Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-19 / 14. szám, kedd

Az oldaf anyagát összeállította és írta: ORDÓD Y VILMOS előbb-utóbb lába kel. Rengeteg a gépkocsilopás is, bár nálunk ezt a „sportot" szerencsére nem művelik olyan magas szinten, mint például Pozsonyban. • Az erőszakos bűncselekmé­nyek terén kedvezőbb a helyzet? - A nagyvárosokhoz viszonyítva minden bizonnyal. Jelenleg egy ré­gebbi gyilkosság leiderítésén fárado­zunk. Sikerként könyvelhetjük el, hogy a múlt évben egy idős asszony gyil­kosát nem egész három nap alatt ki­nyomoztuk, és a tettest rács mögé dugtuk. A múlt esztendő végén letar­tóztattunk egy testvérekből álló veszé­lyes triumvirátust is. Az illetők a pék­ség tehergépkocsiján kenyér- és kifli­hordás közben feltérképezték a tere­pei, majd az éjszaka leple alatt a kö­zeli boltokba betörtek. A rutinellenőr­zések során, amikor kinyitották az Aviát, minden rendben volt, a lopott holmit a rakodótér egyik rekesze mö­gé rejtették. • Hogy sikerült az illetőket le­fülelni? - Két járőr Felsőpatony közelében éjfél után érte lelten a tolvajokat. Elle­nőrizni akarták az Avia utasait, azok azonban menekülni próbáltak, közben a rendőrautót le akarták szorítani az útról. Amikor rövid hajsza után zsák­utcába jutottak, erőszakhoz folyamod­tak. Egyikük vasrúddal emberünknek esett, és úgy lejbe vágta, hogy az eszméletét vesztette. Társa csak fegy­verrel tudta megfékezni a támadót. Még az ilyen kiélezett helyzetben is ügyelt arra, hogy ne veszélyeztessen életet, ellenfeleinek csak a lábát se­besítette meg. • Befejezésül tudnak-e valami biztatót is említeni? - ígéretet kaptunk, hogy fokozato­san korszerűsítik felszerelésünket. A számítógépes rendszer bevezetése nemcsak megkönnyíti, de lényegesen meggyorsítja majd a munkánkat. Új, nagyobb teljesítményű, nyugati gép­kocsikkal is számolunk. Ml IS AZ A RACKETTING? R06BANTGATUNK, R06BANTGATUNK... A terrorizmus, zsarolás, bérgyilkos­ság, emberrablás már szinte napjaink kísérőjelensége. Amit sokáig csak a filmekből ismertünk, valósággá vált. Például: egy „menő" presszóba beállít három marcona legény, és felajánlja a főnöknek, hogy védőszárnyaik alá veszik a kávézót, mert különben... A tulajnak két lehetősége van. Vagy el­fogadja a gengszterek „méltányos" árajánlatát, vagy kidobja a fickókat. Az utóbbi esetben azonban számíthat rá, hogy rövid időn belül összetörik a kirakatot, a berendezést, felgyújtják a boltot, esetleg elrabolják gyermekét. Nyugat-Európában a kocsmák, ét­termek, butikok, diszkók ilyennemű védelmét rackettingnek nevezik. Azt hiszem, ez a kifejezés nálunk is gyor­san meghonosul. A kétes hírű pozso­nyi Night Club, ahol csak a fényeffek­tusok, illetve beszerelésük 3 millióba került, a múlt esztendőben állítólag azért vált a lángok martalékává, mert a tulajdonosnak nem tetszett a neki szánt „fejőstehén"-szerep. A tönkretett vagy porrá égett berendezés már nemcsak a főváros „privilégiuma". Dubnicában hasonló módon egy trafik égett le, mert tulajdonosa nem vette komolyan a figyelmeztetést. Rossz nyelvek szerint az efféle piszkos mun­kát a jól kiképzett volt ŠtB-s tisztek végzik. Mindenesetre, ahogy ezt már számos példa bizonyítja, a szervezett bűnözés, és kiváltképp a racketting Szlovákiában is egyre nagyobb teret hódít. Az ilyen esetek felderítését általá­ban az is bonyolítja, hogy a károsul­tak sokszor hallgatnak mint a sír. Fo­galmuk sincs róla, ki lehet a tettes és miért történt mindez pont vele. Úgy látszik, a hallgatás törvénye már nem­csak Szicíliában honos. E. B. válás után új életet kezdett. Otthagyta a technikusi munkát, és ta­xizásra adta a fejét. Ez ugyan nem egészen veszélytelen foglalkozás, vi­szont jövedelmező. Különösen, ha az ember szövetséget köt a szállodák re­cepciósaival, az éjszakai lokálok pin­céreivel, a pillangók védelmezőivel. Taxisunkhoz csak úgy dőlt a pénz. Már azon gondolkodott, hogy Favorit­ját nyugati kocsira cseréli, amikor megtörtént a baj. Azon a szeptemberi éjszakán is szokásához híven háza előtt parkolt. Legszebb álmából robbanás riasztotta fel. Az ablakhoz szaladt. A gyéren ki­világított utcán csak annyit látott, hogy gépkocsija fölött fehér füst gomolyog. Nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget (a kocsi érintetlen volt), arra gondolt, valaki szilveszteri főpró­bát tart. Visszafeküdt hát az ágyba, ám alig szenderült el ismét, egy még nagyobb detonáció ugrasztotta ki a paplan alól. A taxis megrémülve látta, hogy ezúttal autójából nem sok ma­radt. A szakértők megállapították, hogy a tettes (kiléte a mai napig is­meretlen) ipari robbanószert használt. A kár meghaladta a 60 ezer koronát. E. B. azonban hallgat. Lehet, hogy at­tól tart, legközelebb esetleg vele együtt röpíthetnék levegőbe a kocsit? Az új év elején ismét egy robbantá­sos sztorival voltak tele a napilapok. A dolog pikantériájához tartozik, hogy a károsult, R. D., egy fiatal vállalkozó, már másodízben került valakinek, vagy valakiknek a feketelistájára. Hét hónappal korábban egyik üzletbe be­törtek és felgyújtották. A vizsgálat nem hozta meg a várt eredményt, sőt, rövid időre a megkárosított is gyanú­ba keveredett. R. D. felháborítónak tartotta a rendőrség feltételezését, hogy neki is köze van a történtekhez, hiszen a biztosító által kifizetett 250 ezer korona a kár alig egyharmadát fedezte. A vállalkozó édesanyja az esettel kapcsolatban elmondta, hogy a tűzeset előtt több fenyegető névtelen levelet, illetve telefonhívást kaptak. A történtek után egy ideig békesség volt, de amint bebizonyosodott, ez csak amolyan vi­har előtti csendnek számított. A Pozsony egyik forgalmas utcáján fekvő Extra 7 elnevezésű csemege­boltban az időzített bomba az új szlo­vák állam születésének első percei­ben robbant. A petárdák és tűzijáté­kok kavalkádjában csak a közvetlen szomszédok tudatosították, hogy a „durranás" nem függ össze az önálló­ság ünneplésével. A hatalmas deto­náció több mint egymillió kárt okozott a boltban; a szomszédos üzlet kiraka­tát és a közeli házak ablakait is betör­te. A rendőrség perceken belül a hely­színen termett, és nyomozni kezdett. A valós okokról eddig a nyilvánosság nem sokat tudhatott meg, mindössze annyit, hogy az elkövető tapasztalt ember, profi volt. Az újságok a maffiáról cikkezni kezdtek, ami ellen a tulajdonos hatá­rozottan tiltakozott. Abszurdnak tartot­ta azt az állítást is, hogy valaki zsa­rolni próbálná, esetleg bosszút akart rajta állni, ő egyszerű emberi irigy­ségnek tulajdonítja a történteket. Le­het, hogy neki van igaza, csakhogy... Ha valaki irigyli a szomszéd új gépko­csiját, azt legfeljebb összekarcolja, ki­lyukasztja a gumiját, letöri az anten­náját. Bolt esetén pedig féltéglát vág a kirakatba, esetleg sprayval ocsmány szavakat pingál az ajtóra. Egyvalami biztos: az újévi bomba­merénylet nem volt sem az első, sem az utolsó (sajnos), hasonló jellegű ter­rorcselekmény Szlovákiában. A „piszkos munkák" eredménye... Marián Márton és Ľudovít Horný felvételei 1993. JANUÁR 19. BŰNÜGY íÚJSZÓM SZÜKSÉGÜNK VAN A BIZALOMRA A FELDARABOLT HULLÁK SORSA Mi tagadás, a rendőrség és a polgárok közti kap­csolat még távolról sem eszményi. A rendszerváltás után ugyan kissé növekedett az egyenruhások iránti bizalom, de kis idő múltán ismét fagyos lett a vi­szony. Pedig az összmunkára még sosem volt any­nyira szükség, mint napjainkban, amikor a zsenge demokráciát sokan összetévesztik az anarchiával, s azt képzelik, mindent megengedhetnek maguknak. A bűnözés hihetetlenül megnövekedett. Naponta ol­vashatjuk; a közbiztonság katasztrofális. A legális és illegális fegyverviselés terén már chicagói szinten va­gyunk. A rendó'rség gyakran tehetetlen. Műszaki fel­szereltsége messze elmarad a korszerű eszközökkel dolgozó és gyors nyugati kocsikon száguldozó ban­dákkal szemben. A rendőröket, akik a pártállam ide­jén teljhatalmú és megbírálhatatlan uraknak számítot­tak, napjainkban gyakran hol megalapozott, hol meg­alapozatlan bírálat éri. - A „darabolásos" emberölés a kó­ros elmeállapot megnyilvánulása. A gyilkost az indulatai befolyásolják ­mondja dr. Kenyeres Imre, a Buda­pesten székelő Országos Igazságügyi Orvostani Intézel docense. - 35 éve, amikor a szakmába ke­rültem havonta talán egy-két feldara­bolt hullánk akadt, most pedig hetente négy is... A rendőrség szorosan együttműkö­dik az intézet munkatársaival, ha be­jelentés érkezik, azonnal hívják az or" vosszakértőket. - Legtöbb a halálos kimenetelű ba­leset, a statisztikai kimutatásban ezt követik az öngyilkosok, a hirtelen el­hunytak, majd a gyilkosok áldozatai. Budapesten évente húszezren halnak meg, közülük minden negyedik hoz­zánk kerül. Sajnos, egyre több a gyil­kosság, évente hatvan-nyolcvan... • A rendkívüli halál önmagá­ban is sokkoló. Még rosszab, ha az elhunyt kiléte ismeretlen. - Valóban. Ha kiderüli, ki a halott, a mi szemszögünkből nincs különö­sebb probléma, ha ismeretlen, akkor igyekszünk úgy „összerakni, össze­varrni", hogy az elhunytról megfelelő fotó készülhessen. Először is meg kell állapítani a holttest nemét, életko­rát, anatómiai és kórbonctani jellegze­tességeit, vércsoportját, elkészíteni ujjlenyomatát. Ez csak akkor érdekes, ha volt már priusza. Haját, szőrzetét és természetesen a csontok állapotát is vizsgáljuk. • Meglepően jól sikerült a Bu­dapesten meggyilkolt osztrák Fritz Köberl szétdarabolt testének „ösz­szeállítása." - Sótonyi professzor mestermunkát végzeit, hiszen a gyilkosok a fejet is szétdarabolták. S tudja miért? Hogy ily módon eltüntessék a golyó nyomát. Hátulról lőtték le, a lövedék a homlo­kon át távozott. Persze, nem sikerült a trükk, mert Sótonyi tanár úr megta­lálta a lövedék útját, és úgy rakta ösz­sze a fejet, hogy az kísértetiesen ha­sonlított az élő Köberl fejéhez. Erről fényképek tanúskodnak. Az áldozat ujjlenyomatát megküldtük az Interpol­nak, a két minta egyezett. „Szeren­csére", az osztrák priuszos volt, így ez is segítette a nyomozási. • Mit lehet megállapítani egy feldarabolt ember gyilkosáról? - Ha szakszerű a darabolás, akkor boncmesterre, hentesre vagy orvosra gyanakszunk. Évekkel ezelőtt megöl­lek, majd (eldaraboltak egy fiatal lányt. Az illető nagyfokú anatómiai is­meretekkel rendelkezett, mert igen­csak precíz munkát végzett, szépen kifejtette a csontokat. Kiderült, hogy a tettes orvos, az elhunyt nevelőapja volt, és szerelemféltésből ölt. • Magyarországon sokan vo­nat-, vagy metrószerelvény alá ug­ranak. - Olykor két kilométernyi szakasz­ról szedik össze a rendőrök a test maradványait. Sokórás, nagy figyel­met igénylő munka után lehet némileg „összerakni" az öngyilkost. A bejelen­tés után fél órával már együtt a csa­pat: a rendőr, gépírónő, bűnügyi tech­nikus, boncmester és az orvos. Kez­dődhet a munka. A közelmúltban olvastam egy érde­kes, ám cseppet sem hízelgő értéke­lést a Dunaszerdahelyi járás rendőre­iről, mely szerint az országban a leg­gyengébbek közé tartoznak. • Vajon mit szól ehhez az érin­tettek egyik képviselője, dr. Ma­rián Benedik őrnagy, járási pa­rancsnokhelyettes? - Én nem olvastam az említett cik­ket, de meggyőződésem, nem va­gyunk a ranglista alján. Úgy vélem ­sportterminológiával élve -, valahol a mezőny közepén foglalunk helyet. De ha már bíráló cikkről eseti szó, egyet én is olvastam. A Heti Ifiben megje­lent egy írás, melyben megrágalmaz­tak bennünket. Az olt felhozott vá­dakról, állításokról nincs tudomásunk. Magyarázatot fogunk kérni a szer­kesztőségtől, illetve a kiadótól. Az említett cikk nincs aláírva, nem tud­juk, ki a szerző. Reméljük, nem ma­rad titokban. Ha a leírt, és csak álta­lánosságban felsorolt vádak valósak, tudni akarjuk, kikről van szó, hogy az ilyen emberektől azonnal megválhas­sunk. - Én is olvastam az ominózus cik­ket, és nagyon felháborodtam rajta ­kapcsolódik a beszélgetésbe Sidó Zoltán őrnagy, körzeti parancsnok. ­Nem a szerkesztőség informátorát vá­dolom, aki az adatokat szolgáltatta, hanem az újságírót, akiben nem volt annyi mersz, hogy legalább nevének a kezdőbetűit odaírhatta volna az írás František Petrák felvétele alá. Hozzánk is érkeznek különböző értesítések, olykor névtelen levelek is, de mielőtt megtennénk a szükséges lépéseket, előbb ellenőrizzük, van-e alapja az állításoknak. Az ismeretlen újságíró az én becsületembe is bele­gázolt, és azt hiszem, a járás vala­mennyi rendőrét megsértette. Ha va­laki azt írja, hogy a maffia emberei a mi rendőrségünkbe is beépültek, le­gyen konkrét, mondjon neveket, hogy világosan lássunk. Máskülönben az ilyen gyanúsítgatások a rágalmazás, a pletyka szintjére süllyednek. Állomá­nyunkban sok a fiatal, kezdő rendőr. Jó két éve azon (áradozunk, hogy ru­tint szerezzenek, megnyerjék a lakos­ság bizalmát, és ekkor megjelenik egy ilyen cikk, mely tönkreteszi eddigi tö­rekvéseinket. • Állományukban nem akad fe­kete bárány? - Azt egy szóval sem állítottuk. A rendőrök is csak hús-vér emberek, köztük is akadnak olyanok, akik meg­szegik a törvényt. Mi is foglalkoztunk ilyen sajnálatos esetekkel - hozzá kell fűzni, nem korrupcióról volt szó. A múlt esztendő folyamán négy munka­társunktól váltunk meg. • Az említett cikkben írottakat elfelejtik? - Nem. Az írásban foglalt tényeket mindenképpen tisztázni akarjuk. Ez azonban már sajtótitkárunk, illetve ügyvédünk feladata. • Járásuk a munkanélküliség terén az élenjárók közé tartozik. Ez bizonyára a bűnözésben is megmutatkozik... - Valóban. A vagyon elleni bűncse­lekmények hihetetlenül elszaporodtak. A betörések, lopások, szinte napiren­den vannak. Az elkövetőknek min­degy, hogy állami vagy magánszektort károsítanak-e meg. Ami nincs odalán­colva és hét lakat alá zárva, annak

Next

/
Thumbnails
Contents