Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-07 / 4. szám, csütörtök

1993. JANUÁR 7. MOZAIK APROPÓ ÚJÉVI ÜZENET? Bevett szokás a világ demokratikusabb országaiban, hogy az új elnökök, kormányok száz nap türelmi időt kapnak a választóktól és a sajtótól. Még az ellenzéktől is. Ez a várakozás ideje, ha úgy tetszik, a mézesheteké. Leteltével megvonják az első mérleget, vázolják az erővonalakat, merre mozdul el az új politikai irányzat, milyen gyakorlati lépéseket tesz az új adminisztráció, hogy teljesítse Ígéreteit, vagy legalábbis úgy tegyen, mintha komolyan venné azokat. De mennyi idő jár egy új országnak? Egy olyan országnak, amely születése pillanataiban (legalábbis szószólói szerint) demokratikusnak igyekezett deklarálni magát? Hányszor száz nap? Hány év? Vagy talán néhány nap is elegendő, hogy beigazolódni látsszanak a balsejtelmek? Normális ember alig vonhatta kétségbe, hogy a szlovák nemzetnek joga van a saját államiságra, hisz végsősoron a világ minden népe erre törekszik. Igaz, egy szűk csapatot leszámítva, az ország nagy része keserű szájízzel vette tudomásul, hogy meg sem kérdezték, a feje felett döntöttek a sorsáról. Vezetői újévi üzenetei is meglehetősen furcsára sikeredtek: köszöntötték a cseheket, sziléziaiakat, morvákat, s velük együtt a saját „térfelet", a szlovákokat. Hogy megfeledkeztek a Csehországban rekedt szlovákokról? Nyilván kényelmetlenekké váltak. A Szlovákiában élő magyarokról, ukránokról, romákról, németekről? Megszoktuk. Egy kalapba kerültünk - a függelékbe. Másodrendűségünk már az alkotmányban elnyerte új arcultát. Vagyis, a megszokottat. A „tisztogatás" pedig kísértetiesen hasonlít a hatvannyolcat követő konszolidációra. És mégis akadnak vaskos meglepetések. Vladimír Mečiar miniszterelnök az új állam új évének első két munkanapján legsürgősebb teendőjének a hadsereggel történő parolázást tartotta. Nyilván az egyenruha, a fegyelem és a fegyverek állnak legközelebb lelkületéhez. Ezen meg sem rökönyödik az ember, hiszen nem várható el mindenkitől, hogy Baudelaire-, Tasso-, vagy Rúfus-versekkel kezdje az új évet. Az sem meglepő, hogy egy ország fejének az ország védelme a legfontosabb feladata. De az már némileg nyugtalanító, hogy Vladimír Mečiar két nap alatt (Pozsonyban és Trencsénben) kétszer utalgatott Magyarországra, s Szlovákia déli határaira. Ahol, úgymond, egyelőre nincs konfliktus. Merjük remélni, nem is lesz, ha csak nem emelik kormányszintre a szarkeverést. Öt nap alatt két „üzenet" nem akármi. S lehet, csak azért kettő, mert az év első három napja nem volt munkanap. A beígért békés, dolgos hétköznapok helyett azonban miniszterelnökünk ildomosabbnak tartja a nyugtalanságkeltést és az ellenségkép konkretizálását. Elszólásról lenne szó csupán? Figyelemelterelésről a várható nehézségek miatt? Vagy a megálmodott egységet szeretné bármi áron kierőszakolni? Ha viszont az új, demokratikusnak mondott államot szerette volna „láttatni", maradéktalanul sikerült neki. -kövesdiINKÁBB CSAK IJESZTGETTEK A LÁNGOK (Folytatás az 1. oldalról) ról, jelenleg a járásban hogyan biztosítják a betegellátást? - A károk felmérését egy szakemberekből álló különbizottság végzi. Annyit tudunk, hogy az alagsorban - néhány tiz méteren - megrongálódott a villany-, a gáz, víz- és oxigénvezeték. Elégett a nagy mennyiségű műanyag borítás, ebből származik a rengeteg korom. A füst és a korom miatt a legnagyobb károk a központi műtőkben és a sterilizációs részlegen keletkeztek, mert ezek voltak közvetlenül a tűzfészek felett. Ez az oka annak, hogy a fekvôrészlegeket ki kellett ürítenünk. Tegnap felmértük a helyzetet, és egyes részlegeken újból fogadjuk a betegeket. Működnek a laboratóriumok, a hematológia (véradás), az RTG-részleg, zavartalan a gyermekgyógyászati és a belgyógyászati járóbeteg-rendelés, fogadja betegeit a dializáló osztály. A leendő anyukák számára - akiknek nagyon sürgős lesz - ideiglenes szylószobát rendeztünk be. Tartunk orvosi ügyeletet, működik a mentőszolgálat. A szerencsétlenségben az volt a szerencse, hogy egyrészt az ünnepek után kevés beteg maradt az osztályokon, másrészt éjszaka volt, amikor nincs rendelés, látogatás, s szabadok a felvonók... Szerencse az is, hogy a régi kórház épülete alkalmas betegfogadásra, hogy azonnal megnyitható az 54 ágyas átépített füsi geriátria, s szükség esetén a felújítás befejezéséhez közeledő újvári tüdőosztály is. Már kedden reggel érintkezésbe léptünk a járási, a községi hivatalokkal, hogy a kialakult helyzetről tájékoztathassák a járás lakosságát. A rászorulók tudják, hogy az újvári, a surányi, illetve a párkányi rendelőintézetben 24 órás ügyeletet tartunk, s intézzük a betegfelvételt, illetve szállítást a környező kórházak egyes osztályaira. Bátran kijelenthetem, hogy hála az egészségügyi dolgozók segítőkészségének, a járásban az orvosi ellátás zavartalan. - Előreláthatólag mikor áll vissza a kórház rendje? A helyreállítás költségei kire hárulnak? - A károk anyagi vetületéről még nem tudunk semmit. Tudjuk viszont, hogy lesznek közvetlen és talán közvetett károk is. Valamennyien úgy gondoljuk, egyszerűbb lesz a vezetékcsere, illetve a berendezések ellenőrzése. Munkaigényesnek a koromeltakarítás ígérkezik. A korom például bejutott az ágyneműszekrényekbe, ezért ki kell mosatni valamennyit. Ezenkívül számos helyen festeni kell. Szerencsénkre már most több vállalat, hivatal (a párkányi papírgyár, a vágsellyei Duslo, a pozsonyi Stavoinvesta, az Érsekújvári Járási, illetve Városi Hivatal, az egészségügyi minisztérium jelezte segítő szándékát. A munkaügyi hivatal pedig felajánlotta, közhasznú munkákra munkanélkülieket küld majd a kórházba. Ezenkívül a városi és a járási hivatal számlát kíván nyitni, hátha akadnak vállalkozók, magánszemélyek, akik képesek és akarnak adakozni. S hogy mikor nyitjuk meg kórházunk valamennyi részlegét? Azzal számolunk, hogy egy hónap elegendő lesz mind a károk helyreállítására, mind a „téli nagytakarítás" elvégzésére PÉTERFI SZONYA Utóirat: A kórház alagsorába nem tudtunk bejutni, a szakértők a vizsgálat befejezéséig nem nyilatkoznak. Annyit tudtunk meg csupán, hogy talán a hét végéig elkészül a hivatalos jelentés. A tűzesetre még visszatérünk. - W l \ Prikler László felvétele CSEHORSZÁGBÓL NEM JÖN AZ ÁRU SOK A TISZTÁZATLAN KÉRDÉS Az ország kettéválásának következtében a napok múlásával újabb és újabb nehézségek merülnek fel. Többek között az áruszállításban is. A két miniszterelnök ugyan hangsúlyozta: nem lesznek vámhivatalok, továbbra is szabad a kereskedelem, de úgy látszik, a gyakorlat mást hoz. Már felállították az ellenőrző vámokat és az áru sem érkezik a megszokott ütemben. Ezt elsősorban azok a kereskedők érzik meg, akik cseh gyártók termékeit forgalmazzák, illetve továbbra is ezeket szeretnék kínálni. Horváth Imrét, a hlinskói Elektro Praga cég szenei boltjának vezetőjét kérdeztük, milyen a helyzet az ö üzletében. - Hétfőn elkészítettük a szerződést, megegyeztünk az áruszállítást illetően. Ennek ellenére nem valószínű, hogy ma megkapom a szállítmányt. A gyártó ugyanis közölte: nem küldi, mert több fontos gazdasági kérdés tisztázatlan. Mi az ő árujukat adjuk el, tehát a pénz nekik jár érte, de nem tudják, hogy az adót kinek és hol kell fizetni. Amíg nem oldódik meg ez a probléma, nem lesz áru, pedig nagy szükség volna rá. Már decemberben is sokan hiába tértek be a boltba, nem tudtam a látogatók igényeit kielégíteni. Annyira kevés az áru, hogy például korábban 16 fajta porszívóból választhattak a vevők, most meg csak egyfélével szolgálhatok. - Ármódosításokra is számíthatnak a vásárlók? - Igen, mi is leltároztunk, és átáraztuk a raktárunkon levő cikkeket. Némely árunak, nem soknak ugyan, de csökkent az ára. - Mit gondol, újra a régi kerékvágásba zökken a cseh céggel való együttműködés? - Bízom benne, hogy igen. Egyelőre nem tudom megmondani, mikor rendeződnek a dolgok. Őszintén szólva nem számítottam arra, hogy fennakadások lesznek. A gyártó biztosított: szívesen szállít majd, ha az akadályok elhárulnak. Remélem, rövid idő kell ehhez és újra a régi kínálattal várhatom a vevőket. D. T. A GÁZIPAR KÖTELÉKÉBEN (Munkatársunktól) - Ľudovít Cérnák, szlovák gazdasági miniszter tegnap délelőtt bemutatkozó találkozóra hívta meg a pozsonyi gázipari vállalat vezérigazgatóságára a Tranzit Gázvezeték szlovákiai szakaszán tevékenykedő üzemközpontok vezetőit és szakszervezeti képviselőit. Cseh partnereik jelenlétében tájékoztatta őket a Vladimír Dlouhý cseh gazdasági miniszterrel folytatott židlochovicei tárgyalásainak eredményeiről. Mint ismeretes, ott abban egyeztek meg, hogy a Tranzit Gázvezetéket is kettéválasztják, és január elsejétől szervezésileg önálló üzemként a köztársaságok gázipari vállalatába olvadnak. Cérnák miniszter éppen ezt a tényt közölte vendégeivel, s jelezte, január derekáig a szlovák és a cseh kormány elé terjesztik a vagyonelosztásról szóló egyezménytervezetet. Elfogadása után, rövidesen, szerződés formájában rendezik a jogutódlás legiszlativ kérdéseit. Mind a szlovák, mind a cseh gázipari vállalat ezentúl a köztársaság területén nyújtott teljesítménye alapján részesül a vezetékből származó javakból. Átmenetileg azonban a szlovákiai szakasz diszpécserközpontja Prágában marad, Szlovákia ezért fizet majd partnerének. Ugyanakkor Szlovákiában (alighanem Pozsonyban) a két érintett állami vállalat létrehoz egy közös, nem nyereséggel tevékenykedő leányvállalatot, amely a külfölddel (főleg a volt Szovjetunióval) szembeni egységes fellépést garantálhatja. Utána a .gázvezetékosztás időszerű kérdéseiről tájékoztatták a sajtó munkatársait. Két éven belül a határ cseh oldalán mérőállomást építenek. Ennek csak adatrögzítő szerepe lesz, mert már most is pontosan meghatározható, melyik köztársaság területén, milyen teljesítménnyel járulnak hozzá a csöút működtetéséhez, igy az anyagi vonzatok is könnyen kiszámíthatóak. (j. mészáros) VÉSZHELYZETBEN AZ ÁGAZAT A SZLOVÁKIÁI FÖLDMŰVESEK PÁRTJÁNAK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA (Munkatársunktól) - Új év, új állam köszöntésével kezdődött a Szlovákiai Földművesek Pártjának idei első sajtótájékoztatója, az ünnepi hangulatot azonban hamar lehűtötte az ágazat jelenlegi válságos állapotáról felvázolt kép, amelyet a párt és a Mezőgazdasági Dolgozók Mozgalmának képviselői ecseteltek. Pavel Delinga, az SZFP elnöke felhívta a honatyák és a kormány figyelmét, hogy az ágazatban uralkodó válságos helyzet kezelésére azonnali intézkedésekre van szükség, pár hónap múlva ugyanis már késő lehet. A gondokat fokozza, hogy az önálló Szlovákiában hiányzanak az adóés egyéb törvények végrehajtási utasításai, a fizetésképtelenségből fakadó megbénult pénzforgalom felújítására tett gyakorlati lépések. Jozef Klein, a Mezőgazdasági Dolgozók Mozgalmának megbízott elnöke 11 milliárdos ágazati hiányról beszélt, amelynek terhét egyértelműen a termelők nyögik. Az ágazatot tömegesen hagyják el a jó képességű gazdasági szakemberek, nincs pénz bérekre, üzemanyagra. Sürgős állami beavatkozást és támogatást követelve állította, hogy a kormány által nemrégiben ígért hitelmentesítésröl a bankok hallani sem akarnak. -tszlAHOGY ÉN LÁTOM MAGYARORSZÁG - k FONTOSSÁGI SORRENDBEN Azóta, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev egyszer Pozsonyba érkezve ószláv szokás szerint végigsmárolta a pártelnökség minden tagját, de - a közelben szenzációra szimatoló újságírók legnagyobb megrökönyödésére - Alexander Dubčeket nem részesítette hírhedt hármascsók jának örömében, számomra nem vitás, hogy ami itt, Európa keleti fertályán a nagypolitikában történik, annak mindig messzemenő jelentősége van. Az aprócska dolgoknak is. A testvéri diplomáciai csók elmaradásának éppen úgy, mint annak, hogy Duray nevét következetesen ,,duraj"-nak ejtik mifelénk, vagy hogy jobb létre szenderített közös államunk nevének idézésekor egyes tévébemondók a gondolatjelet olvasva akkora hatásszünetet tartottak, hogy a néző közben szundíthatott egyet. Minél nagyobb hazafi volt a bemondó, annál hosszabb volt a szünet... Ilyen politikai kultúrán edződtünk olyanná, amilyenek vagyunk. így azután vizslaszemmel és nyitott füllel figyeltem miniszterelnökünket, amikor újévi beszédében a külpolitikai magatartás vázolásához érkezett. Felsorolta a szomszéd országokat, és ez volt a sorrend: a Cseh Köztársaság, Ausztria, Lengyelország, Ukrajna. Itt hatásszünetet tartott Vladimír Mečiar, majd fojtatta: ... és Magyarország is. Tévénézőként még le sem szoktunk az egyik gondolatjelről, máris itt a következő. Azóta, valahányszor látom miniszterelnökünket a televízióban, valahányszor olvasom nevét az újságban, mindig arra gondolok, hogy ez a gondolatjel nemcsak Magyarországnak szólt, hanem a szlovákiai magyaroknak is. Jelzésértékű, hogy Magyarországot utolsónak említette. Kétségtelen, hogy abban minden szlovákiai nemzeti politikusnak igaza van, hogy tisztáznunk kell az új államhoz fűződő viszonyt. Szlovákia minden állampolgárának tisztáznia kell. Magyarnak, szlováknak, a német, ruszin és cseh nemzetiségűnek egyaránt. Az államhoz fűződő viszony az esetek döntő többségben abból következik, hogy a mai Szlovákia területén születtünk. így e vonatkozásban nem okoz gondot (nekem legalábbis nem), hogy drukkoljak Szlovákiának. Kívánom, hogy virágozzék. Kívánom, hogy váljék Kelet-Európa DélKoreájává. Kívánom, hogy felszínre tudjuk hozni a 7500 méter mélységben kitermelésre váró kőolajat. Közérzetem akkor kezd változni az állam iránti lojalitás kérdésének feszegetésekor, amikor kiderül, hogy az állam iránti lojalitást egyes polgártársaim azonosítják a kormány iránti lojalitással. Sőt, tovább megyek, nem kevesen úgy értelmezik a szlovákiai magyaroktól elvárt lojalitást, hogy én köteles vagyok lojális lenni szlovák nemzetiségű szomszédom iránt is. Nemzetisége miatt... Mindig az ilyen értelmezést hallván kezdem emlegetni a pártállam visszatérésének a veszélyét. Ilyenkor emlegetem sűrűn, hogy a mai praktikák gyanúsan hasonlítanak az 1970 utáni politikai gyakorlatra, amelynek - ugye - az volt a lényege, hogy a lojalitás próbaköve a Párthoz fűződő és a mindenkori kormány iránti viszony volt. Mert nekem nem esne nehezemre lojálisnak lenni a kormányhoz sem. És a szlovák szomszédommal is jóban akarok lenni. Csak, könyörgöm, a kormány ne tegye kötelezővé az iránta való lojalitást, hanem bízza rám, hogy én döntsem el: támogatom-e vagy sem. Ha ezt rám bízza, már szerzett is nálam egy jó pontot. És a szomszédom se azért akarja magát megszerettetni, mert hogy szlovák, hanem azzal próbálja velem megszerettetni a szlovák nemzetet, hogy visszaköszön, hogy nem dobja át kertembe a döglött tyúkot és így tovább. A miniszterelnök utolsóként említette Újév napján a magyarokat. Rendben van, lehet hogy azért történt így, mert gondolatban körülkalandozta a Kárpát-medencét. Ebben is van némi logika. Remélem, 1993-ban meggyőződhetem róla, hogy Vladimír Mečiar mindent megtesz azért, hogy mi, szlovákiai magyarok sajátunknak tekintsük ezt a kormányt. Azt azonban ne akarja tőlünk, hogy kitöltetlen váltót írjunk alá. Az állam iránti lojalitás adott. A kormány iránti lojalitás próbája viszont a kormány irántunk tanúsított magatartása. TÓTH MIHÁLY