Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-12 / 35. szám, péntek

5 KALEIDOSZKÓP 1993. FEBRUÁR 12. HOGYAN OSZTJÁK FEL SZLOVÁKIÁT? AZ ÉRINTETTEK VÉLEMÉNYE: RÓLUNK, NÉLKÜLÜNK Régóta tudni már arról, hogy készül Szlovákia új területi-közigazgatási felosztása. Úgy készül, mint a lucaszéke, hiszen az előző kormány idejében megkezdték a tervezet kidolgozását, de hivatalos közlemény arról máig nem látott napvilágot. A kormányhivatal illetékesétől is csak annyit tudtunk meg, hogy létrehoztak egy kormánybizottságot, amelynek feladata az említett tervezet kidolgozása. A legvalószínűbb variáns szerint az államigazgatás első szintjeként megmaradnának a körzeti hivatalok, második szinten pedig az országot hét területi egységre osztanák. Ezeket a jelenlegi járások összevonásával hoznák létre, s központjaik.Eperjes, Kassa, Zsolna, Besztercebánya vagy Zólyom, Nyitra, Nagyszombat és Pozsony lennének. A hét terület keretén belül regionális önkormányzati szerveket hoznának létre, az egyik szélsőséges variáns szerint t6-ot, de ezek nem lennének a községi önkormányzatok felettes szervei. Mindez azonban egyelőre csak terv, s közelebbi információkat nem tudni a dologról. Az még nem lenne baj, hogy az egyszerű állampolgároknak csak pletykaszintű értesüléseik vannak, de milyen mértékben értesültek a leginkább érintettek, a polgármesterek, a körzetvezetők és a járási hivatalok elöljárói? Hogy ezt megtudjuk, megszólítottunk néhány dél-szlovákiai vezetőt, s megkérdeztük, vannak-e hivatalos értesüléseik, saját tapasztalataik szerint ök mit javasolnának, és kikérték-e az ő véleményüket. PÁSZTOR ISTVÁN, Komárom polgármestere: - Hivatalos értesüléseim nincsenek, én is csak a sajtóból tudom, amit tudok. A regionális szervezetekkel, a Csallóközi Régióval egyetértésben mi nem az észak -déli irányú, hanem a természetes régiók szerinti felosztást tartjuk szerencsésebbnek. Mi ragaszkodunk a természetes határokhoz, és a lakosok is ezt fogadnák el leginkább, hogy azok a régiók éljenek együtt, amelyek amúgy is együttműködnek. A városok és falvak szintjén tárgyalunk erről, de a kormány részéről a júniusi választások óta senki sem keresett még bennünket. Ami a járási és városi hivatalok jogkörének esetleges megváltoztatását illeti, ebből egyelőre a kényelmetlenebb részt kapjuk. Például, ha jól tudom, az iskolák a községek irányítása alá kerülnek, oly módon, hogy a tanügyi felügyelet állami kézben marad, a pedagógusbéreket az állam fizeti, de az épület működtetése és karbantartása a község feladata lesz Nem tudom, mi lesz a helyzet az egészségügyi intézményekkel, mivel ezek állami támogatás nélkül eltarthatatlanok. A komáromi kórháznak például havonta kétszer annyiba kerül a működtetése, mint CS. I. Jeligére Kedves olvasónk azt kérdezi, hogy a transzformációs rész kiadásánál a könyvelési értéket kell figyelembe venni, vagy pedig a kiadásra kerülő élő és holt leltár fölbecsült értékét? - A transzformációs rész nagyságának a megállapításakor a könyvelési érték volt az irányadó. Ebbő következőleg tehát - amennyiben olvasónk a transzformációs rész kiadását amennyi a város évi bevétele. S hogy az új felosztás hozna-e személyi változásokat is? Hivatalosan, természetesen, erről sem tudunk, de már ezt jelezheti például a járási hivatalfőnök január 5-én történt leváltása. FRANTIŠEK GAULIDL-IR, a Galántai Járási Hivatal elöljárója: - Az előző kormány már megkezdte ennek a tervezetnek a kidolgozását, de nem vitte végig, a jelenlegi kormány pedig az egészet elölről kezdi. Én, mint parlamenti képviselő, tagja vagyok az államigazgatási és önkormányzati bizottságnak, és ehhez a bizottsághoz kellett volna benyújtani a Szlovákia területi felosztásáról szóló tervezetet, de a kormánybizottságtól máig sem kaptunk semmit. Saját tapasztalataim szerint olyan felosztást javasolnék, hogy maradjanak meg a jelenlegi községek és járások, és a járások összevonásával alakíthatnának ki öt-hét nagyobb megyét. Esetleg a jelenlegi nagyobb járásokat két részre oszthatnák Az államigazgatási rendszert pedig a munkaügyi hivatalon kívül a többi hivatal megszüntetésével kellene átszervezni. MILAN ŽIARAN, Tőketerebes alpolgármestere: - Tavaly a sajtókéri - a szövetkezet ugyancsak a könyvelési értékből köteles kiindulni VILÁGI OSZKÁR KOVÁCS ANNA nádszegi olvasónk kérdezi: Másfél hektáron gazdálkodunk, leányunkkal közösen búzát, árpát, burgonyát stb. termesztettünk magunk és állataink számára. A termést tehát magunk használtuk fel, semmit sem értékesítettünk belőle. A földadót fizetjük, az érdekel bennünket, ból értesültünk arról, hogy háromféle területi felosztási tervezet készül, de hivatalosan semmiféle információt nem kaptunk Véleményem szerint megfelelőbb lenne kisebb kerületek vagy megyék kialakítása, mert ezek könnyebben igazgathatóak. Ami a régiók szerinti felosztást illeti, az említett sajtóinformációk szerint a területünkön kialakítandó megye székhelye Nagymihály lenne. Amennyiben a jelenlegi járások felosztására is sor kerülne, olyan javaslatok is elhangzottak, hogy járásunk déli része, Királyhelmec és Nagykapos környéke külön járássá alakulhatna. IVETA NOVÁKOVÁ, a Rimaszombati Járási Hivatal elöljárója: - Erről a dologról semmi konkrétat nem tudok mondani, hivatalosan a másfél hektár után kell-e jövedelemadót is fizetnünk. - Ebben az esetben mezőgazdasági tevékenységről van szó, s az 1990-es évi 389. számú törvény ide vonatkozó paragrafusa értelmében akkor is minimális jövedelmet kell beszámítani, ha nincs belőle semmilyen bevétel, éspedig attól függően, hogy milyén minőségű földön termelnek Tegyük fel azonban, hogy kérdezőnk jobb minőségű földön gazdálkodik, vagyis semmiféle információt nem kaptunk. Annyit tudok, hogy állítólag nyolcvan járás és hét terület kialakítását tervezik. Január végén Trencsénben Roman Kováč miniszterelnök-helyettes vezetésével tartottak egy gyűlést. Ennek ellenére a területi felosztás konkrét tervezete máig sem ismert. BERGENDI FERENC, a Vágsellyei Körzeti Hivatal elöljárója: - Hivatalos értesüléseink nincsenek, megint rólunk - de nélkülünk döntenek. Csak úgymond pletykaszinten hallottam arról, hogy körülbelül nyolcvan új járást alakítanának ki, a jelenlegi járások megszűnnének, és a körzeti hivataloknak is körülbelül az egyharmadát felszámolnák. Még az előző kormány működése idején kaptunk véleményezés céljából háromféle tervezetet. Mi ekkor kidolgoztunk és beterjesztettünk egy negyediket, az úgynevezett, nulladik variánst, amely a körzeti hivatali rendszer megőrzésén alapul. Meggyőződésünk, hogy ez a legmegfelelőbb közigazgatási egység, mind az ügyintézés, mind a közlekedés szempontjából ez áll legközelebb az állampolgárhoz. Az új felosztás biztos, hogy személyi változásokat is fog hozni - fejek fognak hullani. S lehet, hogy épp ez a cél, hiszen a győztes párt kormányszinten már a kezében tartja az országot, csak a helyi önkormányzatokba nem tudott még eléggé beférkőzni. Most ez is megoldódhatna azzal, hogy az új járások vezetőit a kormány nevezné ki. A községi hivatalok pedig a volt helyi nemzeti bizottságok hatásköreit kapnák vissza. az első kategóriába sorolton, ebből pedig egy hektárra minimum 6000 korona adóalapot számítanak, tehát másfél hektárból 9000 koronás lesz az adóalap. Pontosabban, ennyit kellene bevallania. Ha földjüket a második kategóriába sorolták, akkor az 5000 korona az adóalap, és ezt kell bevallani hektáronkénti adóalapként (másfél hektárra tehát 7500 koronát). Persze, ők is alkalmazhatják a leszámítható értékeket, és valószínűnek tartom, hogy ebből a kis jövedelemből adójuk a nullával lesz egyenlő. MOLNÁR ROZÁLIA A KÖZLEKEDÉSBEN IS IGAZODJUNK EURÓPÁHOZ A napilapok fekete krónikáiban egyre több balesetről szóló hír olvasható. Vajon a Dunaszerdahelyi járás útjain csökkent, vagy nőtt a balesetek száma? Kérdéseinkre Mátyás Ferenc rendőr századostól, a járási közlekedésrendészeti osztály vezetőjétől kaptunk összefoglalót. -Sajnos, járásunkban 1991-hez viszonyítva 233 balesettel többet, összesen 835 balesetet regisztráltunk tavaly. Ebből 26 volt halálos kimenetelű, nyolccal több, mint az előző évben. A kár 11 millió 179 ezer koronát tett ki, ami 5 millió 656 ezer korona növekedést mutat az előző évhez képest. Ez részben a drágább járművek, alkatrészek, javítási költségek rovására is írható. • A balesetek okait elemezve milyen főbb tanulságokra, szabálytalanságokra hívná fel a járművezetők figyelmét? - Elsősorban a figyelmetlenségre és a fegyelmezetlenségre, mert semmibe veszik a közúti közlekedési szabályokat. El kell mondani, hogy minden tizedik balesetnek az alkohol az előidézője. A jogosítvány nélküli vezetők 60 balesetet okoztak. Az emberi gyarlóság mellett a tisztesség és felelősség hiánya az oka a cserbenhagyásos balesetek szaporodásának. Tavaly 50 esetben fordult ez elő, egy súlyos és 9 könynyű sérültet hagytak magukra a gázolok. Idén januárban is volt már cserbenhagyásos baleset járásunkban, éspedig halálos kimenetelű. Már az idei mérleg is jól mutatja, mennyire nem tudunk az út- és időjárási viszonyokhoz alkalmazkodni, így a január 28-áig regisztrált 103 balesetből 28 éppen január 18-án a jeges utakon történt. Pedig a rádió és a sajtó is figyelmeztetett az utak állapotára. Ilyenkor még a nagy gyakorlattal rendelkező járművezetőket is alaposan próbára teszi a síkos, jeges útfelület, hát még a gyakorlatlan. alkalmi vezetőket. • Az utakra ráférne a korszerűsítés. Az úthálózat fejlesztésének az üteme összhangban van-e a járműállomány-növekedéssel? - Mint minden, így ez is elsősorban az anyagi eszközök függvénye. Egyelőre a 63-as főút nagymegyeri, városi útszakaszának a rekonstrukciójával számol a járás. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ahol ezt a járműforgalom útterhelése szükségessé teszi, előbb-utóbb ne korszerűsítsék az útburkolatot. A járási útkarbantartó vállalat a lehetőségeihez mérten folyamatosan javítja és karbantartja az úthálózatot. A Somorja-Szenc-Bazin terelőútvonalon már csak azok a kamionok közlekednek, amelyek Lengyelország vagy Oroszország felé tartanak, így itt lényegesen csökkent a teherforgalom. A Cseh Köztársaságból behozott járművek tulajdonosainak figyelmébe ajánlom, hogy Szlovákia nem ismeri el a Cseh Köztársaság műszaki ellenőrző állomásain vizsgáztatott járművekre kiadott engedélyt. Még azt szeretném hangsúlyozni, hogy ha mindenben Európa felé vettük az irányt, próbáljunk meg európai közlekedési kultúrához igazodó magatartásformát is felvenni. Nem kell sok hozzá, csak az előírások megtartása, no meg segítőkészség, figyelmesség és az egymás iránti tolerancia. MÉRI ISTVÁN Ahogy az idézett vélemények mutatják, ismét igaz a „rólunk, nélkülünk" állítás, hiszen az elmondottak szerint a kormány nem kíváncsi azok véleményére, akiket az átszervezés a leginkább érintene, akik a legtöbb tapasztalattal rendelkeznek és a legtöbb tanáccsal szolgálhatnának. Igaz, a miniszterelnök már sokszor megmondta, hogy mozgalmában mindenre vannak szakemberek, csakhogy párszor már meggyőződhettünk ennek az ellenkezőjéről. Félő, hogy ha egyszer „felosztják" Szlovákiát (is), és azután jönnek rá, hogy nem a legjobb megoldást választották, utólag nagyon nehéz lesz a dolgot visszacsinálni. GAÁL LÁSZLÓ LJjol volt, hol nem volt, volt egyszer valafľ hol Dél-Szlovákia nyugati csücskében egy k:s falu. Élt ebben a faluban egy család, ameiy semmiben sem különbözött a falu és a környék többi családjától. Otthon, egymás között ők is magyarul beszéltek, többnyire a munkahelyükön is, a népszámláláskor magyar nemzetiségűeknek vallották magukat, a választások alkalmával a többi falubelijükkel egyetemben a magyar pártok koalíciójára adták le voksukat. Mondhatni jót éltek, volt szép családi házuk autójuk, nagy kertjük, benne gyümölcsfák és fóliasátrak, a házban pedig a modern technika minden vívmánya: a CD lemezjátszótól a mikrohullámú sütőig. A faluban kedvelték a családot, mert barátságos, jólelkű emberek voltak. A családfő a helyi szövetkezetben dolgozott főagronómusként. felesége a községi hivatal alkalmazottja volt. Két gyermekük volt, a nagyobbik már egyetemre járt, a kisebbik éppen az utolsó évet végezte az alapiskolában. A családfőt mindenki úgy ismerte a faluban, mint józan, kiegyensúlyozott embert, aki nem iszik, nem dohányzik, csak a családjának és a munkájának él. A férfinek csupán egyetlen szenvedélye volt - de ezt a faluban inkább amolyan hóbortnak tekintették - a könyvek. Bármikor bárhová utazott, soha nem tért haza könyvek nélkül, amiért a felesége olykor ugyan zsörtölődött, de csak módjával, mert úgy gondolta: még mindig jobb, ha a férje könyvekre költi a pénzt, mintha a kocsmában kártyázná el A férfi éveken át vásárolta a könyveket, egész könyvtárnyira való irodalmat gyűjtött össze Szerzeményeit egy külön szobában tartotta, ahol a polcok roskadoztak a kötetek súlya alatt. Volt ott minden: szépirodalom, tudományos munka, verses kötetek és detektívregém f / / U &J srn š f b W ifi i I^m (TANMESE) nyek, régiségek és a legfrissebb újdonságok egyaránt. Hősünk különös előszeretettel gyűjtötte a régi könyveket. Közel s távol ismerték öt az antikváriumokban, havonta rendszeresen megjelent hol az egyikben, hol a másikban, és soha nem távozott üres kézzel. Szinte beteges megszállottsággal kutatott, keresett, mintha a nyomtatott betűk megbabonázták volna... A férfi nemcsak szenvedélyes gyűjtő, de éppoly szenvedélyes olvasó is volt. Bámulatos tájékozottságra szert téve ezáltal az irodalom, a művészetek, a tudomány világában egyaránt. Esténként, amikor munkából hazaért, első útja a könyvtárszobába vezetett, ahol szinte beletemetkezett a könyveibe. Attól a pillanattól kezdve se nem látott, se nem hallott. Nem érdekelte, mi történik körülötte; a kert, az állatok, a fóliák mind a felesége gondjaira maradtak, ő pedig olvasott. Valamikor, amikor a gyermekei még kisebbek voltak, gyakran bevitte őket magával birodalmába, s ott felolvasott nekik: meséket, verseket, régi történeteket. Szerette volna, ha lányai is rákapnak az olvasásra. Ám hiába volt minden igyekezete, nem így történt. A lányok idővel iskolába mentek, ahol megtanultak írniolvasni, jó fejű gyerekek lévén, soha nem volt problémájuk a tanulással - csak éppen az olvasás, a könyvek nem vonzották egyiket sem. Az évek teltek, a lányok felnőttek, egyre kevesebbet tartózkodtak otthon, s ha haza is jöttek, legtöbbször videózással múlatták az időt. A férfi esténként, egyedül ülve a tengernyi könyv között, sokat töprengett azon, mi lehet az oka, hogy a gyermekei ennyire közömbösek maradtak az olvasás iránt. Vajon hol követte el a hibát, mit rontott el a nevelésükben ? - tette föl magának gyakran a kérdést. Ám minél többet gondolkodott, annál biztosabb lett a válaszban: a legnagyobb, a végzetes hibát akkor követte el, amikor hallgatva felesége, ismerősei tanácsára, szlovák iskolába íratta a gyermekeit. Az idegen nyelv, az idegen szellemi környezet idegenítette el őket otthonuktól, szüleik nyelvétől. Az tette őket közömbössé a könyvek iránt, hogy idegen nyelven tanulták a betűvetést. Dole kellett törődnie: ami neki kincs, D lányainak csupán értéktelen lim-lom. Hiába gyűjtötte össze a rengeteg könyvet, hiába akart nekik értékes örökséget hagyni. Az ő gyerekeinek nem kellenek már nemcsak a könyvei, hanem az sem, amit közvetítenek - a magyar kultúra. Szeretett birodalmában ô az első és az utolsó uralkodó. Nincs örököse. S. FORGONSZILVIA TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN §