Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-12 / 8. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK Iparosok nyílt levele Ivan Gašparovičnak és Vladimír Mečiarnak Tisztelt Urak! Tagjaink és a többi iparos nevében ezennel Önökhöz fordulunk, mivel a szlovákiai iparhivatalokat több ezer kérvény lepte el, az iparengedélyek hatálytalanítására, és sok iparost, valamint önálló kereső tevékenységet folytató személyt (főleg azokat, akik kölcsönöket és hiteleket törlesztenek) a csőd fenyegeti. Az ok döntő többségüknél a nemzeti biztositóról szóló 7/93 Tt. számú törvény 22. és 23. paragrafusának 2. bekezdése, amelyek szerint az iparosok és más önálló keresői tevékenységet folytató személyek már ebben az évben a jövedelemadón kívül nagyon magas biztosítási díjat is kötelesek fizetni. Mellbevágó, hogy az iparosnak, akinek csak minimális, rendszertelen a bevétele, vagy semmilyen bevétele sincs, a minimális bér 50 százalékának, azaz 1100 koronának megfelelő összegű biztosítást, illetve a foglalkoztatási alaphoz való hozzájárulást kell fizetnie. Hasonlóan arányta­lan megterhelés a biztosítás a kisvállalkozók és kisiparosok számára. Azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, akadályozzák meg, hogy Szlovákia több tízezer vállalkozót elveszítsen, Szlovákiában háttérbe szoruljon a becsületes vállalkozás, akadályozzák meg, hogy a biztosítási alapokba befolyó összegek növelé­sére kifejtett törekvések ezeknek az összegeknek a csökkentését okozza azáltal, hogy megszűnnek a fizetők, illetve csökken a bevallott bevételek összege. Úgyszintén akadályozzák meg, hogy ez oknál fogva a jövedelmi adó is csökkenjen, amely az állami költségvetés fontos forrása, akadályozzák meg, hogy emiatt terjedjen az illegális vállalkozás és a bevételek eltitkolása, akadályozzák meg, hogy e lépések következtében elveszítsék azokat, akik világszerte a demokrácia és a piacgazdaság alapjának és támaszának fontos részét képezik. A Szlovákiai Iparosok Szövetségének tavaly decemberben megtartott kongresszusán tiltakoztunk az említett törvény rendelkezései miatt. Sajnos a szövetség vezetői, akik a kormánnyal szemben az iparosok képviselőiként léptek fel, gyengén vagy egyáltalán nem érvényesítették ezt a követelményt. Hogy ez hova vezetett, azt mindannyian látjuk. Ezért a kongresszus határozatai értelmében: 1. követeljük, hogy a Szlovákiai Iparosok Szövetségét mint az iparosok és az iparengedéllyel rendelkezők s az iparostársulások képviselőjét az ipartör­vény értelmében az SZK Nemzeti Tanácsa és kormánya közvetlenül és idejében tájékoztassa, és hívja meg azokra a tárgyalásokra, amelyek a szövetség által képviselteket érintik; 2. követeljük, a biztosítóról szóló törvény 22. és 23. paragrafusa 2. bekezdésének módosítását úgy, hogy az önálló keresettel rendelkező személyek (tehát nemcsak az iparosok, az ügyvédek, jegyzők, kereskedelmi jogászok, könyvhitelesítők, adótanácsadók, műépítészek, szakértők stb.) kivetési alapja a biztosítási díj megállapításához adóalapjuknak az a része legyen, amelyet az iparos személyes fogyasztására fordít, vagyis az adóala­pot csökkentsék az önálló kereseti (vállalkozói) tevékenységre fordított beruházásokkal. A kivetési alap megállapításánál a meghatározó időszak azonos legyen az iparosoknál és az alkalmazottaknál azzal, hogy a biztosítás előlegének fizetésénél az előző év adataiból indulhatnának ki. Tisztelt Urak, bízunk abban, hogy tudatosítják rendkívüli felelősségüket Szlovákia gazdaságának jövőjéért, és megtalálják a módját annak, hogy az ügyet gyorsan rendezzék, s megakadályozzák a kedvezőtlen következmé­nyeket. JOZEF BUJÁČEK, OTTO KOLLÁRIK, az Iparosok Regionális a Szlovákiai Iparosok Társulásának elnöke Szövetségének elnöke Dunaszerdahely , ÚJ szól 1993. JANUAR 12. A Baloldal Demokratikus Pártja (PDS), Olaszország legerősebb el­lenzéki pártja azt tervezi, a héten bizalmatlansági indítványt nyújt be Giuliano Amato kormánya ellen ab­ból a célból, hogy új kormányt lehes­sen alakítani a reformkommunista PDS részvételével. A szocialista párti Amato pozíciója erősen meg­rendült, amikor kitudódott, Bettino Craxi, a szocialisták vezére korrup­ciós botrányba keveredett Milánó­ban. A koalíciós pártok most attól tartanak, hogy az újabb ellenzéki támadások halálos csapást mérhet­nek a már így is megrendült kor­mányra. Achille Occhetto, a PDS vezére a La Repubblica című római lapnak adott nyilatkozatában azt mondta: pártja kész részt venni egy olyan kormány munkájában, amely hozzá­látna a korrupciós botrányok miatt meggyengült ország erkölcsi meg­újításához. Occhetto már konzultá­ciókat kezdett más ellenzéki pártok vezetőivel is, hogy esetleges koalí­ciós partnereket szerezzen az új kabinet összeállításához. SZOMALIA ÚJABB AZONNALI TŰZSZÜNET Addisz Abebában, Etiópia főváro­sában tegnap a szomáliai ellensé­ges frakciók megállapodtak az azon­nali tűzszünetben. Az ENSZ által közvetített megbeszélések befejez­tével kiadott záróközlemény szerint a frakciók kötelesek beszolgáltatni milíciáik nehézfegyverzetét is - kö­zölte a Reuter hírügynökség. A már egy hónapja folyó szomáliai ENSZ-művelet legfontosabb és ál­landóan nyitott kérdése, hogy meny­nyi ideig maradnak az amerikai csa­patok Szomáliában, s mi vár az országra távozásuk után. Az akció két vonatkozásban is sikeres volt. Példátlanul gyorsan és gyakorlatilag problémamentesen sikerült megnyit­ni az ország belső részébe vezető utakat és eljuttatni az élelmiszer­szállítmányokat oda, ahol azokra a legnagyobb szükség volt. Sikernek tekinthető az is, hogy békés úton semlegesítették a fegyveres frakciók hatalmát. A két legerősebb milícia már a kijelölt táborokba vonta össze nehézfegyverzetét és a vezetői a többi frakció képviselőjével részt vettek Etiópiában a tárgyalásokon az ország sorsának jövőbeni rende­zéséről. Washingtoni hivatalos személyi­ségek azonban az említett eredmé­nyek és a sikeresnek tűnő etiópiai tárgyalások ellenére úgy vélik, hogy az amerikaiak gyors kivonása a le­hető legrosszabb megoldás lenne, ugyanis a humanitárius misszió si­kere ellenére Szomália biztonsági helyzete továbbra is bizonytalan. Az eredeti tervek szerint, ha távoznak ,az amerikaiak, helyükre ENSZ-kato­nák érkeznek. Csakhogy az ENSZ meglehetősen diszkreditálta magát a szomáliaiak szemében azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a káoszt, amely Sziad Barre diktátor 1991 januárjában bekövetkezett bu­kása után uralkodott el az ország­ban. Attól is tartanak, hogy az ENSZ-egységekbe olyan országok is elküldik kontingenseiket, melyek­kel Szomáliának - kulturális vagy történelmi okokból - bonyolultak a kapcsolatai. Aggódnak amiatt is, hogy Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár a világszervezet gyámsága alá he­lyezi Szomáliát. A DEPORTÁLT PALESZTINOK SZANKCIÓKAT KÖVETELNEK A már hetek óta Dél-Libanonban szenvedő több mint 400 deportált palesztin olyan szankciókat követel az ENSZ-től, amelyek rákényszeríte­nék Izraelt arra, hogy lehetővé tegye hazatérésüket. A deportáltak azzal a kéréssel fordultak az arab orszá­gokhoz, hogy ez ügyben gyakorolja­nak nyomást a világszervezetre A Reuter hírügynökség szerint a pa­lesztinok olyan gyors akciókat kér­nek, amelyek megvédenék őket a reális veszélyekkel szemben. Az arab külügyminiszterek kairói konfe­renciájához és a dakari iszlám csúcskonferenciához eljuttatott üze­netükben a palesztinok arra panasz­kodnak, hogy már alig van ivóvizük, gyógyszerük és élelmük. AZ MDF PÁRTKÉNT ÉS MOZGALOMKÉNT KÍVÁN MEGÚJULNI ,,A Magyar Demokrata Fórum belső ellentéteinek elmélyüléséért nemcsak az áldatlan vita vezéregyé­niségeit, hanem az MDF elnökségét is felelősség terheli, mert rosszul mérte fel a tagság politikai hangula­tát és szándékait", állapítja meg egyebek közt az a beszámoló, me­lyet a kormánypárt országos vezető­sége készített az MDF jövő hét vé­gén sorra kerülő országos közgyűlé­sére. A dokumentumot, melyet a pártkongresszus elé terjesztenek, az országos vezetőség vasárnapi ülését követően adták át a sajtó munkatársainak. A választmány önkritikusan megállapítja: ,,A tagság az MDF-vezette kormány megala­kulása után is aktív és érdemi párt­politizálást igényelt volna, melynek irányítására és szervezésére a kor­mányzati és törvényhozói feladatok­kal túlterhelt elnökségnek nem ma­radt ideje." A beszámoló továbbá úgy fogalmaz, hogy a párt jelenlegi szervezeti felépítése mellett nem si­került jól összehangolni a párt, a képviselőcsoport és a kormány munkáját. A probléma megoldását a vezetőség egy űj alapszabályzat elfogadásában látja. Székelyhídi Ágoston vezetőségi szóvivő újságíróknak elmondta, hogy az országos gyűlés elé azzal a nem titkolt szándékkal és remény­nyel néznek, hogy azon az MDF mint egységes párt lép fel. Antall József pártelnök és kormányfő sza­vait idézve hozzátette: ez nem jelen­ti azt, hogy a problémákat a szőnyeg alá fogják, vagy kívánják söpörni. Éppen ellenkezőleg, a vezetőség nézete szerint a természetes nézet­különbségek ütköztetése, a problé­mák tisztázása elengedhetetlen a párt egységesebbé való formáló­dásához. Székelyhídi azt is kifejtet­te, hogy az MDF pártként és mozga­lomként is meg akar újulni. Az MDF vezetősége ilyen szempontból üd­vözölte a Magyar Út Alapítvány létét és tevékenységét, mert szerinte ez a párt mozgalmi táborát alkotja. Többek véleménye szerint viszont a jövőben jól el kellene különíteni egymástól az MDF pártpolitikai és mozgalmi részét. KOKES JÁNOS, Budapest M ár csak egy hét van a két éve húzódó Bush-Szaddam politikai ökölpárbaj utol­só menetének eldöntésére. Talán éppen az idő rövidsége miatt nem kizárt, hogy kicsit visszafog­ják magukat, a sakkozóktól vesznek példát, s ki­egyeznek egy döntetlenben - persze csak hallga­tólagosan. A nyilvánosság előtt váltanak még néhány búcsúpofont, de inkább csak az árnyék­bokszolásnál maradnak, tessék-lássék körbe­táncolják egymást, s ügyelnek arra, hogy nagyon harcias képet vágjanak az egészhez. Mindent egybevetve, Szaddam van a rosszabb helyzetben, hiszen a távozó amerikai elnök már semmiképpen sem lehet vesztes, ő mindenkép­pen úgy fog bekerülni a történelembe, mint az az elnök, aki alaposan megleckéztetett egy öntelt, erejét rosszul felmérő diktátort. Bush javára írja a történelem azt is, hogy sikerült összeverbuvál­nia egy példátlan koalíciót: nemcsak hagyomá­nyos szövetségesei vállalták, hogy vezetésével hadba szálljanak az arcátlan agresszorral, ha­nem szinte az egész világ megmozdult, ki így, ki úgy támogatta a hadjáratot, sőt még az arab országok is hadba indultak a Kuvaitot lerohanó Irak ellen. Ezzel szemben Szaddam Husszein rendre rosszul méri fel lehetőségeit, ráadásul az időzíté­sei sem a legjobbak. Anno nem hitte el, hogy egy kis emirátus bekebelezése miatt - legyen az bármilyen gazdag - szembe találja magát az egész világgal, az ENSZ fogja szentesíteni meg­büntetését. Aztán azt vonta kétségbe, hogy a ka­tonai akció valóban megindul. Megint nagyot tévedett. Mint abban az esetben is, hogy a szö­vetségesek nem fognak beleszólni hazai dolgai­ba, kénye-kedve szerint leszámolhat a lázongó kurdokkal és Síitákkal. Minden tiltakozása és érvelése ellenére a szövetségesek északon és délen is létrehoztak egy-egy légitilalmi övezetet BÚCSÚBOKSZ a kurdok, illetve a síiták védelmére - bár ezt az ENSZ nem hagyta jóvá, igaz, nem is tiltotta meg. Kétségtelen, hogy ezek a lépések Irak szuve­renitásának korlátozását jelentik, ám a Biztonsági Tanács 1991 áprilisában kelt 688. számú határo­zata, amely Irak polgári lakosságának védelméről rendelkezik, nem zárja ki az ilyen intézkedéseket. Bagdad ellen szól az is, hogy vonakodik eleget tenni a feltétel nélküli kapitulációval vállalt kötele­zettségeinek is, elsősorban ami a tömegpusztító fegyverek tartalékainak és gyártóbázisainak a fel­számolását illeti. Mindezek mellett olyan „apró­ságok" is Szaddam rovására írhatók, mint a hu­manitárius szervezetek tevékenységének akadá­lyozása, a sokat szenvedett lakosságnak szánt segélyszállítmányok szétlopkodása, az ENSZ­szakértők zaklatása, fenyegetése. Akinek ilyen rossz az ázsiója, az jobb, ha meghúzza magát - mondaná minden józanul gondolkodó ember. Ám Szaddamról aligha lehet feltételezni, hogy józan, higgadt magatartást ta­núsít. Az utóbbi napok több bizonyítékot is szol­gáltattak: a déli légitilalmi zóna megsértése még a MiG lelövése után is, az SA-2 és SA-3 típusú, szovjet gyártmányú föld-levegő rakéták délre telepítése súlyos bizonyíték. A legmeredekebb akciót azonban vasárnap hajtotta végre vagy kétszáz iraki katona: behatoltak Kuvait területére és hat bunkerből elhozták az 1991 februárjában hátrahagyott fegyvereket, köztük négy föld-föld rakétát. Washington és szövetségesei ezt aligha fogják egyszerű csínynek felfogni, Szaddamnak számítania kell a következményekre. Lehet, Bagdad ezekkel a provokációkkal már nem is Busht akarja bosszantani, hanem utódját, Bili Clintont próbára tenni- még ha ezt tagadja is. Clinton szóvivője azonban máris bejelentette: Szaddam nem ringathatja magát illúziókban. Ez mindenképpen egy illedelmes figyelmeztetés, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy Szad­dam nem ért a jó szóból. Sőt: a jó nagy pofonok­ból sem. Vagyis várható: az iraki-amerikai elnöki bokszmeccs folytatódni fog, a változás csak any­nyi lesz, hogy az amerikai színekben új játékos indul. Szaddam pedig jobban teszi, ha óvatos, hiszen Clinton még egészen friss, számára ez az első menet, s aligha kezdi azzal, hogy bedobja a törülközőt. GÖRFÖL ZSUZSA A „HETEK" EMBARGÓJA Iráni és nyugati diplomáciai forrá­sokra hivatkozva egy Londonban megjelenő arab nyelvű napilap arról tájékoztatott, hogy a múlt hónapban Bonnban folytatott titkos tárgyaláso­kon a hét legfejlettebb ország közül hat megállapodott abban, keményen korlátozzák kereskedelmi együttmű­ködésüket Iránnal. A lap szerint Nagy-Britannia, Franciaország, Né­metország, Olaszország, Japán és Kanada egyezménye azonban nem vonatkozik az iráni olajra. A G-7 csoport tagországai ezzel az intéz­kedéssel akarják megakadályozni olyan áruk eljutását Iránba, melye­ket tömegpusztító fegyverek gyártá­sára használnának fel. TERJED AZ OLAJPESTIS Lényegében tehetetlenül figyelik az emberek az olajpestis terjedését azóta, hogy a brit Shetland-szigetnél zátonyra futott a Braer olajszállító. A tartósan rossz idő s a hatalmas hullámok, amelyek szakadatlanul ostorozzák a félig elsüllyedt roncsot, lehetetlenné teszik a maradék olaj kiszivattyúzását a hajóról. Közben - ahogy arról az n-tv tájékoztatott - napról napra nagyobbodik az olaj­folt, északi és keleti irányban egy­aránt, immár negyven km-es sávot alkotva a sziget körül. Pár nap leforgása alatt minden megváltozott a hajdanában csen­des, nyugodt szigeten. A „főváros" repülőtere, melyen eddig csupán természetbarátok és kutatók fordul­tak meg elvétve, hirtelen nemzetközi szakértők, újságírók, fotóriporterek főhadiszállásává változott, a sziget pedig a médiák figyelmének közép­pontjába került. De milyen áron? Százával pusztulnak a fekete olaj­páncélban rekedt halak, madarak, fókák, s veszélyben a lakosság egészsége és megélhetése is. A ka­tasztrófa sújtotta területek közelé­ben élő emberek túlnyomó többsége máris érzi az olajpestis következmé­nyeit: szédülésre, rosszullétre pa­naszkodnak, bár alig mozdulnak ki otthonukból, akkor is védőálarcban. Most már csak a mentési munkákat, a következmények enyhítését aka­dályozó időjárás javulásában bíz­nak, a szakértők pedig a partok felé tartó hajóban, amely átszivattyúzza a megfeneklett hajóroncsból ömlő olajat. Nyilvánvalóan a shetlandi szeren­csétlenség nyomán szólaltak meg ismét a spanyolországi La Coruna halászai is, akik kormányellenes til­takozó akcióba kezdtek, követelve az egy hónappal ezelőtti olajpestis következményeinek felszámolását. Mint ismeretes, decemberben a spa­nyol üdülőközpont és halászvároska partjainak közelében egy görög tan­ker futott zátonyra, s majd' 90 ezer tonnás olajszállítmányának nagy ré­sze a tengerbe veszett. (ug) Bye, bye Károly A brit bulvárlapok tegnap cím­oldalakon számoltak be a királyi családdal kapcsolatos legújabb hírről. E szerint Diana hercegnő, aki a különélésről született meg­egyezés után megkapta a Ken­sington-palotát, a hét végén el­szállitatta onnan Károly herceg valamennyi személyes holmiját, képeit, bútorait, ruháit. A dolgok egy részét a londoni St. James palotába szállították, néhány fur­gon azonban a Gloucestershir grófságban lévő Highrove Hose nevű vidéki birtokra került. A Daily Mirror úgy tudja, Károly és Diana megegyezett ebben a kiköltöztetésben, a hercegnő pedig azt kívánta, hogy már semmi sem maradjon Kensing­tonban, mire visszajön karibi szabadságáról. A brit lapok a hét végén azt is közölték, hogy Diana lemond két fia gyámságáról, ha férje be­leegyezik a gyors válásba. A Buckingham-palota nem volt hajlandó kommentálni ezt a hírt, csak annyit állapított meg: a bul­várlapok ismét példányszámuk növelésére használják ki a királyi családot. OLASZORSZÁG BIZALMI SZAVAZÁS?

Next

/
Thumbnails
Contents