Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-19 / 14. szám, kedd

Az oldaf anyagát összeállította és írta: ORDÓD

Y VILMOS előbb-utóbb lába kel. Rengeteg a gépkocsilopás is, bár nálunk ezt a „sportot" szerencsére nem művelik olyan magas szinten, mint például Pozsonyban. • Az erőszakos bűncselekmények terén kedvezőbb a helyzet? - A nagyvárosokhoz viszonyítva minden bizonnyal. Jelenleg egy régebbi gyilkosság leiderítésén fáradozunk. Sikerként könyvelhetjük el, hogy a múlt évben egy idős asszony gyilkosát nem egész három nap alatt kinyomoztuk, és a tettest rács mögé dugtuk. A múlt esztendő végén letartóztattunk egy testvérekből álló veszélyes triumvirátust is. Az illetők a pékség tehergépkocsiján kenyér- és kiflihordás közben feltérképezték a terepei, majd az éjszaka leple alatt a közeli boltokba betörtek. A rutinellenőrzések során, amikor kinyitották az Aviát, minden rendben volt, a lopott holmit a rakodótér egyik rekesze mögé rejtették. • Hogy sikerült az illetőket lefülelni? - Két járőr Felsőpatony közelében éjfél után érte lelten a tolvajokat. Ellenőrizni akarták az Avia utasait, azok azonban menekülni próbáltak, közben a rendőrautót le akarták szorítani az útról. Amikor rövid hajsza után zsákutcába jutottak, erőszakhoz folyamodtak. Egyikük vasrúddal emberünknek esett, és úgy lejbe vágta, hogy az eszméletét vesztette. Társa csak fegyverrel tudta megfékezni a támadót. Még az ilyen kiélezett helyzetben is ügyelt arra, hogy ne veszélyeztessen életet, ellenfeleinek csak a lábát sebesítette meg. • Befejezésül tudnak-e valami biztatót is említeni? - ígéretet kaptunk, hogy fokozatosan korszerűsítik felszerelésünket. A számítógépes rendszer bevezetése nemcsak megkönnyíti, de lényegesen meggyorsítja majd a munkánkat. Új, nagyobb teljesítményű, nyugati gépkocsikkal is számolunk. Ml IS AZ A RACKETTING? R06BANTGATUNK, R06BANTGATUNK... A terrorizmus, zsarolás, bérgyilkosság, emberrablás már szinte napjaink kísérőjelensége. Amit sokáig csak a filmekből ismertünk, valósággá vált. Például: egy „menő" presszóba beállít három marcona legény, és felajánlja a főnöknek, hogy védőszárnyaik alá veszik a kávézót, mert különben... A tulajnak két lehetősége van. Vagy elfogadja a gengszterek „méltányos" árajánlatát, vagy kidobja a fickókat. Az utóbbi esetben azonban számíthat rá, hogy rövid időn belül összetörik a kirakatot, a berendezést, felgyújtják a boltot, esetleg elrabolják gyermekét. Nyugat-Európában a kocsmák, éttermek, butikok, diszkók ilyennemű védelmét rackettingnek nevezik. Azt hiszem, ez a kifejezés nálunk is gyorsan meghonosul. A kétes hírű pozsonyi Night Club, ahol csak a fényeffektusok, illetve beszerelésük 3 millióba került, a múlt esztendőben állítólag azért vált a lángok martalékává, mert a tulajdonosnak nem tetszett a neki szánt „fejőstehén"-szerep. A tönkretett vagy porrá égett berendezés már nemcsak a főváros „privilégiuma". Dubnicában hasonló módon egy trafik égett le, mert tulajdonosa nem vette komolyan a figyelmeztetést. Rossz nyelvek szerint az efféle piszkos munkát a jól kiképzett volt ŠtB-s tisztek végzik. Mindenesetre, ahogy ezt már számos példa bizonyítja, a szervezett bűnözés, és kiváltképp a racketting Szlovákiában is egyre nagyobb teret hódít. Az ilyen esetek felderítését általában az is bonyolítja, hogy a károsultak sokszor hallgatnak mint a sír. Fogalmuk sincs róla, ki lehet a tettes és miért történt mindez pont vele. Úgy látszik, a hallgatás törvénye már nemcsak Szicíliában honos. E. B. válás után új életet kezdett. Otthagyta a technikusi munkát, és taxizásra adta a fejét. Ez ugyan nem egészen veszélytelen foglalkozás, viszont jövedelmező. Különösen, ha az ember szövetséget köt a szállodák recepciósaival, az éjszakai lokálok pincéreivel, a pillangók védelmezőivel. Taxisunkhoz csak úgy dőlt a pénz. Már azon gondolkodott, hogy Favoritját nyugati kocsira cseréli, amikor megtörtént a baj. Azon a szeptemberi éjszakán is szokásához híven háza előtt parkolt. Legszebb álmából robbanás riasztotta fel. Az ablakhoz szaladt. A gyéren kivilágított utcán csak annyit látott, hogy gépkocsija fölött fehér füst gomolyog. Nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget (a kocsi érintetlen volt), arra gondolt, valaki szilveszteri főpróbát tart. Visszafeküdt hát az ágyba, ám alig szenderült el ismét, egy még nagyobb detonáció ugrasztotta ki a paplan alól. A taxis megrémülve látta, hogy ezúttal autójából nem sok maradt. A szakértők megállapították, hogy a tettes (kiléte a mai napig ismeretlen) ipari robbanószert használt. A kár meghaladta a 60 ezer koronát. E. B. azonban hallgat. Lehet, hogy attól tart, legközelebb esetleg vele együtt röpíthetnék levegőbe a kocsit? Az új év elején ismét egy robbantásos sztorival voltak tele a napilapok. A dolog pikantériájához tartozik, hogy a károsult, R. D., egy fiatal vállalkozó, már másodízben került valakinek, vagy valakiknek a feketelistájára. Hét hónappal korábban egyik üzletbe betörtek és felgyújtották. A vizsgálat nem hozta meg a várt eredményt, sőt, rövid időre a megkárosított is gyanúba keveredett. R. D. felháborítónak tartotta a rendőrség feltételezését, hogy neki is köze van a történtekhez, hiszen a biztosító által kifizetett 250 ezer korona a kár alig egyharmadát fedezte. A vállalkozó édesanyja az esettel kapcsolatban elmondta, hogy a tűzeset előtt több fenyegető névtelen levelet, illetve telefonhívást kaptak. A történtek után egy ideig békesség volt, de amint bebizonyosodott, ez csak amolyan vihar előtti csendnek számított. A Pozsony egyik forgalmas utcáján fekvő Extra 7 elnevezésű csemegeboltban az időzített bomba az új szlovák állam születésének első perceiben robbant. A petárdák és tűzijátékok kavalkádjában csak a közvetlen szomszédok tudatosították, hogy a „durranás" nem függ össze az önállóság ünneplésével. A hatalmas detonáció több mint egymillió kárt okozott a boltban; a szomszédos üzlet kirakatát és a közeli házak ablakait is betörte. A rendőrség perceken belül a helyszínen termett, és nyomozni kezdett. A valós okokról eddig a nyilvánosság nem sokat tudhatott meg, mindössze annyit, hogy az elkövető tapasztalt ember, profi volt. Az újságok a maffiáról cikkezni kezdtek, ami ellen a tulajdonos határozottan tiltakozott. Abszurdnak tartotta azt az állítást is, hogy valaki zsarolni próbálná, esetleg bosszút akart rajta állni, ő egyszerű emberi irigységnek tulajdonítja a történteket. Lehet, hogy neki van igaza, csakhogy... Ha valaki irigyli a szomszéd új gépkocsiját, azt legfeljebb összekarcolja, kilyukasztja a gumiját, letöri az antennáját. Bolt esetén pedig féltéglát vág a kirakatba, esetleg sprayval ocsmány szavakat pingál az ajtóra. Egyvalami biztos: az újévi bombamerénylet nem volt sem az első, sem az utolsó (sajnos), hasonló jellegű terrorcselekmény Szlovákiában. A „piszkos munkák" eredménye... Marián Márton és Ľudovít Horný felvételei 1993. JANUÁR 19. BŰNÜGY íÚJSZÓM SZÜKSÉGÜNK VAN A BIZALOMRA A FELDARABOLT HULLÁK SORSA Mi tagadás, a rendőrség és a polgárok közti kapcsolat még távolról sem eszményi. A rendszerváltás után ugyan kissé növekedett az egyenruhások iránti bizalom, de kis idő múltán ismét fagyos lett a viszony. Pedig az összmunkára még sosem volt anynyira szükség, mint napjainkban, amikor a zsenge demokráciát sokan összetévesztik az anarchiával, s azt képzelik, mindent megengedhetnek maguknak. A bűnözés hihetetlenül megnövekedett. Naponta olvashatjuk; a közbiztonság katasztrofális. A legális és illegális fegyverviselés terén már chicagói szinten vagyunk. A rendó'rség gyakran tehetetlen. Műszaki felszereltsége messze elmarad a korszerű eszközökkel dolgozó és gyors nyugati kocsikon száguldozó bandákkal szemben. A rendőröket, akik a pártállam idején teljhatalmú és megbírálhatatlan uraknak számítottak, napjainkban gyakran hol megalapozott, hol megalapozatlan bírálat éri. - A „darabolásos" emberölés a kóros elmeállapot megnyilvánulása. A gyilkost az indulatai befolyásolják mondja dr. Kenyeres Imre, a Budapesten székelő Országos Igazságügyi Orvostani Intézel docense. - 35 éve, amikor a szakmába kerültem havonta talán egy-két feldarabolt hullánk akadt, most pedig hetente négy is... A rendőrség szorosan együttműködik az intézet munkatársaival, ha bejelentés érkezik, azonnal hívják az or" vosszakértőket. - Legtöbb a halálos kimenetelű baleset, a statisztikai kimutatásban ezt követik az öngyilkosok, a hirtelen elhunytak, majd a gyilkosok áldozatai. Budapesten évente húszezren halnak meg, közülük minden negyedik hozzánk kerül. Sajnos, egyre több a gyilkosság, évente hatvan-nyolcvan... • A rendkívüli halál önmagában is sokkoló. Még rosszab, ha az elhunyt kiléte ismeretlen. - Valóban. Ha kiderüli, ki a halott, a mi szemszögünkből nincs különösebb probléma, ha ismeretlen, akkor igyekszünk úgy „összerakni, összevarrni", hogy az elhunytról megfelelő fotó készülhessen. Először is meg kell állapítani a holttest nemét, életkorát, anatómiai és kórbonctani jellegzetességeit, vércsoportját, elkészíteni ujjlenyomatát. Ez csak akkor érdekes, ha volt már priusza. Haját, szőrzetét és természetesen a csontok állapotát is vizsgáljuk. • Meglepően jól sikerült a Budapesten meggyilkolt osztrák Fritz Köberl szétdarabolt testének „öszszeállítása." - Sótonyi professzor mestermunkát végzeit, hiszen a gyilkosok a fejet is szétdarabolták. S tudja miért? Hogy ily módon eltüntessék a golyó nyomát. Hátulról lőtték le, a lövedék a homlokon át távozott. Persze, nem sikerült a trükk, mert Sótonyi tanár úr megtalálta a lövedék útját, és úgy rakta öszsze a fejet, hogy az kísértetiesen hasonlított az élő Köberl fejéhez. Erről fényképek tanúskodnak. Az áldozat ujjlenyomatát megküldtük az Interpolnak, a két minta egyezett. „Szerencsére", az osztrák priuszos volt, így ez is segítette a nyomozási. • Mit lehet megállapítani egy feldarabolt ember gyilkosáról? - Ha szakszerű a darabolás, akkor boncmesterre, hentesre vagy orvosra gyanakszunk. Évekkel ezelőtt megöllek, majd (eldaraboltak egy fiatal lányt. Az illető nagyfokú anatómiai ismeretekkel rendelkezett, mert igencsak precíz munkát végzett, szépen kifejtette a csontokat. Kiderült, hogy a tettes orvos, az elhunyt nevelőapja volt, és szerelemféltésből ölt. • Magyarországon sokan vonat-, vagy metrószerelvény alá ugranak. - Olykor két kilométernyi szakaszról szedik össze a rendőrök a test maradványait. Sokórás, nagy figyelmet igénylő munka után lehet némileg „összerakni" az öngyilkost. A bejelentés után fél órával már együtt a csapat: a rendőr, gépírónő, bűnügyi technikus, boncmester és az orvos. Kezdődhet a munka. A közelmúltban olvastam egy érdekes, ám cseppet sem hízelgő értékelést a Dunaszerdahelyi járás rendőreiről, mely szerint az országban a leggyengébbek közé tartoznak. • Vajon mit szól ehhez az érintettek egyik képviselője, dr. Marián Benedik őrnagy, járási parancsnokhelyettes? - Én nem olvastam az említett cikket, de meggyőződésem, nem vagyunk a ranglista alján. Úgy vélem sportterminológiával élve -, valahol a mezőny közepén foglalunk helyet. De ha már bíráló cikkről eseti szó, egyet én is olvastam. A Heti Ifiben megjelent egy írás, melyben megrágalmaztak bennünket. Az olt felhozott vádakról, állításokról nincs tudomásunk. Magyarázatot fogunk kérni a szerkesztőségtől, illetve a kiadótól. Az említett cikk nincs aláírva, nem tudjuk, ki a szerző. Reméljük, nem marad titokban. Ha a leírt, és csak általánosságban felsorolt vádak valósak, tudni akarjuk, kikről van szó, hogy az ilyen emberektől azonnal megválhassunk. - Én is olvastam az ominózus cikket, és nagyon felháborodtam rajta kapcsolódik a beszélgetésbe Sidó Zoltán őrnagy, körzeti parancsnok. Nem a szerkesztőség informátorát vádolom, aki az adatokat szolgáltatta, hanem az újságírót, akiben nem volt annyi mersz, hogy legalább nevének a kezdőbetűit odaírhatta volna az írás František Petrák felvétele alá. Hozzánk is érkeznek különböző értesítések, olykor névtelen levelek is, de mielőtt megtennénk a szükséges lépéseket, előbb ellenőrizzük, van-e alapja az állításoknak. Az ismeretlen újságíró az én becsületembe is belegázolt, és azt hiszem, a járás valamennyi rendőrét megsértette. Ha valaki azt írja, hogy a maffia emberei a mi rendőrségünkbe is beépültek, legyen konkrét, mondjon neveket, hogy világosan lássunk. Máskülönben az ilyen gyanúsítgatások a rágalmazás, a pletyka szintjére süllyednek. Állományunkban sok a fiatal, kezdő rendőr. Jó két éve azon (áradozunk, hogy rutint szerezzenek, megnyerjék a lakosság bizalmát, és ekkor megjelenik egy ilyen cikk, mely tönkreteszi eddigi törekvéseinket. • Állományukban nem akad fekete bárány? - Azt egy szóval sem állítottuk. A rendőrök is csak hús-vér emberek, köztük is akadnak olyanok, akik megszegik a törvényt. Mi is foglalkoztunk ilyen sajnálatos esetekkel - hozzá kell fűzni, nem korrupcióról volt szó. A múlt esztendő folyamán négy munkatársunktól váltunk meg. • Az említett cikkben írottakat elfelejtik? - Nem. Az írásban foglalt tényeket mindenképpen tisztázni akarjuk. Ez azonban már sajtótitkárunk, illetve ügyvédünk feladata. • Járásuk a munkanélküliség terén az élenjárók közé tartozik. Ez bizonyára a bűnözésben is megmutatkozik... - Valóban. A vagyon elleni bűncselekmények hihetetlenül elszaporodtak. A betörések, lopások, szinte napirenden vannak. Az elkövetőknek mindegy, hogy állami vagy magánszektort károsítanak-e meg. Ami nincs odaláncolva és hét lakat alá zárva, annak