Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-06 / 45. szám

i/asárnap Hófehér r uhában fekete menyasszony. Lea sír. Semmivé foszlott a szülői ígéret, nem lehet már azé, akit szeret. Számítás hozza a kijelölt vőlegényt, halál viszi szíve választottját. Lea sír. Elment a fiú, akit nézni is gyönyör volt, jön, akit látni is nehéz lesz. Csak a vonzalom, a szenvedély hagyna végre alább; honnan a vágy, ha a testet ólomsúlyú fájdalmak bénítják? Lea sír. Rázkódik. Lesütött szemmel nyeli tüzes könnyeit. Szép személyiségű, hűséges zsidó lányt játszik Olasz Ági Sőlómo Seinwill Rappaport héber legendájában, a Dybukban. Fekete gyer­tyák sercegnek jéghideg fénnyel, amikor csodarabbi igyekszik kiűzni a lányból holt kedvese lelkét. Nem könnyű percek ezek a színésznő­nek. Szavak nélkül, a puszta lényével kell elhitetnie: elszállt a dybuk Lea testéből, kezdődhetne is a nász, de nincs többé menyasszony. Már a túlsó parton jár. Szerelmét mentve rohant a párja után. Nem ez az első jelentős szerepe a Független Színpad komoly küzdelmekre hivatott, jól felkészült játékosának. Capuletnét játszotta a Rómeó és Júliában, Ledért a Csongor és Tündében, Mariane-t a Tartuffe-ben. A legmagasabb pontra azonban, ahol a legtöbbet mutathat érzékenységéből, színészi érettségéből, a Dybuk Leájával jutott el.- Jó egy évvel ezelőtt, amikor a Csíksomlyói passió karakter­szerepeiben tudott csak megka­paszkodni, szomorú, elkesere- dett arccal ült előttem. Kék kor­szaka, gondolom, a Dybukkal kezdődött.- Kék korszak? Szó sincs ilyesmiről. Az én szemszögem­ből nézve nem sokat változtak a dolgok. El is mondom, hogy értem ezt, de előbb a Dybukról. Minden reggel virággal mentem a próbára, annyira boldog vol­tam. Kicsike csokrokat vettem egy koldusnénitől... a harmadik nap után már várt rám. Meg is fordult bennem akkor valami. Addig arra vágytam, hogy sze­ressenek, azóta azt tartom fon­tosabbnak, hogy szerethessek. Nem kapni - adni akarok. Be­szélhetek összevissza? Annyi minden történt most velem. Né­ha évek telnek el üresen, máskor meg két hét is elég, hogy úgy érezzem, minden, az egész világ megfordult körülöttem. Tavaly és tavalyelőtt filmezni is ritkáb­ban hívtak, az idén Bacsó Péter volt az első, aki megkeresett. Love show. Magyarázzam? A cí­mében minden benne van.- Az is, amitől irtózik?- Igen, a vetkőzés is. Bacsó persze azt ígérte, nem lesz olyan rázós a jelenet, ügyesen megold­juk, egy nap az egész. Hittem neki. Belementem. Összeszorí­tottam a fogam és azt mondtam: megcsinálom. De amikor látom, hogy a dolgok megint csak rossz ... és feketében irányba mennek, akkor újra és újra azt kérdezem magamtól: miért? Miért hagytam, hogy rá­beszéljenek, miért megyek bele olyan helyzetekbe, amelyektől aztán hetekig, hónapokig rosszul vagyok? A régi lemez, persze hogy a régi... mondom, ez még mindig nem a kék korszak. Ha hazudni akarnék magamnak, ak­kor most azzal jönnék, hogy más szemmel néztek a meztelenségre 82-ben és máshogy néznek rá ma, tíz évvel később. Csakhogy én sem így gondolom. Állok a szinkronstúdióban a vászon előtt és egyfolytában szörnyűl- ködöm. Atyaúristen, hogy lehe­tek ennyire tehetségtelen, ki lesz Olasz Ági a Vérnásscra készül ezek után büszke rám? Annyira jó akartam lenni, és annyira nem sikerült... nem tudom, hogy csi­náltam.- „Kisiklatták“ talán?- Kevés volt a pénz, nem volt idő elmélyült munkára, össze lett csapva az egész. Amikor olvastam a forgatókönyvet, jó­kat szórakoztam. Gyorsan és könnyen akar pénzhez jutni a fiú és a lány, leszerződnek hát egy live show-ba, és ott kezdenek el „dolgozni“ - a csupasz testük­kel. Azt árusítják estéről estére, ami legdrágább számukra. A szerelmüket. Mintha csak egy cseh szatírát olvastam volna, olyan volt a szöveg, de a vég­eredmény ... - imádkozom, hogy be ne mutassák a filmet soha.- Az osztrák televízióban minden kedden egy magyar nyelvlecke alapjául szolgáló pes­ti lőve storyban játszik.-Ott sem éreztem olyan jaj, de jól magam. A sok festéktől úgy tönkrement a bőröm, hogy a magyar rendező szóvá is tette: ha ilyen érzékeny az arcom, ak­kor nem tud velem dolgozni. Nem a sminkes munkájában ke­reste a hibát, hanem bennem. Jó, akkor én most elugrom egy bőr­gyógyászhoz, feleltem, fél óra múlva itt vagyok. Persze nem orvoshoz mentem, hanem a saját kozmetikusomhoz, aki érti a dolgát, hiszen sminkversenye­ket nyert. Nem ismertek rám, amikor visszamentem. Olyan szép volt az arcom, hogy én is elcsodálkoztam magamon. Eny- nyi a különbség profi és amatőr sminkes között, de ha még min­dig a kapcsolatok számítanak és nem a tehetség, akkor annak meg kell hogy igya valaki a le­vét. Igen, ezen a pályán csak úgy lehet előbbre lépni, ahogy Esze- nyiék és Garasék teszik. Nem engedik meg, hogy a tehetségte­lenek a közelükbe férkőzzenek.- Nyáron a tengerentúlon járt. Melyik arcával várta Ame­rika?- Azzal, amelyet álmomban láttam róla. Úgy képzeltem min­dig: zuhogó esőben, éjszaka érkezem meg Chicagóba és a ta­xiban, amely a repülőtérről a szállodába visz, szól majd a dzsessz. Minden így történt, csak éppen New Yorkban. Feke­te ég, sárga taxi, a fák a vihar­ban ... San Franciscóban aztán azzal is találkoztam, akivel talál­kozni akartam. Itthon még azt hittem, nem múlt el a szerelem, ott rá kellett jönnöm: nincs már sok közünk egymáshoz. Két na­pig sírtam, alig ettem, aztán be­kattant hirtelen, hogy el innen! El is váltunk, talán örökre. Ak­kor jöttem rá, hogy a nő mindig a múltba, az emlékeibe kapasz­kodik, s nem a mát, hanem a teg­napot siratja, a férfi meg való­sággal menekül előle. Egy hóna­pot töltöttem Amerikában, de a legszebb helyeken is magá­nyosnak éreztem magam. Igen, ilyen vagyok. Hogy a testem is miket produkál! Néha napokon át negyvenfokos lázban égek, máskor meg a máltai szűznek érzem magam, és boldog va­gyok, hogy megmenekültem a gonosz elől.- Tehát nem változott semmi?- Körülöttem nem, legfeljebb bennem. Különös lény az ember. Meg akar változni, pedig lehet, hogy nem is kellene neki. Job­ban tenné, ha inkább arra figyel­ne, hogy minden tettét, gondola­tát a szeretet és ne a rossz vezé­relje.- Jóból mi lesz biztos az elkö­vetkező hónapokban?- Beatrixet játszom majd egy Mátyás királyról szóló osztrák filmben, Lorca Vémászában pe­dig, amelyet Lojko Lakatos Jó­zsef rendez a tévében, a, meny­asszony szerepét kaptam Fun- tek Frigyes partnereként. Remé­lem, könnyek nélkül is menni fog minden. Szomorkodtam már eleget az életben. Szabó G. László Fehérben... (Helyey Zsuzsa és Méry Gábor felvétele) 9 1992. XI. 6. Tom Cruise mint földbirtokos Ron Howard, a Túl az Óperencián rendező­je már kisgyerek korában megismerkedett az érzéssel, milyen az, amikor valakit egy szá­mára idegen földön befogadnak. Még csupán négyesztendős volt, amikor egy filmszerep miatt New Yorkból Bécsbe repült. Ugyanis első szerepét négyéves korában kapta, Az utazás című filmben. Útközben elaludt, majd felébredt és kinézett az ablakon, éppen egy Cétiu&tos szenvedéllyel gyönyörű sziget felett repültek. Amikor a gép leszállt Írországban, hogy üzemanyagot ve­gyen, a kisfiú, Howard kilopakodott egy pilla­natra. Egy repülőtéri munkás megcibálta a haját és azt mondta: ,,Úgy nézel ki, mintha ide tartoznál. Lehet, hogy itt kellene ma­radnod..." A felcseperedő Howardot mindig is vonzot­ták azok a történetek, amelyek a bevándor­lókkal foglalkoztak. Lévén ő maga is az. Származását holland, angol, német, sőt che- rokke-indián gyökerekre vezetheti vissza. De ír őseinek a románca volt az, amely az évek során mindig újra és újra megmozgatta kép­zeletét. Három dédapja is részt vett az 1893- as földszerzési akcióban. Hatéves korában mutatott neki a nagyanyja egy albumot Ameri­ka történelmének arról a drámai fejezetéről, amelyről most a Túl az Óperenciánt forgatta. Gyerekkorából hozta annak a mondatnak a mélységét, amely a mai napig fogva tartja képzeletét: A föld az ember igazi lelke. Howard apja, aki egy epizódszerepet ka­pott a filmben, egészen el van ragadtatva attól, ahogyan a fia a család történetét filmvá­szonra ültette. ,,Az én nagyapám éppen olyan volt, mint Joseph, a föld embere! S a nagy­anyám mint Shannon: világias és kifinomult!" Nos, Howard Joseph szerepére az igen népszerű és tehetséges fiatal sztárt, Tóm Cruise-t kérte fel. Azt a színészt, aki tíz év alatt a filmvilág egyik legnagyobb sztárjává nőtte ki magát olyan filmekben, mint a Top Gun vagy a Született július negyedikén. Tóm Cruise 1989-ben kapta meg a forgató- könyvet, abban az időben, amikor éppen egy erős, romantikus szerepet keresett. Azonnal megtetszett neki a vakmerő, vállalkozó szelle­mű Joseph. Mint minden filmje előtt, Tóm Cruise most is a részletek iránti céltudatos szenvedéllyel készült Joseph szerepére. Bár ezúttal a ké­szülődés fizikailag nem volt annyira igénybe­vevő, azért nem kis feladatot jelentett. A nyel­vet ismerők talán meglepődve hallják majd, hogy Tóm Cruise ír akcentussal beszél, hite­les melós tájszólással, amelyet egy nyelvta­nár segítségével sajátított el. A forgatás 1991. május 28-án kezdődött, három nappal a Lánglovagok megjelenése után. Tóm Cruise-t a földláz-jelenetekben való lovaglás élménye más időbe és helyre röpí­tette. ,,A lovam pontosan olyan volt, mint Josephé a filmben: szabad szellemű, makacs és egy kicsit izgága. De ha már egyszer az ágyú eldördült, olyan lett, mint egy Ferrari motorja..." Ugyanis a földszerző verseny kezdetét ágyúlövés jelezte, ahogyan annak idején a valóságban is. A farmon felnőtt Joseph megtanulta, ho­gyan használja az öklét. És Bostonban senkit sem szerettek jobban, mint egy ír bokszolót. Ez volt az a korszak, amikor olyan hivatásos ökölvívók, mint pél­dául John Sullivan, egyszerre több mint har­minc menetet is végigküzdöttek meztelen ök­lükkel. Joseph szinte pillanatok alatt ennek az újfajta „arisztokráciának“ a soraiba került. Tóm Cruise-ra akkor figyeltek föl először, amikor 1981-ben a Takarodó című filmben egy keményfejű, fiatal kadétot játszott. Két évre rá a Kockázatos üzletben nyújtott alakí­tása irányította a publikum figyelmét. 1986- ban forgatta legsikeresebb filmjét, a Top Gunt, amely már szenzációt keltett. S ezután következett a Mint a villám, amelyben először szerepelt együtt Nicole Kidmannal, aki ma már a felesége. Játszhatott Cruise Paul Newmannal, Dus- tin Hoffmannal, és Olivér Stone-nal, ám a már befutottak nem homályosították el játékát. Sőt! A Született július negyedikén meghozta számára a legjobb színésznek járó Oscar-díj jelölést... (pm) w Túl az Óperencián

Next

/
Thumbnails
Contents