Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
ŰBUJBSBfl 0r ■u Magyar gimnáziumok Szlovákiában: Komárom A nagy múltú iskolát még a jezsuita atyák alapították 1649-ben. A fénykorát élő érseki Jézus-társasági gimnázium vezetését a 18. században, a Társaság eltörlése után a pannonhalmi Szent Benedek rendre bízták. Egy évtizeddel később, 1786-ban II. József császár ezt a rendet is eltörölte. Az iskolát állami vezetés alá helyezték 1812-ig, ekkor ismét visszaadták az újra „engedélyezett“ Szent Benedek rendnek. A 20. század elején a város lakosságának óhajára az algimnáziumot főgimnáziummá fejlesztették. Új iskolai épületre is szükségük volt. Az építő vállalkozók az új gimnázium telkén - Jókai Mór szülőházával szemben, a mai Király püspök utcában - 1907 szeptemberében megkezdték az alapozó munkát, három hónap alatt tető alá került a kétemeletes díszes épület és a következő év szeptemberében a Szent E^nedek rendi főgimnáziumot ünnepélyesen fel is avatták. Az iskola jellege töretlen maradt a Csehszlovák Köztársaság első húsz esztendejében. 1938-ban Komárom visz- szakerült Magyarországhoz. A háború végéig nagyon magas volt az iskola tanulóinak száma, 60-70 diák is tanult egy-egy osztályban. S a háború után? A város ismét Csehszlovákiához tartozik. A hontalanság évei következtek. 1950-ben kezdődött a komáromi gimnázium új korszaka. Itt nyílt meg az ország első és egyetlen magyar iskolája. Egy évig az egyetlen is maradt. Az azóta eltelt négy évtized alatt az ősi iskola a csehszlovákiai magyarság oktatásának fellegvára lett. Ez alatt az idő alatt közel négyezer diák érettségizett az ország legnagyobb magyar középiskolájában. HAGYOMÁNYŐRZŐK A gimnázium mai tanárai sem feledkeznek meg a bencés atyák 1812-ben kitűzött céljáról, mely szerint: „Az iskola feladata, hogy a magyar ifjúság szívét igaz jámborsággal és hazafisággal, eszét pedig tudománnyal töltse meg."- A húsz tantermes iskolánk ma is az ország legnagyobb magyar gimnáziuma, diákjaink száma hatszázötvenkettő - mondja dr. Ipóth Barnabás igazgató. - A minőségre törekszünk, hogy egészséges öntudatot, alapos tudást adhassunk a gyerekeknek. Szem előtt tartjuk Széchényi mondását is: ,,A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi ereje.“ Csak néhány lépésnyire, a Duna középvonalán van a határ. Már ez is arra késztet, hogy megkérdezzem: - A komáromi szlovák gimnáziumba is járnak magyar gyerekek?- Járnak. Az udvarunk közös, a túloldalon van az iskolájuk, ötszázötven körüli a létszámuk. A becslések szerint harminc-negyven százalékuk magyar. Ezen elgondolkodtunk mi is. A magyar szülő azt hiszi, hogy gyermeke így jobban fog érvényesülni. Teljes bizalmukat csak úgy tudjuk megszerezni, ha a szlovák iskolával egyenrangú vagy jobb eredményt tudunk elérni. Az életképességet naponta bizonyítani kell magunkkal, a környezetünkkel szemben, s ezt az életképességet A GIMNÁZIUM ÉPÜLETE ¡¡g H j¡¡ ; W - WM F 7 í¡¡J gg| M F _ i i i w^ï?#=ï=l=W előbb-utóbb mindenki kénytelen lesz respektálni... Már erre is sor került! EZ LEHETETLEN! Az 1991/92-es tanévben 111 érettségizőjük volt, 96-an jelentkeztek egyetemre, főiskolára és közülük 86 diákot fel is vettek!- Ez jobb, mint a szlovákiai arány! - dicsekszik joggal dr. Ipóth Barnabás. - Amikor jelentettük a minisztériumnak, elképedésükben csak ezt mondták: „Ez lehetetlen!“ Pedig igaz volt. A komáromi gimnáziumból kikerült fiatalok Pozsonyban, Prágában, Brünnben, Nyitrán tanulnak, nemcsak a műszaki, természettudományi, hanem a jogi, orvosi karokon, és sokan a pedagógusi pályára készülődnek. Az idei tanévben megindították a nyolcosztályos gimnáziumot is! Az első osztályba a több mint 130 jelentkező közül „kemény“ válogatás után harmincegy jó képességű, átlagon felüli gyereket vettek fel. Emiatt a négyéves gimnázium elsősei számára „csak“ négy párhuzamos osztályt nyithattak, a többi évfolyamban öt-öt párhuzamos osztályban tanulnak. A század elején emelt épület kapacitása nem engedi meg a terjeszkedést.- Jövőnket nem a létszám növelésében látjuk, hanem a minőségben - mondja az igazgató. - Úgy döntöttünk, hogy a nyolcosztályos gimnázium beindításával sem lépjük túl a húsz tantermet. Az alapiskoláink, ha akad köztük gyöngébb is, jó színvonalúak, értelmes gyerekeket küldenek hozzánk. Most is, tavaly is kétszáz százalékos volt a túljelentkezés. Csak a jó képességű tanulókat vesszük fel, mert elsőrendű kötelességünknek a főiskolára való előkészítést tartjuk. DR. IPÓTH BARNABÁS IGAZGATÓ (Holczhei Árpád felvételei) ••• SZÍNVONALAT TEREMTETTEK Ezt nem volt könnyű elérniük. A hontalanság évei után 1950-ben az értelmiségétől megfosztott hazai magyarságnak az anyanyelvi oktatás terén nehéz volt az újrakezdés.- Vidékiek vagyunk - magyarázza dr. Ipóth Barnabás. - Elsősorban parasztok, munkások gyermekei tanultak a mi iskolánkban is. Csak most kezd változni az alap, a volt diákjaink gyermekei kerülnek az iskolapadokba. Én is mint madari érettségiztem itt 1958-ban, s matematika-fizika szakos tanárként kerültem vissza. A tantestületünk negyvenöt tagú. Azzal büszkélkedhetünk, hogy a tanári kar többsége iskolánk volt diákja. Valóban kitűnő alapokat kaptunk itt. A kezdeti nehézségek után gimnáziumunk hamarosan országosan jegyzett iskola lett, elsősorban a matematika, fizika terén, de jelentős eredményeket értünk el a humán tantárgyakban is. Matematika-fizika szakos tanáraink: Czókoly Béla, aki az osztályfőnököm is volt, s három éve ment nyugdíjba és Oláh Imre, aki 1991 -ig tanított az iskolánkban a matematika és fizika tanításában iskolát teremtettek. Gáspár Tibor kollégánk, aki már szintén nyugdíjas, a magyar és a történelem oktatásában nyomta rá a bélyeget iskolánk arculatára, ö alakította ki diákjainkban a magyarságtudatot, a magyar irodalom iránti szeretetet. Sok kitűnő versmondót nevelt... A HÍVŐ GYEREKEK EGY OSZTÁLYBAN- Iskolánk már régóta jeleskedik a reál tantárgyakban, az olimpiákon az elsők között szerepelünk - folytatja a „sikerfelsorolást“ a gimnázium igazgatója, aki hivatali teendői miatt most csak a fizikát taníthatja. - Fizikából már harminc éve a legjobbak vagyunk a Nyugat-szlovákiai kerületben. Az utóbbi tizenhét évben megrendezett fizikai olimpiák összesített eredménye szerint a harminchat szlovák gimnázium között is, 197 eredményes diákkal az első helyen állunk. Tizenhárom eredményes diákkal tavaly is az élre kerültünk. Az országos, csehszlovákiai olimpián a mi diákunk, Kispetik Katalin lett az első, most a prágai egyetemen tanulja a fizikát. Nálunk a matematika, fizika a húzóágazatok, de a többiben is ott vagyunk a legjobbak között. Bekapcsolódtunk, betörtünk a magyarországi versenyekbe is, ahol szintén jelentős eredményeket értünk el. A reáltantárgyakból még a hetvens években elindítottuk a „háziversenyt“, hogy a többi hazai magyar középiskola is magasabb szintre emelhesse színvonalát. A sikereket annak is köszönhetik, hogy a komáromi gimnáziumban szakirányzatos osztályokat létesítettek. Az első, a legvonzóbb a matematika-fizikai osztály, mellette ott a nyelvi osztály, a természettudományi és az általános osztály, amelyet már keresztény ihletésűnek Is neveznek. Az utóbbihoz a következő magyarázatot fűzi az iskola igazgatója:- Tavaly merült fel az igény először, s mi nem voltunk ellene, sőt támogattuk, hogy a keresztény eszmék iránt fogékony gyerekek legyenek egy osztályban, így jobban megy a hitoktatás. Az osztály harminchét diákja közül tizenöt igényli. A nem kötelező hitoktatás 1990 óta rendszeres nálunk. A katolikus hitoktatásra negyvenen, a reformátusra tizenheten-húszan járnak.- Nem kevés ez?- Magától nem állhat vissza a háború előtti helyzet - válaszolja az igazgató -, amikor valamennyi diák hitoktatásban részesült. Az egyháznak türelemmel kell az embereket újból megnyerni. Az iskolánkban lehetőséget adtunk a hitterjesztésre. A gyerekek válasszanak meggyőződésük szerint. AZ EGYKORI DtÁK LESZ AZ ISKOLA NÉVADÓJA? A komáromi magyar gimnáziumban ma is büszkélkedve emlegetik a régi bencés diákok nevét, akik között ott volt többek között dr. Beöthy Zsolt egyetemi tanár, Feszty Árpád festőművész, utcájuk névadója - Király József pécsi püspök, dr Konkoly-Thege Miklós világhírű csillagász, Kultsár István író, Szinnyei József irodalomtörténész, dr. Takács Sándor történetíró és Selye János biológus, egyetemi tanar.- Komáromot már „teleaggatták“ Jókai nevével, gimnáziumunk az iskola egykori diákjának, Selye Jánosnak a nevét szeretné felvenni - mondja a múltat emlegető igazgató. - A dunamocsi születésű, majd Komáromban lakó Selye János a két világháború között érettségizett a mi iskolánkban. Tudományos sikereit Kanadában érte el. Biológusként, különösen a róla elnevezett adaptációs szindróma területén, a stresszelmélet kidolgozójaként világhírnévre tett szert. Példaképül szolgálhat diákjaink számára, hogy tovább gyarapíthassuk a „tudományos emberfők mennyiségét“. Ezt segíti elő a Király püspök Alapítvány is, amelyet a főpap 1819-ben hozott létre az arra rászoruló kitűnő diákok anyagi támogatására. Az 1945-ben megszüntetett alapítványt most önkéntes adományok gyűjtésével felújítottuk, hogy még tökéletesebb felszereléssel növelhessük az oktatás színvonalát és anyagilag segíthessük az arra rászoruló tehetséges diákjainkat, akik külföldön szeretnék gyarapítani tudásukat. Ez is hozzátartozik a nagy múltú iskola hagyományának ápolásához, hogy a jövőben is becsben tartsák őket, öregbítsék iskolájuk hírnevét. Petrőci Bálint 5 992. XI. 20. Madársirató A hetvennégy éves Szelte Lajos bácsi, hajtott kora ellenére eleven észjárású, tájékozott, a világ dolgaira odafigyelő ember. Egy kis csallóközi faluban: Doborgazon él, ö vezeti a községi krónikát, immár közel négy évtizede. Bízvást állíthatjuk tehát, hogy nála jobban senki nem ismeri a falu múltját, de talán a jelenét sem. Élvezet hallgatni, ahogy választékos stílusban, személyes átéléssel kiegészítve, számtalan apró élménymazsolával fűszerezve, mesél faluja történetéről. Közben szinte oldalnyi pontossággal üti fel a krónikát, vagy húz elő egy-egy kivágott újságcikket, amelyet gondosan elrakott annak idején. Amikor azonban a múltidézés után a község jelenére terelődik a szó, az idős ember arca befelhősödik. „Bizony, már tizennégy éve annak, hogy megváltozott minden. Akkor jelentek meg a falu határában az első munkagépek, és feldúlták ennek az idillien csöndes falucskának a nyugalmát. Előbb a termőföldünket tarolták le, utána szinte a kertjeink alatt megépült a gát, és elzárt bennünket a külvilágtól. Igenis, elzárt, mert ahová addig akár biciklivel is át lehetett ugrani — például Bacsfára —, oda azóta negyven kilométert kell autózni vagy buszozni. Egyszeriben ötszörös távolságra került tőlünk Somorja, ahová bevásárolni jártunk, és harminc helyett hetven kilométert kell utazniuk azoknak, akik Pozsonyba járnak dolgozni. Megritkultak a buszjáratok, romlott a közellátás, közben pedig a teherautók éjjel-nappal dübörögtek a fejünk fölött. A szemünk előtt pusztult a táj, és amit nekünk, az itt élőknek talán még fájdalmasabb volt látni: menekült az élet! Még a madarak is elmentek. ..“ Miközben utolsó, sóhajtásnak is beillő mondata visszacseng a fülemben, Lajos bácsi a könyvespolchoz lép és leemel róla egy színes borítójú könyvet. Mielőtt kinyitná, még el tudom olvasni a címét: Európa madarai. Belelapoz, utána már szinte csak magának mondja, vontatottan, csendes szomorú- sággal: DOBORGAZ KRÓNIKÁSA, SZÉLLÉ LAJOS (A szerző felvétele) .,Elköltöztek a partifecskék. Kinn éltek a Dunánál, amíg nyugalmuk volt. Régen volt itt kakukk, sárgarigó, cinege, fülemüle. Ma már nincs, vagy csak mutatóba: az évek óta tartó gépzaj elűzte őket. Az ártéri erdőkben legalább ötféle vadgalamb fészkelt: ma már hiába keresne egyet is köztijük. A holtágak szövevénye valóságos vadkacsa-paradicsom volt. Volt. A gémek, a kárókatonák, a darvak is elmentek. Nem is sorolom tovább: talán elég annyi, hogy legalább harminchat olyan madárfajt ismerek, amelyek itt őshonosak voltak, és ma már nincsenek. Elköltöztek, mert felbolygatták a nyugalmukat, tönkretették a fészekhelyeiket, megölték az életterüket. És ezt csak mi tudjuk, akik itt élünk, hogy milyen szomorú, ha már a madarak is elhagynak bennünket...“ Vas Gyula
