Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-11 / 50. szám
L amin hajlongva nyújtotta át az öregnek a csésze teát.- Kóstolja meg, tiszteletreméltóságod ... Esküszöm az anyám életére, ön a legkülönösebb ember, akivel életemben találkoztam. Az öreg Usszu megízlelte a teát és azt felelte:- Az egyik ismerősöm, ő valóban különös ember. Lathnak hívják. Hallgassátok csak meg, mit sütött ki az a pimasz fickó, hogy feleségül vehesse azt, aki szívének a legkedvesebb volt.- Én is hallottam ezt a történetet - szólt közbe al-Hadzs. - De nincs benne semmi különös. Nem követett el törvénytelenséget. Jogos volt, amit tett.- Ne avatkozz bele, hadd mondja el a tiszteletreméló Usz- szu - utasította rendre a beszélőt Modu.- ... Úgy kezdődött, hogy Lath elcsábított egy kiskorú lánykát. Szerencsétlenségére a megrontott kislány apja bíró volt. Az ifjú nem menekült volna meg a bíróság ítéletétől, ha feleségül nem veszi a leányt. Néhány hétig felhőtlen volt a boldogságuk. Egy napon azonban Lath feldúlva tért haza a munkából. Egész este csak bosszankodott és hallgatott. Felesége hiába forgolódott körülötte, nem vidult föl. Az asszonyka aztán mélyen férje szemébe nézett és megkérdezte:- Mi történt, drága Lathom?- Óh, ne is kérdezd! Az apám azt követeli, vegyem feleségül azt a lányt, akivel még gyermekkorunkban eljegyeztek! Mit tegyek? Nem szegülhetek apám akarata ellen. Ha azt hiszed, hogy megtehetem, akkor rosszul ismered a tukulerok1 erkölcseit. Nem vagyok elég okos, hogy kitaláljam, mivétő legyek.- Fordulj apámhoz. Ö köny- nyedén helyreigazítja szüleid eszét.- Óh, ezt a kényes helyzetet még apád sem képes megoldani. Dibor vállat vont.-Tégy, amit akarsz. Én nem akarlak összeugrasztani a családoddal.- Úgy látszik, nősülnöm kell. De ugye tudod, hogy csak téged szeretlek. Aiszhata csak a látszat kedvéért lesz a feleségem.- És ott marad a faluban?- Természetesen!- Hát, akkor vedd el... így esett meg, hogy Lathnak hirtelen két felesége lett. Azt hiszik, kétségbeesett? A, dehogy. öt napig az elsővel turbé- kolt, a hétvégét a másodikkal töltötte. Sugárzott a boldogságtól. De eltelt néhány hónap, és Lath új terveket kovácsolt. Egy napon ismét Dibor elé állt:- Te, kedvesem, nem ismered a tukuler családot, a tukuler szokásokat. A családom újabb áldozatot követel tőlem. Azt akarják, vegyem feleségül az elhunyt bátyám özvegyét. Ez kötelességem.- Micsodááááát? S te megígérted?- Hát mit tehettem?- Remélem, hogy ő is, mint Szerkeszti: Mislay Edit a második, ott marad a faluban.- Attól tartok, hogy tévedsz.- Miért?- Mert ragaszkodik hozzá, hogy a városba hozzam.- Miért, mi a foglalkozása?- Tanítónő.- Képzeld, az apám pedig törvényszéki bíró. Nem tudom, hogyan gondolod az egészet. Hármasban fogunk együttélni?- Azt hiszem, elkerülhetetlen lesz.- Azt már nem, azt nem viselném el. Azonnal az apámhoz fordulok tanácsért!- Dibor, légy okos. Az apád semmit sem tehet. Nem követek el törvénytelenséget. A sariát a muzulmánoknak négy feleséget és egy ágyast engedélyez.- Ha ide hozod, én egy napig sem maradok a házban. Inkább visszamegyek az apámhoz.- Ne tedd, ezt, Dibor, hiszen én csak téged szeretlek. * * * Lath megsimogatta legújabb felesége haját, s az asszonyka odaadóan simult férjéhez, miIBRAHIMA SZALU törvény elé, mert elhagyott a lánya, s válik tőlem? - fejezte be fölényeskedve Lath.- Uram, a törvény önt pártfogolná, önnek adna igazat, de a lelkiismerete nem szólal meg? Hiszen Dibor még nagyon fiatalka!- Sajnálom, bíró úr. Viszontlátásra!- Isten önnel! Alig csukta be maga mögött az ajtót, Lath hangosan csettin- tett ujjaival és vidám tánclépéseket tett. Valaki a járókelők közül megbotránkozva végignézte, de ő rá se hederített, boldogan dalolta: „Egyet már leráztam a nyakamról!“ * * *- Drága apósom, könyörgöm, jöjjön a házamba, és saját szemével győződjön meg róla, hogy nem én találom ki az egészet - követelődzőit Lath. Már elege volt a huzavonából. Unta a csökönyös Maodo kötözködését, aki vejét meg sem akarta hallgatni. Lath hiába bizonygat, győzköd, apósa csak egyet hajtogat:- Te vagy a hibás! Bátyád három évig élt Dienaba lányom- Mit tettél, te szerencsétlen? Felelj, mert nem tudom, mit csinálok veled! — Ártatlan vagyok! — zokogta Dienaba. - Anyámtól tanultam. Ő mondta, csak így tarthatom meg a csélcsap férjemet. Lath apja undorral vette kezébe a vértől maszatos zebu- szarvat, amelyre különböző kagylócskák, haj- és tollcsomók tapadtak. Vékony zsinórral még jókora gri-gri amulett is rá volt kötözve a szarvra, hogy megóv=^~V j I frf ëJ i ¥ ë_I Ffm F# 5J i fc #f 5J %mLi § w gil à frf if ill fs ’ Szenegál középső részén élő nép; 2 hagyományos afrikai hosszú fehér ing. közben kedvesen dorombolt. Még csak két nap telt el az esküvő óta, és Dienaba még nem szokta újra a gyöngédséget, a boldogságot. De Lath oly gyönyörű. Már férje életében is sokszor rajta felejtette a szemét.- Csodálatos vagy. Ha Dibor rendelkezne a te gyöngédségeddel és tapintatosságoddal...- Akkor ő lenne maga a tökély - vágott a szavába Dienaba. - Diborod egy tudatlan fruska. Az ilyen faragatlan lényt bűn beengedni a szobába.- Igazad van, drágám! S micsoda boldogság, hogy végre veled lehetek, veled élhetek. Hiszen tudod, hogyan fogtak meg. Az apja bírósággal fenyegetett, ha nem veszem el...- Szegénykém, el tudom képzelni, mennyit szenvedhettél miattuk. De ígérem neked, rövidesen úgy eltűnik innen az a szégyentelen, mint a köd.- Úgy legyen, ahogy mondod. Az ágyban Dienaba férje fülébe súgta:- Az anyám megtanított valamire, ami majd hozzásegít, hogy megszabaduljunk ettől a cédától. * * * Bíró uram, hallgasson meg, én nem tehetek róla. A lánya önként hagyta el a házamat. Semmi kivetnivalót nem követtem el, de ő nem hajlandó velem élni. Vagy talán nincs törvény biztosította jogom több feleséget tartani? Talán nem vagyok muzulmán? Lath jégbehűtött joghurtot kanalazott, s lélekben jót mulatott a volt apósával folytatott párbeszéden. Dibor apja elbizonytalanodott.- Remélem, bíró úr, nem állít mai, egyetlenegyszer sem panaszkodott rá. Az asszony a férje tükörképe. Ha azt állítod, hogy a lányom rossz asszony, az azt jelenti, te vagy a rossz. Hitvány ember vagy. Mindig is annak tartottalak. Hitványnak.- Jó, rendben van, egyetértek- kezdett begurulni Lath.- Mondjuk, gonosz ember vagyok, csak a maga lánya a jó. De könyörgöm, jöjjön és személyesen nézze meg, aztán vigye az ördög!- Rendben, hát menjünk- ráncigálta dühösen lábára saruit Maodo. — De legyen jelen az apád is. Öt is hívd oda.- Előre értesítettem. Apám nálam van. Természetesen, én megértem önt, hogy nehéz beismernie lánya vétkességét. Sokkal könnyebb engem hitványnak titulálni. * * *- No, ehhez mit szól, drága apósocskám? - mondta kájánul Lath, miközben fölemelte a matrac szélét. A férfiak a hitvesi ágy fölé hajoltak, majd döbbenten visz- szahőköltek. Alpha, Lath apja felbőszült.- Miféle ördögi boszorkányság ez?! - jajveszékelt az apa.- Mivel magyarázod ezt, Maodo? Idősebbik fiam három évig élt ezzel a boszorkánnyal és meghalt, Ki bizonyíthatja ezek után, hogy nem tették el őt láb alól. Maodo elvesztette a fejét, dühödt en ordította:- Dienaba! Hol vagy? A fiatalasszony ráérősen libegett be a szobába. Az apjától kapott pofontól a szemközti falnak esett. ja a ház népét a visszataszító bűnöktől. Alpha papa ide-oda forgatta az amulettet, hogy megfejtse annak jelentését, aztán undorral köpött egyet. — Hej, nem hiába mondják, hogy a buta nő vagy őrületbe kergeti a férjét, vagy sírba dönti. Engem kegyeibe fogadott az Úr, de a fiaimtól elpártolt. Nekik nincs szerencséjük asszonyaikkal. Az egyik fiam meghalt, a másik majdnem utána ment. Még szerencse, hogy ez nem hagyta magát az orránál fogva vezetni. Nem volt olyan ostoba, mint az idősebbik. Időben rájött fondorlataitokra. Vedd tudomásul, Maodo, ezt nem bocsátom meg nektek. Bejelentem az öregek tanácsának is - fenyegetőzött, és zsebébe süllyesztette a szarvat a gri-grivel együtt. Lath igyekezett elnyomni a szája szögletében bujkáló kárörvendő mosolyt, és feldúlt feleségéhez lépett.- Lám, mi sült ki, te, a művelt nő sötét előítéletek rabja vagy.- Mit csinálsz? Ne közelíts ahhoz a boszorkányhoz! - kiáltotta Alpha. — Fiacskám, óvakodj tőle! Maodo, ezt nem vártam tőled. Rövid az eszed? Már elfelejtetted, mivel tartozik apád az apámnak? Amikor...- Alpha, irgalmazz! Ne, arról ne beszélj a gyerekek előtt! - könyörgött Maodo. — Úgy? Ne a gyerekek előtt? Hát vedd tudomásul, mától fogva családomnak semmi köze a tiédhez. Úgyis családom boldogulása, szerencséje bántott benneteket. Az lett szálka a szemetekben, azért határoztátok el, hogy elpusztítotok minket. Vidd a lányod, Maodo, s még a szellemetek se térjen be többé e házba! — Alpha!...- Kifelé! Apa és lánya nem tehetett mást. Megszégyenítve, magalázva elköszöntek és távoztak. Lath kissé kellemetlenül érezte magát. Mégiscsak bűnös volt az idős férfi megaláztatásában. Felindul tan kiáltott:- Maodo! Az öreg megfordult, és Lath könnyeket látott szemében. Ettől még kutyábbul érezte magát. De ekkor már apja képtelen volt gátat szabni indulatainak.- Maodo, még elfelejtettem megmondani, ha hazaérsz a faluba, vidd magaddal azt a másikat is!- Milyen másikat?- Aiszhatát! Bár nem a lányod, de az anyósod unokahúga! Ö is a feleséged neveltje! Mától a fiam mindkettőtől megszabadult: Dianabától és Aiszha- tától is! Megértetted? * * * Alpha papa térdre ereszkedik az ajtó előtt, rózsafüzért morzsol, hol imába, hol elmélkedésbe merül, aztán felélénkül, kisuj- jával néhány ábrát rajzol a homokba, majd egy marék homokot markol föl, jó messzire hajítja az ajtótól. A szél elkapja, szétszórja. Az apa lassan felemelkedik, a lába elé köp és titokzatos arckifejezéssel eltapossa a köpést. — Ne idegeskedj! Ne félj, többé semmi rosszat sem tehetnek ellened. De ezt a nyomorult Maodót még emlékeztetem valamire!- De apa, mégsem maradhatok agglegény - kezdte Lath kissé óvatosan. - Felnőtt férfi vagyok, és a sariát szerint nősnek kell lennem...- Akkor válassz szíved szerint, kedvedre valót, csak ne Maodo nemzetségéből, és holnap jelenj meg az öregek tanácsa előtt. Alpha papa keblére öleli fiát, kikeményített bubuja2 suhog, és méltóságteljesen távozik. Lath egyedül marad, őrjöngő táncba kezd, aztán kirohan az utcára és taxiba vágja magát. * * * Türelmetlenül dörömböl az ajtón mindaddig, amíg ki nem nyitják. A küszöbön egy nő áll. Látszólag elégedett önmagával, bár kissé soványka. Hosszú, világos hajfürtjei vállára omolnak. Égszínkék szeme kérdőn mered Lathra.- Nos, szerelmem?- Minden rendben. Apám maga biztatott, hogy kössek veled házasságot. Evelin gyerekesen tapsol örömében, és a hűtőszekrényhez rohan.- Pezsgőt! — lelkendezik Lath. Koday Berta fordítása JAN1GA JÓZSEF: EGYEDÜL - TOLLRAJZ, 1991
