Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
NÉMETORSZÁGBAN ELŐSZÖR: RENAULT SAFRANE ROVER 100 - SZTÁR A LEGKISEBBEK KÖZÖTT EGYRE NÉPSZERŰBBEK A KISKOCSIK Talán nincs is olyan gyár, amelynek palettáján ne szerepelne legalább egy kisautó. Az Opel Cor- sa, a Renault 5 és Clio, a Daihatsu Cuore, a Nissan Micra, a Lancia Y 10 és társaik mellett három újdonság volt igazán felfigyeltető ebben a kategóriában. Az egyik a kellő reklámmal beharangozott Fiat Cin- quecento, a „kis“ Fiatok (Unó, Panda) közül is a legkisebb. Háromajtós kivitelben készül, motorja 900 köbcentiméteres és 40 lóerős; fogyasztását a gyártó 4,7 és 6,6 liter között adja meg 100 kilométerenként. Ára - a kivitelezéstől függően - valamivel több, mint 12 ezer márka. A Peugeot 106 XRD németországi premiert ünnepelhetett. Az ötajtós, kompakt kocsi inkább csak méreteiben számít „kicsinek“, paramétereit illetően megközelíti a középkategóriát: az 1360 köbcentis Diesel-motor 50 lóerőt „tud“, ami 150 kilométeres óránkénti sebességhez elég. A kocsi alapára 15 950 márka. És végül: „Weltpremier“ volt, tehát Berlinben állították ki először a világon a Rover 100 Cabrioletet. ÁLOMVtLAG... Akár a Mercedes és a BMW csúcsmodelljeivel is kezdhetjük a sort; az első „zászlóshajója“ a 600 SL, a másodiké a 8501. Közöttük a különbség éppen annyi, mint a két márka imágójában van: a Mercedesé az elképzelhető legtökéletesebb komfort, a BMW-é pedig a hangsúlyozottan sportos fazon. Tán egy tűt nem lehetne már belezsúfolni egyikük motorházába sem, ahol egy-egy félelmetes erejű tizenkét hengeres erőgép ural minden köbcentimétert. Az angol Jaguar három gyönyört modellt hozott: különösen az XJRS Sport dobogtatta meg minden autós szívét. Hatezer köbcentis, 330 lóerős moi MOTOROSOKNAK Nem vitás, hogy az autó korunk ritmusának, életvitelének és tempójának egyik legmarkánsabb jelképe. Ezért is örvendenek rendkivüi nagy népszerűségnek szerte a világon a különböző autókiáBitá- sok; szinte mindig „eseményt“ jelentenek, amelyek távolról sem csupán a műszaki beállítottságé emberek érdeklődéséé tartanak igényt. Ezek egyike a kétéven- ként megrendezésre kerülő berlini autószalon, amely az idén október első telében várta látogatóit. Tény: nem annyira rangos a maga nemében, mint például a genfi, a párizsi vagy a frankfurti. Mindenesetre harminchárom autógyár termékét láthattuk; a legtöbben szinte a teljes skálával képviseltették magukat Tegyünk most egy képzőiében sétát a huszonöt pavilonban és lássuk, mit is adott látogatóinak az idei berlini autószalon, tor, 254 km/óra csúcssebesség, mindez - 139 700 márkáért... Az amerikaiak sem adták alább; csak a Cadillacból három típust (Seville, Allanté, Eldorado) mutattak be, illetve olyan, az európai szem számára különösen impozáns sportkocsikat, mint a Pontiac Firebird vagy a Chevrolet Corvette. Csak úgy mellesleg: három év szavatossági idővel... No és talán még e piramisnak is a legtetején trónol a két „királyi“ testvérmárka: a Rolls-Royce és a Bentley. Nem túlzás: a látogatók szinte lábujjhegyen, egyfajta áhítattal jártak a három kiállított darab körül, amelyek műszaki paramétereit a gyártó - hagyományaihoz híven - most sem volt hajlandó elárulni. Ott voltak viszont az árak: mindhárom esetben 400 ezer márka fölött... AUTÓVERSENY é$ KARAMBOL Egy ilyen rendezvényen természetesen számtalan egyéb látnivaló EGY „SZTÁR": FERRARI 308 GTS (A szerző felvételei) is akad, ami az autózással, a motorizmussal összefügg. Nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is sorban álltak a „tévéfal“ előtt, amelynek segítségével - egy átalakított BMW volánja mögött ülve - autóverseny „részesei“ lehettek. Amit viszont a Mercedes gyárnak köszönhetően kipróbálhatott, aki akart, sokkal több volt, mint puszta játék: a frontális ütközés érzését, mindösz- sze 12 kilométeres óránkénti sebesség mellett. Jobbára fiatalok vállalkoztak; a jó heccnek kijáró vigyorral ültek a sínpáron csúszó kocsiba. Ütközéskor azonban - amikor a fejük tehetetlenül előrebillent, s testüket csupán az övék tartották meg az ülésben - egy töredékmásodpercre valamennyiüknek az ajkára fagyott a mosoly. Nem árt megismételni: alig 12 kilométeres sebességnél! Hasonló, ugyancsak rendkívül hatásos próbának vethették alá magukat a látogatók a Fiat pavilonjában. Az olaszok „nyársra húztak“ egy Tipót, vagyis a hossztengelye mentén el- forgathatóvá tették, így a bennülők kipróbálhatták, milyen érzés fejjel lefelé lógni, baleset után. E sorok írója mindkét kísérletre „benevezett“, és csak annyit tud mondani: életre szóló tanulság, vagy ha úgy tetszik, figyelmeztetés volt! csmoéKKmózum Ilyesmikkel is bőségesen szolgált az idei berlini autószalon. Kezdjük talán a „politikai“ vonatkozásúak- kal: láthattuk Sztálin páncélozott személygépkocsiját 1943-ból, benne a diktátor viaszfigurájával, Mao A DAIHATSU KÍSÉRLETI VILLANYAUTÓJA Ce-tung teljesen egyedi megrendelésre épített, több mint 6 méter hosz- szú reprezentatív limuzinját, VI. Pál Mercedesből kialakított „papamo- bir-ját, illetve azt a pazarul felszerelt Range Rover terepjárót, amely- lyel Erich Honecker járt vadászni. „Autók a filmvászonról" - ezt a címet viselte egy önálló expozíció, amelyben híres filmek híres autóit tekinthették meg a látogatók. A sztárok névsora, akik a filmekben volánjaiknál ültek, sem akármilyen: Gregory Peck, James Dean, Peter Fon- da, Sophia Loren, Elvis Presley és így tovább. Szemet gyönyörködtető volt a veteránok galériája, amelyek közül nem hiányzott a Laurint & Kle- ment által gyártott Präsident sem. Aztán voltak még: kizárólag városi forgalomra szánt villanyautók, speciális esküvői kocsi, a hosszát változtatni képes „gumijármű“, és sok minden más, aminek a felsorolására csakugyan nincs mód. Különben, egy autókiállítást elsősorban LÁTNI kell. Az átlagos jövedelemmel rendelkező hazai polgár két nagy csoportba sorolja ma az autókat: elérhetőkre és elérhetetlenekre. Úgynevezett olcsó autó (még ha e jelző viszonylagos voltát figyelembe is vesszük) immár hosszú ideje nem volt a hazai piacon. Most már van: a szépen hangzó TAVRIA nevet viseli, és az ukrajnai Zaporozsec autógyárból kapjuk, bár azt is hozzá kell tennünk, hogy egyelőre igencsak korlátozott menyi nyiségben. Ára: 105 ezer korona. MEGLÁTNI ÉS... ...megszeretni? Nos, a Tavria esetében ez könnyen előfordulhat. Modern vonalvezetésű, csinos, kompakt, háromajtós közép-kiskocsi, még ha a Renault Clióhoz vagy az új Volkswagen Golfhoz azért nem is hasonlítható. Az ukrán konstruktőrök mindenesetre - lehetőségeiken belül - a jelenlegi formatervezési irányzatokat igyekeztek követni, és ez többé-kevésbé sikerült is nekik. Érdemes emlékeztetni arra, mekkora szakadékot kellett áthidalniuk: az itt gyártott utolsó személygépkocsi- modell a Zaporozsec volt, amely már a maga korában - több mint két évtizeddel ezelőtt - megtestesítette mindazt, ami elavult és korszerűtlen volt az autóiparban. Hozzá képest a Tavria vitathatatlanul maga a testet öltött elegancia... KOMFORT - KÉRDŐJELEKKEL A kezdeti lelkesedés mi tagadás, kissé lelohad, mihelyt kinyitjuk az BEMUTATKOZIK A TAVRIA ajtót és elfészkelödünk az ülések valamelyikén. Ha netán hátul kezdjük, már a kocsiba való bejutással is akadhat némi problémánk, főleg ha az átlagosnál magasabbak és testesebbek vagyunk. Hamar kiderül az is, hogy az öt férőhely inkább csak reklámfogás, mert az utazás így legfeljebb három felnőtt és két gyerek számára lehet úgy-ahogy kényelmes. Ha a vezető vagy a szomszédja hátratolja az ülését, igencsak kevés hely marad a hátul ülőknek. Elöl ilyen gond nincs, ráadásul ott fejtámlák is szolgálják az utasok kényelmét. Az ülések kárpitozása egyébként meglehetősen csúszós, ráadásul eléggé „levegőtlen“ anyagból készült: ezen viszont megfelelő huzatokkal könnyen lehet segíteni. A már-már spártaian egyszerű műszerfalon valóban csak a legszükségesebb jelzőkészülékek találhatók. Hatásos viszont a klimati- záció, illetve a fűtés, mint azt a volt Szovjetunióból importált autóknál már megszokhattuk. „Kézbe illik“ a kormány és a rövid botváltó, a pedálok elhelyezése is praktikus. A műszerfal jobb oldalán meglepően nagy térfogatú szekrény van; lefelé nyíló ajtaja miniatűr asztalként szolgálhat. Ami a csomagteret illeti, nem túl nagy (250 dm3), de térfogata a hátsó ülések elóredöntésével a háromszorosára növelhető. „KILENCVENNÉL: 4,6 LITER" A motor és a sebességváltó kétségtelenül a Tavria legsikerültebb szerkezeti egységei közé tartozik. Persze, a végső szót ebben is majd az idő mondja ki, nevezetesen, hogy hosszú távon mennyire lesznek megbízhatóak és hibamentesek, de koncepciójában mindkettő korszerűnek nevezhető. Az erőforrás egy négyütemű, négyhengeres, vízhűtéses, 1100 köbcentiméter űrtartalmú motor, amely, ha hihetünk a gyártó állításának, a leggazdaságosabbak közé tartozik a maga kategóriájában: 90 km/órás utazósebesség mellett beéri 4,6 liter benzinnel 100 kilométerenként. Az ötfokozatú sebességváltó lehetővé teszi a motor teljesítményének optimális kihasználását, bár kezelését alighanem tanulni kell majd egy ideig a Skodához, Ladához stb. szokott autósoknak. Az ötödik fokozat ugyanis „hátul“, a negyedik mellett található, míg a hátramenet vele szemben, tehát a kart jobbra döntve és előretolva kapcsolható. AZ ORSZÁGÚTON Egy ezerszáz köbcentiméteres autótól természetesen senki nem várhat elkápráztató teljesítményeket. Ilyenekkel a Tavria sem szolgál, de gyorsan hozzá kell tennünk, hogy lustának sem nevezhető: induláskor élvezetes „sprintje“ van, főleg az alsó sebességfokozatok jól megválasztott áttételi arányának köszönhetően. Feljebb - a negyediken, de főleg az ötödiken - már érezhetően hamarabb „kifullad“; emelkedőkkel tűzdelt terepen ezért gyakrabban kell nyúlnunk a váltókarhoz. Magasabb fordulatszámon egyébként érdekes módon a viszonylag csöndes motor mellett a sebességváltó zaja válik már szinte bántóvá, főleg a III. fokozatban. Itt kell szólnunk arról is, hogy - legalábbis a tesztelt kocsinál - olykor jelentős erőkifejtésre volt szükség az egyes fokozatok kapcsolásához. Az útfekvéssel viszont bizonyára elégedettek lesznek a jövendőbeli tulajdonosok, még a sportosabb tempóban vett kanyarokban is. Jók a fékek, pontos a kormánymű, bár a parkolásnál igen fontos legkisebb ívű forduló érezhetően nagyobb, mint a kategória legtöbb kocsijánál. Ami pedig minden autó talán legvonzóbb adatát, a végsebességet illeti, a Tavriának nincs miért szégyenkeznie: közel 140 kilométer óránként. xxx Nagyjából ilyen tehát a hazánkban jelenleg kapható legolcsóbb autó, amely egyébként egy Mladá Bo- leslav-i magáncégnek (TUSAKO) köszönhetően jelent meg a hazai piacon. Mint már utaltunk rá, egyelőre nem túl nagy számban: szeptember vége óta mindössze néhány száz darab érkezett. A jövő évet illetően már ezres tételekben bizakodnak a boleslavi cégnél, ám az más kérdés, fjogy az ország kettéválása után mennyi jut majd ebből Szlovákiának. Mindenesetre, akit érdekel, csak jól teszi, ha nem halogatja a vásárlást.. Az oldal anyagát írta: Vas Gyula 6 1992. XI. 20 ÚBUJ?SBjl
