Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-16 / 38. szám, kedd
EGÉSZSÉGÜG Y 6 1993. FEBRUÁR 16. tŰJSZÓM MINDENNAPI GYÓGYSZERÜNKET)... Gyógyszerhiány. Patikából patikába igyekvő emberek, akik hol reménykedve, hol dühösen nyújtják át a gyógyszerésznek az orvos által előírt receptet, s akik kétségbeesve kénytelenek tudomásul venni, hogy a keresett gyógyszer hiányzik. S a pult túloldalán álló patikus tehetetlen. Már hosszú ideje az, bármit is állít az egészségügyi tárca felelős minisztere. Dr. Viliam Soboňa ugyanis azt hangoztatja, hogy a gyógyszerészek zöme ölbe tett kézzel vár arra, míg valahonnan megérkezik a gyógyszer. Azt állítja, hogy sokan a küszöbön álló (?) privatizáció miatt nem rendelnek, nehogy megnőjjön a raktárkészletük. Azt ugyan elismeri, hogy a bajokat a tavalyi fizetésképtelenség okozta, bár állítása szerint ennek vége, hiszen az egészségügyi minisztérium a tartozásokat kiegyenlítette. Jelenleg tehát — a fránya gyógyszerészeken kívül — a prágai Léčiva gyógyszergyár is bűnös, mivel nem teljesíti a szerződésben rögzítetteket. (gy vélekedik tehát a miniszter úr, ám a gyógyszerészek mást mondanak. Ennek néztünk utána. A tavalyi adósság 40 millió korona A Pozsony-városi Gyógyszertári Szolgálat 40 patikát és gyógyszerkiadót felügyel. A gyógyszerek megrendelése kizárólag a gyógyszertár vezetőjénak hatáskörébe tartozik. Ha sikeres a gyógyszerszerzésben, ha nem, — a betegek elégedettségén kívül — nincs fáradozásának semmi kézzelfogható eredménye. De ő viszi el a Balhét, hiszen az elégedetlen beteg gyakran a patikust szidja. A gyógyszerpiac hiányosságairól, a nehézségekről dr. Beata Straková igazgatónő nyújtott pontos tájékoztatást. — December közepén vállaltam el az igazgatói tisztséget azzal, Nincs számítógép — dr. Barát Mária gyógyszerész hogy megmaradhatok eredeti szakmámban, s patikusként is tevékenykedhetem. Mint az egyik fővárosi gyógyszertár vezetője naponta élem meg, mit jelent, ha a beteggel közölnynk kell, nem tudjuk odaadni keresett gyógyszerét. S naponta látom, mit kell tennünk annak érdekében, hogy ne tátongjanak üresen a gyógyszertár polcai. Nem ülünk ölbe tett kézzel, nem várjuk tétlenül a forgalmazók jelentkezését. ők a tudói, naponta hányszor kapnak telefon-megrendelést a patikusoktól. És a Medika (állami gyógyszerforgalmazó) sem tagadhatja le, ki, honnan mit és mennyit rendel naponta. Többet nem tehetünk... — Kevés a szarvasmarha, kevés az inzulin —, majd kifejtette, hogy a gyógyszerészek hibája, hogy a közelmúltban senki nem gondolt arra, a szarvasmarha-állomány csökkentése inzulinhiányt okozhat. Pedig ez történt, hiszen az inzulint a szarvasmarha hasnyálmirigyéből nyerik. A cseh gyártó viselkedésén sem szabad csodálkozni. A szlovák fél hosszú ideig nem egyenlítette ki tartozásait, ezért a prágai Léčiva nem szállított folyamatosan. Ezzel is számolni kellett volna. Érdekes volt hallani, hogy az egészségügyi miniszter által hangsúlyozott tartozás-kiegyenlítés nem valósult meg mindenütt teljes mértékben. A pozsonyi gyógyszertári szolgálat adóssága (novemberdecemberért) 40 millió korona, de a januári számláik is kiegyenlítetlenek. Ebben az esetben a Nemzeti Biztosító a felelős, mert nem hajlandó megtéríteni a gyógyszerek árát. Hogy miért? Állítólag azért, mert a gyógyszertári szolgálatokkal nem kötötte meg a szerződéseket. Az első miértet a második követi. Azért — nem tagadta dr. Beata Straková igazgató —, mert a biztosító feltételei megvalósíthatatlanok. Azt követelik a gyógyszertáraktól, hogy a receptfeldolgozás számítógépen történjék, de a gyógyszertárak zömében nincsenek számítógépek. A biztosító kikötötte, hogy a vényeken fel kell tüntetni a beteg születési számát, a beteg biztosítójának számán és az orvos kódján kívül a gyógyszerész kódszámát is. A fejlett országokban a híres gyógyszergyárak vonalkóddal látják el termékeiket, melyeket a már nálunk is ismert „ceruza" segítségével könnyű leolvasni. A műveletet a számítógép azonnal rögzíti. Ennek ellenére a külföldről behozott gyógyszerek többségén hiányoznak a vonalkódok, a Slovakofarma termékein úgyszintén. — Miért nem vásárolnak számítógépet? — kérdeztem naivan. A keserű nevetés után megtudtam, hogy tavaly az Országos Gyógyszerkutató Intézet program nélkül ugyan, de ellátta a patikákat számítógépekkel. Az idén viszont öszszeszedték és elvitték őket... Tény, a gyógyszerészeket foglalkoztatja a vásárlás gondolata. S bár — a gyógyszerhiány ellenére — nyereséget mutatnak ki, azt elnyeli az állami költségvetés. Az utolsó fillérig, pedig nem kis pénzről van szó. Szóba került a gyógyszerrendelések menete, filozófiája. — Szerintem minden gyógyszertárban legalább egy alkalmazott naponta nem azzal foglalkozik, amivel kellene, hanem ül a telefon mellett és rendel. Az általam vezetett patikában a Medikán kívül 15 magánforgalmazóval működünk együtt, kisebb-nagyobb sikerrel. Ha megérkezik a várva-várt gyógyszer, azonnal leellenőrizzük az árát, kiszámítjuk a hozzáadottérték-adót, valamint a megengedett haszonszázalékot (ami a forgalmazóéval együtt 38 százalékot tehet ki), majd a polcra kerül kiadásra. A keresett gyógyszer azonnal elkel. Nem csodálkozunk azon sem, hogy a rászorulók a szükséges gyógyszer többszörösét szerzik meg, hiszen félnek, mi lenne velük, ha kifogyna mindennapi gyógyszerük... Privatizáció, ó... A gyógyszerészek szeretnék megvásárolni munkahelyüket. Szeretnék, ha a kormány mérlegelné a gyógyszerészek kamarájának kifogásait, de aggályait is. Nyílt titok ugyanis, hogy a versenytárgyalásokon a majdnem pénztelen patikusok alulmaradnak a tőkével rendelkező vállalkozók egyenlőtlen harcában. S hiába mondja a kormány, hogy ha a gyógyszerész nem köt szerződést a patika „civil" tulajdonosával, akkor nem jöhet létre az üzlet, nyilvánvaló, hogy a gyógyszerész lesz az, aki a rövidebbet húzza. Az is nyilvánvaló, hogy a gyógyszerlorgalmazók keményen harcolni fognak azért, hogy megvásároljanak egy-egy patikát. De ki szavatolja majd, hogy a tulajdonos a nagyobb haszon reményében nem építi le az olcsóbb gyógyszerek választékát? Ki szavatolja, hogy nem kényszeríti majd a gyógyszerészt arra, hogy nagyobb haszonnal dolgozzon? Az igazgatónő—patikus legfőbb gondja mégsem a privatizáció mikéntje. Bántja a gyógyszerhiány, de a minisztériumi megkötések is. Az, hogy hiába keresik az emberek a tévében reklámozott gyógyhatású készítményeket, nem rendelhetik meg őket. Pedig a haszon az állami költségvetést gyarapítaná. Dühíti, hogy késik a gyógyszerek kategorizációja, hogy a patikákban nem található meg a regisztrált gyógyszerek jegyzéke, mint ahogy az is, hogy a vitaminokat, gyógyteákat az illatszerboltokban, butikokban árusíthatják, rosszul tárolhatják, de náluk nem. A fejlett európai országokban ezek a termékek kizárólag gyógyszertárakban szerezhetők be, ahol a gyógyszerész köteles használati útmutatást adni. — Gyógyszertárainkban (nem csupán Pozsonyban) havonta több tízezer vényre adunk ki gyógyszert. Havi telefonszámláink ezrekre rúgnak, hiszen a telefonos megrendelések nem olcsók. A biztosító, a miniszter állítása szerint a jelenlegi gyógyszerhiány nem pénzügyi probléma. Mi azt állítjuk, nem tehetünk a gyógyszerhiányról. Javuló ellátás? Komáromban meggyőződhettünk arról, hogy a januári katasztrofális hiány után némi javulás észlelhető. A volt pártbizottság épülete az egészségügyé, ahol nemcsak az igazgatóság, hanem néhány gyermek-, illetve nőgyógyászati rendelő, valamint gyógyszerkiadó is található. A rövid szemle alatt láthattuk, hogy a betérők zöme gyógyszerrel távozott. Volt antibiotikum és lázcsillapító, többféle köhögtető és orrcsepp, sőt külföldi vitamintabletta is. A pult mögött álló Angyal Adrienn a hiányzó gyógyszerek esetében az „anyapatikába" irányította a beteget, aki zokszó nélkül indult el gyógyszerkereső körútjára. Dr. Milan Líška, a komáromi kórház igazgatója állította, a járásban nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt egyesek feltüntetik. Kéréssel, panasszal nem fordult senki hozzá. Van szívgyógyszerük és inzulinjuk, igaz, hiányzik a fogászatban használt helyi érzéstelenítő, a szédülést gátló Medrin és még vagy ötféle gyógyszer. A bajok forrását a novemberi, decemberi fizetésképtelenségben látja, s nem tagadta, a kórház jelenlegi tartozása (a gyógyszerekért) 9 millió korona. — Az egészségügyi minisztérium ígérete szerint az adósságot hamarosan kiegyenlítik, s talán akkor ismét könnyebben jutunk a keresett gyógyszerekhez — mondta bizakodva, s szavainak alátámasztásául a komáromi gyógyszertári szolgálat igazgatójától kért telefonos gyógyszerhelyzet-jelentést. A vonal túloldalán beszélő már nem volt annyira optimista, utalt a fájdalomcsillapítók, a szívgyógyszerek, a vitaminkészítmények, az inzulin hiányára — a járás 19 gyógyszertárában. Örömmel újságolta viszont, hogy megérkezett a lengyel digoxin-szállítmány, de hozzáfűzte, hogy míg máskor a készlet két-három hónapig is eltartana, lélő, a mai ínséges időkben két-három nap alatt elfogy. Pótvényeket írunk Gután egyetlen gyógyszertár látja el a város és a környék lakosait. Dr. Barát Mária gyógyszerész szerint csak nagy erőfeszítések árán jutnak néhány doboz keresett gyógyszerhez. A kis sikerek mögött óriási erőfeszítés bújik meg. És persze magas telefonszámlák, hiszen ők is sorra hívják a forgalmazókat, s könyörögnek a hiányzó gyógyszerekért. —• Nem szívesen küldjük el a betegeket. Naponta 250-300 recept kerül a kezünkbe, de több száz pótvényt írunk ki akkor, ha az előírtakból csak egy gyógyszert tudunk adni. A gyógyszerszállítmány nem kerül a raktárba, azonnal átvesszük, árazzuk és kiadjuk. Nincs számítógépünk, pedig úgy hallottuk, hogy a biztosítók megkövetelik a számítógépes adatfeldolgozást. A privatizáció menetéről sem tudunk sokat, pedig mi is foglalkozunk a gondolattal, hogy megvásárolnánk gyógyszertárunkat. Persze, jelenleg nem ez az elsődleges gondunk, hanem az, hol és kitől szerezhetnénk be a gyógyszereket. A reklámok csábítanak A Dunaszerdahelyi járásban 14 patika küszködik a gyógyszerhiánynyal. Dunaszerdahelyen a rendelőintézet mellett található a legnagyobb gyógyszertár. A gyógyszerellátás nehézségeiről szándékosan ott érdeklődtünk. Dr. György Zsuzsanna, a gyógyszertár vezetője nem tagadta, bármennyire igyekeznek, képtelenek kielégíteni az igényeket. A járásban állandósull az inzulin- és a digoxinhiány, nincsenek fájdalomcsillapítók, a magas vérnyomást csökkentő szerek, de hosszú még a lista. — Kétezer inzulint rendeltünk, ötven érkezett. Ezzel a mennyiséggel el kellene látni a járás 14 patikáját. Hogyan? A digoxin (szívgyógyszer) havi szükséglete 400 csomagolás. Most érkezett meg a szállítmány, 20 darabot kaptunk. Hangsúlyozom, hogy jelenleg van még, de ha elterjed a híre, a készlet pillanatokon belül kifogy. Napi telefonösszeköttetést tartunk vagy 12 magánforgalmazóval és az állami Medikával. Nálunk tényleg nem az anyagiak miatt nincs gyógyszer, igaz, decemberben a tartozások miatt nem fogadták el megrendeléseinket. Most ennek isszuk meg — de főleg a betegek — a levét. A két ország közötti határ, a vámelőírások is nehezítik az árucsere lebonyolítását. Mindemellett tavaly haszonnal zárták az évet, s jutott volna némi pénz a gyógyszertárak fejlesztésére. Bár a járásban sok helyütt vannak számítógépek, nincsenek rendszerbe foglalva, s nincs receptfeldolgozási programjuk sem. Kétezer helyett 50 inzulin érkezett — dr. György Zsuzsa gyógyszerész Méry Gábor felvételei — A mi számítógépünk ráadásul rossz is — mutatott a tetszetős masinára, majd hozzáfűzte, hogy a meglévű információs programmal nem sokra mennek. A kollégáival együtt rámutattak egy értelmetlen minisztériumi utasításra. A gyógyszertárakban nem tarthatnak „kiegészítő választékot", vagyis mindazokat a készítményeket, amelyeket a betegek, de az egészségesek is keresnek. Külföldi ós hazai gyógykozmetikumot, haj- és fogápolószereket, fogyasztóteákat stb. — A lakosság körében kialakult egy réteg, amely képes megfizetni a drágább, a tévéből ismert nyugati gyógyszerkészítmények valamelyikét. Állítjuk, nem megoldás az, hogy a kívánt terméket megvásárolhatja az élelmiszerboltokban, az illatszertárakban, minden útmutatás nélkül. Ez az egyik szempont. A másik az, hogy a tiltással az állam tetemes bevételektől fosztja meg magát. A mi forgalmunk ezekben az ínséges időkben is két-három millió korona, a haszon az államé. Ha volnának gyógyhatású készítményeink, ez az összeg magasabb volna. Hiába szólalunk fel, hiába érvel érdekképviseleti szervünk, a gyógyszerészek kamarája, az egészségügyi minisztérium meg sem hallgat bennünket. Szóba került a privatizáció kérdése is. A gyógyszerészek nem ismerik még a játékszabályokat, a hogyanról sem tudnak semmit. — Ha tényleg aktuális lesz ez a kérdés, törjük majd a fejünket. Jelenleg fontosabb feladatnak tartjuk a nélkülözhetetlen gyógyszerek beszerzését. Mert ez a mi dolgunk, ez a betegek érdeke PÉTERFI SZONYA
