Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-22 / 52. szám
(Folytatás az előző számból) A SZÁMOK MANIPULÁLÁSA Míg Kassa esetében valószínűleg nem a hatóságok manipuláltak a számokkal, Ceausescu Romániájáról bel- és külföldön éppen ezt feltételezték. A katolikus és a református egyház (amelyek hívei túlnyomó- részt magyarok) saját népszámlálásokat rendezett: az eredményeket valószínűleg 1993-ban teszik közzé. Amíg nincsenek pontos adatok, abból lehet kiindulni, hogy az összes kelet-európai kisebbség esetében a tényleges számok valamivel nagyobbak, mint a hivatalos adatok. Budapestnek nincs könnyű dolga, amikor „saját“ kisebbségeinek jogaiért harcol. Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök például ragaszkodik ahhoz az állításhoz, hogy az országában élő magyaroknak lényegesen több joguk van, mint a Magyarországon lakó szlovákoknak. Hogy ennek & érvnek elvegyék az élét, Magyarországon jelenleg gyors ütemben folynak az új kisebbségi törvény befejező munkálatai. Ha hitelt adunk a felelős személyeknek, ez egész Európa számára példaértékű lesz. Sót, Budapest a kollektív nemzetiségi jogokat is rögzíteni akarja, és ezáltal olyan lépést szándékozik tenni, amely előrevetíti az Európa Tanács által célul kitűzött kisebbségi egyezményt. Ameddig ez az ügy Strassbourgban fekszik - és, tekintettel a vitákra, ez még néhány évig eltarthat -, Magyarország hosszadalmas tárgyalások során igyekszik meggyőzni szomszédait a konstruktív együttműködés előnyeiről. MAGYAROK AUSZTRIÁBAN A bécsi magyar egyesületeknek az idén sikerült az, amit sokáig megtagadtak tőlük: a milliós városban élő magyarokat, mint a Burgenlandban lakókat már évtizedek óta, népcsoportként ismerték el. Ez annál inkább figyelemre méltó, mivel az 1991. május 15-i népszámlálás eredményei még mindig hiányzanak. Az egyesületek csúcsszövetsége a jogi biztosítás szükségességét akarta bebizonyítani az új számadatokkal - ugyanis éppen a második lakóhely problémája késlelteti a számadatok közzétételét. Az Ausztriában élő magyarok száma erősen ingadozó. Míg az 1971-es népszámlálás során összesen 19 117 ember (közöttük 14 815 osztrák állampolgár) vallotta magát magyarnak, tíz évvel később már csak 15 875 (12 043 osztrák állampolgár). Tavaly a kérdésfeltevés módjának megváltoztatása következtében alighanem megint többen voltak, mert ez alkalommal több, mindennap használt társalgási nyelvet lehetett megnevezni. A bécsi magyarok népcsoportként való elismerése mindenképp indokolt, mivel számarányuk egyértelműen növekszik. 1917-ben 8413 magyar élt az osztrák fővárosban, és bár számuk 1981-ig 8073-ra csökkent, relatív hányaduk - az ausztriai magyarság körében - Bécsben 44 százalékról valamivel 50 százalék fölé emelkedett. Ha az elsősorban Bécs körül élő „alsóausztriai magyarokat“ ideszámítjuk (1871: 2088,1981:1159), akkor a bécsi koncentráció világossá válik. Burgenlandban 20 évvel ezelőtt 5673 magyar élt, 10 évvel ezelőtt 4147. A többi a Mura-Mürz-sávban, Nyugat- Karintiában, Vorarlbergben, valamint egyes felső-ausztriai és tiroli községekben szétszórtan élt. MILLIÓS MENEKÜLTHULLÁMOK A ma külföldön élő magyaroknak csak a kisebbik része vándorolt ki; a többséget az ország „hagyta el“, amikor az első világháború után megváltoztatták az államhatárokat. 1919 és 1922 között 197 000 magyar menekült az anyaországba - elsősorban volt állami tisztviselők, akik nem remélhettek állást. 1945-ben megismétlődött ez a menekülthullám: ekkor mintegy 125 000-en hagyták el Erdély nagyobb városait, ez alkalommal is kiváltképp szakemberek és értelmiségiek. A harmadik menekülthullám a Ceausescu-rendszer utolsó éveiben volt, amikor több mint 100 000 ember kelt át a „zöld határon“. Románok is akadtak közöttük, a túlnyomó többség azonban magyar volt. A karácsonyi forradalom óta néhány ezren visszatértek Erdélybe; ugyanezen időben egyetemi és főiskolai tanulmányok céljából, vendégmunkásként vagy családegyesítés címén 20-30 ezren települtek át Magyarországra. A Monarchia összeomlása óta összesen körülbelül 450 000 romániai magyar jött az anyaországba. Szlovákiával is hasonló a helyzet: 1919/ 20-ban nem egészen 100 000 ember költözött át Magyarországra; a második világháború után majdnem 200 000 kényszerkitelepített követte őket. Jugoszlávia magyar településterületeiről ebben az évszázadban mintegy 30 000-en jöttek Magyarországra - ott azonban napjainkban mennek végbe a drámai változások. Az elsősorban a Vajdaságból elmenekültek számát már most 30—40 000-re becsülik. És hogy a délvidéki magyarokat milyen erősen sújtja a balkáni háború, azt egyetlen számadat is bizonyíthatja: 1991 nyara óta a horvátországi magyar közösség pontosan a felére zsugorodott össze, már csak 20 000 tagja van. Magyarországot elhagyó menekülthullám is volt: a második világháborúban, a német megszállók és a nyilasok utasítására, több mint egymillió ember volt kénytelen nyugati irányban (ideiglenesen) elhagyni az országot. Nagy többségük később hazatért; a végleg „kint maradtak“ számát 60 000-re becsülik. A kommunista hatalomátvétel utá-' ni években további 85 000 ember menekült el a diktatúra elől, közöttük zsidók is, akik csak ezen a módon vándorolhattak ki illegálisan Izraelbe. A legnagyobb menekülthullám 1956/58- ban volt. Akkor összesen majdnem 200 000 ember hagyta el hazáját, közülük mintegy 40 000-en tértek vissza később. Azután, az utazási korlátozások miatt, évente csak néhány százan lépték át a vasfüggönyt; a Kádár-féle enyhítések kissé meggyorsították ezt az áramlást, mielőtt, a nyolcvanas évek végén, csaknem teljesen elapadt. Statisztikusok szerint a legutóbbi tíz évben is körülbelül 100 000 magyar hagyta el hazáját - túlnyomó többségük azonban már törvényesen, útlevéllel és gyakran külföldi munkavállalási engedéllyel is. Ezek közül csak néhány százan tértek vissza. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MINT „MÁSODIK HAZA“ Az Egyesült Államokban az első és második generációs magyarok számát félmillióra becsülik. Ha azokat is hozzászámítjuk, akik származásuk alapján legalább „félig magyarok“, kulturálisan azonban nem tartják magukat annak, akkor ez a szám a millióhoz közeledik. Az első magyar, aki elindult az Újvilág felé, Varga János volt; 1519-ben tüzérként szolgált Magellán egyik hajóján. „Harciasak“ voltak azok is, akik később követték őt: például Kováts Mihály magyar huszárezredes szervezte meg a könnyűlovasságot az amerikai függetlenségi háborúban. A polgárháborúban hét magyar tábornok, 15 ezredes és ugyanennyi alezredes vett részt az északiak oldalán. Azután békés invázió kezdődött Magyar- országról: fél évszázadon belül majdnem félmillió magyar vándorolt ki Amerikába. Ma a legtöbben visszatérnek, mihelyt elegendő pénzt kerestek ahhoz, hogy hazájukban egzisztenciát tudjanak alapítani. A kivándorlás csökkenésének igazi oka azonban az ország „összezsugorodása“: a Monarchia magyar részéből kivándoroltaknak csak 28,9 százaléka volt magyar, szlovákok (21,6 százalék), németek (16,7), románok (13,3) és horvátok (9,9 százalék) is keresték a korlátlan lehetőségeket az Atlantióceánon túl. A magyarok az új hazában is tettek egyet-mást, hogy megőrizzék identitásukat: 1910-ben az Egyesült Államokban 1339 bejegyzett magyar egyesület és betegsegélyező pénztár tevékenykedett. Bár elsősorban szegényparasztok vándoroltak ki, csupán két százalékuk vette igénybe az úgyne- 'jezett „homestead-törvényt“, hogy kedvezményesen földet vásárolhasson - a legtöbben a keleti partvidék gyáraiban és bányáiban találtak munkát. Sokan elősegítették az „amerikai álom“ megvalósulását: Galamb József tervezte a legendás Ford T-modellt; Puskás Tivadar mint Edison legközelibb munkatársa, a telefon egyik atyja volt, Neumann János döntő szerepet játszott az első számítógépek kifejlesztésében. Soros György a tőzsdei spekuláció jelképévé vált. De a „harcias“ elem sem tűnt el a magyar emigrációból. Legkiválóbb mai képviselője Teller Ede, aki - többek között Szilárd Leóval, egy másik magyarral együtt - a hidrogénbomba egyik atyjának számít, és Reagan amerikai elnök „csillagháborús“ védelmi tervének készítője. HOGYAN SZÁMOLNAK ROMÁNIÁBAN? Az 1992-es népszámlálás szerint Romániában 1 620 199 magyar él; becslések szerint azonban legalább kétmillióan vannak. A különbség részben a számolás módján alapul. így például a székelyeket (a magyarok egyik törzsét) külön rovatban vették nyilvántartásba. Ugyanakkor a magyarok olyan területeken, ahol román felfogás szerint nem létezik kisebbség, a „mások“ rovatba voltak kénytelenek bejegyeztetni magukat. Bárhogyan legyen is: mindenesetre Európa legnagyobb kisebbségéről van szó, amelynek száma a két világháború után következett menekülthullámok ellenére sem változott lényegesen. Az 1910. évi nép- számlálás során 1 660 000 volt. Az évtizedek óta folytatott román telepítési politika annyiban járt sikerrel, hogy az Erdély területén élő nemzetiségek közötti arány nagymértékben megváltozott. De Romániában mégis van ma két megye, ahol a lakosságnak körülbelül 80 százaléka magyar: Hargita és Kovászna. Ez az a terület, amelynek autonómiáját Ceausescu annak idején megszüntette; a helyreállítására irányuló törekvéseket a mai bukaresti vezetőség „magyar sovinizmusként“ bélyegzi meg. Nem véletlen, hogy a szélsőségesen nacionalista Vatra Romaneasca mozgalom éppen Marosvásárhelyen agitál: ott a románok és a magyarok aránya körüllbelül 50:50. A nemzetiségek között egyértelmű választóvonal van: míg a románok túlnyomó- részt görögkeletiek, a magyarok fele katolikus, 40 százaléka református; a többi evangélikus vagy unitárius. A második legnagyobb magyar kisebbség Szlovákiában él, száma az idei nép- számlálás szerint 566 741 fő. Mintegy 600 község van, ahol magyar kisebbség él; Bögellő (Bohelov) faluban csak magyarok laknak. A legzártabb településterület a Csallóköz, az itt levő Dunaszerdahelyen a lakosság 87,2 százaléka magyar; a komáromi járásban a magyarok aránya 72,3 százalék. De a magyar határtól távol eső Rimaszombatban is a lakosságnak mintegy a fele magyar. Az etnikai összetétel terén a legnagyobb változás magában a fővárosban történt. Pozsony 78 000 lakosa közül 1910-ben 32 000 német és 31 000 magyar volt, csak 11 000 szlovák. Ma a 441 000 pozsonyi közül 19 505 magyar és 1383 német. A VAJDASÁGBAN ÁLLANDÓAN CSÖKKEN A MAGYAROK SZÁMARÁNYA Ugyanez semmi esetre sem állítható a Vajdaságról: ott a kisebbség számaránya állandóan csökkent. Bár a Bácskában vannak olyan területek, ahol a magyaroknak abszolút többségük van, de az összlakosságnak már csak 18-20 százalékát adják. Ennek oka a Szerbiából és Crna Gorából történő tömeges bevándorlás. A menekülthullámok következtében ez a folyamat most nagymértékben meggyorsult; több tízezer horvátországi szerbet ezen a vidéken telepítettek le. Ezzel párhuzamosan a magyar fiatalok ezrei menekültek a szerb kényszersorozás elől Magyarországra. Vannak olyan falvak (Kórógy, Szentlászló), amelyeknek egész lakossága már egy év óta Magyarországon él. (Ezenkívül Horvátországban 30-40 ezer, Szlovéniában pedig 10-15 ezer magyar van.) Kárpát-Ukrajnában (Kárpátalján) 1989- ben 155 711-en vallották magukat magyarnak. Bár ez csak 17 000-rel kevesebb, mint 1910-ben, akkor azonban az összlakosság 595 000 volt, ma pedig jóval meghaladja az egymilliót. A legtöbb magyar, 65 000, a beregszászi járásban él. Jelenleg azt fontolgatják, hogy ennek a csoportnak kulturális autonómiát adjanak-e. (A bécsi Presse cikke)
