Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-28 / 22. szám, csütörtök

1993. JANUAR 28. GAZDASAG VÁMUNIÓ TANACS RAKTÁRAKKAL A PAPÍRMUNKA ELLEN Véget éri a bemelegítés, most már élesben megy a dolog! A világ legújabb államhatárán, a cseh— szlovák határon január 15-étől komolyan veszik az előírásokat, s ha Szlovákiából Csehországba (és fordítva) árut szállító járművek vezetői nem tudják felmutatni a szükséges iratokat, nem léjihetnek a másik ország területére. Lapunkban már részletesen közöltük (január 16-án), hogy az SZK Központi Vámigazgatósága utasításai alapján miként járjanak el a kereskedelmet folytató jogi személyek. Bizony, meglehetősen nyakatekert követelményeknek kell eleget tenni, amelyek lassítják az áruk szállítását. Mint ahogy a P. P. Trading Kft. kereskedőcég egyik alkalmazottja, Ján Bednárčik mérnök mondta: „Bizo. nyos előnyünk van azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek csak a volt Csehszlovákián belül kereskedtek. Ennek ellenére nekünk sem könnyű, mivel Csehország és Szlovákia között az áruforgalmat szabályozó előírások nem mindig tisztázottak. Ezért egyelőre egyszerűbb például Ausztriával kereskedni, mint Csehországgal. Ugyanis a mi munkánk több külső tényezőtől is függ, például a vámhivatalok gyorsaságától, s ha e folyamatban valahol fennakadás keletkezik, mi vagyunk a vesztesek." Remélhetőleg a gyermekbetegségek kiküszöbölése és az egységes eljárások alkalmazása is feladata a január 18-án megalakult Cseh és Szlovák Vámunió Tanácsának. A Pozsonyban létrehozott tanács koordinálja az egységes vám- és kereskedelempolitikát, s a felmerülő nehézségekre igyekszik megoldást találni. Joset Lux cseh mezőgazdasági miniszter, s egyben a tanács tagja, Pozsonyban leszögezte, a mezőgazdasági termékek esetében nem alkalmaznak külön eljárást. A tejtermékek és péksütemények határforgalmánál. amelyek nap mint nap zajlanak, lehetséges a könnyítés, mégpedig úgy, hogy a szállítók öszszegzik az okiratokat, s havonta egyszer leadják a vámhivatalban, elkerülve a napi sorbanállást. Peter Baco szlovák mezőgazdasági miniszter e közlést megtoldotta azzal, hogy elsősorban a kishatárforgaiomra érvényes a könnyítés. Ľudovít Černák szlovák gazdasági miniszter továbbá bejelentette, mindkét fél megakadályozza a fasiszta, fajgyűlölő és háborúra uszító kiadványok kereskedelmét. Persze, nemcsak kereskedelmi forgalom bonyolódik le a határon, hanem magáncélú behozatal is. Például, ha a szlovák állampolgár azt akarja, hogy a Csehországban vásárolt áruért ne kelljen vámot fizetnie, akkor cseh termékel kell vennie. Ha harmadik országbeli árut vesz, amelyen már rajta van a vámtétel, akkor a kivitelnél a cseh vámhivatalban kell kérnie ennek visszafizetését. Az ingóságok szállítása is szabályozott. Ha valaki Szlovákiából Csehországba költözik (és fordítva), akkor a lakhelyéhez legközelebb eső vámhivatalban jóváhagyatja az elszállítandó ingóságok listáját. A határátlépésnél felmutatja az okiratot, majd Csehországban (illetve Szlovákiában) az ottani vámhivatalban is láttamoztatja a listát, ami egyben a vámmentességet biztosítja. Elhangzott még egy jó tanács a Cseh és Szlovák Vámunió Tanácsa megalakulását követő sajtótájékoztatón. Azoknak a szállítóknak, akik a Csehországba irányuló termékeiket egyszerre több helyre is fuvarozzák, nem kell minden egyes helyen az okiratokkal felkeresni a vámhivatalt. ügy egyszerűsíthetik le a dolgukat, hogy a határ túlsó oldalán egy közbülső raktárt létesítenek, itt elintézik a hivatalos formalitásokat, majd innét szállítják annyi településre az árut, ahány helyen csak igénylik. Az élelmesebb fuvarozók már rájöttek erre a húzásra, most várható a határ két oldalán a raktárépületek hirtelen feltűnése. Mint esztétikai látvány, bizonyára nem lesz túl épületes jelenség a raktárak, bódék, csarnokok sorjázása, ám a praktikus megoldás a lényeg. Ha már egyszer igazi határt húztak Csehország és Szlovákia közé... (sidó) FÜLEK MAJDNEM A REGI MEDERBEN Közel egyéves kényszerszünet után ismét megelevenedtek a füleki Kovosmalt gyárcsarnokai. Januártól hat Kft. folytat itt céltudatos, exportorientált tevékenységet, amiben az az érdekes, hogy kevés kivételtől eltekintve azon termékek kerülnek le a gyártószalagokról, amelyekre hónapokkal ezelőtt a „kutyának sem kell" bélyeget sütötték rá. A különböző kályhák és tűzhelyek mellett a sokak által leírt mélyhúzott kádak viszik a prímet — akárcsak évekkel ezelőtt. Úgy tűnik, a csődeljárás befejeztével a régi mederben folyik tovább a termelés, a múlthoz képest mégis sok az új elem. volt azzal a pozsonyi illetőségű Alfonz Moravčíkkal is találkozni, akit Füleken a porzománcozás atyjaként ismernek. Tény, hogy a hazai tájakon először Füleken kipróbált ESTAP technológia kiötlőjének a nevét errefelé nem foglalták imába. A csődeljárás beindítása előtt jómagam is inkább elmarasztaló véleA kádgyártó részlegen már teljes ütemben folyik a termelés (A szerző felvétele) kenységgel foglalkozunk a volt Kovosmalt területén is. További kérdőjelek az új adózási rendszer bevezetéséből és a pénzunió megszűnéséből adódnak. A fejlesztéshez pedig bankhitelre lenne szükségünk. Most éppen az említett Horstmann úrral közösen akarunk egy német bankhoz folyamodni — úgy néz ki, sikerülni fog. Mindent egybevetve: a jövőt illetően nem vagyok pesszimista. AZOK AZ IDŐK MÁR ELMÚLTAK... Puszta véletlen, de január eleji látogatásom alkalmával szerencsém ményeket, értékeléseket hallottam róla és technológiájáról, mintsem dicsérő szavakat. Most viszont, bármennyire is fura, gyáron belül az általa és két füleki szakember által létrehozott ESTAP Kft. lett az érdemi termelés másik nagy tartópillére. — Tudja, annak idején bűnbakokai kellett keresni, és ugye mindig könnyebb mindent másra kenni. Hál' Istennek azok az idők már elmúltak — mi már bizonyítottunk, és még fogunk is. Persze, az elektrosztatikus porzománcozás nagyon precíz munkát, és technológiai fegyelmet igényel. Most nemcsak kiváló szakemberekkel dolgozunk, de olyanokkal is, akiknek nem mindegy, mennyi és milyen minőségű fürdőkádat produkálunk, hiszen minden zsebre megy. És hogy milyen a valóság? — az elmúlt kél hónapban a kádak 95 százaléka az első minőségi osztályba nyert besorolást, ami pedig a mennyiségi mutatókat illeti: az idén 300 ezer darab fürdőkádat szeretnénk legyártani, vagyis elérjük a gépsor tervezeti kapacitását. Ez még sohasem sikerült. A dolgozók sem panaszkodnak, hiszen karácsonyra mindegyikük kétezer koronát kapott a fizetése mellé ajándékként. Most még magasabbra lettük a mércét: ez év végén tizenharmadik fizetést szerelnénk mindenkinek átnyújtani! Persze, óriási erőfeszítéseket kell tennünk a sikerért. Ma már nem nehéz valamit legyártani, annál inkább eladni. Közel négyszázezer kádra van ugyan érdeklődő, de ez még nem szerződéses megállapodás. A közeli napokban épp egy külföldi körútra készülök a konkrét szerződések, megállapodások megkötése érdekében. Valószínűleg bartel-Cizletekbe is belemegyünk, mert egyszerűen rá leszünk kényszerítve. Természetesen minket is gyötörnek a bankok hitelkamatai, melyek már a 24 százalékot is elérték, most pedig jön a pénzunió problémája, az új adótörvények megszorításai és egyebek. Ha terveinket elképzeléseink szerint sikerül megvalósítanunk, akkor még az idén mi is emeljük a dolgozók létszámát. Jelenleg 144-en vagyunk és ha minden jól megy, az., év végére kétszázan leszünk. POLGÁRI LÁSZLÓ NEHEZMARADNI SEM KÖNNYŰ MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETI ELNÖK A KILÁTÁSOKRÓL A

jelek szerint bekövetkezett, amit sokan megjósoltak. Nehéz év után egy még nehezebb időszak vár a mezőgazdasági szövetkezetekre. Annyira nehéz, hogy tíz-tizenöt, egyesek szerint akár húsz százalékuk is megszűnik. Az Alsószeli Mezőgazdasági Szövetkezelet nem fenyegeti ilyen veszély. Mot'ovsky János elnök mégis lehangoló képet festett jelenükről, jövőjükről. Olyan kihívásokkal kell szembenézniük, amelyek az elmúlt év transzformációs teendőinél is nehezebbek, problematikusabbak lesznek. — Gondjaink élén a vagyonmegosztás áll. 1990 hektárunkból a magángazdák 450 hektárt vettek saját használatba, és most ehhez annak rendje és módja szerint kérik a vagyont. Korábban már átéltem egy vagyonmegosztást, amikor a nagyból velünk együtt három kisebb mezőgazdasági szövetkezet alakult A vitás kérdéseket veszekedés nélkül megoldottuk, de mindhármunkban megmaradt az érzés, hogy ő járt rosszabbul. Most ugyanez van soron a szövetkezet és a magángazdák között. Mi lesz az, amit kérnek, vinni akarnak, és mi az. amit működőképességünk megtartása mellett adni tudunk? Előfordulhat, hogy a vagyon transzformációjában nem tudunk megegyezni. Napirendre kerül a veszekedés, bíróság, a munkát nehezítő feszültség? Mi lesz azokkal, akiknek munkahelyéi, munkaeszközét kiadjuk? Az új gazdának az ott dolgozókra aligha lesz szüksége, és a 235 munkaviszonyban lévő tagunk már most is sok. Még akkor is, ha 1993-ban belső privatizációt nem tervezünk. Alsószeliben a földet kivéve a tagok transzlormációs vagyoni betétük egészével vállaltak kezességet, léptek be a szövetkezetbe. A tagsági alapbetét értéke húszezer korona. Az elnök szerint ez a belső privatizáció nélkül is meghozza a szükséges változást. Kialakul a munkához és a szövetkezethez való újszerű viszony, de csak bizonyos idő, úgy egy év elteltével. A munkaviszonyban lévő tagoknál egyelőre, akárcsak korábban, a kereset lehetősége a meghatározó. Arra, hogy mii jelent az esetleges veszteség, először majd azok döbbennek rá, akik a tagsági alapbetét értékéig részesednek a szövetkezet alaptőkéjéből, és a leírt értéket már minimális veszteség esetén is a saját zsebükből kell pótolniuk. Ezek, az első befizetési kötelezettségek leszik egyértelművé a tag számára, hogy valóban olyanról van szó, ami eddig sose volt. — Azért sem erőltetjük már az idén a belső privatizációi, mivel meggyőződésem, hogy önmagában sem ez, sem a transzformáció nem menti meg a szövetkezetet. A mezőgazdaságnak ennél többre van szüksége. A mezőgazdasági szövetkezeteknek minimum a kétharmada, sőt még ennél is nagyobb hányada a tönk szélén áll, elsősorban a rossz mezőgazdasági politika, az árrelációk miatt. Példának okáért: rövidlejáratú hitelünk nincs, így úgymond élvezzük a bank bizalmát, és akárcsak korábban, talán megkapjuk a tavaszi induláshoz szükséges pénzeszközöket, hogy megvehessük a vetőmagot, műtrágyát, takarmányt, üzemanyagot. Úgy hat hónapon át megközelír tőén másfél millió korona kölcsönre lenne szükségünk, amit a második lélév bevételeiből visszafizetünk. Feltéve, hogy a kölcsönt a tavalyi és nem megemelt kamattal kapjuk meg. Ha magasabb kamattal, akkor előfordulhat, hogy adósságunkat az év végéig már mi sem tudjuk visszafizetni. Azért nem, mert a mai viszonyok mellett 22 százalékos kamatot a mezőgazdaság nem tud kigazdálkodni. Még akkor sem, ha immár harmadik éve egyetlen gépet sem vettünk és valószínűleg az idén sem veszünk. — Ennyi lehangoló dolog után valami jót, reménykeltőt is mondhatna? — Nagyon nehéz. Ha közgazdászt hívok, jöjjön hozzánk, szükségünk van rá, a fizetésen, amit adni tudunk, csak mosolyog, a jogászról nem is szólva. A szakemberek hagyják el a mezőgazdaságot, máshol, vagy tanácsadóként a többszörösét keresik meg. Talán ők teszik jól, valóban a távozás az ésszerűbb megoldás. Csakhogy nehéz, hiszen helybeli vagyok, és sokaknak a szövetkezet adja a napi kenyeret. Persze, maradni sem könnyű, hiszen egy imbolygó, süllyedni készülő hajót kell megtartani a háborgó tengeren. De, hogy teljesítsem óhaját és valami jót is mondjak, azért még van remény. Egyelőre nem adtuk fel. Korszerű sertéstenyészetünk, bővülő bolthálózatunk, a szabadföldi kertészet, a bérbe adott palántanevelő és a hasznot hozó építőcsoport, a nyereségessé tehető melléküzemág talán segít átvészelni a krízist. Annál inkább, mivel még mindig hiszem, a kormány nem engedi meg, hogy az ország élelmiszerfüggőségbe kerüljön. Azokat az üzemeket, amelyek a nehéz feltételek ellenére is elérték az átlagszínvonalat és az ennél jobbakat megmentik. (egri) VIHETJÜK A ZÖLDSÉGÉT CSEHORSZÁGBA? ' AGRÁRPOLITIKAI KOORDINÁCIÓS BIZOTTSÁG ALAKULT A Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között megkötött vámunió többek között a termékek szabad és vámmentes áramlását biztosítja. Bár a jelenlegi helyzel alapján úgy hírlik, hogy az egyezmény nem lesz hosszú életű, a két ország mezőgazdasági politikájának koordinálása a legalapvetőbb érdekek egyeztetése nélkülözhetetlen feltétele az együttműködésnek. Úgy tűnik, a kél tárca vezetése tudatában van ennek, s az eddigi lépések azt bizonyítják, van készség a józan megegyezésre, megvannak a leltételek arra, hogy a vámunió sorsa ne a mezőgazdasági politika esetleges ellentétein bukjon el. A két ország agrárpolitikáját összehangoló tárcaközi egyezmény értelmében nemrégiben hozták létre azl a kétoldalú koordinációs bizottságot, amely a kél ország agrárpolitikájából következő gazdasági érdekek összehangolásával foglalkozik majd. A bizottság munkájában mind cseh, mind pedig szlovák részről egy-egy miniszterhelyettes valamint jogi és kereskedelmi szakember vesz részt, tudhattuk meg Mária Kováčovától, a szlovák földművelési miniszter helyettesétől, a bizottság egyik társelnökétől. Jelenleg az együttműködési szerződés alapelveinek kidolgozása folyik. A bizottság elsősorban a két ország piacszabályozási alapjainak szoros együttműködését kívánja koordinálni a belső agrárpiac megfelelő szabályozása érdekében. Sajnos, a mezőgazdasági termékek áruforgalmáról szóló adatok még hiányosak, ezért is van szükség az oly sokat bírált vámellenőrzésekre. — Alapvető érdekünk, hogy a Cseh Köztársasággal kiegyensúlyozott kereskedelmi mérlegünk legyen — állította Mária Kováčová —, tehát megközelítőleg ugyanolyan értékben vigyünk ki termékel Csehországba, min! amennyit behozunk. Néhány termék esetében várhatóan ütközni fognak a nézeteink, legfrissebb példa erre a lej felvásárlási ára. Csehországban 5.70-et kínálnak literéért a termelőknek, nálunk a feltételek figyelembe vételével 6.30-at szerettünk volna meghatározni. A vámunió feltételeinek megtartása érdekében kénytelenek vagyunk elfogadni az 5,70-et. A kiegyensúlyozott kereskedelmi mérleg biztosítása érdekében a bizottság február eleji ülésén javaslatot terjeszt elő néhány mezőgazdasági és élelmiszeripari termék kölcsönös behozatalára. Amint megtudtuk, ennek egyik sarkalatos pontja lesz a szlovákiai zöldség és gyümölcs Csehországba való kivitelét szabályozó egyezmény, amely a reciprocitás elvén például a cseh sör behozatalát ellentételezhetné. A javaslatokat a szlovák fél előterjeszti a tárgyalásokon, s a cseh partnerek véleményétől függ, hogyan reagálnak rá. Amint a tárgyalások eredményre vezetnek, olvasóinkai is részletesen tájékoztatni fogjuk. -tszk NYUGODTAN MONDHATOM, EGYENESBE JUTOTTUNK... A T + 0 - Termelés Kft. volt az első a sorban, hiszen már az elmúlt évben nem kis erőfeszítések árán ugyan, de úttörő szerepet vállalva újraindította a tűzhelygyárlást. Akkor a német Horstmann céggel karöltve sikerült a külföldi termékértékesítést is biztosítaniuk. Jelenleg sem rosszabb a helyzet, sőt Ján Sýkorának, a Kit. ügyvezetőjének szavai a jövőre nézve is reménykeltően hangzanak — Most már nyugodtan mondhatom, egyenesbe jutottunk. Januártól újabb hatvan emberrel növeltük a dolgozók létszámát, így a kfl.-énk jelenleg már 280 embert foglalkoztat. Új termékekkel is bővítettük gyártásprofilunkat — elsősorban itt a zuhanyozókra és mosogatókra, illetve az új fejlesztésű villanytűzhelyekre gondolok. Horstmann úrral továbbra is szoros együttműködésben állunk, de ettől függetlenül saját magunk is új piacokat kutattunk lel Magyarországon, Lengyelországban és Horvátországban. Ami egy kicsit lelhősíti örömünket, az a vámelőírások kuszaságából eredő bizonytalanság. Egyre nagyobb szükségét látjuk itt Füleken a vámhivatal visszarendeződésének, mert jelenleg minden aprósággal Losoncra kell lutkároznunk, és bizony egyre többen vagyunk, akik exporttevé-