Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-22 / 52. szám
Uasámap t 3 39 2. XII. 30. MIT VÁRNAK AZ 1993-AS ÉVTŐL? Az év vége általában a számvetések ideje. Ugyanakkor egyfajta előretekintő várakozás is jellemzi: mit hoz majd a küszöbön álló esztendő? Nyilvánvaló, hogy ez a kérdés itt és most - tehát 1992 végén Szlovákiában - sokkal több, mint puszta formalitás. Bizonyosak voltunk abban, hogy ezt azok az emberek is érzik, tudják, akiknek - kissé módosított, „személyre szabott“ formában - feltettük. A válaszok ismertetése előtt azonban okvetlenül idekívánkozik egy megjegyzés: hasonlóságuk, vissza-visszatérő komor alaphangjuk talán nem egészen a véletlen műve. Regényekben, filmekben ilyenkor annak nevezik, csakhogy ebben az esetben valóságos személyek mondtak ösztönös, a megszólítás váratlanságában spontán kibugy- gyanó véleményt a (várható) valóságról. Itt és most: Szlovákiában, az 1992-es év utolsó napjaiban. BARTON LÁSZLÓ munkás, a Hydrostav alkalmazottja: — Már most nehéz napokat élünk, és biztos vagyok benne, hogy jövőre még nehezebbek jönnek. Ettől a politikától, ettől az államvezetéstől nem várható más. Nem is annyira a magam helyzetéből indulok ki: én egyedül élek, elvált vagyok, nincsenek kötelezettségeim, de mondjuk a négy-, öttagú, gyermekes családokat csak sajnálni tudom. STROPKO LÁSZLÓNÉ háztartásbeli:- Hogy mit várok a jövő évtől? Természetesen csak a legjobbakat, a legeslegjobbakat! Mert hova jutnánk bizakodás és remény nélkül? Hogy mennyi erre az esély, az már egy másik dolog, ^ehetek őszinte? Az elvárásaimon túl adott itt egy alaphelyzet, és sajnos, az a realitás. Az pedig a Meciar-kormány politikája, amelytől szerintem senki sem remélhet jót. Mégis, hadd legyek optimista: szeressék egymást az emberek, ne legyen nemzetiségi gyűlölködés — és akkor talán valamivel könnyebben elviselhetjük mi is az egészet... SZTOJKA JÓZSEF 16 éves munkanélküli:- Hát... izé... - Eltöpreng egy kicsit, aztán diadalmasan kiböki, mint akit egy égi szikra világosított meg hirtelen: — Gazdagságot! Tessék? Hogy még mi mást? Mást semmit... MAJER VANDA könyvelőnő, eredeti foglalkozását tekintve kozmetikus: — A magánéletemet gondolja? Abban már semmi újat. Férjnél vagyok, van egy hároméves kislányom ... Amúgy pedig? Hát mondjuk azt, hogy ne kelljen alapvető megélhetési gondokkal küszködnünk. És ehhez jobb politikát, mert ez a mostani nem ezt ígéri... VARGA FERENC kőműves, magánvállalkozó: Barton László Stropko Lászlóné Sztojka József Majer Vanda — Szívesen reménykednék a jobban, de ha ez így megy tovább, nincs miben. Drágul minden, jövőre várhatóan még inkább, elfogynak a tartalékaink - utána mi következhet? Csakis az elégedetlenség, a zavargás, mert én tényleg ilyesmitől tartok. Nekem személy szerint, mint magánvállalkozónak, biztosítottnak látszik a munkám és a megélhetésem is; de mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek alapvető megélhetési gondjaik lesznek? Nem foglalkozom különösképpen a politikával, de tudom, hogy ami most történik, az könnyen oda vezethet. És akkor a legrosszabb is bekövetkezhet.. . IPOLY NÁNDORNÉ nyugdíjas: — Meciar menjen el, hagyjon bennünket békében! Ne terrorizálja az embereket, és főleg minket, magyarokat! Mert így jövőre minden csak rosszabb lesz! CSÖMÖR ISTVÁN, BRESZ- TYÁK ATTILA, TÓTH SZABOLCS, negyedikes mezőgazdasági középiskolások: — Májusban érettségizünk, egyelőre csak arra gondolunk, hogy ez sikerüljön. Utána mindhárman szeretnénk elhelyezkedni a szövetkezetben, abban a faluban, ahonnan származunk. Egyikünknek már van szerződése, ő biztosabb lehet a dolgában, mi ketten pedig lehet, hogy valami magánvállalkozónál kötünk ki... TÓTH GYULA 70 éves nyugdíjas: — Kérem tisztelettel, én egyet szeretnék: legyen végre rend ebben az országban! Távozzon mindenki, aki nem ért ahhoz, amit csinál, legyen az közalkalmazott vagy miniszter! A régi rendszer maradványai itt virágzanak körülöttünk - hát kérdezem én, meddig még? VARGA MÁRIA GYES-en lévő nevelőnő:- Egyetlen mondattal megválaszolhatom a kérdést: Semmi jót. És nemcsak azért, mert egyedül élek, egyedül nevelem a tizenhat hónapos gyermekemet. Hanem egyszerűen azért, mert ami itt jövőre kezdődik, az szerintem nem ígér semmi jót. ... Egy körkérdés végén szokatlan a kommentár, de ha már az elején felvezettük, hadd álljon itt mégis, egyetlen mondatban. Egyetlen szerény mondatban, amely lehet hogy nem sokat mond, ám okosabbat egyszerűen nem lehet ilyen válaszok után kitalálni. Ez pedig így hangzik: MAJD MEGLÁTJUK. Mást amúgy sem tehetünk. Vas Gyula Varga Ferenc Ipoly Nándorné Csömör István Bresztyák Attila Tóth Szabolcs Tóth Gyula Varga Mária (A szerző felvételei) íme néhány szemelvény a legtekintélyesebb világlapokból Csehszlovákia kettéválásáról, a Szlovákia megalakulását kísérő problémákról. Ezeket az újságírókat nem lehet azzal gyanúsítani, hogy elfogultak vagy ellenségei a szlovákoknak. Egyszerűen így látják a helyzetet és senki sem követeli tőlük az „önregulációt“. verziókat. Azonban mindkét oldalon megvan a jószándék arra, hogy a nézetkülönbségeket ne dramatizálják. A nacionalista populizmus absztrakt és különbségtevésre képtelen kritikáknak nincs semmiféle reális alapjuk. A konkrét helyzeteket esetről-esetre kell megítélni és nem dogmatikusan, ahogy azt a Nyugat Jugoszláviával kapcsolatban tette, mert akkor jóvátehetetlen helyzetek alakulnak ki. nehezebb életben tartani az állami vállalatokat. Január elsején az önállóságot valószínűleg nem fogják túl hangosan ünnepelni. Amikor Meciart megválasztották, kevesen tudták, hogy a közös állam sírásóját választják. Egyre gyakrabban tör a felszínre, hogy az egykori kommunista Meciar, akárcsak minisztereinek többsége egyre inkább a tekintélyuralom felé halad. Híveit beültette a szlovák intézmények kulcspozícióiba és felszólította az újságírókat az „önregu- lácíóra." Nem szűnnek a kételyek, hogy tovább fogják szítani a 600 ezer etnikai magyar és a szlovákok közötti ellentéteket, amivel igyekeznek elterelni a figyelmet a kormány belső problémáiról. yTHE INDEPENDENT A Szlovákiában élő 560 ezer magyar jobban tart a Meciar-kormány nacionalizmusától, mint a bősi víztömegtől. A szlovák lapok a magyar kisebbség szószólóit a nagymagyar törekvéseket szolgáló agitátoroknak kiáltja ki. A magyarok a bősi erőmű közvetlen közelében laknak és a megtorlásoktól való félelmükben nem is járnak tüntetni ellene. Attól tartanak, hogy az önálló Szlovákiában helyzetük még romlik. Vladimír Meciar ugyanis megígérte honfitársainak, hogy a föderáció felbomlásával anyagi helyzetük majd gyorsan javul. Ha ez nem sikerül és az emberek helyzete még rosszabb A Nyugat gyakran felteszi a kérdést: Csehszlovákia kettéválása nem vezethet-e a jugoszláv dráma megismétlődéséhez. A válasz nem kelt bizonytalanságot. A csehek és a szlovákok nem túl lelkesen válnak el egymástól. Egy népszavazás esetén, amelyet a cseh baloldal (a kommunistákkal együtt) követel, a csehek többsége könnyen a szövetségi állam megőrzése mellett döntene. Ez azonban a jelenlegi körülmények között a helyzetet csak kiélezné - írja a Le Figaro. A cseheket és a szlovákokat lényegében nem választja el sem a nyelv, sem a vallás. A cseh és a szlovák nyelv között körülbelül olyan a különbség, mint a francia nyelv és a kanadai francia zsargon között. A csehek katolikusok és a szlovákok is azok. Az ellenrefor- máció.óta Prága „római katolikus“, még ha itt-ott találunk is evangélikus közösségeket. A szlovákok azonban úgy érzik, hogy együttélésük a csehekkel és a morvákkal soha nem biztosított nekik igazi lehetőségeket. A közös vagyon elosztása minden bizonnyal ellentéteket is szül, gyakran kellemetlen és kiélezett kontraLE FIGARO Valaha a pozsonyi várból gyönyörű kép tárulhatott a Dunára, az osztrák hegyekre és a Magyarország felé húzódó sík vidékre. Helyette ma a sivár ligetfalusi lakótelep és a Slovnaft kéményei dominálnak. A vár alatt futó betonút a háború előtti zsidó negyeden vág át, közvetlenül a történelmi templom ajtaja előtt, ahol 250 évig koronázták a magyar királyokat. A háború után a hagyományosan földművelő és hívő katolikus országot drasztikus módon modern iparú szocialista országgá változtató rendszer Szlovákia-szerte áldatlan örökséget hagyott maga után. Vladimír Meciart, a szlovák populista miniszterelnököt azért választották meg, mert a szuverenitáson kívül azt ígérte, hogy fékezi a privatizációt és ezzel megvédi a munkaalkalmak százezreit. Azonban egyre lesz, mint régen, áldozati bárányt fognak keresni. SPBJTOR KÓtO/Vi A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egyre nehezebb helyzetbe kerül. Már nemcsak az ellenzéki kereszténydemokraták, a magyar pártok és a baloldal, hanem még a nemzeti párt is szemére veti Me- ciarnak, hogy képtelen a független állam kiépítésére. A Demokratikus Baloldal Pártja új választásokat követel és vezetőjének népszerűsége nő. A destabilizáció réme azonban rákényszerítette a válás két értelmi szerzőjét, Vladimír Meciart és Vác- lav Klaust, hogy egyezségre jussanak a vagyonelosztás alapvető kérdéseiben. _, _ Die Presse A The Washington Times munkatársa ezt a címet adta a Duna eltereléséről szóló írásának. Megállapítja, hogy noha megszűnt a hidegháború, a Bőshöz hasonló feszültségek miatt a világ továbbra is potenciális veszedelemben él évszázadunk második felében. A szerző bírálja azt az amerikai álláspontot, hogy „az európai problémákat oldják meg az európaiak“. „Ez recept a tragédiára. Amikor az amerikaiak az európaiakra bízták problémáik megoldását, világháborúhoz vezetett. Legutóbb 1938-ban, Münchenben... Szlovákia ellopta a Dunát és a világ ezt tétlenül nézi. Ez is egy olyan nemzetközi válság, amelyet a választások mia'tt Amerika ignorált Pedig könnyen lehetséges, hogy mindaz, ami Európában történik, az Amerika számára fontosabb, mint az összes hazai probléma. The WuhiagkM Tiniéi Szlovákia fegyvereladása Július Tóth szlovák pénzügyminiszter egy bécsi sajtóértekezleten megerősítette ezt a vélekedést: „A fegyvergyártás semmiképp nem szűnik meg, csak 5-15 százalékos éves ütemben csökken“. A Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) képviselő Lu- dovit Cérnák gazdasági miniszter hozzáteszi: „A polgári termelésre való átállás ütemét a szociális problémákhoz kell hozzáigazítanunk“. A szlovákiai munkanélküliség 16 százalékos, háromszor akkora, mint a cseh területeken, sőt a középszlovákiai iparvidéken meghaladja a 20 százalékot is. „Egyetlen harckocsi eladásából származó nyereség eléréséhez- magyarázza Alexander Wolf, a tú- rócszentmártoni (martini) harckocsigyár átállásáért felelős igazgatója- 80 traktort kellene eladnunk“. Bizony fáradságos üzlet. Csehszlovákia egész területén a legutóbbi időkig 28 cég működik legálisan a fegyverüzletben. Külföldi szaklapokban minduntalan találkozni csehszlovák cégek hirdetéseivel. A pozsonyi E. M. I. cég árlistákat küld szét, amelyeken az orosz.RG-4 kézigránátok darabját egy dollárért, a géppisztolyokat 430 dollárért, a sugárzásbiztos T-72-es harckocsikat 700 ezer dollárért, a MÍG 29- es bombázókat 25 millió dollárért kínálják. Az olajsejkek hajlandók a szlovák hadiipar egész termelését megvásárolni, meg lehet tehát takarítani a fáradságos átállást polgári termelésre. Az olcsó szlovák harckocsikat az átvevő országokban bármikor fel lehet szerelni korszerű nyugati elektronikával, s máris versenyképesek a nyugati termékekkel.
