Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-11 / 34. szám, csütörtök

i/ 1993. FEBRUÁR 11. .ÚJ SZÓ. HAZAI KÖRKÉP VISSZHANG KINEK HIGGYÜNK? Megdöbbenéssel olvastam A bérelszámolókon csattan az ostor? című írásukat. Keltošová miniszterasszony és Roman Kováč úr ezek szerint nem nagyon ismerik azokat a törvényeket, amiket éppen ők dolgoztak ki és fogadtattak el. Tizennégy éve dolgozom bérelszámolóként, mindig felelősségteljesen végeztem a munkámat, de ez már sok egy kicsit, hogy mások tehetetlenségéért minket tesznek felelőssé. Nem a legjobban fizetett kategóriájú dolgozók közé tartozunk és többségünket kellemetlenül érintett a családi pótlék és kompenzációs juttatás visszafogása. Nem beszélve arról, hogy az esetleges valós vagy vélt tévedésekért is felelősséggel tartozunk a dolgozók és az ellenőrző szervek felé. Azok közé a bérelszámolók közé tartozom, akiket átképzésben részesítettek január 28-án Dunaszerdahelyen. A Dunaszerdahelyi Regionális Biztosító vezetője és osztályvezetői tartottak előadást. A családi pótlék és kompenzációs juttatás kifizetésével kapcsolatban az alábbiak hangzottak el: - ellenőrzés alkalmával igazolni kell a feleség tiszta jövedelmét, és egy becsületbeli nyilatkozatra van szükség, hogy a család összbevétele az adott hónapban nem haladja meg a 12 000ill. 16 800 - koronát. Az érdekesség kedvéért, kolléganőim két nappal korábban vetlek részt ugyanilyen átképzésen, ahol az előadók is azonosak voltak, de ott az is elhangzott, hogy minden dolgozótól kérjék el az 1992-es évi adóbevallási ívét és az ott feltüntetett összeg 1/12-ét vegyék figyelembe az idei családi pótlék és kompenzációs juttatás kifizetésénél. Az átképzésen felhívták figyelmünket, hogy a regionális biztosító dolgozói szigorúan ellenőrizni fogják a juttatások kifizetését. L. T. (Név és cim a szerkesztőségben) PÉNZSZUKEBEN A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA (Munkatársunktól) - A Szlovák Tudományos-technikai Társaságok Szövetsége (ZSVTS) 1990 márciusában alakult, melynek szakmai küldetése a tudományos-technikai ismeretek alkalmazása és terjesztése. A 42 szakszövetség mintegy 100 000 tagot számlál, mutatta be a szervezetet Stanislav Danihel mérnök, a szövetség elnöke. Mint független, nonprofit szövetség több mint 20 nemzetközi tudományos szervezet tevékenységébe kapcsolódik be. Az elnök hangsúlyozta: Szlovákiának rendkívül fontos, hogy legyen egy olyan agilis szervezete, amely az Európai Közösségekkel kiépítendő szoros tudományos és technikai együttműködés kérdését a kezébe vené, s a szövetség éppen e feladatban lát nagy lehetőséget. A szervezet tulajdonában lévő öt Technika Házát (Pozsony, Nyitra, Zsolna, Besztercebánya, Kassa) kereskedelmi kft.-ké alakította át, ami eddigi feladataik ellátásában (nyelvtanfolyamok, tudományos ismeretterjesztés, kulturális rendezvények) nem okoz változást. Ami negatívan érinti a szövetséget, az a pénzforrások hiánya. A tudományos és technikai kutatásokra és továbbképzésre fordított megkurtított összegek jelzik, a kormány nincs tisztában e területek fontosságával. (só) AZ EMBERI MÉLTÓSÁGOT TISZTELNI KELL A SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA TILTAKOZIK AZ „ALTERNATÍV OKTATÁS" BEVEZETÉSE ELLEN A memorandumból idézzük: ,, Felháborodással vettük tudomásul, hogy a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi és Tudományos Minisztériuma ismét célba vette a magyar nyelvű iskolákat. A miniszter javaslata szerint ún. ,.alternatív oktatás" formájában a természettudományos tárgyak oktatását kívánják a jövőben bevezetni - szlovák nyelvenI" (...) ..Az oktatásügyi kormányzat mohóságát ma már az sem nyugtatja meg, hogy a magyar nemzetiségű diákok mintegy negyven százaléka nem az anyanyelvi oktatásban szerzi meg ismereteit. E diákok jelentós része ezzel nemcsak nemzeti identitásában károsodik, hanem sokan a továbbtanulás terén is hátrányos helyzetbe kerülnek, mivel az ismeretszerzés legtartósabb formáját, az anyanyelven történő ismeretszerzést mulasztották el. Az iskola ugyanis az ismeretszerzés műhelye (benne a nyelvtanulásé is!), és nem lehet csupán nyelvoktató funkcióra kényszeríteni."(...) ,,A jelenlegi körülmények között, amikor Kelet-Közép-Európa országai a jogállam feltételeit kívánják megteremteni, teljességgel lehetetlen, hogy a szlovák oktatásügy illetékesei a pártállam törekvéseit folytassák. Ilyen és hasonló megnyilvánulásokra csak azért kerülhet sor nálunk, mert az érvényes rendelkezések - az alkotmányt is beleértve - másodrendű állampolgárként kezelik a magyarságot, és nem egy nemzeti közösség képviselőjeként." (...) ,,A fentiek értelmében a leghatározottabban tiltakozunk az Oktatásügyi és Tudományos Minisztérium tervezetének megvalósítása ellen. Csatlakozunk a magyar kisebbségi politikai pártok és mozgalmak, társadalmi szervezetek és intézmények állásfoglalásaihoz, s követeljük az akció azonnali leállítását. A politika képviselőinek éppen úgy, mint a közélet irányitóinak tudomásul kellene végre venniük, hogy az emberi méltóság a jogállamban sérthetetlen! Erről nem elég nyilatkozni, ezt a gyakorlatban is bizonyítani kell!" A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Választmánya NEM TUDJA A JOBB KÉZ... (Folytatás az 1. oldalról) kásokat. Ha a kormány és a parlament jóváhagyja, hogy ingyen, ezt a megoldást is támogatom - jelentette ki Vladimir Mečiar és tapsvihart aratott. A nagy szavakat már megszoktuk tőle ugyanúgy mint azt, hogy Keltošová miniszterasszony egyes dolgokat pontatlanul értelmez. Ezért megpróbáltunk kiegészítő információkat szerezni. Boris Sopira. az általa vezetett minisztérium szociális és családügyek részlegének munkatársa, meglepően reagált kérdésünkre - Mi véleményeztük a kormány elé terjesztett, a lakásokkal kapcsolatos törvénytervezetet, de amiről a miniszterasszony a televízióban beszélt, nem a lakásokról és a nem lakás céljára használt helyiségekről szóló törvénnyel összefüggésben hangzott el, mert abban a felvetett részletek nem szerepeltek. Valószínűleg ő a lakások értékesítésének módját próbálta magyarázni. Furcsának tartom, hogy egy olyan anyagról tárgyalt a kabinet, amelyről részlegünknek nincs tudomása. Nem tudom ki terjesztette elő, csak az az érdekes, hogy a miniszteraszszony kommentálta. - Hogyan történhet meg az ilyesmi? - kérdeztük. - Pontos választ nem tudok adni, ezt csak ő magyarázhatná meg. Azt viszont tudom, hogy a kormányhivatal mellett van egy bizottság, amely a lakásproblémával foglalkozik. Mečiar úr már korábban Trencsénteplicbe egy megbeszélést hívott össze. Az érintett tárcák képviselői és mindazok részt vettek az ülésen, akiknek van beleszólásuk a lakáspolitikába Ott próbálták összegezni a lakbérrel, a lakások eladásával és az ezekkel összefüggő kérdésekkel kapcsolatos elképzeléseiket. Azóta úgy tudom kétszer tárgyalt ez a munkabizottság, de a végeredményt nem ismerem. Ma reggel megkérdeztem Stanislav Konečný urat, minisztériumunk szociális ügyek szekciójának igazgatóját: milyen javaslatról beszélt a televízióban a miniszterasszony, de ő sem tudta, pedig az említett bizottság ülésein jelen volt. Egyelőre tehát csak egy dolog világos: a lakáskérdéssel a legmagasabb szinten foglalkoznak, az illetékesek a véleményeiknek is hangot adnak, de a végleges döntés - bármilyen javaslatokkal foglalkozik is a kormány - a parlamentre vár. Az ingyenlakásokra vonatkozó ígérgetések ugyan szépen hangzanak, viszont azt is tudjuk, az államkassza meglehetősen üres és a lakások árából befolyt összeggel esetleg hiányt lehet pótolni. Az is nyilvánvaló: a lukók nagy részének nincs pénze a lakások megvételére, mégha a legkedvezőbb áron kínálják is azokat A pénzintézmények sem osztogatják a kölcsönöket. Várjuk tehát a megoldást. D. T. A MINISZTER MEGÜZENTE... Roman Hofbauer tegnapelőtt, Nyers Lászlónak, a komáromi útkarbantartó vállalat igazgatójának visszahívásával kapcsolatban, sajtótitkára útján megüzente valamennyi állami hivatalnoknak; ha nem respektálják az állam törvényeit, két megoldás lehetséges:vagy keressenek olyan államot, amely fizetni fogja őket törvényei megsértéséért, vagy az állam keres a helyükre törvénytisztelő állami hivatalnokokat. A törvénytisztelet követelménye itt elsősorban a magyar feliratokra, illetve a nyelvtörvény megtartására vonatkozna Hiábavalónak bizonyultak azok az érvelések, miszerint ha a nyelvtörvény nem tiltja, elvben lehetővé teszi a magyar nyelvű feliratok elhelyezését. Roman Hofbauer viszont, aki szívesen kérkedik azzal, hogy a még nem is olyan régen kifejezetten háromnyelvű Pozsony városának szülöttje, kiadta az ukázt: a magyar nyelvű feliratokat el kell tüntetni, még akkor is, ha azok nagyságukban és színükben össze sem téveszthetöek a hivatalos táblákkal. Az ügy pikantériája: Nyers László pontosan eleget tett a Roman Hofbauer négysoros levelében közölt utasításnak; a magyar feliratú táblákat leszereltette, s átadta azokat az érintett községeknek. Hasonlóan jártak el más járási útkarbantartó vállalatok igazgatói is. Ennek ellenére egyikük leváltását mégis azzal indokolták, hogy több - a járás területéhez merő „tévedésből" hozzászámított - más járásbeli községben a magyar feliratok megmaradtak Tehették ezt annál is inkább, mivel a leváltásokat hivatalosan soha sem indokolták meg - csak a pletyka szintjén, szóban. Az elbocsátott igazgatóknak tehát semmiféle jogorvoslati lehetőségük sincs, holott nyilvánvalóan diszkriminatív intézkedésekről van szó. Vegyük csak Nyers László esetét: Roman Hofbauer miniszter utasítását az utolsó, sőt ki nem mondott szóig is teljesítette. A miniszter ezért személyesen utalt ki neki (miként szinte minden más leváltott igazgatónak is, prémiumot, ami Nyers László esetében az 1992-es év december végéig végzett eredményes munkájával volt indokolva). A prémiumot Nyers László január 23-án vette át, az elbocsátó szép üzenetet pedig január 26-án. Mivel az eredményes munkáért járó prémiumot és a visszahívást egy és ugyanaz a miniszter irta alá, óhatatlanul fel kell tenni a kérdést: melyik aláírásnak hihetünk? Avagy elképzelhető, hogy a miniszter úr az egyik aláírásával agyoncsapja a másikat, hogy egymást kizáró okmányokat aláír? Elképzelhető, hogy azt sem tudja, hogy mit ír alá, s mit mond? Inkább az utóbbi feltételezéseket igazolja a tegnapi közlemény utolsó bekezdése, illetve az elmúlt napok egyes történései. Hofbauer úr sajtótitkára szerint ugyanis a magyar nyelvű feliratokat az útgazdasághoz nem tartozó telkeken, községi közterületeken, illetve nagy reklámtáblákon ajánlatos elhelyezni. Ugyanakkor viszont az egyik nemrég leváltott igazgató számolt be nekünk tegnap arról, hogy a napokban tizenegy dél-szlovákiai községben szereltek le ilyen, a község, a szövetkezet, vagy magántulajdonos telkén elhelyezett táblákat - mégpedig a járási útkarbantartó vállalat alkalmazottai. Most kinek higgyünk? Az igazság, mindenféle magyarázat és kibúvó ellenére, feltehetőleg éppen - és csakis - abban található meg, ami a déli járásokban általános tendencia. Leváltják a magyar hivatalnokokat. Sor kerül a szlovák nemzetiségű hivatalnokok leváltására is. A DSZM képviselői úgy hiszik, hogy eljött az ideje egy új pártállam létrehozásának, a párttagok törvénytelen kiváltságainak, a DSZM-féle káderpolitika gyakorlati érvényesítésének, a pártonkívüliek leírásának. FEKETE MARIAN 3 százalékkal növekedtek, az infláció mértéke az előző évekhez viszonyítva 10 százalékos növekedést mutat. A foglalkoztatás terén az előző évhez viszonyítva sikerült megállítani a kedvezőtlen folyamatokat. Az iparban ugyan csak 0,9 százalékkal növekedett a munkanélküliek száma, ennek ellenére a munkahivatalok még mindig 260 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. Az iparban tovább csökkent a termelés, a leépülés meghaladja a 10 százalékot. A mezőgazdaságban ugyanez a helyzet, ráadásul az állattenyésztésben a csökkenés eléri a 15 százalékot. -tszlAHOGY ÉN LÁTOM BRÜSSZEL FELI, VAGY KIJEVBE? Vladimír Mečiar nemes egyszerűséggel és érvelés nélkül kijelentette a minap, hogy a kormány összes tárcája közül a külügyminisztérium működik a leggyengébben. Majd lélegzetet sem véve bejelentette, hogy lefújta Milan Kňažkónak a NATO központjába tervezett útját. És szinte ugyanabban a mondatában azt is közölte Szlovákia lakosságával, hogy felszólította külügyminiszterét: mondjon le. És hogy pártalelnöki tisztségétől is váljon meg. Az érvelés nélküli megállapítások egy Hermann Göring-történetet juttatnak az eszembe. Hitler légimarsallja 1938-ban, Ausztria megszállása után átvette az osztrák légierőt, amelyben egy világhírű műrepülő is szolgálatot teljesített. Harmincnyolc őszén Párizsban műrepülő világbajnokságot tartottak, és Göring az osztrák pilótát is benevezte a csapatba. Valaki a Luftwaffe káderesei közül így figyelmeztette a marsallt: „Az az osztrák hadirepülő - zsidó". Mire Göring: „Hogy ki a zsidó és ki nem, azt én mondom meg". Oda jutottunk, hogy öt héttel Szlovákia önállósulása után Mečiar kormányelnök is ezt közli a nemzettel: Hogy a kormány melyik minisztériuma a legrosszabb, azt én mondom meg. Mert voltaképpen erről van szó. Csak találgatja Szlovákia népe, hogy Milan Kňažko már külügyminiszterkedésének első hetei óta miért jár kissé más csapásokon, mint a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elitjének zöme. Van, aki azt állítja, hogy a külön úton járás azzal függ össze, hogy Kňažkónak „francia múltja" van, és folyékonyan beszéli Moliére nyelvét. Mások szerint az hagyott rajta nyomot, hogy külügyminiszterként itt-ott azért megfordult... Magyarul: kikupálódott. Akárhogy is van, a szlovák diplomácia vezetőjének különvéleményei alaposan felkavarták az önelégültségre hajlamos személyiségekből álló DSZM-vezetés állóvizét. Ilyen különvélemény volt például az is, amikor az elnökjelölés napjaiban ártatlan arccal (hiszen K. eredeti hivatása színész) kijelentette: Ha egy kicsit megerőltetnénk magunkat, azért találhatnánk kommunista múlt nélküli elnökjelöltet. Ne csodálkozzunk, hogy ilyen extravagáns kijelentés után Kňažko közútálatnak örvend a DSZM vezetésében, ahol lámpással kell keresni a bolsevik múlt nélküli személyiségeket. Kňažko fő bűne valószínűleg az, hogy a külpolitikai orientációt „csárdás stílusban" (kettőt erre, kettőt arra) kialakítani hajlamos exkommunista politikusoktól eltérően ő mindig egyértelmű volt. Megfigyelhetjük, hogy valahányszor egy pártbelije azt kezdte bizonygatni, hogy Szlovákia, az más, hogy a Tátra és a Duna közötti köztársaságot ezernyi szál köti Kelethez, a külügyminiszter mindig szerét ejtette, hogy kijelentse: Szlovákiának az Európai Közösséghez és a NATO-hoz lenne tanácsos közelednie. Ha mindebbe még azt is belekalkuláljuk, hogy Mečiar hány tisztázatlan célú utat abszolvált Keleten, hányszor és kikkel találkozott Kijevben, megalapozottan feltételezhetjük, hogy mozgalmának vezetése és közötte nem véletlenül, nem megalapozatlanul és nem minden elvi ellentét nélkül nőtt hatalmassá a feszültség. Mečiarról már első miniszterelnöksége óta köztudott, hogy mindent egymaga akar irányítani. Amikor 1991 nyarán - még a VPN-ben - felajánlották neki, hogy kiváló értelmiségieket - jogászokat, közgazdákat, filozófusokat - irányítanak mellé tanácsadónak, így válaszolt: „Naponta 20 órát dolgozom. Ha tanácsadóim lennének, 22 órát kellene naponta dolgozom, meri 2 órát töltenék azzal, hogy tanácsadóimat meggyőzzem: nekem van igazam." Úgy hírlik, hogy mégis találkozik Szlovákia egy magasrangú politikai vezetője Brüsszelben a NATO legfelsőbb vezetőivel. Ez a magasrangú politikai vezető maga Vladimir Mečiar lesz. Megalapozottan feltételezhetjük, azért (is) döntött igy, ne hogy különutakra hajlamos külügyminisztere túlságosan „elbitangoljon" Nyugat felé. A másik valószínű indíték: a miniszterelnök meg akarja mutatni a világnak, hogy ki az úr Szlovákiában. Kérdés, hogy miként értékeli mindezt a diplomáciai nüanszokra érzékenyen reagáló Nyugat TÓTH MIHÁLY A SZLOVÁK STATISZTIKAI HIVATAL JELENTÉSÉBŐL NÖVEKVŐ MAGÁNSZEKTOR, CSÖKKENŐ ÉLETSZÍNVONAL Szlovákia gazdaságát 1992-ben elsősorban a tulajdonviszonyok transzformációja jellemezte, állapítja meg a Szlovák Statisztikai Hivatal közreadott jelentése. Az ország nemzeti jövedelmének csaknem 21 százalékát ugyanis már a magánvállalkozói szféra állította elő. 1991-hez viszonyítva csaknem tízezerrel nőtt a nyilvántartott gazdasági vállalkozások száma, ezenkívül több mint 300 ezer kisiparost tartottak nyilván. Az árak gyorsuló növekedése, az infláció és a megélhetési költségek alakulása viszont a tulajdonváltás kedvező hatásaival ellentétes irányú folyamatokat eredményezett. Az árak átlagosan több mint