Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-21 / 16. szám, csütörtök

7 GAZDASÁG ÚJ szól 1993. JANUÁR 21 MERRE TART(HAT) A SZLOVÁKIAI MEZŐGAZDASÁG VERSENYKÉPES MARAD AZ ÁGAZAT? Talán hangzatosnak és kissé fellengzősnek is tűnhet a címben feltett kérdés, ám az elmúlt két-három évben lezajlott gazdasági folyamatok mozgásirányát tekintve az egyik legkritikusabb helyzetben levő ágazat valóban olyan válaszúthoz érkezett, amelyen a tehetetlenségi erőből és a megszokásból fakadó „majdcsakleszvalahogy" szemlélettel végképp nem tud túljutni. Eddig még mindig volt valami, ami továbbgördítette a szekeret, most azonban a gazdasági reform következményeként kialakult és egyre mélyülő válság már magát a túlélést kérdőjelezi meg. Köztudott, hogy a liberalizált árviszonyok kényszerítő hatásai elsősorban a mezőgazdaságot juttatták a kísérleti nyúl szerepébe, jóformán rajta próbálták ki a piacgazdaság összes gyermekbetegségét. Befagyasztott pénz- és hitelforgalom, 11 milliárdos hiány, lerobbant és kihasználatlan eszközök, fizetésképtelen termelők jellemzik napjainkban a lakosság élelmiszerellátásában stratégiai jelentőségűnek tartott ágazatot. Lehet-e, érdemes-e ilyenkor hitet önteni azokba, akik még nem hagyták el a süllyedő hajót? Mert már ez a folyamat is elindult. Szlovákia-szerte számtalan mezőgazdasági nagyüzem tengődik gazdasági vezetők nélkül, az „ügyesebbje" ugyanis vállakozóként jóval hatékonyabban tudja kamatoztatni az előző években kiépített kapcsolatait. Rövidesen lezárul egy fejezet a hazai mezőgazdasági szövetkezetek történetében. A név szerinti tulajdonosok nélküli közös gazdálkodás korszaka, amelyet a valódi tulajdonosok szövetkezetei váltanak fel. Hátra van még az állami gazdaságok privatizációja, a hazai mezőgazdaság további sorsának alakulását azonban már végérvényesen az új megváltozott tulajdonviszonyok és gazdasági feltételek fogják befolyásolni. S itt kezdődnek a gondok. Peter Baco szlovák földművelési miniszter idei Talán még emlékezünk: közvetlenül az 1989-es fordulat után a lelkesedés hevében több ízben elhangzott, 5-6 év alatt behozhatjuk gazdasági téren Ausztriát, s az ezredfordulóra a legfejlettebb nyugati államok egyenrangú partnerei lehetünk Azóta eltelt három év, a forradalmi hevület már régen a múlté, s a gazdaság összteljesítménye évről évre csökken. Az immár független Szlovákia első önálló iparpolitikájának kidolgozói - mint ahogy a Trend gazdasági hetilap közölte már nem kergetnek délibábokat: ha minden a tavaly decemberben kidolgozott koncepció szerint történik a főbb gazdasági mutatók terén, 2000re érjük el az 1989-es színvonalat. Ráadásul radikális szerkezetváltásra ez idő alatt még csak ne is számítsunk! Az SZK Gazdasági Minisztériuma által kidolgozott iparpolitikai elképzelések komoly állami beavatkozásokkal számolnak, ami pedig a kereskedelempolitikát illeti, a távol-keleti sikeres kistigrisek módszereit veszi figyelembe. A szlovákiai ipar távlatainak kidolgozói a következő alapelvekből indultak ki: az ország gazdaságának állapota és regionális különbségei; az ágazat színvonalát (okozatos lépésekkel közelíteni az európai mércéhez; az állam közvetlen és közvetett beavatkozásának lehetősége; annak fielső találkozóján az újságírókkal kénytelen volt megállapítani, hogy az ágazat gazdasági vezetése nem mindenütt tud majd megfelelni az új kihívásoknak. Sem a termelővállalatok belső átszervezése nem történt meg, sem a piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó termelési struktúra nem alakult ki mindenütt. Jó néhány szövetkezetben nagy a veszélye annak, hogy ezután sem valósul meg, s esélyük sem lesz arra, hogy felkapaszkodjanak a már úgyis robogó vonatra. Nagyon sok jel mutat arra, hogy a transzformáció lezárását követő 2-3 hónapban a termelőüzemek jelentős része elveszti az újjáalakulásból fakadó kezdeti lendületét, s nekiütközik a gazdasági realitások kemény falának, amin nem tud majd túljutni. Félő, hogy a túlélésre képtelen szövetkezetek száma a 2030 százalékot is elérheti. Ez pedig már újabb válságos helyzetet idézhet elő. gyelembe vétele, hogy a szerkezetváltás fő megvalósítói a vállalkozók. Szlovákia gazdasági szerkezete meglehetősen kedvezőtlen. Noha energiahordozókban szegény, rendkívül energia- és nyersanyagigényes ágazatok épültek ki az elmúlt negyven évben Mint azt a tanulmány leszögezi, az ezredfordulóig nincs lehetőség az óriásvállalatok tényleges karcsúsítására, s arra sem, hogy az ipar valamennyi szektorában lényeges módosítások történjenek. Az iparpolitika megalkotói viszont kiválasztottak néhány fontos ágazatot, amelyek elképzelésük szerint előbbre lendíthetik a gazdaságot, ezért különös figyelmet igényelnek. E privilegizált csoportba tartozik többek között a közlekedési és távközlési infrastruktúra lendületes fejlesztése, az idegenforgalom, a vegyipar modernizálása (a nehézvegyiparon kívül), néhány könnyűipari ágazat (textil, élelmiszer), valamint a gyógyszeripar dinamizálása A felsoroltakon kívül az iparpolitikai koncepció számol a legnagyobb környezeti károkat okozó vállalatok korszerűsítésével, továbbá az energia- és villanyfogyasztás fajlagos csökkentésével. Minduntalan visszatérő probléma az akut pénzhiány. A legszebb elképzelések is megfeneklenek, ha a megvalósítás anyagi korlátokba ütközik. Sajnos, a tárca vezetésének sem sikerült stabilizálnia meghirdetett agrárpolitikáját. Bizonyos értelemben inkább csak tűzoltás folyik, a vezetés szinte napi problémákkal kénytelen foglakozni, ismerte be a miniszter. Pedig az ágazat koncepciója mellett kidolgozásra és elfogadásra várnak a mezőgazdaságról, az élelmiszerekről, az erdő-, víz- és vadgazdálkodásról szóló törvények. A parlament teljesítőképességét figyelembe véve azonban már az is sikernek számítana, ha az említeti törvények fele elfogadásra kerülne Legnagyobb változások idén az agrárpolitika gazdasági szabályzórendszerében várhatók. Az új adó- és szociális biztosítási rendszer már magában is számtalan új feladat elé állítja a termelőket, ráadásul a tárca vezetése a termelői árak és az állami támogatások rendszerében is új utakra kíván lépni. A szlovák földművelési minisztérium a stratégiai jelentőségű élelmiszerek esetében garantált árakat javasolt, viszont figyelembe kell vennie a cseh partnerrel kötött egyezményt is. Szemléltető módon látható ez a tej példáján. Szlovákiában 6,30 koronában javasolták a tej felvásárlási árát, Csehországban azonban csupán 5,70-es minimális árakat kínálnak a termelőknek A szlovák tárcavezetés nem tehet mást, mint alkalmazkodik a cseh partneréhez, mivel nem kell jóstehetség ahhoz, honnét áramlana az olcsóbb tej a szlovákiai tejüzemekbe, amit csak vámok kivetésével lehetne ellensúlyozni. Ez viszont a vámunió megkötéseinek egyértelmű felrúgását jelentené. így tehát itt is az 5,70-es minimális árat kénytelenek elfogadni, de egyúttal ún. intenzilikációs pótlékkal egy megPeter Stanek, a szlovák kormány gazdasági tanácsának tagja szintén ebben látja a még el sem fogadott iparpolitikai koncepció realizálásának legnagyobb akadályát. A jelenlegi kormánynak ugyanis meglehetősen kellemetlen tényekkel kell szembesülnie: az 1991-es költségvetés 10 milliárd koronás, az 1992-es 8-10 milliárd koronás hiánya megoldatlan, s bár az idei büdzsét kiegyensúlyozottnak szánják, előreláthatólag szintén deficites lesz, ráadásul az új adószabályok az első évben mindig negatívan éreztetik hatásukat a bevételi oldalon. Ezért a nyugati tapaszlalatok alapján 15-20 százalékos csökkenéssel számolhat a pénzügyminisztérium. Az idén a gazdaság visszaesése még mindig nem áll meg. Előreláthatólag 12-15 százalékkal mérséklődik az ipari termelés, s a belső fogyasztás mintegy 15 százalékos csökkenésével számolhatunk. A költségvetésből a gazdaságélénkítésre szánt 2,8 milliárd korona csepp a tengerben, hiszen csak 1993-ban 12-15 milliárd korona kellene a legfontosabb invesztíciókra. A két összeg közt tátongó 10 milliárd koronás szakadék pedig bizonyosan nem hidalható át a külföldi befektetők tőkéjével. Az iparpolitikai koncepció megalkotói évi 8,3 milliárd koronás külföldi pénzbeáramlással számolnak, ami szép óhaj. A valóság határozott termelési és minőségi szint lelett ezt az árat a javasolt őszszegre kiegészítik. A gabonafélék esetében úgyszintén minimális árakkal számolhatnak a termelők. A búza esetében ez várhatóan 3150 korona tonnánkénti ár lesz. Sokat vár a miniszter és a tárca vezetése az új piaci rendtartás szabályaitól. Bevezetéséhez, amely mintegy (él év múlva várható, törvény szükséges, azonban már nemcsak a termelők és forgalmazók jogait és kötelességeit fogalmazza meg, hanem magában foglalja a fogyasztók érdekvédelmi szempontjait is. A rendtartás autoratív módon szabja meg a kötelességeket, az élelmiszerpiac stabilitása érdekében a tej- és gabonatermelőknek kötelező részvétellel írja majd elő a benne foglaltak betartását. Eddig kulcsfontosságúnak tartották a támogatáspolitika alapelveit. Az új évben ez is jelentős mértékben változik. Mivel a tulajdonformák közötti különbségeket a transzformáció elvber eltörölte, a támogatások eddigi kiemelt formáit, főleg a magángazdálkodóknak szánt támogatásokat gyakor latilag megszüntették, s ezután mái csak egységesen, meghatározott termelési terület és szint után juttatnak támogatást a termelőknek. Az indoklás: az agrárpolitika koncepciója szerint nem célszerű az önellátó, csupán jövedelemkiegészítő gazdálkodók támogatása, a pénzt azoknak a termelőknek juttatják inkább, akik meghatározó módon veszik ki részüket az ország élelmiszerellátásából. Vége a kis pékségek, tejfeldolgozó üzemek stb. külön támogatásának, ezekután már a saját lábukon kell megállniuk a piacon. Félő, ám egyre nyilvánvalóbb, hogy kevés marad lenn belőlük. ellenben az, hogy 1992 első kilenc hónapjában csupán 2,6 milliárd érkezett, amit nem lehet egy napon említeni a Csehországba beáramlott mennyiséggel. Még el sem fogadta a kormány a gazdasági minisztérium beterjesztését, így kár volna máris megkérdőjelezni megvalósíthatóságát. Az optimista elképzelések szerinl egy jól „megkomponált" iparpolitikai koncepció precíz szervezéssel és az állam hatékony, de nem tolakodó részvételével szinte csodákra képes. Mindenki előtt ismertek Japán félelmetes gazdasági sikerei, melyek egyik kovácsa a legendás MITI, a japán Külkereskedelmi és Ipari Minisztérium és ismerlek a távol-keleti sikerországok példái is. Ám az sem hallgatható el, mennyi lemondással járt az eredmény, milyen tudatos és hosszan tartó munkával emelkedtek fel ezek az országok, és - legalábbis a kezdeti időszakban - az Egyesült Államok hathatós támogatása szintén jól jött. Nálunk túl sok a belső villongás, a politikai csatározás, ami megnehezíti a hosszú távú koncepciók kidolgozását és megvalósítását. S ha már Japán az egyik példa, éppen szakembereik emlékeztetnek arra: ha ketten csinálják ugyanazt, az eredmény nem leltétlenül ugyanaz. (sidó) POZITÍV IMIDZS AVAGY: A CSORDULTIG TELT ÜRES POHÁR ESETE Nyugaton már régen rájöttek arra, hogy a közvélemény alakulását nem szabad a véletlenek szerencsés vagy szerencsétlen összjátékára bízni. Tudományos alapokon vizsgálták és dolgozták ki azokat a módszereket, amelyekkel az egyszerű honpolgárok agya hatékonyan átmosható úgy, hogy csak az maradjon meg benne, amit az alakítók akarnak. Flancosabb helyeken ezt úgy hívják, public relations, ami annyit jelent, hogy addig sulykolnak beléd egy-egy dolgot, míg végül magad is elhiszed. A bennfentesebbeknek vélhetően Göbbels neve ugrik be elsőnek, aki radikálisan szinte tökéletesre fejlesztette a módszert. Ma már kifinomultabbak a módszerek. Az önállóvá vált Szlovákiában az utóbbi időben mint eső után a gomba, úgy megszaporodtak a közvélemény alakítására szerveződött vállalkozások. Bár egyesek szerint ez még mindig kevés. A pozitív Szlovákia-kép kialakításáért a kormány által kiáltott segélykérő szóra azóta már jelentős számú külföldi ügynökség reagált. Alig több mint egy hónappal ezelőtt walesi bárdok ajánlkoztak e tájék kies szépségeinek megéneklésére, a napokban egy angol közvéleményalakító cég és hazai leányvállalata vázolta fel elképzeléseit, hogyan s miként kéne kedvezőbb képet festeni a nemzetközi közvéleménynek Szlovákiáról. Mert enélkül bizony nem jön be a külföldi tőke, elmaradnak a fejlesztési beruházások. S ez a kép bizony jelenleg még eléggé sötét. Nyugaton nacionalista, parancsuralmi elveken működő, elszegényedett, beszűkült piacú országként jellemeznek bennünket, amely ráadásul a kisebbségek iránti tolerancia kérdésében sem tünteti ki magát. Nem csoda tehát, hogy az angol szakemberek is a pozitív tulajdonságok és lehetőségek ecsetelését és külföldön való prezentálását tartják a kedvezőbb kép legfontosabb elemének. Szemléletesen érzékeltették ezt a félig üresAelt vizespohár példájával. Hozzáállás kérdése, hogy erről a pohárról azt írjuk vagy mondjuk, már félig üres vagy pedig hogy még félig telt. Mindenki érzékelheti, hogy a második fajta összehasonlító megfogalmazás pozitív töltetet tartalmaz Hát így kell a pozitív képet kialakítani! A tényeket pozitív oldalról megközelíteni. Bevallom, átgondolva az egészet, kissé gondban vagyok. Nem tudom, hogyan viszonyuljak pozitívan az említett pohárhoz. Az ugyanis gyakorlati tapasztalataim szerint nem félig telt, hanem jóformán teljesen üres. Bár az uralkodó közhangulatból ítélve éppenséggel azt is írhatnám, csordulásig megtelt. (t. szilvássy) TOVÁBB CSÖKKEN A NEMZETI ÖSSZTERMÉK 1984-es évi állandó árakon V///A VS'/A V//.K V///A '/

M\ V//A V///A 1985 86 87 88 89 90 91 92 Prameň: FSÚ Még az elmúlt év végén elvégezte a Szövetségi Statisztikai Hivatal az 1992. évi nemzeti össztermék várható becslését. Az adatok alapján megállapítható, hogy tovább tart a gazdaság teljesítőképességének csökkenése, bár az előző időszak több mint 15 százalékos visszaesése helyett 1992ben csupán 8,5 százalékos leépülés várható. Grafikonunk az 1985-1991 közötti adatokat és az 1992-es becslést tartalmazza. hn b a' U ,/, Nevessen már egy kicsit! Lesz ez még rosszabb is...! Pavel Jakubec rajza Nem kétséges ugyanis, hogy az 5-7 év múlva vélhetően nálunk is kialakuló szabad Diaci térséaben csak a versenvkéoes termelők lesznek képesek talpon maradni. Addig azonban egyre keményebb feltételekkel kell megküzdeniük azoknak, akik az európai gazdasági integrációs folyamatok irányába mutató útra lépnek. Mire várhat, merre tarthat a szlovákiai mezőgazdaság? Bár ez az év rendkívül nehéznek ígérkezik, s lehet, hogy sokak számára a csődeljárás lesz az egyedüli perspektíva, az azonban nem lehet vitás, hogy a versenyképesség feltételeihez már most szoktatnunk kell magunkat. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ SZLOVAKIA I PÁRPOLITIKAJA CSAK AZ EZREDFORDULÓRA ERJUK UTOL MAGUNKAT