Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-24 / 45. szám, szerda

1993. FEBRUÁR 24. iÚJSZÓM MOZAIK CSAK HAZAI ÁSVÁNYVIZET! Vladimír Mečiar nem közgazdász. Ezért a gazdaságról szólva - meglehetősen súrún - elég meredek és formabontó gondolatokat tesz közzé, s nemegyszer a régi idők gyakorlatára céloz. így tett hétfőn is a Meőiar-Klaus kormányfői találkozót követő sajtótájékoztatón az ország pénzügyi helyzetét ecsetelve. Az üresen kongó államkassza egyik okaként a helytelen kereskedelmet említette. Szeriqte ostobaság Nyugatról például ásványvizet importálni, mikor Szlovákia bővelkedik ásványvízforrásokban, s még kivitelre is futna belőle. Mečiar előtt már Augustín Marián Húska, a DSZM vezérközgazdásza is bírálta a helytelen importpolitikát. Nem fogyasztási eszközöket kell behozni, hanem modern technológiákat - hangsúlyozta. Ez részben igaz, azonban mindkét politikus tudja, hogy a kereskedelmi szervezetek függetlenek, az állam nem diktálhatja nekik, mit és milyen mennyiségben importáljanak. Mečiar kinyilatkozásai alapján arra lehet következtetni, ö szeretné megmondani, mivel, kereskedjenek a kereskedők, mintegy céloz a külgazdasági kapcsolatok újbóli államosítására, ahelyett, hogy kabinetje azzal foglalkozna: javítsa a gazdaság motorját képező kis- és középvállalkozók működési feltételeit, s hitelekkel támogassa a beruházásokat. Akkor majd technológiai berendezéseket, új gyártósorokat fognak importálni a vállalkozók, s nem csak a gyors hasznot hozó illatszereket és különféle élvezeti cikkeket. Arról nem is szólva, hogy a megpedzett importkorlátozó lépések sértik a cseh-szlovák vámunió-szerződóst, amely leszögezi, hogy mindkét fél azonos feltételekkel kereskedik a harmadik országokkal. A kormányfő a hazai termékek vásárlását szorgalmazza; általában akkor tesznek ilyen nyilatkozatokat a politikusok, amikor pang a honi gazdaság. Ám ez az olcsó gazdasági nacionalizmus csupán tetszetős szólam, a hazai termékek színvonalát korántsem emeli. Az importkorlátozó lépések pedig vagy gazdasági bezárkózáshoz vezetnek, vagy ismét üres polcokat eredményeznek az üzletekben. Egyik sem szerencsés variáns. Csakhogy ahol nincs átfogó gazdasági koncepció, nincs kidolgozott iparpolitika, ahonnét időnap előtt eltávoznak a Nemzetközi Valutaalap szakértői, okozhat-e meglepetést e gazdasági zsákutca lehetősége? (sidó) MEGKÉRDEZTÜK MEDDIG LEHET JELENTKEZNI? Csehszlovákia kettéválása után különösen időszerűvé vált a szlovákiai és csehországi vállalatok és vállalkozók közti követelések és tartozások rendezése. A másodlagos fizetésképtelenség láncszemeinek felderítésére szakosodott pozsonyi FIZAKO Kft. igazgatójától Stanislav Čapótól arról érdeklődtünk, lehet-e még jelentkezni a ma záruló, 6. elszámolási fordulóba? - Akinek elkerülte volna a figyelmét, újra megismétlem: az érdekeltek ma éjfélig még elküldhetik a szükséges adatokat, vagyis az adós nevét, azonosítási számát (IČO) és a hiányzó összeget, akár faxon is a 07/23 65 86-os számra. Előtte ajánlatos, ha telefonon (07/ 29 97 200 vagy 299 7223) jelentkeznek. Lényegében az utolsó lehetőségek egyikét kínáljuk azoknak, akik előnyösen akarják rendezni fizetési ügyletüket csehországi partnereikkel. xxx Hétfői számunkban arról írtunk, hogy a pozsonyi DATACENTRUM február 28-áig adatgyűjtés miatt rögzíti a szlovákiai természetes és jogi személyek csehországi partnereikkel szembeni kötelezettségeit és követeléseit. A központ faxszáma azonban tévesen jelent meg. Tájékoztatást tehát a pozsonyi 558 70es számon kapnak az érdeklődők. (j. mészáros) II KINEK HIGGYÜNK? Václav Klaus cseh kormányfő és Vladimír Meőiar szlovák kormányfő a hétfői találkozó során kétszer jelent meg az újságírók előtt, hogy „kézzelfogható, hiteles" adatokkal lássa el őket - mert ugye, az újságírók, ha nem kapnak hiteles adatokat, szívesen tájékoztatják félre olvasóikat és - állítólag - még szívesebben manipulálják az ország közvéleményét... A találkozó kézzelfogható eredménye, hogy a két kormányfő három államközi megállapodást írt alá, mondta Václav Klaus. Ugyanilyen meggyőzően hangzottak a további kijelentések is, miszerint csakis Szlovákia (értsd: Mečiar kormányzatának) „sikereként" könyvelhető el a csehszlovák állam szétverése. Meggyőzően hangzott Vladimír Mečiar bejelentése is; ő nagyon bizakodik a szlovák koronában, s a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének hirtelen távozása is - mint mondta - csak annyit jelent, hogy egy hónapra megszakadnak a tárgyalások. Hasonlóan kézzelfogható eredményt tárt viszont a Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézete a nyilvánosság elé, amikor kimutatta: a lakosság 37 százaléka egyetlen politikusnak sem hisz. Mečiar szavában ekkor még a megkérdezettek 34-35 százaléka bízott. Vasárnap este, amikor a szlovák kormányfő bejelentette, hogy felújítja a gazdasági élet állami kézi vezérlését, bevezeti az import korlátozását stb., legalább 100 százalékkal ugrott meg a szavainak hitelt adó állampolgárok száma. A hétfői, a szlovák koronával kapcsolatos - határtalanul derűlátó - kijelentéseinek azonban talán már az a bizonyos 34-35 százalék sem adott hitelt. Mégpedig ugyanúgy, ahogy Václav Klaus olyan kijelentésének sem, amely szerint csak Szlovákiát (és ezalatt ugye mindenki Mečiart és kormányát érti) terheli a felelősség a közös állam, a csehszlovák föderáció szétveréséért. Nem volt éppen helyénvaló Klaus miniszterelnök azon kijelentése sem, amely szerint Szlovákia az önálló államiság révén elérheti azokat a célokat is, amelyeket a cseh állammal szoros szövetségben élve talán megközelíteni sem tudott volna. Kár volt ilyet mondania, főként Vladimír Meőiar vasárnap esti bejelentései után. Kár volt, mert ezzel éppen egy másik kijelentésének a hitelességét vonta kétségbe, miszerint ő (az egykor roppantul népszerű csehszlovák politikus), külföldön járva sohasem akar semmiféle előnyt szerezni Szlovákia (lásd fenntebb) számlájára. Elképzelhető, hogy csak a régi, személyes számlák intézéséről volt szó Klaus és Mečiar között: lehet, hogy Mečiart a jövendőbeli újraegyesítés érdekében próbálta „lejáratni", lehet... Egyéb magyarázatok is léteznek, ám a mai helyzetben roppantul alacsony annak valószínűsége, hogy bármelyik is beigazolódjon. Apropó! Vladimír Meőiar még októberben mesélt arról, hogy kormányfői irodája mellett felszerelt egy konditermet is. Állítólag azért, hogy a különböző tárgyalásokon felgyülemlett dühét a súlyzókkal vezesse le. Egy olyan Mečiar-Klaus találkozó után, amelyre ma már senki sem emlékszik, a szlovák kormányfő - legalább is a Pravdának adott interjúja szerint - hét tonnát „nyomott fel" míg dühét kiadta. A szlovák hírügynökség mindeddig nem közölt hírt arról: Klaus hétfői távozása után Mečiar hány tonnát lökött az állampolgárok pénzéből felszerelt magántornatermében... FEKETE MARIAN Kellemes hang, kemény ököl, fanyar humor - ez Gregory Peck túl a hetvenen. Még pontosabban: közel a nyolcvanhoz. 1916-ban született Kaliforniában, színészi pályáját 1942-ben színpadon kezdte. Aztán Hollywoodba került és kezébe vette A mennyország kulcsát; Cronin regényének jól sikerült filmváltozatában tűnt fel - és nem is tűnt el azóta soha. Esetlen, megrettent színészként indult, de határozott, magabiztos játékos lett. Kedélyességét, vígjátéki képességét a Római vakáció riportereként bizonyította, a Moby Dick Achab kapitányaként azonban mégis démoni tudott lenni. Bűnösöket, revolverhősöket, vadnyugati gazembereket, utolérhetetlen seriffeket westernek tucatjaiban testesített meg, A lopakodó holdat, a Mackenna aranya

t ő tette híressé. 1962-ben kapott Oscar-díjat a Megölni egy csúfolódó rigót című filmben nyújtott alakításáért. Most, a berlini filmfesztiválon, ahol 56 filmjét vetítették le tíz nap alatt, életműdíjat kapott. Arany Medvét a világraszóló sikerekért, (sz-ó) Ha a vonat nem viszi el, Jégtörő Mátyás talán elintézi, sok didergő örömére, főként. (Nagy László felvétele) Á KORTALÁNSAG LEGENDÁJA SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HONTHY HANNA Még a televíziózás hőskorának számító hatvanas években történt, hogy ama legemlékezetesebb Csárdáskirálynőben (amelyet mellesleg az Operettszínház mostani újdonsült igazgatója - Szinetár Miklós - rendezett) a legfényesebb operettcsillagot ismerhettük meg: Honthy Hannát. Nem értettük, miért volt ez a rádión és tévén keresztül hozzánk is eljutott színházi esemény annyira fontos az előttünk járó két-három nemzedéknek. Mi, akik egyre inkább a lázadás zenében, hajviseletben, ruhában kifejezésre juttatott felszínességét próbáltuk meg követni, következetesen tagadtuk meg a szórakoztató zene igen invenciózus ágát, amelynek halhatatlan nagyjai között olyan magyarok vannak, mint Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Huszka Jenő. Ez a magyar operett pedig olyan színészeket nevelt, mint Fedák Sári, Latabár Kálmán, Latabár Árpád, Bilicsy Tivadar, Ráthonyi Róbert. Akkor nem tudhattuk - ma is csak óvatos utalásokkal találkozhatunk arra vonatkozólag —, hogy az 1956 forradalmának leverését követő ájulásból eszmélő nemzet megaláztatásának fájdalmát talán kicsit enyhítette az a már legendássá lett Csárdáskirálynő. Akkoriban ez amolyan nemzedékváltás is volt az operettszínpadon. A Cecília szerepében akkor nagyszerű Honthy Hanna évtizedekig játszotta Silviát, mint primadonna. És mégis: bármily szép és kiváló énekesnő volt is Németh Marika, az utód, a kortalan Honthy Hannát nem tudta elhalványítani. Sokan voltak, akik még fogadásokat is kötöttek, hogy a hetvenedik születésnapját már ünneplő művésznő igazából hány éves is. Ez a titok volt az akkori és a mai legendák magja. Honthy Hannának ez a kortalanság adta máig élő varázsát is. Alighanem ő volt az utolsó magyar színpadi sztár. Tele varázsos titokkal, rejtélyekkel, s mégis annyi természetességgel, szelíd mosollyal és a közönség iránt tanúsított alázattal. Vele együtt eltávozott egy korszak, amelyben a színészt és a nézőt a színház még közös sorsúvá avatta. Talán érthető is, hogy ezért nem lett igazán a mozi sztárja. Honthy Hannának a színpad maradt mindvégig az életeleme. DUSZAISTVÁN VÉGLEG ELTŰNIK A TÁNYÉR, AZECSETÉSABECHEROVKA? (Folytatás az 1. oldalról) edényeket, cseh gyárakban készül a plasztiktermékek, a világítótestek, az elektromos cikkek, a gázkazánok többsége. A füzetek és tolltartók kivételével szinte minden iskolaszert cseh gyártóktól szerzünk be. De nem gyártanak Szlovákiában gyermekkocsikat, kerékpárokat sem, a lakástextíliák 70, a méteráru 60, a fehérnemű és az ágynemű 60, a darabárúnak pedig 90 százaléka cseh gyártmány. Nemigen nézegetjük az élelmiszerüzletekben, hogy melyik termék hol készült, de a konzervek, édességek, tejtermékek jelentős része sem szlovák termék. A hagyományos cseh árukról, a Becherovkáról stb. nem is beszélve. Csehország számára Szlovákia fontos piac. De fordítva is érvényes: a cseh gyárak jelentós és pillanatnyilag pótolhatatlan áruforrást jelentenek Szlovákiának. A határ, a vám-* rendeletek megnehezítették ugyan az áru mozgását, de a kereskedelmi kapcsolatok - egyelőre, s remélhetőleg a jövőben sem - nem szakadtak meg. A cseh gyártók többsége azonban megköveteli, hogy a szállítmányokat előre kifizessék, ami tekintettel a csökkenő kereskedelmi forgalomra, korlátozza beszerzési lehetőségeiket. Annak érdekében, hogy elegendő pénzük legyen az új cseh áru kifizetésére, csökkentették a játékszerek, a bizsu és a sportszerek nagykereskedelmi árát. Ha számításuk beválik és ily módon több pénzt sikerül előteremteni, nem lesz fennakadás az ellátásban. A hagyományos szállítók továbbra is kínálják termékeiket. Reméljük, senki sem követi a pelhrimovi kefegyár példáját, amely német márkáért akarja szállítani portékáit. Ajánlatukat természetesen visszautasították, pedig az üzleteinkben kapható ecseteket kizárólag ők szállítják. A Háztartási Bolt Vállalat tavaly novemberben rendelt utoljára árut Csehországból, de ugyanúgy Szlovákiából is. A vállalat ráfizet az új üzlettulajdonosok fegyelmezetlenségére, akik több mint százmillió korona értékű árut nem fizettek rneg eddig. A cseh gyártók ugyanakkor kizárólagos forgalmazókat keresnek Szlovákiában. így aztán sok termék eltűnt a polcokról, nincs tányér, bögre, üvegáru... Nem rózsás a helyzet az Otexban sem. A vámszabályok eltérő értelmezése, a különféle bizonylatok hiánya miatt késnek a megrendelt textilszállítmányok. A pozsonyi Otex például az első negyedévben eddig csak a lekötött mennyiség tíz százalékát kapta meg. Ráadásul az ő szállítóik is előre követelik a pénzt. Csak reménykedhetünk, hogy a felsorolt problémák nem érintik majd nagyobb mértékben a cseh-szlovák árucserét. Minden zökkenő ellenére mindkét fél folytatni kivánja a kölcsönös kereskedelmet. A gyártók óvatossága viszont érthető. Most minden azon múlik majd, hogyan valósítják meg a mindennapi gyakorlatban a két ország fizetési megállapodását, hogyan sikerül a kereskedőknek, és a termelőknek kialakítaniuk együttműködésük új formáit a megváltozott feltételek között, -úMÁTYÁS KORÁNAK ÜZENETE Meghalt Mátyás király, oda az igazság - e szólásmondásban, annak különféle változataiban összegeződik az igazságosztó királyról mély gyökereket eresztett népi hagyomány. A köztudatban a Mátyás-folklór elevenségén nem ejt csorbát az a tény, hogy e hagyomány történeti alapja szinte a homályba vész, s a magyarázatot kereső szakirodalom is számos ellentmondásos mozzanatba ütközik. Ugyanakkor Mátyás király alakja nem nélkülözi az időszerű politikai törekvések szolgálatába állítható történeti hatóerőt. Persze, ebben már nem az erkölcsi tanulságok népi ihletettsége játszik közre. Ez már valójában a történeti tudat politikai birtokba vételének a képeségéről vall, koroktól, helyzetektől és emberektől függően. A történeti számontartás szerint jó egy évszázaddal ezelőtt kezdődött Mátyás újabbkori évfordulóinak társadalmi eseménnyé avatása. Vagyis az a fajta megemlékezés, mely a tudományos kép gazdagítását összekapcsolta az adott kor múltba kapaszkodó politikai érdekeivel. így történik említés a szakirodalomban halálának 450. évfordulójáról, amikor 1940-ben kétkötetes emlékkönyvet adtak ki. Ebben kapott helyet Teleki Pál miniszterelnök üdvözlőbeszéde, mely abban az időszakban hangzott el, amikor a Mátyás-kori „magyar nagyhatalom" buzdító előképként szolgálhatott a csábító vágyképekhez. Rázsó György történész viszont rámutatott arra is, hogy a később öngyilkos Teleki Pál Mátyásban az európai gondolkodás iránti nyitottságot is felfedezni vélte. Az 1990-es, 500. évforduló a közép- és keleteurópai rendszerváltás körülményei között ment végbe. Egy szellemes megfogalmazás szerint, az „évforduló két rendszer között az asztal alá csúszott". Ez a kellő odafigyelést nélkülöző rendezvények háttérbe kerülésére utal. Utólag viszont kiderült, hogy ez a fajta hangulat és légkör is járt némi haszonnal. A korábbi lelkes hivatalos támogatás hiján: az évforduló megmenekült a politizálás kísértésétől. A változásokkal együtt járó illúziók ugyanis ennek ugyancsak kedveztek volna. Most, Mátyás király születésének 550. évfordulóját sem jellemzi a túlfűtöttség. Igaz, ettől maga a mindennapi élet is óv. Hisz gondoljunk a kolozsvári Funar úr idétlenkedéseire, akinek már a pozsonyi Fadrusz János híres kolozsvári Mátyás-szobra is szálka a szemében. S a román történettudomány sem szűkölködik - ahogy erről az elmúlt év őszén, a román és a magyar történészek vitáján a párizsi közönség is meggyőződhetett - a sajátos, a XIX. századi állapotokat a középkorba visszavetítő értelmezésekben. Ezek után akár zavarba is kerülhet az, aki mégiscsak igényel Mátyás király alakjától és az évfordulótól valamiféle mához szóló üzenetet. Persze, anélkül, hogy elvárásával a napi politika útvesztőjébe kerülne. S szinte csak félve mer gondolni arra, hogy Mátyás kora, mely egy átmeneti kor volt, mégis szolgálhat legalábbis jelzésekkel. Ne feledjük, hogy Mátyás király idején - igaz, nem az ő érdeme volt - a magyarországi mezőgazdaság még meglehetősen közel állt a nyugat-európai viszonyokhoz: kezdett eluralkodni a paraszti piacgazdálkodás, a jobbágyi röghözkötöttség feloldásával együtt. Ennek kedvezett Mátyás uralkodási módszere és adóztatási rendszere. Halála után az elkövetkező évszázadban viszont ellenkező fejlődéstendencia bontakozott ki és kerekedett felül, megszilárdult az örökös jobbágyság, s e megmerevedett struktúrák között nem indulhatott meg az iparosodás. A térség nyugat agrárszállítójává vált. Nos, valahogy ide vezethető vissza a nyugat mögötti lemaradásunk. A közép- és kelet-európai fejlődés Mátyás uralkodását követően „kanyarodott el" nyugattól. Igaz, magáról az „elkanyarodás" fogalmáról viták folynak. Maga az évforduló viszont annyi figyelmeztetéssel mindenképpen szolgálhat: nem kellene-e vizsgálat tárgyává tenni, hogy most, amikor mindenki az európai felzárkózásról beszél, nem mutatkoznak-e egy újabb „elkanyarodás" és lemaradás jelei. (kiss) ARANY MEDVE GREGORY PECKNEK