Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-13 / 46. szám

*

„Lélekben több vagyok, mint években“

Pierrot két nagylemezéről

Fél arcát bérbe adta, a másik felet meghagyta magának. Kétarcú lett, de nem kétszínű Marosi Z. Tamás. Lisztfehér arca bohócbőr. Jobb szeme alatt a fekete könnycsepp Pierrot lelke. Pierrot szomorú. Pierrot magányos. Pierrot-nak senki nem hegedül. Sivár, hideg, sötétedő tájon kínt s bánatot old az ének. Fázós-fagyos szívekbe lehel igazi meleget.

Jelek és jelképek, hangok és hangulatok hordozói ezek a dalok. Porcelán álmokról és kőkemény fájdalmakról szólnak, leplezett vágyakról és bevallott bűnökről, kihűlt nappalokról és kurta éjszakákról. Egy kastélykertről, amelyben álmosan nyújtózik a csend és nagyokat pihen az idő, egy babaházról, ahol mindent megvett a feledés, agy állomásról, ahonnan fénylő síneken fut ki a magány vonata. „Ha eljön a tél, elkel majd a nagykabát - énekli a holdképű clown -, de az igazán nagy zimankót csak egymás forró ölelésében vészeljük át. “

Romantika? Egyáltalán. Pierrot dalaiban nem a rózsaszín, hanem a barna sokféle változata dominál. A belső magány, a soha vissza nem hozható pillanat, a megismételhetetlen érintés, az elveszett hangulat, az elmúlás barnája. Ettől kap különös felhangot és ezáltal válik értékhordozóvá minden egyes szám, amelyet Marosi Z. Tamás komponál.

Első nagylemeze, az 1990-ben megjelent Babaházak, amellyel eM-eR-ton—díjat kapott, csupán egy szűk szakmai réteg tetszését nyerhette el, mert a közönség kezébe el sem juthatott. Ha nincs a rádió vagy a címadó dal és Az első hó videó- klipje a tévében, nem is tudtam volna, hogy él ésxnekel.- Nem akarok neveket sorolni, hogy kik miatt történt mindez, nem is lenne értelme már. A Magneoton adta ki a lemezt, s bár tudták, hogy azzal a stílussal, amelyet én képviselek, aligha leszek az ország legnépszerűbb előadója, mégis felkaroltak. A terjesztés költségeit aztán más lemezek vitték el, az enyém augusztus második felében jelent meg, és még november elején sem volt reklámja. Nem keresték és nem nagyon vették, mert nem tudtak róla. Amíg tartott a készletem, azokon a helyeken, ahol felléptem, én magam árultam. Ha nincs a díj, ha nem vereget vállon a szakma és a kritika, nagyon elkeseredtem volna, mert a lemezeladási listán bizony nem az első tíz között szerepeltem.- Ma, amikor a Musicdome kiadásában megjelent második albuma, a Nekem senki nem he- gedül, az elsőt milyennek látja?

— Új stílus, az biztos.- Új stílus, régi fájdalmakkal.

— Ezért is ragadt rám a Pierrot név. Ezt nem én találtam ki, hogy jaj, de jó, illik hozzám. Nyolcvanhatban szólt egy fiú a zenekaromból, hogy tudod, mire hasonlítanak ezek a dalok? Nagyon dühös .lettem rá, mert azt hittem, plagizálással vádol, de a következő alkalommal behozott egy képeskönyvet, benne egy festménnyel, amelyen Pierrot dalol a Holdnak. Na, ez az a hangulat, mondta. Rám is ragadt aztán, hogy Pierrot, én meg belenőttem szépen a figurába.-S miután eggyé vált vele,

„félretette“ polgári nevét.

— Félretettem, mert más célokra tartogatom és zavarólag is hatna a színpadon. Pierrot-ként sokkal többet adhatok, üzenhetek, erről meg vagyok győződve, a magánéletemet is ezért nem akarom feltárni. Ha teljes mértékben hasonlítanék más előadókhoz vagy a hallgatók- hoz, akkor aligha érhetném el azt a hatást, amelyet el kell hogy érjek. Ami pedig a dalokat illeti, nem az a célom, hogy takarjanak, de azt sem akarom, hogy személyesek legyenek. Ezek eszközök csupán, amelyek megmutatják, hogyan működnek bennem ilyen-olyan hangulatok. Én nem vagyok magányos alkat,

csak ki tudom kapcsolni magam. Egy pádon ülve például nem azon gondolkodom, hogy ha felállók, merre indulok, hanem megnézem, hogy ott és akkor, abban a pillanatban mi történik körülöttem. Ezeket az apró észrevételeket, élményeket viszem át aztán szövegbe és zenébe, s bár a gazdátlan hintaló, amelyről a második lemezemen énekelek, nem én vagyok, a hangulatnak, amelyet a dal sugall, köze van hozzám.- Miben leli nagyobb örömét, a szövegírásban vagy a zeneszerzésben?-Én sem a szövegírást, sem a zeneszerzést nem tartom olyan hű, de nagy művészetnek. Persze lehet, hogy csak azért nem, mert nekem mindkét dolog könnyen megy. A hangszerelés az igazán nagy élmény számomra. Második albumom talán tükrözi is ezt kellőképpen. Különböző etnikumok népi hangszereit használom nagyon sok helyen, természetesen a popzene szolgálatában. Rengeteget foglalkozom hangszertörténettel, és hozzá is jutok sok mindenhez. Japán ütő- és pengetős hangszerekhez, perui bambuszsíphoz, karibi dobokhoz, afrikai csörgő- és reszelőhangszerekhez... készülök is egy olyan produkcióra, amellyel minden földrész muzsikájából bemutathatok valamit. Nagyon sok ötletem van, éjjelnappal ezen jár az agyam.- Zeneműveszeti szakközépiskolásként bizonyára...-... én gimnáziumot végeztem.- Akkor ott méginkább kilóghatott a sorból.- Kilógtam, igen, de maximálisan támogattak. Én már a gimnáziumban is nagyon nagy mázlista voltam. Látták, hogy komolyan foglalkozom a zenével, ezért olyannyira nyugton hagytak, hogy harmadikban és negyedikben teljesen szabadnak érezhettem magamat. Engedélyeket kaptam órakihagyásra, mindenféle ötletek megvalósítására. A zenekarommal voltaképpen sokkal több időt töltöttem, mint az osztálytársaimmal.- Otthon?- Más volt a helyzet. Csak akkor nyugodtak meg, amikor látták, hogy eredménye van annak, amit csinálok. Amikor kezükben volt az első lemezem. Addig nem is támogattak, a hangszereket is egyenként szedtem össze.- Hány éve érettségizett?- Négy.- Akkor most...- Fölösleges összeadás. Lélekben több vagyok, mint években. És nem azért, mert Pierrot a nevem, hanem mert olyan környezetben éltem. Gyerekként a magánnyal barátkoztam. Igazán jól sem focizni, sem biciklizni nem tanultam meg, mert mindig kiközösített figura voltam. Csodagyerekként mutogattak a szüleim ... négyéves koromban már írtam és olvastam. Az ilyen gyereket irtóra tudják utálni a többiek. Nyolcadikos voltam, amikor befogadtak maguk közé. Koncertet adtam az iskola tornatermében, de akkora sikerrel, hogy majd leszakadt a kosárpalánk. Azelőtt örökké felnőttek

közt voltam, vagy egyedül játszottam, s ez alakított ki bennem egyfajta koravénséget. Ma már persze ezt sem így fogom fel, hiszen éveim számával lassan utol is érem belső énemet.

— A könyvbeli Pierrot magányát mennyire érzi sajátjának?

— Feleségem van és másfél éves fiam, ami annyit jelent: rengeteg magányos napomat kell nekik adnom. Budaörsön bérelünk egy lepusztult lakótelepi lakást. Mit mondjak, nem leányálom. Fürdőkádakban és buszokban, villamosokon jövök egyenesbe magammal.

— A Babaházaktól, gondolom,

nem volt hosszú az út a Bábszínház színpadáig.

— Nem. Ez az a hely, ahol nekem is jó, meg a dalaimnak is. Olyan előadást csinálhatok itt, amelyben a báb-, a mozgás- és a színművészet, valamint a film szerves egységet alkothat. Élő videoklipben szólal meg minden egyes dal, de már a harmadik nagylemezem anyagából is tudok ízelítőt adni. Levelek a holdba, ez lesz az album címe, de majd csak ’94-ben akarom megjelentetni. 1990 és 92 között is kihagytam egy évet.

— Kihagyott, csakhogy közben

megírta az Anthony Burgess regénye nyomán készült Mechanikus narancs zenéjét. Musicalszerzője lett a Budapesti Kamaraszínháznak.

— Felkértek. De hogy miért éppen engem, azt ma sem értem. Én és egy durva, kemény darab ... vissza is utasítottam többször a felkérést. Aztán mégiscsak hagytam, hogy rávegyenek. Szokatlan munka volt számomra, de ahogy elkezdtem kalandozni a stílusokban, egyre jobban izgatott. Nem is volt elakadásom, csak azzal, hogy én még sosem írtam női hangra. Egyfolytában transzpónálgatnom kellett.

— Nagylemezeinek dalai rövidke Andersen-meséknek is beillenének. Ahogy az udvari bolondról, a kötéltáncosnőről, a megunt fababákról, a búcsúzó komédiásról vagy a holdbéli bálról énekel, az valóban megható^

— Vegyük csak a reggae képviselőit. Kemény politikai mondanivalójukat könnyed, lüktető su- bi-dubiba ültetik. így is lehet jó zenét csinálni. Az én dalaimban nincs politika. Engem az annyira nem izgat, hogy még csak tévét sem nézek. Azzal a viharral, amely most zajlik a világban, amúgy sem tudnék szembeszállni. Én inkább egy öregembert nézek a pádon. Engem az ő sorsa érdekel.

Szabó G. László

)92. XI. 13.

HOLLYWOOD ÚJ SZTÁRJA:

M

anapság Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb színésznője. Szép, művelt és tehetséges. Ez akár túl sok is lehetne egy karrierhez. Ő azonban mindezt okosan hasznosította és igazi sztár lett.

A jó iskolák, az elitképzés, a határozott önállóság, az izraeli kibucban töltött életszakasz, a színészmesterség módszeres elsajátítása, a kísérleti színházaknál töltött tanulóidőszak mind-mind előkészítői lettek a karriernek. A filmezés az első nyúlfarknyi szereppel Woody Allen Annie Hallja ban kezdődött. Persze a nagy berob- banást a Nyolcadik utas; a Halál hozta 1979-ben. A főszerep, Ripley figurája egész további sorsát meghatározta. A film folytatása A bolygó neve: Halál nyomán Oscar-díjra jelölték 1986-ban. Közben olyan híressé lett filmekben szerepelt és győzte meg kiváló tehetségéről a világot, mint a Szemtanú, A dolgozó lány, a Gorillák

a ködben, a Diplomás örömlány, A veszélyes élet éve, illetve az óriási sikert aratott Szellemirtók első és második része.

Persze a színpadnak sem fordított hátat, mi több, ott is feltűnő alakításokkal irányította magára a figyelmet.

Férje, Jim Simpson szintén a színház világához köti, hiszen ismert színházi rendező. Sigourney a Szellemirtók második részének befejeztével némi családi szünetet iktatott pályájába, 1990-ben megszülte első gyermekét.

Ma ismét az ő nevétől hangos a sajtó, a filmes szakma és a mozirajongók tábora. Az idei év nagy szenzációja ugyanis a Halál-sorozat harmadik darabjának bemutatása. A végső megoldás: Halál címen nálunk is vetített film nemcsak folytatása a korábbiaknak, hanem valami új, technikailag és szjnészileg különböző minőséget ígér. Hetek óta láthatjuk az égi csatornákon e film készítéséről szóló beszámolókat, beszélgetéseket az alkotókkal és a főszereplő hölggyel, aki ezúttal nem átallotta szerepe szerint kopaszra nyíratni gyönyörű fejét. Igaz, ettől, ha lehet, még jobban ragyog a szépsége. Maga így vall erről: „Nem, nem viselt meg, amikor először végigsimítottam a koponyámon, sőt... Többek szerint szexisebb lettem ezzel a frizurával.“

És a világ ünnepli Sigourney Weavert, miközben máris új filmmel mutatkozik be a közönségnek. 1492 címmel e hónapban lesz az új opusz világpremierje. (rú)