Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-12 / 8. szám, kedd

1993. JANUÁR 12. MOZAIK iÚJSZÓt VAJON KERESIK-E A VÉTKEST? A megcsonkított Szent László (Gazdag József felvétele) SZOBORRONGÁLÁS KASSA ÓVÁROSÁBAN Tudjuk a történelemből, hogy a felkelések és szabadságharcok idején Kassa a hadak útjába esett. A város lakóinak el kellett viselniük minden háborús bajt, nyomorúságot, ínséget, sőt ami ezeket betetézte, a hadak nyomában járó ragályt: a pestist is. A krónikaírók feljegyezték, hogy 1710 júniusában-augusztusában naponta húsznál több ember halt meg fertőző betegségben, ami igen nagy veszteséget jelentett az akkor alig ötezer lakosú városnak. Aligha véletlen, hogy a tengernyi baj és nyomorúság Isten felé fordította az embereket, ami abban is megnyilvánult, hogy az ezerhétszázas években felépítették Kassán a Szent Mihály kápolnát, a Rozália fogadalmi templomot, a Szentháromság templomát, restaurálták a Szent Erzsébet-dómot, építeni kezdték a Kálváriát. A város központjában, az egykori katonai vesztőhelyen, 1722-ben elkészült a barokk szobrászművészet remek alkotása, az Immaculata szobor, Tornyosi Tamás építőmester, Griming Simon képfaragó, Immerwohl György aranyműves, Horn Frigyes és Riedberger Péter kőfaragók munkája. Az Immaculata nemes alakja, a 14 méter magas háromszögű obeliszk tetején álló Szűz Mária immár 270 éve jóságot ós nyugalmat sugároz. Az emlékmű háromszögben szerteágazó alapján Szent Józsefnek, Szent Sebestyénnek és Szent László királynak a szobra áll, mégpedig korabeli latin szöveggel: ,,Szt. Mária, Szt. József, Szt. Sebestyén, Szt. László, hogy az éhínségtől, pestisragálytól, háborútól és minden bajtól megóvassunk, megszabaduljunk, esedezzetek érettünk a legjóságosabb és leghatalmasabb Istennél, kinek dicséret, tisztelet és dicsőség mindörökké. 1722." Nos, amint arról már említést tettünk, valaki (valakik) ennek az emlékműnek az egyik szoboralakját - alighanem buta nacionalizmustól fűtötten - vandál módon tönkretette (tették). Szent László király kezét a jogarral és az országalmával együtt a testénél levágták, eltüntették fejéről a fémkoronát is... Az Immaculata szobrot - mint egyházi jellegű alkotást - a szocializmus legtobzódóbb időszakában, az ötvenes években egyszer már el akarták tüntetni. A kezdeményezőkben végül nem volt annyi bátorság, hogy tervüket végrehajtsák. Egy javaslat szerint az obeliszk alapját kellett volna titokban megbontani, hogy idővel magától összeomoljék. Az ötletről annakidején Löffler Béla kassai szobrászművésznek sikerült lebeszélnie az ideológusokat, s az Immaculata - mely kétségtelenül a város egyik legértékesebb műemléke - megmenekült. Persze az idő múlása így is igen meglátszik rajta. A várost magukénak érző polgárok azt várták volna, hogy a barokk szobrászat e míves alkotását végre restaurálni fogják, de amint az kiderült, ebben a városban most már olyan erők kezdenek lábra kapni, amelyek Kassa békéjét is képesek lesznek megbontani. Mert aki ma képes egy kőszobor tönkretételére ... Nem tudom, hogy a rendőrség folytat-e nyomozást az ügyben, nem tudom, hogy a város önkormányzatát bántja-e ez a merénylet, csak hinni merem, hogy igen. Emlékeztetőül mondom el, hogy 270 évvel ezelőtt is történt egy eset ezzel a szoborral. Az Immaculata felszentelését követő éjszakán egy hexaméterekben írt gúnyverset ragasztottak a szoborra, mely a Máriakultuszt gyalázta. A város bírái akkor a vers megírásával vádolt Gyöngyösi Pált az 1563. évi törvénycikk 42. 59 § 18. fejezetének 6. pontja értelmében vallássértésben bűnösnek mondták ki és fejvesztésre ítélték. A halálbüntetést III. Károly király 1724. dec. 1-jén keltezett legfelsőbb határozatával száműzetésre változtatta. A döntése így szólt: „Gyöngyösi Pál a vétek megbüntetése céljából és másnak is példájára, a börtönbüntetés kiállásán túl, az egész magyar birodalomból és ugyancsak ehhez csatolt részekből, a birodalom és tartományban levő mindennemű örököseivel együtt örökre száműzessék: egyszersmind megbízatik a városi hatóság, hogy a nevezett vétkes prédikátor, mint főgonosztevő, elfogatásának helyétől, főőrizet alatt, a magyar birodalom határához Polónián túl vezettessék és Kassa szabad királyi városba többé vissza ne bocsássák." Nos, hajdanán így ítélkeztek. Mi csak halkan kérdezzük: mit érdemel az a bűnös, aki 1992/93 fordulóján sokkal barbárabb, drasztikusabb módon gyalázta meg ezt a régi műalkotást? Vajon megtalálják, keresik-e egyáltalán a vétkest? SZASZÁK GYÖRGY TÁRSBÉRLŐNK A PATKÁNY A patkányt, bevallom, nem szeretem. Sőt, irtózom, undorodom tőle, még akkor is, ha találkozásaim ezzel a rágcsálóval igencsak ritkák voltak. Ha jól emlékszem, életem közel 45 éve alatt csak kétszer láttam igazi patkányt. Az egyiket a főváros kis piacterén, a másikat pedig a belvárosban, amint egy kanálisból bújt elő. A harmadik, jubileumi találkozóra a minap került sor. Nem az utcán, nem is a piacon, hanem egy pozsonyi bérház összkomfortos lakásának fürdőszobájában láttam ismét patkányt. Pontosabban patkányokat, mert ketten voltak. - Egyedül nem jó, gondolhatta még tavalya ,,mi"patkányunk, ezért társ után nézett. Erőfeszítését siker koronázta - közölte fanyar humorral a lakás főbérlője, Š. Éva asszony. - Nem fél tőlük? - kérdeztem, még mielőtt részem lett volna a nem mindennapi látványban. - De, nagyon. Ezért, mielőtt belépek a fürdőszobába nagy zajt csapok - válaszolta őszintén, majd hozzáfűzte.- Attól rettegek a legjobban, hogy egy napon mindkettő a nyakamba ugrik, hogy rámtámadnak, esetleg megharapnak. A tolószékben nem tudok sietni, menekülni. Csak hátrálni... Ezek után csendre int, s néhány perc múlva kapirgáló neszezésre figyelmeztet. Nem gyújt villanyt, óvatosan kinyitja a fürdőszoba ajtaját. A plafon alatt körbefutó csöveken, szépen egymás mellett ott ült a két jókora patkány. Az undortól felfordult a gyomrom. Eva asszonynak a szeme sem rebbent, a hosszú hónapok alatt vagy megszokta társbérlői látványát, vagy megedződött. Kérés nélkül elmesélte a patkány-sztorit. - A földszinti lakások helyén eredetileg pincék voltak. Aztán ,, valakik" úgy döntöttek, lakásokká lehet őket alakítani, jók lesznek a mozgássérülteknek. Tulajdonképpen szerencsém volt, hogy megvásárolhattam a szövetkezettől. Akkor költöztem ide, amikor az átalakítási munkálatok a végéhez közeledtek. Szerintem a tervezők soha nem beszéltek egy mozgássérülttel sem, nem ismerik igényeinket. A lakás egyedüli előnye az, hogy elhagyták a küszöböket. Nem tudom, hogy a konyhabútor felső polcait kinek szánták? Ha főzök, bár tolókocsiban ülök, nem látok a fazékba. Ablakot sem nyithatok, mert nem érem el a kilincset. Hiába van nagy erkélyem, ha oda soha nem süt a nap! Az már csak szépséghiba, hogy mindkét szobában, a konyhában és persze az előszobában és a mellékhelyiségekben is a falakat csövek csúfítják. Na és ott a fürdőszobai akna, patkányaim sétatere... El-elcsukló hangon beszélt arról, hogy hiába írt kérvényeket, telefonált a lakásszövetkezet elnökének, nem vették komolyan. Egyszer ugyan felkereste őt egy bizottság, de tagjai éppen nem találkoztak a patkánnyal. S amit nem látunk... Bár ígéretet kapott arra, hogy ügyét rendezik, a színüket sem látta többé. Bevallotta, únja az eredménytelen ügyintézést. Nem veszik komolyan, hiszen a szövetkezetben tudják, képtelen naponta zaklatni őket, nem tudja megközelíteni az épületet, nem tud felmenni az emeletre. Mert tolókocsi nélkül mozdulni sem bír... - A barátommal megpróbálkoztunk mindenféle házi irtószerrel, de nem jártunk sikerrel. Az aknába már mérget is szórtunk, a lyukakba üvegszilánkokkal kevert gipszet tömtünk. Az egészséges ember talán többre képes, engem a tolókocsi ebben is korlátoz. Tudom, vannak hivatásos patkányirtők, akik harcba tudnának szállni a hívatlan vendégekkel. Szolgáltatásaikat viszont nem tudom megfizetni, a rokkantsági nyugdíjamból nem sokra futja. Dolgoznék én, ha lenne a rokkantak számára munka, de még az egészségesek közül is sokan munka nélkül maradtak - ömlik Éva sszonyból a panasz. - Bevallom, fogytán a türelmem. Félek attól, hogy a társbérletben élő patkányok családot alapítanak. Mit tegyek, hogy panaszomat, bejelentésemet, kérelmemet komolyan vegyék? Vagy költözzem az utcára?! PÉTERFI SZONYA VÁGJÁK A JEGET A BALATONON Hétvégi jelentések szerint a felsődunántúli régióban tovább vastagodott a tavakon és a folyókon a jég. Az enyhülés a helyenként 15-20, sőt annál vastagabb jégnek még a tetejét sem olvasztotta meg. A Duna a Szigetköznél még jégmentes. A Fertő tón tükörsima és 20 centiméter vastag jég alakult ki. Hasonlóak a jégviszonyok a Balatonon és a Velencei tón is. A Balatonon megkezdődött a jégvágás. A Balatoni Halgazdaság jégvágó brigádjai Keszthely, Fonyód és Siófok környékén kezdték meg a jég vágását. A jeget elsősorban majd az élő halak hűtésére használják. A jégvágás egykor az egész vidéken érdekes téli munka volt. A rábaközi, szigetközi, de a Balaton, a Velencei és a Fertő tó körüli falvakban is volt több kisebb-nagyobb, náddal fedett jégverem. A söröshordókat nyáron nagy dézsákba állították, és körülrakták a télen vágott és a jégveremből előszedett jégtáblákkal, cs.i. MINISZTERI POFON A TÖRVÉNYNEK... ...címmel a kassai Večer esti újság beszámolt arról, hogy a keletszlovákiai tanügyi igazgatóságnak, amely a középiskolákat irányítja, az év elejétől új vezetője van. A szlovák oktatási miniszter Michal Ondra helyére Dušan Cinát nevezte ki. Az ügy ,,érdekessége", hogy a felső döntés nem a területi iskolatanács javaslata alapján született. Az ugyanis az eddigi igazgatót, valamint Jozef Ihnacíkot jelölte. Persze, mint kiderült, teljesen fölöslegesen, mert a miniszter figyelembe sem véve ezt a javaslatot egy harmadik személy mellett döntött, akit - mint írja a lap - a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom iskolai ügyekkel foglalkozó klubja ajánlott erre a tisztségre. A cikkíró szerint ezzel a miniszter az érvényes törvényt megszegte, ugyanis az kimondja, hogy a tanügyi igazgatóság vezetőjét a miniszter a területi iskolatanács javaslata alapján nevezi ki. (gazdag) KÁBELTELEVÍZIÓ. BÚTORGYÁR, TURULMADÁR... Felsőpatonyba még a múlt év derekán készültem. Akkor egy nagyszabású rendezvényről - a több napilapban is meghirdetett - kártyabajnokságról akartam riportot írni. (A fődíj egy Favorit gépkocsi volt.) Két nappal az esemény előtt Skult Tibor polgármestertől megtudtam, hogy a pénzügyminisztérium illetékesei az utolsó pillanatban, minden különösebb indoklás nélkül, betiltották a „kártyacsatát", de elmondta azt is, hogy községükben más is van, amiről érdemes írni. • Mire célzott akkor? - kérdeztem a közelmúltban Skult Tibortól. -Általában a falufejlesztési terveinkre, a kábeltelevízió bevezetésére. Akkoriban úgy tűnt, hogy ez az elképzelésünk még 1992-ben megvalósul. Sajnos, nem sikerült, de remélem, hogy a megálmodott „falutévé" csak idő kérdése. • Miért csúszott az eredeti időpont? - A szükséges méréseket egy brünni magáncéggel végeztettük. Úgy terveztük, hogy a „szóróberendezést" a művelődési ház tetején helyezzük el, és a műsort egyszerű tévéantennákkal is lehet majd fogni. Sajnos, a távközlési minisztériumban nem fogadták el a mérések eredményeit. Ezért ezeket szlovák szakemberekkel megismételtetjük. Remélhetőleg azután megkapjuk az engedélyt. • Milyen műsorokat kívánnak sugározni? - Adásaink politikamentesek lesznek, helyi közérdekű jellegű híreket, információkat akarunk szolgáltatni. Az információterjesztés jelenleg nemegyszer pletykaszintű. Lakosaink tudják, mi történik Boszniában, de azt nem például, hogy a szomszéd faluban író-olvasó találkozót rendeznek. A kábeltelevízió segítségével a mihályfai nénik megtudhatják majd, hogy mondjuk a fogorvos, akihez készülnek, aznap csak kettőig rendel. Az sem fordulhat többé elő, ami nemrég megesett a szomszédommal, hogy bejárta a fél országot, radiátort keresvén, végül nálam vette meg. Nagyon vonzónak tartanám az elöljárósági gyűlések közvetítését is, vagy akár egy helyi focirangadó műsorra tűzését. • Gondolom, a kábeltelevízió bevezetésén kívül más terveik, elképzeléseik is voltak, vannak. - A múlt esztendőben az elöljáróság költségvetéséből az alapiskolánknak egy 150 ezer korona értékű amerikai számítógéprendszert vásároltunk. Ez a beruházás hosszútávon mindenképpen megtérül. Csécsénypatonyban, részben közadakozásból, felállítottuk az első és a második világháborúban elesettek emlékművét. A felújított lőgérpatonyi emlékműre tavasszal visszahelyezzük az 1945-ben elásott, és nemrég rekonstruált turulmadarat. Lehet, akad majd valaki, aki irredentizmussal fog vádolni, de halottjainkról van szó, és úgy gondolom, ha a jövőt akarjuk építeni, múltunkat is vállalni kell. Bár anyagiakban nem dúskálunk, mégis nekiláttunk a gázművesítésnek, sőt szokásunkhoz híven a sportra is áldoztunk negyed milliót. Községünknek volt egy kihasználatlan öreg kisüzeme. Azt eladtuk Fitos Zoltán magánvállalkozónak, aki bútorgyárat akar ott létesíteni. Azt ígérte, egy éven belül száz embert foglalkoztat majd, sőt az a távlati célja, hogy háromszáz betanított munkást, főleg nőt alkalmaz. • Már nem egy községben van helyi rendőrség. Önök kacérkodnak ezzel a gondolattal? - A falusi rendőrség létrehozására nincs pénzünk, de a közbiztonságot fontosnak tartjuk. A környező falvak polgármestereivel és magánvállalkozóival három detektíviroda kínálatából kiválasztottuk a legmegfelelőbb ajánlatot, s ha megkötjük a szerződést, motoros járőrök ügyelnek majd a rendre. • Ön másfél éve áll a község élén. Ezalatt a rövid idö alatt szép eredményekkel dicsekedhet. Ezenkívül sikeres üzletember, a Balkánbazár elektronikai szakbolt tulajdonosa. Nincsenek irigyei? - Ezt nem lehet elkerülni. Már azzal is megvádoltak, hogy tetszelegni akarok. Higgye el, azt szeretném, hogy polgáraink jól érezzék magukat, ne legyenek közömbösek a falu gondjai iránt. ORDÓDY VILMOS A csécsénypatonyi emlékmű (a szerző felvétele)