Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-21 / 16. szám, csütörtök

r 1993. JANUAR 21 . ÚJSZÓI FOGYASZTÓI FIGYELŐ ELŐSZÖR SZIGETELÉS, UTÁNA FŰTÉS Az átlagos háztartásokban az energia 60 százalékát a fűtésre használják fel. Ezért fontos, hogy a családi házak, a lakások és a kö­zös helyiségek hőszigetelése a le­hető legjobb legyen. Az optimális szigetelés ugyanis védi az épületet a hideggel ós a hővel szemben, lé­nyegesen csökkenti az energiafel­használást anélkül, hogy a lakók kényelmét befolyásolná. Ha elhatá­roztuk, hog takarékoskodni fogunk az energiával, ezt épp a hőszigete­léssel kell kezdeni. A fűtéshez szükséges hő meny­nyisége ugyanis közvetlenül össze­függ azzal, mennyi meleg szökik el a falakon, az ablakokon keresztül, illetve a tetőn ós a pincén át. Te­hát először a szigeteléssel, utána pedig a felhasználandó hő mennyi­ségének megállapításával kell fog­lalkoznunk, ós ezek alapján tervez­tessük meg a fűtési rendszert. Aki a fűtés korszerűsítését a szigetelés előtt kezdi el, nagy és főképp drá­ga hibát követ el. A lakásokból elszökött hő 40 százaléka az ablakon át, 35 száza­léka a falak rossz szigetelése miatt, kb. 20 százaléka a tetőn, 5 száza­léka pedig az alagsor plafonján ke­resztül kerül a szabad térbe. A családi házak esetében kissé más a helyzet Azokban az ablakok 30-40 százalékban ludasak a hő kiengedésében, a falak 20-30, a pince pedig 10-20 százalékban nyeli el a kihasználatlan hőt. A felsorolt adatok átlagosak, de a tájékozódás szempontjából figye­lemre méltóak. A konkrét esetek­ben érdemes szakemberekhez for­dulni, akik koszerű műszerekkel pontosan megállapítják a hőszige­telés fogyatékosságait. Az ablakok a meleg szempontjá­ból minden épületen a gyönge pon­tot jelentik, ezeken távozik a leg­több hő. A veszteség mértéke kü­lönböző tényezőktől függ. Az egyik: melyik égtáj felé néznek az abla­kok. Az északi oldalon lévőknek öt­ször nagyobb a „hőelnyelő képes­sége", mint az ugyanilyen, de a dé­li oldalon elhelyezetteknek. Sok esetben, főképp a lakótelepi laká­sokban tapasztalhatjuk, hogy az ablakok és a fal között nem megfe­lelő a szigetelés A hibás részt ér­demes poliuretánhabbal kitölteni. Ma már válogathatunk az ablakrá­mák közül: fából, alumíniumból ós műanyagból készülteket kínálnak a piacon. Közülük a régi, jól bevált fa megfelelő tulajdonságokkal rendel­kezik, csupán a karbantartásra kell ügyelnünk. Az alumíniumból ké­szültek előnye a hosszú élettarta­muk és a karbantartás igénytelen­sége, viszont nagy figyelmet kell szentelni az egyes részek közti szi­getelésnek, mert ennek híján mint­egy híd keletkezik a „menekülő" hő számára. Ennek következménye az üvegek bepárásodása. A műanyag­rámáknak szintén jók a tulajdonsá­gaik, velük kapcsolatban viszont a deformáció jelenthet problémát: emiatt elveszítik kitűnő szigetelőké­peségüket. Az sem mindegy, milyen üveget választunk. A dupla, sőt a három­szoros üveglap hőszigetelésére ér­demes figyelmet fordítani. Már gyártanak olyan öntapadó fóliát, amely az ablaküvegre ragasztva megakadályozza a napsugarak be­hatolását a lakásba és a hő kifelé sugárzását is nagyban csökkenti Télen az éjszakára leengedett faredőnyök, illetve a becsukott kül­ső ablakok jó szolgálatot tesznek: hideg éjjeleken nagymértékben csökkentik a hőveszteséget. Az oldalt összeállította: DEÁK TERÉZ TAVASZI ES NYÁRI MODELLEK BEMUTATÓJA K ellemesen csalódtam. Azt sej­tettem, hogy a nagy, látványos párizsi divatbemutatók színvonalá­tól távol áll majd a szemle, de a végén megelégedéssel nyugtáz­tam: nemcsak szép, hanem min­dennapi viseletre, illetve ünnepé­lyes alkalmakra is megfelelő ruhá­kat sorakoztatott fel a gyártó. Min­den túlkapástól mentes, az egysze­rűségükben nagyszerű darabok al­kották a kollekciót. A púchovi Makyta állami vállalat fontos lépést tett a fogyasztók felé: nagyszabású divatbemutatót szer­vezett a pozsonyi Istropolisban. A gyár vezetői a bemutató előtt újság­íróknak elmondták: azt szeretnék, ha a vásárolni szándékozók tudo­mást szereznének arról, mire képe­sek a tervezőik, a kivitelezők és a kereskedelemmel foglalkozó szak­hogy több partnerrel kerülnek kap­csolatba, hanem azt is tudomásul kellett venniük, hogy a vállalkozók egy része nem ért a konfekció-ér­tékesítéshez, fogalmuk sem volt a méretkategóriákról. A csomagolás, a szállítás ós nem utolsósorban az eladás milyenségével sem voltak megelégedve. Ha tetszett, ha nem, magukra kellett vállalniuk az oktató szerepét. Mindennek ellenére az állami és magánüzletek választéka alapján megállapíthatjuk: a hazai konfekci­óipar termékeit nem kínálják a ke­reskedők az elvárt módon. Pedig ha azok a nyugati piacokon kere­settek, bizonyára lányok, asszo­nyok itthon is szívesen viselnék a divatos ruhákat, kosztümöket, ka­bátokat. A Makyta-kollekció láttán felvetődik a kérdés: vajon miért ho­Kosztümben - mindig elegánsan VEV0K LENNENK embereik. Hangsúlyozták, gyorsan kilábaltak a volt KGST-piac széte­sése okozta problémákból, pedig korábban a szovjet megrendelők a gyár kapacitásának nagy részét le­kötötték. Helyükbe nagyrészt (mert valamennyit még szállítanak az orosz piacra) nyugat-európai part­nerek léptek. Termékeik nyolcvan százalékát éppen az igényes pia­cokon értékesítik. Sőt, tíz százalé­kot a tengerentúlra szállítanak az amerikai és kanadai megrendelőik­nek. Akarva-akaratlanul is felmerül a kérdés: vajon mi marad itthon? Egyértelműen azt mondhatjuk: a maradók, pontosabban annyi női ós gyermekkonfekció, amennyi iránt a hazai kereskedők érdeklő­dést mutatnak. S ezen a ponton ellentmondásos helyzetbe kerül a gyár, és vele együtt, tőle függetlenül, a fogyasztó is. Ugyanis míg korábban az állami és szövetkezeti szervezetek kötöt­ték a nagybani szállításokról a szerződéseket, a privatizáció követ­keztében felbomlott vállalatokat most már a magánkereskedők pró­bálják helyettesíteni. Hogy mennyi­re sikeresen, azt mindannyian ta­pasztalhatjuk. A gyártók munkáját ugyanis nem csupán az nehezíti, Ezekben a ruhákban öröm a játék... zunk be külföldről gyengébb minő­ségű konfekciót, ha a hazai, gon­dosabb kidolgozású, elérhetőbb áron kerülhet a piacra, a fogyasztó­hoz? S hogy hogyan lehetne ezt elér­ni? Elsősorban úgy, hogy a keres­kedők nagyobb figyelmet fordítaná­nak az itthoni gyártók termékeire. A bemutató azt sejteti, megérné. Ne­kik is és a vásárlóknak is. A felsorakoztatott 130 modell megnyerte a szép számú közön­ség tetszését. A ruhák divatvona­lai a hatvanas éveket idézik: a testhez simuló, kissé romantikus, könnyű anyagból készült, tarka nyári darabokat bizonyára szíve­sen viselnénk. De az egyszerű, pasztellszínű kiskosztümök vala­melyikét is elfogadná bármelyik lány, asszony. A hosszú szoknyá­Nagy László felvételei val együttest alkotó zakók érde­kes szabásúak, alattuk akár mel­lény is viselhető és a blúz dísze ismét a nyakkendő. Hűvösebb na­pokra gyapjú felöltőket kínál a gyártó. Ezeknek a modelleknek a legszembetűnőbb jellemzői a nagy gallérok. Külön említést érdemel, hogy a tervezők nem csupán a tizenéve­sekre és a karcsúakra gondoltak. A középkorosztályhoz tartozó nők­ről sem feledkeztek meg. A szá­mukra készített elegáns ruhák, együttesek nem csupán tetszető­sek, hanem célszerűek ós jól öl­töztetnek. A gyerekek pamutruháil mindenki megcsodálta. Bárcsak mielőbb boltokba kerülnének a matrózöltözék imitációk, a fodros, színes szoknyák, nadrágok - só­hajtott fel a látottak alapján nem egy anyuka. A praktikus viseletek sorát az ünnepélyes darabok egészítették ki. Színes csipkeruhákban lépked­tek a manökenek a színpadon, majd befejezésképpen hófehér me­nyasszonyi ruhában sorakozott lel néhány lány. Talán kevesen tudják, ezek is készülnek a púchovi gyár­ban. A makyta tehát nyilvánosság elé tárta tavaszi-nyári kollekcióját. Ml pedig szívesen látnánk viszont a boltokban a bemutatott modelleket Reméljük, néhány kereskedő is je­len volt a rendezvényen és esetleg elhatározta, hogy a következő kol­lekcióból már ő is választ. VIGYAZATi SOKSZOR FELREVEZETNEK A FOGYASZTÓK VÉDELMÉBEN Mindent a vevőért - állítja az egyik cég reklám­szlogenje. Lehet, hogy esetében valóban így van, ám összességében sokkal komorabb a kép. 1989 novembere után csupán a választék bővült - na meg az árak emelkedtek -, viszont a fogyasztók megkárosítása nem hagyott alább. A lejlett piacgaz­daság egyik ismérve a gondosan kiépített fogyasztói érdekvédelmi szervezet. A törvények által is védett vásárlókat e szervezetek folyóiratokban, közlönyö­kön keresztül tájékoztatják, rendszeres elemzések alá vetik a termékeket, tesztelik az árukat, s mindent meglesznek azért, hogy a logyasztó egyenrangú léi­ként szerepeljen a kereskedelemben. Szlovákiában egyelőre egészen más a helyzet. A kormány gazdasági tanácsadó testületében csupán a közelmúltban hagyták jóvá, hogy jövőre nálunk is kiépítik a fogyasztói érdekvédelmi rendszeri, amely a tervek szerint a bevált nyugat-európai minták szerint fog működni Bár a szövetségi parlament az idén márciusban már jóváhagyott egy, a fogyasztót védő törvénytervezetet, ám a folytatás elmaradt Hiába, az ország szétdarabolása előbbre való volt, mint a vásárlók védelme... Hogyan is működnek a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek? Svájcban, ahol e szervezetek a lego­lajozottabban tevékenykedők sorába tartoznak, négy hálózat is ligyel a vásárlók érdekeire. Külön érdekesség, hogy ebből három a nők, a háziasszo­nyok, tehát a „hivatásos" bevásárlók irányítása alatt dolgozik. A szigorú svájci törvények és előírások olyan apróságokról sem feledkeznek meg, mint az üzletek nyitvatartási idejének és az áraknak a pon­tos fellüntetése. A fogyasztói szervezetek nyomásá­ra 1986-ban törvényt fogadtak el, amely lehetővé leszi az ellenőrzést a konkurenciamentes vagy mi­nimális versenyközegben működő cégek esetében, valamint megvizsgálhatók azon vállalatok árképzési mechanizmusa, amelyek államilag támogatott cik­keket gyártanak vagy szolgáltatásokat nyújtanak (mezőgazdasági termékek, bizonyos gyógyszerek, vasúti közlekedés, posta stb.). Az igazi reklámdömpinggel csupán egy-két éve szembesülünk. A csillogó-villogó termékekről néhány másodperc alatt annyi jót hallunk, hogy nem győ­zünk álmélkodni. Ez újabb veszélyforrás, sokszor ugyanis lélrevezetnek. Svájcban szigorúan büntetik a megtévesztő, az igazságot nem ledő reklámok ké­szítőit, sőt, a konkurencia lejáratását célzó utalások kiötlőit is. Ami talán a legfontosabb tanulság: a fogyasztók védelme nem íormális, hanem aktívan bevonják őket a döntésekbe A vásárlók, ha érdekeiket sért­ve érzik, közvetlenül kapcsolatba léphetnek a he­lyi kéviselőkkel, a kanton vagy a konföderáció képviselőivel, akik így első kézből julhatnak infor­mációhoz. A sajtó, a televízió és a rádió külön ro­vatokat tart lenn a fogyasztók részére, akik a mé­diumokon keresztül tehetik közzé észrevételeiket. Az egyéb szervezetek, a gyártók, a kereskedelem, a reklámkészítők szövetsége szintén szoros kap­csolatokat épített ki a vásárlókkal, hiszen esetle­ges panaszaikat, tiltakozásaikat rögvest megérzik csökkenő bevételeiken. Túlpolitizált napjainkban fontosnak tűnik, hogy a helvét fogyasztói érdekvé­delmi szervezetek egyetlen politikai párt befolyá­sát sem tűrik, mert ez a függetlenségüket veszé­lyeztetné. A közelmúltban Szlovéniában 21 ország szak­embereinek részvételével tanácskozást tartottak a fogyasztói szervezetek. A résztvevők közül Szlo­vákia volt az egyetlen, amely e téren nem rendel­kezelt megfelelő legiszlatív alapokkal Pavol Krasko, a Szlovákiai Fogyasztók Egyesületének elnöke - közel három éve működik - szerint még az árutesztelések feltélelei sincsenek megteremt­ve, s hiába figyelmeztettek már előre, piacunkat sokszor a nyugati, ám silány minőségű áruk fogják elárasztani. Egyelőre a vadkapitalizmus vonásait viseli magán a kereskedelem, az exptraprofit, a gyors haszon hajhászása a fő cél. A törvények, szabályozások megalkotása és jóváhagyása az el­ső kivezető lépés ebből a dzsungelből. Persze, néhány év eltelik, mire a kereskedők és a vásár­iók kőzi korrekt kapcsolatok, tisztázott játékszabá­lyok lógnak uralkodni. (sidó) HOGYAN VALASSZUNK BÚTORSZÖVETET? Mostanában, amikor a bútorvásárlás a magas árak miatt jelentős tételt jelent a családi költségvetések­ben, sokan döntenek úgy, hogy új kárpittal vonatják be a régi, megkopott hévéről, ágyat, fotelt. Ennek a tervnek a megvalósítása azzal jár, hogy megbízhaló kárpitos szakembert kell keresni és ki kell választani az anyagot. Mivel a szép, tetszetős és jó minőségű szövet sem olcsó, a vásárláskor ajánlatos fokozott fi­gyelmet szentelni annak, hogy valóban a legmegfele­lőbbet vegyük meg Ne csak az anyag színét, mintá­ját nézzük, hanem keressük meg a szöveten azt a cédulát is, amelyről leolvashatjuk a jellemző tulajdon­ságait. A bútorszöveteket méteráruként kínálják, mégpe­dig rendszerint papírcsőre tekerve. Az egyes teker­csekről nem hiányozhat a már említett cédula. A lo­gyasztó szempontjából nem csupán az ár a lénye­ges, hanem azok az adatok is, amelyek a felhasznál­hatósággal kapcsolatosak. Ezek elárulják, mit bír ki, milyen megterhelést visel el a szövet. Tehát nem elegendő, ha viszonylag jó minőségű anyagot veszünk, tudnunk kell azt is, milyen célra szánta a gyártó. E szerint döntsük el, megfelel-e szá­munkra. A bútorszöveteket három kategóriába sorol­ják: • A kis megterhelést bírók - ezeket elsősorban a fekhelyek kárpitozására használják, vagy olyan ülő alkalmatosságokra, amelyekre esetleg még egy védő anyagot terítenek. • A közepes megterhelést elviselők - ezek a lakószobák ülőgarnitúráira, a gyermekszobák bútora­ira, esetleg irodai bútordarabokra alkalmasak. • A leginkább ellenállóak - ide elsősorban a tömegközlekedési eszközökben használt ülések hu­zatainak anyagait sorolják, de ilyen típusra van szük­ség az éttermek, a mozik székeinek bevonására is, A felsorolt típusok közti különbség elsősorban ab­ban nyilvánul meg, hogy a kopást milyen mértékben tűrik. Tehát erről a szempontról ne feledkezzünk meg, mert csak a jól választott anyaggal kárpitozol! bútorban lesz olyan örömünk, mintha újat vettünk volna I

Next

/
Thumbnails
Contents