Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-08 / 5. szám, péntek

1993. JANUÁR 8. KLAUSNAK MEGSÚOTÁK? Václav Klaus már december derekán megmondta, hogy a Nemzetközi Valuta Alaptól (IMF) várható hiteleket nem a Prága és Pozsony között létrejött egyezség értelmében 2:1, hanem 2,29:1 arányban osztják el. Lett is erre nagy felháborodás az akkor még szövetségi állam keleti felében. Marián Tkáč leendő szlovák bankfőnök nagyon kikelt magából, példáját több parlamenti honatya is követte, viszont Hvezdoň Kočtúch, a szlovák parlament gazdasági és költségvetési bizottságának elnöke óvakodott a dühkitöréstől. Ö ugyanis azzal a gyanúval élt, hogy a cseh kormányfő szándékosan egy ,,kacsát" dobott be, amikor azt állította: az említett tartalmú faxot kapta az IMF washingtoni székházából. Kočtúch szerint volt már ugyanis példa arra, hogy épp a szlovák gazdasági szakemberekből álló küldöttség tavaly nyári IMF-beli látogatása idején, pozsonyi szemmel ítélve ,,gusztustalan" üzeneteket faxoltak onnan a föderalistáknak. S aki ezt tette, az nem volt más, mint Klaus embere az IMF-ben, vagyis az a személy, aki akkor még Csehszlovákiát képviselte. Kočtúch úr azonban melléfogott, mert korántsem arról volt szó, amit ő a dolog mögött sejtett: nevezetesen, hogy Klaus bejelentésével nyomást akart gyakorolni a vagyonelosztásról egyezkedő szlovák vezetésre. Az óév utolsó napján ugyanis megszületett az IMF döntése a kvóták ügyében, amely hajszálpontosan úgy szólt, ahogy a cseh miniszterelnök beharangozta. Tehát a Cseh Köztársaság kapná a kvóták 69,61 százalékát, míg Szlovákia a fennmaradó 30,39-et. Ilyen arányban osztódnának a réméit hitelek és a különvált tagságból eredő kötelező befizetések. Azért a feltételes mód, mert ez a washingtoni döntés lényegében ajánlat, amelyet, ha egyetértenek vele, a felek elfogadhatnak, ellenkező esetben igazságtételért a Hágai Bírósághoz fordulhatnak. A két utódállamnak fél év áll a rendelkezésére, hogy eldöntsék, elfogadják-e az említett kvótaelosztást és a megosztott tagsággal kapcsolatos egyéb IMF-feltételeket. Csehország és Szlovákia január 1-től egyelőre feltételes különtagsága a Nemzetközi Valuta Alapban az igenlő válasz esetén véglegessé válik. Pozsonyban van tehát min töprengeni, mert Prága nyilvánvalóan elfogadja azt, amit neki felkínáltak, hiszen nem jár rosszul. A szlovák politikusoknak és főleg a bankszakma élgárdájának most el kell gondolkodniuk azon, szükséges-e, illetve érdemes-e ujjat húzni ezzel a tekintélyes pénzintézettel. Most, hogy pár napja ismert az IMF ajánlata, egyelőre nagy a csend a szlovák fővárosban. Még a decemberben oly harcias Marián Tkáč is tompítani próbálta a kedvezőtlen hírt azzal a kijelentésével, hogy Szlovákia ugyan kevesebbet kap, és a szavazásoknál majd a szlovák voks is kevesebbet nyom a latban, de vigasztaljuk magunkat azzal: tagilletékként is kevesebbet kell befizetnünk az IMF-nek. Egy ország leendő bankjának valószínű főnöke csak kínjában mondhat ilyet. Mindenesetre úgy tűnik, hogy szlovák körökben a hír vétele után jobban visszafogják magukat, s nem nyilatkozgatnak meggondolatlanul, dühtől, féltékenységtől és kisebbségi érzésektől vezérelve - talán azért is, mert úgy vélik, ez nem illő az immár önálló állam felelős politikusához? Vagy csak tanácstalanok? Vagy pedig kivárnak, mivel nem ildomos magára vonnia a külföld figyelmét olyan országnak, amelynek tagságáról várhatóan január derekán szavaznak az ENSZ-ben? Remélhetőleg az előbbiről van szó, és a szlovák fővárosban belátták; az IMF döntésének eleve nem az a célja, hogy diszkrimái ja Szlovákiát és ugyanakkor pártfogolja Prágát. A kvóták elosztásánál ugyanazt a módszert használta az IMF, mint más országok esetében, tehát fontosabb gazdasági mutatókat vett alapul. Igaz, a washingtoni pénzügyi központban voltak annyira alaposak, hogy a felerészt szlovákok alkotta szövetségi kormány adatait is átnézték, azonban aligha Klausék okolhatók azért, hogy végül is nem a 2:1 arány diadalmaskodott, (p. vonyik) PUBLICISZTIKA ňw^ LŐRE MINDEN CSENDES Január 1-től Csehország és Szlovákia 220 km hosszú közös határán 13 közúti és 7 vasúti határátkelőhely kezdte meg működését. A pozsony-brünni autópályán közlekedő jármüveket a lanšhoti pihenő előtt tábla figyelmezteti a közeli határállomásra. Ott január 6-án reggel fél nyolckor két cseh vámőr ellenőrizte az áthaladó forgalmat - bár a korai órákban még nemigen volt mit. A személyautókat meg sem állították, nekünk is intettek, folytathatjuk utunkat. Hát ez a helyzet pillanatnyilag a cseh-szlovák határon. Egyelőre minden csendes, a forgalom szinte zavartalan, folyik ugyan valami tessék-lássék ellenőrzés, aminek vajmi kevés értelme van - legalább is úgy tűnik első pillantásra a kívülálló számára. Hogyan lesz tovább? - majd meglátjuk. A Szlovák Köztársaság Központi Vámigazgatóságának a sajtóban közzé tett nyilatkozata szerint január 12-éig a vámőrség csupán ellenőrzi a vám- és adóelőírások betartását. De idővel bevezetik az árunak a határátkelőhelyeken történő elvámolását. Kíváncsian várjuk, hogyan alakul majd akkor a helyzet. S. FORGON SZILVIA - Egyelőre csak a teherforgalmat ellenőrizzük - magyarázza készségesen a hidegtől kipirult arcú fiatal rendőr. - Evidáljuk a kimenő és bemenő áruforgalmat, ellenőrizzük, hogy rendben vannak-e a szükséges iratok. De akkor sem történik semmi, ha netalán hiányzik a vámnyilatkozat; az illető adatait ugyan feljegyezzük, és mehet tovább. Beszélgetésünk alatt egymás után érkeztek különböző rendszámú művezetőktől elkérték a szükséges iratokat, melyek alapján bent a „vámházban" Jan Zimmel feljegyezte a szükséges adatokat. - Hétfőtől egyfajta statisztikai kimutatást végzünk - magyarázta munkája lényegét. - Feljegyezzük, hogy az egyes járművek mennyi árut visznek, honnan, hová, kinek a részére - mindezt a faktúrák alapján. A feljegyzett adatokat a Breclavi Vámigazgatóságra továbbítjuk. - A vámőrség dolgozói éjjel-napAz utolsó simítások személy- és teherautók, az ellenőrzést a vámosok gyorsan és rutinosan végezték. Egy újvári rendszámú gépkocsi vezetője, miután átesett a vizsgálaton, elmondta, rendszeresen utazik Csehországba üzleti ügyben, s bár kissé szokatlan, hogy ezentúl vámnyilatkozatot kell majd tenr.is, ha áruját át akarja vinni a határon, megérti, hogy ez a rend. - Mindig ilyen simán megy a munka? - fordultam beszélgetőpartneremhez. - Többnyire igen, - hangzott a válasz. - Az igazat megvallva, nem valami kellemes itt a szolgálat. Az emberek is különbözőképpen viszonyulnak hozzánk: vannak, akik nyugodtan viselkednek, mások viszont velünk veszekszenek, nem tetszik nekik, amiért ellenőrizzük őket, fölösleges buzepal végzik munkájukat, 12 óránként váltják egymást, egy-egy műszakban szükség szerint ketten-hárman teljesítenek szolgálatot. Többségűket a déli és a nyugati határvidékről vezényelték át, hogy ideiglenesen kisegítsék a helyi vámhatóságokat, amíg azok nem tudják biztosítani a kellő számú vámtisztviselőt. Zimmel úr elmondta, a sudomericeiek megértéssel fogadták őket, bár nem titkolták, nincs ínyükre a válás. Az idősebb helybeliek még emlékeznek arra az időszakra, amikor községükben néhány évig működött határátkelőhely Csehország és Szlovákia között. A Veselý nad Moravou felől Vágújhely felé tartó utazó a Strání nevű falu határában lépi át az új államhatárt. Az út mentén itt is zöld egyenruKét ország határán rálásnak tartják. Mi nem tehetünk róla, ez a munkánk. Oto Binder maga sem repesik a boldogságtól, hogy ezt kell csinálnia. Ö is azok közé tartozik, akiknek a határ mindkét oldalán élnek rokonai, barátai, hiszen az édesanyja szlovák nemzetiségű. Nehezen tudják elképzelni, hogy ezentúl egy valóságos határon keresztül fogják tartani a rokoni kapcsolatokat. Lanšhotból Kútyn keresztül észak felé folytattuk utunkat az immár gyakorlatilag is két országot kettéválasztó határvonal mentén. A sudoméficei határátkelőt a falu végén egy CLO-ZOLL feliratú tábla és egy fehérre meszelt provizórikus épület jelzi, mely előtt két vámőr állítgatta szorgalmasan a gépkocsikat. A járhás vámosok fogadják az érkezőket. Munkájukról Bohumil Vlach vámasszisztens adott felvilágosítást. Megtudhattuk, ezen a határállomáson nincs túl nagy forgalom, a kamionosok inkább a közeli Starý Hrozenkov-i átkelőhelyet veszik igénybe. De mint megjegyzi, nem is igen tudja elképzelni, hogyan lehetett itt komolyabb vámvizsgálatot folytatni, hiszen a vámház céljára szolgáló ideiglenes épületet a falu főutcája mellett helyezték el, amely túl keskeny ahhoz, hogy ott több jármű is megállhasson, míg a vámvizsgálat tart, s közelében sincs olyan szabad terület, ahol megfelelő leállósávot tudnának kialakítani. Pillanatnyilag, amíg csak olyan rutinellenőrzés folyik, így is megfelel - mondja -, de Itt még kicsi a forgalom - Maguk a szlovák vámőrök? - kérdeztük, miután sem táblát, sem a cseh oldalról már jól ismert „vámházat" nem láttunk a környéken. - Mi tennénk, de hogy minek, magunk sem tudjuk - válaszolta szinte egyszerre a párkányi Marsai Zorán és az Ipolyság mellől származó Racskai Gyula, akik január 2-án érkeztek új állomáshelyükre Párkányból. - Mi a véleményünk? - néz kollégájára Racskai Gyula -, az, hogy nincs semmi értelme. A csehek egy kilométerrel innen ellenőrzik a forgalmat, mi meg itt másodszor buzeráljuk az embereket. Ha legalább együtt lennénk. De úgysem lenne több értelme, hiszen akkor sem tehetünk semmit, ha nem találunk a kocsmában - szlovákul, magyarul, csehül.». Marsai Zorán szerint még az a szerencséjük, hogy feletteseik emberségesek velük. Az a benyomása, ők maguk sem tudják, mi is a teendő. Róluk azért gondoskodnak. Kellemes környezetben, egy volt pionírtáborban szállásolták el őket, nem messze „állomáshelyüktől", és a szolgálat is kibírható. Egyik nap éjjel szolgálnak 12 órán át, aztán nappal, majd két nap szabadjuk van. A szolgálatot is úgy oldották meg, hogy társaikkal két óránként váltják egymást, hogy ne kelljen fölöslegesen fagyoskodniuk, hiszen még egy árva őrbódé sincs, ahová behúzódhatnának a szél vagy a hó elől. Prikler László felvételei ha a jövőben rendes vámvizsgálatot akarnak folytatni, ahhoz a vámigazgatóságnak meg kell teremtenie a feltételeket. Kinstlerová asszony, a stráníi vámállomás vezetője megerősíti beosztottja szavait és reméli, felettes szervei a közeljövőben bebiztosítják az alapvető munkafeltételeket, igy például a felszerelést, hiszen egyelőre a két irodahelyiségben csupán egy asztal és három szék képezi a „vámhivatal" berendezését. Neki egyébként meggyőződése, hogy a vámállomások szükségesek, hiszen mint mondta: ki tudja meddig tart a vámunió. Hogy a csehek e tekintetben megelőzték a szlovákokat, azt annak tulajdonítja, hogy ök már előbbre gondolkodnak. Búcsúzóul viszont figyelmeztetett bennünket, hogy ha kíváncsiak vagyunk, Starý Hrozenkovban már láthatunk szlovák vámosokat is. S valóban, utunk során ez volt az első olyan határállomás, ahol nemcsak a cseh oldalon találkozhattunk vámellenőrzéssel. A Starý Hrozenkovból Drietoma felé vezető út mentén jóval innen az államhatárt jelző táblán a vámosok zöld egyenruháját viselő két fiatalember fagyoskodott. Nemigen állítgattak ők senkit, még inkább ők lepődtek meg, mikor szerkesztőségünk kocsija lefékezett mellettük. Kérem az okmányokat... lünk mindent rendben, mert vámot egyelőre nem vethetünk ki. Úgyhogy csak itt állunk, nevetünk magunkon kínunkban. A helybeliek meg rajtunk. Ők meg aztán végképp nem értik, mire jó ez az egész; hetven éven át együtt jártak sörre, borra, egyik faluból a másikba, most meg határátkelő vámellenőrzést varrnak a nyakukba. De nem panaszkodhatunk, bennünket barátságosan fogadtak. Tegnap este is együtt dalol-