Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-06 / 45. szám
i/asárnap Hófehér r uhában fekete menyasszony. Lea sír. Semmivé foszlott a szülői ígéret, nem lehet már azé, akit szeret. Számítás hozza a kijelölt vőlegényt, halál viszi szíve választottját. Lea sír. Elment a fiú, akit nézni is gyönyör volt, jön, akit látni is nehéz lesz. Csak a vonzalom, a szenvedély hagyna végre alább; honnan a vágy, ha a testet ólomsúlyú fájdalmak bénítják? Lea sír. Rázkódik. Lesütött szemmel nyeli tüzes könnyeit. Szép személyiségű, hűséges zsidó lányt játszik Olasz Ági Sőlómo Seinwill Rappaport héber legendájában, a Dybukban. Fekete gyertyák sercegnek jéghideg fénnyel, amikor csodarabbi igyekszik kiűzni a lányból holt kedvese lelkét. Nem könnyű percek ezek a színésznőnek. Szavak nélkül, a puszta lényével kell elhitetnie: elszállt a dybuk Lea testéből, kezdődhetne is a nász, de nincs többé menyasszony. Már a túlsó parton jár. Szerelmét mentve rohant a párja után. Nem ez az első jelentős szerepe a Független Színpad komoly küzdelmekre hivatott, jól felkészült játékosának. Capuletnét játszotta a Rómeó és Júliában, Ledért a Csongor és Tündében, Mariane-t a Tartuffe-ben. A legmagasabb pontra azonban, ahol a legtöbbet mutathat érzékenységéből, színészi érettségéből, a Dybuk Leájával jutott el.- Jó egy évvel ezelőtt, amikor a Csíksomlyói passió karakterszerepeiben tudott csak megkapaszkodni, szomorú, elkesere- dett arccal ült előttem. Kék korszaka, gondolom, a Dybukkal kezdődött.- Kék korszak? Szó sincs ilyesmiről. Az én szemszögemből nézve nem sokat változtak a dolgok. El is mondom, hogy értem ezt, de előbb a Dybukról. Minden reggel virággal mentem a próbára, annyira boldog voltam. Kicsike csokrokat vettem egy koldusnénitől... a harmadik nap után már várt rám. Meg is fordult bennem akkor valami. Addig arra vágytam, hogy szeressenek, azóta azt tartom fontosabbnak, hogy szerethessek. Nem kapni - adni akarok. Beszélhetek összevissza? Annyi minden történt most velem. Néha évek telnek el üresen, máskor meg két hét is elég, hogy úgy érezzem, minden, az egész világ megfordult körülöttem. Tavaly és tavalyelőtt filmezni is ritkábban hívtak, az idén Bacsó Péter volt az első, aki megkeresett. Love show. Magyarázzam? A címében minden benne van.- Az is, amitől irtózik?- Igen, a vetkőzés is. Bacsó persze azt ígérte, nem lesz olyan rázós a jelenet, ügyesen megoldjuk, egy nap az egész. Hittem neki. Belementem. Összeszorítottam a fogam és azt mondtam: megcsinálom. De amikor látom, hogy a dolgok megint csak rossz ... és feketében irányba mennek, akkor újra és újra azt kérdezem magamtól: miért? Miért hagytam, hogy rábeszéljenek, miért megyek bele olyan helyzetekbe, amelyektől aztán hetekig, hónapokig rosszul vagyok? A régi lemez, persze hogy a régi... mondom, ez még mindig nem a kék korszak. Ha hazudni akarnék magamnak, akkor most azzal jönnék, hogy más szemmel néztek a meztelenségre 82-ben és máshogy néznek rá ma, tíz évvel később. Csakhogy én sem így gondolom. Állok a szinkronstúdióban a vászon előtt és egyfolytában szörnyűl- ködöm. Atyaúristen, hogy lehetek ennyire tehetségtelen, ki lesz Olasz Ági a Vérnásscra készül ezek után büszke rám? Annyira jó akartam lenni, és annyira nem sikerült... nem tudom, hogy csináltam.- „Kisiklatták“ talán?- Kevés volt a pénz, nem volt idő elmélyült munkára, össze lett csapva az egész. Amikor olvastam a forgatókönyvet, jókat szórakoztam. Gyorsan és könnyen akar pénzhez jutni a fiú és a lány, leszerződnek hát egy live show-ba, és ott kezdenek el „dolgozni“ - a csupasz testükkel. Azt árusítják estéről estére, ami legdrágább számukra. A szerelmüket. Mintha csak egy cseh szatírát olvastam volna, olyan volt a szöveg, de a végeredmény ... - imádkozom, hogy be ne mutassák a filmet soha.- Az osztrák televízióban minden kedden egy magyar nyelvlecke alapjául szolgáló pesti lőve storyban játszik.-Ott sem éreztem olyan jaj, de jól magam. A sok festéktől úgy tönkrement a bőröm, hogy a magyar rendező szóvá is tette: ha ilyen érzékeny az arcom, akkor nem tud velem dolgozni. Nem a sminkes munkájában kereste a hibát, hanem bennem. Jó, akkor én most elugrom egy bőrgyógyászhoz, feleltem, fél óra múlva itt vagyok. Persze nem orvoshoz mentem, hanem a saját kozmetikusomhoz, aki érti a dolgát, hiszen sminkversenyeket nyert. Nem ismertek rám, amikor visszamentem. Olyan szép volt az arcom, hogy én is elcsodálkoztam magamon. Eny- nyi a különbség profi és amatőr sminkes között, de ha még mindig a kapcsolatok számítanak és nem a tehetség, akkor annak meg kell hogy igya valaki a levét. Igen, ezen a pályán csak úgy lehet előbbre lépni, ahogy Esze- nyiék és Garasék teszik. Nem engedik meg, hogy a tehetségtelenek a közelükbe férkőzzenek.- Nyáron a tengerentúlon járt. Melyik arcával várta Amerika?- Azzal, amelyet álmomban láttam róla. Úgy képzeltem mindig: zuhogó esőben, éjszaka érkezem meg Chicagóba és a taxiban, amely a repülőtérről a szállodába visz, szól majd a dzsessz. Minden így történt, csak éppen New Yorkban. Fekete ég, sárga taxi, a fák a viharban ... San Franciscóban aztán azzal is találkoztam, akivel találkozni akartam. Itthon még azt hittem, nem múlt el a szerelem, ott rá kellett jönnöm: nincs már sok közünk egymáshoz. Két napig sírtam, alig ettem, aztán bekattant hirtelen, hogy el innen! El is váltunk, talán örökre. Akkor jöttem rá, hogy a nő mindig a múltba, az emlékeibe kapaszkodik, s nem a mát, hanem a tegnapot siratja, a férfi meg valósággal menekül előle. Egy hónapot töltöttem Amerikában, de a legszebb helyeken is magányosnak éreztem magam. Igen, ilyen vagyok. Hogy a testem is miket produkál! Néha napokon át negyvenfokos lázban égek, máskor meg a máltai szűznek érzem magam, és boldog vagyok, hogy megmenekültem a gonosz elől.- Tehát nem változott semmi?- Körülöttem nem, legfeljebb bennem. Különös lény az ember. Meg akar változni, pedig lehet, hogy nem is kellene neki. Jobban tenné, ha inkább arra figyelne, hogy minden tettét, gondolatát a szeretet és ne a rossz vezérelje.- Jóból mi lesz biztos az elkövetkező hónapokban?- Beatrixet játszom majd egy Mátyás királyról szóló osztrák filmben, Lorca Vémászában pedig, amelyet Lojko Lakatos József rendez a tévében, a, menyasszony szerepét kaptam Fun- tek Frigyes partnereként. Remélem, könnyek nélkül is menni fog minden. Szomorkodtam már eleget az életben. Szabó G. László Fehérben... (Helyey Zsuzsa és Méry Gábor felvétele) 9 1992. XI. 6. Tom Cruise mint földbirtokos Ron Howard, a Túl az Óperencián rendezője már kisgyerek korában megismerkedett az érzéssel, milyen az, amikor valakit egy számára idegen földön befogadnak. Még csupán négyesztendős volt, amikor egy filmszerep miatt New Yorkból Bécsbe repült. Ugyanis első szerepét négyéves korában kapta, Az utazás című filmben. Útközben elaludt, majd felébredt és kinézett az ablakon, éppen egy Cétiu&tos szenvedéllyel gyönyörű sziget felett repültek. Amikor a gép leszállt Írországban, hogy üzemanyagot vegyen, a kisfiú, Howard kilopakodott egy pillanatra. Egy repülőtéri munkás megcibálta a haját és azt mondta: ,,Úgy nézel ki, mintha ide tartoznál. Lehet, hogy itt kellene maradnod..." A felcseperedő Howardot mindig is vonzották azok a történetek, amelyek a bevándorlókkal foglalkoztak. Lévén ő maga is az. Származását holland, angol, német, sőt che- rokke-indián gyökerekre vezetheti vissza. De ír őseinek a románca volt az, amely az évek során mindig újra és újra megmozgatta képzeletét. Három dédapja is részt vett az 1893- as földszerzési akcióban. Hatéves korában mutatott neki a nagyanyja egy albumot Amerika történelmének arról a drámai fejezetéről, amelyről most a Túl az Óperenciánt forgatta. Gyerekkorából hozta annak a mondatnak a mélységét, amely a mai napig fogva tartja képzeletét: A föld az ember igazi lelke. Howard apja, aki egy epizódszerepet kapott a filmben, egészen el van ragadtatva attól, ahogyan a fia a család történetét filmvászonra ültette. ,,Az én nagyapám éppen olyan volt, mint Joseph, a föld embere! S a nagyanyám mint Shannon: világias és kifinomult!" Nos, Howard Joseph szerepére az igen népszerű és tehetséges fiatal sztárt, Tóm Cruise-t kérte fel. Azt a színészt, aki tíz év alatt a filmvilág egyik legnagyobb sztárjává nőtte ki magát olyan filmekben, mint a Top Gun vagy a Született július negyedikén. Tóm Cruise 1989-ben kapta meg a forgató- könyvet, abban az időben, amikor éppen egy erős, romantikus szerepet keresett. Azonnal megtetszett neki a vakmerő, vállalkozó szellemű Joseph. Mint minden filmje előtt, Tóm Cruise most is a részletek iránti céltudatos szenvedéllyel készült Joseph szerepére. Bár ezúttal a készülődés fizikailag nem volt annyira igénybevevő, azért nem kis feladatot jelentett. A nyelvet ismerők talán meglepődve hallják majd, hogy Tóm Cruise ír akcentussal beszél, hiteles melós tájszólással, amelyet egy nyelvtanár segítségével sajátított el. A forgatás 1991. május 28-án kezdődött, három nappal a Lánglovagok megjelenése után. Tóm Cruise-t a földláz-jelenetekben való lovaglás élménye más időbe és helyre röpítette. ,,A lovam pontosan olyan volt, mint Josephé a filmben: szabad szellemű, makacs és egy kicsit izgága. De ha már egyszer az ágyú eldördült, olyan lett, mint egy Ferrari motorja..." Ugyanis a földszerző verseny kezdetét ágyúlövés jelezte, ahogyan annak idején a valóságban is. A farmon felnőtt Joseph megtanulta, hogyan használja az öklét. És Bostonban senkit sem szerettek jobban, mint egy ír bokszolót. Ez volt az a korszak, amikor olyan hivatásos ökölvívók, mint például John Sullivan, egyszerre több mint harminc menetet is végigküzdöttek meztelen öklükkel. Joseph szinte pillanatok alatt ennek az újfajta „arisztokráciának“ a soraiba került. Tóm Cruise-ra akkor figyeltek föl először, amikor 1981-ben a Takarodó című filmben egy keményfejű, fiatal kadétot játszott. Két évre rá a Kockázatos üzletben nyújtott alakítása irányította a publikum figyelmét. 1986- ban forgatta legsikeresebb filmjét, a Top Gunt, amely már szenzációt keltett. S ezután következett a Mint a villám, amelyben először szerepelt együtt Nicole Kidmannal, aki ma már a felesége. Játszhatott Cruise Paul Newmannal, Dus- tin Hoffmannal, és Olivér Stone-nal, ám a már befutottak nem homályosították el játékát. Sőt! A Született július negyedikén meghozta számára a legjobb színésznek járó Oscar-díj jelölést... (pm) w Túl az Óperencián
