Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-11 / 50. szám

Muésm * Ölt. Csalt. Postarablásba keveredett és végzett ma­gával. Ha csak a puszta tényekre szorítkozunk Miroslaw Baka három filmszerepét ille­tően, e három mondat mö­gött egyetlen történet is egésszé válhatna. Egy har­mincadik éve felé közeledő, súlyos lelki terheket cipelő magányos fiú tragédiája. Krzysztof Kieslowski Rö­vid film a gyilkolásról című alkotásában már öklén a zsi­neg, már tudja, hogy ölni fog, de még mosolyog. Elvesztett húgát látja egy rácsodálkozó kislányban. Aztán taxiba ül, s kinn, a város peremén vé­gez a sofőrrel. Az első em­berrel, aki az útjába akad. Gyilkol, mert elvették tőle, akit a legjobban szeretett. Michael Klier Mindenütt jó, de a legjobb máshol című filmjében 88-as lengyel disz- szidens, aki Nyugat-Berlin- ben gyűjtöget amerikai útjá­ra. Elvállal mindent, még a legpiszkosabb munkát is, csak hogy felszínen marad­hasson. Pénzre van szüksége, méghozzá nem kis összegre, s a lehető legrövidebb időn belül. A csalás, az átverés egyszeregyjét rég megtanulta már. Janisch Attila Árnyék a havon című rendezésének főhősét a véletlen sodorja bajba. Nagy köteg pénz esik Feleségével, Johanna Krefttel Janisch Attila filmjében is játszott (Oláh Csaba felvétele) Miroslav Baka „rövidfilmje“ elé a posta kövén, s még mielőtt gondolkodna, felkap­ja a rabló kezéből kihullott zsákmányt és fut, menekül, közben feldönt egy asszonyt, aki belehal a sérüléseibe. A pénztől még megszabadul­hat, a bűn terhétől soha. Bűn­hődni kellene, beismerő val­lomást tennie és vezekelni, de ez a férfi képtelen ilyesmi­re. Egyedül hoz halálos ítéle­tet - önmaga felett. Sötét, ólmos ég a lengyel filmben, sivár, • lepusztult helyszínek a németben, sűrű, nyomasztó köd a magyar rendező történetében. Baka öl, Baka csal, Baka öngyilkol. Sorsszimfónia három tétel­ben, egyetlen előadóval. Egy nagy tehetségű lengyel szí­nész lelki dobszólóival. ■■■- Hányszor állt kamera előtt a Kieslowski-filmet megelőzően?- Kétszer. Ez volt a harmadik for­gatás, amelyen részt vettem.- Valóban? Nekem ugyanis végig, az utolsó képsorokig az volt az érzé­sem: szorosabb és finomabb kapcso­latban már nem is lehetett volna a felvevőgéppel.- Slawomir láziaknak, a film jeles operatőrének s természetesen a ren­dezőnek köszönhetem, hogy ilyen felszabadultan tudtam játszani. A Rövid film a gyilkolásról az első nagy feladatot jelentette számomra. Kieslowski a szerepépítésre, Idziak a kamera előtti mozgásra tanított meg úgy, hogy a forgatás végén az a benyomásom támadt: ott és akkor az első főiskolát végeztem el mel­lettük.- Nem a másodikat?- Nem. 1987-ben, amikor a film készült, harmadéves voltam Wroc- lawban.- Lódzban, Varsóban, Krakkóban híresebb főiskola van.- Híresebb, de egyik sem olyan rangos, mint a wroclawi. Lódz, Var­só és Krakkó a hagyományokra épít, Wroclawban bátrabbak, kezdemé­nyezőbbek, szélesebb látókörnek a tanárok. Aki ott végez, annak mégis nehezebb az első egy-két év. Ha nem fedezték őt fel idejében a filmesek, ha nem válik ismertté még a diplomaosztás előtt, akkor aligha jut el az említett színházak valamelyikébe. Lódz, Varsó és Krak­kó ugyanis ontja a pályakezdőket, s az ottani színházak inkább ott végzett fiatalokat szerződtetnek. Hogy aztán milyen szerepekkel vár­ják őket, az megint más kérdés. Be kell szépen állniuk a sor végére és várhat­nak, várakozhatnak, amíg a legkisebb feladatok után „kiérdemlik“ a na­gyobbat, majd az igazán jelentősei. Közben persze múlnak az évek, és a legtöbben úgy érzik, főleg most, amikor kevesebb a pénz és egyre inkább csökken a bemutatók száma, hogy alig dolgoztak, alig tanultak, szinte egy helyben topognak. Én ezért sem szerződtem a fővárosba, nekem Gdanskban a Wybrzeze Színházban egészen jó sorom van.- Nem is hívják Varsóba? Hiszen ott a filmeseknek is kéznél volna.-Hívnak, de nem megyek. Aki akar, akinek fontos vagyok, az Gdanskban is megtalál. Gondoljon csak Michael Klierre, vagy Janisch Attilára.- Kieslowskinak ki szólt, hogy itt ez a fiú, én őt ajánlom?- Próbafelvételre hívott és meg­feleltem.- Megérezte rögtön, hogy ez az a lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztania?- Nem, semmi ilyet nem éreztem. Csak később, amikor elkezdtük a forgatást, akkor kezdtem el izgul­ni. Az elején ugyanis, amikor elol­vastam a forgatókönyvet, annyira örültem, hogy ilyen nagy és ilyen nehéz szerepet bíztak rám, hogy eszembe sem jutott mással foglal­kozni. Amikor ott álltam első nap a kamera előtt, akkor már féltem. Úgy éreztem: odagörgettek elém egy óriási követ, amelyet fel kell emelnem. A félelem után pedig jött a nyugtalanság, az idegesség, hogy mi lesz, ha mindent elrontok, ha egy nap rossz formában folytatom, de ugyanez az érzés hajtóerő is lehet, és most már talán kimondhatom: az is lett.- A gdanski elismerés után az európai Oscart, a Felix-díjat is meg- kapta a film. Öt évvel a forgatás után emlékszik még, mi volt a legnehe­zebb jelenete?- Mit gondol, melyik?-Az akasztás. Amikor a hóhér...- Nem. A bírósági tárgyalás volt nagyon nehéz és azok a jelenetek, amikor a védőügyvéddel beszélge­tek. Kieslowski arra kért, félelmetes és ellenszenves figura benyomását keltsem a tárgyaláson, és csak akkor ébresszek sajnálatot önmagam iránt a nézőben, amikor akasztanak. Azok után, hogy a fiú elmeséli, mi vezette őt a gyilkoláshoz. De addig, ezt megelőzően taszítónak és veszé­lyesnek kellett látszanom. Kieslows­ki és Idziak rengeteget segítettek ebben, minden nap olyan légkört te­remtettek, hogy az egész stáb úgy dolgozott, akár egy zenekar.- Mi viselte meg jobban, mi oko- zott nagyobb lelki megrázkódta- tást? Az, hogy ölnie kellett a filmben vagy az, hogy felakasztották?- Ha egy szerelmi jelenet után azt kérdezné tőlem, hogy milyen volt az ágyban, esküszöm, azt felelném: nem tudom. Amikor dolgozik az ember, nem a saját, hanem a figura érzelmeire figyel. Kieslowski el­mondta, mikor mit csináljak a zsi­neggel, a kővel, voltaképpen megta­nított ölni, de hogy közben idegileg kikészültem volna... nekünk arra kellett koncentrálni, hogy minden, a legapróbb mozdulat is hiteles le­gyen. A kötelet pedig nem is a bör­tönben, hanem a stúdióban illesztet­ték a nyakamra. Ez volt az egyetlen jelenet, amelyet stúdióban vettünk fel... oda, abba a helyiségbe, ahol a kivégzések zajlottak, nem enged­ték be a stábot, csak a börtönfolyo­sókra és a cellákba. De az akasztást is úgy vettük fel, hogy azokban a percekben sem volt időm önma­gámmal foglalkozni. Pedig egyszer, az elején majdnem baleset történt. Rosszul tették a nyakamra a hurkot, és bizony elakadt a lélegzetem né­hány pillanatra. A rabok, a börtön­őrök, a rácsok látványa azonban sok­kal mélyebb nyomot hagyott ben­nem, és persze maga a film is. Ami­kor először láttam, annyira megvi­selt, hogy napokon át kimondottan rosszul éreztem magam, sem enni, sem aludni nem tudtam.- Kieslowski filmjének bizonyára nagy szerepe volt abban, hogy ké­sőbb Berlinben és Budapesten forga­tott.- Mindenki ezt hiszi, közben nem így van. Michael Klier például, még mielőtt dolgozni kezdtünk volna, azt kérdezte tőlem a próbafelvételen, hogy álltam-e már kamera előtt. Márciusban volt a Rövid film... be­mutatója Lengyelországban, május­ban pedig már hívott Klier. Hogy érzi magát? — kérdezte. Köszönöm, remekül, utazom Cannes-ba, vála­szoltam. Akkor kellemes nyaralást! De nem pihenni megyek, hanem a filmfesztiválra. Tényleg? - csodál­kozott. És akkor ment el megnézni a Kieslowski-filmet.-Janisch Attila sem az alapján választotta ki?- Ő sem. Ő is csak később, jóval később látott benne.- Az Árnyék a havon és a Rövid film a gyilkolásról hősei közt mégis egyfajta lelki rokonságot érzek. Sorsüldözött figura mind a kettő, csúsznak lefelé a lejtőn.- Tizenegy filmben játszottam ed­dig, szerencsére kapok másféle sze­repeket is. Kieslowski, Klier, és Ja­nisch Attila filmjeinek hősei valóban hasonlítanak egymáshoz, de nem olyan nagyon, hogy a második vagy a harmadik fiút már séma szerint hozhattam volna. Különben is... ember vagyok, nem pedig beprogra­mozott robot.- Otthon kikkel dolgozott a legu­tóbb?- Pasikowski filmjében, a Kutyák­ban játszottam.-És holnap, holnapután hol ke­ressem?- Ott, ahol Andrzej Wajda forgat. Látja, ő is Gdanskban ért utol. Aki odáig jön értem, annak, tudom, való­ban szüksége van rám. Szabó G. László A két lábon járó bizonyíték 9 . XII. 11. Színes magazinok oldalainak százait töltötték meg annak idején a képek, hogy a bombanőből, Raquel Welchből annak idején a plasztikai sebé­szek hol, mennyit faragtak le, máshol mennyit adtak hozzá, mintha az eredmény egy mestersé­gesen megalkotott teremtmény lenne. Hogy a szépségért korántsem kell a szomszédba men­nie, hanem a génjeiben hordozza, Raquel ver­hetetlen módon bizonyította: a lányával. Tahnee Welch, az egzotikus nevű leányzó minden plasztika nélkül, természetesen gyö­nyörű, ahogy azt a magyar nézők is megcsodál­hatták a Selyemgubó című filmben, ahol Síeve Guttenberg oldalán egy földöntúli szépségű föl­dönkívülit alakított. De játszotta Csipkerózsikát is a mese egyik új filmváltozatában, majd egy kemény narkós filmben, a Halálos szenvedély­ben tűnt fel Elliot Gould és Michael York oldalán, mielőtt a Selyemgubó második részé­ben repetázhatott volna legnagyobb sikeréből. Az utóbbi időben Tahnee kevesebbet hallat magáról, a szerelem hívó szavát követve Olasz­országba költözött, és most - egy kis nyelvtanu­lás után — ott vállal főszerepet. A két legfris­sebb: a Néma szerelem, Luca Verdona, rende­zésében, amelyben egy restaurátomőt játszik, aki beleszeret egy düledező kastély kissé deka­dens, arisztokrata urába, és A halál angyala, a nálunk is jól ismert Damiano Damiani rende­zésében, ahol - családját megbosszulandó - a helyi maffia főnökeit konok következetes­séggel kiirtó leányzót alakít. A nagypapa nyomdokain Kvízkérdés: a nagyapa Oscar-díjas színész. A nagynéni Oscar-díjas színésznő. A papa pedig szelíd motoros. Ki ő? A válasz természetesen: Bridget Fonda, aki immár a tíz éve halott Henry, az örökifjú Jane és a már nem olyan fiatal lázadó Peter nyomdokaiba lépett. A huszonnyolc éves nyúlánk, szőke színésznőt már a magyar közönség is megismerhette: a Keresztapa III. epizódszerepe és a Doc Hollywood kis vidéki szépségki- rálynő-alakítása mellett a Táncőrület című bohókás, zenés­táncos komédiában már az egyik főszerepet alakította. Ugyancsak fontos szerep jutott neki a nálunk eddig nem vetített Botrányban, amely a hatvanas években nagy port kavart Profumo-botrányt dolgozta föl. (A call-girlökkel gyanúba hozott hadügyminiszter lemondásra kényszerült; hiába, van, ahol így járja.) A Bridget leányzó legújabb filmjével nem vitás, hogy sztárrá avanzsált, az amerikai sikerlistákon az élbolyban tanyázik a svájci származású Barbet Schroeder (Törzsvendég) új pszicho-thrillere, az Egyedülálló nő megosztaná... Akivel megosztja, az az Utolsó kijárat Brooklyn felé és Az országút fantomja című filmekből megismert Jennifer Jason Leigh, és hogy mit oszt meg... de hát krimiben nem illik lelőni a poént, elég annyi, hogy van, akinek a tűsarok is szöget üthet a fejébe. És most itt az alkalom, hogy az ifjú Fonda-sarj harcos természetét is bizonyítsa, hamarosan elkészül Luc Besson nálunk is nagy sikert aratott Nikitájának amerikai változata. Bridget Fonda a legesélyesebb jelölt a szerepre. Izgalmasnak ígérkezik a befutó.

Next

/
Thumbnails
Contents