Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
Ú Vasárnap A történelem elfelejtett lapjai ► Mintegy kétszáz évvel ezelőtt, a felvilágosult uralkodók gondolkodásának s a külföldről beáramló haladó eszméknek köszönhetően a nemzeti kultúra, irodalom és a tudomány eddig soha nem látott fejlődése vette kezdetét. Ezek a törekvések nemcsak az ország fejlettebb területein mutatkoztak meg, de Magyarország szinte minden részében gyökeret vertek. Minden vármegyében akadtak minden áldozatra kész hazafiak, akik az elmaradottság elleni harc élére álltak. Az ország keleti részében ezeknek az egyike volt Szirmay Antal, akinek a halálától száznyolcvan év telt el. Szirmai Szirmay Antal ősi nemesi családból származott, 1747. január 20-án született Szirmay György táblabíró családjában, a família szegényebb, ugocsai ágában, Eperjesen. Szülővárosából hétéves korában került Sátoraljaújhelyre. Zemplén metropolisában látogatta az elemi iskolát, s itt tökéletesítette magyar nyelvtudását, mivel Eperjesen, a nagyszülőknél csak szlovákul beszélt. 1758-ban egy rövid időre visszatér Sáros megyébe. Két év múlva Kassára megy, s a Nemesi konviktus diákja lesz. Tanulmányait 1764-ben a „Magister Artium liberalium et Philosophiae“ titulus megszerzésével fejezi be. Közben 1763-ban meghalt az apja. Az iskola befejezése után saját lábára kellett állnia. Karrierjét patvaristaként (gyakornokként) kezdte Zemplén vármegye főjegyzőjénél. Két év múlva a fővárosba került s Pálffy Miklós országbíró íródeákja lett. 1770-ben házasságot kötött Legenyei Pintér Annával. Tizenegy gyermekük született, de közülük csupán egy, József maradt életben. A sógora nagy, de rendezetlen családi archívumot és gazdag könyvtárat hagyott rá, ahol számos olyan adatra lelt, amelyet később felhasznált saját munkáiban. Házassága után megfelelő megyei állást akart szerezni. Az akkori zempléni alispán, Szirmay Tamás áskálódásai ellenére 1773-ban harmadik jegyző, majd négy év múlva főjegyző lett. Ebben a tisztségében rendbe tette a megyei levéltárat, összeállított egy tizenhét kötetes névjegyzéket, amelyet a tudományos kutatók ma is érdeklődéssel forgatnak. Ebben az időben választották meg Ung, Abauj és Zemplén megye táblabírójává. 1783-ban meghalt a felesége. Egy év múlva újra megnősült, második felesége Ghilányi Franciska bárónő volt, házasságukból egy fiúgyermek született. Amikor II. József megszüntette a vármegyéket, 1785-ben budai táblabíróvá nevezték ki. Karrierje egyre magasabbra ívelt: 1781-ben udvari tanácsos lett, s még ugyanebben az évben a Tiszáninneni kerületi tábla elnöke Eperjesen. 1790-ben Zemplén vármegye országgyűlési képviselőjének választotta, így került Pozsonyba. Itt általános elismerést szerzett a protestánsok jogainak védelmezésével. Más jogászokkal együtt megbízták őt az új büntető törvénykönyv javaslatának a kidolgozásával. II. József, majd testvére, II. Lipót halála után I. Ferenc került a trónra, s ő nem kedvelte a haladó gondolkodású Szir- mayt. 1797-ben ellenségeinek sikerült elérni, hogy visszahívják őt a Tiszáninneni kerületi tábla elnöki tisztségéből, miután igazságtalanul megvádolták, hogy kapcsolatokat tart fenn a jakobinusokkal. 1796-ban Zemplén megye követeként még részt vesz ugyan az országgyűlésen, de hiába igyekezett a császár kegyeibe férkőzni. Annak ellenére, hogy az ellene indított vizsgálat bebizonyította ártatlanságát, hivatalát már nem kapta vissza, csupán udvari tanácsosi tisztségét hagyták meg. Csalódottan vonult vissza a politikai életből felesége birtokaira a Zemplén megyei Vékére. Itt már csak irodalmi és tudományos munkájának élt. Ekkor írta művei java részét. Élete végén a császár 1809-ben Rád községben birtokot adományozott neki. Egy évvel halála előtt fiához költözött Szinyérre, 1812. szeptember 24-én halt meg. A vékei templomban temették el, koporsóját többek között barátja, Kazinczy Ferenc vitte. SZIRMAY ANTAL ARCKÉPE Szirmay Antal gazdag és sokoldalú munkásságot hagyott hátra. Már kassai tanulmányai idején érdeklődött az irodalom iránt, tizennégy évesen elnyerte a „poéta laureatus“ címet. Ekkor írt versei, a latin nyelvű elégiák és más alkalmi költemények nem különösebben értékesek. Legnagyobb jelentőségűek történelmi munkái, bár más tudományágakkal is foglalkozott. Nem végzett ugyan történelmi tanulmányokat, de érdeklődéssel forgatta s jól ismerte az antik történetírók műveit. Zempléni jegyző s budai t^blabíró korában számos levéltári anyag fordult meg a kezében. Legismertebb műve a nem nagy terjedelmű Hungária in parabolis című könyve (Buda, 1804, 1807), amelyet kortársai s a későbbi korok irodalomtörténészei is nagyra értékeltek. Szirmay művében megörökítette a magyarok ősi szokásait, történelmi mondáikat és anekdotáikat is. Az elsők egyikeként értette meg, hogy népe az idegen nemzetek között csak úgy maradhat fenn, ha megőrzi az ősök örökségét a következő nemzedékek számára („Mihelyt ruhát, nyelvet és szokást el hagytok, Azonnal meg szűntök lenni, a'mik vagytok“). Egyes hiányosságai ellenére ez a mű nagy jelentőségű. Bár szerzője latinul írta, a magyar szellemiséget hűen fejezi ki, ízelítőt nyújt a magyar nemzeti humorból is, a magyar szellemiség kifejezése, s bátran állíthatjuk, hogy Anonymus krónikája után a legmagyarabb latin nyelvű mű. A múlt század végén munkái egy részét Tóth Béla, a magyar anekdotakincs ismert gyűjtője lefordította és kiadta. Történelmi művei közül Szirmay korának megismeréséhez jelentős mértékben hozzájárul két memoárja, amelyekben saját kora eseményeivel foglalkozik. Az első a Jacobinorum Hungari- corum História, ebben a korabeli hírforrások és személyi ismeretségei alapján a Martinovics-féle összeesküvést írja le. A tárgyaláson maga is jelen volt, könyvében több helyen is a nagy francia forradalom csodálója, s kifejezi rokonszenvét az összeesküvőkkel, mindezért őt magát is a jakobinusok közé sorolták. Szirmay nézeteit éles kritikával illette egyik legjobb barátja, Kazinczy Ferenc is. Másik könyve a közelmúltról a História arcana. Ebben visszaemlékezéseit és nézeteit fejti ki az 1765-től 1810-ig terjedő időszakról. A könyv legterjedelmesebb részét II. József uralkodása időszakának szenteli. Szirmay nagy csodálója volt a kalapos királynak, nagyra értékelte a felvilágosult uralkodó szinte mindegyik reformját, főleg azokat, amelyek az egyház hierarchiája és a jezsuiták ellen irányultak. További két műve kéziratban maradt, a Horaianae seditionis historia és a Historia Convecticuli Onodiensis címűek. Az első Horea véres erdélyi felkelését, a másik az 1707-es ónodi országgyűlés eseményeit tárgyalja, a tanácskozás egyik közvetlen résztvevője jegyzetei alapján. Szirmay nemcsak történészként, de geográfusként, statisztikusként s nemzetgazdászként is jelentős munkát végzett vármegyei monográfiáiban. Mint egykor Bél Mátyás, notíciák formájában dolgozta fel Zemplén, Ugocsa és Szatmár megye hozzáférhető adatait. A legtöbb figyelmet Zemplén megyére fordította, mint itteni jegyző hozzájutott a legtöbb forrásanyaghoz. 1798-ban jelentette meg Notitia Historia Política Oecono- mica Montium etLocorum Viniferorum Comitatus Zempeniensis című munkáját, amelyben a jól ismert Hegyalja vidékét írta le. 1803-ban jelent meg a Notitia Topográfica Política inclyti Comitatus Zempleniensis, egy évvel később a Notitia Histórica Comitatus Zempleniensis. E monográfiák kiállták az idő próbáját, jobbakat azóta sem írtak. Ugocsa megye leírását 1805-ben jelentette meg (Notitia política histórica topográfica inc. Comitatus Ugochiensis). A vármegyékről szóló monográfiáinak ciklusát a magyar nyelven írt Szatmár vármegye fekvése, történeti és polgári esmérete című műve zárja (1809-1810). Az előző művekhez kapcsolódik A tokaji, vagyis hegyallyai szőlőknek ültetéséről, a boroknak csinálásáról és megtartásáról című munkája. Szirmaynak szőlői voltak ezen a vidéken, értett a bor gyártásának technológiájához, s jól ismerte a szőlőtermesztéssel kapcsolatos népszokásokat is. A vármegye levéltárában, majd később, budai tevékenysége időszakában nagy mennyiségű anyagot gyűjtött össze a magyar nemesség eredetéről Genealogiae familiarum Hungaricorum című munkájához, amely azonban kéziratban maradt. Szirmay aktívan részt vett a közéletben, így természetes, hogy munkássága nagy részét a politikának és a jognak szentelte. Értékes műve a magyar joggyakorlatban használt magyar és latin kifejezések szótára, amelynek címe: „Ma- gyarázattya Azon Szóknak, Mellyek a ’Magyar Országi s Törvényes dolgokban elő fordulnak, némely rövidebb formákkal. Politikai munkáiban, akárcsak országgyűlési fellépésein, II. József és II. Lipót reformtörekvéseit pártolta, elsősorban az egyházzal kapcsolatban. A katolikus egyházi hierarchia gyűlölködő magatartását a protestánsokkal szemben bírálta egyik művében, melynek szokatlanul hosszú a címe: Harminc Két Okok, Mellyeket Azon Világi Catlolicusok, kik az 1790-ben 30-dik Novemberben a Kalotsai Érseknél tartott Gyülekezet végzésére reá nem állattak, kinek ítéletei alá terjesztettek. Jus reipubli- cae in bona ecclesiasticorum című könyvében a felvilágosodás korának reformtörekvései szellemében próbál megoldást keresni az állam és a szerzetesrendek viszonyát illetően. Az említett műveken kívül még számos további munkája van, összesen mintegy hatvan, ezeknek kétharmada a mai napig kéziratban maradt. Szirmay Antal mint személyiség a magyar birtokos nemes és a felvilágosult tudós érdekes ötvözete. A hazai nemesi hagyományoknak s a nyugati haladó eszméknek az összekapcsolódása nemegyszer nézeteinek, álláspontjának ellentmondásaihoz, konfliktusaihoz vezetett. Míg a nemesség nagy része gyűlölte II. Józsefet, mert korlátozta jogait, ő a felvilágosult uralkodót csodálta benne. Királyhűségével viszont éles ellentétben állt a jakobinusok iránti rokonszenve; nemegyszer kinyilvánított patriotizmusával Napóleon iránti csodálata. Ezek az ellentétek még inkább megnyilvánultak az egyházhoz való viszonyában. Köztudott, hogy Szirmay meggyőző- déses római katolikus hívő volt. Vékén saját költségein építtetett templomot. Mindezzel éles ellentétben áll a jezsuiták iránti gyűlölete s az egyházi hierarchia bírálata, amiért őt sokan protestánsnak tartották. S nem utolsósorban meg- győződéses hazaszeretet jellemezte, s ezzel együtt a magyar nyelv szeretete. Ezt nemcsak magyarul írt művei bizonyítják, hanem az akkor divatba jött latin kifejezések bírálata is, s határozott fellépése II. József azon törekvései ellen, amelyekkel a német nyelvet akarta hivatalos nyelvként bevezetni Magyarország egész területén. Az írók közül az elsők egyikeként érdeklődött a népköltészet iránt, legendákat, anekdotákat és katonadalokat is gyűjtött. Szirmay Antal a modem magyar értelmiség első nemzedékéhez tartozott. A felvilágosult reformok korszaka szülte ezt a generációt, amelynek a színe-java elvérzett a budai Vérmezőn 1795-ben, a magyar jakobinusok összeesküvésének a leleplezése után. Ebből sarjadtak ki a későbbi nemzedékek - a Széchenyié, a Kossuthé -, amelyek sok mindent megvalósítottak abból, amiről elődeik álmodtak. Bár Szirmay halálától már száznyolcvan év telt el, műve máig sem veszített értékéből, s van mondanivalója a jelenkor nemzedékeinek is. Kónya Péter PETf FOTRONIC KITTSEE Hauptstraße 34 Mi vagyunk a legközelebb Önhöz! Ha átlépi a határt, azonnal KITT- SEE-be ér. A főúton baloldalt, mindössze 500 méterre a határtól gazdag választékkal várja a FOTRONIC üzlet: Hauptstraße 34. Kedvezményes 14 karátos aranyvásár ARANY KÉRÉSZT csak 95,SZÍV ALAKÚ ÉRME FÜLBEVALÓK 1 cm 80,* -tél NÓI ARANYLÁNC 240,- -tői • Ilyen kedvezménnyel Ön még sohasem vásárolt • Az arany mindig érték marad most érdemes nálunk vásárolni ELEKTROMOS VÉRNYOMÁSMÉRŐ csak 580,GÉPKOCSIRIASZTÓ TÁVIRÁNYÍTÓS riasztó csak 580,KONYHAI KÉZI ROBOT csak 180,SZUPER HAJSZÁRÍTÓ 2 SEBESSÉGŰ csak 95,GYÜMÖLCSLÉ-CENTRIFUGA csak490,“ (gy jutnak el hozzánk: Pozsonyban át a hídon Petrzal- ka, majd Jarovce felé, az osztrák határ irányába. A határátkelőtől 500 méterre van a FOTRONIC üzlet. mmu JHTfotronic ■ C*Ór Araink nettó árak. 1000 schillinges vásárlás esetén értendők! Minden pénznemmel fizethet! VK-1 1992. XII. 4 EPERJES SZIRMA Y ANTAL KORÁBAN (Pavol Kovát reprodukciói)
