Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-28 / 22. szám, csütörtök

LAPOZGATO íŰJSZÓM 1993. JANUAR 28. MIÉRT DRAGA A SÖR? Az állam és a vendéglősök keserítik a sörivók életét Az utóbbi áremelést követően egy korsó tizes sör hat koronán és a tizenkettes tíz koronán alul csak kevés helyen kapható. A sör magas árának okairól olvashattunk a Rudé právo január 16-án megjelent számában. Zdenék Hoffman kérdéseire Antonín Kratochvíl, a Cseh Sörgyárak Szövetségének elnöke válaszolt. • A sörivók panaszkodnak. Mivel magyarázható a sörárak ekkora emelkedése? — A panasz, a felháborodás indokolt. De ne okolják a sörgyárakat! A jelenlegi fogyasztói árból a sörgyár 32 százalékot, a vendéglős 27 százalékot, az állam pedig 41 százalékot kap. így egy korsó tizes sör árából 3,30 korona jut az államnak. • Várható a sör árának további emelkedése? — Minden bizonnyal. Elsősorban a gyárak termelési költségeinek emelkedésével kell számolnunk. Ugyanis jelenleg még a korábban olcsóbban felvásárolt nyersanyagot dolgozzák fel. Egyes sörgyárak az árakat még nem emelték és a megnövekedett adót saját hasznukból fedezik. Az új esztendőben az adón kívül növekedtek a szállítási költségek, a nyersanyag, az energia árai is. • Tehát mennyivel lesz drágább a sör? — Előzetes számításaink szerint további 24 százalékkal. • A fogyasztói árból mennyi a vendéglős, az elárusító haszna? — Megállapítottuk, hogy tíztől 175 százalékig. Ám Prága központjában ós egyes szállodákban ettől lényegesen nagyobb (van, ahol ezer százalék is!). • A sör tehát drága. Elképzelhető a fogyasztás csökkenése? — Ha az elárusítók tovább emelik az árakat, a fogyasztás csökkenésével kell számolnunk. Úgy vélem, eljön az idő, amikor a sörgyárak vásárló ügyfeleikkel szerződésben rögzítik a maximális fogyasztói árakat. A magas árak ugyanis csakúgy ártanak a gyár jó hírnevének, mint a rossz minőség. A magasabb sörárakkal magyarázható az is, hogy növekszik a tízes sör fogyasztása a tizenkettes rovására. Egy-két hónapig a sörárak körül zűrzavar várható. Ám feltételezhető, hogy a túl drágán árusító vendéglősök a csökkenő fogyasztás következtében kénytelenek lesznek leszállítani az árakat. A MUNKANÉLKÜLISÉG ALAKULASA 1992. DECEMBER 31-IG Terület Munkanélküliség 1992. nov. 30-ig Munkanélküliség 1992. dec. 31-ig Szabad munkahely A munkanélküliség növekedése %-ban A munkanélküliség aránya %-ban Cseh Köztársaság 128 904 134 788 79 422 4,56 2,57 Pozsony 10 941 10 883 3 677 - 0,53 3,81 Nyugat-szlovákiai kerület 85 593 85 776 4 444 0,21 11,36 Közép-szlovákiai kerület 75 612 77 259 3 743 2,18 10,03 Kelet-szlovákiai kerület 85 738 86 356 4 340 0,72 12,42 Szlovákia 257 884 260 274 16 204 0,93 10,38 Hospodárske noviny, 1993. január 18. A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOK GAZDASAGANAK ALAKULASA A CSEH KÖZTÁRSASÁG AZ ÉLEN A reformok útjára tért kelet-európai országok közül a Cseh Köztársaságban a legmagasabb az egy főre jutó hazai össztermék. Ez derül ki a nemzetközi gazdasági összehasonlítást végző bécsi intézet (WIIW) adataiból. A WIIW becslése szerint az egy főre eső hazai össztermék tavalyi értéke a következő: Cseh Köztársaság 8900 dollár Magyarország 8300 dollár Szlovákia 7400 dollár Lengyelország 6400 dollár Bulgária 5700 dollár Románia 5100 dollár. Összehasonlításként: Ausztriában 16 000 dollár. 1992-ben a külföldi beruházások Magyarországon némileg csökkentek, de továbbra is magasak. Csehország tavaly e téren megközelítette déli szomszédunkat, meri a még egységes köztársaságban befektetett külföldi tőke kilencven százalékát a nyugati országrész kapta. Csehországban és Szlovákiában tavaly még nem okozott gondot a költségvetési hiány, míg Magyarország és Lengyelország nehézségeit a kiegyensúlyozatlan állami költségvetés tetézi. A két ország további problémája a nagy méretű külföldi eladósodás. Lengyelország külföldi adóssága több mini 50 milliárd dollár, Magyarországé körülbelül 23 milliárd dollár. Ezzel szemben a volt Csehszlovákia adóssága csak 9,8 milliárd dollár. A két önállósult ország közül Csehország van jobb helyzetben. Szlovákiában nagyobb költségvetési hiány és magasabb munkanélküliség várható. A bécsi intézet szakembereinek véleménye szerint a volt szocialista országok közül a gazdasági válságot elsőként Lengyelország vészelhetné át, ahol néhány hónap óta az ipari termelés bizonyos növekedése észlelhető. A további gazdasági fejlődés Lengyelországhoz hasonlóan a többi országban is a szociális béke megőrzésének képességétől függ. E téren a helyzet valamennyi országban romlott. összegezésként megállapítható, hogy a volt keleti blokk országai közül az átalakulásból adódó nehézségek leküzdésére Csehországnak, Szlovákiának, Magyarországnak és Lengyelországnak van a legnagyobb esélye. Pravda, 1993. január 20. GYANÚS OSSZEFUGGESEK? AZ IZVESZTYIJA DUBČEK HALÁLÁNAK KÖRÜLMÉNYEIRŐL „Jaroszevicz volt lengyel kormányfőt és Dubčeket, a CSKP volt főtitkárát soha nem emlegették semmiféle öszszefüggésben. Sem aktív politikai tevékenységük idején, se nyugdíjas korukban. Csupán a múlt évben, tragikus haláluk kivizsgálásakor változott meg valami. (Dubček autóbaleset áldozata lett, Jaroszeviczet, a leleségével együtt, a villájukban brutálisan megölték.) Azt követően, hogy elfogadták a meghívást a tanúságtételre az SZKP betiltására indított bírósági tárgyaláson. Halálukon kívül további közös vonásuk, hogy túl sokat tudlak. Bárki mondhatná, hogy a véletlenek találkozásáról van szó. Igaza lehel. Csakhogy a szélesebb látókörű Zdenék Mlynár másképp ítélte meg a helyzetet és nem fogadta el azt a meghívást Moszkvába, amelyet Galina Sztarovojtova képviselőnőtől, az orosz elnök tanácsadójától kapotl. Ez azonban már a múlt. Sztarovojtova ma úgy véli, hogy tanácsadói tisztségéből történt váratlan visszahívására bizonyára azért került sor, mert Jelcin előtt kétségbe vonta az orosz hírszerzés megbízhatóságát." Feltevések. Ki tudja, mi igaz belőlük? A Pravda című szlovák napilap január 18-iki számában közölte moszkvai tudósítójának írását, amelyben az Izvesztyija egyik cikkét ismerteti. Moszkvában egyesek feltételezik, hogy létezik öszszefüggés Alexander Dubček tragikus halála és a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen folyó bírósági perre történt tanúként megidézése között. E gyanúról sokáig csak suttogtak. Az Izvesztyija január 13-án megjelent számában azonban Szergej Grigorjan emberi jogi orosz aktivista vetette lel a kérdést nyilvánosan. A szerzői korábban két ízben ítélték szabadságvesztésre politikai felforgató tevékenységért. 1975-től 1980ig és 1983-tól 1987 volt börtönben. Rehabilitására is az utolsók között került sor 1992-ben. Grigorjan jelenleg a Glasznoszty hírügynökség főszerkesztője, amelyről az a hír járja, hogy az Állambiztonsági Bizottság (KGB) kulisszatitkairól bárki másnál jobb értesülésekkel rendelkezik. Grigorjan cikkében többek között a következőt olvashatjuk: E

zzel a címmel közölt riportot az MF DNES című cseh napilap az 1993. január 16-án megjelent számában. A szó önmagában is mennyi keserű emléket idéz! Elegendő röpke történelmi visszapillantás: deportáltak zsidókat Közép- és Nyugat-Európa országaiból, németeket Csehországból, magyarokat Szlovákiából... S most romákat Csehországból. Úslí nad Labem — vasútállomás. A beérkező gyorsra Rudolt Kanéi leleségével DEPORTÁLÁS és gyermekeivel rendőri felügyelettel száll lel. Fenntartott kupéjuk van A menetjegyet csak egy perccel az indulás előtt kapják meg a városi hivatal képviselőjétől. A város költségén utaznak Ellenőrzés során bukkantak rájuk Ústí egyik kétszobás, félig lerombolt városszéli lakásában. Kanči unokalestvérének a rokonánál laktak; csaknem egy éve bejelentés nélkül. A családfenntartónak munkája, pénze nem volt. A rokonoknak is terhükre voltak. A város elöljáróságának rendelkezése alapján az idegeneket, azaz a bejelentés nélkül ott élőket egyszerűen kitoloncolják. E rendelkezés természetesen a jobbára Szlovákiából oda költözött roma családokat érinti. Rudolf Kančí próbált beilleszkedni a város életébe. Utcaseprőként dolgozott. Nem sokáig. Elbocsátották Állítása szerint többször nem mehetett munkába, mert a feleségének kellett segítenie. Ez a „segítség" azonban a valóságban munkából való igazolatlan kimaradást jelentett. Teljesen pénz nélkül maradtak. A családi pótlékból éltek. Egy Erzsébet nevű személyt szidalmaznak, aki három és fél ezer koronáért lakást ígéri Becsapta őket. A pénzt elvitte, azóta se látták őt. Se az ígéri lakást. A szomszédos kupéban is cigányok utaznak. Kanči fél tőlük. Nem akar verekedésbe keveredni. Bevallása szerint csak a feleségével kapnak hajba hébe-hóba. Főképp akkor, ha az asszony a gyerekeket veri Most Nagymihályra mennek, ahonnan egy évvel ezelőtt távoztak. A férj szövetkezetben dolgozott, biztos helyet hagyott ott. Megijedt, amint mondja, hogy Mečiar tönkreteszi az országot. Ezért menekült Csehországba. Ott viszont, a különválás után, állampolgárságot nem kaphat, így lett ő az első deportált. A vonatban összeszámolja megmaradt pénzét. Százhúsz korona. Az egész családnak. Ebből az étkezőkocsiban két üveg sört vesz harminc koronáért... Nagymihályra reggel érkeznek. Bekopogtatnak Anna testvére lakásán. A fogadtatás aligha mondható szívélyesnek. A szűk lakásban már most is négy felnőtt és három gyerek lakik. Mostantól további két felnőtt és két gyermek otthona is. Rudolf első kérdése testvéréhez: van-e pénze. Anna négyszáz koronát mutat, amit a gyerekeknek cipőre kuporgat. Rudolf elveszi tőle. Majd megadja — ígéri. S a legnagyobb gyereket máris szalaszlja pálinkáért. Majd délelőtt elmegy a munkahivatalba... A munkanélküliek fele a járásban roma. Akad ugyan némi munkalehetőség, de feltétele a szakképzettség. A munkahivatal csak a járásban állandó lakhellyel rendelkezőket veszi nyilvántartásba. Lakásra pedig az elkövetkező öt évben nincs kilátás. Rudoll Kanéit szülővárosa nem sok reménnyel biztatja. Erről néhány órával megérkezése után máris meggyőződhetett. Enynyi idő alatt be is rúgott. Testvére négyszáz koronáját az utolsó fillérig elitta... JULIUS BINDER: A MAGYAROK NAGY LEHETŐSÉGET SZALASZTOTTAK EL A Pravda csaknem egész oldalas beszélgetést közölt Július Binderrel, a bősi vízi erőmű beruházási szervezetének igazgatójával, akinek neve sokat szerepel a hazai és a magyarországi sajtó hasábjain. Az alábbiakban a beszélgetés érdekesebb részleteit ismertetjük kivonatosan. Nagy kár, hogy Magyarország elállt a bősi vízi erőmű fejezésétől, sőt előre nem is látható politikai következményekkel feszültséget idézett elő a nemzetközi kapcsolatokban. Az utóbbi időben megsokasodtak a személyem, Szlovákia és a szlovákok ellen irányuló kirohanások. Ez azzal magyarázható, hogy véghez vittük azt, amiben a magyar fél az utolsó pillanatig se hitt. A Duna végleges elterelése előtt Vargha János ökológus, a vízi erőmű legnagyobb ellenzője, többször is megismételte, hogy törekvésünk csupán afféle papírtigris és taktikai zsarolás... Nem hitték, hogy e pótmegoldást, lényegében egy új nagy művet, 250 nap alatt képesek leszünk megvalósítani. Amikor mégis megtörtént, sokkolta őket az a tudat, hogy maguk mondtak le a megoldás lehetőségéről. Ha a magyarok a már kész dunakiliti gátnál sajál területükön rekesztették volna el a Dunát, s nem kényszerítettek volna bennünket a C-variáns kivitelezésére Dunacsún mellett, akkor műszaki lehetőségeink alapján ők dönthettek volna arról, mennyi víz — vagy akár egy csepp se — kerüljön a bősi csatornába. Az a lehetőség, hogy amennyiben ezt a politikai viszonyok megkövetelnék, akár büntessenek, akár zsaroljanak bennünket, végképp a múlté. Ezzel magyarázható az a döntő propagandakampány, amelynek az utóbbi időben tanú vagyunk. Ne legyünk szerények és mondjuk csak ki, hogy a másik félnek túljártunk az eszén. S ezt bizony a „felvidéki tótoknak" nehezen tudják megbocsátani. Arra a megjegyzésre, miszerint a környezetvédőkkel nem kedvelik egymást, Binder úr kijelentette: Attól függ, milyen természetvédőkről van szó. Tiszteletben tartom a tudományt és a szaktudást, ellenkező esetben önmagamat cáfolnám... Ám a zöldhályog súlyos szembetegség, s akik — átvitt értelemben — ebben szenvednek, azok engem és munkatársaimat, valójában minden műszaki értelmiségit technokratának és javíthatatlan barbárnak tekintenek... Elvégre az ökológia tudomány! Amikor az Európai Közösség szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy a bősi vizi erőmű nem is olyan rossz, akkor rohantak Brüszszelbe azok az ökológusok, akik a bősi erőművet elbíráló szakembereket részlehajlással, csaknem megvesztegetéssel vádolták... Hangoskodnak, riasztgatnak, nem hagynak békén. Azért, mert nem nekik adtak igazat. A bősi erőművet kész vagyok minden erőmmel védelmezni. Épp azért, mert műszakilag, építészetileg és ma már optimális mértékben ökológiailag is sikeres mű. Nem érdemli meg, hogy ócsárolják. Ismerem e művet, mini a tenyeremet, ismerem műszaki előnyeit, óriási jelentőségét, ismerem tervezőinek és építőinek képességeit. Erre az erőműre a Dunának és Szlovákiának is szüksége van... A Duna menti természet életképes. Ezért hiszem, hogy egykoron itt nemzeti park lesz. Várjuk ki, amíg a természet kimondja ítéletét. Most már rajta a sor, hogy eldöntse, valóban környezetkárosító monstrumot építettünk-e a Dunán. Én tudom, hogy a természet kinek ad igazat. Pravda, 1993. január 22. Az oldalt összeállította: ZSILKA LÁSZLÓ