Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-30 / 44. szám

í >■ Pofon a demokráciának? Dr. Bergendi Ferenc: Ha a*, ember szolgává válik, köteles ura parancsát teljesíteni (Méry Gábor felvétele) Újsághír: 1992. szeptember 30-án a szlovák parlamentben Rudolf Goé, a Demokrati­kus Szlovákiáért Mozga­lom képviselője kezdemé­nyezte: ne a polgármeste­rek válasszák a körzeti hi­vatalok vezetőit, hanem a járási hivatal elöljárója nevezze ki őket. Az ellen- véleményeket mind elve­tették. A képviselők a szo­kásos szavazattöbbséggel elfogadták a törvénymódo­sítási javaslatot. Az előző kormányzat által jóváha­gyott törvény egyik paragrafusa ki­mondja, hogy a járási hivatal elöljá­rója a körzet polgármestereinek vá­lasztása alapján nevezi ki a körzeti hivatal vezetőjét. E paragrafus né­hány szó kihagyásával így hangzik: A körzeti hivatal élére az elöljárót a járási hivatal elöljárója nevezi ki. A lényeg kimaradt a paragrafusból. A hatalmat gyakorló erőknek most már korlátlan lehetőségük nyílik ar­ra, hogy politikai, nemzetiségi, vallá­si vagy más okból megszabadulja­nak a számukra nemkívánatos em­berektől. A magyar koalíció nevében Köteles László elutasította a beter­jesztett javaslatot, s követelte, hogy továbbra is a régió polgármesterei választhassák meg a körzeti hivata­lok vezetőit. Ezt kérte Zselenák Jó­zsef, a DBP képviselője és Ladislav Pittner is (KDM). Az uralkodópártiak saját érdekeiknek megfelelően for- málgatják a demokráciát, hogy min­den hatalmat a kezükbe kaparint­hassanak. A „kellemetlen" ember Dr. Bergendi Ferenc, a Vágsellyei Körzeti Hivatal elöljárója már két ízben is jelzést kapott: visszahívják a tisztségéből, bár hivatalosan még nem közölték vele. Az őt is érintő törvénymódosítás csak most lép ér­vénybe.- Tisztogatás készül - mondja a harminchárom éves hivatalvezető. - Benne vagyok a szórásban, bizo­nyára azért is, mert magyar va­gyok ... A körülmények ismeretében sej­tem, mi lehet még a. további ok, amiért Bergendi Ferenc kegyvesz­tett lehet, aki geológus és ökológus létére az államigazgatás vonalán is szervezőtehetséggel megáldott kör­zetvezető hírében áll. Kezdetben akadozott a rendszerváltás után lé­tesített körzeti hivatalok munkája. Ezért a délnyugat-szlovákiai ország­részben 1991 júliusában megszer­vezte a körzeti hivatalok konferenci­áját Aranyosmarót, Diószeg, Duna- szerdahely, Érsekújvár, Galánta, Galgóc, Guta, Ipolyság, Komárom, Léva, Nagymegyer, Nagyszombat, Nyitra, Ógyalla, Párkány, Pöstyén, Somorja, Surány, Szene, Szered, Vágsellye, Verebély és Zseliz képvi­selőinek részvételével. A huszonhá­rom körzetben, akárcsak a többiben (százhuszonegy működik Szlováki­ában), a polgármesterek javaslatára nevezték ki a hivatalok elöljáróit. A délnyugat-szlovákiai országrész­ben tizennégy körzeti hivatal élén magyar nemzetiségű elöljáró áll. (Talán emiatt is meg kellett rendsza­bályozni a lakosság érdekét érvé­nyesítő demokráciát?) Bergendiék nem a nemzetiségi hovatartozást tartották szem előtt, amikor rendsze­res időközökben megszervezték a szlovák és a magyar hivatalveze­tők tanácskozását Vágsellyén. Első­sorban a kölcsönös tájékoztatást, a tapasztalatcserét tartották fontos­nak, hogy közösen keressék az eljá­rást az államigazgatás tökéletesíté­sében. Idővel más régiók elöljáróit is meghívták gyűléseikre, s kezdemé­nyezték, hogy egész Szlovákiában szervezzenek hasonló munkaérte­kezleteket. A ,,huszonhármak“ az ügyinté­zésben jártas szakemberekként ál­lást foglaltak az államigazgatási szervek problémáival kapcsolatban, hozzászóltak az önkormányzati kér­désekhez, véleményt nyilvánítottak az őket érintő törvénytervezetekről, a terület-átszervezési javaslatokról. A választások után augusztusban a „huszonhármak“ tanácskozásá­nak eredményeképp az újonnan megválasztott szlovák parlament képviselőinek is megküldték az ed­digi tevékenységükről szóló Ismerte­tést, ugyanakkor új javaslatokat ter­jesztettek elő az államigazgatási rendszer tökéletesítésére, amelyből a regionális „parlamentek“ létreho­zása Sem hiányzik.- Levelünkben együttműködé­sünket is felajánlottuk - hangsúlyoz­za Bergendi Ferenc. - Ezt abban a hiszemben tettük, hogy most is úgy lesz, mint az előző kormány és parlament idejében volt, amikor ál­lásfoglalásainkat eljuttattuk a kor­mánynak, a belügyminisztériumnak, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Az SZNT elnöke is fogadott bennünket, s a parlament államigazgatási és helyhatósági bizottságának ülésén is részt vehettünk. Úgy látszik, az új kormányzat már nem kíváncsi a vé­leményünkre. A tájékoztatásunkra választ se kaptunk... A választ azért megkapták az em­lített törvénymódosítás formájában! Miért is tárgyalnának velük, amikor a körzetvezetök ezentúl a járási elöl­járók alárendeltjei lesznek?! Úgy látszik, a kényelmetlen embereket egyszerűen félreállítják, ahogy a kommunista érában is tették.- A kinevezett körzetvezetőket ezután egyik óráról a másikra me- neszthetik - mondja a vágsellyei hivatal főnöke, - Ezt nem is kell megindokolniuk. Bennünket a mun­katörvény sem véd, mert nincs mun­kaszerződésünk, .. Kinek előny és kinek hátrány? Teszem fel a kérdést Bergendi Ferencnek a törvénymódosítással kapcsolatban.- Az előny a hatalmon levő kor­mányzaté, hogy a gyeplőt kocsiru- dastul együtt a kezükbe ragadhas­sák. A hatalmat most csak felső szinten gyakorolják, a községi és a városi önkormányzatok még a ma­guk urai. Ha így marad továbbra is, előrehozott választásokat kellene ki­írni, hogy saját embereiket ültethes­sék vezető tisztségbe. Ez viszont számukra kockázatos lehet. így in­kább a jelenlegi törvényes úton biz­tosított befolyásukat fokozzák dikta­tórikus befolyássá, hogy maximális irányító szerepet gyakorolhassanak kommunális szinten is. Ezt az első fokú államigazgatási szerv, a körze­tek esetében már sikerült elérniük. Ha megtették a első lépést, könnyen megtehetik a másodikat is. A parla­mentben újra felállhat egy DSZM- képviselő és módosítási javaslatot nyújthat be a községek önkormány­zatáról szóló törvény megreformálá­sára. Ebben az esetben is csak néhány szót kellene kihagyni a leg­fontosabb paragrafus szövegéből, s az uralkodó párt képviselői meg­szavazzák az új törvényes előírást. S az államigazgatás ott lesz az ön- kormányzatban is! Akár azelőtt, a nemzeti bizottsági rendszerben is volt, amikor a községek, városok élén a kormányzatot hűségesen ki­szolgálók álltak. Nem kétséges, a körzeti hivatalok élén is ilyen sze­mélyekre van szükségük. A bennün­ket érintő törvénymódosítás pofon a demokráciának... Egyezer már átéltük- A törvénymódosítás ellen sem­mit sem tehetünk. Beszéltem né­hány körzetvezetővel, szlovákkal, magyarral. Csak sóhajtoztak. Majd meglátjuk, mi lesz velünk... A léleg­zetvétel is a járás hangulatától függ.- A polgármesterek is csak tudo­másul vették, hogy ezentúl nem ők szavazzák meg, ki legyen a körzeti hivatal vezetője - folytatja Bergendi Ferenc. - Lefoglalják őket a helyi problémák, közben észre sem ve­szik, mi történik a fejük fölött. De kikérte valaki az ő véleményüket?! A körzeti hivatalok vezetőinek véle­ményére sem voltak kíváncsiak. Az országban csak az'történhet, amit a kormányzat akar. A helyi politika formálásában is. A két választás közötti győzelmi időszak kádercse­rékkel s az új emberek betanulásá­val fog eltelni, hogy fentről egy kéz­ben tarthassanak mindent. Ez nem újdonság számunkra, hisz hasonló hosszú időszakot egyszer már átél­tünk. Antidemokratikus rendszer ki­szolgálására nincs semmi kedvem. A szememre vethetik, hogy rebellis vagyok, mert tökéletesebb formában szeretném végezni államigazgatási munkámat. Ugyanakkor az állam embere vagyok, kötelességemnek tartottam és tartom a törvények megtartását - vallja az az ember, akinek már jelezték, hogy visszahív­ják a tisztségéből.- Ha az ember szolgává válik, köteles ura parancsát teljesíteni. Ha távoznom kellene, csak azt sajnál­nám, hogy jó, hozzáértő kollektívát hagyok el. Az elöljáró menesztése érinteni fogja a többieket is, bizonyá­ra belső változásokra is sor kerül, s ez fájna. A változásoknak a nem­zetiek örülnének a legjobban, nálunk sincsenek többségben, de a legaktí­vabbak ... i Ez a megjegyzés is arra vet fényt, miért kurtítják meg a lényegtől a de­mokratikus törvényeket. Á választá­sokat kinevezéssel helyettesítve olyan embereket ültethetnek az eltá­volítottak székébe, akik már nemze­tiségi szempontból sem lesznek ké­nyelmetlenek számukra. Talán ezzel magyarázható a paragrafusok körüli játék is... Petrőci Bálint * A válasz nagyon egyszerű lehet ott, ahol a piacgazdasági törvények úgy működnek, ahogy azoknak működniük kell, ahol a csődöt a gazdasági szerkezetváltás egyik eszköze­ként kezelik, nem pedig mumusként, amely főleg a munkanélküliség növekedésével jár együtt. Csakhogy nálunk még javában tart a piacgazdaságra való áttérés, melynek gyöt­relmeit alaposan tetézik az ország kettévá­lasztásával összefüggő politikai és gazdasági bonyodalmak. Egyébként a csődtörvénynek nálunk már a múlt év október 1 -jétöl hatályba kellett volna lépnie, de még néhány hete is újabb halasztást „kapott“, ha igaz, április 1- iéig. Mi indokolta a halasztást? A múlt év október 1 -jétöl ez év október 1 - jéig érvényben volt stop tulajdonképpen ma­gából a csődtörvényből, pontosabban annak 67. paragrafusából következett. Ez a paragrafus nem tiltotta, nem is akadá­lyozta a csődeljárás indítványozását, csak rendkívül körülményessé tette, éspedig az állami vállalatok védelmében. Az illetékesek éltek is e paragrafus nyújtotta „lehetőség­gel“, így a csődeljárásban sem országos, sem szlovákiai viszonylatban nincs kellő ta­pasztalatunk. Van tapasztalat néhány vállalat felszámolásában (többek között a pozsonyi Tesláéban és a füleki Kovosmaltéban), de ez a veszteséggel működő vállalatok vagyonjogi rendezésének az egyik módja, és az alapító (az ágazati minisztérium) akkor indítványoz­za, ha az adott vállalat két éven át veszteség­gel zárta az évet. Vállalataink fizetésképtelensége, akár el­sődleges, akár másodlagos fizetésképtelen­ségről van szó, olyan probléma, amely mind­addig nehezen mozdul ki a holtpontról, ameddig a csődeljárások meg nem kezdőd­nek. A Csehszlovák Állami Bank elnökhelyet­tese, Pavel Kyselka szerint - és persze a szövetségi kormány és a szövetségi parla­ment tagjainak többsége szerint is - a jövő év áprilisáig eszközölt halasztást mindenekelőtt az indokolja, hogy ez idő alatt meg kell találni a csődfolyamat szabályozásának lehetősé­gét. Ha nem ezt tennék, olyan csődhullám indulhatna meg, amely egyszerűen kezelhe­tetlenné válna és működésképtelenné tenné a gazdaságot. Tény, hogy a „körbetartozás" olyan méreteket öltött napjainkra, hogy az ennek következtében megnyilvánuló fizetés- képtelenség úgyszólván minden gazdálkodó szubjektumot érint valamilyen módon, és olyan vállalatok küszködnek fizetési gondok­kal, amelyek eddig még az átmeneti helyzet­ben is megállták a helyüket. A másodlagos fizetésképtelenség miatt nehéz helyzetbe ke­rült vállalatok érdeke, hogy a tartozókkal szemben mielőbb alkalmazzák a csődeljárást, csakhogy a csődtörvény azonnali teljes érvé­nyesítése a vállalatoknak több mint a három­negyedét érintené. Ludovít Cérnák szlovák gazdasági, kereskedelmi és ipari miniszter szerint pedig Szlovákiában a vállalatok 90 százalékával szemben indítványozhatnák azonnal a csődeljárást, jóllehet valószínűleg ő is tisztában van azzal, hogy a mostani halasztás számos vállalat esetében a „hal­doklás" elnyújtását jelenti. A kompromisszum A parlament által is szentesített kompro­misszum tehát szerintem nem más, mint „idönyerés“ az elkerülhetetlen csődhullámra való felkészülésre, illetve a várható hullám csillapítására. Hogy ezt miképp vészeli át a válás következményeit is nyilvánvalóan megsínylő gazdasági szféra, ma még nyitott kérdés. A „fájdalomcsillapító“ rendszer kidol­gozói arra szeretnék ösztönözni a hitelezőket (vagyis a kereskedelmi bankokat), hogy a csődeljárás indítványozása előtt lehetőleg vegyék fontolóra, az adott vállalaton nem segítene-e egy élénkítő injekció. Ez a mód­szer a döntés előtt megköveteli minden eset alapos elemzését, egyébként az „élénkítési" szándék alaposan célt téveszthet. Indokolt esetekben az élénkítést a kereskedelmi ban­kok és a Nemzeti Vagyonalap közösen olda­ná meg. Csakhogy a válást követően más lesz a privatizálási forgatókönyv Csehország­ban és más Szlovákiában, és az már most biztos, hogy a vagyonalapok mérlege mindkét köztársaságban más szabályok szerint mo­zog majd, tehát mások lesznek bevételeik is. Más szabályok szerint zajlik majd a nagypri­vatizáció második hulláma, és a várható ver­senytárgyalások általános feltételei nem is­meretesek még. így a Nemzeti Vagyonalap várható bevételeiről is csak nagyon homályo­sak az elképzelések. Ki fizet rá a halasztásra? Nos, semmiképpen sem a még mindig védőhálóval támogatott állami vállalatok, amelyek össz-adósságállományát egyes pesszimisták már 250 milliárd koronára be­csülik, de a kevésbé pesszimisták is 200 milliárdra. Csakhogy egy esztendővel ezelőtt a fizetésképtelenek együttvéve „csupán“ 60 milliárd korona körüli összeggel tartoztak hitelezőiknek, vagyis a kereskedelmi bankok­nak, és a tartozásnak a gyökere jobbára a keleti piacok összeomlásában rejlett. Az inszolvensek tábora viszont mára azért duz­zadt fel ennyire, mert akkor nem vették elejét a körbetartozás növekedésének, pontosab­ban a felelőtlen vállalati és banki magatartás elharapózásának. A felelőtlenség pedig ab­ban nyilvánult meg, hogy a vállalkozói szub­jektumok a megrendelők rovására jutottak hitelekhez akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy az állami vállalat hitellel vagy anélkül előbb vagy utóbb úgyis csődbe jut. Legtöbb­ször a radikális megoldásoktól való félelem bénítja le a régi-új vezetőket. Mindaddig azonban, amíg az állami válla­latokat a megtisztító csődeljárástól óvja a szóban forgó 67-es paragrafus, meg a mos­tani halasztás is, a magánvállalkozói szférát senki és semmi nem óvja a csődbe jutástól, holott ezek jelentős része éppen az állami vállalatok tartozása miatt válik fizetésképte­lenné. Ez az esélyegyenlőtlenség markáns példája. Azzal tehát, hogy védjük az állami vállalatokat, tökretesszük a lassan formálódó és erősödő magánszférát, melynek támoga­tását - mellesleg - minden egyes parlament­be került párt megígérte. Korábban is, és az e nyári választások előtt is. Nehezen átalakuló állami vállalataink tehát nyakig benne vannak abban a bizonyos csö­börben, és félő, hogy a csődtörvény hatályba lépéséig még jó néhányat magukkal ránta­nak. Igaz, a csődtörvény sem mindenható gyógyszer a fizetésképtelenségre, de lega­lább megakadályozhatja a „fertőzés“ terje­dését. Mint a halastóba telepített csuka, amely elpusztítja beteg haltársait ... Pákozdi Gertrúd % 12 1992. X. 3C

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents