Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-20 / 47. szám

NÉMETORSZÁGBAN ELŐSZÖR: RENAULT SAFRANE ROVER 100 - SZTÁR A LEGKISEBBEK KÖZÖTT EGYRE NÉPSZERŰBBEK A KISKOCSIK Talán nincs is olyan gyár, amelynek palettáján ne szerepelne legalább egy kisautó. Az Opel Cor- sa, a Renault 5 és Clio, a Daihatsu Cuore, a Nissan Micra, a Lancia Y 10 és társaik mellett három újdon­ság volt igazán felfigyeltető ebben a kategóriában. Az egyik a kellő reklámmal beharangozott Fiat Cin- quecento, a „kis“ Fiatok (Unó, Pan­da) közül is a legkisebb. Háromajtós kivitelben készül, motorja 900 köb­centiméteres és 40 lóerős; fogyasz­tását a gyártó 4,7 és 6,6 liter között adja meg 100 kilométerenként. Ára - a kivitelezéstől függően - valami­vel több, mint 12 ezer márka. A Peu­geot 106 XRD németországi pre­miert ünnepelhetett. Az ötajtós, kompakt kocsi inkább csak méretei­ben számít „kicsinek“, paramétereit illetően megközelíti a középkategó­riát: az 1360 köbcentis Diesel-motor 50 lóerőt „tud“, ami 150 kilométeres óránkénti sebességhez elég. A kocsi alapára 15 950 márka. És végül: „Weltpremier“ volt, tehát Berlinben állították ki először a világon a Ro­ver 100 Cabrioletet. ÁLOMVtLAG... Akár a Mercedes és a BMW csúcsmodelljeivel is kezdhetjük a sort; az első „zászlóshajó­ja“ a 600 SL, a másodiké a 8501. Közöttük a különbség éppen annyi, mint a két márka imágójában van: a Mercedesé az elképzelhető legtökéletesebb komfort, a BMW-é pedig a hangsúlyozottan sportos fa­zon. Tán egy tűt nem lehetne már belezsúfolni egyikük motorházába sem, ahol egy-egy félelmetes erejű tizenkét hengeres erőgép ural min­den köbcentimétert. Az angol Ja­guar három gyönyört modellt ho­zott: különösen az XJRS Sport do­bogtatta meg minden autós szívét. Hatezer köbcentis, 330 lóerős mo­i MOTOROSOKNAK Nem vitás, hogy az autó korunk ritmusának, életvi­telének és tempójának egyik legmarkánsabb jel­képe. Ezért is örvendenek rendkivüi nagy népszerű­ségnek szerte a világon a különböző autókiáBitá- sok; szinte mindig „ese­ményt“ jelentenek, ame­lyek távolról sem csupán a műszaki beállítottságé emberek érdeklődéséé tartanak igényt. Ezek egyike a kétéven- ként megrendezésre kerülő berlini autószalon, amely az idén október első telé­ben várta látogatóit. Tény: nem annyira rangos a ma­ga nemében, mint például a genfi, a párizsi vagy a frankfurti. Mindenesetre harminchárom autógyár termékét láthattuk; a leg­többen szinte a teljes ská­lával képviseltették magu­kat Tegyünk most egy képzőiében sétát a hu­szonöt pavilonban és lás­suk, mit is adott látogatói­nak az idei berlini autó­szalon, tor, 254 km/óra csúcssebesség, mindez - 139 700 márkáért... Az amerikaiak sem adták alább; csak a Cadillacból három típust (Seville, Allanté, Eldorado) mutattak be, il­letve olyan, az európai szem számá­ra különösen impozáns sportkocsi­kat, mint a Pontiac Firebird vagy a Chevrolet Corvette. Csak úgy mellesleg: három év szavatossági idővel... No és talán még e piramis­nak is a legtetején trónol a két „kirá­lyi“ testvérmárka: a Rolls-Royce és a Bentley. Nem túlzás: a látogatók szinte lábujjhegyen, egyfajta áhítattal jártak a három kiállított darab körül, amelyek műszaki paramétereit a gyártó - hagyományaihoz híven - most sem volt hajlandó elárulni. Ott voltak viszont az árak: mindhá­rom esetben 400 ezer márka fö­lött... AUTÓVERSENY é$ KARAMBOL Egy ilyen rendezvényen termé­szetesen számtalan egyéb látnivaló EGY „SZTÁR": FERRARI 308 GTS (A szerző felvételei) is akad, ami az autózással, a moto­rizmussal összefügg. Nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is sorban álltak a „tévéfal“ előtt, amelynek segítségével - egy átala­kított BMW volánja mögött ülve - au­tóverseny „részesei“ lehettek. Amit viszont a Mercedes gyárnak köszön­hetően kipróbálhatott, aki akart, sok­kal több volt, mint puszta játék: a frontális ütközés érzését, mindösz- sze 12 kilométeres óránkénti sebes­ség mellett. Jobbára fiatalok vállal­koztak; a jó heccnek kijáró vigyorral ültek a sínpáron csúszó kocsiba. Ütközéskor azonban - amikor a fe­jük tehetetlenül előrebillent, s testü­ket csupán az övék tartották meg az ülésben - egy töredékmásodpercre valamennyiüknek az ajkára fagyott a mosoly. Nem árt megismételni: alig 12 kilométeres sebességnél! Hasonló, ugyancsak rendkívül hatá­sos próbának vethették alá magukat a látogatók a Fiat pavilonjában. Az olaszok „nyársra húztak“ egy Tipót, vagyis a hossztengelye mentén el- forgathatóvá tették, így a bennülők kipróbálhatták, milyen érzés fejjel lefelé lógni, baleset után. E sorok írója mindkét kísérletre „beneve­zett“, és csak annyit tud mondani: életre szóló tanulság, vagy ha úgy tetszik, figyelmeztetés volt! csmoéKKmózum Ilyesmikkel is bőségesen szolgált az idei berlini autószalon. Kezdjük talán a „politikai“ vonatkozásúak- kal: láthattuk Sztálin páncélozott személygépkocsiját 1943-ból, ben­ne a diktátor viaszfigurájával, Mao A DAIHATSU KÍSÉRLETI VILLANYAU­TÓJA Ce-tung teljesen egyedi megrende­lésre épített, több mint 6 méter hosz- szú reprezentatív limuzinját, VI. Pál Mercedesből kialakított „papamo- bir-ját, illetve azt a pazarul felsze­relt Range Rover terepjárót, amely- lyel Erich Honecker járt vadászni. „Autók a filmvászonról" - ezt a cí­met viselte egy önálló expozíció, amelyben híres filmek híres autóit tekinthették meg a látogatók. A sztá­rok névsora, akik a filmekben volán­jaiknál ültek, sem akármilyen: Gre­gory Peck, James Dean, Peter Fon- da, Sophia Loren, Elvis Presley és így tovább. Szemet gyönyörködtető volt a veteránok galériája, amelyek közül nem hiányzott a Laurint & Kle- ment által gyártott Präsident sem. Aztán voltak még: kizárólag városi forgalomra szánt villanyautók, spe­ciális esküvői kocsi, a hosszát vál­toztatni képes „gumijármű“, és sok minden más, aminek a felsorolására csakugyan nincs mód. Különben, egy autókiállítást elsősorban LÁTNI kell. Az átlagos jövedelemmel rendelkező hazai polgár két nagy csoportba sorolja ma az autókat: elérhetőkre és elér­hetetlenekre. Úgynevezett ol­csó autó (még ha e jelző vi­szonylagos voltát figyelembe is vesszük) immár hosszú ide­je nem volt a hazai piacon. Most már van: a szépen hang­zó TAVRIA nevet viseli, és az ukrajnai Zaporozsec autó­gyárból kapjuk, bár azt is hoz­zá kell tennünk, hogy egyelő­re igencsak korlátozott menyi nyiségben. Ára: 105 ezer ko­rona. MEGLÁTNI ÉS... ...megszeretni? Nos, a Tavria esetében ez könnyen előfordulhat. Modern vonalvezetésű, csinos, kompakt, háromajtós közép-kisko­csi, még ha a Renault Clióhoz vagy az új Volkswagen Golfhoz azért nem is hasonlítható. Az ukrán konstruktő­rök mindenesetre - lehetőségeiken belül - a jelenlegi formatervezési irányzatokat igyekeztek követni, és ez többé-kevésbé sikerült is nekik. Érdemes emlékeztetni arra, mekko­ra szakadékot kellett áthidalniuk: az itt gyártott utolsó személygépkocsi- modell a Zaporozsec volt, amely már a maga korában - több mint két évtizeddel ezelőtt - megtestesítette mindazt, ami elavult és korszerűtlen volt az autóiparban. Hozzá képest a Tavria vitathatatlanul maga a tes­tet öltött elegancia... KOMFORT - KÉRDŐJELEKKEL A kezdeti lelkesedés mi tagadás, kissé lelohad, mihelyt kinyitjuk az BEMUTATKOZIK A TAVRIA ajtót és elfészkelödünk az ülések valamelyikén. Ha netán hátul kezd­jük, már a kocsiba való bejutással is akadhat némi problémánk, főleg ha az átlagosnál magasabbak és teste­sebbek vagyunk. Hamar kiderül az is, hogy az öt férőhely inkább csak reklámfogás, mert az utazás így leg­feljebb három felnőtt és két gyerek számára lehet úgy-ahogy kényel­mes. Ha a vezető vagy a szomszéd­ja hátratolja az ülését, igencsak ke­vés hely marad a hátul ülőknek. Elöl ilyen gond nincs, ráadásul ott fej­támlák is szolgálják az utasok ké­nyelmét. Az ülések kárpitozása egyébként meglehetősen csúszós, ráadásul eléggé „levegőtlen“ anyagból készült: ezen viszont meg­felelő huzatokkal könnyen lehet se­gíteni. A már-már spártaian egyszerű műszerfalon valóban csak a leg­szükségesebb jelzőkészülékek ta­lálhatók. Hatásos viszont a klimati- záció, illetve a fűtés, mint azt a volt Szovjetunióból importált autóknál már megszokhattuk. „Kézbe illik“ a kormány és a rövid botváltó, a pe­dálok elhelyezése is praktikus. A műszerfal jobb oldalán meglepően nagy térfogatú szekrény van; lefelé nyíló ajtaja miniatűr asztalként szol­gálhat. Ami a csomagteret illeti, nem túl nagy (250 dm3), de térfogata a hátsó ülések elóredöntésével a háromszorosára növelhető. „KILENCVENNÉL: 4,6 LITER" A motor és a sebességváltó két­ségtelenül a Tavria legsikerültebb szerkezeti egységei közé tartozik. Persze, a végső szót ebben is majd az idő mondja ki, nevezetesen, hogy hosszú távon mennyire lesznek megbízhatóak és hibamentesek, de koncepciójában mindkettő korszerű­nek nevezhető. Az erőforrás egy négyütemű, négyhengeres, vízhűté­ses, 1100 köbcentiméter űrtartalmú motor, amely, ha hihetünk a gyártó állításának, a leggazdaságosabbak közé tartozik a maga kategóriájá­ban: 90 km/órás utazósebesség mellett beéri 4,6 liter benzinnel 100 kilométerenként. Az ötfokozatú se­bességváltó lehetővé teszi a motor teljesítményének optimális kihasz­nálását, bár kezelését alighanem ta­nulni kell majd egy ideig a Skodá­hoz, Ladához stb. szokott autósok­nak. Az ötödik fokozat ugyanis „há­tul“, a negyedik mellett található, míg a hátramenet vele szemben, tehát a kart jobbra döntve és előre­tolva kapcsolható. AZ ORSZÁGÚTON Egy ezerszáz köbcentiméteres autótól természetesen senki nem várhat elkápráztató teljesítménye­ket. Ilyenekkel a Tavria sem szolgál, de gyorsan hozzá kell tennünk, hogy lustának sem nevezhető: induláskor élvezetes „sprintje“ van, főleg az alsó sebességfokozatok jól megvá­lasztott áttételi arányának köszön­hetően. Feljebb - a negyediken, de főleg az ötödiken - már érezhetően hamarabb „kifullad“; emelkedőkkel tűzdelt terepen ezért gyakrabban kell nyúlnunk a váltókarhoz. Maga­sabb fordulatszámon egyébként ér­dekes módon a viszonylag csöndes motor mellett a sebességváltó zaja válik már szinte bántóvá, főleg a III. fokozatban. Itt kell szólnunk arról is, hogy - legalábbis a tesztelt kocsinál - olykor jelentős erőkifejtésre volt szükség az egyes fokozatok kap­csolásához. Az útfekvéssel viszont bizo­nyára elégedettek lesznek a jöven­dőbeli tulajdonosok, még a sporto­sabb tempóban vett kanyarokban is. Jók a fékek, pontos a kormánymű, bár a parkolásnál igen fontos legki­sebb ívű forduló érezhetően na­gyobb, mint a kategória legtöbb ko­csijánál. Ami pedig minden autó ta­lán legvonzóbb adatát, a végsebes­séget illeti, a Tavriának nincs miért szégyenkeznie: közel 140 kilométer óránként. xxx Nagyjából ilyen tehát a hazánk­ban jelenleg kapható legolcsóbb au­tó, amely egyébként egy Mladá Bo- leslav-i magáncégnek (TUSAKO) köszönhetően jelent meg a hazai piacon. Mint már utaltunk rá, egyelő­re nem túl nagy számban: szeptem­ber vége óta mindössze néhány száz darab érkezett. A jövő évet illetően már ezres tételekben biza­kodnak a boleslavi cégnél, ám az más kérdés, fjogy az ország ketté­válása után mennyi jut majd ebből Szlovákiának. Mindenesetre, akit ér­dekel, csak jól teszi, ha nem halo­gatja a vásárlást.. Az oldal anyagát írta: Vas Gyula 6 1992. XI. 20 ÚBUJ?SBjl

Next

/
Thumbnails
Contents