Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-22 / 17. szám, péntek

1993. JANUÁR 22 ÚJSZÓi HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN FARKASMOSOLY Vladimír Mečiar halhatatlansága a Demokratikus Szlovákiáért Moz­galom és a Szlovák Nemzeti Párt koalíciójának kibővítése ügyében, úgy látszik, felbőszítette a nemzetie­ket. Elnökük, Ľudovít Černák gazda­sági miniszter egyelőre higgadtan kijelentette: ha a DSZM politikája nemtetszést váltana ki az SZNP ber­keiben, ő akkor kész lemondani a miniszteri bársonyszékről, és párt­ja ellenzékbe vonul. Komoly figyel­meztetésnek szánta ezt a kormány­zó mozgalom felé, hogy illene na­gyobbat kanyarítani számukra a ha­talomból. A nemzetiek pártvezére arra nem felejtette el felhívni Mečia­rék figyelmét, hogy a köztársasági elnök megválasztásához viszonoz­hatnák a nemzeti párt jóindulatát, és az SZNP jelöltjót, Jozef Prokešt emelnék az államfői tisztre. Az SZNP már korábban - amikor még csak szándék volt az önálló szlovák állam létrejötte - négy ága­zat vezetését követelte magának; ennek keretében pedig a védelmi tárca megkaparintása volt legdédel­getettebb vágyuk. Három szövetségi honatyájuk; Peter Socha, Peter Švec és Ján Rempeský létrehozta a Szlovák Katonák Egyesülését, amely a parlamenti választások után szélsőséges kijelentéseivel, nacio­nalista követeléseivel, a szövetségi katonai szakemberek iránti nyílt szembenállással hívta fel magára a figyelmet. Addig-addig hallattak magukról, mígsem elhitték: saját szájízük szerint alakíthatják a szlo­vák katonai doktrínát, ók diktálhat­ják, milyen legyen a szlovák hadse­reg. E szervezet elképzelésének - no és Ján Slota ügyeskedésének - köszönhetően fogalmazódott meg a pozsonyi parlament biztonsági és védelmi bizottságában egy olyan ka­tona-politikai koncepció, amely a hadsereg bevetését is feltételezte a lakosság illojalitással megbélyeg­zett csoportja ellen. Szerencsére, ezt a koncepciót mind a parlamenti bizottság, mind a védelmi minisztéri­um létrehozásáért felelős kormány­biztos elvetette. A Szlovák Katonák Egyesülete egyébként a védelmi mi­niszter bársonyszékének váromá­nyosaként Ján Slotát emlegette.. Több jel mutatott arra, hogy e javas­latot az SZNP is magáévá tette, s komoly reményeket táplált, hogy megkaparinthatja a védelmi tárcát. A minap e téren is szertefoszlot­tak a nemzetiek álmai. Mečiar kor­mányfő bejelentette, ami már amúgy is nyílt titok volt. mozgalma Imrich Andrejčákot jelöli a nemrég létreho­zott minisztérium élére. Ez - a Szlo­vák Katonák Egyesülete heves tilta­kozásától támogatva - végleg felbő­szítette az SZNP legradikálisabb honatyáit, akik - Ľudovít Černák távollétében - a parlament szerdai ülésén éles hangú interpellációt in­téztek a szlovák miniszterelnökhöz. Ebben régi struktúrának, a volt rend­szer hatalmasai közül valónak neve­zik Andrejčákot és elfogadhatatlan­nak tartják őt a miniszteri posztra. A Szlovák Televízió kamerái előtt a miniszteri tárca önjelöltjeként em­legetett Ján Slota képviselő neo­sztalinistának s antidemokratának nevezte Imrich Andrejčákot, akit pe­dig Ľuboš Dobrovský, az egykori szövetségi miniszter - és őt valóban nem lehetett a régi struktú­rák iránti lojalitással vádolni - tette meg helyettesévé. Ján Slota viszont új színt vitt a so­kat megért, sok mindent megtapasz­talt pozsonyi parlamentbe: a szemé­lyi hatalmi ambíciók elvesztése mi­atti düh, gátlástalan nyilvános leve­zetését. Úgy látszik, már ilyen is megtörtént tájainkon. Végtére is - főként az SZNP képviselői - saját, független, nemzeti, szlovák parla­mentjükben teszik ezt. MÁZSÁR LÁSZLÓ • Eladó fehér, ötéves Volkswagen Pas­sat, nagyon jó állapotban. Katalizátor, fogyasztás: 5,8 liter. Tel.: 0819/26 19 vagy 29 553. V-183 • Eladók különféle régebbi, antik és új bútorok, ülőgarnitúra, dohányzóasztal, ré­giségek, fotó-albumok bekötve stb. Tel.: 0819/26-19 vagy 29 553. V-185 „NEM VAGYOK ESELYTELEN" Jozef Prokeš 42 éves, eredeti foglalkozása fizikus. A Szlovák Nemzeti Párt elnökeként lépett a politikai életbe. A legutóbbi választások után a szlovák parlament alelnöke lett. Pártja tavalyi kongresszusán, ame­lyen az elnöki posztot átadta Ludovit Cérnáknak, bejelentették, hogy öt jelölik köztársasági elnöknek. (Méry Gábor felvétele) lizátor szerepét kell majd betöltenie, hogy enyhítse a politikai pártok kö­zött tapasztalható feszültséget. • Hogyan vélekedik az elnök és a politika viszonyáról? - Bárkire is esik a választás, meg kell feledkeznie politikai hovatarto­zásáról. Nem olyan értelemben, hogy apolitikus legyen, de nem sza­bad előnyben részesítenie saját pártját a többivel szemben. Az elnök mindenkit képvisel és ezt tudatosíta­nia kell. • On lemondana párttagsá­gáról? - Ha ez lenne a feltétele annak, hogy elnök legyek, akkor igen. • Önmagát jellemezve a közel­múltban egyik legnagyobb elő­nyének nevezte, hogy konfliktus­mentes a kapcsolata a többi párt­tal. Ez a magyar pártokra is vonat­kozik? - Nem kerültem velük konfliktus­ba. A Szlovák Nemzeti Párt bizo­nyos kérdéseket másképpen ítél meg, mint ők, de ez még sohasem vezetett ellentétekhez. • Integrációs, egyesítő szere­pe lesz az elnöknek. Ennek ki kell terjednie a nemzetiségek és a szlovák nemzet együttélésére is. Hogyan vélekedik a kisebbségi kérdésről és azokról a problémák­ról. amelyekre vezetőik konkrétan rámutatnak napjainkban? - Már többször ismertettem ezzel kapcsolatos nézeteimet. Szerintem a kisebbségek természetes kapcsot képeznek a szlovákok és azon or­szágok között, amelyekben az adott nemzetiség államalkotó. A nálunk élö kisebbségek helyzetét átfogóan kell értékelni. Amikor nálunk járt az Európa Parlament küldöttsége, az egyik vegyes lakosságú község la­kosától az ellentéteket firtató kér­désre azt a választ kapták, hogy ellentét nem a lakosok között, ha­nem csupán a politikusok között van. Egyesek sokszor beszélnek ar­ról, hogy a magyar kisebbségnek nincsenek olyan jogaik, mint másutt, arról azonban hallgatnak, ami Szlo­vákiában jobb, színvonalasabb a nemzetközi összehasonlításban. Elég egy példa. Senki se vonja két­ségbe az amerikai demokráciát, de ott az állam nem támogatja a nem­zetiségi iskolákat, míg nálunk teljes mértékben az állami költségvetésből pénzelik őket. • Ezekről a kérdésekről nyil­ván elvitatkozhatnánk, de térjünk vissza az elnök szerepéhez ezen a téren. - Úgy gondolom, elő kell majd segítenie a véleménycserét, mert ez a problémák megoldásának alapja. Ha hallgatnak a dolgokról, semmi sem oldódik meg. Oda kell hatnia, hogy a vitás kérdéseket párbeszéd keretében tisztázzák, ne éleződje­nek ki az ellentétek, mert ez veszé­lyeztetné a kommunikációt a lakos­ság egyes csoportjai között. S ez nem csupán a nemzetiségi kisebb­ségekre vonatkozik, a politikai hova­tartozás sem oszthatja meg a társa­dalmat, mert ez veszélybe sodorná az országot. • Fennáll ilyen veszély? - Egyelőre nem. De az embernek az ilyen lehetőségre is gondolnia kell. • Ez azt jelenti, hogy megvá­lasztása esetén a társadalmi meg­békélésre törekedne? - Ebben kulcsszerepe lesz az el­nöknek. Én is mindent megtennék mindennemű konfliktus elkerülésé­ért. Egyensúlyt kell teremteni a kö­zösségi és az egyéni érdekek kö­zött, hogy mindenki elégedett le­gyen. Emelkedjen az általános élet­színvonal, de ugyanakkor ne szorul­janak háttérbe a nemzeti érzelmek • A jószomszédi kapcsolato­kért is sokat tehet az elnök, ön melyik országba látogatna el el­sőként ebben a tisztségben? - Különösen fontos, hogy jók le­gyenek a kapcsolataink Cseh­országgal, de úgy, hogy mind a két ország megőrizze identitását, önál­lóságát. Természetesen a többi szomszédos országgal is jóban aka­runk lenni Ami az első látogatást illeti, az nem függne teljes mérték­ben tőlem. Ha mégis rajtam múlna, én Csehországba utaznék. Azért, hogy necsak szavakkal hirdessük barátságos elválásunkat, hanem a valóságban keressük és meg is találjuk együttműködésünk maga­sabb szintű, új formáit. CSIZMÁR ESZTER VILLÁMINTERJÚ NEMZETKÖZI RENDŐREGYÜTTMŰKÖDÉS Ma, a délelőtti órákban Komárom­ban szlovák, illetve magyar rendőr­tisztek aláírják a Komáromi Járási Rendörparancsnokság és a Komá­rom-Esztergom, illetve a Tatabánya megyei parancsnokság közti együtt­működésről szóló megállapodást. Erről kérdeztük Izsák Gyula őrna­gyot, a komáromi bűnügyi osztály munkatársát. - A határ menti járásoknak általá­ban megvan a maguk partnerszer­vezete. Mi természetszerűleg Ko­márom-Esztergom Megyei Rendőr­parancsnoksággal tartottuk a kap­csolatot. Most tulajdonképpen arról van szó, hogy ratifikáljuk az általá­nos együttműködésről szóló egyez­ményt, és konkretizáljunk néhány közös feladatot. • Gondjaik nagyjából egyfor­mák. .. - Igen, hiszen a nemzetközi bű­nözés Németországba és Lengyel­országba vezető tranzitútja itt halad keresztül. Országaink között elég nagy a migráció. A bűnelkövetők számára a határ nem jelent aka­dályt. A magyarországi bűncselek­mények következményei nálunk is lecsapódnak és fordítva. • Milyenek az elvárásaik a ma­gyarországi partnerekkel szemben? -Déli szomszédaink a műszaki felkészültség terén óriási előnyben vannak. Olyan speciális technikával rendelkeznek, mely egyelőre nálunk hiányzik. Ők - most elsősorban a társadalmi változásokra gondolok - mindig lépéselőnyben voltak ve­lünk szemben, tehát már bejártak egy bizonyos utat, melyet nekünk, a tapasztalatcsere után, felesleges lenne keresnünk. (ov) SZOCIÁLIS OTTHON NAGYKAP0S0N (Munkatársunktól) - Az Ung-vi­déki városka egyik régebbi bérházá­nak korábban üzemi bölcsődeként használt, de később megüresedett részét a körzeti hivatal az utóbbi két hónap alatt 728 ezer korona ráfordí­tással átalakította korszerű szociális otthonná. Eddig ugyanis ilyen intéz­mény helyben s a szűkebb régióban nem volt, mostanában viszont igény mutatkozik iránta. Az egy- és kétágyas szobákból álló, 30 férőhelyes otthon lakói az első három hónapban nem fizetnek lakbért, később pedig a teljes ellátá­suk havi díja 1200 korona lesz. Ho­rosz Árpádtól, a körzeti hivatal veze­tőjétől tegnap megtudtuk, hogy ed­dig 27 nyugdíjas nyújtotta be hozzá­juk, illetve az otthon vezetőjéhez felvételi kérelmét, s az első lakók várhatóan már a jövő héten beköl­töznek. (g-f) AHOGY ÉN LÁTOM AZ ÚJSÁGÍRÁS - SZAKMA Még az egyszerű tévénézőt is meglepte a Szlovák Televízió központi igazgatójának ked­den közzétett bejelentése: azonnali hatállyal fel­függeszti állásából Bohuslav Piatkót, a hírszol­gáltatási osztály főszerkesztőjét. Mindenki tudja, hogy három hónapja nevezték ki erre, a televízió viszonylatában kulcsfontosságú munkahelyre, mégpedig azzal az indoklással, hogy szakmailag meg kellett erősíteni a hírszolgáltatást. A szakmabelieket - az újságírókat - pedig a szó szoros értelmében sokkolta az intézkedés; hiszen tudjuk, hogy mi előzte meg Piatko kineve­zését. Tudjuk, hogy az a Ján Füle volt az elődje, aki országszerte nagy megbecsülésnek örven­dett, mert szembe mert szállni Vladimír Mečiarral és környezetével. És csak úgy „mellékesen": kiváló újságíró is. A kormányelnök csapata be­nyújtotta a számlát: az első adandó alkalomkor útilaput kötöttek Füle kolléga talpa alá, és helyére kinevezték a szakmai kiválósággá előléptetett Piatkót. A közönséges halandó csak találgatni tudja, mi motiválta az új főszerkesztő elbocsátását. Tény, hogy a Szlovák Televízió hírszolgáltatása csapni­való azóta, hogy 1993. január 1-jén nulla óra nulla perckor leválasztották a szövetségi adásról No, de hát ha rosszul, tendenciózusan szerkesz­tett műsorok miatt ilyen intézkedésre kerítenek sort, akkor a Szlovák Rádió hírszolgáltatásának főnökét is nyugodtan meneszthetnék, mert ennek a médiának is élvezhetetlen a műsora. Éppen úgy csöpög belőle a hazafiasság és az önérzet, mint a Malomvölgyben szerkesztett tévéműso­rokból vagy például a Koridor című nemzeti napilapból. A hivatalos indoklás szerint több oka is volt a káderintézkedésnek. A lajstrom első helyén ez áll: hajbókolt a kormány előtt. Továbbá: a pozso­nyi tévé nem közölt csehországi híreket. Piatko durván bánt beosztottjaival. És végül: érzéketle­nül közelítette meg a hírszolgáltatás a nemzeti­ség problematikáját. Csak nem azt vették zokon, hogy Piatko a tévé magyar adásában betiltotta a magyar helységne­vek használatát? Találgatjuk a káderintézkedés okait, pedig le­het, hogy a kormány csak azt akarta bizonyítani az újságírók előtt, hogy ebben az országban bárkit, bármikor le lehet váltani. Lehet... Ján Füle, a televízió és a kormány kapcsolatai­nak kiváló ismerője és a neobolsevista káderpoli­tika kárvallottja utódja menesztéséről értesülve így nyilatkozott: „Nem örvendek azon, hogy az utánam következő Piatkót is kirúgták. Inkább nagyon szomorú vagyok." Még azt is elmondta: Peter Malec, a tévé központi igazgatója nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy főnök­ként joga volt Piatkót választani Füle helyett. Mert három hete még ezt állította. Piatko akkori kivá­lasztása máshol történt. A kormányban. Olyanok végezték, akik annak idején nem azzal szereztek újságírói minősítést, hogy jó műsorokat készítet­tek, hanem azzal, hogy buzgó ifjúkommunista­ként a Szocialista Ifjúsági Szövetség bizottságá­ban dolgoztak. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a hatalom új birtokosai szinte egy az egyben „lekoppintják" a 20-22 évvel ezelőtti konszolidátorok módsze­reit. Tragédia, hogy Európának ezen a részén törvényszerűvé vált, hogy minden új hatalom a szó szoros értelmében lefejezi az értelmiséget, és ezen belül az újságírók társadalmát is. A leg­különbeket kényszeríti hallgatásra, a tehetségte­leneket pedig kiemeli, vezető pozícióba helyezi, akik szívesen elhiszik magukról, hogy vezetésre termettek. Azonban van valami új is abban, ahogy Piat­kót, a rezsim kegyeltjét kirúgták. Még csak egy évig, sőt három hónapig sem hagyták a helyén, ahog a káderezés nagykönyvében meg vagyon írva. Frissen szélnek eresztették. A sietség hátte­rét esetleg majd csak évek múlva ismerjük meg. Ha majd fény derül a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom csúcsán végbemenő vályúharc összefüggéseire. Piatko ennek a küzdelemnek esett áldozatul Nem kár érte. TÓTH MIHÁLY • ön volt az első hivatalos je­lölt. Elfogadná a jelölést most is, amikor már négy párt vetekszik az elnöki posztért és teljesen nyil­vánvaló, hogy csak az a jelölt győzhet, akit a kormánypárt kép­viselői is támogatni fognak? - Elfogadnám, mert nem lenne jó, ha csak egy személyt jelölnének, és azt választanák meg. A képviselők fogadalmukban amellett kötelezték el magukat, hogy lelkiismeretük sze­rint járnak el, itt az alkalom, hogy most saját belátásuk szerint döntse­nek, melyik a legjobb a négy jelölt közül. • Milyen esélye van önnek? - Úgy gondolom, nem vagyok esélytelen. Ezért is jelöltettem magam. • Az elnökválasztás elhúzódá­sának kétségtelenül kedvezőtlen hatása lenne. Számításba jöhet, hogy a pártok megegyeznek és közös jelöltet indítanak? - Természetesen, ez is egy lehe­tőség. A magyar pártok kivételével azonban minden párt élt a lehető­séggel, hogy saját jelöltet állítson. Rövidesen meglátjuk, milyen ered­ményt hoz a megmérettetés. • Nem lenne demokratiku­sabb, ha nem a parlament, hanem közvetlenül a polgárok választa­nának? - Ez nem a demokrácia, hanem az alkotmány kérdése. Annak a kér­dése, hogyan határozza meg a par­lament a kormány és az államfő viszonyát. Azokban az országok­ban, ahol az elnököt közvetlenül vá­lasztják, a jogköre is bővebb. Az, hogy nálunk a parlament választja az elnököt, azzal jár, hogy jogköre kisebb, korlátozott. Ez azonban, úgy vélem, nem sérti a demokráciát. Más lenne a helyzet, ha az elnök ennek ellenére egy kézbe szeretné összpontosítani a hatalmat, s ezzel megbontaná az egyensúlyt a vá­lasztás módja és az elnök pozíciója között. • A szlovák alkotmány megha­tározza az elnök feladatait. Meg­ítélése szerint ezek közül melyek a legfontosabbak? - Én úgy tartom, hogy az alkot­mány inkább kötelességeket szab meg, és az elnöknek ezeket teljesít­ve önmagának kell meghatároznia feladatait. Ezek közül a legfonto­sabb, hogy külföldön javítsa a Szlo­vákia-képet. Befelé valamiféle kata-

Next

/
Thumbnails
Contents