Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-12 / 8. szám, kedd

4 1993. JANUAR 12. . ÚJ SZÓM GAZDASAG EGYMÁSRA TALÁLUNK? Néhány évvel ezelőtt, az általános áruhiány viszonyai közt a „pult felet­ti" vásárlók számára tájainkon jó­részt csak a Melinda sampon, a To­mi mosópor és hasonló termékek tarkították a megunt választékot. Ezt annak köszönhettük, hogy akko­riban a kereskedelmi vállalatok áru­beszerzési nehézségeit a „testvéri" országok közt létező sok-sok meg­kötés ellenére kishatármenti árucse­rével igyekeztek,enyhíteni. így jutot­tak el a hazai porszívók, kistrakto­rok, bútorok Magyarországra ós he­lyettük pedig csupa olyan cikket kaptunk, amelyekért különben átjár­tunk a szomszédba. Napjainkban a választékra nem lehet különösebb panaszunk, csak épp ezzel párhuzamosan az árak is az égig szöktek. Ennek egyebek mellett az is az oka, hogy a drága nyugati termékek elterjedésével egyidejűleg boltjainkból egyre in­kább kiszorulnak az olcsó keleti áruk. Na, nem a vásárlók érdeklő­dése szűnt meg irántuk, csak épp az egykori szocialista országok közt to­vábbra is létező szokatlanul magas vám- ós egyéb illetékek olyannyira megdrágítják behozatalukat, hogy ily módon épp az alacsonyabb árból eredő konkurenciaképességüket vesztik el. A kölcsönös kereskedelem visz­szaesése szlovák—magyar vi­szonylatban is komoly gondot jelent. Molnár Miklós, a győri SZÖVKER Ke­reskedelmi Részvénytársaság el­nök-igazgatója egyenesen úgy fo­galmaz, hogy mindkét fél termékei eltűntek a piacról. Ez őket is kelle­metlenül érinti, hiszen korábban több mint tíz szlovákiai Jednota és Prior vállalattal álltak rendszeres üzleti kapcsolatban. Napjainkra mindez a múlté, sőt, már látogatni is alig járnak át egymáshoz. — Tavaly még he­tente érkeztek hozzánk Szlovákiá­ból, most két-három hónap is eltelik, míg betér hozzánk onnét valaki — mondja. Ennek ellenére az igazgató lehe­tőséget lát a kölcsönös üzletek fel­futtatására. Véleménye szerint a csehországi és szlovákiai termékek még mindig nem törlődtek ki a ma­gyar vásárlóközönség tudatából. Karácsony előtt pedig újra felcsillant a remény, hogy megteremtődnek a kölcsönösen előnyös kereskedelem feltételei. Mindez a Csehország, Szlovákia, Magyarország és Len­gyelország képviselői által aláírt szabadkereskedelmi egyezmény­nek köszönhetően, amelynek értel­mében az elkövetkező években je­lentősen enyhülnek az eddigi vám­terhek. Ettől egyrészt azt várják, hogy a már helyenként egész jó mi­nőségű keleti termékek újra ver­senyképessé válnak egymás piacán, másrészt várhatóan sikerül kihúzni az utóbbi időben egyre nagyobb méreteket öltő illegális kereskede­lem méregfogát is. A nyugati és keleti áruk konku­renciaharca egyébként sok mindent felfed a piacgazdaságot kiépíteni igyekvő országok kereskedelmének átfogóbb problémáiból is. Például egyre inkább tapasztalható, hogy egész üzlethálózatok kerülnek át nyugati társaságok tulajdonába, amelyek viszont egyre kisebb figyel­met szentelnek a belföldi ipar termé­keinek. A komoly élelmiszeripari ha­talomnak számító Magyarországon például egyfajta pszichológiai határ áttöréseként értékelték, amikor a boltokban megjelent a külföldi tej. Sokan ugyanis attól tartanak, hogy mint annyi más esetben, egyszer­csak elmarad mellőle a hazai ter­mék. Ezt a folyamatot sokszor a vásár­lók viselkedése is elősegíti. A hosszú bezártság után ugyanis meglehető­sen előítélet-menetesen viselkedünk a nyugati kereskedelem iránt. A SZÖVKER igazgatója példaként em­líti, hogy gyakran hiába olcsóbbak a nyugati termékek győri diszkontáru­házukban, sokan mégis Hegyesha­lomtól nyugatra vesztegetik el értük a korlátozott mennyiségben váltható schillingjüket. Itt az ideje tehát, hogy a kereskede­lemben is lassan magunk mögött tud­juk a átalakulással járó zűrzavart és megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek mellett a hazai ipar és keres­kedelem is túlélési esélyhez jut. Ez pe­dig csak úgy lehetséges, ha a közös sorsú közép-európai országok felis­merik egymásrautaltságukat, ós im­már piaci alapokon, a világ többi ré­szétől nem elzárkózva, újra szoro­sabb együttműködésbe kezdenek. -tl­SZLOVAKIA GAZDASÁGI KÖRKÉPE I. FEKETE TÉNYEK A FEHÉR KÖNYVBEN Tavaly ősszel a szlovák kormány megbízásából elkészült egy 95 ol­dalas tanulmány, amely Szlovákia gazdaságáról, lakosainak életszín­vonaláról, a foglalkoztatottságról, a környezet állapotáról, a kultúráról, az iskolaügyről, az egészségügyről, a bíróságokról, a belbiztonságról, az államigazgatásról és a nemzetközi kapcsolatokról nyújt képet. A nem hivatalosan Fehér Könyvnek neve­zett mű szándéka szerint az 1992 jú­nius végi állapotokat rögzíti, vagyis képet ad arról, milyen állapotban vette át a Mečiar-kormány az or­szág hajóját. Az összefoglaló mun­kából a gazdasággal, az életszínvo­nallal és a munkanélküliséggel fog­lalkozó fejezetekből merítünk. A mérleg két serpenyője A Fehér Könyv bevezetőjében az általános gazdasági helyzetet ecse­teli. E szerint 1991, a reform és átala­kítás első éve, több sikert mutathat fel: a hiánygazdaság fokozatos hát­térbe szorítása, a korona stabilitásá­nak és belső átválthatóságának megőrzése, csak enyhén nőtt az el­adósodottság, a devizatartalékok gyarapodtak, és sikerült megőrizni a szociális békét. A transzformáció vi­szont súlyos következményekkel is járt: a bruttó nemzeti össztermék Szlovákiában 25,6 százalékkal, Csehországban 18,9-cel esett vissza, az iparban nem kezdődött meg a szerkezetátalakítás, éppen az ener­getika és nyersanyag szempontjá­ból igényes ágazatok erősödtek to­vább, nőtt a vállalatok fizetésképte­lensége, 11,8 százalékra szökött fel a munkanélküliség Szlovákiában, a kisvállalkozásoknak nem teremtet­tek kedvező feltételeket, s a nyugati tőkebeáramlás is elmaradt a vára­kozástól. Szlovákiában a bruttó nemzeti össztermék csökkenése 1992 első félévében sem állt meg, a kapacitá­sok csupán 70 százalékban voltak kihasználva (Csehországban meg­közelítőleg 78 százalékban), ráadá­sul mérséklődött az új beruházások mértéke. A költségvetés restriktív politikája éppen az iskolaügyet, az egészségügyet, a kultúrát, valamint a lakásépítést sújtotta a leginkább. Bár az ipari termelés 1992 első fél­évében csupán 2 százalékkal esett vissza 1991 hasonló időszakához ké­pest, mégsem beszélhetünk kedvező fordulatról. A szerkezetváltás csep­pet sem érintette a nyersanyag- és energiaigényes ágazatokat, amelyek ráadásul a környezetet is szennye­zik. Külön gondot okoz a konverzió; a hadiipar Szlovákia gépiparából 20­30 százalékkal részesedett, a politika­ilag motivált döntések révén 4 száza­lékra esett vissza, s ez 29 ezer dol­gozó elbocsájtásával járt együtt. A gazdaság talpraállításának, moder­nizálásának nehézségét jelzi, hogy csupán az 1992/1995-ös időszakban 146 milliárd koronára lenne szükség e célok megvalósítására. Mélyponton a mezőgazdaság Az építőipar kivételnek számít, ugyanis az 1991/92-es időszakban 11,6 százalékkal nőtt a teljesítménye, ráadásul a produktivitása is javult. A mezőgazdaság pedig éppen el­lenkezőleg, a gazdaság talán „leg­betegebb" szektora. Míg 1989 óta a termékeiket csupán 10 százalékkal drágábban adják el, addig a ter­mesztéshez, tenyésztéshez szüksé­ges termékek ára megduplázódott; együttesen 13 milliárd koronát vont el az ágazattól a cserearányok rom­lása, a termelés 40 százalékkal csökkent, s két év alatt 120 ezerrel esett vissza a szektor foglalkozta­tottsága. A vasúti közlekedés erősen rá­fizetéses, csak 1992-ben mintegy 2 milliárd korona támogatást igényelt. A közúti teherforgalom visszaesett, színvonalán sokat segítene a továb­bi autópálya-szakaszok kiépítése. Ennek anyagi korlátai vannak, ugyanis Szlovákiában a minimális variáns megvalósítása is 412 kilomé­ter új autósztrádával számol, mely­nek megépítése 65-80 milliárd koro­nába(l) kerülne. Kedvező viszont a külkereskedelmi mérleg. Az export 1992 első felében 7 százalékkal bő­vült, s a mérleg 1,3 milliárd korona pozitívumot mutatott 1992. június 30-án. A Fehér Könyvből továbbá kitűnik, Szlovákiában a pénzintéze­tek 4 milliárd korona alaptőkével rendelkeznek, míg Csehországban 13-mal, ráadásul hiányzik az érték­papírok forgalmára és az ökológiai programok megvalósítására szako­sodott bank, Csehországban ez már megvalósult. Bírálat érte a jelentés kidolgozói részéről a privatizáció eddigi állását. Szerintük a vagyonjegyes privatizá­ció háttérbe szorította a standard módszereket, a privatizáció első hul­lámának időpontjai nem voltak reáli­sak, s módszertani problémák is fel­merültek. Külön problémát jelent a külföldi tőke alacsony részvétele a gazdaságban: 1992. júniűsáig mind­össze 5,2 milliárd korona értékű be­fektetést eszközöltek a külföldiek, elsősorban a német és az osztrák cégek. Elmaradt a fordulat Nagyon tömören az előbbi gon­dolatokat tartalmazza a tanulmány gazdasági része, melynek végki­csengése meglehetősen lehangoló. Ám vizsgáljuk meg az érem másik oldalát i.6, vajon mit tett a Meőiar­kormányzat az elmúlt fél évben a kedvezőlbb kép érdekében! Az ipar termelésicsökkenését nem sikerült megállítani, a privatizációs folyamat — finoman fogalmazva — lelassult, gyakorlatilag megállt. A bankok ál­lami kötvényeket kénytelenek felvá­sárolni, a kisvállalkozóknak nem nyújtanak hiteleket, még életképes tervezetek benyújtása esetén sem. Fontos gazdasági törvények, mint például a beruházásvédelmi tör­vény, nem lettek megalkotva. A poli­tikai bizonytalanság, a korona körüli nyitott kérdések nem segítik elő a külföldi tőke beáramlását, jelenleg inkább a kivárás a jellemző. A független Szlovákia szószólói­nak egyik kedvenc érve volt, hogy kihasználhatjuk az ország kedvező földrajzi fekvését, a tranzitból fo­gunk profitálni. Most maga Roman Hofbauer közlekedési miniszter is elismeri, hogy nem tolonganak a be­ruházók a közutak építésébe, s mint kiderült, még az autópálya-program minimális variánsa is felemésztené az idei költségvetés felét. A vasúti, közúti és telekommunikációs beru­házások nélkül pedig lemondhatunk • a tranzitszerep betöltéséről. A bankrendszer még Csehor­szághoz képest is elmaradott, ala­csony az alaptőke, ami tovább ne­hezíti a kilábalást. A gazdaságélén­kítésre szánt idei 3 milliárd korona pedig tűzoltásra sem lesz elegendő. A felsoroltakból kitűnik, az új hatalmi garnitúra sem tudott jobbítani a helyzeten, éppen ellenkezőleg: a sokszor vakmerő, minden problé­mára megoldást kínáló választási ígéreteiket egyre kevésbé tudják betartani, s a tényekkel szembesül­ve fokozatosan tapasztalják, az elő­ző kormány által megkezdett útvo­nalon haladhatnak csak tovább. SIDÓ H. ZOLTÁN MÁR KÉSZÜL A FÖLDALAP NYILVÁNTARTÁSA AZ ÁLLAMI FÖLDVAGYON PRIVATIZÁLÁSÁRÓL, A FÖLD BÉRBEVÉTELÉNEK LEHETŐSÉGEIRŐL ÉS EGYEBEKRŐL AZ ILLETÉKESSEL Rövidesen véglegesen lezárul a szövetkezeti vagyon nevesítésének sok félreértést, gondot és feszültséget is okozó időszaka, amely révén de facto és de jure is visszakerülnek az ingatlanok jogos tulajdonosaik kezébe. Egyúttal megkezdődik az állami földvagyon privatizálása, amelynek végrehajtásában fontos szerep jut a Szlovák Földalapnak is. Ladislav Klinko docens, az egykori mezó'gazdasági miniszterhelyettes ma az intézmény központi igazgatója. Az állami tulajdonban levő ingat­lanok privatizálásának időszerű kérdéseiről és e földvagyon további ke­zelésének várható formáiról vele beszélgettünk. • A törvény által megszabott fel­tételek alapján egy éve létezik már a Szlovák Földalap, azonban a gya­korlati tevékenysége eddig a nyilvá ­nosság előtt eléggé homályos. Me­lyek az intézmény alapvető céljai, il­letve milyen feladatok várnak önök­re az elkövetkező időszakban? — A törvény elsősorban az állami tulajdonban levő vagy bizonyítatlan tulajdonú földvagyon kezelését bíz­ta ránk. Ehhez azóta újabb feladatok is társultak. Többek között a későb­biekben ránk vár az a feladat, hogy a földtulajdonosok földcsere iránti kérelmeit elintézzük, s a közeljövő­ben az állami gazdaságok privatizá­lásából is aktívan ki kell vennünk a részünket. Egyrészt szakembereink révén a privatizációs tervezetek ki­dolgozásához nyújtunk támogatást, másrészt a tervezetek elfogadása után a mi feladatunk lesz ezeknek a földeknek az értékesítése, illetve hasznosítása eladás vagy bérbea­dás útján. Ráadásul delimitáció ré­vén a mi kezelésünkbe került az egykori meliorációs igazgatóságok vagyona, amely „csekély" 12 milliárd koronás állagának megőrzéséről is gondoskodnunk kell. Ezt a feladatot is bérbeadással illetve eladással szeretnénk megoldani. • A földtulajdonjog igazolásában a tulajdonosok Canossa-járása közismert. A nyilvántartásban mu­tatkozó hiányosságok és a hivatalok felkészületlensége miatt az egyéni tulajdonosok gyakran voltak kiszol­gáltatva a hivatal kénye-kedvének. Az önök esetében milyen volt a helyzet? — Sajnos, azt kell mondjam, a tu­lajdonjogi bizonylatok beszerzésé­ben az elmúlt évben alig rúghattunk labdába. Az illetékes hivatalok első­sorban a magántulajdonban levő földterületek dokumentálásával vol­tak elfoglalva, s még ezt sem győz­ték egészen, így a mi igényeink ki­elégítésére vajmi kevés idő jutott. Viszont az alap gyakorlati működé­séhez rendkívül sok és részletes in­formáció szükséges, nélkülük érdemi tevékenységet a nyilvánosság irá­nyába nem tudunk kifejteni. Nyil­vántartásunk most készül, ennek ki­építése után már az egyre szaporo­dó igényeket is ki tudjuk majd elégí­teni. • Az egyszerű állampolgárt vagy vállalkozót azonban elsősorban az érdekli, mit várhat az alaptól. — Említettem már, hogy a földtu­lajdonosok, akik ki szeretnék cserél­ni távolabbi területeken levő tulajdo­nukat vagy a beépített területek he­lyett pótföldet szeretnének, hozzánk fordulhatnak. Hangsúlyozni kell, hogy ebben a kérdésben a Szlovák Földalap központi vezetése dönt, nem a regionális irodák, hiszen itt je­lentős vagyonmozgásról lehet szó, amelynek elbírálásához rengeteg in­formációra van szükség. Ehhez ter­mészetesen pontosan kell ismer­nünk, milyen földterületek állnak a rendelkezésünkre, mit kínálhatunk fel csere gyanánt stb. Ezeket az adatokat össze kell gyűjteni, betáp­lálni egy számítógépbe, s így feldol­gozni. Ennek érdekében külön osz­tályt hoztunk létre, amely kifejezet­ten a földtulajdon kérdéseivel fog­lalkozik majd. A különböző igénye­ket is központilag tartjuk nyilván il­letve intézzük, tehát a kérelmeket is a központba kell címezni. (Az Új Szó-információban már közöltük az intézmény pontos címét. - a szerk. megjegyzése.) • Milyen lesz a központosítottnak tűnő intézmény szervezési struktú­rája? — Hangsúlyozni szeretném, a központosításra a nyilvántartás cél­jából van szükség, tehát nem admi­nisztratív utasításokat fogunk kül­dözgetni. Az említett földtulajdonjo­gi osztály mellett külön divízió fog­lalkozik az állami gazdaságok priva­tizálásával, valamint a meliorációs vagyon kezelésével. A privatizáció­ban nagyon fontos szerep vár ránk, mi fogjuk megkötni az adásvételi és bérbeadási szerződéseket. « Minek alapján állapítják meg az ingatlanok árát? — Ez nagyban függ majd az érté­kesítés módjától. Közvetlen eladás esetén hivatalos becsüsök állapítják meg az ingatlan piaci értékét. Ha nyílt árverésen kerül eladásra a földtulajdon vagy az egyéb ingatlan, akkor a kikiáltási ár lesz a kiindulási pont. Ennek megállapításakor ter­mészetesen ügyelni kell arra, hogy ne riasszuk el az érdeklődőket. Ver­senytárgyalásos formában a kínált ár csak egyike lesz azoknak a felté­teleknek, amelyek alapján eldől, kié lesz az ingatlan. Az ingatlanok érté­kesítésében egyúttal hosszútávú tör­lesztés lehetőségével is számolunk. Húsz évre kötött szerződés esetén az első évben az ár 3 százalékát ké­ne csak kifizetni, a fennmaradó összeget pedig évente törleszteni, természetesen alacsony kamatlá­bak mellett. Ezzel elsősorban a tőke nélküli ám tehetséges vállalatveze­tésnek is lehetőséget kínálunk arra, hogy versenyben maradhasson. Hozzá kell azonban tenni, hogy a kezdeti időszakban mégis inkább a bérleti szerződések lesznek túlsúly­ban. •Milyen feltételek mellett lesz bé­relhető a termőföld? — A bérleti díj természetesen a föld értékéből lesz megállapítva. Alapul elsősorban az adótörvények besorolási alapjául szolgáló árakat vesszük. Jelenleg a legmagasabb érték 12,50 korona négyzetméteren­ként. A bérleti díj ezeknek az érté­keknek az 1 százaléka lesz, a külön­böző feltételektől függően ez az ér­ték 0,5 és 3 százalék között mozog­hat. Felkészültünk arra is, hogy a földtulajdonosok és a létrejövő gaz­daságok közötti nézeteltérések miatt bizonyos földterületek nem kerülnek majd bérbe. Mi ezeket a területeket is szeretnénk bérbe venni. • Végezetül a földtulajdon rende­zésének utolsó szakasza, a földren­dezés végrehajtása is önökre vár. Mi várható ezen a téren? — Vélhetően ez lesz az egyik leg­több problémát okozó megoldás. Szlovákiában 13 millió parcellára megközelítőleg 1 millió tulajdonos jut. Ha végre akarjuk hajtani az ún. komaszációt, elsősorban a földtulaj­don további osztódását kell megállí­tani. Törvényes rendelkezésre lesz szükség, hogy az örökösödés során a földtulajdon tovább ne osztódjék. Tudomásom szerint ez a törvény e­lőkészületben van. Csak ezután fog­hatunk hozzá a földrendezéshez, természetesen egyúttal a fixált tulaj­donosokat is nyilvántartásba kell venni. A komaszációnak a megvaló­sítása hatalmas mennyiségű adat feldolgozását teszi szükségessé, va­lójában matematikai modellen ala­pul, amelynek programja Ameriká­ból vagy Izraelből megvásárolható. Persze, mind az osztódás megaka­dályozásához, mind a földrendezés végrehajtásához törvényre lesz szükség. • Köszönöm a tájékoztatást. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents