Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-12 / 8. szám, kedd

4 1993. JANUAR 12. . ÚJ SZÓM GAZDASAG EGYMÁSRA TALÁLUNK? Néhány évvel ezelőtt, az általános áruhiány viszonyai közt a „pult feletti" vásárlók számára tájainkon jórészt csak a Melinda sampon, a Tomi mosópor és hasonló termékek tarkították a megunt választékot. Ezt annak köszönhettük, hogy akkoriban a kereskedelmi vállalatok árubeszerzési nehézségeit a „testvéri" országok közt létező sok-sok megkötés ellenére kishatármenti árucserével igyekeztek,enyhíteni. így jutottak el a hazai porszívók, kistraktorok, bútorok Magyarországra ós helyettük pedig csupa olyan cikket kaptunk, amelyekért különben átjártunk a szomszédba. Napjainkban a választékra nem lehet különösebb panaszunk, csak épp ezzel párhuzamosan az árak is az égig szöktek. Ennek egyebek mellett az is az oka, hogy a drága nyugati termékek elterjedésével egyidejűleg boltjainkból egyre inkább kiszorulnak az olcsó keleti áruk. Na, nem a vásárlók érdeklődése szűnt meg irántuk, csak épp az egykori szocialista országok közt továbbra is létező szokatlanul magas vám- ós egyéb illetékek olyannyira megdrágítják behozatalukat, hogy ily módon épp az alacsonyabb árból eredő konkurenciaképességüket vesztik el. A kölcsönös kereskedelem viszszaesése szlovák—magyar viszonylatban is komoly gondot jelent. Molnár Miklós, a győri SZÖVKER Kereskedelmi Részvénytársaság elnök-igazgatója egyenesen úgy fogalmaz, hogy mindkét fél termékei eltűntek a piacról. Ez őket is kellemetlenül érinti, hiszen korábban több mint tíz szlovákiai Jednota és Prior vállalattal álltak rendszeres üzleti kapcsolatban. Napjainkra mindez a múlté, sőt, már látogatni is alig járnak át egymáshoz. — Tavaly még hetente érkeztek hozzánk Szlovákiából, most két-három hónap is eltelik, míg betér hozzánk onnét valaki — mondja. Ennek ellenére az igazgató lehetőséget lát a kölcsönös üzletek felfuttatására. Véleménye szerint a csehországi és szlovákiai termékek még mindig nem törlődtek ki a magyar vásárlóközönség tudatából. Karácsony előtt pedig újra felcsillant a remény, hogy megteremtődnek a kölcsönösen előnyös kereskedelem feltételei. Mindez a Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország képviselői által aláírt szabadkereskedelmi egyezménynek köszönhetően, amelynek értelmében az elkövetkező években jelentősen enyhülnek az eddigi vámterhek. Ettől egyrészt azt várják, hogy a már helyenként egész jó minőségű keleti termékek újra versenyképessé válnak egymás piacán, másrészt várhatóan sikerül kihúzni az utóbbi időben egyre nagyobb méreteket öltő illegális kereskedelem méregfogát is. A nyugati és keleti áruk konkurenciaharca egyébként sok mindent felfed a piacgazdaságot kiépíteni igyekvő országok kereskedelmének átfogóbb problémáiból is. Például egyre inkább tapasztalható, hogy egész üzlethálózatok kerülnek át nyugati társaságok tulajdonába, amelyek viszont egyre kisebb figyelmet szentelnek a belföldi ipar termékeinek. A komoly élelmiszeripari hatalomnak számító Magyarországon például egyfajta pszichológiai határ áttöréseként értékelték, amikor a boltokban megjelent a külföldi tej. Sokan ugyanis attól tartanak, hogy mint annyi más esetben, egyszercsak elmarad mellőle a hazai termék. Ezt a folyamatot sokszor a vásárlók viselkedése is elősegíti. A hosszú bezártság után ugyanis meglehetősen előítélet-menetesen viselkedünk a nyugati kereskedelem iránt. A SZÖVKER igazgatója példaként említi, hogy gyakran hiába olcsóbbak a nyugati termékek győri diszkontáruházukban, sokan mégis Hegyeshalomtól nyugatra vesztegetik el értük a korlátozott mennyiségben váltható schillingjüket. Itt az ideje tehát, hogy a kereskedelemben is lassan magunk mögött tudjuk a átalakulással járó zűrzavart és megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek mellett a hazai ipar és kereskedelem is túlélési esélyhez jut. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a közös sorsú közép-európai országok felismerik egymásrautaltságukat, ós immár piaci alapokon, a világ többi részétől nem elzárkózva, újra szorosabb együttműködésbe kezdenek. -tlSZLOVAKIA GAZDASÁGI KÖRKÉPE I. FEKETE TÉNYEK A FEHÉR KÖNYVBEN Tavaly ősszel a szlovák kormány megbízásából elkészült egy 95 oldalas tanulmány, amely Szlovákia gazdaságáról, lakosainak életszínvonaláról, a foglalkoztatottságról, a környezet állapotáról, a kultúráról, az iskolaügyről, az egészségügyről, a bíróságokról, a belbiztonságról, az államigazgatásról és a nemzetközi kapcsolatokról nyújt képet. A nem hivatalosan Fehér Könyvnek nevezett mű szándéka szerint az 1992 június végi állapotokat rögzíti, vagyis képet ad arról, milyen állapotban vette át a Mečiar-kormány az ország hajóját. Az összefoglaló munkából a gazdasággal, az életszínvonallal és a munkanélküliséggel foglalkozó fejezetekből merítünk. A mérleg két serpenyője A Fehér Könyv bevezetőjében az általános gazdasági helyzetet ecseteli. E szerint 1991, a reform és átalakítás első éve, több sikert mutathat fel: a hiánygazdaság fokozatos háttérbe szorítása, a korona stabilitásának és belső átválthatóságának megőrzése, csak enyhén nőtt az eladósodottság, a devizatartalékok gyarapodtak, és sikerült megőrizni a szociális békét. A transzformáció viszont súlyos következményekkel is járt: a bruttó nemzeti össztermék Szlovákiában 25,6 százalékkal, Csehországban 18,9-cel esett vissza, az iparban nem kezdődött meg a szerkezetátalakítás, éppen az energetika és nyersanyag szempontjából igényes ágazatok erősödtek tovább, nőtt a vállalatok fizetésképtelensége, 11,8 százalékra szökött fel a munkanélküliség Szlovákiában, a kisvállalkozásoknak nem teremtettek kedvező feltételeket, s a nyugati tőkebeáramlás is elmaradt a várakozástól. Szlovákiában a bruttó nemzeti össztermék csökkenése 1992 első félévében sem állt meg, a kapacitások csupán 70 százalékban voltak kihasználva (Csehországban megközelítőleg 78 százalékban), ráadásul mérséklődött az új beruházások mértéke. A költségvetés restriktív politikája éppen az iskolaügyet, az egészségügyet, a kultúrát, valamint a lakásépítést sújtotta a leginkább. Bár az ipari termelés 1992 első félévében csupán 2 százalékkal esett vissza 1991 hasonló időszakához képest, mégsem beszélhetünk kedvező fordulatról. A szerkezetváltás cseppet sem érintette a nyersanyag- és energiaigényes ágazatokat, amelyek ráadásul a környezetet is szennyezik. Külön gondot okoz a konverzió; a hadiipar Szlovákia gépiparából 2030 százalékkal részesedett, a politikailag motivált döntések révén 4 százalékra esett vissza, s ez 29 ezer dolgozó elbocsájtásával járt együtt. A gazdaság talpraállításának, modernizálásának nehézségét jelzi, hogy csupán az 1992/1995-ös időszakban 146 milliárd koronára lenne szükség e célok megvalósítására. Mélyponton a mezőgazdaság Az építőipar kivételnek számít, ugyanis az 1991/92-es időszakban 11,6 százalékkal nőtt a teljesítménye, ráadásul a produktivitása is javult. A mezőgazdaság pedig éppen ellenkezőleg, a gazdaság talán „legbetegebb" szektora. Míg 1989 óta a termékeiket csupán 10 százalékkal drágábban adják el, addig a termesztéshez, tenyésztéshez szükséges termékek ára megduplázódott; együttesen 13 milliárd koronát vont el az ágazattól a cserearányok romlása, a termelés 40 százalékkal csökkent, s két év alatt 120 ezerrel esett vissza a szektor foglalkoztatottsága. A vasúti közlekedés erősen ráfizetéses, csak 1992-ben mintegy 2 milliárd korona támogatást igényelt. A közúti teherforgalom visszaesett, színvonalán sokat segítene a további autópálya-szakaszok kiépítése. Ennek anyagi korlátai vannak, ugyanis Szlovákiában a minimális variáns megvalósítása is 412 kilométer új autósztrádával számol, melynek megépítése 65-80 milliárd koronába(l) kerülne. Kedvező viszont a külkereskedelmi mérleg. Az export 1992 első felében 7 százalékkal bővült, s a mérleg 1,3 milliárd korona pozitívumot mutatott 1992. június 30-án. A Fehér Könyvből továbbá kitűnik, Szlovákiában a pénzintézetek 4 milliárd korona alaptőkével rendelkeznek, míg Csehországban 13-mal, ráadásul hiányzik az értékpapírok forgalmára és az ökológiai programok megvalósítására szakosodott bank, Csehországban ez már megvalósult. Bírálat érte a jelentés kidolgozói részéről a privatizáció eddigi állását. Szerintük a vagyonjegyes privatizáció háttérbe szorította a standard módszereket, a privatizáció első hullámának időpontjai nem voltak reálisak, s módszertani problémák is felmerültek. Külön problémát jelent a külföldi tőke alacsony részvétele a gazdaságban: 1992. júniűsáig mindössze 5,2 milliárd korona értékű befektetést eszközöltek a külföldiek, elsősorban a német és az osztrák cégek. Elmaradt a fordulat Nagyon tömören az előbbi gondolatokat tartalmazza a tanulmány gazdasági része, melynek végkicsengése meglehetősen lehangoló. Ám vizsgáljuk meg az érem másik oldalát i.6, vajon mit tett a Meőiarkormányzat az elmúlt fél évben a kedvezőlbb kép érdekében! Az ipar termelésicsökkenését nem sikerült megállítani, a privatizációs folyamat — finoman fogalmazva — lelassult, gyakorlatilag megállt. A bankok állami kötvényeket kénytelenek felvásárolni, a kisvállalkozóknak nem nyújtanak hiteleket, még életképes tervezetek benyújtása esetén sem. Fontos gazdasági törvények, mint például a beruházásvédelmi törvény, nem lettek megalkotva. A politikai bizonytalanság, a korona körüli nyitott kérdések nem segítik elő a külföldi tőke beáramlását, jelenleg inkább a kivárás a jellemző. A független Szlovákia szószólóinak egyik kedvenc érve volt, hogy kihasználhatjuk az ország kedvező földrajzi fekvését, a tranzitból fogunk profitálni. Most maga Roman Hofbauer közlekedési miniszter is elismeri, hogy nem tolonganak a beruházók a közutak építésébe, s mint kiderült, még az autópálya-program minimális variánsa is felemésztené az idei költségvetés felét. A vasúti, közúti és telekommunikációs beruházások nélkül pedig lemondhatunk • a tranzitszerep betöltéséről. A bankrendszer még Csehországhoz képest is elmaradott, alacsony az alaptőke, ami tovább nehezíti a kilábalást. A gazdaságélénkítésre szánt idei 3 milliárd korona pedig tűzoltásra sem lesz elegendő. A felsoroltakból kitűnik, az új hatalmi garnitúra sem tudott jobbítani a helyzeten, éppen ellenkezőleg: a sokszor vakmerő, minden problémára megoldást kínáló választási ígéreteiket egyre kevésbé tudják betartani, s a tényekkel szembesülve fokozatosan tapasztalják, az előző kormány által megkezdett útvonalon haladhatnak csak tovább. SIDÓ H. ZOLTÁN MÁR KÉSZÜL A FÖLDALAP NYILVÁNTARTÁSA AZ ÁLLAMI FÖLDVAGYON PRIVATIZÁLÁSÁRÓL, A FÖLD BÉRBEVÉTELÉNEK LEHETŐSÉGEIRŐL ÉS EGYEBEKRŐL AZ ILLETÉKESSEL Rövidesen véglegesen lezárul a szövetkezeti vagyon nevesítésének sok félreértést, gondot és feszültséget is okozó időszaka, amely révén de facto és de jure is visszakerülnek az ingatlanok jogos tulajdonosaik kezébe. Egyúttal megkezdődik az állami földvagyon privatizálása, amelynek végrehajtásában fontos szerep jut a Szlovák Földalapnak is. Ladislav Klinko docens, az egykori mezó'gazdasági miniszterhelyettes ma az intézmény központi igazgatója. Az állami tulajdonban levő ingatlanok privatizálásának időszerű kérdéseiről és e földvagyon további kezelésének várható formáiról vele beszélgettünk. • A törvény által megszabott feltételek alapján egy éve létezik már a Szlovák Földalap, azonban a gyakorlati tevékenysége eddig a nyilvá nosság előtt eléggé homályos. Melyek az intézmény alapvető céljai, illetve milyen feladatok várnak önökre az elkövetkező időszakban? — A törvény elsősorban az állami tulajdonban levő vagy bizonyítatlan tulajdonú földvagyon kezelését bízta ránk. Ehhez azóta újabb feladatok is társultak. Többek között a későbbiekben ránk vár az a feladat, hogy a földtulajdonosok földcsere iránti kérelmeit elintézzük, s a közeljövőben az állami gazdaságok privatizálásából is aktívan ki kell vennünk a részünket. Egyrészt szakembereink révén a privatizációs tervezetek kidolgozásához nyújtunk támogatást, másrészt a tervezetek elfogadása után a mi feladatunk lesz ezeknek a földeknek az értékesítése, illetve hasznosítása eladás vagy bérbeadás útján. Ráadásul delimitáció révén a mi kezelésünkbe került az egykori meliorációs igazgatóságok vagyona, amely „csekély" 12 milliárd koronás állagának megőrzéséről is gondoskodnunk kell. Ezt a feladatot is bérbeadással illetve eladással szeretnénk megoldani. • A földtulajdonjog igazolásában a tulajdonosok Canossa-járása közismert. A nyilvántartásban mutatkozó hiányosságok és a hivatalok felkészületlensége miatt az egyéni tulajdonosok gyakran voltak kiszolgáltatva a hivatal kénye-kedvének. Az önök esetében milyen volt a helyzet? — Sajnos, azt kell mondjam, a tulajdonjogi bizonylatok beszerzésében az elmúlt évben alig rúghattunk labdába. Az illetékes hivatalok elsősorban a magántulajdonban levő földterületek dokumentálásával voltak elfoglalva, s még ezt sem győzték egészen, így a mi igényeink kielégítésére vajmi kevés idő jutott. Viszont az alap gyakorlati működéséhez rendkívül sok és részletes információ szükséges, nélkülük érdemi tevékenységet a nyilvánosság irányába nem tudunk kifejteni. Nyilvántartásunk most készül, ennek kiépítése után már az egyre szaporodó igényeket is ki tudjuk majd elégíteni. • Az egyszerű állampolgárt vagy vállalkozót azonban elsősorban az érdekli, mit várhat az alaptól. — Említettem már, hogy a földtulajdonosok, akik ki szeretnék cserélni távolabbi területeken levő tulajdonukat vagy a beépített területek helyett pótföldet szeretnének, hozzánk fordulhatnak. Hangsúlyozni kell, hogy ebben a kérdésben a Szlovák Földalap központi vezetése dönt, nem a regionális irodák, hiszen itt jelentős vagyonmozgásról lehet szó, amelynek elbírálásához rengeteg információra van szükség. Ehhez természetesen pontosan kell ismernünk, milyen földterületek állnak a rendelkezésünkre, mit kínálhatunk fel csere gyanánt stb. Ezeket az adatokat össze kell gyűjteni, betáplálni egy számítógépbe, s így feldolgozni. Ennek érdekében külön osztályt hoztunk létre, amely kifejezetten a földtulajdon kérdéseivel foglalkozik majd. A különböző igényeket is központilag tartjuk nyilván illetve intézzük, tehát a kérelmeket is a központba kell címezni. (Az Új Szó-információban már közöltük az intézmény pontos címét. - a szerk. megjegyzése.) • Milyen lesz a központosítottnak tűnő intézmény szervezési struktúrája? — Hangsúlyozni szeretném, a központosításra a nyilvántartás céljából van szükség, tehát nem adminisztratív utasításokat fogunk küldözgetni. Az említett földtulajdonjogi osztály mellett külön divízió foglalkozik az állami gazdaságok privatizálásával, valamint a meliorációs vagyon kezelésével. A privatizációban nagyon fontos szerep vár ránk, mi fogjuk megkötni az adásvételi és bérbeadási szerződéseket. « Minek alapján állapítják meg az ingatlanok árát? — Ez nagyban függ majd az értékesítés módjától. Közvetlen eladás esetén hivatalos becsüsök állapítják meg az ingatlan piaci értékét. Ha nyílt árverésen kerül eladásra a földtulajdon vagy az egyéb ingatlan, akkor a kikiáltási ár lesz a kiindulási pont. Ennek megállapításakor természetesen ügyelni kell arra, hogy ne riasszuk el az érdeklődőket. Versenytárgyalásos formában a kínált ár csak egyike lesz azoknak a feltételeknek, amelyek alapján eldől, kié lesz az ingatlan. Az ingatlanok értékesítésében egyúttal hosszútávú törlesztés lehetőségével is számolunk. Húsz évre kötött szerződés esetén az első évben az ár 3 százalékát kéne csak kifizetni, a fennmaradó összeget pedig évente törleszteni, természetesen alacsony kamatlábak mellett. Ezzel elsősorban a tőke nélküli ám tehetséges vállalatvezetésnek is lehetőséget kínálunk arra, hogy versenyben maradhasson. Hozzá kell azonban tenni, hogy a kezdeti időszakban mégis inkább a bérleti szerződések lesznek túlsúlyban. •Milyen feltételek mellett lesz bérelhető a termőföld? — A bérleti díj természetesen a föld értékéből lesz megállapítva. Alapul elsősorban az adótörvények besorolási alapjául szolgáló árakat vesszük. Jelenleg a legmagasabb érték 12,50 korona négyzetméterenként. A bérleti díj ezeknek az értékeknek az 1 százaléka lesz, a különböző feltételektől függően ez az érték 0,5 és 3 százalék között mozoghat. Felkészültünk arra is, hogy a földtulajdonosok és a létrejövő gazdaságok közötti nézeteltérések miatt bizonyos földterületek nem kerülnek majd bérbe. Mi ezeket a területeket is szeretnénk bérbe venni. • Végezetül a földtulajdon rendezésének utolsó szakasza, a földrendezés végrehajtása is önökre vár. Mi várható ezen a téren? — Vélhetően ez lesz az egyik legtöbb problémát okozó megoldás. Szlovákiában 13 millió parcellára megközelítőleg 1 millió tulajdonos jut. Ha végre akarjuk hajtani az ún. komaszációt, elsősorban a földtulajdon további osztódását kell megállítani. Törvényes rendelkezésre lesz szükség, hogy az örökösödés során a földtulajdon tovább ne osztódjék. Tudomásom szerint ez a törvény előkészületben van. Csak ezután foghatunk hozzá a földrendezéshez, természetesen egyúttal a fixált tulajdonosokat is nyilvántartásba kell venni. A komaszációnak a megvalósítása hatalmas mennyiségű adat feldolgozását teszi szükségessé, valójában matematikai modellen alapul, amelynek programja Amerikából vagy Izraelből megvásárolható. Persze, mind az osztódás megakadályozásához, mind a földrendezés végrehajtásához törvényre lesz szükség. • Köszönöm a tájékoztatást. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ