Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-08 / 5. szám, péntek

1993. JANUÁR 8. rbhhhbbbmhmesbi ÚJ szó, HAZAI KÖRKÉP 4 POLITIKUSOK ÉS FŐSZERKESZTŐK Ä SMEMÁRÓL Sajátos, a sajtón belüli cseh-szlovák munkamegosztásra célzó élcelődésre adhat okot a Smena című szlovákiai napilappal szembeni eljárás visszhangja. Tegnapelőtt a Sme na politikusokat és főszerkesztőpublicistákat is megszólaltatott az ügyben. Magáról az érintettről lévén sző - ez nyilván természetes. Csakhogy az egész problémának jóval messzebbható a hullámverése, fgy nyilvánvaló, hogy egy ilyenfajta véleménycsokor más lapok érdeklődésére is ugyancsak számot tarthat. A szlovákiai újságok figyelmét azonban mindez nem nagyon keltette fel. Ellenben a csehországi Lidové noviny közölte a szóbanforgó véleményeket. Igaz, ezzel bizonyos alapvető, most már úgymond határon átívelő tájékoztatási szerepet vállalt. Elvégre a csehországi olvasótól nem nagyon várható el - ami eddig sem volt rá nagyon jellemző - hogy a szlovákiai lapokat is figyelemmel kísérje. De mi legyen a szlovákiai olvasóval, aki szintén nem járathat minden lapot. Hát igen. De nézzük, ki mindenki is nyilatkozott tegnapelőtt a Smenának, Peter Weiss, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke kijelentette, hogy a főszerkesztő leváltásának megokolása „nem nagyon járul hozzá a Szlovákiáról kialakítandó kedvező képhez." Vladimír Miškovský, a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti képviselője elmondta, hogy a Smenát minden reggel az összes napilap közül elsőnek veszi a kezébe. S ugyancsak elismerően nyugtázta, hogy a Smena annak idején nem riadt vissza a nyelvtörvényről szóló beszélgetések közlésétől. Jaroslav Volf, a szlovák szociáldemokrácia első alelnöke az 1989 novemberi változások lejáratásaként értékelte a Smena elleni intézkedéseket. Ján Čarnogurský, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke pedig a hetvenes évek ún. normalizációs politikájához hasonlította a Smena-ügy kapcsán a kormány politikáját, hasonló jövőt jósolva neki. A főszerkesztők többsége: így Róbert Róm (Slovenský denník), Miloš Nemeček (Práca), Jozef Bielik (Nový čas), Zdeno Simonides (Šport), Peter Sitányi (Pravda) több kevesebb távolságtartással, óvatosan nyilatkozott. Lora Dobručká, a Roľnícke noviny főszerkesztő-helyettese, Jozef Sitko, a Slobodný piatok főszerkesztője és Július Gembický, a Szlovákiai Újságírók Szindikátusának elnöke viszont tiltakozásának adott hangot. Figyelemre méltó Igor Cibulának, a kormányhoz közelálló független újságírónak a kijelentése, aki a Smenával szembeni intézkedéseket egyenesen a szlovák nemzeti érdekek megkárosításának minősítette. Jerguš Ferko, a Koridor főszerkesztője azonban a demokrácia kifejezett igazságtételének tekinti a Smenával kapcsolatos „jogos" számonkérést. íme, a figyelmes újságolvasó számára nem is oly meglepő vélemények. De ezzel még nem oldódott meg a már említett kérdés: Mit tegyen, aki nem jut hozzá minden laphoz. Higgyen (vagy ne higgyen), - mint a múltban - annak, amit nem lát. (k-s) KÖZLEMÉNY A Galántai Gimnázium Igazgatósága és Szülői Szövetsége értesíti a tisztelt szülőket, volt diákokat és iskolabarátokat, hogy 1993. január 16-án, szombaton 19 órai kezdettel a galántai Művelődési Házban iskolabált rendez, amelyre nagy tisztelettel és szeretettel meghív minden kedves érdeklődőt. A vacsora megrendelést az iskola titkárságán, illetve a 0707/22-66-os telefonszámon várjuk. A rendezőség A VILÁG LEGÚJABB ÁLLAMHATÁRÁN MÉG TART AZ ISMERKEDÉS ELLENŐRZŐPONTOK A CSEH-SZLOVÁK HATÁR MORVA OLDALÁN Megkezdődött a munka a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között húzódó államhatár mentén. A 13 közúti és hét vasúti határátkelőhely cseh oldalán felbukkantak az ellenőrzőpontok, ám tényleges vámhivatalokkal csupán az év második felében számolhatunk. Érdekes, hogy szlovák oldalon szinte még nem is érzékelhető az új államhatár. Az SZK Vámigazgatóságán megtudtuk, egyelőre nem építenek ki ideiglenes vámházakat. Mint elhangzott, a puszta statisztikai ellenőrzéshez ez nem szükséges. segítségével intézhető el aztán az adóhivatalban az adók visszatérítése. Első vagy második olvasásra meglehetősen elrettentő az ügymenet. Lehetséges, hogy idővel gördülékenyebbé teszik az eljárást, ám egyelőre e nélkül nem engedik át MUM 'n I D IMUMCTTT ^/ l importőr a helyi vámhivatalban érvényesítetteti a két nyomtatványt, majd az ötödiket visszaküldi Szlovákiába a feladó vámhivatalba, a negyedik nyomtatványt pedig megtartja a cseh fél. Ezzel még nincs vége a procedúrának, ugyanis miután a szlovákiai vámhivatal megkapta az ötödik vámnyilatkozatot, áz exportőrnek visszaadja az első három nyomtatványt, amely igazolja a termék kivitelét és csehországi átvételét. Három egységes vámnyilatkozat a kereskedelmi jellegű termékeket. Igaz, ez a procedúra azokra a határátkelő helyekre vonatkozik, amelyeken nem működnek a vámhivatalok. Fokozatosan azonban kiépülnek, s akkor közvetlenül a határon is lebonyolíthatók a formaságok. Egyébként máris hoztak egy könnyítést: azoknak a cégeknek, társaságoknak, amelyek rendszeres államközi forgalmat bonyolítanak le, nem kell minden egyes szállítmányt külön-külön vám nyilatkozattal ellátniuk, elég havonta egyszer, amelyhez csatolják a többi számla nitelesített másolatát. Persze, nem mindenki kereskedik. Vajon a magánfogyasztásra behozott árukkal mi a helyzet? Vámunió ide vagy oda. ez esetben is érvényes a 3000 koronás határ. Tehát 3000 koronáig minden akadály nélkül behozható a Csehországban megvásárolt áru. E határ fölött sem fizetünk vámot - hála a vámuniónak - csak a hozzáadottérték-adóval kell elszámolni. A mezőgazdasági termékek kereskedelme a vámunió egyik legérzékenyebb pontja. Sokan tartanak attól, hogy Szlovákia mezőgazdaságának kisebb konkurenciaképessége miatt újabb veszteségeket kell elszenvednie, ezúttal a cseh élelmiszerbehozataltól. Az SZK Mezőgazdasági Minisztériuma szerint ettől az elkövetkező két-három évben nem kell tartani, inkább a harmadik országokbeli termékek nyakló nélküli importja okoz gondot. A vámunió ugyan biztosítja a két állam közti mezőgazdasági kereskedelmet, azonban a különböző szubvenciók mértékét nem tudja ellenőrizni. Tehát, ha például a szlovákiai élelmiszeripari cikkek nagyobb állami támogatásban részesülnek mint Csehországban, akkor mesterséges előnyhöz jutnak. Ezért a vámunión kívül, amely csak a keretfeltételeket biztosítja, a gazdaságpolitika általános elveit is koordinálni kell. Ami viszont közvetlenül érintheti a délszlovákiai mezőgazdászokat, az az, hogy a Csehországba irányuló agrárkivitel ugyanolyan procedúra alá esik, mint bármely más termék exportja. Remélhetőleg a józan ész diadalmaskodik, s nem az új szögesdrótok kihúzásának, hanem a határ nyugateurópai stílusú fokozatos megszűnésének leszünk szemtanúi. (sidó) NUREJEV GRAND JETÉJE Rudolf Hamatovícs fütyült a szokásokra. 1938. március 17-én, még mielőtt édesanyja leszállt volna a Bajkál tó és Irkutszk közt közlekedő rendszeres vonatjáratról, nem várva meleg, családi fészekre vagy kórházi szülőszobára, világra jött egy fűtetlen kupéban. Sietett. Táncolni akart, minél gyorsabban. Rudolf Hamatovícs nem ismert lehetetlent. Baskíriában, ahol inkább csak a népi táncnak van hagyománya, csizma helyett spicc-cipőt húzott a lábára és odaállt a baletrúd mellé. Első pozíció, második pozíció... piruett, grand jeté... ugrott, repült, forgott százszor, ezerszer, a végkimerülésig. Ufában, az operaházban kezdte statisztaként, de 17 évesen, 1955-ben már Leningrádban tanult, nyolc évet háromba sűrít és jelesen végez. Rudolf Hamatovícs dacolt a világgal. Lázongó, szeszélyes, öntörvényű művész volt, Moszkvában, a nemzetközi balettversenyen nemcsak brillíáns tehetségét, csökönyösségét is megmutatta a világnak. Neki ne parancsoljanak, vele ne rendelkezzenek, őt ne küldjék innét oda, onnét amoda, tudja ő jól, hol a helye a színpadon. 1958-ban, a Kirov Balett tagjaként, amikor már az egész klasszikus repertoár a kisujjában volt és ragyogó alakításainak egész soráról tudott már a világ, azt is ki merte jelenteni: a szovjet színpadokat ,,kicsiknek" érzi. Három évvel később kiderült, hogy gondolta. Párizsban maradt és hagyta, hogy otthon a kegyvesztettek listájára kerüljön. Le sem törölték róla a nevét hosszú évtizedekig, de a világ legnagyobb táncszínpadain ő lett a leghíresebb király. Vagy ahogy most Jack Lang francia kulturális miniszter mondta: a tánc istene. Mindent megkapott, amit egy zseniális művész megkaphat az élettől. Sikert, hírnevet, lehetőségeket, mindent. A Bajadórt, a Rajmondát, A hattyúk tavát, a Diótörőt, a Don Quijotét nemcsak eltáncolta - ő maga is betanította. Bécsben, Zürichben, Milánóban, Berlinben, Kölnben, Brüsszelben, Stockholmban, Párizsban láthatta őt legtöbbször a közönség, de fellépett az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is. Bejárt, Rudi von Dantzig, Roland Petit, Frederick Ashton - a legnagyobbak komponáltak koreográfiákat számára, ő ,,csak" táncolt és mert felnőtt fejjel is fenegyerek volt: olykorolykor karmesterkedett. New Yorkban, Bécsben, Pesten, mikor hová hívták. Budapesten, tavaly februárban a Cristoforo című balettben is szerepet vállalt. Úgy ment végig a színpadon, mint egy Isten. I am a dancer. Ez volt hetvenkettőben készült filmjének címe. Tegnaptól sajnos ezt is máshogy kell mondanunk ki. He was a dancer. így, múlt időben. Korunk négybetűs kórja győzte le őt is. A teste még bírta volna, a szíve felmondta. Rudolf Hamatovícs így is grand jetévei távozott. Nurejevként gyászolja őt a világ. (sz-ó) LIPÓTVÁR II „MÁR RÉG FÖLKÖTÖnEM VOLNA MAGAM..." A hét vádlott gyilkosság, rablás, zsarolás, köztisztviselő elleni támadás és börtönlázadás vádjával áll a bíróság előtt. Mint ismeretes, Polgári Tibor és bűntársai 1991. november 23-án kitörtek a lipótvári fegyházból és szökésük során öt börtönőrt megöltek, négyet pedig súlyosan megsebesítettek. A tanúvallomásokból kiderült, a szökést már régebben tervezték. Jó egy hónappal a tragikusan végződött este előtt kezdtek ebben a felállításban rendszeresen találkozni. Iddogálás, zenehallgatás és kábítószerezés közben (!!!) szőtték a szabadulási tervüket. Úgy döntöttek, az ódon erődítmény zegzugos csatornahálózatán keresztül próbálnak kijutni, majd Lengyelországba menekülni. Ez a tervük azonban - állítólag árulás miatt - meghiúsult. Akkor határoztak úgy, ha kell erőszakkal, akár emberi életek árán jutnak ki. Az akció egyik szervezője és a csoport parancsnoka kezdettől fogva Polgári volt. Öt néhány társa úgy jellemezte, mint a börtön második igazgatóját. A vádlottak azt állították, tartottak egymástól (pedig többjük közt homoszexuális kapcsolat is volt), de főleg a vezértől. Erre minden okuk megvolt, hiszen Polgári nemcsak a fegyőrökre fogott fegyvert, de az egyik rabot is megsebesítette, mert túl „kíváncsi" volt. A főnök jobbkeze Bartolomej Botoš volt. Állítólag ő adta ki azt a parancsot, hogy első áldozatukat mind a hetüknek meg kell majd szúrniuk, hogy egyforma vétkesek legyenek, és már senki se hátrálhasson meg. A dolgok azonban úgy alakultak, hogy erre nem kerülhetett sor. Természetesen, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a bűnözők egymásra igyekeztek hárítani a felelősséget. A kihallgatások során nemcsak a szökés körülményeiről beszéltek, hanem a börtönélet keserveiről, a fegyőrök kegyetlenségeiről is. Polgári emberbőrbe bújt sakáloknak nevezte néhányukat, állítva, részben ők okozták a tragédiát. Konkrét személyeket nem akart megnevezni, mert - mondotta - fél a megtorlástól. Arról is beszélt, hogy egyik társuk lefizette e börtön egyik magas beosztású tisztviselőjét, aki a pénz fejében ígéretet tett, hogy a főbejáratnál az őrségváltás után csak két fegyőr tart szolgálatot, akik be lesznek avatva a szökési akcióba. Nevet természetesen ezúttal sem mondott. Polgári ugyan bevallotta, hogy megszúrt három fegyőrt, ennek ellenére kijelentette, „ha teljes mértékben bűnös lennék, már rég felkötöttem volna magam." A tárgyalás a törvényszéki szakértők kihallgatásával folytatódik. (ov) Polgárit három fegyőr meggyilkolásával vádolják Jelenleg még csak folyik az ismerkedés, a barátkozás - ha ez egyáltalán lehetséges - a világ legújabb államhatárával. A vámunió egyik sajátságos vonása, hogy a határ mentén 25 kilométeres mélységben joguk van a hivatalos szerveknek a teljes körű ellenőrzésre, tehát az összes jármű, így személygépkocsi vizsgálatára is. A 20 átkelőhelyen nincs fennakadás, a vámosok fő munkáját a statisztikai ellenőrzés jelenti, a szúrópróbaszerűen kiválasztott gépkocsik kontrollja sem okoz galibát. Egyedül a kereskedőknek kell sürgősen megismerkedniük az új előírásokkal, amelyek lehetővé teszik az áruk forgalmát a két ország között. Eszerint 1993. január 1-től a Szlovákiából Csehországba exportált termékek esetében az exportőrnek be kell nyújtania a vámhivatalban (a lakhelyéhez közel esőben) az egységes vámnyilatkozatot. Ez három példányból áll, továbbá még egy negyedik és ötödik másolatot is mellékelni kell. A vámhivatal az első három példányt megtartja, míg a csehországi kivitelre szánt termékhez hozzácsatolják a negyedik és ötödik vámnyilatkozatot. Ezeken feltüntetik a rendeltetési helyet, valamint az időpontot, ameddig el kell jutnia az árunak Csehországba. Természetesen minden küldeményt be kell biztosítani a megadovi tarifák szerint. Miután az áru megérkezett nyugati szomszédunkhoz, az ottani