Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-24 / 45. szám, szerda

. ÚJSZÓM KÖRNYEZETVÉDELEM KÉSZÜL, MINT A LUCA SZÉKE (A NAGYKAPOSI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ) Ahol a településfejlesztést nem a szükséges infrastruktúra teljes megépítésével kezdik, ott később olyan gondok merülhetnek fel, mint amilyennek ma Nagykaposon a szennyvíztisztítás számít. Hogy miért maradt ki annak idején a ma tízezer fős Ung-vidéki város ötezer lakosra méretezett tisztítóműjének bővítése, illetve miért csak 1990-ben láttak hozzá annak a helyi szinten már 1985ben eltervezett bővítéséhez, arra a múltban - ott is valahol a Tőketerebesi járás fejlesztési programjainak tervezési módszereiben - kellene keresni a választ. Nyilván megtalálnánk a feleletet, de az a mai helyzeten mit sem változtatna. Nagykaposon ugyanis ma ebben az ügyben az a kérdések kérdése, hogy miképpen lehetne mielőbb befejezni a három éve elkezdett, s az akkori költségvetés szerint 22,5 millió korona értékű beruházást. Annál is inkább jó lenne tisztázni a nyitott kérdéseket, mert az 1968-tól üzemelő régi tisztítómű másodpercenkénti 31 literes maximális befogadóképességét a város szennyvízcsatornája már 1983 óta túlterheli - természetesen, az ott folyó mechanikus és biológiai tisztítás minőségének rovására. Jelenleg ugyanis általában 36-40 liter a város másodpercenkénti „szennyvíztermelése", ám gyakori a 42-53 liternyi mennyiség is. Olyankor a megengedettnél koszosabb vizet bocsát a Latorcába igyekvő Udacs patakba. Ha itatóspapírrá változna a sok okirat - tervrajz, tervrajzkiegészítés, kérvény, indoklás, költségvetési terv és minden, amit eddig ez ügyben készítettek a helyiek -, akkor talán egy darabig még nem lenne szükség az újabb tisztítóműre, mert azok felszívnák a nem kevés szennyvíztöbbletet. Azért is, mert az iratköteg gyorsabban nő, mint a Csicseri-út mentén épülgető létesítmény falai. - Három évvel ezelőtt az akkori járási nemzeti bizottságtól kaptunk erre a célra hárommillió koronát, s mivel a városnak is volt egy kis pénze, nekivágtunk az építkezésnek. Pontosabban a nagymihályi Ingstav Építővállalatra bíztuk a kivitelezést. Az eddig elvégzett munkák értéke 5,5 millió korona, s ugyanakkor a beépítendő technológiai berendezések egy hárommillió koronába került hányada is itt van már egy ideje. Sajnos, a folytatás lelassult, mert a pénzünk elfogyott, állami támogatást pedig azóta nem kapunk - vázolta a helyzetet a minap Nagyidai Balázs, a városi hivatal építési osztályának vezetője. Ugyanott a vagyonjogi osztály főnöke, Asszonyi Árpád további tényekkel szolgált: - Természetesen az illetékes járási állami szervekkel azóta is sokat tanácskozunk, elvégre egy igen fontos ökológiai létesítményről van szó. Azt elértük, hogy a járás állami támogatást igénylő fejlesztési tervében a mi szennyvíztisztítónk a maga nemében az első helyre került, ám ez az első hely egyelőre kevésnek bizonyul a további állami dotáció kivívásához. 1990 óta évente többször felújítjuk az Állami Környezetvédelmi Alaphoz benyújtott kérvényünket is, mert hol a tervrajzot kell korszerűsíteni, hol a költségvetést kell „összehangolni" az új árakkal... Legutóbb a múlt év novemberében juttattuk el a kért dokumentumokat Pozsonyba. Amíg nem késő... Hogy a régi tisztítómű túlterhelésével milyen mértékben szennyezi ma Nagykapos az Udacs patakot, azt a városi hivatalban nem tudták megmondani. Viszont megmutatták annak a „panaszlevélnek" a másolatát, amelyet a csicseri önkormányzat a járási hivatalnak küldött a múltkor. A levélből kiderül, hogy a Csicser községet érintő patak az utóbbi években már nemcsak fürdésre alkalmatlan, hanem konyhakertek locsolására is... Sőt, nyáron kellemetlen bűzt áraszt. Bodnár Tibor, Nagykapos polgármestere ez ügyben már szintén sokat kilincselt a járási hivatalokban, az egyes szlovákiai minisztériumokban, de kevés sikerrel. Ennek ellenére nem adja lel a „küzdelmet". Azt mondja, igazságtalan lenne, ha az évek óta tartó építkezés folytatásához nem kapnának segítséget az államtól, mikor az a közeli városoknak mindig juttat némi pénzt. Nagykaposon annál is inkább szívesen vennék a segítséget, mert az eredeti költségvetés már nem érvényes, az új árakat nézve még mintegy 20 millió korona kellene az építkezés befejezéséhez. • S ha netán mégsem könyörülne meg Kaposon az állam? gyengülnének. Bankhitelt sem kapnánk, mert a város vagyonának tulajdonjogi rendezése még elhúzódik egy darabig... • Nagykaposon és környékén több jelentős ipari üzem van. Nem segítenek? - A hőerőmű, a Slovnaft-üzem, a Tranzit gázvezeték helyi kompresszorállomása és más cégek bekapcsolódnak a városfejlesztésbe, de nem vállalhatnak magukra mindent, hiszen az ő lehetőségeik is végesek. A hőerőmű például a múltkor 1,2 millió koronát adott a kórházépítésre. Mi azt szeretnénk, ha a helyi üzemektől környezetszennyezési illeték címen behajtott milliók jelentős hányadát visszakapná az államtól ez a vidék, tehát Nagykapos is, elvégre itt van arra a legnagyobb szükség. • • • A régi tisztítómű bővítése már éveket késik - állítja Boda Béla, a tisztító vezető szakembere. (A szerző felvétele) - A város kasszájában nincs annyi pénz, hogy önerőből egy-két év alatt befejezhetnénk a tisztítómű építését, ugyanis nem az az egyetlen elkezdett beruházás nálunk. A jelenlegi költségvetési előírások szerint haladva legalább 4-5 évig eltartana a tisztítómű építése, s az nagyon sok idő. Arról nem is beszélve, hogy a félig kész falak, betonalapok csak porladnának, Ez utóbbi „javaslatttal" nem most rukkolnak ki először a kaposiak. Lehet, „ott fent" akkor veszik majd komolyan kérésüket, amikor az Ung-vidéken a környezetszennyezés - a nagykaposi szennyvíztisztító-mű bővítésének lassúsága miatt is - óriási méreteket ölt?! GAZDAG JÓZSEF MINISZTÉRIUM SZÉLÁRNYÉKBAN 1993. FEBRUÁR 24. KÖZÖSEN AZ IPOLYÉRT Csak úgy segíthetünk a mind jobban katasztrofálissá váló helyzeten, ha megtanulunk együttérezni a természettel, elsajátítjuk annak ésszerű ismeretét, és környezetünket minden lehetséges módon védjük. Ehhez kormánysegítséget aligha kapunk. Nekünk alulról jövő kezdeményezésként kell ezt megszervezni - áll egyebek mellett abban a felhívásban, amelyet az Ipoly menti környezetvédők fogadtak el abból az ajkalomból, hogy öszszefogva ipolysági székhellyel uniót alapítottak, amelynek elnöke Szkladányi Endre tanár lett. Ügyvezető titkárnak pedig Woiient Józsefet választották, és őt kértük meg, hogy részletezze a kezdeményezés célját. - Az Ipoly mentén sokan vannak, akik valósággal végigszenvedték a folyó brutális szabályozását, aminek következtében csökkent a talajvízszint, a kutakból pedig eltűnt a víz. Ráadásul az így nyert területeket hiába vonták be a mezőgazdasági termelésbe, ezeken a hozamok néhány év múlva drasztikusan lecsökkentek. Az unió ezért célul tűzte ki a terület revitalizációjál, ami lényegében azt jelenti, hogy feltérképezzük a még meglévő biocentrumokat és ezeket igyekszünk biokorridorokká, átjárókká kiszélesíteni, aminek köszönhetően a lehetőségeknek megfelelően visszaállíthatnánk valamit az Ipoly mente egykori természeti viszonyaiból. Ennek- persze csak a folyó egyik partján nincs értelme, a magyarországi oldalon is hasonlóképpen kellett eljárni. Balassagyarmaton ezért létrejött egy hasonló kezdeményezés. Első közös akcióként az Ipoly utolsó, 11,3 kilométeres szabályozatlan szakaszát szeretnénk megmenteni azzal, hogy bevonjuk a Magyarországon előkészületben lévő Börzsöny-lpoly Nemzetközi Parkba. Ez a magyar oldalon ezer, nálunk pedig ötszáz hektárt érintene. Sajnos e tekintetben hazai minisztériumunk mind a mai napig hallgat, sőt tovább folyik a folyó menti természet rombolása. • A magyarországi természetvédőkkel már évek óta szorosan együttműködtök Miért alakítottatok most két külön uniót? - Eredetileg egy szervezetet szerettünk volna létrehozni, de a szlovák törvények szerint ehhez minisztériumi engedély kell. Az idő viszont sürgetett bennünket, ezért két szervezetet hoztunk létre - azonos célokkal és alapszabályzattal. Célunk azonban továbbra is az egyesülés, amire az idei év második felében várhatóan sor is kerül. • Melyek lesznek az unió első rendezvényei? - Február végén szemináriumot tartunk a környékbeli önkormányzatok és környezetvédelmi hivatalok részére, amelyen megismertetjük őket céljainkkal és lehetőségeinkkel. Ennek keretében például be szeretnénk nekik mutatni a gyökértisztítók nyújtotta lehetőségeket. Ezek nagy hatásfokkal működnek, és az Ipoly völgyében sok helyütt kedvezőek a feltételek a kialakításukhoz. Ipolyságon például a városi szennyvíztisztító 270 százalékkal túlterhelt és a kapacitáshiány akadályozza a város továbbfejlődését. Modernizálásához több tíz millió koronára lenne szükség, ami viszont hiányzik az önkormányzat kasszájából. A mechanikai szennyeződések kiszűrése után alkalmazott gyökértisztítók pedig nagyon jó hatásfokkal működnek és a hagyományos megoldáshoz képest egyharmadnyi költséggel kialakíthatók. Ipolyságon főként a Homoki városrészben vannak meg az erre alkalmas természeti leltételek, ezért a szakemberekkel tartott konzultációk után itt szeretnénk létrehozni az első ilyen létesítményt. Februárban ezenkívül a tavaszi szünetben az iskolák számára is szervezünk egy szemináriumot, mivel céljaink közé tartozik az ökológiai nevelés bevezetése az egész Ipoly-völgyben. • Az Ipoly-unió célja tehát az eddig szétszórtan működő csoportok és egyének összefogása Hol jelentkezhetnek az érdeklődők? - Legkönnyebben Ipolyságon, Kázmér Katalinnál, a 0812/23-31-es, vagy a 27-95-ös telefonszámon. -tlNincs könnyű helyzetben a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma az utóbbi időben, hiszen az ország gazdasági ós politikai problémái miatt egyre inkább háttérbe szorulnak az olyan kérdések, mint a levegőszennyezés, vízszennyezés stb. A kormány programnyilatkozatában foglalt feladatok közül talán a törvényhozói munka késik a leginkább, ami nem egészen az ő hibájuk, mivel az önálló állam megteremtésével kapcsolatos jogszabályok elfogadása miatt a kormány ós a parlament tavaly több hónapra elhalasztotta minden más, tervbe vett anyag megtárgyalását. Napjainkra azután lassan újra megkezdődhetett a munka, így hamarosan sor kerülhet két, nagyon várt törvénytervezet beterjesztésére. Közülük valószínűleg elsőként a természetvédelmi lát napvilágot, bár még ezzel kapcsolatban is vannak tisztázatlan kérdések, mivel például a földművelésügyi minisztérium foggal-körömmel ragaszkodik a Tátrai Nemzeti Park felügyeletéhez. A környezetvédelem szempontjából viszont mindenki egyetért abban, hogy az összes nemzeti park irányításának egy kézben kell összpontosulnia. Úgyszintén befejezés előtt áll a környezeti hatásvizsgálatokról szóló törvény, amely az új beruházások esetében jelent majd komoly fegyvert az ökológusok ós az érintett lakosság kezében Megkezdődött a vizekről szóló új törvény kidolgozása is, ez előreláthatólag az óv végén kerül a parlament elé Nagyon fontos a hulladékok kivitelét, behozatalát, illetve tranzitját szabályozó előírások kidolgozása is, hiszen ezek nélkül könnyen a külföldi cégek szeméttárolóivá válhatunk. Külön csomag lesz az atomenergetikai felügyelettel és a radioaktív hulladékok kezelésével összefüggő szabályok kidolgozása, ugyanis ez csak január óta tartozik szlovák hatáskörbe, de kezdeti lépésként azonnal olyan érzékeny kérdésekhez kell hozzászólni, mint a mohi radioaktívhulladéktároló, vagy a bezárt bohunicei A1-es erőmű felszámolása. Régóta ismert tény az is, hogy bár a környezetszennyezésnek leginkább gazdasági eszközökkel vehetjük elejét, a büntetéseknél sokkal hatásosabb az adórendszer megfelelő átalakítása. A szövetségi adótörvényekbe meglehetősen kevés ilyen elemet sikerült bevinni, és mivel az adóengedmények rövid távon csökkentik a költségvetés bevételeit, Zlocha miniszter sem csinál titkot belőle, hogy a szlovák pénzügyminisztériummal még nehezebb az együttműködés. Lassanként jelentkeznek az előző választási időszakban sikeresen elfogadott környezetvédelmi törvények áldásos hatásai is. A levegőtisztasági törvénynek köszönhetően az új létesítmények kéményei a korábbiaknál várhatóan már sokkal kevesebb szennyezőanyagot engednek a légkörbe. A legnagyobb szennyezőként számon tartott energetikában például 1990-hez képest 5 százalékos pernye-, 40 százalékos kén-dioxid-, ós 50 százalékos nitrogén-oxidkibocsátás csökkenéssel számolnak. Roszszabb a helyzet a már létező szenynyezőforrásokkal, hiszen esetükben már nem lehet a működési engedélyt a környezetkímélő technológia bevezetéséhez kötni. Napjainkban ezért több ezer ilyen szennyezőforrás számára külön kibocsátási határértékeket állapítanak meg. A környezetvédelmi minisztérium az utóbbi időben bekapcsolódott a privatizáció második hullámának előkészítésébe is. Az eddigiek során ugyanis a privatizálásra kerülő vállalatok esetében senki sem foglalkozott a környezetszennyezési problémák megoldásának költségeivel, Igy a régi bűnök következtében az új tulajdonosok gyakran megoldhatatlan feladattal szembesülnek, ami komoly konfliktusok forrásává vált. Az új elképzelések szerint az ezentúl magánkézbe kerülő vállalatokat csak elviselhető mértékű kötelezettséggel lehet majd átadni. A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal megszűnése után Pozsonyban átvették a külföldi együttműködés szervezését is, így jelenleg is több komoly nemzetközi segélyprogram keretében áramlik Szlovákiába a pénz, illetve folyik a szakmai tanácsadás. Belga segítséggel például 56 millió ottani frank értékben 21 segélyprogram fut, köztük például a radioaktív hulladékok felszámolásával kapcsolatos is, a hollandok 2,4 millió guldent szabadítottak fel a kormányon kívüli szervezetek támogatására, a németek 50 millió márkát fordítanak atomerőműveink biztonsági rendszereinek tökéletesítésére stb A környezetvédelmi minisztérium tehát kétségkívül teszi a dolgát, noha a Mečiar-kormányon belül láthatóan a legkisebb jelentőséget tulajdonítják neki. Ennek már sok jelét tapasztalhattuk, legutóbb például az idei költségvetés kidolgozása során, amikor a tavalyi évhez képest ezt a tárcát rövidítették meg a leginkább. Ehhez járul még, hogy Jozef Zlocha még ezen a kormányon belül is a leginkább lojális miniszterek közé tartozik, aminek szomorú tanújelét adta, amikor a mozgalma helyi harcosai érdemeinek elismeréseként a környezetvédelmi államigazgatáson belül is országszerte vezető pozíciókat osztogattak, vagy amikor nem mert a sarkára állni a bősi vízlépcső befejezésére kiadott 19 feltétel semmibe vételekor. Ezzel azonban nem tudta le a kellemetlen feladatokat, hiszen például küszöbön áll az államigazgatás átszervezése és ennek során sokan fenik a fogukat a független környezetvédelmi hivatalokra. A miniszter ugyan már többször is nyilvánosan kijelentette, hogy mindent megtesz ezek beolvasztása ellen, de az eddigi tapasztalatok alapján komoly kétségeink vannak afelől, hogy képes lesz-e ezért teljes erőbedobással harcolni. TUBA LAJOS