Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-18 / 13. szám, hétfő

5 PUBLICISZTIKA ÚJ szói 1993. JANUÁR 18. S mm m SS 2b S Z mmmm & • SSS T mmmm hmm m • SSSS^S ^m • aS • aSSS mm Z m a mm m m m S mmm £5 S? M ' mm 55S ' mm S ^S • S 5S55H S5 S m W SS M • * • I I I hm « i S S S s £ a Sb m • M^am^aMB 5 • * ^m mm ^ « mm^^ mm • t m m mm mmm Ilyenkor, év elején, nem árt röviden visszatekinteni az elmúlt időszakra, elemezni annak történéseit, s megpróbálni levonni belűlük némi tanulságot is. Egy ilyen rövid írásban természetesen csak néhány fontosabb elem kiemelésére szorítkozhatunk. Ha az elmúlt év pozitívumait próbáljuk meg szemügyre venni a szlovákiai magyarság szemszögéből, két egyértelműen sikeres lépésről számolhatunk be. Az első: a tavalyi parlamenti választások során parlamenti képviselethez jutottunk, ez most - kül- és belpolitikai szempontból - valóban létfontosságú. Külföldön a parlamenti képviselők bármely közösség hiteles képviselői, s ilyenekként partnerei minden politikusnak; a belpolitikában pedig - ha gyakran leszavaznak is - nem tehetik meg, hogy ne számoljanak velünk. A másik: a Szlovákiában élő magyarság problémáit sikerült nemzetközivé tennünk; igaz, nagy segítségünkre voltak ebben külföldi barátaink is. Mostanra Európa és az Egyesült Államok minden fő döntéshozója tud a mi létünkről, problémáinkról, s az sem véletlen, hogy a Szlovákiába látogató külföldi politikusoknak legrosszabb esetben a harmadik kérdésük az, hogy mi a helyzet a magyar kisebbséggel. Ezt nagyon fontos momentumnak érezzük, s mindent meg kell tennünk, hogy ezt az érdeklődést - és bizalmat - fenn tudjuk tartani. Ha a szlovákiai magyarság problematikája belpolitikai kérdéssé silányulna, mindenki sejtheti, a jelenlegi kormányzattal szemben milyen esélyeink lennének. Negatívumok A negatívumok szempontjából első helyre kívánkozik, hogy nem tudtunk szót érteni az új kormányzó garnitúrával. Aki picit is odafigyelt a politikára, tudja, hogy nem a mi hibánkból; ráadásul az országban olyan helyzet kezd kialakulni, hogy erre a tényre hovatovább még büszkék is lehetünk. A magam részéről további negatívumként értékelem, hogy nem sikerült a szlovákiai magyar politizálást a kívánatos mértékben felemelni az esetlegesség és az amatőrizmus szintjéről. Ez az idei év egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen, s elmulasztása megbosszulhatja magát. (Remélem, nem vagyok ünneprontó; de hol van itt ünnep?!) Számunkra - a növekvő gazdasági, szociális és politikai problémák özönében (amelyek részben objektív okokból, részben a jelenlegi kormányzat dilettáns intézkedéseiből fakadnak) - érzésem szerint egyetlen út járható: a maximális összeszedettség és céltudatosság útja, mikrotársadalmunk paralell struktúráinak kiépítése. Ennek hatékony biztosítása érdekében bővítenünk kellene tevékenységünk „klaszszikus" kisebbségvédelmi skáláját (bár ott is minőségi javulást kell elérnünk) a regionális politika és regionális gazdaságpolitika elemeivel. Erre a közeljövőben égető szükségünk lesz, enélkül mozgalmaink nem válhatnak modern politikai szervezetekké. Egyetértek azokkal is, akik azt mondják, túl kellene már lépnünk a gerillamódszereket idéző nyilatkozatosdikon, amikor pártjaink vagy azok szervei A helyzet, amelybe sodródtunk, komoly veszélyeket is rejt magában, erre is kötelességünk felhívni mindenki figyelmét. Először is nagyon gyakran provokációknak vagyunk kitéve, nem ritkán kormánytagok nyilatkozatai által is. Véleményem szerint óriási hibát követnénk el, ha hagynánk magunkat kiprovokálni - bármilyen módon. Nekünk kulturált módon kell reagálnunk és szívós munkával tennünk a magunk dolgát. A következő csúnya játszma, amely ellenünk folyik, igyekezet arra, hogy megpróbálja politikusainkat, képviselőinket elszigetelni, elválasztani választóinktól, a szlovákiai magyar polgároktól. Szeretném remélni, hogy ez meddő igyekezet. A jelenlegi magyar képviselői garnitúrának valóban több dolgot a szemére lehet vetni (elsősorban amatőrizmusát), egyet azonban biztosan nem: azt, hogy tisztességtelen lenne, ha nem minden idegszálával arra koncentrálna, hogyan tudja legjobban képviselni népcsoportunk érdekeit, választási programjainak megfelelően. Aki némiképp figyelmmel kísérte az elmúlt év politikai történéseit, tudhatja, hogy a szlovákiai magyar pártok egyetlen öncélú lépést sem tettek, minden megnyilatkozásuk reakció volt az államban tapasztalható történésekre. (Ez nem biztos, hogy csak pozitívum, ám tény; jó lenne, persze, egyszer majd eljutni arra a szintre, amikor nemcsak a történések után kullogunk.) Mi tehát nem támadtunk, nem provokáltunk senkit, bizonyíthatóan megegyezésre törekedtünk; még a sokat hangoztatott autonómiatervezetünk is reakció csupán a nemzetállamot, államnyelvet, erős állami szerepet deklaráló szlovák alkotmányra. Mi a szlovákság egyetlen jogát sem vontuk soha kétségbe, az államalkotás jogát sem (a jelen helyzetbeni ésszerűségét igen, de az más kérdés); fordítva ez sajnos már nem mondható el. A következő trükk, amivel operálnak - mivel a magyar képviselők egységesen kitartanak nézetük mellett -, hogy azt próbálják kül- és belföldön elhinteni: csupán néhány nacionalista elégedetlenkedő (akik „véletlenül" épp képviselők, ugye) hőbörög itt, a szlovákiai magyarság nagy része pedig elégedett a helyzetével. Csakhát a valóság - és a közvélemény-kutatások eredményei - mást mondanak. Tanulságok I A szlovákiai magyarság - politikai képviselőit is beleértve - igenis békében és megértésben akar élni mindenkivel, itt, szülőföldjén. Minden partnerétől, így a szlovákságtól is annak a jogának az elismerését kívánja meg, hogy úgy rendezhesse be életét, ahogy azt maga a legmegfelelőbbnek tartja, hogy ne érjék támadások a mássága miatt, s az állam, amelyet maga is alkot, garantálja jogát a szabad fejlődésre. Fenntartjuk magunknak, persze, a jogot arra is, hogy mi mondjuk meg, hogyan képzeljük el ezt a szabad fejlődést, s ne például a Szlovák Nemzeti Párt elnökjelöltje, akinek az utóbbi időben gyakran vannak ilyen ambíciói. Mi sem avatkozhatunk bele soha, hogy a szlovák nacionalisták hány hegycsúcson, mennyi örömtüzet gyújtsanak a szlovák függetlenség kikiáltásakor. A közelmúltban az Európa Parlament küldöttsége járt Szlovákiában. Elvitték őket a bősi vízerőműhöz, megmutatták a szebbik oldalát, elvitték őket Nagylégre, megmutatták nekik a községet, iskolát, útközben megkérdeztek néhány embert, hogy élnek errefelé a magyarok, szlovákok együtt. Jól megvagyunk, volt a válasz, s így is akarjuk a jövőben is, nem akarunk semmiféle konfliktust magunk között. Természetes, hogy ez a válasz és természetes, hogy azt kívánjuk mindannyian: Isten óvjon meg minket bárminemű konfliktustól. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne lennének problémáink, amelyekre orvoslást keresünk. A szlovák parlament egyik alelnöke ugyanis, azonnal kihasználva a helyzetet, ezt mondta az EP tagjainak: látják, itt lent az emberek jól megvannak egymással, elégedettek, boldogok, csak az a néhány nacionalista képviselő ott, Pozsonyban, izgágáskodik. Csoda, hogy összeütközésbe kerültünk az alelnök úrral? Először is ki kellett kérnünk, hogy éppen a Szlovák Nemzeti Párt volt elnöke címkézgessen minket nacionalista jelzővel. S mivel vannak Strasbourgban is barátaink, a delegáció néhány tagja megsúgta nekünk, mit mutattak nekik a kormánypártiak, s mely kijelentésekre kell reagálnunk. Újabb összeütközés következett - az én beszámolóm két mondata miatt. Az elsőben kifejtettem, hogy a Szlovákiában élő magyarság szülőföldjén él, ott, ahol évszázadok óta élnek, s úgy került kisebbségi helyzetbe, hogy áttolták a feje fölött a határt, s a versailles-i békerendszerben meghúzott határ nem az etnikai vonalat követte. A másik, állítólag összeütközésre okot adó mondatban azt ecseteltem, hogy az új szlovák kormány nem megegyezésre törekszik velünk, hanem eddig kivívott sovány jogaink egvnémelyikének a korlátozására. A tisztelt olvasóra bízom, hogy megállapítsa, igazat mondtam-e vagy sem. Január-február folyamán újabb bizottságok érkeztek-érkeznek hozzánk az Európa Tanácstól, a helyzetet felmérendő. Amellett, hogy elmondjuk: elemi érdekünk a nyugalom és a béke fenntartása régiónkban, beszélnünk kell a problémáinkról is. Szlovákia esetleges felvétele az Európa Tanácsba nem jelentheti azt, hogy Európa azt mondja, ez már egy európai szintű demokratikus jogállam. Mert nem az. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tavaly novemberben nyilvánosságra hozta memorandumát, amelyben 14 pontban szól legaktuálisabb problémáinkról a nyelvhasználat, az oktatásügy területén, a kollektív bűnösség elvének el nem törléséről, s vele együtt a rehabilitációk elmaradásáról csakúgy, mint a pedagógusképzés és a papi utánpótlás gondjairól. Ezt a dokumentumot mindenütt ismerik Európában, létrehozatala épp a gondolkodás irányítását célozta bel- és külföldön egyaránt. Lapozzuk fel újra, s ne feledjük: nem elégséges, ha jogaink védelmében csak a képviselőink szállnak ringbe. Olyan idők járnak, hogy csak akkor van esélyünk, ha mindannyian odaállunk mögéjük. CSÁKY PÁL LÁTSZÓLAG EGYENSÚLYBAN A KÖLTSÉGVETÉSRŐL A KÉPVlSELÓVEL. Százötvennyolc milliárd korona bevétel, ugyanennyi kiadás. Ez a Szlovák Köztársaság 1993. évi költségvetése. Mint az előbbiek mutatják - kiegyensúlyozott költségvetés. Legalábbis a kormány igyekszik annak beállítani, sok szakembernek azonban más róla a véleménye. Az Együttélés költségvetéssel kapcsolatos állásfoglalásáról Harna István parlamenti képviselőt kérdeztük. - Ez a látszólag kiegyensúlyozott költségvetés valójában komoly egyensúlytalanságot takar. A költségvetési tervezet kidolgozásánál a kormány tulajdonképpen két lehetőség előtt és két kényszer alatt állt. Az egyik lehetősége a gazdaság reális helyzetét tükröző deficites, a másik a látszólag egyensúlyban levő költségvetés kialakítása volt. A kényszer pedig egyfelől abból eredt, hogy - legalábbis a kormány állítása szerint - volt egy erős külföldi nyomás, elsősorban a Nemzetközi Valutaalap részéről, amely kiegyensúlyozott költségvetést igényelt. Ezt az érvet én személy szerint fenntartásokkal fogadom, mivel a valutaalap több deficites költségvetésű országot is finanszíroz. A legközelebbi példa erre Magyarország. A másik, nagyon komoly nyomás a cseh fél részéről volt, mégpedig annak a megegyezésnek az alapján, hogy mindkét fél a lehető leghosszabb ideig igyekszik megtartani a közös valutát. Ez pedig feltételezi, hogy az egyik országban sem indulnak be erőteljes inflációs folyamatok, márpedig egy deficites költségvetés ilyen folyamatot tükrözne. A kiegyensúlyozott költségvetés felállításának egy harmadik oka pedig az, hogy politikai szempontból sem lenne jó, ha az önálló szlovák állam egy többmilliárdos költségvetési deficit jóváhagyásával kezdené működését. • Ön szerint a valóságban mekkora hiányt takar ez a látszólagos egyensúly? - Kétségtelen, hogy a bevételi oldalon hatalmas a hiány. A kormány 20-30 milliárdról beszél, de szerintem ez a valóságban 50 milliárdot is kitesz. Az is kétséges, hogy a megszavazott 158 milliárdot egyáltalán sikerül begyűjteni az államkasszába. Azt kormánykörökben is elismerik, hogy az új adórendszer hatalmas bizonytalansági tényezőt jelent, és maga a pénzügyminisztérium is többmilliárd koronás adókiesésekre számítľ A kormány saját magával is ellentétbe kerül, amikor azt állítja, hogy a vállalati szféra teljesítménye 10-15 százalékkal csökken, miközben az ország bruttó jövedelme csupán 2-3 százalékkal lesz kisebb, pedig a kettő nagyon szorosan összefügg. A kormány az infláció mértékét is alábecsülte, ők 13-20 százalékot feltételeznek, szerintem eléri a 30-50 százalékot. • Ha így van, miért szavazták meg ezt a költségvetést? - Mi olyan kényszerhelyzetbe kerültünk, hogy kénytelenek voltunk így lépni. Ugyanis a költségvetési törvény tervezete 130 millió koronás állami támogatást javasolt a nemzeti kisebbségek számára. Azonban az államigazgatási, önkormányzati és kisebbségi bizottság egy olyan módosító javaslatot terjesztett elő, hogy ezt a 130 milliót csökkentsék 85-re, és a fennmaradó 45 milliót fordítsák a Matica slovenská és a szlovák ifjúsági alap támogatására. Számunkra ennek a 45 milliónak a megtartása létszükségleti kérdés volt, hiszen egy sor nemzetiségi sajtótermék számára 2-3 millió korona is élet-halál kérdése lehet. Ugyanakkor a Mečiar-pártnak érdekében állt, hogy a magyar koalíció képviselői is a költségvetési törvény mellett szavazzanak. Ezért aztán megegyezést kötöttünk a DSZM-frakcióval, melynek értelmében ők elutasítják a dotáció csökkentésére tett javaslatot, mi pedig támogatjuk a törvénytervezetet. Szinte biztos, hogy a törvényt a mi segítségünk nélkül is elfogadhadták volna, nekünk azonban nagy csapást jelentene a 45 millió elveszítése. GAÁLLÁSZLÓ Pozitívumok Veszélyek külön-külön fordulnak világmegváltónak hitt szövegeikkel a nagyközönséghez. Szeriózus, átgondolt munkára és valódi koncepciók kidolgozására lenne inkább szükség.