Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-27 / 48. szám

Ú jabb kínai személyi kultuszról is beszélnek egyesek a Kínai Kommunista Párt október 14. kong­resszusa után. Nem lehet tudni, vet- te-e valaki a fáradságot magának, hogy megszámolja, mindenesetre el kell fogadni azt, hogy már gyakrab­ban látni a pekingi reform nagy öreg­jének, Teng Hsziao-pingnek a port­réit a falakon, mint Mao Ce-tungét. Azt viszont megszámolták, hogy Csiang Cö-min főtitkár kongresszusi beszámolójában Teng neve tizenhá­romszor, Maóé pedig csak tizenegy­szer szerepelt. Nem túlzás tengizmusról beszél­ni, hiszen a főtitkári beszámoló sze­rint az új politikusnemzedék ,,újabb nagy forradalom felé viszi az orszá­got, nem azzal a céllal, hogy meg­változtassa a szocialista társadalom jellegét, hanem hogy javítsa, kibon­takoztassa azt". r A Oie Zeit rajza PALOTAFORRADALOM FIATALÍTÁSSAL • A HARMADIK ÚT FÁBÓL VASKARIKA? NAGY TISZTOGATÁS Nehéz lenne egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy hozott-e áttörést ez a kongresszus. Kínai szempontból minden bizonnyal, európai szemmel nézve igen is, meg nem is. Újító is volt, meg hagyományőrző is, számunkra talán érthetetlennek, megalkuvásnak tűnő kompromisszumokkal, amelyek Kí­nában hasznosak és nélkülözhetet­lenek. Mindez egyetlen szándékra vezethető vissza: a világ legnépe­sebb országában a reformpártiak úgy akarnak újítani, hogy elkerüljék a nagy társadalmi megrázkódtatá­sokat. Amikor mi azt mondjuk, hogy a régi politikai struktúrának, a párt vezető szerepének a megőrzése és a piacgazdaság megteremtése összeegyeztethetetlen, amikor kate­gorikusan kijelentjük, hogy ilyen har­madik út nem létezhet, akkor csak a saját tapasztalataink, saját érték­rendünk alapján ítélkezünk. Világpo­litikai szempontból is meg lehet érte­ni a pekingi óvatosságot: ki tudja, milyen nemzetközi megrázkódtatá­sokat idézne elő, ha az 1,2 milliárd lakosú ország omlana össze gazda­ságilag, s netán éppúgy segítségre szorulna, mint a volt szovjet biroda­lom utódállamai. Mi az, amit áttörésnek lehet tekin­teni? Egyesek szerint Teng valósá­gos palotaforradalmat csinált, hi­szen az ókonzervatívnak tartott, vele egy korosztályba tartozó Jang Sang-kun államfőt és (családi) klán­ját kiebrudalták a legfelsőbb párt­szervekből. A központi bizottság ed­dig a 70-es és 80-as korosztály képviselőinek gyülekezete volt, most a tagok felét lecserélték, 40-50 éve­sek jöttek, főiskolai végzettséggel és gyakorlati gazdasági tapasztalatok­kal. Fiatalították a húsztagú politikai bizottságot, és annak héttagúra bő­vített állandó bizottságát (az igazi vezérkart), amelybe bekerült a ,,kí­nai Gorbacsovként" emlegetett volt sanghaji polgármester, Csu Zsung- csi. Ö jelenleg miniszterelnök-he­lyettes, s Teng őt bízta meg a re­formprogram végrehajtásának a fel­ügyeletével. § SZOCIALISTA PIACGAZDASÁG E két szóba süríthető az, ami mellett döntött a kongresszus. Senki nem tudja pontosan, hogy miről van szó, bár kinai elméleti szakemberek megpróbálják agyonmagyarázni, amire nyugati kollégáik azt felelik, hogy fából vaskarika. Már a kong­resszus előtt is nagy viták folytak róla zárt ajtók mögött, s a kiszivárog­tatások szerint a reformpártiak közül sokan jelző nélküli, egyszerű piac­Teng Hsziao-ping gazdaságot szerettek volna szere­peltetni a programban, de a konzer­vatív szárny megnyugtatására, kompromisszumként eléje kellett biggyeszteni a szocialista jelzőt. Az év elején Teng is azt fejtegette, hogy a piacgazdaság nem csak feltétlenül a kapitalizmus ismérve. A nemzet­közi sajtóban napvilágot látott fejte­getések, magyarázatok szerint a lé­nyeg a következő: Kelet-Európábán a piacgazdaságot (vagy szociális pi­acgazdaságot) elsősorban a privati­zálás útján akarják megteremteni. Kína nem akar privatizációt, s ez különbözteti meg a szocialista piac- gazdaságot a kapitalistától. A szo­cialista piacgazdaság nem a ma­gántulajdonra, hanem a közösségi tulajdonra épül (az állami tulajdon helyett használják e kifejezést). Te­hát a kettő módszerei hasonlóak, de más a tulajdonforma. Csiang Cö-min főtitkár - akit egyesek konzervatívnak tartanak, mások szerint megmaradt középen, ügyesen lavírozva a két szárny kö­zött és ezért maradt meg a posztján - beszámolójában azt mondta, át kell venni a kapitalista országok ta­pasztalatait, s ,,ez nem árthat a szo­cializmusnak, hiszen a hatalom a nép kezében van és erős a közös­ségi tulajdon, amely mellett a ma­gánvállalatok csak kiegészítő elem­ként jöhetnek számításba “. LASSÚ MENETELES Teng fiatal csapata, amely felvál­totta a ,, hosszú menetelés “ nemze­dékét, nem akarja elsietni a szocia­lista piacgazdaságot sem, hiszen a szocialista piacgazdaság megte­remtésének programja - úgymond - legalább száz évre szól. Kínában nem lesz sokkterápia, s érthető is, hogy nem akarják próbára tenni több mint egymilliárd ember tűrőképessé­gét. Hisznek azokban a gazdasági reformokban, amelyeket Teng a het­venes évek végén indított el, vagyis a kínai arcú szocializmusban, ame­lyet most tovább akarnak tökéletesí­teni. Pekingben azt mondják, nagyon odafigyelnek Kelet-Európára, s a nálunk történtek őket igazolják, nem arra ösztönzik őket, hogy fel kellene adniuk elképzeléseiket. Bí­rálják például azt, ahogy a keleti országok csinálják a privatizációt, s mindennél döntőbb érvük: évek óta 7-9 százalékos náluk a nemzeti össztermék növekedése, az idén pedig a 12 százalékot is elérheti. Pekingből nézve tehát az ö reform­jaik állják az összehasonlítást a mi reformjainkkal, s ezt nem is lehet tagadni. mGYOMÁNYŐRZÉS Ez alatt azt kell érteni, hogy ma­rad a párt vezető szerepe a társada­lomban (nem a gazdaságban) és a szocialista eszmék iránti hűség. A kongresszus nem ítélte el a három évvel ezelőtti Tienanmen téri véres eseményeket, hiszen ha megtették volna, akkor a konzervatív Li Peng kormányfőt is meneszteni kellett vol­na. Azt Is világosan leszögezték, hogy Kínában nem lesz többpárt­rendszer, mert szerintük ez nem előfeltétele a demokráciának. Előre tudni lehetett, hogy az ideológiában nem lesz áttörés, például abból, hogy közvetlenül a kongresszus előtt ülésezett a központi bizottság, azzal a feladattal, hogy meghozzák a végleges döntést a Tienanmen után leváltott főtitkár, Csao Ce-jang ügyében. Akkor Csaót tették felelős­sé azért, hogy teret engedett a bur- zsoá liberalizmus begyűrűzésének. Nos, az optimista jóslatok ellenére Csao Ce-jangot nem rehabilitálták. US£RÁU$AB8 IDEOLÓGIA Ugyanakkor látni kell azt is, hogy Kína már az ideológiában sem any- nyira ortodox, mint pár évvel ezelőtt volt. A főtitkári beszámolóba olyan kitételek is bekerültek, amelyek aze­lőtt elképzelhetetlenek lettek volna. És állítólag ezek is Teng követelésé­re történtek, ami valószínűleg igaz is, hiszen a gazdasági liberalizálás­hoz legalább a legmerevebb dog­mákat kellett feladni az ideológiá­ban Figyelemre méltó a beszámoló­ban az a mondata, amely szerint a kínai társadalomban az alapvető ellentétet nem az osztályharc fejezi ki, a fő ellentmondás az emberek anyagi és kulturális szükségletei és a termelés elmaradottsága között van. És a másik: a beszámoló emlí­tést tesz ugyan a jobboldali elhajlás veszélyeiről, amilyen például a bur- zsoá liberalizmus, de a fő veszély éppen a baloldali elhajlásban van, amely továbbra Is az osztályharcra helyezi a hangsúlyt. Malinák István Közérdekű megszállottak A 89-es bársonyos forradalom után, akiben az üzleti szellemnek legalább a szikrája megvolt, igyekezett meg­fogni az Isten lábát, vállalkozásba kezdett. Aki csak a szellem szabadságát akarta kihasználni, azon kezdett munkálkodni, hogy a legalább még romjaiban fellelhető, meglétünket bizonyító értékeket, vagy a rólunk szóló dokumentumokat összegyűjtse, kiadja, hozzáférhetővé tegye. Kiválassza és segítse megkülönböztethetövé tenni az értékeket és az álértékeket. Végh László szociológus éveken át a Szlovák Kormányhivatal Nemzetiségi Titkár­ságának munkatársaként gyakran tett jó szolgálatot újságíróknak, akkor még ellenzéki politikusoknak. Kutató- és gyújtószenvedélyének köszönhetően számos (vagy inkább számtalan) dokumentumot őrzött, melyek a szlovákiai nemzetiségi kérdéseket érintik. Ma a somor- jai Bibliotheca Hungarica munkatársa, a Csemadok KB könyvtárának és levéltárának vezetője (pontosabban: rendszerezöje). A Bibliotheca Hungarica Alapítványt 1992. március 27-én jegyezték be. A Bibliotheca Hungarica Alapít­vány - amint az a statútumban ol­vasható - önszerveződéssel létre­jött, alapítványi formában működő nemzetiségi tudományos kutató- könyvtár, melynek törzsanyagát a felvidéki-szlovákiai hungarikák al­kotják. Az alapítvány létrehozóinak elképzelései, céljai világosak. Az alapötlet?-Az ötlet egyenlő a céllal: egy helyre összegyűjteni a Csehszlová­kiában 1918 óta kiadott magyar nyelvű könyveket, folyóiratokat, kis­nyomtatványokat. 1990 novemberé­ben jelent meg Zalabai Zsigmond és Presinszky Lajos felhívása az Új Szóban, aki tud, adakozzon az ala­kuló könyvtárnak. Akkor a Bibliothe­ca Hungarica még a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum könyvtára­ként volt feltüntetve, de haszno­sabbnak láttuk egy alapítvány for­májában működtethető könyvtár lét­rehozását. Somorján, az iskolaügy tulajdonában levő épületben széke­lünk, a berendezést a környékbeli szövetkezetektől, vállalkozóktól, vál­lalatoktól kaptuk ajándékba, ami óri­ási segítség volt, hiszen az értéke legalább 100 000 korona. A könyve­ket magánemberek, írók küldték. Majdnem teljes a 45 után kiadott könyvek készlete, az ezt megelőző időszakban kiadott könyvekhez azonban nagyon nehéz hozzájutni. Akkoriban minden kisvárosban volt egy kiadó, amely három-négy köny­vet, kalendáriumokat adott ki, me­lyek összegyűjtése szinte reményte­len, „közjót“ cselekedne, aki ilyes­fajta könyvet, kalendáriumot külde­ne a könyvtárunknak. Az alapítványt bejegyezték, a könyvek, dokumentumok egy ré­sze összegyűlt, következhet a lé­nyegi munka: a felhalmozódott anyag tudományos feldolgozása.- Összehívjuk az alapítvány ku­ratóriumát, számba vesszük a va­gyonúnkat, kidolgozzuk a működési szabályzatot. Az anyag tudományos feldolgozása terén az alapozó mun­ka hiányzik, először ezt kell elvégez­nünk. Nincsenek bibliográfiák, nin­csenek katalogizálva a könyvek, így nem kutatható az anyag. Szeret­nénk elérni, hogy diákok, egyetemi hallgatók kapjanak megbízatást egy téma kidolgozására, a könyvtári, le­véltári, bibliográfiai munka elvégzé­sére. Zalabai Zsigmond révén jó kapcsolatban vagyunk a Komensky Egyetem magyar tanszékével, de számíthatunk a nyitrai főiskola ma­gyar tanszékére is. Miből gazdálkodik az alapítvány?- A szellemi értékeken kívül nem nagy értékkel dicsekedhetünk, de megpályáztuk az Illyés Alapítványt, amely a határokon túli magyar tudo­mányos intézményeknek írt ki pályá­zatot, s ha eleget tesznek kérésünk­nek, a felgyülemlett anyagot számí­tógéppel dolgozhatjuk fel. A buda­pesti Teleky Alapítvány is ígért se­gítséget, kapcsolatban vagyunk a debreceni Sarló Dokumentációs Központtal. Milyen a kapcsolatuk a nyugat­európai, hasonló jellegű intézmé­nyekkel?- Tőlük sokat tanulhatunk. Tanul­ságos volt számomra az a tavalyi ausztriai út, amikor végigjártunk né­hány nemzetiségi intézményt, nép- csoportkutató intézetet. Mindenütt precízen összerakott dokumentum­gyűjteményt láttam. Nyelvkérdés? Levették a polcról a megfelelő dosz­sziét, amely azt tartalmazta, hogy 1918-tól 1956-ig milyen, a kisebbsé­gi nyelvhasználattal kapcsolatos tör­vényeket fogadtak el, az anyagot ott helyben fénymásolták, odaadták Egyelőre nálunk még nincs ilyen központ, ezt szeretnénk mi Somor­ján kialakítani. Prikler László felvétele Ez azért is fontos lenne, mert egyre több nyugat-európai politikus, újságíró látogat hazánkba, akiket el­sősorban a tények érdekelnek Azokkal pedig kevesen szolgálnak.- Bizonyára sokan őriznek még otthon régebbi, a nemzeti kisebbsé­geket érintő dokumentumokat, de ezek földolgozatlanul értéktelenek, mert használhatatlanok. Sajnos, a kormány nemzetiségi titkárságát megszüntették, noha jól, professzio­nálisan működött. A minisztériumok­tól és különböző intézményektől min­den fontos adatot beszerezhettünk, és rendszeresen kiadtuk az Adatok és tények az SZSZK nemzeti kisebb­ségeiről kiadványt. Képet adtunk ar­ról, hogyan alakult a demográfiai helyzet, milyen a szociális struktúra, hány iskolában hány gyerek tanul, hányán járnak főiskolára. Ezeket az adatokat mindig pontosan tudtuk. Az utolsó kiadvány 1989-ben készült. Beszélhetünk ugyan arról, hogy egyik-másik politikus szítja a nem­zetiségi ellentéteket, de a valós helyzetről pontos képet az adatok, a statisztikák, a számok összeha­sonlítása adhat. Aki tehát a nemzetiségi kérdéssel foglalkozik, annak használható, szervezett könyvtárra, levéltárra van szüksége. Ha valaki azt akarja kutatni, mi­lyen állapotban van ma Szlovákiá­ban a magyar nemzeti kisebbség, annak azt is kell tudnia, mi történt itt eddig, előre léptünk-e vagy vissza­fejlődtünk, önmagunkhoz és a nem­zetközi standardhoz képest is. Ezért is határoztam úgy, hogy segítem a tudományszervezést, a társada­lomtudományi kutatás megalapozá­sát. A tudományos munka alapja pedig a dokumentáció. A Bibliotheca Hungaricában idáig 12-13 ezer gé­pelt oldal terjedelmű tényanyag gyűlt össze - és ez még nem az összes bennünket érintő anyag. Szeret­nénk, ha a levéltár felölelné a szlo­vákiai magyarsággal kapcsolatos teljes dokumentumot, ehhez várjuk mindazok segítségét, akiknek a tu­lajdonában ilyen jellegű anyagok vannak. Köszönöm a beszélgetést. Sebők Ágota 1992. XI. 27

Next

/
Thumbnails
Contents