Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
IBrizs előkelő ■mmiben sem ize bőségesen an jutott na- és fontosabb lopta. Különc réz alkalmaz- s álnevet, fö- asabb körökének tartotta isokat, mindig em hívták. Az lapozták meg osabb időre, aligha ismer- igy karrierjét i nem mondta Scotland Yard ár szigetéről neon a benn- s személynek nem tudták ranciaország- i ellene, fel- onatra szállt, yta el a Fény pénztelenség 5re mellőzze őkelő lakosz- :metők sötét . Később, ke- tan telepedett ; hét alatt fel- britre, ahon- Újfent lopott, ;atott, díszva- izinte minde- járt az orani boule-ozni és rezidenciájá- i, mert súlyfö- agán. A rendeltével a nyo- 'epe Carlucci patáinak nyomban minden káprázik az rtinez tar ko- ad, alig győzi /el törölgetni, larból hozott porszemecs- la alá, heveny k, kénytelen- ’arkóján erős ott elmosódik it egynapi já- ahol két férfi megbízatást, elől bujkált, Nem maradt irgősen pénzagy elvégezze vennie három /ele. Colomb- csatlako- regi ismerőse i csapat Pepe i szögletében mosoly jelenik meg, tevéjét gyorsabb iramra nógatja. Arra a bérre gondol, melyet a gyilkosságért kap. Végre eljuthat Új-Zélandba! Miközben imbolyog a nyeregben, hallani véli a tenger zúgását. II. A hőség tetőpontjára hág a kősivatagban. A kietlen táj égnek meredő obeliszkszerű sziklái között eltörpül a Berliet márkájú behemót teherautó. Felforrósodott kabinjában ket- ten ülnek és türelmesen várakoznak. Semmitmondó tekintetükkel mereven néznek abba az irányba, ahonnan az érkezőket várják. Arcukon kiütközik a verejték, ruhájuk átnedvesedik. Max lehunyja a szemét, egy korsó jéghideg sört képzel maga elé, gyötri a szomjúság. Brúnó el-elbó- biskol, olykor valamilyen neszre felriadva, fürkészi a természet alkotta kőrengeteget. Figyelemre méltó esemény nem történik. Max szeme a folytonos nézéstől fárad, halántékán kidagadnak az erek. Órák telnek el, míg végre mozgó alakot észlel.- Jönnek, Brúnó!- Készüljünk fel, Max. A véreb dühösen ugatva lohol a teherautóhoz, felágaskodik az ajtóra, morogva vicsorít.- Ezzel az átkozott döggel mit csinálunk? Brúnó?- Én állatbarát vagyok, Max.- Engem idegesít, Brúnó.- Ne törődj vele, Max, ez egy korcs kutya. Egymásra tekintenek, szemükben különös fény csillog. Max nagyot húz a kulacsából, ajkán lecsorog a langyos víz.- Nyissuk fel a tetőt, Brúnó. A kör alakú nyílások fedelei nyikorogva csapódnak hátra, a fémes zaj visszhangzik. Mindketten az ülésre állnak, hogy derékig kibújhassanak a kabin tetején. Kezükben egy-egy Thompson géppisztoly villan meg... Az érkezőkre golyózápor zúdul. III.- Egyikük még él, Brúnó. Max beindítja a motort, a beteges dübörgés messzire elhallatszik. A köves terepen a Berliet lassan halad, valósággal zötyög. Egy kilőtt golyó, átfúrván az üveget, behatol a kárpitozott kabinfalba, jelentéktelen roncsolást idéz elő a jórészt piszkos anyagon.- Nézz oda, Brúnó, van fegyvere!- Azt hiszem, revolver, Max..- Egyenlő a semmivel, Brúnó.- Majdhogynem, Max. Újabb lövedék csapódik a motorház felületéhez. Brúnó megfogja a géppisztolyt, kidugja az autó ablakán, félkézzel lead egy sorozatot. Ez a művelet kimondottan szórakoztatja, önfeledten vigyorog hozzá. g il ú » y :í »1 il karácsony előtt balkonon áll az összekötözött csupasz fenyő, Mikulás bácsi álarca mögül Bódi bácsi vigyorog, Nyuszit se látni a bokrok alatt, esetleg sündisznót, az viszont nem hoz tojásokat. Ezeket mind tudja a fiú, és ezenkívül számos latin memoritert. Ismételgetésükkor Csöpinek kerekre tágul a szeme, vagy elismerően pislog. A lányokkal kapcsolatosan azonban még nincs sok tapasztalata. Ha lenne, bizonyára megpróbálná hátára dönteni Csöpikét, aki lehet, hogy erre vár, hiszen már tizenkilenc éves. így legfeljebb csóko- lóznak, bár azt is ügyetlenül, inkább csak a szájuk tapogatózik egymás felé. Csöpi egérfogait összezárja ilyenkor, talán bosszúságból, hogy milyen nagy gyerek ez a fiú. Hol itt a csattanó? A régi lezuhant repülőgépben a pilóták beszédét nem őrzik a műszerek. Viszont az aszfalt, amelyen friss lépések dobognak, kábelekkel bélelt. A drótokban hangok cin- cognak, ha elakadnak, csákányokkal, fúrógépekkel utánuk lehet sietni, össze lehet illeszteni az elszakadt szálakat. A múlt azonban úgy látszik, feltörhetetlen. Az álomnak is csak félig sikerül. Tömzsi lányt sétáltat a mólón, úgy hívják: MARMANCS A BÁNYATÜNDÉR. A hasonló alak körül pattognak a kőszilánkok, kis híján eltalálják. Amikor abbamarad a félelmetes kattogás, felpattan, kétrét görnyedve elrohan a menedéket nyújtó hasa- dékból. A Berliet eléri azt a helyet. Egy parafakalap hever a talajon, körülötte rengeteg apró és éles kődarab. Pepe Carlucci bízik leleményességében, nem maradhat alul. A döcögő teherautó mögé kerül, feltornázza magát a platóra, óvatosan, nehogy elveszítse egyensúlyát, négykézláb végigbukdácsol a deszkákon, közvetlenül a kabin mögött meghúzódik, meredt szemmel lélegzik. Bent- ről a hátsó ablakon át nem vehetik észre, az üvegen vastagon rakódott le a mocsok, a visszapillantó tükrök dalom nyilall, látása elhomályosul, érzékeli az orrából kifolyó vérének melegségét, szájába is becsorog. A géppisztolyt kiejti a kezéből, tehetetlenül bezuhan a kabinba, beveri a fejét, elájul. A Berliet nyílegyenesen robog, a duda hangja a rázkódástól itt-ott szünetel. Pepe Carlucci légszomjjal küszködik, izzad, össze kell szednie magát. Ledobja a hatalmas szeneslapátot, meginog, majdnem hanyatt esik. Fennhangon káromkodik. Az egyik Thompson átkerül hozzá, lába mellé helyezi le. A plató bal széléhez lépdel, fél kézzel jól megkapaszkodik, kihajol a kabinajtóhoz. Észre sem veszi, hogy közben felhasadt a nadrágszára. Apróságokkal egyébként se törődik, a duda hangja azonban kezd elviselhetetlenné válni, a rendőrautók szirénázására emlékezteti. hatott. Fogadd előzetes őszinte részvétemet! Kiszállunk! Lassan nyomulj utánam! Pepe Carlucci zsebre vágja az indítókulcsot, hátrálva hagyja el a kabint. A teherautótól távolabb áll meg, megvárja, amíg Brúnó nehézkesen kikászálódik. Magához veszi a platóról az otthagyott fegyvert, ellenőrzi mindkettőnek a tölténytárát. Brúnó kedvetlenül ácsorog a nyitott kabinajtó mellett, tekintete kifejezéstelen, karja erőtlenül lóg. Halkan, mintegy gyászos hangon mondja: - Könnyítsen Max szenvedésén, ha még él.- Mi az, kiütközött belőled az emberség? Csak nehogy bőgj, mert azt rühellem! — Max a barátom! Ne hagyja szenvedni! Pepe Carlucci abba az irányba hiányoznak, ócska jármű. Átmeneti biztonságban érezheti magát, nincs az üldözők szeme előtt. Ruházata koszos és szakadozott, felhorzsolt térdén megalvadt a vére. Még nem tudja pontosan, miként fog cselekedni, hogyan szabadul meg a két férfitől: mert mindenképpen meg akar szabadulni tőlük, máskülönben vele is elbánnak. Ebben holtbiztos. Megkapaszkodik a kabin hátsó részére erősített szerszámok egyikének nyelében, némi gondolkodási időt engedélyez magának. Valamennyi idegszála megfeszül, résen kell lennie, számíthat véletlenekre. A véletleneken áll vagy bukik sok dolog. Társai teljesen váratlanul sétáltak át az árnyékvilágból a másvilágra, nem sejtették, miért kellett pont őnekik beadniuk a kulcsot. Pepe Carlucci ki akarja deríteni az okot, eltökélt szándéka megfejteni a fura színjáték rejtélyét, magyarázatot kell kapnia, bármi legyen a következménye. Reméli, élve vészeli át ezt a kényszerű kiruccanást. A kabinban a két férfi türelmét veszti. Max feszesen markolja a kormányt, arca sápadt. Brúnó ütemesen dobol a combjára helyezett fegyver csövén, tekintetével kémleli a környéket.- Taposs a gázra, Max! A motor felpörög, a teherautó elkanyarodik a kőhalmoktól, a sík terület felé halad. Pepe Carlucci eldöntötte, mit tesz. Már-már mosolyogni próbál, de arcizmai alig engedelmeskednek. A fülledt levegő nem mozdul, a motor berregése tölti be a teret. Pepe Carluccinak úgy rémlik, mintha valamilyen egyéb hangot is hallana. Ez a lüktető belső hang saját szívének meggyorsult dobogása. Ellenőrzi kisméretű forgópisztolyát, két golyót lőtt ki belőle, maradt még négy. Bőven elég. Szaporán szedi a levegőt, érzi, eljött a megfelelő alkalom. Habozással kihagyhatja a pillanat nyújtotta lehetőséget, rögvest cselekednie kell, nem várhat! A tét óriási: saját élete. Erre pedig eleddig ügyelt. A sofórülés feletti nyíláshoz hajol, függőleges irányban kétszer belő a kabinba. Az autóduda hangja jelzi, a szerkezetet a kormányra dőlt emberi test működteti. Célba talált. Brúnó a lövéseket hallván felfedezi ellenfelének tartózkodási helyét, villanásnyi rémületében nem méri fel helyzetét, azonnal támadásba lendül. Szeretné elkerülni társának sorsát. Kezében a géppisztollyal átvergődik az ülése feletti nyíláson. Ekkor döbben rá, rossz taktikát választott, inkább gyorsan ki kellett volna ugrania... Szemben találja magát ellenfelével. Nincs ideje arra, hogy fegyverének csövét feléje fordítsa. Arcára súlyos ütést kap, a tárgy pörölyként sújt le rá, feje szinte beleremeg, egész testébe fájKinyitja az ajtót, benéz, két, különös pózban levő áléit testet pillant meg. A kabin oldalán csüngve kiráncigálja a kortnány mögül a haldoklót, hogy a helyére ülhessen. Az egyszerűnek tűnő művelet időt és erőkifejtést igényel, végül megbirkózik vele. Max teste a talajra pottyan, a jármű hátsó kereke áthalad rajta. A Berliet megáll, Pepe Carlucci fellélegezhet. IV.- Megöl engem? Pepe Carlucci kezében tartja a kabinban talált másik géppisztolyt, csöve Brúnóra szegeződik. — Ne légy kívácsi! Beszélj!- Hol van Max?- A társad napozik... de neked nem javaslom ezt a fényűzést. Beszélj inkább! Vagy azt akarod, hogy kiverjem a többi fogadat is?!- Műfogak voltak...- Ha nem beszélsz, ideges leszek. Élénkítsd fel az emlékezetedet!- Én nem tudok semmiről! Pepe Carlucci a géppisztoly csövével lendületesen felüti Brúnó állát.- Beszélj! Kezdek ideges lenni! Brúnó a nyelvébe harap, a kabin padlójára köpi a vért. Okosabbnak véli, ha nem makacskodik. Ő még megúszhatja, régen hosszú életet jósoltak neki. — Mit akar tudni?- Az egész históriát, lehetőleg részletesen.- Sokat akar — Brúnó felsóhajt, igyekszik úgy tenni, mintha nehéz lenne árulóvá vedlenie. - Elmondhatom mindazt, amit tudok, ez úgysem változtat kettőnk helyzetén... Egy Maréchal nevezetű valaki áll a háttérben. Elhatározta, végez azokkal a szabadlábon élő bűnözőkkel, akikkel kapcsolatba tud kerülni. A kerítő kiszemel egy leégett alvilági pofát, s Maréchal nevében megbízza, hajtson végre egy feladatot, pénzt kaphat érte. Amennyiben a pofa elvállalja, megállapodnak az összegben, amelyet utólag vehet át. A végrehajtandó feladat egyszerű: meg kell ölni egy Nagel nevezetű fegyvercsempészt, aki Colomb-Béchar körzetében tevékenykedik. A pofa, tekintettel az út viszontagságaira, várhatóan kislétszámú csapatot szervez hasonszőrűekből, bolond lenne egymaga nekivágni a sivatagnak.. Az előre megbeszélt időben és helyen mi bevárjuk őket, azután segítünk rajtuk ... Agyafúrt csapdába estek, félrevezették magukat. Nagel nem létezik, pénzbeli fizetség nincs. Ugyanaz az alak, aki egyiküket felbérelte, minket mindannyiuk likvidálásával bízott meg... Dereng már? Pepe Carlucci elgondolkodik.- Szeretném, ha rend lenne a sivatagban: te most eltakarítod a halottakat, ha jól sejtem, a létszám aránya egyezik az eredeti elképzeléssel, a cimborád valószínűleg kinyiffantekint, ahol Max hever. Nem lehet tüdni, él-e még, vagy már halott. A Berliet kereke áthajtott rajta, minden bizonnyal belehalt sérüléseibe. Fontolóra veszi a dolgot, elindul felé. Pár lépés után fura zajra figyel fel, megfordulni se marad ideje, erélyesen rászólnak:- Tedd le a fegyvereket! Semmi trükk, rögtön lövök! Pepe Carlucci megkövül Brúnó hangját hallva. A felszólítás többször visszacseng a fülében, testén remegés fut végig, kiveri a hideg veríték, enyhe szédülést érez. Most eszmél rá, eszelős bérgyilkossal került szembe, aki kivárta a számára legmegfelelőbb alkalmat.- No mi lesz?! Dobd el a fegyvereket, máskülönben korán átsétálsz a pokolba! Pepe Carlucci ösztönösen hátrafordul, hogy meggyőződhessen arról, valóban van-e lőfegyver Brúnónál. Egy Thompsont szorongat a kezében!- Ne fordulj meg még egyszer, mert a töködbe durrantok! - Brúnó röhög. - A sofőrülés alatt mindig található tartalék géppisztoly... Pepe Carlucci elsápad. Másodpercek alatt kell eldöntenie, hogyan cselekedjen. Semmilyen esélyt nem ad magának, úgy véli, elbúcsúzhat az életétől. Nem marad más hátra, mint bevárni a véget. Többet aligha tehet, hiába reménykedik. Érzelmeire hagyatkozott, nem számolt a tényekkel. Egy elhamarkodott mozdulat elég ahhoz, hogy golyót kapjon. Elereszti mindkét fegyverét.- Hülyének néztél, mi? Most dobd el a revolveredet! Pepe Carlucci eleget tesz a parancsnak. Gépiesen cselekszik, gondolatai összekuszálódnak, agya képtelen felfogni a történteket.- Tartsd magasra a kezed! Tíz lépést előre! Számolj hangosan! Megfordulni tilos, ellenkező esetben beléd lövök! Mozgás! Pepe Carlucci a hetedik lépés után megfordul. Amíg ő lépdelt, addig Brúnó a fegyverekhez sántikált, a kezében levő Thompsont letette, helyébe felvette a földről az otthagyott géppisztolyok egyikét. A tartalékban ugyanis nem volt tölténytár!- Lépre mentél! - Brúnó derűsen vigyorog. - Elismerem, eléggé makacs vagy, megnehezítetted a dolgomat. Kár, hogy neked már befellegzett! Van valamilyen halaszthatatlan kívánságod? Nyögd ki!- Elfelejtettem otthon kikapcsolni a gázt, esetleg elugorhatnék... Brúnó kiröpít egy sorozatot Pepe Carlucci elé. Láthatóan jól szórakozik, műsort rendez önmagának. - Készülj fel, ütött az órád! Ha akarsz, imádkozhatsz, sőt meg is gyónhatsz! Az ilyesmiben jártas vagyok, annak idején egyik cellatársam pap volt, nekem vallotta be meg- gyónhatatlan bűneit. Nos?- Inkább elszívnék egy szivart.- Legyen ez a végső akaratód. Hogy lásd, mennyire emberséges vagyok, megengedem a pöfékelést. Igyekezz!- Nekem nem sürgős. - Pepe Carlucci sejti, néhány szippantás után Brúnó végez vele. Ideje tehát véges. Ennyire közel még soha nem állt a halálhoz. Érdekes módon csöppet sem ideges, belenyugszik sorsába. Előveszi a szivart, szertartásosan gyújt rá, az egész jelenet úgy hat, olyan hihetetlenül, mintha mindez az orani tiszti kaszinóban zajlana kötetlen társalgás közben. Már-már nevetségessé válik kiút nélküli helyzete, hirtelen valamennyi eddigi esemény elveszti komolyságát, legszívesebben felszabadultan kacagna. Szeretne már túl lenni az egészen! Észreveszi, Brúnó szemében különös fény villog, ami azt jelentheti, lqpi fog. Többé nem néz rá, nagyot sóhajt, jól megszívja a szivart, élvezi maró hatását. Látása elhomályosul, sűrűn kell pislognia, erőt vesz magán. Pillantása a teherautó alá kalandozik, tekintete tüstént ottragad, szemét ki kell meresztenie. Brúnó rövid töprengés után úgy dönt, egyelőre nem öli meg áldozatát. Szólásra nyitná a száját, amikor hátulról súlyos test vetődik rá, elveszti egyensúlyát, fegyverét maga alá temetve orra bukik, nem tudja felfogni, mi történik. A beléje nyilalló éles fájdalomtól felordít, oldalra veti magát, hogy védekezzen, keze a géppisztoly után matat. Ekkor látja meg a véreb pofáját közvetlen közelről: fél szeme kilőve, fogai közül folyik a nyála. Brúnó érzi bűzös, visszataszító leheletét. Az állat másodszor is a nyakának ront, marcangolja ót. Pepe Carlucci irtózik a látványtól, nem bírja elviselni a hangokat. Észbe kap, menekül a Berliet kabinja felé. * * * Szakad a zápor, süvít a szél. A kikötőben megbénul az élet, a mólók üresek. A jacht kajütjében hárman tartózkodnak, ketten ülnek, egyikük fel-alá járkálva beszél:- Uraim, figyelmeztetem önöket, ez a feladat szigorúan bizalmas, Nagel közveszélyes ember... Boule - fémgolyóval folytatott cél- badobó-játék, francia nemzeti sport Járt iga József: Alföldi táj (olaj)
