkot. De abban az esetben is, ha időközben szám szerinti kisebbségbe szorul, akkor is őrzi több évszázados településszerkezetét, vagy több évszázadra viszszanyúló eredetét. E nemzeti közösség településeinek egyik jellemzője, hogy az a lakosság, amely az ország területén a nemzeti többséget alkotja, itt többnyire a szám szerinti kisebbséghez tartozik és sok esetben az elmúlt évtizedekben települt le. A nemzetek, nemzeti közösségek települései olyan nemzeti érintkezési övezetet alkotnak, amely a két nemzet metszési zónájának tekinthető. E metszetnek kialakulhat több övezete. Az egyik ilyen övezet az, ahol a ország többségi lakossága él kisebbségben. A többségi lakossággal együtt élő nemzeti közösségnek vannak történelmileg kialakult sajátosságai: - a nemzeti közösség őslakos (őshonos); - egységes településszerkezetben él; - saját társadalmi és politikai struktúrája van, - a nemzeti azonosságtudata kifejlett; - regionális mértékben szám szerinti többséget alkot. •1 A társnemzet kérdésköréhez két további politikai, illetve politológiai probléma is kapcsolódik: a kisebbség és a nemzetállam kérdése. A kisebbség kifejezés használatát pontosítani kell. Ez főleg a „nemzetiségi kisebbség" kifejezés használatára vonatkozik, mely nem csupán értelmileg zavaros, de nem fordítható le a nyugat-európai nyelvekre sem. A kisebbség kifejezésnek kizárólag mennyiségi tartalmat kell adni. Minden olyan sugalmazás, mely minőségi értékítéletet rejt magában, helytelen és sértő, sőt megbélyegző is. Főleg, amikor ezt a kifejezést használják ott is, ahol a nemzeti közösség őslakos, más ország területén élő anyanemzettel összefüggő, de államhatárral elválasztott területen lakik, illetve a saját lakóterületén többségi nemzeti közösséget alkot. A nemzeti közösségre vonatkoztatva a kisebbség kifejezést gyakran a politikai pluralizmus működési elve szerint értelmezik: a kisebbség köteles elfogadni a többség akaratát. Ez az értelmezés a nemzeti közösségek esetében a másodrendű állampolgári státushoz vezet. A kisebbség kifejezésnek az ilyen értelmezése olyan másságot határoz meg, ami eleve korlátozott jogokat jelent. Tehát a nemzeti közösségek esetében a kisebbség kifejezésnek csak mennyiségi tartalma lehet. Minőségi kifejezésként megfelelőbb a társnemzet meghatározás alkalmazása. Az egy nemzetre épülő politikai hatalomként értelmezett nemzetállam, a XX. század végén Európában eléggé szalonképtelen kategória. Ezzel ellentétben az egy nemzet által kialakított történelmi államalakulat viszont tény és ma is létező politikai formáció. Az európai országok zöme ilyen nemzetállam. Amelyek nem ilyenek, azoknak még ma sem fejeződött be az államalkotás jogi folyamata. A nemzetállamok létezését tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor azt is tudatosítanunk kell, hogy a XX. században keletkezett kelet-közép-európai államok (román, szerb, szlovák stb.) az egy nemzetre épülő államhatalmi kizárólagosság jegyében születtek. Emiatt - akár tetszik, akár nem - ezzel a nemzetállam eszmével is számolni kell. Nem lehet azonban alternatívaként szembeállítani vele az individualista szemlélet által teremtett polgári elvet. A polgári társadalom ugyanis ennek a nemzetinek nem alternatívája, hanem ellentétje. A polgári elvet Közép-Európában azért kissé módosítani kell. Nem kizárólag az egyéni jogokra alapozó társadalomépítés elveként kell értelmezni, hanem az egyén jogtudatának, önálló cselekvőképességének, a kisközösségek önkormányzata, az azonos identitású közösségek normatív kapcsolatrendszere rendező elveként kell értelmezni. Prikler László felvétele Ily módon nem sértjük meg a nemzetek érzelmi világában kialakult nemzetállam eszmét, egyúttal lehetőséget teremtünk arra, hogy a nemzeti érték sértetlenül épülhessen be a polgári társadalom értékrendjébe. A polgári értékrendnek ez az értelmezése egyúttal védelmet nyújt azon nemzeti közösségek számára, amelyek ki vannak téve az egy nemzetre épülő politikai hatalom nyomásának. A társnemzeti viszony normatív kialakítása a nemzeti kizárólagosságot ellensúlyozza. Tagadja az egynemzeti szupremáciát, de nem vonja kétségbe a nemzet államalkotói tényét. Ugyanakkor szabadon érvényesülhet a polgári elv, hiszen szigorúan az önkormányzati elven alapul. A fentiek jobban értelmezhetőek, ha egy ismert példán keresztül közelítjük meg. Az egyetemes magyar nemzet 1918-ig gyakorlatilag egy állam területén élt. Azóta az új államhatárok megvonásával politikailag több részre szakadt. Többsége azonban továbbra is az 1918 előtt létezett Magyarország területén él, csakhogy más-más állam keretei között. Ma a magyarság kétharmada a Magyar Köztársaság állampolgára, egyharmada pedig a Magyar Köztársaság határain kívül, különböző országok területén él. Ez utóbbiak nagy része a magyar nemzet Magyarországon élő tömbjével földrajzilag összefüggően, de a tömbtől államhatárokkal elválasztva lakik. A Magyar Köztársaságot körülvevő országok területén élő magyarság szám szerinti kisebbségben él a többségi nemzetekhez viszonyítva. Együttélése ezekkel a nemzetekkel már több évszázada tart. A magyar nemzet ezen kisebbségben élő részei őslakos (őshonos) nép, mely folyamatosan él a lakóhelyén egy évezrede, ahol sok esetben szám szerinti többséget alkot. A magyarságnak a Magyar Köztársaság területén élő részével együtt alkotnak egy nemzetet. A magyarságnak Magyarországon kívül élő részei ezen összetartozásuk miatt, de politikai különállóságuk következtében sajátos helyzetben vannak. Helyzetük olyan nemzeti közösségként jellemezhető, amelyben a nemzeti azonosságtudat és az állampolgári hovatartozás nem fedik egymást. A magyar nemzet Szlovákiában lakó része a szlovák nemzettel szoros kapcsolatban élő közössége a magyar nemzetnek. Ez a magyar nemzeti közösség a szlovákokkal együtt társnemzetként alkotja Szlovákiát. A szlovák nemzet azonban nem tekinti a magyar nemzeti közösséget politikailag és jogilag magával azonos rangúnak az államalkotásban. A társnemzetiség történelmileg kialakult tény. A társnemzeti státus hiánya pedig politikai valóság. Ezt a politikai helyzetet kell megváltoztatni és jogi normákkal megteremteni az egyenrangúság állapotát. MA HAMVAZÓSZERDA VAN, TEGNAPIG ÁLLT A BÁL Hát a farsangnak is vége már! A fehér asztal hagyományainak hü őrei a farsangot követő hamvazószerdán savanyú tojást és „heringsmauz"-t - heringes savanyú káposztát - fogyasztottak. Valaha a pesti és budai kocsmákban a törzsvendégek ingyen kapták, hogy a farsangban „elcsapott" gyomrukat, ezt az ételt fogyasztva és hűs serrel leöblítve „helyre rázzák" - írja Magyar Elek Az ínyencmesterek szakácskönyvében. A farsang a mulatozás, a bolondozás, a jókedv ideje, ilyenkor mindent szabad - tartja a közvélemény. S régebben a hosszú böjt előtti időszakot valóban szórakozással töltötték az emberek. Falun ápolták a népi hagyományokat, szokásokat, viccelődtek, élcelődtek, hétvégeken a kocsmákban mulatoztak. Ilyenkor a „féhérnép" - az asszonyok és lányok - is betérhetett, szemet vethetett a „gatyásokra", vagyis a fiúkra, férfiakra, remélvén, hogy aratáskor az esküvőt is megtartják. A városokban pedig báloztak. A báltermek úsztak a fényárban, a kisasszonyok versengtek, kinek szebb a ruhája, kinek akad több táncosa. És folyt a pezsgő... Mára nagyot változott a világ! Elkpptak, lemorzsolódtak a falusi szokások, s ha mégis valahol tartják őket, akkor megbámuljuk, akár a múzeumi tárgyakat. Meg a bálok is ritkulnak, elmaradnak a szmokingok és a nagyestélyik. De talán a fánk, a farsangi fánk, az a mai nehéz időkben is minden családban az asztalon lehetne. Bár, gondolom, sok fiatalasszony el sem tudja készíteni... Bizony, csínnyán kell vele bánni. A farsangi fánk legyen könynyű, miként a hab, és omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga. A derekán szabályos fehér cingulus vonuljon, amelyet köznyelven ranflinak is neveznek. És forrón tálalják elénk farsang idején. (így kezdi a fánkról szóló mondókáját Magyar Elek szakácsmester.) Aztán leír nyolc receptet, valamennyinek az a lényege, hogy türelmesen, meleg helyen készítsük és elegendő időt szánjunk kidolgozására, kelesztésére, pihentetésére. Az álarcosbálok nálunk is divatban voltak, vannak. A gyerekeknek különösen nagy örömet jelentenek. Sajnos, egyre ritkábban akarunk nekik örömet szerezni. És magunknak is. Elmondom, bár az „otthon történtekről nem illik beszélni", hogy a farsang elején azt terveztük, valamelyik szerkesztőnk riportban számol be egy-egy fényes bálról. Nem lett belőle semmi. Egyikünk sem vállalkozott arra, hogy családi költségvetését egy riport kedvéért megterhelje néhány ezer koronával (mert ugye, az ember bálba egyedül nem megy, belépőt kell vásárolnia, ruhát kell készíttetnie, fogyasztania kell, taxival megy haza, stb. - ha igazán bálozni akar.) így nem voltunk a riói karneválon, de a bécsi operabálon, sőt a pozsonyi Redutban sem, ahcl a tehetősek adakoztak, mulatoztak, és nem voltunk más bálokon sem. S másokat kérdezgetve megtudtuk, hogy bizony az idén ők sem keringőztek. Például a kassai' Somkúti Vilmosné ezt mondta: „Szeretem a jó hangulatot, a vidámságot, a bohém társaságot, idén mégsem voltunk bálban. Egy ilyen mulatság nem fért bele családi költségvetésünkbe. A férjem november óta munkanélküli, minden korona számít. Pedig valamikor de jókat mulattunk!" A pozsonyi Kucsera Akos régebben nem hagyott ki egyetlen pozsonyi magyar bált sem. Ott találkozott rég nem látott barátaival, volt szerelmeivel. Idén egyszerűen - a társadalmi viszonyok miatt - nem volt kedve bálozni. Mától böjt van. És sokan talán örülnek is, hogy erre hivatkozva szerényebb konyhát vezethetnek, takarékoskodhatnak kissé. (ozorai) SVIától közöljük a II. Szlovákiai Magyar Értelmiségi Találkozón elhangzott előadásokat.