Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-29 / 23. szám, péntek

1993. JANUAR 29. . ÚJSZÓM MOZAIK 4 KS MOLNÁR IMRE A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG ÚJ FŐTITKÁRA SEGÍTENI - NEM BEAVATKOZNI Miután dr. Göndöcs László, a Rákóczi Szövetség eddigi főtitkára korára hivatkozva lemondott tisztségéről, a Magyarországra telepített szlovákiai magyarok néhány évvel ezelőtt alakult gyűjtőszervezetének január 25-i választmányi ülésén - három jelölt közül - az ipolysági születésű, 1979-től Budapesten élő Molnár Imrét választották meg a szövetség új főtitkárává. Molnár Imre, aki az elmúlt időszakban a miniszterelnöki hivatal keretében, a Határon Túli Magyarok Titkárságán dolgozott, jelenleg a KözépEurópa Intézet tudományos munkatársa. Vajon hogyan fogadta a választmány döntését? - Meglepetés volt számomra, hogy a vezetőség jelölni kíván a főtitkári posztra, ugyanis nem készültem rá. Látva és átérezve a szlovákiai magyarság helyzetét, történelmi pillanatát, vállaltam a jelölést. - Bizonyára vannak már elképzelései, tervei, hogyan tovább a Rákóczi Szövetséggel, melyek a legfontosabb teendők. - Elsősorban munkára választottak meg. Elsődleges feladatunk, hogy rendezzük a Szövetség belpolitikai ügyeit, megerősítsük a szervezeti életet. Ez azért is fontos, mert az utóbbi időben vidéken is egyre nagyobb az érdeklődés a Rákóczi Szövetség iránt, mely eddig inkább Budapest-központú volt Szeretnénk ezenkívül együttműködni más hasonló kulturálispolitikai szövetségekkel, hogy velük összefogva jelentős tényezővé tudjunk válni a magyar belpolitikában. - Mit ért ez alatt? - Például, egyik feladatunk lehet, hogy a két év múlva esedékes választásokon a kisebbségi kérdés ne váljon politikai manipulációk eszközévé. Célunk, hogy ebben a kérdésben hozzájáruljunk egy hatpárti egyeztetéshez, egyetértéshez. Második tervem: kapcsolatot kialakítani a hasonló céllal működő - kormányon kívüli - külföldi szervezetekkel, következésképpen bekerülni egy nemzetközi szövetségbe. Harmadszor, a Rákóczi Szövetség közismert funkcióját megőrizve, továbbra is szeretnénk végezni azt a feladatot, melyet eddig végzett a Szövetség, vagyis, a szlovákiai magyar kultúra támogatását. Nem beavatkozva a szlovákiai politikai viszonyokba, hiszen erre ott vannak a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak. Viszont, a magunk eszközeivel erőteljesebben szeretnénk hozzájárulni az asszimiláció fékezéséhez, egyebek között a szórványokban élő magyarok támogatásával, valamint szorosan együttműködve a hasonló céllal létrejött szlovákiai magyar szervezetekkel. Új igényként merült fel az, hogy intenzívebben kell keresnünk a szót értés lehetőségét azokkal a szlovák értelmiségiekkel, akik hajlandók velünk közös ügyeinkről zöld asztal mellett beszélni. -bor A SZIGETLAKÓK BIZTONSÁGÉRZETÉT ERŐSÍTJÜK..." (A VAJKAI EGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT ORVOSHÁZASPÁRRA VÁR) Ma, amikor egészségügyünk már krónikussá vált betegsége - a pénzhiány - veszélyezteti a törvény által szavatolt betegellátás minőségét, sokan bizalmatlanul tekintenek a jövöbe. A gyógyírként emlegetett Nemzeti Biztosító messze nem úgy működik, ahogy azt a felelősek hirdették. Tart a gyógyszerhiány, s vajmi kevés remény van arra, hogy belátható időn belül több szívbeteget műtenek (gyógyítanak) meg, hogy mindenki számára adott lesz a rákszűrés lehetősége és sorolhatnánk. Számos egészségügyi tervezet csak azért nem valósulhat meg, mert az (szűkös) anyagiak másra kellenek. Például hadseregre, pénzverésre, hivatalok, határállomások, képviseletek kiépítésére... Az egyre nehezebbé váló időkben számos egészségügyi létesítmény építési vagy átépítési munkálatait abba kellett hagyni; persze azt sem tagadhatjuk, volt olyan egészségügyi központ, amit sikerült átadni. Például Vajkán, jó egy évvel ezelőtt. Vajon a Kis-Csallóköz lakosai, a szigetlakókként emlegetett doborgaziak, bodakiak és vajkaiak miként értékelik ezt a tényt? Mert az eltelt esztendő során ki elégedett volt, ki kevésbé. Vajkán könnyűszerrel találtunk rá az egészségügyi központra. A tágas, szerintünk kifűthetetlen előtér, a funkciótlan folyosóról nyíló, ablak nélküli kuckók látványa megdöbbentett, de nem lepett meg. Kis hazánkban a pazarlás divat volt... - Teljes mértékben elégedettek nem lehetünk - vallotta a körzeti orvos várótermében egy idős beteg. Csak akkor lennénk nyugodtak, ha az orvos itt élne a faluban. -Jó volna, ha a gyermekorvos naponta rendelne - fűzte hozzá egy fiatalasszony, bár nem tagadta, a faluban nem sok a gyerek. S mi a véleménye a nyugdíjas dr. František Grochál körzeti orvosnak? - A térség orvosi ellátása meg van oldva. 1988-tól naponta rendelek a faluban, ismerem az embereket. A betegellátás színvonala emelkedett, jelenleg jó minőségű műszerek segítik munkámat. A rászoruló a legfontosabb gyógyszereket helyben megkapja. - Nézze - mutatja büszkén az ápolónő fogadóhelyiségéből nyiló gyógyszerkiadót. (Persze, az országosan hiányzó gyógyszerekkel ő sem tud szolgálni, de ezért nem hibáztatható ) Elmondta, szükség esetén nagyon szívesen ellátja a gyerekeket is, s mivel „öreg róka" a szakmában, sok mindenhez ért. Megtudtam, ha rendelési időn túl szorul valaki sürgős orvosi segítségre, Szőcs Adrienn ápolónő a bősi ügyeletestől kérhet segítséget. A betegeknek a vajkai mentőautó is rendelkezésére áll. A nővér készségesen elvezetett a gyermekorvos birodalmába, a befejezés előtt álló fogorvosi rendelőbe s a majdani fogászati röntgen helyére. - A gyermekorvos heti két alkalommal rendel, a fogorvos is hetenként kétszer dolgozik majd Vajkán - világosított fel, majd megmutatta merre találhatók a katonaságnak bérbe adott helyiségek, illetve az orvosi lakás. Nem tagadja, valaha, ha a doborgaziak s a vajkaiak betegek voltak, Szarvára, Somorjára utaztak. - Elégedettek tehát? - tettem fel a kérdést, de az ápolónő a válasszal adós maradt. A bodakiak Bodakon - A bodakiakat megszokott orvosuk, a felbári dr. Imrich Ceconík kezeli. Heti két alkalommal rendel, de ha a beteg állapota úgy kívánja, meglátogatja a hét bármelyik napján - sorolta a tényeket Nagy Zsuzsa ápolónő. - S bár a faluban nincs gyógyszertár és gyógyszerkiadó sem, a bodakiak nem maradnak gyógyszer nélkül. A körzeti orvos a felbári patikában kiváltja a szükséges gyógyszereket, a gyógyszerész (az ápolónő által elkészített) zacskókba helyezi, s mindig akad, aki autóbusszal Bodakra szállítja. Elmondta még, hogy a vízmű miatt a két kilométerre eső Felbár 24-25 kilométerre távolodott, de az orvos ennek ellenére készségesen vállalta a falusiak ellátását. S mivel a gyermekorvos csak hetente egyszer rendel, a körzeti orvos gyógyítja a beteg gyerekeket is. Ezenfelül Bodak lakosai, szükség esetén, igénybe vehetik a bősi ügyelet orvosainak segítségét. - A bodakiak miért nem a vajkai rendelőbe járnak? - kérdeztem Lukovics László polgármestertől. - Ceconík doktor közel húsz éve gyógyítja a falusiakat. Ismeri gondjainkat, bajainkat. Nagyon szerettük volna, ha Vajkára költözik, s vállalja a szigetlakók ellátását. Nem akarta feladni felbári körzetét. Ezért heti két alkalommal rendel a faluban, hiszen csak 383-an élünk itt. Persze a község úgy segít az egészségügynek, ahogy tud. Évi 15-20 ezer koronás támogatással. Nemrég egy vérvizsgáló műszert vettünk, ne kelljen a falubelieknek Felbárra, illetve Dunaszerdahelyre utazniuk. A lakosok választottak, döntöttek, s mi tiszteletben tartjuk akaratukat. Orvosházaspár jelentkezését várják - Legfőbb igyekezetünk, hogy a Kis-Csallóköz lakosai színvonalas betegellátásban részesüljenek. Hogy legalább ezen a téren ne érezzék hátrányos helyzetűket. Ezért ami megoldható, azt meg is oldjuk - közölte határozottan dr. Ľudovít Janek, a somorjai kórház és rendelőintézet igazgatója. - Tudatosítani kell viszont, hogy kis körzetről van szó, ahol például nem nyitható nőgyógyászati rendelő, örülünk annak; az Egészségügyi Minisztérium belátta, hogy az 1305 lakosnak is naponta szüksége van a körzeti orvosra. Elfogadta érvelésünket, miszerint az e térségben élők biztonságérzetét erősíti a korszerű betegellátás. Ezért utalt ki számunkra egymillió koronát, amiből megvásárolhattuk a modern EKG-készüléket, felszerelhettünk egy kis laboratóriumot, a gyógyszerkiadót, illetve berendezhettük a fogászati rendelőt, amelyben február elsejétől heti két alkalommal fogorvos látja el a falvak betegeit. Az igazgató szerint a vajkai rendelőintézet fenntartási költségei nagyon magasak. - Nem a gazdaságosságra, hanem a humánumra helyezzük a hangsúlyt - szögezte le. Persze az anyagiakra is ügyelniük kell. Ezért bérbe adták a rendelőintézet kihasználatlan helyiségeit. így került oda a határőrség s az orvosi lakásba - ideiglenesen - egy magánvállalkozó. - A szigetlakókkal együtt nagyon jól tudjuk, mi volna az, amitől megnyugodnának a kedélyek. Orvosházaspárra van szükségünk. Olyan tapasztalt orvosokra, akik vállalnák az itt élők sorsát, akik beköltöznének az ötszobás lakásba. Mi vállalnánk azt, hogy a kis beteglétszám miatt ne érje őket anyagi veszteség, nekik viszonzásul vállalniuk kellene a kötetlen munkaidőt. Fontos szempont, hogy orvosaink képesek legyenek magyarul kikérdezni a betegeket, de tudniuk kell szlovákul is, hogy a nyári vendégekkel is beszélni tudjanak. Olyanok kellenek, akik háziorvosként ellátnák a kicsiket s nagyokat egyaránt. Akiket be- és elfogadna Doborgaz, Bodak, Vajka lakossága PÉTERFI SZONYA A SLOVENSKE POHĽADY ALKONYA Százkilencedik évfolyamába lépett, de a jelek szerint valószínűleg nem éri meg a száztizediket a legrégibb szlovák irodalmi folyóirat, a Slovenské pohľady. A lap körüli vita nem újkeletű: a Matica slovenská, és a szlovák írótársadalom egy csoportja, amely a kulturális szervezet uszályához csatlakozott, már hónapok óta kivetette hálóját a lapra, s előbb rágalomhadjárattal, miszerint „szlovákellenes", „nemszlovák" jellegű írásokat közöl, próbálták lejáratni a Ján Buzássy által szerkesztett, s a Szlovák Irók Társulásának kiadásában megjelenő patinás folyóiratot. Ezt követték a gyakorlati lépések. A Matica a kulturális minisztérium támogatásával felajánlotta, átveszi a Slovenské pohl'ady-t a Társulástól, mivel amúgy is őt illeti meg, hiszen valamikor a Matica lapja volt. Ez viszont mégcsak féligazságnak sem felel meg, mert a 109 évfolyamból mindössze 30 jelent meg a kulturális szervezet égisze alatt, 1922 és 1952 között. A következő lépés az állami támogatás megvonása, amely egyet jelent a lap megszüntetésével. Igaz, a kulturális tárca „nagylelkűen" felajánlotta, többéves támogatást ad a Társulásnak, ha kiad egy új kulturális hetilapot. Azaz: mondjon le a Slovenské pohl'ady-ról, egyébként is, megjelent a Matica kiadásában az új folyóirat, a „Slovenské pohľady 93" A Társulás tegnapelőtti sajtótájékoztatóján az egykori szerkesztők (Jozef Bžoch, Milan Surovec, Július Vanovič. Pavel Vilikovský) kifejtették: a kulturális minisztérium jogkörébe tartozik, melyik folyóiratnak ad támogatást és melyiknek nem, az azonban minden kulturált polgár jogköre, hogy ezt a lépést a maga jelentőségének megfelelően értelmezze. Mit tehetnek az írók? Tiltakozó felhívást fogalmaztak, amelyet több mint ötvenen aláírtak, s amelyben leszögezik: visszataszító, hogy az intolerancia és az erőszak azon a területen is kezdenek hódítani, amelyen nem lenne szabad - a kultúrában. A Slovenské pohľady, írják a tiltakozásban, az utóbbi hónapokban kulturális képviseletünk egy részének erőszakos és intoleráns eszközévé kezd válni. Ivan Izakovič, a kulturális minisztérium képviselője tegnap azt nyilatkozta a Szlovák Rádióban, hogy a minisztérium „fél az osztozkodástól, amely az Expres-szel kezdődött, a Smenával folytatódott". Hogy ki mitől fél valójában, eléggé nyilvánvaló, mint az is, hogy egyesek mindent a maguk politikai céljaiknak igyekeznek megkaparintani. (kövesdi) AHOGY ÉN LÁTOM WEISSEK IGAZI NAGY LEHETOSEGE Nincs elnöke Szlovákiának, és a kincstári jövendömondókon kívül úgyszólván minden politikai elemző véleménye megegyezik abban, hogy akár a nyári hónapokig is elhúzódhat az eredménytelen választási próbálkozások sorozata. Ebben a helyzetben mondotta valaki a parlament folyosóján az újságírók közül, hogy Peter Weiss pártja számára elérkezett a nagy lehetőségek történelmi pillanata. Kétségtelen, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja vezetőinek zsebében is ott a megoldás kulcsa. Tulajdonképpen már akkor is ott volt, amikor még csak a mendemondák szintjén esett szó a Mečiar-mozgalom egységének bomlásáról. Ma már kész tény, hogy a miniszterelnök mozgalma nem tudna olyan elnökjelöltet állítani, akire mind a 74 DSZM-képviselő ráadná szavazatát A „nagy lehetőségek pillanatát" úgy is értelmezheti Peter Weiss, hogy a lehetőséget az jelenti: pártjabéli lesz a Legfelső Ellenőrzési Hivatal elnöke. Sőt, most, amikor egyre szorultabb helyzetbe kerül Mečiar, még a kormányban is elfoglalhatnak az exkommunisták néhány bársonyszéket. Kétségtelen, hogy ez nem lenne kis teljesítmény egy párt esetében, amelynek olyan múltja van, amilyent a magukat demokratizáltnak tekintő baloldaliak maguk mögött hagytak. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy mindöszsze három év telt el a nagy fordulat óta, a DBP-t méltán minősíthetjük olyan politikai erőnek, amelynek vezetői képesek élni a kormányzó párt és az egész társadalom válságában rejlő lehetőségekkel. Ezek azonban csak rövid távra szóló lehetőségek, és biztosra vehető, hogy ezzel a Weisscsapat is tisztában van. A kísértés, a hatalomból való azonnali részesedés lehetősége azonban nyilván szintén közrejátszik döntéseik meghozatalában. A „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" féle gondolkodásmód és a távlati gondolkodás dilemmájáról van szó. Peter Weiss tisztában van azzal, hogy a mohóság, a hatalomba való visszatérés sürgetése visszaüthet. Előfordulhat, hogy ha belép a kormányba, két-három év alatt együtt vérzik el Vladimír Mečiarral. Márpedig a DBP elnöke - messzenézö politikus. Teljesen szalonképessé szeretné tenni pártját. Szociáldemokratává igyekszik átalakítani, mégpedig úgy, hogy ez az átalakulás a külföld számára is hitelesnek tűnjék. A DBP ott toporog a Szocialista Internacionálé kapui előtt. Valaki tréfásan megjegyezte: a „fešák" Weiss talán a fél szemét is feláldozná, ha teljes jogú tagként nyomban keblére ölelné őt a nyugati szocdem pártok exkluzív gyülekezete. Ha a végrehajtó hatalom részeseként tevőlegesen belekeveredne a Szlovák Köztársaság éppen csak szárba szökkenő demokráciájának visszafejlesztésébe, alighanem még sokáig kívülről kellene figyelnie, hogy mi történik a Szocialista Internacionáléban. De a szlovákiai belpolitikában is hasonló veszélyei vannak a DBP szempontjából a Mečiarmozgalomhoz való közeledésnek. Amíg a párt tisztes távolságot tart tőle, amíg a konstruktív ellenzék fogalmán „csak" azt értik, hogy időnként gesztust tesznek a kemény bolsevikokból nemzetivé lett politikai erők felé (a szuverenitási nyilatkozat megszavazása, a szlovák alkotmány elfogadása stb.), addig a választók nem ábrándulnak ki az exkommunistákból. Sőt, igen sokan bennük látják Mečiar alternatíváját. Azt azonban nehezen tudnák még a jó svádájú Weissnek is megbocsátani, ha nevét egy-két év múlva egyszusszra kellene kiejteni Mečiaréval. Akinek a választók éppen úgy benyújtják a számlát, mint minden más politikusnak, aki kudarcot vall. Weissék igazi nagy lehetőségét az jelentené, ha lenne lelki erejük nemet mondani a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak, ha igazi, jelző nélküli ellenzéki erővé válnának. A bolsevikok egyik ismertetője az, hogy nem ismernek mértéket. Az, hogy a kínálkozó lehetőségeket haladéktalanul megragadják, és hogy határtalanul ragaszkodnak a hatalomhoz. Most itt a lehetőség a Demokratikus Baloldal Pártja számára, hogy megcáfolja: e szempontból is hátat fordítottak a múltnak. Ez egyúttal annak a bizonyítását is jelentené, hogy nem segítik elő Mečiar menetelését az egypártrendszer felé. Szlovákiában ezzel kiegyensúlyozottá válhatnának a politikai erőviszonyok, és pluralistává válna a társadalom. Weisséknek most a nagy lehetőség és az igazi nagy lehetőség között kell választaniuk TÓTH MIHÁLY