Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-22 / 52. szám

r Boráros József felélesztett egy ősi mesterséget MAGÁMTÓL JÖTTEM RÁ... Ilyen egyszerű, kurta mondat­tal válaszolt érdeklődésemre. Boráros József sudár növésű, komoly, fiatal férfi. Harminchat éves. Tejfalu — szlovákul Mliecno - csak egy ugrásnyira van szülővárosától, még községi hivatala sincs, mert Somoijához csatolták. A faluszélen, a kis ta­vacska közelében van a fehér, takaros épület, a somorjai ha­rangöntő műhelye. A nyolcvanas évek elején építette - néhány évig, részenként - ahogyan az anyagi lehetőségei megenged­ték. Azelőtt egy alacsony, elár­vult házikó állt a helyén. Eladta a rozoga autóját, csak hogy meg­vásárolhassa, és valóra válthassa álmát. Bemutatja birodalmát: formázó műhely kis öntödével, raktár, fürdőszoba, ezt követi a csiszoló, polírozó (fényesítő) részleg, s egy szobácska is Van itt, ahol lepihenhet, vendégeit fogadhatja. A falon függ az ipar- engedélye. A nyáron, augusz­tusban váltotta ki Somoiján mint műöntő - saját termékeinek ké­szítésére és eladására. Az egyik falon függnek a csengők. A* má­sik falon bronzból öntött Krisz­tus-keresztek, polcra helyezett, régi mintájú csengők. A csiszoló műhely asztalán egy tízkilós ha­rangocska. Ezt egy gyűjtőnek készíti. . Fénykép alapján for­mázta homokba a műemlékként ismert, múltidéző kis harangot, és bronzba öntötte. Még az utolsó simításokat, csiszolást és a fényesítést kell elvégeznie rajta. A raktárban van még egy nagyobbacska harangja. Ez már 30 kilós. Egy éve öntötte, csak úgy, kedvtelésből, kíváncsiság­ból, hogy próbára tegye a tudá­sát. Lélekharangként is használ­hatnák. Megkérdezem: tudna-e nagyobb harangot is önteni? Az már nem a tudáson múlik. Az öntödéje kicsi. Hogy annyi bron­zot megolvasszon, amennyi egy templomharanghoz kell, sokkal nagyobb, magasabb műhelyre lenne szüksége, nagyobb olvasz­tókemencével. EGY SZOBRÁSZ BIZTATTA A kezdetre voltam kíváncsi: mi volt az, ami fémöntésre kész­tette, hogy mester nélkül tanul­ja ki á valóban sok tudást igénylő szakmát? Boráros József a gyermekkorára emlékszik. Édesapja meliorációs technikus­ként dolgozott, az édesanyja tit­kárnő volt. Tőlük nem örököl­hette a vonzalmát. A pajtásaival együtt már kisiskolás korában szeretett horgászni a közeli Duna vizében. A horgászbothoz ólomnehezékre is szüksége volt, hogy a zsineget a víz alá húzza. Apja kis műhelyében öntött ól­mot, először életében. Ez volt az első impulzus. Később, amikor már a pozsonyi elektrotechnikai ipariskolában tanult, felkeresték — nem is egyszer — a Budapesten élő rokonukat, aki maszekként fémöntéssel foglalkozott. Itt sze­rette meg ezt a mesterséget, fi­gyelte az öntést, s utána az ered­ményt, a szép, remek munkát. S még egy ideig dédelgette ma­gában a tervét. Amikor a pozso­nyi műszaki főiskola elektro­technikai karán a számítógépek mellett' dolgozott, ismeretsége egy szobrászművésszel köze­lebb vitte a művészi kivitelezésű öntvények készítéséhez. Ez Harangláb a szlovákiai magyar cserkészek dunaszerdahelyi székházának udvarán Boráros József Aranyharangjával Méry Gábor felvétele Dunaszerdahelyen, a magyar cserkészek székházénak ud­varán szép látvány tárult elém. Előbb a haranglábban gyö­nyörködtem, aztán a harangláb tetőzete alatt csillogó-villogó, ötkilós harangocskát vettem szemügyre. A cserkészek nevet is adtak neki: Aranyharang. Valóban aranyként ragyog a bronzba öntött érces hangú jeladó eszköz. Szeptemberben kongatták meg először, amikor ünnepélyesen felavatták az új cserkészotthont. A haranglábat Nemes László fafaragó mű­vész készítette. S az Aranyharangot? A somorjai Boráros József. Tejfaluban van a műhelye. A harangöntés nálunk ritka mesterség, még ritkább a szlovákiai magyarok körében. Mi késztethette Boráros Józsefet arra, hogy életcéljául ezt az ősi mesterséget válassza? S hol, kinél tanulhatta ki a harangöntés csínját-bínját? a szobrászművész Pulik Milán volt. Feljárt hozzá a műtermébe, apró dolgokban segített is neki. Kisebb szobrocskáit, plakettjeit valakivel bronzba öntette. Csú­nya, nyers öntvényt kapott visz- sza. Ez még Józsinak sem tet­szett. S a szobrász ekkor kezdte biztatni az odahaza már kis csengőket öntögető fiatal barát­ját: — Messze környéken nincs, aki fémbe öntené a szobrászok dol­gait, próbáld meg! Megkapta a végleges impul­zust. Boráros Józsi megfogadta: műöntő lesz, a szobrászoknak fog dolgozni. Erre ösztönözte Jana is, a művész húga, akivel a műteremben ismerkedett meg, és később a felesége lett. Az állandó munkaviszony nem volt megoldás számára. Hat év után függetlenítette magát, hogy az lehessen, amihez tehetséget, vonzalmat érez. A pozsonyi népművészeti központ bedolgo­zója lett, saját anyagból 50-80 kisebb csengőt öntött nekik ha­vonta. Ebből már meg tudott élni. S nyolcvanegyben, amikor huszonöt évesként feleségül vette Janát, eladta az autóját, hogy megvásárolhassa a lakatlan tejfalui családi házat, s helyén felépíthesse a saját műhelyét... CSAK AZT ÖNTI, AMIRE IGÉNY VAN A kezdeti próbálkozások után, amikor még édesapja mű­helyében kísérletezett a fémön­téssel, az egyik öntvény nem jött ki, a másik lyukas maradt. Ez nem kedvetlenítette el, a saját hibáján okulva önmaga mestere lett. A tejfalui műhelyében már igazi mesterként végezte a fém­öntést. Beteljesült a szobrász- művész sógorának tett ígérete is. Művészkörökben híre ment, hogy a somorjai Boráros szépen kidolgozott plakettöntvényeket készít, még a finom vonalak is „kijönnek“ rajta. A nyolcvanas években, amikor az állam is gya­kori rendelésekkel támogatta a művészeket, sokat dolgozott a szobrászoknak. A Léva mellett lakó Nagy János, Polonsky Ma­rian, az ógyallai Darázs Rózsi, a rozsnyói Farkas Béla kisebb alkotásait, szobrocskáit, dom­borműveit, plakettjeit öntötte bronzba. És ma? Évente csak egy-két plakettre kap rendelést. A szobrászművészeknek nincs már pénzük, az állam tőlük is megvonta a támogatást, nem kapnak rendelést. A népművé­szeti központnak sem készítheti a kelendő kis csengőket, mert csak féláron hajlandók átvenni tőle. A mtíöntő, az alkotómun­kába beleszerető mesternek pe­dig élnie is kell valamiből. — Most csak azt készíthetem, amire igény van — mondja Borá­ros József, s elém tesz egy szob­rász tervezte, gipszbe öntött „seriff“-jelvényt. Ezt önti majd fémbe, hogy rövidesen a somor­jai városi rendőrök fekete egyen­ruháját ékesíthesse. S eldicsek­szik azzal, ami a Pálffy gró­fok utódainak is örömet sze­rezne. Pozsonyban a katonaság visszaadta a városnak az általuk elfoglalt Pálffy-kastélyt, amely­ben állítólag az adóhivatal kap majd helyet. Az épületet eredeti állapotába visszahelyező cégtől Boráros rendelést kapott. A régi „grófi minta“ szerint bronzba önti az ablak- és ajtónyitókat. — Ez a munka is kielégíti? - kérdezem. — Az első öntés az érdekes, a sorozat már csak gyakorlat kérdése. KIS HARANG A MŰGYŰJTŐNEK A kis harangocskák, a csengők iránt is van már érdeklődés. A különböző átmérőjű bárány­csengők mintadarabjait kérték tőle. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola kereskedelmi tehetség­gel is megáldott diákjaival is üz­letet kötött. Egyletük nevében felkérték, hogy a karácsony előtti napokban a nyitrai Prior áruházban állítsa ki a csengőit, és hozzon magával nyers öntvé­nyeket is, hogy az utolsó simítás­hoz szükséges felszerelésével a vevők előtt mutassa be a csi­szolást, a fényesítést. Kará­csonyra „Jézuska-hívó“ csengő­ket is vásárolnak az emberek, ezt akárhol nem szerezhetik be. S a csengőkkel az újévet is kö­szönthetik. Ünnepnapokon sze­retik az emberek az örömteli zengő-bongó hangokat, a csen­gők, kürtök, harangok hangját. Eleget tett a diákok kérésének, akik a forgalomból 10-százalékos részesedést kértek. Van már segí­tője is, hogy műhelyében gyor­sabban menjen a munka. A so­morjai Kovács Lacit fogadta maga' mellé. A19 éves fiú Dunaszerda­helyen tanulta ki az esztergályos és marós szakmát, ért a fémek megmunkálásához. Munkájáért szép fizetséget kap, és mesteré­nek azért is hálás, mert új szakmát tanulhat meg mellette. A mester beszélgetésünk köz­ben a műgyűjtő részére készülő 10 kilós harangocskát nézegette. Az asztalhoz lépve kezébe veszi a reszelőt, mert olyasmit vett észre, amit még el kell simítania. Néhány mozdulattal elvégzi, s a polírozó gépre, a pasztával, zsiradékkal, olajjal, finom szem­cséjű csiszolóporral bekent kor­mos tárcsára mutat. — Maholnap ez a kis harang is odakerül — mondja Boráros Jó­zsef. — Amikor ezzel dolgozunk, alig tudjuk a befeketedett ke­zünket tisztára mosni. Ez a szakma piszkos, fekete szakma, de az eredmény szép... S ez a somoijai-tejfalui mű­vészi fémöntő legnagyobb öröme. Az utolsó simításokra váró harangocska is olyan szép lesz, ugyanúgy fog ragyogni, mint a szerdahelyi cserkészház Aranyharangja. Petrőci Bálint JJÜüTf FOTRONIC KITTSEE Hauptstraße 34 Mi vagyunk a legközelebb Önhöz! Ha átlépi a határt, azonnal KITT- SEE-be ér. A főúton baloldalt, mindössze 500 méterre a határ­tól gazdag választékkal várja a FOTRONIC üzlet: Hauptstraße 34. Kedvezményes 14 karátos aranyvásár ARANY KERESZT Icsak 95,­SZlV ALAKÚ ÉRME FÜLBEVALÓK 1 cm 80,- -tói NÓI ARANYLÁNC 240," -tői • Ilyen kedvezménnyel ön még sohasem vásárolt • Az arany mindig érték marad most érdemes nálunk vásárolni ELEKTROMOS VÉRNYOMÁSMÉRŐ csak 580,­GÉPKOCSIRIASZTÓ TÁVIRÁNYÍTÓS riasztó csak 580, KONYHAI KÉZI ROBOT csak 180," SZUPER HAJSZÁRÍTÓ 2 SEBESSÉGŰ csak 95, ­GYÜMÖLCSLÉ-CENTRIFUGA csak490,“ így jutnak el hozzánk: Pozsonyban át a hídon Petríal- ka, majd Jarovce felé, az osztrák határ irányába. A határátkelőtől 500 méterre van a FOTRONIC üzlet. KITT*« o< JTfotronic GYÓR Áraink nettó árak. 1000 schillin­ges vásárlás esetén értendők! Minden pénznemmel fizethet! VK-1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents