Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-22 / 17. szám, péntek

7 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓi 1993. JANUÁR 22. MŰLTFAGGATÓ Azon az őszön, október 27-én a szlovák történelem jelentős eseménye zajlott Pozsonyban: ezen a napon választották dr. Jozef Tisót, a szlovák történelem legtöbbet vitatott, tragikus egyéniségét az önálló Szlovák Köztársaság első elnökévé. Dr. Jozef Tiso 1887. október 13-án születeti Nagybiccsén. Gimnáziumi tanulmányait Zsolnán és Nyitrán végezte, majd a bécsi Pazmaneumba került. Huszonhárom éves korában szentelték pappá, és egy évre rá avatták a teológiai tudományok doktorává. 1914-ben mint tábori pap vett részi a világháborúban. Egészségi állapota miatt 1915-ben Nyitrára helyezték, ahol az ottani szeminárium lelkésze és a gimnázium tanára lett. Már akkor megkezdte munkáját a szlovák nemzet érdekében. 1918-ban Nyitrán megalapította a szlovák nemzeti tanácsot. A Csehszlovák Köztársaság megteremtése után részt veil a Szlovák Nemzeti Néppárt zsolnai alakuló ülésén. 1921-ben képviselővé választották, azonban lemondott mandátumáról. 1923-ban a katolikus Orol szervezet báni kongresszusán vett részt. Élesen bírálta az akkori állapotokat, amiért a csehszlovák uralom négyheti börtönre ítélte. 1924-ben büntetésből Bánba helyezték át. 1925-ben újra képviselővé választották, és két évre rá a Szlovák Néppárt minisztereként az egészségügyi tárcát vette át a prágai kormányban. 1929ben újra megválasztották és a néppártban alelnöki tisztségei kapott. Azt követően mindinkább vezető szerephez jutott a szlovák politikában. 1938. október 6-án ő képviselte a döntő tanácskozáson a szlovák nemzetei, amikor megalakult az első autonóm szlovák kormány, s miniszterelnök lett. Ezt kővetően is Szlovákia önállósításán fáradozott. 1939. március 13-án eleget tett Hitler német kancellár meghívásának Berlinbe, ahol aztán eldőlt Szlovákia további sorsa, és megteremtődött az önálló Szlovákia. Március 14-én kikiáltották az önálló Szlovák Köztársaságot, Hitler bevonult Prágába, Csehszlovákia felbomlott. Ilyen előzmények után került sor Jozef Tiso elnökké választására, amelyről többek közt Esterházy János napilapja, az Új Hírek október 27-én részletes beszámolót közölt. „Történelmi napja van ma Szlovákiának írta a lap. - Az ez év március 14-én bekövetkezett politikai fordulat meghozta a szlovák törekvések sikerét, az A

brünni Dietrichstein Palota harmadik emeleti kiállítótermeiben látta vendégül a Morva Tartományi Múzeum azt a kiállítást, mely a Kultúrák keresztútján címmel a csehszlovákiai zsidók történetét mutatja be. Több mint ezer esztendős ez a história: megrendítő küzdelem a befogadásért, az otthonra találásért. Prágában, Brünnben, a régi cseh királyok, a Habsburg-uralkodók, a magyar korona birtokosai és szolgáik hol hasznosnak vélték jelenlétüket, máskor véres programokat szervezlek ellenük. Aztán jött a Holocaust: a rettenetes második világháború külön zsidó rettenete. Látjuk a lényképet: varrják az asszonyok a megkülönböztető sárga csillagot, középen a Jude felirattal, s mellelte falragasz hirdeti, hogy a megbélyegzettek csak 15 és 17 óra között vásárolhattak, még élelmiszert is. Meg ott látjuk a szeredi röhögő Hlinka-gárdistákat, öten állnak körül - erős, egészséges, fegyveres férfiak - egy kétségbeesett, védtelen fiatal zsidói, és megalázásaként lenyírják ritkás szakállát. És ott állnak a munkácsi gettó bejáratánál a magyar rendőrök, s német meg magyar felirat tiltja a belépést a zsidó lakta területre, de alig két hónap múlva a város úgynevezett Judenrein, azaz zsidóktól megtisztított terület lett, ami tizenöt ezer ember halálát jelentette. Ez a kiállítás azonban nemcsak, s talán nem is elsősorban a csehszlovákiai zsidóság kálváriájáról, a megkülönböztető rendelkezésekről, az aljas indulatok elszabadulásáról szól. Persze, nem hallgathat erről sem: a önálló sziovák államot, és az azóta eltelt időben Szlovákia, a kezdeti nehézségeket leküzdve fogott hozzá az állami életre való berendezkedésre, amely most elnökének megválasztásával érte el tetőpontját." A jelentős eseménysorozat október 25-én kezdődött, amikor „

Hans Bernardt német követ Hoffmann dr. követségi tanácsos kíséretében látogatást tett Tiso dr. szlovák miniszterelnöknél, és Durčanský dr. külügyminiszter jelenlétében átnyújtotta neki a német sasrend nagykeresztjét." Hans Bernardt a kitüntetés átnyújtásakor többek között ezeket mondotta. „A nagy német birodalomnak ez a legnagyobb kitüntetése a Vezér háláját fejezi ki az ön személye iránt, s ugyanakkor elismerést jelent az ön által vezetett szlovák nép kormányának barátsága és magatartása iránt is. Az ön történelmi találkozásától a Vezérrel az ez év márciusában a mostani óráig egyenes út vezet. Az útnak ez az egyenessége elvezetett a Lengyelország által elrabolt területek visszatéréséhez. Ebben az időben azonban a szlovák állam is bebizonyította életképességét és jelentőségét. A német birodalom követeként ebben az órában biztosítom önt, hogy ahogyan a német nép nem csalódott a szlovák nemzethez fűződő barátságában, úgy a szlovák nép is mindig számíthat a birodalom védelmére és barátságára." Dr. Tiso a válaszbeszédében köszönetét fejezte ki a Vezérnek, majd így folytatta: „Amikor a Vezért biztosítottam márciusban arról, hogy a szlovák nemzet sohasem fog csalódást okozni, akkor a szlovákok nyílt és egyenes jellemére gondoltam, akik tudják, mit jelent a hűség, és ezért örökké hálásak lesznek a segítségért és a nagylelkűségért. Nemzetünk bevált jelleme jutott kifejezésre a szeptemberi események ideje alatt is, amikor saját területünk védelmében a német hadsereg oldalára álltunk. Kérem biztosítsa a Vezért és az egész német nemzetet, hogy a szlovák nemzet a jövőben is az együttmunkálkodásunknak ezen az egyenes vonalán halad tovább." Az elnökválasztás napjára egész Pozsony ünnepi ruhába öltözött. „A vidékről rengeteg ember érkezett, a történelmet utólag kijavítani nem lehet, s különösen ezen a téren minden olyan hamisítás, amely elhallgatná mindazt, ami történt, azzal fenyegethet, hogy újra felüti fejéi a veszély a még megmaradtakkal szemben is. Hiszen 1989 forradalma után nem akadt-e szlovák kiadó, amely - viszszaélve a sajtószabadággal - a hírhedt antiszemila hamisítványt, A Sión bölcseinek jegyzökönyvét adta ki sietve? Ez a kiállítás elsősorban arról a kitartó munkáról, szívós erőfeszítésről beszól a dokumentumok olykor száraz, olykor megrendítő nyelvén, hogy egy kisebbség miként teremtett magának helyet ezen a földön, hogyan vívta meg, mint kisebbség, a harcát az egyenjogúságért. A prágai zsidó tudományosság magától értetődően a cseh földet gyarapította. Az a példátlan szellemi virágzás, amely a század első évtizedeiben Prága cseh és német szellemi életére jellemző volt, s amelyet olyan nagy nevek jellemeztek, mint Franz Kafka és Egon Erwin Kisch, František Langer vagy Ivan Olbracht (s mily szívesen láttunk volna legalább egy lénykép erejéig az akkor Prágában élő Forbáth Imrére törlénő utalást!) - valóban a különböző kultúrák egészséges találkozásának eredménye volt. Amikor Tomáš Garrigue Masaryk még a monarchia idején fellépett a vérvádas győlület hulláma ellen (ahogy ezt nászállodák zsúfolva vannak - írta az Új Hírek. - A vidéki Hlinka-gárdistákat a Mély úti Hlinka-házban szállásolták el. A város lel van lobogózva, és már tegnap este fényárban úszott. Különösen megkapó látványt nyújtott a belváros. A Hlinka-téren még a késő éjszakai órákban is embertömegek hullámoztak. A feldíszített kirakatokban Hlinka András, Tiso József dr. fényképei és mellszobrai láthatók. Különösen szép volt a városháza, a színház, a főposta és a Tátra Bank palotájának kivilágítása." Az ünnepi izgalom az elnökválasztás napjára érte el csúcsát. ,Pozsony város lakossága nemzeti különbség nélkül, a vidékről jött nagy számú vendég, a sok nemzeti viseletű csoport már a kora reggeli órákban felsorakozott azon az útvonalon, amelyen az ünnepi menet haladt el. Az uccák lünk Eötvös Károly tette), akkor tudta, hogy nem csupán egy igazságtalanul vádolt szerencsétlen életért küzd, hanem az együttélés baráti és termékeny szelleméért Masaryk igenis tudta, hogy a kisebbségek nem szétfeszítik az államot, hanem amennyiben jogokat kapnak, s hagyják őket dolgozni - erősítik, gazdagítják a közös hazái Csak a haza közös legyen!... Masaryk elnöksége idején - miközben Európának ezen a felén az antiszemitizmusa általános divat volt, még a félig-meddig progresszív gondolkodású embereknél is - az egymást követő prágai kormányoknak négy zsidó miniszterük is volt, ami párosult azzal, hogy a köztársaság az egyénre bízta, asszimilálódik-e, Csehszlovákiában akar-e zsidó maradni, vagy pedig úgy dönt, hogy kivándorol Palesztinába. Maga Masaryk is meglátogatta a palesztinai cseh és szlovák telepesekel, akik hálából az egyik kibucukat róla nevezték el. Él itt, Közép-Kelet-Európában egy többszörösen kisebbségi sorsú, jelentős író: Grigorij Kanovics. Könyvei magyar és cseh fordításban is napvilágot látlak, őmaga pedig Vilniusban, Litvánia fővárosában él, s oroszul, illetve litvánul ír hazája végleg elpusztított, s csak töredékeiben megmaradt zsidó kisebbségéről. Egy gondolatát idézném, amelyet bízvást e kiállítás mottójaként, netán általános jellemzőEzután bejelenti, hogy a képviselőház rátér a köztársasági elnökválasztás megejtésére. A választás a történelmi esemény jelentőségének megfelelően ünnepi csöndben folyt le, a képviselők egyhangúan dr. Tiso Jozefet, az eddigi miniszterelnököt választották meg a szlovák köztársaság első elnökévé. Amikor a házelnök a választás eredményét kihirdeti, a törvényhozók óriási éljenkiáltásba törtek ki." Ezután a házelnök felfüggesztette az ülést, és a szavazásról készített jegyzőkönyvvel elindult a megválasztott elnökért. Ugyanakkor a parlament előtt álló katonazenekar eljátszotta az állami himnuszt, és felhúzták az állami zászlót az épület csúcsára. A díszszázad tisztelgett a zászló előtt, miközben a várhegyről huszonegy ágyúlövés jelezte az elnök megválasztását. jeként használhatunk: „Népünk nem önző, évszázadok során nemcsak saját egyenjogúságáért harcolt, hanem azoknak a népeknek az egyenjogúságáért is, amelyek neki - a történelmi hazájából elüldözötteknek - a saját földjükön adtak menedéket. És ebben a harcban népünk sem erejét, sem vérét nem kímélte." Igen, erről van szó... A zsidó sorsról is, de a kisebbségek életéről ugyancsak. Él itt, Pozsonyban egy író - vagy húsz évig a nevét sem lehetett leírni -, most két fényképe is szerepel a kiállításon. Juraj Špitzert először a szlovák nemzeti leikelés partizánjai között láthaljuk, mint fiatalembert, aztán pedig mostani pozsonyi otthonában. A brünni kiállítás látogatája nem tudhatja, mi viszont nem leledkezhetünk el róla, hogy Špitzer a magyar irodalomnak is alapos ismerője, többek között egy remek Fábry Zoltán-tanulmány szerzője, aki rendkívül fontosnak tartotta mindig a cseh és a szlovák szellemi élet szoros együttműködését is. Špitzer tudta, tudja, hogy otthont így lehet és így kell találni. Ezeréves történelemre, jóra és szépre, tragédiákra és embertelenségre emlékezünk a kiállítás gazdag anyagát szemlélve. A termek végtelen során haladva arra kellett gondolnom, hogy tényleg a csehszlovákiai zsidókról szól ez a kiállítás? A vallási emlékek, a népszokások továbbelnöki zászlót, majd ismét lovasok következtek. Utánuk haladt az elnök négyfogatú hintója, melynek két oldalán két kivont kardú tiszt lovagolt A menetet ismét autók ós 'ovas alakulatok követték. A felvonulás útvonalát mindenütt ellepte az ünneplő, éljenző tömeg. Számos helyen felirat hirdette: „Éljen a szlovák köztársaság első elnöke!" Az új elnök délután a Grassalkovich-palotában fogadta az üdvözlésére érkezett küldöttségeket, köztük a szlovákiai magyarság küldöttségét, melyet Esterházy János és Csáky Mihály vezetett. A küldöttség tagja volt Neumann Tibor dr. kormánybiztos-helyettes és Láng Gusztáv, a magyar munkásság képviselője. Esterházy János a következő szavakkal üdvözölte Szlovákia államfőjét: nA szlovákiai magyarság nevében jelentűnk meg elnök úr előtt, hogy mint az önálló szlovák köztársaság első elnökének tiszteletünket és nagyrabecsülésünket fejezzük ki. A szlovákiai magyarság teljes mértékben átérzi azt az örömet és boldogságot, ami minden szlovák szívét megtölti a mai napon, midőn először van alkalma önálló és szabad hazájának fiára, mint az állam főjére tekinteni. Mi, szlovákiai magyarok a mai napon tisztelettel és bizalommal járulunk elnök úr színe elé, hogy szívünkben összegyűlt érzelmeinknek férfias nyíltsággal és őszinteséggel hangot adjunk. Engedje meg elnök úr tehát, hogy elsősorban az Isten áldását kérjük az elnök úrra, mint a szlovák nemzetre, kérjük az Úristent, tegye lehetővé az elnök úrnak, hogy nemzetét és hazáját bölcsen vezetve, örvendezhessen annak békés fejlődésén. A szlovákiai magyarság nevében - úgy mint azt már többször hangsúlyoztam -, kijelenthetem és biztosíthatom elnök urat, hogy tudatában vagyunk mindazon kötelességeknek, melyek reánk hárulnak mint szlovákiai állampolgárokra, és amelyek alól egy pillanatig sem akarunk kitérni. Ezzel szemben legyen szabad remélnem, hogy a szlovákiai magyarság elnök úr személyében meg fogja találni azt a jóakaratú és igazságos legfelső fórumot, aki biztosítja a magyar nemzetiségű szlovákiai állampolgároknak teljes egyenjogúságát országának határain belül. Ezzel az őszinte kívánsággal akarnók tisztetetünket kifejezni Szlovákország első polgára iránt" Az ünnepségeket este a Szlovák Nemzeti Színház díszelőadása zárta, melyei a szlovák és a német birodalmi rádió közösen közvetített. SZŐKE JÓZSEF élése, a hivatalos és nem hivatalos papírok kétségtelenné teszik, hogy ugyan Csehszlovákia már nem létezik, borzalmasan megritkult a zsidóság is ezen a tájon, de nem áTdírják, hogy elfelejtsék őket, s nem akarnak ők sem elfeledkezni semmiről. De arról nem feledkezhettem meg, hogy milyen könnyen lehettem volna, s lehetnék én is zsidó, noha a vallásukat nem ismerem, nyelvük, kultúrájuk - sajnos - töbnyire ismeretlen számomra. De sújthatnak engem is megkülönböztető intézkedések, minősíthetnek engem is idegennek szülőhazámban, s nekem is meg kell küzdenem azért, hogy otthon lehessek ott, ahol élek, ahol dolgozom. És az ón őseimről, az én szüléimről, az én életemről mikor nyílik kiállítás? Ha nem Pozsonyban, hát Brünnben? Egyébként ide tartozik, hogy ezt a kiállítást a világ sok-sok zsidó intézménye segítette anyagával. Mindenekelőtt a prágai Állami Zsidó Múzeum. Erről a múzeumról tudni kell, hogy a német megszállás idején a fasiszták elfogadták a prágai zsidó közösség bölcs és ravasz vezetőiknek ajánlatát: a kipusztítandó kisebbség történelmi emlékeit gyűjtsék össze. A nácik azt hitték, hogy az antiszemitizmus, a gyűlölet emlékhelyét hozzák létre. Nem az leli. Az igazság győzött, mert ezek az emlékek azt hirdetik, hogy mindenkinek joga van az emberi létre, s csodákat művelhet, ha egy haza befogadja mindazokat, akik - bármi ok miatt - ezt a földet választották otthonuknak. BROGYÁNYI JUDIT AZ 1939-ES ELNÖKVÁLASZTÁS POZSONYBAN AZ OTTHONTEREMTÉS MÁRTÍRIUMA A CSEHSZLOVÁKIAI ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE KÉPEKBEN Időközben dr. Sokol a parlament vezetőivel a kormánypalotába hajtatott, s közölte a választás eredményét dr. Tisóval, és meghívta a parlamentbe az eskütételre. Az elnök és kísérete 11,30-kor érkezett a parlament épületébe, ahol a jobb kezét a díszes alkotmánylevélre téve letette az esküt. Ezután az új elnököt dr. Sokol házelnök köszöntötte. Dr. Tiso háromnegyed tizenkettőkor jelent meg a parlament épületének kapujában. A katonazenekar ismét eljátszotta a himnuszt, miközben felvonták az elnöki zászlót. Ezután a díszőrség parancsnoka jelentést tett, majd az elnök beszállt a négyfogatú hintóba, melyet az állami ménes igazgatója hajtott, és a menet elindult a Grassalkovich-palotába, az új elnöki rezidenciára. A díszes menet élén rendőrségi autó haladt, utána rendőrségi lovasosztag, majd a kormány tagjainak autósora. Ezután harsonások következtek, akik körülvették az A föderáció temetésének napján az ismert Tisoportré is megjelent (Méry Gábor felvétele) két oldalán kordoni vont a rendőrség, a katonaság, a Hlinka-gárda, a német párt FS alakulata" stb. „A szlovák egyetem Šatárík-téri palotájához, ahol a parlament ünnepi ülését tartja, egymás után érkeznek az előkelőségek és a vendégek autói. Fél tizenegy órakor kezdődött meg az elnökválaszló parlament ülése." Dr. Sokol házelnök megállapította, hogy „a törvényhozók teljes számban jelen vannak.