Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-30 / 44. szám

A sebészeten már korán reggel nagy a nyüzsgés. Ápolónők futkosnak, ki­osztják a lázmérőket és az aznapi gyógyszeradagot, vérvizsgára viszik az arra kijelölteket, s előkészítik a műtétre várakozókat. Mi­re a főorvos megérkezik, orvosok, ápolónőkés bete­gek felkészültek a reggeli vizitre, akár katonák a szemlére. m 1992. X. 30. A pozsonyi Partizán utcai se­bészeten, amely máig is csak evangélikus kórházként maradt meg a köztudatban, ezen a na­pon se volt másképp. Mégis... A jó nevű sebészgárda dr. Karol Siska akadémikus vezetésével nem mindennapi műtétre ké­szült. Siska professzor nevét ak­kor már nemcsak itthon, hanem a nemzetközi tudományos kö­rökben is jól ismerték. Néhány nap híján tizenegy évvel koráb­ban köztársaságunkban ő haj­totta végre az első szívátülte­tést, amire akkor még a világ más tájain és a fejlettebb orszá­gokban sem vállalkoztak sokan. A páciens Tóth József, ipoly- viski lakos akkor -1977 júniusá­ban - negyvenöt éves volt. Ja­vakorabeli férfi, akinek életét egyre gyakrabban jelentkező szívbántalmai már-már elvisel­hetetlenné tették. Ipolysági ke­zelőorvosa kimerítette a gyógyí­tás további lehetőségeit. Alapos kivizsgálásra szakorvoshoz ja­vasolta. A „szívbe látó műszer“ könyörtelenül kimutatta a szívko­szorúér kilencvenszázalékos el­dugulását. Ilyen szívvel az em­ber élete napokban, de talán csak órákban mérhető. Na­gyobb megerőltetés és az érfal megpattanhat... Mit tehet ilyenkor az orvos? Mennyire jutott az orvostudo­mány? A gyógyszerek - legyenek akár hazaiak, akár a legjobb külföldiek - ilyen esetben már vajmi keveset segítenek. Akkor hát az orvos és betege törődjön bele a megváltoztathatatlanba és a továbbiakat bízza a sorsra? Az evangélikus kórház sebé­szei a koszorúér-átültetés mel­lett döntöttek. Ez még eléggé járatlan út volt, hisz köztársasá­gunkban Siska professzor visz- szaemlékezése szerint, Koráb­ban csak a jó hírű csehországi Hradec Králové-i sebészek pró­bálkoztak vele. Most már a páciensen múlott: vállalja-e a mindenképpen koc­kázatos műtétet, vagy megadva, magát, várja a vészesen közelgő véget. A döntés végtelenül ne­héz volt. Ahhoz még túl fiatalnak érezte magát, hogy egyszerűen megbékéljen a halál gondolatá­val. Orvosai megcsillantották előtte a továbbélés lehetőségét. De a kockázat így is túl nagy. A szívműtét minden más szer­ven végzett beavatkozástól ab­ban különbözik, hogy a szerve­zet motorjának a működésében akár a sebész hibáján kívül is bekövetkezhet legparányibb za­var szintén végzetes lehet. Ilyen zavar a műtét folyamán is be­állhat. Dehát az ember végveszély­ben abban a bizonyos szalma­szálban is próbál megkapasz­kodni. És Tóth Józsefnek nem maradt sok ideje töprengésre. Egyezség a szobatárssal A műtőasztalon leszíjazott, altatásra váró betegnek sok Tóth József, akiért a ha­rang szólt Dr. Karol Siska profesz- szor, a sebészgárda ve­zetője Dr. Siáka professzor és munkatársai műtét közben A ÚTK felvétele (2) minden az eszébe jutott. Az ipolyviski szülőház, a feleség, a gyerekek, a fűzfáktól szegé­lyezett Ipoly, a barátok és ki tudja mi minden még. Az a gon­dolat is felvetődött benne, hogy ezek talán életének utolsó pilla­natai. A sok fény és műszer, a sürgölődő ápolónők, az őt kö­rülvevő sebészek talán az utolsó kép, amit örökre magával visz. Korábban megegyezett szó-- batársával, Súcek Istvánnal, hogy amennyiben a műtét nem sikerülne, azonnal értesítse a családját. A műtét reggel hétkor kezdő­dött. A kórház legjobb sebészei állták körül a műtőasztalt. Pár­huzamosan két műtétet végez­tek. Felnyitották a mellkast, s míg a megkárosodott koszorú­eret eltávolították, a páciens lá­bából kioperálták az átültetésre szánt eret, amit azután az eltá­volított ér helyébe helyeztek. Könnyű ezt így leírni! Erek metszése, összeillesztése milli- méternyitől is nagyobb pontos­sággal ... Mekkora összpontosí­tást igénylő szellemi, de egyben fizikai művelet ez! A sebészek előtt fekvő ember az élet és a halál mezsgyéjén lebeg. A műtőkés parányi félrecsúszá- sa is végzetes lehet. Ezért ta­padnak a tekintetek az élet funk­cióit ellenőrző műszerekre. A műtét teljes öt órán át tar­tott. A beteg fölé hajoló sebész végre kiegyenesedhetett, gyön­gyöző homlokáról a nővérke le­törölhette a verítéket. S most következett a döntő pillanat. Va­jon a szív a beültetett érrel ké­pes-e a szervezet zavartalan vérellátására? Most dől el, nem veszett-e kárba a sebészek szinte emberfölötti próbálko­zása? A tekintetek aggodalommal és reménységgel figyelik a mű­szerek képernyőjét.- Működik! - oldódik fel egy­szerre a feszültség. A kígyózó fényvonalak a szív dobbanását jelzik. Egyáltalán elképzelhető, mit érez ilyenkor a halálosan kime­rült sebész? A siker nem csupán megnyugtató érzés, hanem biz­tatás is az orvosok és hasonló kórban szenvedők számára. Az eddig aránylag járatlan úton megtették az első lépéseket. Riadó a sebészeten A megműtött Tóth Józsefet átszállították az intenzív osztály­ra, ahol még vigyázó tekintetek őrizték. A sikeres műtét is csak a kezdet. Ki tudná előre, mit tesz a szív egy óra, egy nap, esetleg egy hónap után? Az orvos és az áldozataira leselkedő halál kö­zött a küzdelem végtelen. A műtét napján az egész se­bészet lázban volt. Nemcsak az orvosok és nővérek, hanem a páciensek is. Lesték a műtő ajtaját. S amikor az operáltat kigördítették, ők is fellélegeztek. Dehát korai volt az öröm. A műtét befejezése után alig egy órával futótűzként terjedt el a hír: Tóth József a műtét után meghalt. Az osztály riadózott. A sebé­szek még alig itták ki nyugtató feketéjüket, rohantak a be­teghez. Rohant a szobatárs, Súcek István is. Küldte a családnak a táviratot a szomorú hírrel. S repült Tóth József halálhíre az Ipoly menti falucskába - Viskre. Közben az orvosok megkísé­relték az életmentés minden módját. Injekciók, műszerek, mesterséges légzés. Erős karok a pumpa szerepét pótolva nehe­zedtek a mellkasra. Ropogtak, s mitagadás törtek a bordák. Ebben a pillanatban ez mitsem számított. De megérte! A kiha­gyó szív újra dobogni kezdett.... A páciens kinyitotta a szemét. Meglepetve nézett körül. Mintha nagyon messziről valami idegen világba érkezett volna. Mert hát így is volt. Orvosai a halál torná­cáról hozták vissza. Valóban úgy érezte, hogy a másvilágról érkezett. Eszmé­letvesztésének kábulatában álomszerűén Jézus jelent meg előtte. Hosszú, fehér köntösben, ahogy gyerekkorából a hittan­könyvek rajzaiból emlékezett rá. Csak ennyit mondott:- Te nem fogsz meghalni. Ezért a csodálkozó tekintet. Jézus helyett verejtékező orvo­sok, riadt tekintetű ápolónők vet­ték körül az ágyát. Pillanatokkal előbb még a mennyek képzelet­beli ura előtt állt, most meg itt? Valóban a másvilágról érkezett volna vissza? Közben a távirat ment a maga útján. Vitte a szomorú hírt. Súcek István ugyan rohant a telefonközpontba új táviratot feladni. A központ azonban már nem működött, táviratot nem to­vábbított. Ipolyviskre csak a ha­lálhír érkezett meg. A2 élő apát gyászoló család Szomorú este és éjszaka kö­szöntött a Tóth-családra. Bár az orvosok tekintettel a műtét jelle­gére és súlyosságára, minden eshetőségre felkészítették őket, ez bánatukat, gyászukat aligha enyhíthette. Másnap a család feketébe öl­tözött és útra kelt. Az apa, a férj utolsó útját előkészíteni. A végtisztelet jeleként lakó­helyén - Ipolyvisken és munka­helyén - Csatán és Léván kitűz­ték a fekete lobogót. Anyósa pedig Szetén harangoztatott az elhunytért. Gyászlobogó és lé­lekharang hirdette, hogy falubéli és munkatárs örökre eltávozott az élők sorából. A család tagjai az álmatlan éjszaka után és fájdalomtól meg­történ indultak a kórterem felé, ahová érdeklődésükre az ápoló­nő irányította őket. Az ajtó felé közeledve nem tudták visszafoj­tani könnyeiket. Rettegve gon­doltak az eléjük táruló képre. Csak az ajtóban dermedtek meg. Ám ki tudná megmondani, ki lepődött meg jobban? A gyá­szoló család a halottnak hitt Tóth József láttán, vagy a beteg a feketébe öltözött családta­gokon?- Hát ti? - szólalt meg első­nek a beteg. - Miért ilyen ün­neplőben? A családtagok nem tudtak szóhoz jutni. Csak a könnyeik hullottak szaporán. De ezek már örömkönnyek voltak. Tizenöt év után- így történt - fejezi be a ritka történetet tizenöt év után Tóth József, egykori iskolatársam.- Hosszú utókezelés és több műtét után Karol Siska profesz- szor azzal búcsúzott tőlem, hogy az átültetett szívkoszorú­érrel még elélhetek négy-öt évet. Hál’ Istennek, nem lett iga­za. Lám, itt vagyok! Nemsokára hatvanegy éves lesz. Tizenhatodik éve él a meg­operált szívvel. Az első időszak­ban még voltak nehézségei, máig meg nem állapított okból naponta többször is összeesett. Tíz éve ez is megszűnt. De nem él már volt szobatár­sa, Súcek István, a távirat fel­adója. Viszont él még dr. Karol Sis­ka professzor, aki bizony alig emlékszik az akkor nem min­dennapi eseményre. Nem is csoda, hisz hosszú sebészi pá­lyafutása során százaknak, ta­lán ezreknek adta vissza az egészségét vagy éppen mentet­te meg őket a haláltól. S Tóth József egy volt közülük. Zsilka László Jf?F FOTRONIC KITTSEE Hauptstraße 34 Mi vagyunk a legközelebb Önhöz! Ha átlépi a határt, azonnal KITT- SEE-be ér. A főúton baloldalt, mindössze 500 méterre a határ­tól gazdag választékkal várja a FOTRONIC üzlet: Hauptstraße 34. Kedvezményes 14 karátos aranyvásár I ARANY KERESZT csak 95,­SZÍV ALAKÚ ÉRME FÜLBEVALÓK 1 cm 80,- -tói NŐI ARANYLÁNC 240,- -tői • Ilyen kedvezménnyel Ön még sohasem vásárolt • Az arany mindig érték marad most érdemes nálunk vásárolni ELEKTROMOS VÉRNYOMÁSMÉRŐ csak 580,­GÉPKOCSIRIASZTÓ TÁVIRÁNYÍTÓS RIASZTÓ csak 580,­KONYHAI KÉZI ROBOT csak 1 80,” SZUPER HAJSZÁRÍTÓ 2 SEBESSÉGŰ csak 95,“ GYÜMÖLCSLÉ-CENTRIFUGA csak490,” így jutnak el hozzánk: Pozsonyban át a hídon Petrzal- ka, majd Jarovce felé, az osztrák határ irányába. A határátkelőtől 500 méterre van a FOTRONIC üzlet. JTfotronic Áraink nettó árak. 1000 schillin­ges vásárlás esetén értendők! Minden pénznemmel fizethet! VK-1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents