Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-18 / 13. szám, hétfő

1993. JANUÁR 18. ÚJ SZÓ. MOZAIK 4 MÓDOSÍTÁSRA SZORUL A FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY Juraj Švec professzor, a pozsonyi Komenský Egyetem rektora már egy tavaly júniusi sajtótájékoztatóján jelezte, úttörő szerepet vállal a hazai felsőoktatás megreformálásában, az egyetemek bekapcsolásában a nyugati típusú együttműködésbe. A múlt héten kétnapos tanácskozást tartottak, amelyen az Európa Tanács felsőoktatással foglalkozó bizottságának négy képviselője ismertette a közép- és kelet-európai egyetemi törvények filozófiájával kapcsolatos koncepcióját. A konferencia az oktatásügyi minisztérium és személyesen Svec professzor meghívására jött létre, s jelen volt rajta valamennyi szlovákiai rektor és egyetemi szenátusbeli tag, jöttek meghívottak Csehországból is és a minisztérium ugyancsak képviseltette magát. A négy szakértő (hárman közülük híres európai egyetemek rektorai) részletesen áttanulmányozta a Szlovák Köztársaság főiskolai törvényét, majd nyilatkoztak a módosítás ajánlott és lehetséges módozatairól. Arra hívták fel a figyelmet, néhány elvi megoldás korrekcióra szorul, hogy a törvény sokkal hatékonyabb legyen, és szélesebb európai perspektívákat kínáljon. A négy kultúrdiplomata igen óvatosan fogalmazott, jobbára arra igyekeztek rámutatni, amit švec rektor már tavaly jelzett, hogy a tudománynak, az önálló kutatásnak bővebb teret kell kapnia az egyetemeken, amelyek a jövőben szinte nagyüzemi struktúrával kell hogy működjenek. Ugyanilyen óvatosan hárították el az Európa Tanács szakértői a véleménynyilvánítást a nagyszombati egyetemmel kapcsolatban, (bit) KÖZLEMÉNY A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége felvételi előkészítő tanfolyamokat szervez a magyarországi felsőoktatási intézményekben továbbtanulni szándékozó fiatalok számára. Az előkészítő célja áthidalni a tantervi eltérésekből adódó nehézségeket, és segíteni diákjainkat a felkészülésben. A tanfolyamok időpontjai: a tavaszi szünet hete (5 nap), valamint havonta egy hétvége (péntek, szombat, vasárnap d. e. - március, április, május hónapokban). A tanfolyamokat magyarországi felsőoktatási intézmények, illetve hazai középiskolák tanárai vezetik. A költségeket (szállás, koszt, előadói honoráriumok) az érdeklődők fedezik, az SZMPSZ a szervezési teendőket vállalja fel. Bővebb tájékoztatást a középiskolák igazgatóságai nyújtanak. Kérjük az érdeklődőket, hogy jelentkezésüket - amely tartalmazza a nevet, pontos lakcímet ós a kiválasztott tantárgyat - 1993. január 30áig küldjék el az SZMPSZ címére. (Zväz mad. pedagógov na Slovensku - SZMPSZ. P. O. BOX 100., 945 01 Komárno 1.) BEÍRATÁS A Pozsonyi Magyar Alapiskola igazgatósága értesíti a tisztelt szülőket, hogy az 1993/1994-es tanév első osztályába a beíratásra 1993. február 5-én, pénteken délután 14.00-töl 18.00 óráig, valamint február 6-án, délelőtt 9.00-tői 14.00 óráig kerül sor az iskola épületében (Duna utca 13). Az iskola igazgatósága szeretettel várja a kedves szülőket és gyermekeiket. Ne feledjék: magyar gyermek magyar iskolába való! A Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola értesíti a tisztelt szülőket, hogy az 1993/94-es tanév I. évfolyamába a beíratás január 21-én, csütörtökön 15.00-18.00 óráig és január 22-én, pénteken 15.00-18.00 óráig lesz az iskola épületében. ANTON SPIESZ HALALARA VESZTESÉG ÉRTE A SZLOVÁK-MAGYAR KÖZELEDÉS HÍVEIT Pár nappal azelőtt még az Uj Szóban a szlovák-magyar viszonyról fejtette ki mélyen átérzett véleményét. A szerkesztőségi kiegészítés jóleső érzéssel nyugtázta józan meglátásait és nézeteit, amelyek ugyancsak ritkák a mai közéletben. A szerző már nincs az élők sorában. Történészként 63 évesen úgy érte a hirtelen vég, ahogy csak a színész tud távozni, szinte játék közben, az életből. Bécsben kutatott, a levéltárból kilépve talán azon töprengett, hogy mit rejtegetnek számára a még feltáratlan dokumentumok, amikor elragadta a halál. Az utóbbi időben gyakran rándult át az egykori császárvárosba. Nyelvismerettel párosuló szakmai elhivatottsága lehetővé tette számára, hogy Közép-Európa történetének forrásait nyelvi korlátok nélkül tanulmányozza. Már nevének sajátos írásmódja is - ahogy arra ő maga utalt az említett cikkben - az egykori monarchia és a történelmi Magyarország egyfajta utólagos tükörképe. Anton Špiesz nevét a szlovákiai magyar közegben jóidéig alighanem csak a történészhallgatók és a történelemtanárok ismerték. A manufaktúrákról írt monográfiája alapműnek számított. E témakörből szinte még diákfejjel, 1953-ban tanulmányt publikált. A szlovákiai 16-18. századi gazdaságtörténet avatott művelője lett. Szakmai vonzódását alighanem erőteljesen befolyásolták a családi élmények. Kelet-Szlovákiában, a Homonna melletti Udavskén született 1930. szeptember 21-én, fűrésztelepi gépész családjában. Édesapjának az elődöktől örökölt foglalkozása együtt járt a család gyakori vándorlásával, így kerültek 1939-ben Malackára, ahol Anton Špiesz tíz évvel később érettségizett. Ezután a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatójaként szerzett diplomát. A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében, mint belső munkatárs az elsők között védte meg kandidátusi disszertációját. A céhiparossággal foglalkozva (ennek eredményeit később könyvben öszszegezte) a 60-as évek közepén agrártörténettel is foglalkozni kezdett. Jozef Watzka pozsonyi levéltárigazgatóval együtt a Bars vidéki jobbágyság 18. századi helyzetéről jelentettek meg közös monográfiát. Ebben felfigyeltetően alkalmazták a magyar töténeti statisztika leleményeit és eredményeit. Anton špiesz érdeklődésének agrártörténeti kitágulása - csakúgy mint ipartörténeti vizsgálódása - merész tézisek felvetésével járt együtt. A hatvanas évek liberalizálódása közepette Anton Špiesz rendkívül otthonosan mozgott Nyugat-Európában is. Jóízű adomák terjedtek arról, hogy az akkori Nyugat-Németországban kutatva szinte magától értetődő természetességgel vállalta el a részvételt egy televíziós történeti vetélkedőben, amelyet kis híján megnyert. A vasfüggönyt nem ismerő magatartása kapóra jött a tudomány politikai ellenőreinek. 1984-ben az ötvenéves tudóst, monográfiákkal és majd félszáz tanulmánnyal maga mögött, ereje teljében eltávolították a Történettudományi Intézetből. Csak 1989 novemberét követően térhetett vissza. A jövőbe vetett hittel vállalta 1991 nyarán a Szlovák-Magyar Baráti Társaság elnöki tisztét. Bízott abban, hogy e társaság, mint kötetlen vitafórum, elősegíti a szlovák -magyar kapcsolatok történeti értelmezésében görccsé merevedett, előítéleteket tápláló állás(x>ntok megvilágítását. Tapasztalnia kellett az értetlenséget, sőt a nemtetszés szlovák részről jövő megnyilatkozásait is. Pedig Anton Špiesz szemlélete korántsem nélkülözi a szlovák történészek számos nézetének ugyancsak vitára ingerlő beállítottságát. Erről tanúskodik a Szlovákia történetéről rövid áttekintést adó, nemrég megjelent könyve. Ó maga írta az Új Szóban, az említett cikkben, hogy ennek alapján „remélem senki sem fog magyarnak vagy magyarónnak, sem pedig németnek, vagy németbarátnak tartani". A vitára már nem kerülhet sor. Anton Špiesz hirtelen távozásával fájdalmas csapás érte a szlovák-magyar közeledés híveit. Hiányozni fog a minden hátsó szándéktól mentes, az őszinte, tisztázó véleménycserék iránti jóakaratú nyitottsága. KISS JÓZSEF ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT VÁLLALKOZÁSELLENES TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. Az állam - az illetékesek nyilatkozata szerint - teljesen új alapokra kívánja helyezni a társadalombiztosítást. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a nyugdíjintézet anyagi eszközeit elkülönítik az állami költségvetéstől, a Nemzeti Biztosító pedig majd külön gazdálkodik a biztosítottaktól befolyt összeggel Például vállalkozik is a tökével Ez azonban még csak a jövő zenéje... A befizetések módosulását a munkavállalók nem érzik meg különösképpen, a biztosításból következő levonások nagyjából ugyanannyit tesznek ki, mint a társadalombiztosítás korábbi rendszerében. Sokkal nagyobb érvágást kell elkönyvelniük a magánvállalkozóknak, akik mostantól tiszta bevételük kerek 50 százalékát kötelesek a társadalombiztosítási illetve a foglalkoztatási alapba befizetni. Ma már teljesen nyilvánvaló mindenki számára, hogy ezzel az intézkedéssel az állam kedvét szegi a magánvállalkozók jelentős részének. Hogy a nagyobb vállalkozók gazdasági lehetőségeit mennyire szűkíti be ez az intézkedés, ezt csak alaposabb elemzés után lehetne megmondani. De hogy az egészen kis műhelyek, vállalkozások tulajdonosait pénzügyileg teljesen lehetetlen helyzetbe hozza, azt már teljes biztonsággal most meg lehet jósolni. A törvény megfogalmazói rendkívül durva öltésekkel „varrták" a társadalombiztosítás „kabátját". Az érzéketlenség lényege az, hogy abból indultak ki: a kisvállalkozó nem kereshet kevesebbet a minimálbérnél, ami jelenleg 2200 korona. Márpedig akinél 2200 korona havi jövedelemmel számolnak, annak 1999 koronát kell befizetnie. A panaszkodó kisvállalkozókat az állam legfeljebb azzal vigasztalja, hogy 1993 második felétől már reálisabbá válik a befizetendő összeg számítási alapja. Előfordulhat, hogy egészen kis összegű alapot állapítanak meg. Már arra is tettek homályos utalásokat, hogy rövidesen módosítják a törvényt, mert az emberek tömegesen készülnek visszaadni az iparengedélyt. Az önálló Szlovákia kormánya mindenképpen barátságtalan gesztust tett a vállalkozók felé. Ilyen nagy mértékben még a pártállam alatt sem nyúzták meg az önállósulásra törekvőket. Könnyű előre jelezni, hogy mi lesz ennek a következménye: még több munkanélküli, és a lehetségesnél kevesebb adó folyik be az állami költségvetésbe. HAZAZSUPPOLT ROMÁK. Csehországban parázs parlamenti vita bontakozott ki az ún. jirkovi eset körül. A városi hivatal rendeletet adott ki, amely egyértelműen a cigányok ellen irányult. Az önkormányzati szerv különbejáratú intézkedéssel akarta elejét venni a Szlovákiából Csehországba költözött romák letelepedésének, pontosabban önkényes lakásfoglalásainak. Jirkov példáját 1992 utolsó hónapjaiban Chomútov és Ústí nad Labem is követte. A kétes törvényességű intézkedéseket úgy akarta Jirí Šetina cseh főügyész törvényesíteni, hogy törvénytervezetet terjesztett a cseh parlament elnöksége elé. Elképzeléseik értelmében a kormánynak bizonyos körzeteket „betelepedés által veszélyeztetett" területté kellene nyilvánítania. Az ilyen körzetekben a lakástulajdonosok és -bérlők csak a bejelentöhivatal engedélyével fogadhatnának vendégeket, és az engedélyt már a „vendégek" megérkezése előtt ki kellene kérni. A „vendéglátás" csak öt napig tarthatna, és hat hónaponként ismétlődhetne. A törvénytervezet a „vendégeskedés" időtartamának túllépése esetén 5000 koronáig terjedő büntetést helyez kilátásba. A legkeményebb intézkedés azonban az lenne, hogy a jogszabály a rendőrségnek lehetővé tenné a lakóházak átkutatását. A cseh parlament alkotmányjogi bizottsága méltó módon válaszolt a főügyész teljesen egyértelműen embertelen kezdeményezésére: nyilatkozatban rasszistának minősítette. A cseh törvényhozás nem is vitatja meg. Az már más, (szintén megoldásra váró) kérdés, hogy egyes cseh városokból már megkezdték a lakásokat önkényesen megszálló cigányok hazatoloncolását. Úgyszólván kivétel nélkül kelet-szlovákiai állampolgárokról van szó. A csehországi állami szervek egész családoknak megvásárolják a vonatjegyet és felrakják őket a legközelebbi szerelvényre. Úgy tűnik, olyan problémákat is felvet Csehszlovákia kettéválasztása, amelyekkel senki sem számolt TÓTH MIHÁLY FELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Képviselő-testülete tisztelettel kéri a vállalkozókat, szülői munkaközösségeket és mindenkit, aki tenni tud s akar oktatásügyünk fellendítéséért, támogassa szövetségünket. Mindazok a problémák és feladatok, amelyek iskoláink és az egész kisebbségi oktatásügy előtt állnak, nagy mértékben az SZMPSZ vállára nehezednek - az arra hivatott állami szervek ugyanis továbbra sem mutatnak hajlandóságot egy jól működő nemzetiségi iskolahálózat kiépítésére, illetve anyagi és pénzügyi feltételeinek biztosítására. Szövetségünk az állami költségvetésből kizárva csak a pedagógusok által beszedett tandíjakból, valamint a rendszertelenül befolyó kisebb-nagyobb támogatásokból próbálja küldetését teljesíteni. Kérjük támogatásukat, hiszen csak jól képzett pedagógusok és jól felszerelt magyar iskolák biztosíthatják gyermekeink jövőjét. Számlaszám: Slovenská štátna sporiteľňa Komárno, Zväz mad. pedagógov na Slovensku - SZMPSZ, 12649-149. A szövetség regisztrációs száma (IČO) 17314348 Megértő támogatásukat előre is köszönjük. Az SZMPSZ Országos Képviselő-testülete KOMPROMISSZUMOS JAVASLAT A VÍZLÉPCSŐ ÜGYÉBEN: ELFOGADJUK VAGY FÉLREDOBJUK? Érdekesen alakult tavaly október 28-án a visegrádi hármak londoni vendégeskedése az Európai Közösségnél. John Major brit kormányfő ugyanis attól tartva, hogy a bősi vita megmérgezi a történelmi találkozó légkörét, e témában különtárgyalást szervezett. Ezen viszont Zdenko Pírek, a csehszlovák küldöttség vezetője, látva saját rossz tárgyalási pozícióit, a Július Binder folyóelrekesztése miatti diplomáciai felháborodást ellensúlyozandó kénytelen volt beleegyezni, hogy hazája a vízhozam 95 százalékát visszajuttatja az eredeti mederbe, illetve, hogy a bősi erőműben nem kezdődik meg az áramtermelés. Nos, ma már nyilvánvaló, hogy ezeket, a jegyzőkönyvben is rögzített ígéreteket a szlovák vízlépcső-lobby soha, egyetlen pillanatig sem tartotta be. A régi mederbe a november végi árvizet leszámítva a vízhozamnak nemhogy a kilencvenöt százalékát, hanem még a felét sem juttatták el. Igaz, néhány hétig erre még megvoltak a műszaki indokaik, de másfél hónapja már egyszerűen csak a londoni kötelezettségvállalás semmibevételéről van szó! Miután viszont a dunacsúni duzzasztómű kapui zárva maradtak és a Duna vizét valahol el kellett vezetni, nem maradt más megoldás, mint a bősi erőmű turbináinak „kényszerüzemeltetése". Eközben azonban vészesen közeledik a tavasz, amikor is - ha a szlovák csap továbbra is zárva marad, - a Csún és Szap közti szakasz ártéri erdeiben a vízhiány miatt végzetes folyamatok indulnak el. Tudatában van ennek a magyar tárgyalóküldöttség is, amelyben az utóbbi két évben követett taktika teljes kudarca után komoly személyi változások történtek. A legutóbbi pozsonyi tárgyaláson ezért tagjai több érdekes kompromisszumos javaslatot tettek, amelyekkel azt szeretnék elérni, hogy a hágai bíróság döntéséig elkerüljék a természeti katasztrófa bekövetkezését. Egyrészt már nem kötik magukat egyértelműen a vízhozam kilencvenöt százalékához, hanem javasolják, hogy a mederbe különösebb műszaki beavatkozás nélkül a természet számára minimálisan szükséges víz kerüljön. A megegyezési szándék jeleként foghatjuk fel azt is, hogy egyetértenének a fölös vízmennyiségnek áramtermelésre való felhasználásával. Sajnos, a magyar kompromisszumkészség csütörtökön a tárgyalóasztal szlovák felén süket fülekre talált. Nézzük meg kicsit közelebbről, hogy a cseh „béklyó" lehullása miatt érzett eufória mellett mi is indokolja a pozsonyi magabiztosságot. Az utóbbi hetekben egyre több információ lát napvilágot arról, hogy Doborgaz és Bős között a Duna baloldali ágrendszerében lázas építőmunka folyik, tekintet nélkül az így okozott durva természetrombolásra. Ennek célja, hogy március elejére a mellékágrendszert elzárják a főmedertől és a doborgazi zsilipen keresztül a felvízcsatornából lássák el vízzel. Erről az elképzelésről egyelőre elég annyit megemlíteni, hogy a Hydroconsult tervezői újra a szocializmusból származó egyik ötletüket elevenítették fel, amely pedig még az akkori nehéz körülmények ellenére is komoly vitákat váltott ki szakmai berkekben. Bármilyen következményekkel is jár viszont a mellékágak kazettákká (tavakká) való átalakítása, Binder és Mečiar urak önálló Szlovákiája ezáltal tavasszal behozhatatlan helyzeti előnyre tesz szert. A Szigetközben ugyanis a mellékágrendszer sokkal kiterjedtebb és ráadásul hasonló megoldásra ott egyáltalán nincsenek felkészülve. Megegyezés hiányában tehát tavasszal a jobb oldalon lesz víz, a bal oldalon viszont nem. így Magyarországot sarokba szorítják és rákényszerítik, hogy tovább hátrálva belemenjen a mederbe tervezett keresztgátak felépítésébe is. Az ilyesféle nyomásgyakorlásnak viszont messzemenő politikai következményei lehetnek. Ehelyett ezért a január elseje óta már diplomáciai felelősséggel is rendelkező szlovák politikusok beláthatnák végre, hogy okosabb lenne elfogadni a magyar kompromisszumot és nem történik tragédia, ha a hágai bíróság döntéséig a bősi nemzeti emlékhely nem csillog teljes fényében. A január 21-re Brüsszelbe tervezett tárgyalásokon kiderül, szorult-e ennyi diplomáciai érzék azokba, akik oly vehemensen igyekeztek, hogy a kezükbe vegyék egy ország sorsának az irányítását. TUBA LAJOS