Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-22 / 17. szám, péntek

5 PUBLICISZTIKA 1993. JANUÁR 22. LIPÓTVAR II. TANÚK ÉS VÁDLOTTAK A VÉRES ÉJSZAKÁRÓL Már harmadik hete tart a pozsonyi Kerületi Bíróságon Polgári Tibor és hat bűntársának a pere, akik mint ismeretes, 1991. november 23-án kitörve a lipótvári börtönből, kegyetlenül meggyilkoltak öt fegyört, többet pedig súlyosan megsebesítettek. A mára tervezett ítélethirdetést minden bizonnyal későbbre halasztják. Az alábbiakban a per néhány érdekes mozzanatát tárjuk az olvasók elé. ELLENTMONDÁSOS VALLOMÁSOK • A BÖRTÖN VOLT IGAZGATÓJA TAGAD • AZ ÍTÉLETRE VÁRNI KELL Az újságíró természetesnek veszi, hogy mielőtt beengednék a börtönépületben levő tárgyalóterembe, ellenőrzik táskájának tartalmát, detektorral vizsgálják nincs-e fegyvere. Pár perccel kilenc után az őrök kíséretében megérkezik a hét megbilincselt vádlott. Csak úgy papucsban jönnek, hiszen cellájuk nincs meszsze. A tárgyalás megkezdésekor szabaddá teszik kezüket, (bár már arra is volt példa, hogy Polgári kérte, ismét bilincseljék meg, mert „annyi itt az igazságtalanság, hogy nem kezeskedik magáért.") A tettesek a vallomásuk során általában másokra igyekeznek hárítani a felelősséget. Olykor közbeszólnak, megbeszélnek valamit ügyvédjükkel. A történtekről szerintük mások tehetnek. A fegyőrök, a volt börtönigazgató, a társak, akik az egészet kitervelték és véghezvitték. Polgári, a szökevények vezéregyénisége is azt bizonygatta, a többiek kényszerítették az egészre. Ók adták kezébe a kést és a fegyvert. És hogy miért volt az akció során mindig legelői? Azért, mert egyszerűen odatuszkolták. Én - állította magabiztosan - idejében jelentettem, mi készül. Az igazgatóság mégsem tette meg a szükséges ellenintézkedéseket. A „főnök" 22 esztendős „szeretője", az álmodozó szemű Bajger (gyilkosságért 20 évre ítélték) azt vallotta, ó még Polgári előtt járt az igazgatónál, és úgyszintén beszámolt neki, mire készülnek társai. Elmondta, néhányan csatornán keresztül tervezik a szökést, és már a szükséges hegesztőgépet és a földalatti katakombák tervrajzait is beszerezték. Információja fejében állííófag csak annyit kért; különítsék el PoSnáritól. Ezt azonban nem teljesítették. A 28 esztendős Botoš, aki 15 éves korától mindössze 43 napot töltött a börtön falain kívül, azt bizonygatta, ő nem vett részt a szökés előkészítésében, csak „hozzácsapódott" a többiekhez. Igaz, ő is viselt fegyvert, de töltényei nem voltak. Egy jó ideig viccnek vette a tervezett akciót. Polgári és „jobbkeze", a szőke bajúszú Uríga egyből megcáfolta ezeket a szavakat. Szerintük ő volt az, aki elsőként említette a gyilkolást, és ő javasolta azt, csaljanak cellájukba egy börtönőrt, és mind a heten szúrják meg, hogy egyformán vétkesek legyenek, és senki se visszakozhasson. Duda és Havran sem tudta, mire készülnek társaik. Az előbbi még azt is mondta, mikor sikerült kiszabadulniuk, az öngyilkosságot is megkísérelte, ami csak azért nem sikerült, mert fegyvere csütörtököt mondott. Természetesen mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Ezért senkit sem lepett meg Polgárinak az az állítása, hogy ő csak önvédelemből szúrt, hogy az eltulajdonított gépkocsi sofőrjét, melyen menekülni próbáltak, csak azért ütötte le géppisztolyával, hogy társai ne végezzenek vele, hogy a kialakult helyzetért elsősorban néhány fegyőr, azaz - ahogy ő nevezte őket - emberbőrbe bújt sakál tehet, hogy a szökésbe a börtön egyik előzőleg lefizetett tisztviselőjét is beavatták. A későbbiek során elfogultsággal vádolta a tanácsvezető bírót, s kérte, váltsák le. Kívánságát a legfelsőbb bíróság elutasította. Érdekes volt a fegyverszakértő, illetve ballisztikai szakember kihallgatása is, akinek többek között arra kellett válaszolnia, milyen fegyvereket használtak a szökésben levő rabok, akik több ízben vívtak tűzpárbajt a rendőrökkel. A büntetőtanács elé járult annak a vonatszerelvénynek kalauznője is, melyre a rabok felugráltak. A tanú még ennyi idő eltelte után sem mert a vádlottak szemébe nézni, hogy azonosítsa, melyikük is fenyegette fegyverével ben Polgári betegállományban volt, azért nem tartotta reálisnak ezt a lehetőséget. Pár nap múlva viszont a már felépült Polgári járt önnél, és ugyanazzal a szökési verzióval állt elő. Nem volt ez gyanús? - tette fel a tanúnak a kérdést a büntetőtanács egyik tagja. - Valóban ő is előiött a kanálissztorival. Arról viszont nem beszélt, hogy ő is a szökni készülőkhöz tartozik. Abban az időben magánzárkában volt, s információjáért, a maradék büntetésének eltörlését kérte - hangzott a volt börtönigazgató válasza. - Magának is a vádlottak padján lenne a helye - jegyezte meg erre szarkasztikosan Bajger. - Ha akkor megbüntetett volna bennünket, elkerülhető lett volna a vérontás. - Minek az alapján hoztam volna Hyen döntést? - opponált Čížek. - Azt csak akkor tehettem volna, ha tudomásomra jut, hogy erőszakkal akarnak kijutni. -A tanú hazudik - jelentkezett szólásra Polgári. - Én ugyanis megmondtam nekik, ha a csatorna-akció nem sikerül, létezik egy alternatív megoldás is. Miért nem figyelmeztette az őröket, mire készülünk? Miért nem intette őket nagyobb éberségre? Azt is szeretném tudni, milyen személyi változásokat rendelt el Kíváncsian vártuk Stanislav Čížek volt börtönigazgató vallomását is. A köpcös, szemüveges exigazgató beismerte; Bajger kihallgatást kért és kapott, melynek során elmondotta, hogy Uriga, Polgári és még néhányan a csatornán keresztül akarnak megszökni. Bajger kérdésére, miért nem vette komolyan szavait, illetve miért nem teljesítette azt, amit akkor ígért neki, Čížik azt válaszolta, ô semmiféle Ígéretre nem emlékszik. Kötelességének elmulasztásával sem lehet vádolni, mert ellenőriztette a csatornahálózatot, melyben sem lángvágót, sem más szerszámokat nem találtak. Arról is meggyőződött, hozzájuthatott-e valaki a csatorna tervrajzaihoz. Azok érintetlenül a helyükön voltak. Beosztottjai azt is garantálták, a kanálison át lehetetlen megszökni. Ráadásul abban az idóAz igazság kiderítése nem könnyű feladat. A tanúvallomások közt - és itt nemcsak az elítéltekre, de a kihallgatott, aznap szolgálatban levó börtönőrökre is gondolunk-gyakran mutatkoznak ellentétek. Ezért úgy tűnik az ítélethirdetés még „arrébb" van. ORDÓDY VILMOS (a szerző felvétele) összeveszett homoszexuális párok bosszújáról van szó. Ennek ellenére, még egyszer elrendelte a földalatti hálózat ellenőrzését és a csatornakijáratok leblokkolását. Átvizsgáltatta a cellákat, hogy elkobozzák a felgyülemlett szűrófegyvereket. (Ennél a mondatnál Polgári közbeszólt, állítva, ilyen ellenőrzések nem történtek.) Az igazgató szavai szerint a fegyelem a szökést megelőző hetekben már nagyon laza volt, s az elítéltek a szokásos börtöncsekkek helyett valódi pénzzel gazdálkodtak. Igy nem okozott problémát a munkahelyeken, főleg a műhelyben a civil alkalmazottaktól késeket, alkoholt, orvosságot beszerezni. Ha valakitől elkobozták a tőrét, másnapra újat szerzett. Néhányan nagyban vásárolták az analgetikumokat, hogy aztán rabtársaiknak 3-5 koronáért adják darabját. Egy alkalommal kirabolták a börtönbüfét, ahonnan 40 ezer koronát zsákmányoltak. Az igazgató azt is elmondta, hogy a keleti kapuhoz, melyhez két őrtorony tartozik, 18 órától egy farkaskutyát engedtetett ki. A nyugati kapunál, melynél minimum hét őr tartózkodott, lehetetlennek tartotta a kijutást. (Az élet ezt, sajnos, megcáfolta.) Arra a kérdésre, vajon napjainkban is hasonló-e a helyzet, a volt igazgató lakonikusan csak annyit válaszolt: - attól tartok, igen. A tragikus eset két túlélője is vallomást tett. Egyikük - súlyos műtéte után még mindig munkaképtelen - csak ülve tudta felidézni a szörnyű pillanatokat. - Két társammal a fegyverraktári akartuk ellenőrizni, amikor valaki hátulról rám vetette magát. Betakarta a szememet, és hasba szúrt. Elvesztettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem, láttam, hogy a közelben két egyenruhás férfi dulakodik. (A szökésben levő rabok a már korábban leütött és összekötözött fegyőrök ruháiban menekültek.) Az egyikben felismertem Polgárit. Rálőttem, de nem tudom, sikerült-e megsebesítenem. Polgári e vallomás után megjegyezte: - Elnézést kérek, kényszerhelyzetben cselekedtem. Nem volt más lehetőségem. Támadnunk kellett, máskülönben kollégái szitává lőttek volna bennünket. A másik tanú is részletezte, miként támadt rá Polgári: - Az első pillanatban azt hittem, egy kollégám, tart felém, hiszen a homályban egyenruhát és géppisztolyt láttam csak, aztán észrevettem, hogy az illető cigány. Már nem maradt időm kirántani a pisztolyt. A támadó előbb arcon, majd nyakon szúrt. Birkózás közben elvesztettem fegyveremet. Bal kezemet, illetve mellkasomat is több döfés érte Menekülni próbáltam, de Polgári utánam futott és hátba szúrt. Mielőtt elájultam volna még láttam; néhány kollégám hasonló sorsra jutott. Sajnos ők a támadást nem élték túl. TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § DIBUSZ LAJOS kérdezi Naszvadról: Vállalkozónak tekinthetők a nyugdíjasként zöldséget termelő kertészkedők? Kell részletes könyvelést vezetniük, ha például tényleges kiadásaik nagyobbak lesznek a pausálnál? Rájuk is vonatkozik a hozzáadottérték-adó fizetése? - Noha a kertészkedők nem kötelesek magukat regisztráltatni, vállalkozóknak tekintendők. Hogy vezet-e a nyugdíja mellett kertészkedő könyvelést vagy sem, az - amint arra a kérdező utalt is - attól függ, hogy az illető az ún. pausált, vagyis a százalékos kiadásokat akarja-e alkalmazni vagy a ténylegeseket. Amennyiben kérdezőnk előre tudja, hogy tényleges kiadásai nagyobbak lesznek az alkalmazható pausálnál, akkor érdemes, de a 382. sz. törvény tartalmazza azokat a minimális értékeket, amelyeket földtulajdonos el kell hogy érjen, amennyiben a földet normál viszonyok között műveli meg. Persze, más az arány (mások az értékhatárok) a szabadföldi, a fűtött fóliasátras és a fűtött üvegházas növénytermesztés esetén, a törvényben mindegyikre pontos tételek szerepelnek. Hozzáadottérték-adót semmiképpen sem fizet, mert az a kötelezettség csupán a regisztrált vállalkozókat érinti. Valószínűnek tartom, hogy a kérdező nem regisztráltatta magát, így nem is vonatkozik rá ez a kötelezettség. Arra is választ vár még olvasónk, vajon fizet-e útadót, amennyiben vállalkozásra is használja a gépkocsit, vagyis ezzel szállítják az árut a piacra, felvásárlóhelyre. -A gépkocsit ajánlatos bevinni a vállalkozásba, tehát, nyilvántartásba venni, mint bármely más állóeszközt, és leírni azt. A leírási költségek a többi kiadásba (költségbe) kerülnek. Ha így dönt a kérdező (vagyis ha gépkocsiját beviszi a vállalkozásába), akkor útadót is kell fizetnie. Egy személygépkocsira - a motor űrtartalma szerint - körülbelül 1600-1800 koronát tesz ki (január 11-i számunkban erről részletesen írtunk - a szerk. megj.) az útadó, mely végül költségként kezelendő. Persze, ilyen esetben is nyilvántartást kell vezetnie arról, bizonyos napon hány kilométert tett meg, hová, mikor, megszorozza a gépjárműforgalmi engedélyben levő fogyasztási aránnyal, majd az üzemanyag árával. így megkapja, hogy milyenek a szállítási költségei. Tehát amennyiben a gépkocsit beviszi a vállalkozásba, mindig a tényleges költségeket számolja el. Ha nem viszi be, akkor itt is a pausál az érvényes. Kérdezőnk arra is kíváncsi még, hogy az összjövedelembe beleszámít-e a nyugdíj? - Nem, a nyugdíj továbbra is adómentes marad, vállalkozásából pedig akkor is fizeti a társadalombiztosítást, ha nyugdíjas az illető. MOLNÁR ROZÁLIA mérnök FRICSKA DIALÓGUS Emberi s polgárjogok és a jogállam - ez volt a címe annak a vitaestnek, amelyet a Human, az Európa Mozgalom és a Helsinki Polgári Gyűlés szervezett szerdán este Pozsonyban, a Nők Demokratikus Uniójának székházában. A beszélgetés illusztris vendégeiként meghívták Katarína Tóthová igazságügyi és Dušan Slobodník Kulturális minisztert, a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyészét és az SZK Legfelsőbb Bíróságának elnökét. A jelzett vitatéma iránt érdeklődő publikum össze is sereglett - a meghívott prominencia közül viszont senki sem jött el! Igaz, a miniszterasszony elküldte legalább minisztériumának két tisztviselőjét, de ők csak a kormánypárti panelmondatok szóvirágait ismételgették... A demokráciáról, a jogállamiságról, az emberi és szabadságjogokról kezdeményezett dialógus ekkor és itt megfeneklett. Ennyit hát a párbeszédről. Folytatás: majd talán egy, a polgári kezdeményezéseket tisztelő, működőképes demokráciában. (miklósi) HOLNAP: PÓTVÁLASZTÁSOK A MAGYAR POLITIKAI ERŐK IS ÉRDEKELTEK A Szlovákiai Választási Bizottság 1993. január 18-i ülésén a helyhatósági pótválasztások előkészítésével foglalkozott. A holnap esedékes pótválasztásokon 41 községben választanak a polgárok helyi elöljárókat: 31 községben és 3 városban polgármestert és összesen 9 önkormányzati képviselőt. A magyar pártok és mozgalmak is érdekeltek a választások kimenetelében: Az Együttélés két önkormányzati képviselőjelöltet állított Beretkén, ugyanitt a Magyar Polgári Párt szintén két jelöltet. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Szetényben indított két önkormányzati képviselőjelöltet. Az Együttélés ezenkívül négy községben és egy városban polgármesterjelöltet is indított: Füleksávolyon Palik Lászlót, Uzapanyiton Lipták Lászlót, Tardoskedden Kele Lajost, Kijón Michal Čubát, Ágcsernön pedig Abaházi Jánost. (Az EPM sajtószolgálata) HAVEL VÁLASZTÁSI ESÉLYEI BIZTOSAK (Munkatársunktól) - Miután a cseh kormánykoalíció megegyezett abban, hogy a Cseh Köztársaság elnöki tisztségébe Václav Havelt jelöli, minden más javaslat feleslegesnek tűnhet, hiszen a szükséges 105 szavazat már most biztosítottnak látszik, a szociáldemokraták is jelezték, ők is támogatják Havel jelölését. De az ellenzék egyes pártjai nem így látják a helyzetet. Jirí Svoboda, a CSMKP elnöke bejelentette: a Baloldali Blokk parlamenti frakciója Marie Stiborová képviselő személyében saját elnökjelöltet állít. A cseh parlament újságírók előtt elmondta, kész lemondani képviselői mandátumáról, s ha az alkotmányosság megköveteli, pártjából is kilép Ha megválasztanák, akkor elnöki kötelességeit az alkotmányosság és a demokratikus hagyományok szellemében látná el. A Liberális Szociális Unió vezetői tegnap bejelentették: az LSZU nem állít elnökjelöltet, képviselői frakciójának tagjai azonban még a január 26-ára tervezett első elnökválasztási forduló előtt találkozni kívánnak Václav Havellal. Ladislav Dvoŕák, az LSZU elnöke szerint a találkozó után döntenek arról, támogatják-e Havel jelölését Az azonban biztos, közölte, hogy az LSZU nem támogatja a republikánus Miroslav Sládek jelölését. (sm) A vádlottak padján kinevezése után. Tudtommal semmilyeneket. Minden maradt a régiben. A tanácsvezető bíró kérdésére, tett-e intézkedéseket a szökés megakadályozásának érdekében, illetve, miképp alakulhatott ki olyan helyzet a börtönben, hogy minden második rabnak kése volt, az elitéltek alkoholt fogyaszthattak és kábítószerezhettek, s miként lehetséges az, hogy Uriga és Harvan, akiknek korábban már sikerült megszökniük a rózsahegyi börtönből, továbbra is együtt maradhattak, a volt igazgató magyarázni próbálta bizonyítványát - nem túl meggyőzően. Például azt állította, hogy amikor másodízben kapott fülest a szökésről, azt gondolta, az