Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-19 / 14. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK ,ÚJ szól 1993. JANUAR 19. A CSALLÓKÖZI VÁROSOK ÉS KÖZSÉGEK TÁRSULÁSÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA A polgármesterek az alábbi szövegű tiltakozó levelet juttatták el a szlovák kormánynak, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának és képviselőinek, illetve a magyar politikai pártok és mozgalmak elnökeinek: Dél-szlovákiai, csallóközi és mátyusföldi városok és községek polgármestereiként, őszinte felháborodással tapasztaljuk azokat a jogsértéseket, amelyeket az állami szervek hajtanak végre akkor, amikor rendszeresen eltávolítják a községek magyar nevét feltüntető táblákat. Tevékenységük egész sor jogi normát sért. Többek között: a Szlovák Köztársaság alkotmányának 11. cikkelyét, 34. cikkelyének 2. bekezdését; az emberi és szabadságjogokról szóló alkotmánytörvény 17. cikkelyének 1. bekezdését, valamint a 25. cikkely 3. bekezdését, miszerint tilos az elnemzelietlenítésre irányuló nyomás minden módja. Az alkotmány szerint mindenki megteheti mindazt, amit a törvény nem tilt (2. cikkely 3. bekezdés). Olyan törvény pedig, amely a nemzetiségek anyanyelvén írott tájékoztató jellegű helységnévtáblákat megtiltaná, jelenleg a Szlovák Köztársaságban nincs, de nem volt a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban sem! A nyelvtörvény - amelyre jogtipró tevékenységük során az állami szervek hivatkoznak - csupán azt írja elő (3. paragrafus 4. bekezdés), hogy a községeknek, városoknak, tereknek, közterületeknek az elnevezése és egyéb földrajzi elnevezések hivatalos nyelven tüntetendők fel. Szó sincs benne arról, hogy az ilyen jellegű tájékoztatást tilos más nyelven is közzétenni. Ezért határozottan tiltakozunk polgáraink jogainak folyamatos és törvénysértő csorbítása ellen, és felszólítjuk a Szlovák Köztársaság állami szerveit, jogtipró tevékenységük beszüntetésére. Az alkotmány 2. cikkelyének 2. bekezdése szerint ugyanis az állami szervek csak az alkotmány alapján, az általa adott keretekben, illetve a törvény által megállapított mértékben és módon járhatnak el. Tiltakozunk tehát a Szlovák Köztársaság Közlekedési, Távközlési és Közmunkaügyi Minisztériumának, a járási rendőrségeknek, a járási útkarbantartó vállalatoknak a törvényellenes tevékenysége ellen. Tesszük ezt annak tudatában, hogy az államhatalom a polgároktól ered, akik azt választott képviselőik közvetítésével vagy közvetlenül gyakorolják (alkotmány 2. cikkely 1. bekezdés), így a községi önkormányzatok határozatai és rendeletei területükön még az állami szervekre is kötelező érvényűek. Felszólítjuk tehát a Szlovák Köztársaság kormányát, hogy a hatáskörébe tartozó állami szerveket állásfoglalásunk szellemében utasítsa jogtipró és alkotmányellenes tevékenységük azonnali beszüntetésére. ANGOLA HARCOK EGYES VÁROSOK BIRTOKLÁSÁÉRT Angolában az ellenzéki UNITA mozgalom információi szerint a kormánycsapatok Haumbo városában megsemmisítették a mozgalom bázisát, viszont az UNITA egységei lelőtték a kormányerők Su-25-ös típusú vadászbombázóját és ártalmatlanná tettek tizenkét T-55-ös típusú tankot. A mozgalom nyilatkozata a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a múlt héten a Huamboért vivőit harcokban több mint 500 személy vesztette életét. Közben a luandai rádió az északnyugati Soyo város környékén dúló harcokról tájékoztatott. Ezek szerint az UNITA mozgalom egységei, amelyek a közeli Zaire-ból kaptak támogatást, körülzárták a várost. Az angolai kormányellenes mozgalom legújabb nyilatkozatában közölte: be akarja fejezni a két héttel ezelőtt kiújult polgárháborút, ám mielőtt visszatérne a tárgyalóasztalhoz, meg akarja leckéztetni a kormányt. PAVAROTTIES A KALORIAK Luciano Pavarotti, a világhírű olasz tenorista hat hétre félbeszakítja koncertfellépéseit, mert fogyókúrázni kezdett. Ezt Harvey Rosenstein, Pavarotti menedzsere közölte a Reuter hírügynökség tudósítójával. ,,Az orvos írta elő a kúrát, amely sajnos szükségszerű, nem lehet halogatni", mondotta a menedzser. Csak egyetlen egyszer, 1987-ben közölték a nyilvánossággal, hogy Pavarotti 116 kiló. Tavaly októberben az énekes kijelentette, megpróbál legalább 45 kilót ,,ledobni". Rosenstein most nem tájékoztatott Pavarotti jelenlegi súlyáról. AZ RMDSZ NEM AKAR HATÁRVÁLTOZTATÁST A Romániai Magyar Demokrata Szövetség új programja nem célozza a határok átrajzolását, tehát a román-magyar határok megváltoztatását sem, mint ahogy azt a szélsőséges román nacionalista körök és sajtó állítják, hangsúlyozták többek közt a szövetség vezetői a vasárnap esti órákban véget ért brassói kongresszust knvetö sajtóértekezleten. A külföldi és a romániai sajtő képviselőivel találkozott Markó Béla, az RMDSZ újonnan megválasztott országos elnöke, Domokos Géza a funkciójáról leköszönt elnök, aki megalakulása óta vezette a szövetséget, valamint Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Elmondták, hogy a szövetség új programjának megfogalmazásából kihagyták a „területi autonómia" kifejezést, mert e körül sok volt a vita és a félreértés, s helyettesítették azt a pontosabb helyi és regionális önigazgatással, valamint a személyi és a kulturális autonómiával. Az RMDSZ programja ezzel természetesen nem változott meg, de a helyi és regionális önigazgatás olyan közérthető, pontos fogalmak, melyek szerepelnek a román alkotmányban és törvényekben is. Tehát a román vezetés is elismerte azokat. Ugyancsak ilyen megfontolásokból használták a programban a „nemzeti kisebbség" fogalmat a korábbi népcsoport, romániai magyarság stb. helyett, összhangban a nemzetközi dokumentumok szóhasználatával. A programdokumentumban ugyanakkor a közösség önmagát politikai alanynak, államalkotó tényezőnek és a román nemzet egyenjogú partnerének tekinti. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a RMDSZ továbbra is együtt akar működni az összes romániai demokratikus erővel a demokratikus rendszer és a piacgazdaság kiépítésében, s fellép a szélsőségek, valamint a nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen. Mint már tegnapi számunkban röviden jeleztük, az országos vezetőség megválasztására csak a vasárnap esti órákban került sor. A szavazáson részt vevő 252 küldött közül 226 voksolt a marosvásárhelyi Markó Bélára, míg 26-an a brassói Mina Lászlóra. Tőkés püspök még a választások előtt visszalépett. Markó Béla, az új szövetségi elnök rövid beszédében ígéretet tett arra, hogy az RMDSZ egységének a megőrzésén fog munkálkodni, mégpedig úgy, hogy megmaradjon a szövetség sokszínűsége. Mindenkire szükség van, aki dolgozni tud és akar. A szövetség nem engedheti meg magának, hogy bárkiről is lemondjon, aki a magyarság ügyét kívánja szolgálni, hangoztatta Markó Béla, s megköszönte az előző vezetésnek a végzett munkáját. Markó Béla egyébként a negyvenes éveinek derekán jár, ismert és elismert költö, több verseskötete jelent meg és jelenleg a Marosvásárhelyen megjelenő írószövetségi havilap, a Látó főszerkesztője. Az 1989 decemberében Romániában bekövetkezett fordulat után ő is belevetette magát a politikába, a közéletbe, a román parlament szenátora és tagja a külügyi bizottságnak. Az utóbbi három évben az RMDSZ Maros-megyei szervezetének alelnökeként, az országos elnökség tagjaként és a szenátusi frakció vezetőjeként tevékenykedik. Brassóban ő javasolta, hogy Tőkés Lászlót újra válasszák meg tiszteletbeli elnöknek a következő időszakra is, amit a kongresszus meg is tett. Míg a román demokratikus erők rendkívül magas szinten képviseltették magukat Brassóban, addig a nacionalista erők újabb támadásba lendültek. Újra revizionizmussal, irredentizmussal és az ország feldarabolására irányuló vádakkal rágalmazzák az RMDSZ-t, bírálják a kongresszust, az ott elhangzottakat és a román demokratikus ellenzéket is hazaárulással vádolják. A Nagy Románia Párt, a Román Nemzeti Egységpárt és a Vatra Romaneasca ismét a magyarok elleni büntetőeljárásokat, az RMDSZ betiltását követeli. Románia elnökének szóvivője, Traian Chebeleu szerint sem jogi, sem politikai, sem erkölcsi alapja nincs a romániai magyar kisebbség autonómia-törekvéseinek. Chebeleu tegnap a bukaresti rádiónak nyilatkozva azt mondta, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség félreértelmezi az Európa Tanács idevágó határozatát, amely véleménye szerint nem a kisebbségekkel foglalkozik, hanem csak a helyi közigazgatás kérdéseivel. A szóvivő leszögezte: elfogadhatatlan, hogy a negyven romániai megye közül néhány külön jogokat kapjon. KOKESJÁNOS JUGOSZLÁVIAI FIGYELŐ TOVÁBB VÁNDOROL-E A HÁBORÚ? A BOSZNIAI SZERBEK MA DÖNTENEK MAGUKRÓL Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője eleddig sem tartozott a szavahihető politikusok közé. Nem mintha a politika a szavahihetőség kategóriájába tartozna, ám Karadzsics a civilizált játékszabályok egyikét sem tartotta be. Genfi pálfordulása világosan jelzi: a hatalmi erőviszonyok mozgatható bábja, aki számára most nem maradt más hátra, mint hogy megmagyarázza harcostársainak, miért jó ma az, ami tegnap még nem volt jó. A boszniai Szerb Köztársaság parlamentje ma véleményezi a Genfben felkínált alkotmányos rendezési elvet. Amennyiben elfogadja, akkor a szerbségnek ott továbbra is egy államban kell együtt élnie a muzulmánokkal és a horvátokkak, s - végleg vagy ideiglenesen - te kell mondania önálló államának illúziójáról. Ha kimondják az igent, ez egybe parlamentjük önmagától való felosztását is jelentené, hiszen a Vance és Owen állal megrajzolt tartományi határok nem teszik lehetővé, hogy a szerbek összefüggő területeket birtokoljanak. Feltételezhető, hogy mindezek ellenére mégis igent mondanak, mert Milosevics világosan tudtukra adta: Kis-Jugoszlávia pillanatnyilag nem nyújthat nekik hathatósabb segítséget, igy egyedül maradnának az egész világgal szemben. A Nyugat legalább most elérte, hogy a genfi dokumentumtervezetet a volt Jugoszlávia területén mindenki a maga sikerének könyveli el. A horvátok azért, mert összefüggő területeket kaptak Horvátország határa mentén, a muzulmánok azért, mert a decentralizált föderációban mégis államot látnak, a szerbek pedig azért, mert államalkotó nemzetként lettek elismerve, s a leendő Bosznia-Hercegovinában minden döntés csak a három nemzet konszenzusa által válhat érvényessé. A jugoszláv politikusok pedig azt hangsúlyozzák, hogy az utolsó pillanatban sikerült elkerülni a legrosszabbat. Talán. Mert egyre több jel utal arra, a Nyugat véglegesen ráunt a szerbekkel való meddő alkudozásokra, s eldöntötte: Katonai eszközökhöz folyamodik. Uffe Ellemann-Jensen dán külügyminiszter, az Európai Közösségek soros elnöklője a minap világosan a jugoszláv vezetés tudtára adta, hogy amennyiben a boszniai szerben nem fogadják el feltétel nélkül a javasolt alkotmányos megoldásokat, akkor az Európai Közösségek felszólítja a Biztonsági Tanácsot, vizsgálja felül a viszály rendezésére irányuló szükséges intézkedéseit. A dán külügyminiszter azt is közölte Miloseviccsel és Csosziccsal, hogy a következő lépés: Jugoszlávia határainak lezárása, a postai és telefonvonalak megszakítása és a mindennemű diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése. Tehát: vasfüggöny. A boszniai szerbeknek természetszerűleg ezt is be kell kalkulálniuk döntéseik meghozatalakor. Genf végül is a minden szerb egy hazában elv nyilvános feladás volt, amelynek a maradék Jugoszláviában meglesznek a belső hullámverései. Emlékeztetőül, a néhány hete lezajlott választásokon a polgárok többsége nem a békeváltozatot felkínáló ellenzéki pártokat támogatta, sőt, minden negyedik szavazó a Szerb Radikális Pártra, tehát a fasiszta eszközök méltányolására adta le voksát. Amennyiben Boszniába beköszöntene a béke, akkor a Milosevics vezette szocialisták két megoldás közül választhatnak: vagy szakítanak a radikálisokkal, eddigi természetes szövetségeseikkel (ez Seselj csetnikvajda alkonyát jelentené) és egyes ellenzéki pártokkal lépnek kapcsolatba, vagy másutt provokálják ki a háborút. Macedóniában vagy Koszovóban. Hírforrások szerint katonai teherautók oszlopai haladnak Koszovo felé, s készen áll az operatív terv a rakétakilövő állások áthelyezéséről Szerbiából Koszovóba. Milosevics politikája mindeddig a nemzeti eszmén, a szerbek veszélyeztetettségén és az agresszív, militáns megoldásokon alapult. A három tartóoszlop közül bármelyik eldől, összeomlik azonmód az egész építmény. Tehát attól függetlenül, hogyan döntenek holnap a boszniai szerbek, a Balkánon még nagyon csekély az esélye a tartós békének. Rádióhír szerint Németország javaslatot tesz a Boszniába küldhető fegyverek zárlatának feloldására vonatkozóan. Más szóval, az iszlám országok fegyverrel láthatnák el a boszniai muzulmánokat. Akár így, akár úgy, a Nyugat elszánta rá magát, hogy megtöri a szerbek fegyveres erejét, amely most már túl nagy veszélyt jelent a külföld számára is. Boszniában egyébként teljes erővel kiújultak a harcok. Mind a három fél ugyanis tisztában van azzal, hogy amennyiben a boszniai szerb parlament mégis elfogadja az alkotmányos rendezési tervet, a leendő országot alkotó tíz tartomány határainak meghúzása még hátra van. SINKOVITS PÉTER, Újvidék KI HIBÁZOTT? E

gészen péntek estig úgy tudtuk, hogy Václav Klaus - mindössze öt nappal az ország különválása után - úgy nyilatkozott a párizsi Le Figarónak, ahogy nyilatkozott. A cseh politika első számú embere kertelés nélkül kijelentette, hogy számára a visegrádi együttműködés halott, s különben is, az akkor még trojka létrejötte kényszerszülés eredménye volt, amelyet a Nyugat erőltetett. Lett is erre felzúdulás mindkét érintett (óvárosban. Budapesten az idézetteket úgy értékelték: alig vált önállóvá Csehország, máris megelégelte, hogy a Nyugat egy kalap alá vegye Magyarországgal és Lengyelországgal. Jeszenszky Géza már másnap cáfolta, hogy a Nyugat bábáskodott volna a csoport világra jötténél, s Antall József, a visegrádi csúcs házigazdája nem valamiféle külső nyomásnak engedett, amikor elküldte a meghívókat Prágába és Varsóba. A lengyel reagálás talán még ingerültebb és csípösebb volt, hiszen Klaus több alkalommal is lenézően szólt az ottani gazdasági reformlépésekről, s emiatt Varsó már korábban nemegyszer neheztelt rá. A vezető lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza szerint Klaus változatlanul úgy véli, hogy a csehek egyedül hamarabb érhetnek Európába, mintha bevárnák a magyarokat és a lengyeleket. Ez a vélekedés a lap szerint azért is meglepő, mert míg az utóbbi kettő már csak az Európai Közösségekkel kötött társulási szerződés ratifikálására vár, addig Brüsszel átmenetileg partvonalon kivülre tette a két újdonsült országot. Miközben Budapest és Varsó szorgalmasan értelmezgette a cseh politikus által mondottakat, párhuzamosan Klaus is védte a maga igazát. Például a Magyar Hírlap megkeresésére a múlt héten újra megerősítette, véleménye továbbra is ugyanaz Visegrádról, mint ahogy azt a Le Figarónak nyilatkozta. S ezek után jött péntek este a meglepetés! Václav Klaus közölte: fordítási hiba történt, méghozzá az interjúnak épp a Visegrádra vonatkozó részében. De vajon miért kellett ennek közlésével másfél hetet várni? S ami még furcsább: a nyilatkozó nem is követel helyreigazítást. Nos, alighanem a legegyszerűbb ilyen helyzetben mindent a fordítóra fogni, habár ezt az eshetőséget sem lehet kizárni. Most alighanem azonban az történhetett, hogy a mondottak visszaszívása előtti napon Jeszenszky Géza Párizsban találkozott cseh kollégájával, Josef Zieleneccel, s a később történtek fényében vélhetően a prágai diplomata helyre kívánta rakni a Klaus által mondottakat. Legaláb: bis erre lehet következtetni Jirí Dienstbier vasárnapi kijelentéséből, miszerint Zielenec jól helytáll a cseh diplomácia élén, hiszen „eredményesen rakja helyre egyes politikusok elszólásait". Az utolsó szövetségi külügyminiszter félreérthetetlenül a Klaus által mondottakra célzott. A Jeszenszky-Zielenec találkozó másnapján Kupa Mihály is járt Václav Klausnál, s jóllehet mindketten elsősorban kiváló gazdasági szakemberek, nyilván érintették a visegrádi együttműködés körül kavart vihart is. A két találkozó után következett az a bejelentés, hogy a hibás fordítás okozta a galibát. Elintézettnek lehet-e ezzel tekinteni az ügyet? Tény, hogy nem érdemes megragadni a történteknél, azonban szó nélkül sem lehet átsiklani felette, mert másfél héten át felesleges feszültséget okozott régiónkban. Teljesen igaza van a Mladá fronta dnes-nek, amikor úgy véli, hogy Klaus ebben az esetben diplomáciai hibát követett el, és a jószomszédi együttműködés érdekében több taktikai érzékre és kevesebb önzésre, agresszivitásra van szükség. Egy pozitív eredménye azonban mégiscsak van az esetnek. Budapest és Prága a jelek szerint tisztázta, hogy ezentúl mit is értenek a visegrádi együttműködésen. Hiszen Jeszenszky a párizsi megbeszélések után úgy nyilatkozott: helyesli Prágának azt a törekvését, hogy korlátozzák az együttműködés politikai dimenzióját. Klaus nagy vonalakban, gyakorlatilag ugyanezt akarta, ám ö egyúttal a dolog politikai vonatkozását teljesen sutba akarta dobni. A kiváló közgazdász-kormányfőt azonban a nálánál jobb diplomáciai érzékkel rendelkező külügyminisztere döbbentette rá a budapesti és a varsói reagálások nyomán, hogy a kettő jelenleg csak együtt képzelhető el, s ez felel meg Csehország érdekeinek is. (p. vonyik)